Fogalmam sincs miért, de talán soha nem volt stabilan ilyen magas a blog olvasottsága. Most egy kicsit formabontó címmel, képekkel "rásegítek" a kattintásokra, kíváncsi vagyok, több lesz-e, avagy kevesebb. A meztelenség nem lesz öncélú -khm...dehogynem...:)-, a poénok ülni fognak, és a lényeg: semmi nem az, aminek látszik!;)
---
Semmi nem az, aminek látszik. Sokan megmozdultak Illés bácsi, a gödöllői cukrász érdekében. Ellenőrök kis üzlete bezárásával fenyegették meg. Nos, nem egészen erről van szó, a higiéniai feltételeken kell(ene) javítania. Ide kattintva megnézheted, hogy bizony az állapotok talán nem a legideálisabbak, és hősük stílusa is kicsit olyan "izé"... És nem, nem gondolom, hogy egyes kajarendelős helyek konyhái sokkal jobb állapotban lennének...
Semmi nem teljesen az, aminek látszik. Egy Down-kóros fiatalembert kitiltottak egy edzőteremből. A terem tulajdonosa viszonylag vállalható érvekkel mondja el, hogyan (nem) tiltotta ki a fiút. Érdekes dolog ez a média...
---
Vasárnap. A bejegyzés megírása után teregettem, neteztem, tévéztem, olvastam. Közben a Youtube-on felfedeztem az EB alkalmából kiadott zenei anyagot, és Rakonczai Imre és a válogatott Nézését meg a járását-jától eljutottam Rakonczai szóló zenéihez. Az egykori VIP-frontember magyar "retro"-slágereket énekel, szerintem hangulatos kis feldolgozásokban.
Még pénteken vettem elemet a konyhai faliórába, de már most késik megint 7-8 percet... A gázórát pedig bediktáltam.
A Kellékfeleségeket szerettem volna nézni, de eszembe jutott, hogy zajlik a Király Kupa döntője. 0-0, és katalán emberhátránynál aludtam el, végül a Barca 2-0-ra nyert a két emberét vesztő Sevilla ellen.:)
---
Hétfő. Egész éjjel ment a tévé, elfelejtettem beprogramozni. Talán emiatt is teljesen hulla voltam reggel.
Az ebéd utáni kávévásárláskor megint megvolt kolleginával a már-már röhögésbe hajló összemosolygás, kétségkívül a nap addigi fénypontja.:)
3-ig voltam melóban, elugrottam tusfürdőért.
Van, hogy nem úgy alakulnak az ember dolgai, ahogy azt előre eltervezi. A németóra elmaradt. Azt terveztem, hogy Fradi-ETO női kézit nézek. Az is kimaradt, mert hát kedden volt a meccs.
Roxi megkérdezett, hogy elkísérem-e edzésre, de nem mentem, mert picit későn szólt, nem értem volna oda.
Lakótársam facebookon komoly lépést tett a celebség irányába, ezt terveztük megünnepelni egy serital társaságában. Persze több is lett belőle, eldumáltunk-elbohóckodtunk.
Viszonylag időben, fürdés, kaja. A Kék fény kimaradt.
Néztem viszont helyette életemben először ezt a bizonyos Ádám keresi Évát című valóságshow-t. Jó, láttam már felnőttfilmet, de tök fura volt, hogy pucéran flangálnak, magyarul beszélgetnek...XD Én a cseh nyelvhez vagyok szokva..:D
Kicsit szentimentális állapotban voltam, azon agyaltam, hogy amilyen agglegény vagyok, sosem fog egy pucér nő flangálni a lakásomban. Ma kaptam egy kis megerősítést, miszerint koncentráljak arra, amit szeretnék, ne arra, amitől tartok. Jó,, akkor legyen két pucér csaj...:D
Ja: a műsor fénypontja kétségkívül az volt, amikor a narrátor közölte, hogy a reklám után a két fiatal életében először fog ruhában találkozni. Ez meg is történt, a srác megérkezett, ing-farmer, a csaj meg közölte, hogy pont ilyennek képzelte el... Hááát nem semmi, tényleg!:)
----
Kedd reggel. Rohadt nagy zuhé volt. Utálom... Jó-jó, csak víz, de akkor is...:)
A meló előtti erőgyűjtés közepette egy kollegina elég érdekes kérdést intézett hozzám: "Megmondanád, mit tettél magaddal?" Hm... Köpni-nyelni nem tudtam, tényleg nem éreztem magam fáradtnak-másnaposnak, azt hittem, lebuktam. Nem erről volt szó. Arra volt kíváncsi, miért lett ilyen a járásom. Mert tudja, hogy szeretem a sportot, a viccelődést, vidám vagyok, én biztos nem így születtem. Pedig de!
Valamennyire ide vág Szekeres Pál fogyatékosügyi kormánybiztos origónak adott nyilatkozata. Az épek között 1988-ban olimpiai bronzérmes vívót, aki autóbalesete után több paralimpiai aranyérmet is szerzett, lehet szeretni, és nem szeretni, megengedem azt is, hogy "minisztériumban könnyű fogyatékosnak lenni" -nem saját gondolat-, de mond megszívlelendő dolgokat, például ezt: "A mozgáskorlátozott az egy jó szó. Ami egy furcsa kifejezés az a
fogyatékossággal élő. Én nem tudok a fogyatékosságommal élni, mert az
egy hiányosság. De a legfontosabb, a mondatok között meghúzódó empátia.
Ha lett volna az általános iskolában egy kerekesszékes osztálytársa,
akivel ezer közös élményük van, akkor ezt az egészet másként élné meg."
Szívemből szólt...:)
Meló után német Baluval, majd jött a kézimeccs. A Fradi otthonában is nyert az ETO, ezzel egy év kihagyás után bajnok lett. Gundel Takács Gábor ennek nem igazán örült.
Ugyancsak nem voltak vidámak a fradisták sem, a különböző fórumokon hihetetlen "shitstorm", szitokáradat zúdult a győri csapatra és szurkolóira. Hogy "idegenszívűek" vagyunk, külföldi szponzor, külföldi edző, sok légiós. Hááát az Audi Hungária kb. annyira magyar, mint a Fradit szponzoráló Rail Cargo Hungária, ami a MÁV teherszállító üzletágát privatizáló osztrák cég. Ambros Martin spanyol edző, ez tény, de kiváló (szak)ember, pedagógus, és edző. A sok külföldivel nem vitatkozom, de a kimeríthetetlen győri utánpótlásból azért bőven jutott magyar játékos éppen a Fradinak is. Az némi frusztrációra vall azért, amikor a kommentelő leírja, hogy az ETO 2013-as labdarúgó bajnokcsapatában is 30-ból 16 játékos külföldi volt. Hogy tudja!
Ja, és "recskázhatunk a kéziscsajokra", ha már focicsapatunk az NB3-ban szenved. Hehe, bele se merek gondolni, amikor ők recskáznak bajnok és kupagyőztes focistáikra. Öngól, nem?:D
Nem is beszélve, az "örültünk a Bukarest BL-győzelmének!" Igen? Szégyen és gyalázat!!! (Apropó: június 4-én Tvtrko Trianon-dokumentumfilmmel jelentkezik, történelmi szenzációra lelt elmondása szerint, kíváncsian várom!)
És ami a lényeg, a BL-negyeddöntőben az ETO összesítésben 71-41-gyel múlta felül a Fradit. Fordított esetben (sem) örültem volna a Bukarest sikerének.
Ha már recskázhatunk a kéziscsajokra: a képen a dán Frederiksberg IF láthatók kupagyőzelmük jutalmával.:)
Cimborám megkérdezte, mi az a fehér folt a kupa takarásában lévő két lány ölénél. Egyedül nem jöttem rá: a saját kezük. Hehe.:)
Meccs után fücsi, vacsi, messenger. Meg nácis dokumentumfilmek a Spektrumon meg a NatGeo-n.:)
---
Szerda. Valami isteni finom töltött csirkecomb volt az ebéd melóban, ez tényleg étterem-feeling volt.:) Egy kollegina meg megkérdezte, tényleg tanítok-e németet. Ami rejtély, hogy nem árulhatja el, hogy kitől tudja.:D A lányával fogok majd németezni szombaton. Még nem keresett meg facén, remélhetőleg nem ez lesz az első blogbejegyzés, amit tőlem meglát...XD
Meló után a belváros felé vettem az irányt. Kingával találkoztunk. Először elkísért fodrászhoz. Viszonylag vállalható lett a fejszerkezetem, de a legemlékezetesebb mégis az volt, hogy a mellettem ülő srácnak szófosása volt, picit irritált. De csak picit.:)
Aztán a Pálffy teraszra mentünk, limonádéztunk, beszélgettünk.:) A szomszéd asztalnál volt egy bernáthegyi kutyus, a gazdija azt hitte, hogy félek tőle, pedig csak nem mertem átlépni.:D
Jó kis délután volt, jól éreztem magam, bár ez nem meglepő fejlemény. Többen is szóltak, hogy láttak minket. Barni fiatal barátom és édesanyja nem akart zavarni (nem zavartak volna), 3 kollegina meg egy utca másik oldaláról látott, odáig én el sem látok. Igen-igen, a nézésem, meg a járásom.:)
Hazatérve egyebek mellett virtuális élettársammal irkáltam. Fantasztikus lány, ezt mindig is tudtam. Valamit le akartam írni neki, de nem találtam a szavakat... Én...:O :)
És ráakadtam a jó öreg DJ Ötzi egy többéves lassú lírai duettjére, ez most az új kedvenc. Nem, nem vagyok depis..:)
Nem töltött az mp3-lejátszóm. Hosszú évek után voltam úgy egyedül buszon, hogy nem hallgattam zenét. Az komoly... Szerencsére kiderült, hogy az adatkábel rossz, nem a lejátszó. És már van új kábel. És kiderült, hogy hálózatról is tudom tölteni a mobiltöltő bigyójával. Magamtól nem jöttem volna rá. Tényleg.:D
---
Csütörtök. Nem kaptam reggel Sportot. Pedig gyűjtöm a szerdai és a csütörtöki mellékletet. Szerencsére lakótársam tudott venni.:)
Nyugis nap volt melóban. Ezt az "átmeneti" időt csak azért nem szeretem egy picit, mert nem tudom a kabátot a kezemben cipelni. Na mindegy, túlélem..:)
És 18.00-kor Children of Distance-klippremier! Kíváncsian várom!:)
*
Ha több lányról azt mondják neked, hogy nem a Te szinted, az szarul esik. Ha elégedetten konstatálod, hogy jé tényleg nem, az nem olyan rossz dolog. Kivéve, ha a kettő között évek telnek el....
*
Holnap búcsúztatuk az előző bejegyzésben említett kolleginát. Meg megyünk tesómékkal Écsre. Szombaton bolt, lottó, meg tanítok. Meg kézilabda BL, meg Monaco Forma-1.
Vasárnapra semmi nincs még tervben. Ja, fel kell mosnom a lépcsőházat. Az mókásan fog kinézni. Mindegy, megoldom.
Meg el is mesélem, hogy oldottam meg.:)
Na de mára ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!:)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése