Szerdán elhagytam a feljegyzéseimet, csütörtökön meg megtaláltam. Most megpróbálom összefésülni a kettőt.:)
---
Vasárnap a bejegyzés megírása írása után megsütöttem a lasagnét. Aztán jól kidőltem, aludtam egy nagyot. A WTCC Magyar Nagydíját még láttam, szegény Michelisz motorjának turbója elég hamar feladta a küzdelmet... Az ETO-Vidi II NB3-as bajnoki élő közvetítésének nagy részéről is lemaradtam. De legalább rájöttem, hogy a fali polc miatt kiürített fotelből nagyon jól lehet tévézni.:) A meccs egyébként 0-0 lett, sorozatban a hetedik döntetlenünk, ha jól emlékszem... Ma a Fradi ellen játszunk Pesten, mindössze 50 győri vendégszurkolót fognak beengedni. Az meg mi? Hm... Nem olvastam, de Móváron és Dorogon is licenszproblémákról hallani. Saját erőből kellene feljutni-írnám, ha saját erőből kerültünk volna az NB3-ba...
A mosás ezúttal elmaradt: nem volt kedvem. Agyrém...XD
Meccs után fürcsi, vacsi... Aztán egy ismerősömmel irkáltunk messengeren. Zenéket is küldözgettünk egymásnak. A lány megkérdezte, hogy ugye nem vagyok depis, mert elég szomorú zenéket küldtem neki. Elmeséltem neki, mi vagyon a szívem terhe. Megbeszéltük, hogy kiírom magamból a történetet. Őt érdekli, nekem meg hátha jót tesz.
---
Hétfő. Időben lefeküdtem, mégis nagyon "he-állapotban" keltem fel. 3-ig voltam melóban, aztán húztam haza, mint a vadlibák. Egy gyors kávé után elkezdtem írni a "terápiás levelet". Aztán félbe kellett hagynom, mert lakógyűlésre voltam "hivatalos". Ami egyébként uncsi volt... És szarban a haza, emelkedik a közös költség, meg lesz egyszeri befizetés is... Üres a kassza, ennek persze nincs felelőse...
Hazatérve folytattam a levelet, ami egyébként majd' 2,5 oldalas lett. És igen, határozottan hasznos volt kiírnom magamból a dolgokat. A levél egyébként word-ben íródott, egy-két ismerősömnek meg is mutattam.
Este a Hír TV Alinda című műsorában Sebestyén Balázs volt a vendég. Sokaknak nem szimpi a srác, én mondjuk csipázom... Sajnos csak a beszélgetés legvégét csíptem el, a keddi folytatást meg teljesen elfelejtettem...
Ja: zseniális húzás volt a győri limuzinsofőr "gerillamarketingje": keresett egy kisfiút, akinek ingyenútat ígért, mert az anyukával csináltak fotót, de többre nem volt idő, mert mennie kellett. Jó arc, mert betartja, amit egy kisgyereknek ígért, és még a szolgáltatását is sokan megismerik, szép munka!:) A kisfiú egyébként előkerült, és még ismerem is- a médiatáborból.:)
---
Kedd. Délelőtt szar kedvem volt. Nem is tudtam igazán megfogalmazni, hogy miért. Arra meg már nem emlékszem, mi volt az ebéd, de utána "átfordultam".:)
Háromkor indultam volna haza, amit észrevett kollégám, aki haza szokott dobni. Elfelejtettem megkérdezni tőle, hogy meddig van. Addig volt, így megvártam az udvaron.:)
Ismerősöm egy éve van együtt a párjával, és megkért, hogy segítsek egy zenei CD összeválogatásában/megírásában. Itthon ezen ügyködtem, aztán tesómékkal találkoztunk, elmentünk egyet hamburgerezni. Mark is ott volt.:)
Aztán elköszöntünk. Itthon elfeledkeztem róla, hogy tulajdonképpen hamburgerezni voltam, és majdnem nekiálltam vacsorát készíteni. Szerencsére időben észbe kaptam.:)
---
Szerda. Úgy látszik, ez az évfordulók időszaka... Szerdán volt két éve, hogy megismertem azt a lányt, aki- aki most nagyon-nagyon hiányzik. Egy fogyatékos pasi nem arra van "predesztinálva", hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön a környezetében lévő legeslegszebb lánnyal. Nekem ez megadatott.
Sok mindent megtanultam, és megtapasztaltam mellette, voltak hullámhegyek, hullámvölgyek... És megtanultam azt is, hogy valakivel akkor teszem a legjobbat, ha elengedem. Még ha kicsit bele is halok...
Mivel képtelen vagyok előre köszönni neki, elmondhatom, hogy nem utál... Ez jó. Hogy vonzás, telepátia, kisugárzás, vagy az én képzelgésem, nem tudom, de még mindig megérzem, ha a a közelemben van, több tucat lány közül kiszúrom... De ez a történet valószínűleg ennyi volt...
Mindenesetre bontatlanul őrzök egy tőle kapott poharat, hátha egyszer valamikor majd együtt avatjuk fel? Őrültség? Lehet... Bár minden csak nézőpont kérdése: Nick Vujicic egy pár cipőt tart az ágya mellett.
Éééés a "mórás lányokkal" napra pontosan fél évvel ezelőtt történt meg az első kapcsolatfelvétel. Őszintén szólva lehet, hogy nem maradt volna meg bennem ennyire a dátum, ha nem Anyu halálának évfordulója lett volna... Fél év eltelt, és máig mondhatni máig napi kapcsolatban vagyunk, és ez tényleg örömmel tölt el. Ja, és ők ketten amúgy "tehénkedő csitrik"- de erről majd később...:)
Napközben egész nap hüle kedvem volt. És ismételten csütörtöki hangulatom, azt hittem, sosem telik el a hét...
A héten különböző okokból az összes németórám elmaradt. Ez abból az egyetlenegy szempontból jött jól, hogy tudtam egy kicsit lazítani, mert azért ezekre az órákra meló után még fel kell pörögni. És jelentkezett egy negyedik tanítványjelölt is, és nem mondtam nemet.:)
---
Csütörtök. Mindig is háklis voltam a zebrákra. Mármint nem megyek át a piroson, épp elég nyomorék vagyok így is, nem kéne, hogy kivasaljon egy kamion. És irritál, ahogy biciklisek-gyalogosok agyatlanul átfutkosnak. Aztán ugye satufék... Dóri nem volt ilyen szerencsés...:(
Meló végén a gyárudvaron megállított egy kamionos, hogy van-e még valaki a raktárban. Lövésem sem volt, de egy kis telefonálgatás után megoldódott a probléma.
Aztán posta. Bassza ki, mindig nekem kell a főpénztárhoz mennem... Annyira utálom...
Zsófi először találkozott tesómékkal. Hihetetlen, hogy nagyjából 8 éve "kerülgetik egymást", hírből ismerik egymást, most sor került a nagy találkozásra is.
Szóval hazatérve Zsófival meg tesómmal ment az irka, tesómmal meg még retro partit is rögtönöztünk.
És bemutatta új klipjét a Children of Distance. Elképesztően jók a srácok, nagyon szeretem a zenéiket, még ha tényleg kicsit depisek is...
"Ha úgy alakult volna, de nem alakult úgy még..." Milyen igaz...
Egyébként már szinte biztos, hogy kilátogatunk a Tápszentmiklósi Nyári Fesztiválra, nem kizárt, hogy mindkét napra. Már csak azt kell majd kideríteni, hogy hogy jönnek vissza buszok Győrbe, ha nem sikerül sofőrt keríteni...:)
Este kaptam üzenetet, hogy megérkezett az avon-rendelésem. És hát sikerült női tusfürdőt rendelnem... Először az jutott eszembe, hogy virtuális élettársamnak adom. De ő igazi illatguru, nagyon jó illatokat-parfümöket használ... Szóval inkább marad a "dealer"-nél, ő meg úgyis tovább tudja majd passzolni.:)
És hivatalos voltam sorstárs ismerőseimmel a Till Attila-féle Tiszta szívvel című, mozgássérültekkel foglalkozó film bemutatójára. Nem mentem, mert szerintem nem bírtam volna pénteken felkelni.:) Meg aztán eszembe jutott, hogy egyfajta kísérletként ezt a mozit megnézném akár egyedül is, épek között. Kíváncsi vagyok a reakcióikra, hogy "mernek-e" nevetni az adott poénokon, ilyesmik...
---
Péntek. Kedves druszám, ivócimborám talált párja szüleinél egy sálat. És nekem szeretnék ajándékozni, mert úgyis gyűjtöm a sportsálat. Meglepődtem, de nagyon jól esett, köszönöm szépen!:)
Egy kolléganőnk nyugdíjba vonul. Fotózás volt a főbejáratnál. Nem tudom megmagyarázni, de néha kikapcsol az agyam. Most is ez történt, fogalmam sem volt, melyik a főbejárat. Azért a kérdés, hogy "Goszi, hol jövünk be minden reggel?" sokat segített. Vannak ilyen hülyeségeim, a tájékázódási képességem egyenlő a nullával, az arcmemóriám sem tökéletes, és néha vannak ilyen rövidzárlatok is. Elnézést érte!:)
Céges gyűlés is volt. Erről már írtam tulajdonképpen fentebb...
2-ig voltam, főnököm elvitt a plázáig, onnan meg a 14-essel jöttem haza.
A nap hátralévő része dögléssel, semmittevéssel telt.
Aztán a Győrben Hallottam csoportban egy jóember bejegyzését olvastam. A Mórában volt ballagáson, és kifogásolta, hogy a ballagók és a harmadikosok ültek, sok idős rokon meg állt... Tehénkedő csitrikről, meg jobban teljesítő Magyarországról írt... Szóval még ha igaza is volt, vagyis volt igazság a mondandójában, a "csomagolás" hagyott némi kívánnivalót maga után. Reagáltam is irományára... "Tehénkedő csitrijeimnek", meg a lánynak, aki majd jövőre "tehénkedik", csak azt tudom tanácsolni, hogy vitakultúrában ne erről az úriemberről vegyenek példát!:)
Szerintem a ballagás a diákokról szól, az, hogy a rokonság le tud-e ülni, nem nevelés, hanem szervezés kérdése. Vagy mi a szösz...
Ja, és Kék fény is volt, Harcsi barátomtól, első kézből... Egyszerűen döbbenetes, milyen országban élünk...
---
Szombat. Időben kelés, Árkád. Adtam fel lottót-tippmixet. Vettem Sportot, meg Magyar Nemzetet. Ez a szombati magazin tényleg nagyon olvasmányok, örülök, hogy anno Harcsi az eszembe hozta. Aztán elindultam övet venni. Rövidzárlat... Majdnem bepánikoltam, hogy jó lesz-e, amit veszek, nem lesz-e túl rövid, stb. Eddig szerintem nem vettem egyedül övet...XD Vagy segítettek, vagy a nadrághoz kaptam ajándékba...
Az Alexandrában kerestem Ferjáncz-könyvet. Azt nem találtam, de vettem egy magyar idegenlégiós focitákról szólót. Meg láttam egyet, amit Moldova írt a Vasasról. Úgy zárul a könyv 2012-ben, hogy angyalföldi kedvencei el fognak tűnni a süllyesztőben, sosem lesznek már NB1-esek... Felmerült bennem a kérdés, hogy aki nem ért hozzá, az miért ír róla? Tényleg írok egy bestsellert a nőkről...:D
Csináltattam törzsvásárlói kártyát. Megkérdezte a csaj, hogy egybeírjuk-e a Nagysándort. Mondom igen. Erre leírta, hogy Nagysándorjózsef... Mondom ennyire azért nem..:)
A Sparban most szerintem semmi extra nem történt.
Az öv pedig jó lesz, de lyukakat kell még furatnom rá...:)
*
A napokban elgondolkodtam... Itt vagyok 35 évesen, egyedül, elanyátlanodva, és még sosem volt párom.
Hol lehet ismerkedni? Szórakozóhely? Kizárva. Munkahely? Erősen ellenjavalt, a pletykák, magyarázkodások, kavarások kerülendők. Net? Próbáltam már. Csak az a baj, ha túl hamar megmondod, hogy sérült vagy. Vagy az, ha túl későn. Meg aztán paradox módon időm se lenne rá, a részben a sok barát és ismerős miatt.:) Sorstárs lány? Nem szeretném.
Szóval józan ésszel ennyi is lenne ez a dolog, lonely hero-üzemmód ON. Még szerencse, hogy azért ebben a témában az agy mellett a szív is szerepet játszik. Annyi szent, hogy nekem kb. 200%-ot kell adnom magamból, a lánynak meg irtó türelmesnek kell(ene) lennie hozzám. Minden tapasztalatlanságomat, balfaszságomat, és rigolyámat figyelembe véve...
Aztán a buszmegállóban történt valami. Egy hozzám hasonló járású fiú beszélgetett, egy helyes, vagány, amolyan anyatigris típusú csajjal. Nem fogták egymás kezét, nem ölelkeztek. De nagyon egy hullámhosszon voltak, beszélgetésükből azt vettem ki, hogy a csaj külföldön dolgozik, és eljött meglátogatni a srácot. Meglepne, ha sajnálatból tette volna... Mondjuk az nem kizárt, hogy a tesója volt...:)
No... De ilyet talán én is tudok... Szóval a remény azért éldegél...
*
Talán még soha nem vártam így NB1-es bajnoki fordulót, NB1-es meccset, amiben nem szerepel az ETO... Az M4 körkapcsolása kifejezetten élvezetes volt. A Honvéd "természetesen" nem verte meg a Felcsútot, a Vasas viszont megverte az MTK-t. Így a PAFC kiesett, az angyalföldiek pedig maradtak az NB1-ben. És ez így van rendjén.:)
Aztán kaja, fürdés, tévé, olvasás. És ennyi volt a nap.:) Elég nehezen aludtam el, úgyhogy megint hallgattam beszélgetős műsorokat a rádióban.:)
---
Ma időben felkeltem, lementem Sportért. Nem volt. Tojást és kockacukrot viszont kaptam.:)
Az ebéd bundás kenyér lesz, aztán tévé. F1, kézilabda kupadöntő az Érd ellen, meg ugye Fradi II-ETO, ez utóbbi persze nem tévében.
Gondoltam rá, hogy elmegyek a kútra is újságért, de annyira nem létfontosságú...
Meg van egy kis fordításos meló is, pszichológia-témában. Annyi könnyítést kaptam, hogy ha találok hasonló cikkeket a témában magyarul, az is jó. De én szeretem a kihívásokat.:)
Május 1. van... Ugyanúgy vasárnap, ugyanúgy Anyák napja, mint 1994-ben, amikor Anyuval mentünk Pestre a Kertészeti Egyetemre Anyák-napi műsorra... És amikor Senna meghalt...
Jövő hét? Nem, nem lesz még négy német, mert kedd-csütörtök fogorvos. Végre lesz elöl fogam! Écsre is kéne majd menni, meg szombaton Zsófiékkal nézem a BL-elődöntőt!:)
Szóval a molekula alakul, unalom meg nincs...
Uhh... Több, mint két órán keresztül írtam ezt a bejegyzést, szerintem rekord! Remélem, érdekes is volt azért...
És mára ennyi voltam.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése