Eredetileg pénteken írtam volna meg ezt a bejegyzést, de a fagyasztó közbeszólt. Utólag visszagondolva nem is olyan nagy baj... De erről majd később...
---
Vasárnap. Hosszú idő után végre klasszikus vasárnapi ebédben volt részem: húsleves, rántott csirkecomb, petrezselymes krumpli, csemegeubi, ahogy az a nagykönyvben meg van írva... Hehe, a fenét, melegszendvics volt az ebéd...:)
A kórházba végül nem jutottam el, mert kaja után bealudtam, a mosógépet is jó kis spättel sikerült kipakolnom.
Kipakoltam viszont a zoknis fiókat, emlékeim szerint 43 pár zoknit sikerült összepárosítanom... Közben Veszprém-Szeged férfi kézilabda MK-döntőt néztem. Hetesekkel, óriási szerencsével nyert a Veszprém a nagyjából vezető Szeged ellen. Nem is baj, mert Hajrá, Építők!:)
Vacsorára hamburgert rendeltem, és fél 8-ra már ágyban voltam. Kellett...:)
---
Hétfő. Valami megváltozott a telefonomon a reggeli ébresztés kapcsán. Fogalmam sem volt, hogy kinyomtam-e az ébresztőt, vagy benyomtam a szundit, így inkább felkeltem.
Móváron a Kisalföld szerint 2000 néző volt, nagyjából reálisnak tűnik. Mindenesetre a meccs még mindig iszonyú szürreális élmény, a biztonságiak meg tahók voltak.
3-ig voltam melóban, aztán itthon döglés, német, meg megint döglés.
Szerintem néztem Kék fényt. De ez annyira nem biztos...
---
Kedd. Ránéztem az órára, 1:11-et mutatott. Legalábbis azt hittem. Amúgy 3:33 volt, így hamarosan kelhettem is. A kutyafáját...
2-ig voltam melóban. Aztán a Feketében voltam, megkaptam a Velünk élő másság című projektet összefoglaló könyvet, benne a cikkel, amit rólam írt Kinga és Kira. Egész színvonalas kis -amúgy elég nagy- könyv, sok érdekes olvasnivaló van benne. Ja: és nem érdem, hogy bekerültem a könyvbe, egyszerűen csak ismertek a szervezők. Arra viszont tényleg nagyon büszke vagyok, hogy a két leányzóval máig tartjuk a kapcsolatot. Vagyis nem csak velük, de velük főleg...:)
Tök durva... 1992 szeptemberétől jártam a Feketébe. Pesten azt mondták Anyunak, hogy "kinőttem" azt a sulit, megpróbálhatnék épek között tanulni-Pesten. Anyu pedig akkoriban olvasott a Kisalföldben A Feketében működő konduktív csoportról, azaz Gabi néniről. Megkereste őt, meg az iskola igazgatónőjét, aki aztán beleegyezett, hogy ott tanulhatok. Anyu meg akkor kezdett a kórházban dolgozni. Ehh, ez mind-mind elég komolyan meghatározta az egész család későbbi életét, szóval nincsenek véletlenek...:)
Gabi néniék egyébként megdicsértek, hogy milyen szépen állok. Hát igen, minden relatív....:)
Régi vesszőparipám, hogy minket fogyatékosokat olyan emberek tudnak igazán "kezelni", akik vagy családilag vagy szakmailag érintettek. És igen... Volt ott egy fiatal konduktorlány, Gabi néniék mentoráltja. Ha jól emlékszem, nagyjából akkor született, amikor én a Feketébe "igazoltam". Helyes, aranyos, jó fej, tök jól eldumáltunk. És milyen kicsi a világ: Móváron dolgozik, és a volt gimimben van a "rendelője", vagy mije...:) Ja, és nem, nem jelöltem be facebookon.:P
A Feketéből a kórházba mentem, ismerőst látogatni. Hogy kit és hol, az maradjon a mi titkunk. Hosszú idő után találkoztunk újra, és örültem, még ha a körülmények lehettek volna kedvezőbbek is...
Már bőven esteledett, mire hazaértem, így este már csak pihengetés volt.:)
Dárdai Pali Herthája hazai pályán kapott ki 3-0-ra a Dortmundtól. Annyira nem nagy meglepetés. Az MTK ugyancsak otthon 1-0-ra a Felcsúttól. Pff... Ez sem... A Barca 8-0-ra nyert, az Admira pedig bejutott az Osztrák Kupa döntőjébe. Sporthíreinket olvashatták. Lesz még!:D
---
Szerda. Nehezen keltem, 3-ig voltam. Meló után a nővérszállóra mentem németezni. Nem tudom, hogy csinálom, de a tónál megint találkoztam ismerőssel...:O :)
Helyesbítés: az előző óránkon tanítványom nem értett semmit félre, nagyon is tudatosan rekesztette be a németórát. Annyira mondjuk nem bántam, hulla voltam..:)
Nagyon finom palackozott almafröccsöt ittam..:)
Aztán tanítványom és párja hazadobtak, utóbbi megnézte az ajtókat, a kilincseket, és a fürdőszobánál a járólapot. Köszönet érte!:D
Az este viberes-messengeres bohóckodással telt. Fürcsi-vacsi is volt, csak azt nem írom le külön!XD
*
A csütörtöki nap leírása előtt megálltam egy cigire, közben vizet töltöttem kis flakonból nagy flakonba. A telefonomat nyakon öntöttem vízzel, és a meglepődés közepette belehamuztam a vízbe. Nem vagyok normális!:D
*
Csütörtök. Reggeli móka: megálltam a járda szélén, hogy elengedjek egy biciklis csajt, nehogy elé szédelegjek. Közben mp3-lejátszómon egy magyar megamix szólt, amiben épp Kis Grófó zengte, hogy "Gyere, gyere!" A csaj nem kizárt, hogy nem értette, hogy min röhögök.:)
Délelőtt leültem a lépcsőre cipőt kötni, kollegina majdnem odafutott felnyalábolni, azt hitte, hogy eltanyáltam. Aztán megnyugtattam.:)
Ebéd utáni móka: kollégával az udvaron cigiztünk, és azt mondta, hogy úgy nézek ki többnapos borostával, mint egy olasz dzsigoló. Én alaposan félreértettem, nem tetszett, hogy orosz zsidónak titulált.
Az irodába visszafelé ballagva kilépett -avagy belépett?- elénk egy lány. Már többször meséltem róla ehelyütt, hol külön bejegyzésben, hol a sorok között. Hogy jóban voltunk, de már nem tartjuk a kapcsolatot... Belefeledkeztem, hogy még mindig milyen gyönyörű. Aztán kolléga megkérdezte a lány nevét. A viszontlátás, és a meglepő kérdés hatására majdnem hasra estem. Amikor megkérdezte, hogy mit lehet róla tudni, kevés híján elsírtam magam, nem igazán jutottam szóhoz. Olcsó romantikus ponyvaregények giccses sablonja lenne, ha azt írnám, hogy ha szóhoz jutottam volna, azt válaszoltam volna, hogy amilyen szép, olyan jó a humora, "aranyköpései" sorát őrzöm, és tényleg büszke vagyok rá, hogy ismerhettem.
Olcsó sablon lenne, úgyhogy nem írom ezt. Ennél többet nem.
Meló után német, Baluval, előtte egy kis angol Benivel. Na az nem semmi volt...:)
Hazatérve semmi extra, megkezdtem a hosszú hétvégét.
---
Péntek. Ugyanis szabit kértem péntekre. Kicsit sok volt az elmúlt pár nap, kicsit pihenni szerettem volna.
Boltba akartam menni, meg postára, meg blogbejegyzést írni.
Ebből aztán lottózó lett, meg bolt. A többit halasztottam. Annyira szép idő volt, hogy csak na!:) Tényleg Győrben vannak a legszebb lányok!:$
Valami konzervet szerettem volna venni vacsorára, de nem találtam meg a Reálban, ezért aztán fagyasztott pizzát vettem. Aztán meglettek a konzervek is, de a krumplifőzelék (!) konzervet valahogy nem kívánta a szervezetem.:)
Hazaérve benéztem a fagyasztóba, és döbbenten láttam, hogy annyi jég volt benne, amennyit kb. egész télen nem láttam. A sírás kerülgetett... Szerencsére az alsó rekeszt sikerült kiszabadítanom a jég fogságából, így lakótársam segítségével oda tudtunk forró vizet pakolni, a valamennyire megolvadt jeget pedig csodák csodájára sikerült egyszerre kiemelni. A nagy izgalomra bontottunk egy-egy sört, persze nekem jutott a 11%-os...XD
---
Szombat. Időben keltem, elkezdtem készülődni.
Amikor tesómék hívtak, hogy elindultak, én is a marcalvárosi Lidl felé vettem az irányt. Ők bevásároltak apánknak, én a kocsinál megvártam őket.
Écsre mentünk, aztán elindultunk Zalába nagybátyámékhoz.
Útközben értesültünk róla, hogy meghalt kora gyermekkorom egyik hőse, Ferjáncz Attila egykori raliversenyző. Persze ezt a dicső státuszt nagyrészt annak köszönhette, hogy Lancia Deltája ugyanúgy sárga-kék Camel-színekben pompázott, mint Senna Forma-1-es Lotusa.
Mark keresztfiam először járt Zalában, és nagyon jól viselte az utat. A kisfiú felért egy levél antidepresszánssal.:)
Először Orosztonyban álltunk meg, nagyszüleink sírjához mentünk a temetőben. Vagy a temetőbe mentünk nagyszüleink sírjához, nem tudom, melyik a helyes.:)
Aztán Felsőrajk. Ettünk-ittunk, beszélgettünk, majd Markkal és a szüleivel kisétáltunk a helyi látványossághoz, a várhoz.
Hazatérve pedig Mark a tyúkokkal ismerkedett, egy élmény volt nézni keresztfiamat.:)
Nagybátyámék meg tényleg igen jó fejek -ha lehet ilyet mondani:)-, tök jókat beszélgettünk. A szokásosnál kicsit később indultunk haza, ezúttal nem apánk, hanem Mark "döntött" az indulásról.:)
Útban hazafelé -ez hülyeség, mert odafelé is- átmentünk a fent említett leányzó faluján. Tesóm megkérdezte, mi újság vele. Elmeséltem, hogy semmi, vagyis még a csütörtöki fennforgást. Jó volt kibeszélni, még ha hülyeség is. (megj.: ez nem üzengetés, vagy valami, ki is hagyhattam volna ezt a "szálat" a bejegyzésből, de akkor meg csonka lenne, és valamennyire magamnak is hazudnék...)
Ja, és döbbenet, hogy Mark még nem tud beszélni, de már olyan humora van, hogy kész, mókás fiú!:)
Hazavittük apánkat, majd Csanak, illetve Tét felé vettük az irányt. Láttunk egy elég frissnek és durvának tűnő balesetet is.
Én Csanakon szálltam ki, ezúttal nem szóltam ismerősnek, mert úgy volt, hogy lesz még egy villámtali, amit aztán halasztottunk.
Jött egy 32-es baráti, meg egy 36-os koroncói busz, amikre nem mertem felszállni. A 22-esen meg persze ellenőrök voltak... Az igazolványom rendben volt, de nem tetszett, hogy kiabálnak egymásnak, meg nem köszönnek, meg ilyesmik...
Ja, és mintha dudáltak-integettek volna nekem egy autóból, de ez nem tuti...:)
Szóval a tali elmaradt, így aztán hazajöttem.
Este 9-kor ittam még egy kis kávémaradékot, meg megnéztem a Fradi-Újpestet. Meg ettem banánt. Meg olvastam, meg messengereztem.
---
Elég hülyén ébredtem, rossz álmom volt. Szerencsére sikerült rájönnöm, hogy csak álmodtam az egészet...
Időben elmentem a Lidlbe, bár a szar idő majdnem visszatartott. Vettem ezt-azt a fagyasztóba, ugye mindent kidobtam onnan. Épségben hazaértem, egy doboz kefirről ez sajnos nem mondható el...:/ :D
Ma már semmi extra nincs tervben. Ebéd lasagne, aztán olvasás, net, tévé. 5-kor lesz ugye a zártkapus ETO-Vidi II, neten elvileg követhető...
Jövő hét? Holnap lakógyűlés, meg német is lesz, meg meghívtak minket a Tiszta szívvel című Till Attila-film premier előtti vetítésére. Melyben tudomásom szerint egy kerekesszékes bérgyilkos a főszereplő. A srác egyébként ott lesz a vetítésen. Elég későn lesz a mozi, de szerintem ezt nem hagyom ki.
A többi meg majd alakul.
De mára ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése