Kedden a bejegyzés megírása után értesültem róla, hogy az ETO soron következő két hazai mérkőzését zárt kapuk mögött fogja játszani. Az ominózus sárvári balhé után ez sajnos benne volt a pakliban, és persze nagyon sajnálom... 2007 óta vagyok bérletes, két kezemen biztosan meg tudom számolni, hogy hány meccset hagytam ki... Furcsa lesz...
Kedd este kávé, tévé, vacsi, fürcsi, olvasás, tévé, messenger.
---
Szerda. Az "ETO-balhé" miatt ismét vettem Kisalföldet. Fontos infó.XD
Reggel mosolygós, boldog születésnapot kívántam egy kolleginának. Azt nem tudom, hogy boldog volt-e a napja, de a mosolygás bejött, mert délután jött velem szemben fülig érő szájjal.:)
A német elmaradt, ezúttal nem mondtam le, hanem áttettük csütörtökre.
A Fa Kocsmánál vettem cigit, és azt mondtam magamban, ha meglátom kollégámat, bemegyek egy sörre. Hát ami azt illeti, nem kockáztattam sokat. Persze, hogy ott volt.:) Ezért aztán bementem, és megittam egy sört. Tényleg csak egyet. Utána a buszmegállóban pedig találkoztam általános iskolás osztályfőnökömmel. Pár percig beszélgettünk, aztán elköszönéskor derült ki, hogy nem emlékszik a nevemre. Úgyhogy bemutatkoztam...:)
Hazatérve kávé. Beszéltem egy móvári osztálytársammal, hogy esetleg találkozunk-e a meccs napján. De necces lett volna...
Meg van egy lány. Anno 2001-ben a ballagásunk előtti napon nem mentem el az osztálytársaimmal szerenádozni. A kolesz kajáldájában olvasgattam, akkor jött oda hozzám. Beszélgettünk, majd elkérte a címemet, hogy tudjunk levelezni. Így is lett. Levelezgettünk, és kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is tartjuk a kapcsolatot. Egyszer német módszertan órán az ő németórájukat néztük meg, szóval fel tudunk tűnni egymás életében...:) Szóval neki is írtam, hogy esetleg összefuthatnánk, de ez most elmaradt a nagy szervezésben. Majd pótoljuk.:)
Este Barca-meccs. A Real elleni vereség után most a BL-ből esett ki a csapat. Sajnálom, de a kardomba azért nem fogok dőlni. Az NB3 jobban fáj...
*
Facebookon egy zárt csoportban követtem el ezt a szösszenetet. Nyilvánosan nem akartam megosztani, ide azért bemásolom. Főleg azért, mert egy ismerősöm szerint jobban írok, mint Oravecz Nóra. Azér' érezd!;)
Sok érdekes dolgot olvastam már ebben a csoportban a Titokról, és a vonzás törvényéről. Életem talán legnehezebb időszakában, Anyám halála után, 2012 végén olvastam a könyvet, láttam a filmet. Nem szeretem a túlzottan „sprituális”, elvont dolgokat. Picit elvontnak, nehezen fogyaszthatónak tartom őket. De vannak benne igencsak kézzel fogható, és a valóságban alkalmazható gondolatok.
Hehe, ha ezt valaki olvassa, aki ismer, tán röhög is a markába…. „Te és a vonzás, nem vagy te egy p*ncimgnás…” Hát nem.
Hajlamosak vagyunk túl nagyban gondolkodni. Én azt vallom, hogy az apró dolgokat is észre kell venni, a kis dolgoknak is örülni kell, és akkor talán a nagyobb problémákon, feladatokon is könnyebben úrrá leszünk. Meg úgy egyáltalán: jobb lesz az alaphangulat.
Szóval: igenis, el fogom érni a buszt, nem fog elmenni az orrom előtt. vagy: az újságosnál: nem fogyott el a sportnapilap, az utolsót még meg fogom csípni. Az esetek nagy részében bejön. És nem leszek tőle szomorú.
Az emberek kapcsán pedig…. Nagyon sokszor előfordul, hogy valaki eszembe jut, és hamarosan valamilyen formában feltűnik. Egyszerre elküldött üzenetek… Vagy amikor eszembe jut valaki, hogy rég beszéltünk, mindjárt írok neki. És ő ír. És nincs pofám leírni, hogy „épp most gondoltam Rád…” mert annyira banális… Pedig igen, nyugodtan ki lehetne mondani, biztos jól esne az illetőnek, mert ismer, nem írnám le, ha nem így lenne…
Amikor mosolygós születésnapot kívánsz valakinek, és nemsokára mosolyogva jön veled szemben a folyosón...
Érdekes, de az is megesett, hogy valakivel eltávolodtunk egymástól, már nincsenek „telepatikus” összefutások, amikor pl. nyílik egy ajtó, és 1000%-ig érzem, hogy ő fog rajta kilépni, és még sorolhatnám…. De rengetegszer találkozom a nevével… Egy dalszövegben, vagy úgy hívják tanítványom lányát, stb. Hiszem, hogy ezek sem véletlenek…
Lehet, hogy ennek az írásnak se füle, se farka, de el szerettem volna mesélni Nektek.
Talán rendhagyó, de választottam egy kis zenei aláfestést. Hogy miért? A lényeg benne van:
„Ne azt kérdezd tőlem, hogy melyik csillagjegyben,
Hogy melyik áldott évben, hogy hiszek-e a jelben,
Nem ez számít, higgy nekem.”
Hehe, ha ezt valaki olvassa, aki ismer, tán röhög is a markába…. „Te és a vonzás, nem vagy te egy p*ncimgnás…” Hát nem.
Hajlamosak vagyunk túl nagyban gondolkodni. Én azt vallom, hogy az apró dolgokat is észre kell venni, a kis dolgoknak is örülni kell, és akkor talán a nagyobb problémákon, feladatokon is könnyebben úrrá leszünk. Meg úgy egyáltalán: jobb lesz az alaphangulat.
Szóval: igenis, el fogom érni a buszt, nem fog elmenni az orrom előtt. vagy: az újságosnál: nem fogyott el a sportnapilap, az utolsót még meg fogom csípni. Az esetek nagy részében bejön. És nem leszek tőle szomorú.
Az emberek kapcsán pedig…. Nagyon sokszor előfordul, hogy valaki eszembe jut, és hamarosan valamilyen formában feltűnik. Egyszerre elküldött üzenetek… Vagy amikor eszembe jut valaki, hogy rég beszéltünk, mindjárt írok neki. És ő ír. És nincs pofám leírni, hogy „épp most gondoltam Rád…” mert annyira banális… Pedig igen, nyugodtan ki lehetne mondani, biztos jól esne az illetőnek, mert ismer, nem írnám le, ha nem így lenne…
Amikor mosolygós születésnapot kívánsz valakinek, és nemsokára mosolyogva jön veled szemben a folyosón...
Érdekes, de az is megesett, hogy valakivel eltávolodtunk egymástól, már nincsenek „telepatikus” összefutások, amikor pl. nyílik egy ajtó, és 1000%-ig érzem, hogy ő fog rajta kilépni, és még sorolhatnám…. De rengetegszer találkozom a nevével… Egy dalszövegben, vagy úgy hívják tanítványom lányát, stb. Hiszem, hogy ezek sem véletlenek…
Lehet, hogy ennek az írásnak se füle, se farka, de el szerettem volna mesélni Nektek.
Talán rendhagyó, de választottam egy kis zenei aláfestést. Hogy miért? A lényeg benne van:
„Ne azt kérdezd tőlem, hogy melyik csillagjegyben,
Hogy melyik áldott évben, hogy hiszek-e a jelben,
Nem ez számít, higgy nekem.”
*
Csütörtök. Reggel megint Kisalföld. Fura, hogy a megyei napilapban két nappal a meccs előtt egy sor sem volt a Móvár-ETO meccsről. Meglepett.
Melóból semmi extra nem rémlik. Délután német. Utána meg még egy. Elég fáradtak voltunk mindketten, és az egyik feladat zárásakor mondtam, hogy "Jó rendben!", majd az órámra néztem. Tanítványom félreértette a gesztusomat, és befejezettnek tekintette az órát. Én pedig nem tiltakoztam, tényleg hulla voltam...:) Hazahoztak, életemben először ültem Alfa Romeo-ban. Van feelingje annak az autónak.:)
Itthon kávé. Meg még egy. Így lehelődött belém egy kis élet. Este pedig az utóbbi idők egyik legjobb meccsén Liverpool-Dortmund 4-3. Persze 3-3-nál elaludtam...:/ :)
---
Péntek. Sima kelés, nyugis nap. Nem, Kisalföldet nem vettem...:D
Fél 4-ig voltam melóban. Elmentem az ETO Shopba jegyet venni, ezután pedig olyan eseménysor vette kezdetét, hogy az agyam eldobtam.
Kezdődött azzal, hogy hazafelé betértem a Stadion Sörözőbe egy sörre. Kettő lett belőle. Aztán mellém keveredett két jóember. Amikor egyikük lement sörért, megkértem, hogy hozzon nekem is még egyet.
Eközben társa megkérdezte, hogyan lettem mozgássérült. Elmeséltem neki, ő persze rögtön továbbadta az infót visszatérő barátjának. Ő pedig közölte, hogy az ő fia pedig drogos. Át is vedlettem pszichológussá, mesélt-mesélt, hallgattam, szörnyülködtem.
Telt az idő, egyszer csak felvettem a hátizsákom, hogy elinduljak haza. Újdonsült ismerősöm közölte, hogy várjam meg, elkísér egy darabon. Félúton megálltunk egy cigire. Közölte, hogy jó fej vagyok, meg rendes, meg intelligens... És tudom-e, mi kellene nekem? Ilyenkor szokott jönni, a nő, meg a punci, meg az ilyesmik. És tudod mit mondott? Fogorvos. Ezen felnevettem...:) Nagyon gázul néz ki most a fogam (helye), de ugye van időpontom a dokihoz, szóval ezen nem fog múlni.
Már majdnem hazaértem, amikor mondta a srác, hogy igyunk még egy sört a Gól Büfében. Nem akartam elfogadni az invitálását, nem vagyok túl jó véleménnyel arról a helyről. De aztán mégiscsak vele tartottam.
És... Tudod ki volt a pultban? A kéményseprő, basszus, aki volt nálam, amikor kigyulladt a gázbojler... Besz@rás! Kifaggattam: 100-ból kb. kettő bojlerrel történik ilyen meghibásodás, és igen, ha éjjel gyullad ki, és mélyen alszom, szépen meghaltam volna. Döbbenet...
Ja, és ez itt nem a reklám helye, de a Gól Büfében péntekenként van halászlé meg ecetes hal elvitelre. Majd le fogom tesztelni...:)
Hazatérve levezető sör. Szombat reggel láttam, hogy a zsemléből is hiányzott, szóval vacsoráztam is...:)
---
Szombat. Nem voltam rosszul, de azért eléggé meg voltam fáradva. Szóval pihengettem. Ebédre kifőztem magamnak egy Maggi-féle paprikás csirkét, aztán a vasútállomás felé vettem az irányt.
Buszmegálló. Frissen festették a padokat. Ki is volt írva. Egy néni nem szórakozott, benyálazott egy zsepit, áttörölte vele a padon, és leült. Lefagytam...:)
A szökőkútnál leszálláshoz készülődve láttam egy tök helyes leányzót. Aztán kiderült, hogy ismerősöm, volt kollegina, jó nagyot köszöntünk egymásnak.
Tippmixet nem adtam fel, de lottót igen, és újságokat is vettem.
A két lottókettes mellett az EuroJackpoton is nyertem... Pech a szerelemben....:D
Na, aztán elindultunk Mosonmagyaróvárra. Jó volt látni a volt sulimat, de azért nem így akartam...:/
Először rossz helyen, valami MITE-pályán kötöttünk ki, eleddig azt sem tudtam, hogy van ilyen csapat.
Aztán azért csak odaértünk az MTE-pályájához, a Wittmann-parkba.
Elég komoly biztonsági előkészületek voltak, voltak rendőrök, polgárőrök, meg többféle security...
Meg toi-toi vécék is voltak.
Szerintem többen voltunk, mint a hazaiak, a kb. 1000 embernek három csaj csapolta a sört. Egy csapból. Szóval nem volt gyors, na...:D Elég érdekes helyen, a büféasztal tőszomszédságában ácsorogtam. Azon gondolkodtunk, hogy túszul ejtjük a szendvicseket, a váltságdíj soron kívül sör lett volna...:D
Ja, a meccs egyébként 0-0 lett. Szerintem közelebb álltunk a győzelemhez, de ez semmit nem számít. Úgy fest, még legalább egy évig marad az NB3... Szomorú...
Az autópályán jó gyorsan visszaértünk Győrbe. Bandiék letették a kocsit, aztán még sörözgettünk egyet a Dreherben. Aztán elindultam a buszmegállóba. A kiírás szerint 22 perc múlva volt várható a következő 14-es. Mondom 22 perc, meg még a negyedóra buszozás, ehhez most nincs sok kedvem, meg aztán ennyi sör után a vese is beindult már. Szóval hívtam egy taxit. Megadtam az alaphangot. Meg szoktam nyugtatni a taxisokat, hogy nem vagyok annyira részeg, amennyire kinézek, csak alapból is mozgássérült vagyok, és ez a mocskos szemét sör először a mozgáskoordinációt üti ki. Na, ez most úgy hangzott, hogy nem vagyok annyira fogyatékos, mint amennyire kinézek....XD
Szóba került, hogy voltam meccsen Móváron. Megkérdezte a végeredményt, meg a benyomásaimat. Ezután útjára indult a gyönyör. Kiderült, hogy már a régi vagongyári pályára is járt meccsekre, A Verebes-korszakban idegenbe is kísérte a csapatot. Ja, a csapat legendája, Póczik József padtársa volt középiskolában. Nagy Manchester United-drukker, nem "divatol" a City-vel. Besírtam. Amúgy 1951-ben született, tehát Anyámnál egy évvel idősebb... Ja, és volt ám olyan, hogy Rába ETO-Manchester United 2-2.
Hatalmas fazon volt, még elhallgattam volna. Útközben bevillant, hogy úgy fogok elköszönni tőle, hogy "egy élmény volt", mert tényleg fantasztikus volt hallgatni. Aztán megelőzött, ő köszönt el ezekkel a szavakkal. És pacsiztunk is.
Szeretek beszélgetni. Szeretek sorsokat, élettörténeteket hallgatni. Ez most ilyen volt, egy kis futballtörténelmi leckével nyakon öntve.
Hazatérve levezető sörök, meg messenger. Hajnali 2-kor meg melegszenyát sütöttem...:)
---
Ma időben keltem, Forma-1 volt. Rosberg nyert. Jaj, de örültem volna Kiminek...
Lepakoltam a ruhaszárítót, meg kiürítettem a zoknis fiókot egy lyukas lavórba. Van vagy 100 pár nélküli zokni...:D
Fürdés, mosás, ebéd, pihi, ennyi lesz ma a program, meg lehet, hogy benézek a kórházba is.
Jövő hét? Németórák, Zala, meg ugye zártkapus ETO-meccs. Ha jól emlékszem, a Vidi II ellen lesz az első...
Na de mára ennyi.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése