Évvégi

Szerda este megnéztem a Szakítópróba című Ashton Kutcher-filmet. Tipikus "egyszernézős" mozi. A baj csak annyi volt, hogy közben rájöttem, hogy már másodszor nézem, csak lusta voltam másik filmet keresni.:)

Mostanában elég nehezen alszom el, van, hogy 1-ig, vagy még tovább olvasok, reggel meg alig bírok felkelni. Most új mp3-lejátszómat kihasználva rádiót hallgattam. Kossuthon beszélgetős műsorokat, kb. 2-ig.
Érdekesek voltak. Amúgy tényleg.:)

---

Csütörtök délelőtt Gergő kollégával "projekteltünk", erről ezúttal már csak babonából sem írok többet.:) Szerencsére tesóm is itthon volt, így aztán "klappolt" a dolog, ennek nagyon örültem.:)

Délután-este meg egy másik Gergőhöz, Harcsi barátomhoz és édesanyjához voltam hivatalos egy kis eszegetős-iszogatós beszélgetésre. 

Anyu mindig "bajban volt" a Gergőkkel. Ha valamelyik Gergőről sztoriztam neki, mindig megkérdezte, hogy ő most a kolléga, avagy a Harcsás Gergő, esetleg a szomszéd srác. A régebbiekről nem is beszélve.:)

Na, szóval eszegettünk-iszogattunk-beszélgettünk, kellemes kis este volt. A nasit szokás szerint "kiburogattam", nem is én lettem volna...

És Gergőtől kaptam karácsonyra egy ETO-s kispárnát. Ez már a második a sorban. Köszönöm, Papesz!:)

Gege édesanyjától pedig három könyvét is megkaptam. Kíváncsian várom, bár most még további három könyv vár kiolvasásra, és jelenleg az évvégi HVG-duplaszámot bogarászom.

Jaj, majd elfelejtettem: munkatársam felrakta facebookra a forraltborozáskor készült képeket. És az egyik fotót rengeteg - részben "nemcéges" - ismerősöm lájkolta. Nem vagyok egoista, nem egyedül vagyok a képen. De mégis eszembe jutott, hogy sok ismerősömnek/barátomnak tetszett, hogy emberek között vagyok, kimozdulok, stb. És ez nagyon jól esik. Ha meg nem ez állt a "lájkok" hátterében, akkor elnézést kérek. Egyébként szépek vagyunk és szimpatikusak. Ennyi.:)

---

Péntek. Huh, az egy elég vicces nap volt. Délután 4-től az ETO Parkban volt egy kis évzáró összejövetel mozgássérült ismerőseimmel. 

Azt terveztem, hogy 2 körül odamegyek, ebédelek, aztán várom a többieket. Ehhez képest olyan kétoldali lustaság tört rám, hogy negyed 5 körül indultam el, odaköszöntem a többieknek, uzsonnáztam, aztán csatlakoztam hozzájuk.

Mindezt úgy, hogy az objektum nekem kb. 5 perc sétányi "távolságra" van.

Amúgy jó volt, a szokásos bohóckodás..:) Volt karaoke is, ki is próbáltam volna, de mire rászántam volna magam, mindig akadt más jelentkező. Nem voltam elég határozott.:( :)

---

Tegnap reggel elmentem bevásárolni apámnak. Délután meg kimentem hozzá, kivittem a cuccokat, meg mostam. 

Apuval most egész jól eldumáltunk, meg is lepődtem. Ha mindig ilyen lenne, semmi okom nem lenne panaszkodni. 

Talán most először beszélt nekem az érzéseiről. Aztán elnézést is kért emiatt. Én meg mondtam, hogy nem kell elnézést kérnie, hiszen ezért lennénk egy család, hogy ilyen dolgokról is tudjunk egymással beszélni. Ha már 30 évig nem sikerült. (ezt persze nem mondtam neki...)

Ezután segített teregetni, majd elindultam vissza Győrbe. Este negyed 8 körül indultam el, gondoltam kényelmesen leérek a 19.51-es buszra, amivel pár napja tesómékkal is bejöttünk.

Igen ám, csak az a busz szombaton nem közlekedik...:( :)

Így másfél órát szobroztam a buszmegállóban. Cigiztem, zenét hallgattam, facebookoztam, és nem mellékesen szarrá fagytam.

Hazasétálni túl messze lett volna, rokont nem zavarok, ismerős a közelben nincs, stoppolni meg gyáva voltam. Egyik barátomat mondjuk majdnem felhívtam, hogy legyen szíves jöjjön kiértem. De aztán nem akartam őt sem zavarni.

Mekiből hoztam haza vacsit, meg ittam forró teát, aztán rendben is voltam.

Viszont fáj a lábamon az egyik műtéti heg. 1991-ben műtöttek, azóta semmi gondom nem volt vele. Most nem tudom, hogy az utazótáska nyúzta le, szimplán megfázott, esetleg valami meghúzódott. Még ma is éreztem, szóval nem túl biztató a helyzet.

Egy biztos: a kórházba még egy jó darabig nem tudom betenni a lábam. Pláne orvoshoz menni nem akarok...

--

Ma Lui barátommal és anyukájával bejártuk az ETO piacot. 

Vettünk apunak szalonnát, nekem kolbászt, hagymát, savanyúságot, ilyesmiket.

Erzsi néni Anyám helyett anyám volt, nagyon szépen köszönöm ezúton is.

Hazaérve kézimeccset néztem, pihengettem, meg sütöttem rántottát. Kolbásszal, sajttal, hagymával, ahogy kell.:)

Ma már semmi extra, egy-két emailre válaszolgatok. Aztán pihenés. 

Holnap ugyanis irány Ausztria, sógornőm egyik barátnőjével bátyáméknál szilveszterezünk, majd valamikor 1-én jövünk haza.

2-án megint lesz egy köröm Écsre, 3-án meg már dolgozom.

Aztán el is telnek az ünnepek, amit úgy igazából ezúttal egyáltalán nem bánok.

És ennyi voltam mára.

Mivel idén már valószínűleg nem jelentkezem bejegyzéssel, ezúton kívánok minden kedves ismerős és ismeretlen, rendszeres és rendszertelen olvasómnak jó szórakozást a Szilveszter-estére, és persze Nagyon Boldog Új Évet!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Online szenteste

Vasárnap kivételesen nem voltam lusta, és elzarándokoltam az ETO Parkba, vettem egy-két dolgot a CBA-ban.

Újra meggyőződhettem róla, hogy nem szabad az S-Marketben vásárolnom, és ez még akkor is igaz, ha itt is találkoztam egy hete lejárt szavatosságú disznósajttal.:)

Semmi gond feketeerdő torta-ízű szaloncukor viszont volt!:)

Az Alexandrába is betévedtem, és két könyv is a bevásárlókosaramban landolt. Nick Vujicic önéletrajzi könyve egy magamfajta önmagát éppen keresgélő "roki"-nak kötelező olvasmány. Kiss Ádám stand up-os - legjobb tudomásom szerint - második, ezúttal Benk Dénessel közös könyve pedig azért kell, hogy ugyanolyan vicces fiú maradjak, mint voltam eddig is.:P

Hazaérve már semmi különöset nem csináltam, olvastam, tévéztem, na meg persze gofrit csináltam vacsorára. Mármint a meglévő gofri-"lapok" közé kentem csokikrémet, meg nyomtam tejszínhabot, és mindmegettem.:) Újabb update-adalék, még a végén gasztroblogger leszek!:P

---

A hétfő délelőtt is netezéssel, olvasgatással, készülődéssel telt. Indulóban voltan haza Écsre, csak hát eléggé nehezemre esett elindulni.

A 10.45-ös buszra esélyem sem volt kiérni, a délit pedig pár perccel késtem le, és 14.10-kor ment a következő busz. 

Így aztán a vidékiből kibuszoztam a plázához. Vettem Nemzeti Sportot, és beültem az egyik nyitva lévő kiskocsmába egy kávé mellett olvasgatni a busz indulásáig.

Nagyon vicces látványt nyújtottak a még díszítésre váró fenyőfákkal biciklijükön érkező, fröccsöt fogyasztó bácsik.:)

A Sportban az ilyenkor szokásos karácsonyi történetek voltak. Az egyik újságíró pedig épp elhunyt édesanyjára emlékezett, és hogy az első karácsonya lesz nélküle...:(

Hazaérve apu már túl volt a karácsonyi ebéden. Én így egyedül ettem halászlevet meg ecetes halat, közben kicsit beszélgettünk is.

Aztán megnéztük együtt a híradót, majd este 7-kor szokása szerint aludni tért.

Semmi váratlan nem történt.

Nem kívántunk egymásnak boldog karácsonyt.

De ennek oka nem az apa-fia-kapcsolat "milyenségében" keresendő. 

Ez a karácsony nem lehet(ett) boldog, bárhogy kívántuk is volna. Ezt mindketten nagyon jól tudtunk. Csak egyféleképpen lehetett volna boldog, azt pedig hiába is kívántuk volna...:(

Apu lefeküdt ugye aludni. Én gyújtottam egy gyertyát, és tévéztem. Reszkessetek betörök, Álomépítők, Taxi "nemtommennyi", Igazából szerelem. Ezeket néztem, és a P.S. I love You-n aludtam el. Így a Pannonhalmáról közvetített éjféli mise is kimaradt, pedig bele akartam nézni...

Sógornőmmel beszéltem telefonon, meg Ti is velem voltatok, kedves Barátaim és Ismerőseim! Egyfolytában a facebookon csüngtem, hiába töltöttem fel délelőtt a telefonomat, est 6 körül már újra lemerülőben volt. Kedd reggelre meg újra...

Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy hihetetlenül üres a ház Anyu nélkül. Amikor apu kiment valamiért, és égett a konyhában a villany, ahogy akkor szokott, amikor Ő tesz-vesz ott... Hát....:(

---

Kedden aztán jöttek bátyámék. Kimentünk a temetőbe, aztán sógornőm szüleihez voltunk hivatalosak ebédre.

Kellemes délután volt, jó volt velük lenni, szerintem apánk is jól érezte magát, pedig ő nem egy közösségi ember...

Edit öccseivel jól elbohóckodtunk, hozták  a formát!:)

Aztán aput hazavittük, és bejöttünk Győrbe. 

Tesómék visszamentek Tétre, én meg itthon pihengettem.

Vagyis pihengettem volna, de nem nagyon jött álom a szememre, hajnali fél 2-kor még olvastam. Mondjuk a Tvrtko-könyvben épp most tartok a srebrenicai mészárlásnál, hát nem éppen karácsonyi esti mesének való olvasmány, annyi szent...

---

Edit meghozta Ausztriából az új mp3-lejátszómat, ma azzal ismerkedtem.

Ez 8 GB-os.

Egy laptopra mentegettem folyamatosan a régebbi lejátszón lévő, és/vagy onnan már megunt zenéket. Ez összesen 7,22 GB-t tett ki, ami szívás, mert a 8 GB úgymond "bruttó" érték, annál kisebb a memória...

De valamennyire megoldottam, az újon most van 1,2 GB szabad hely, de ez még csökkenni fog. Remélhetőleg.:)

Az ágyon törökülésben ülve, a laptop felett görnyedve töltöttem el olyan 4-5 órán, a végén már mozdulni is alig bírtam...:)

Aztán még elmentem a kútra cigiért, és most itt vagyok.

---

A héten intézek ezt-azt, meg találkozom egy-két kedves ismerőssel, meg Écsre is megyek minden valószínűség szerint.

Szilveszter pedig Ausztriában. Már biztos!:)

Na, ennyi voltam mára!

További kellemes ünnepet mindenkinek!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;) 

A szívekben legyen

Tavaly karácsony előtt kaptam Anyutól egy karácsonyi asztali díszt. Fenyő-gyertya-karácsonyfadísz, és egy kicsi ajándékdoboz. Azt mondta, azért, hogy itt a győri lakásban is legyen egy kis karácsonyi hangulat.

Mert itt nem akartam karácsonyfát állítani. Azt mondtam, hogy majd akkor, ha jön egy leányzó, akivel meg lehet osztani "szerény hajlékomat", és ezzel együtt a karácsony örömét is.

Écsen Anyuval szépen feldíszítettük a fát 24-én, aztán másnap jöttek tesómék, és akkor tartottuk meg az ajándékozást.

Igazán szép ünnepek voltak, ahogy ilyenkor lenni szokott, nagy beszélgetések, finom étkek, tényleg minden értelemben "feltöltődve" jöhettem vissza Győrbe. 

A díszt természetesen kitettem az asztalra, de a gyertyát nem gyújtottam meg. Túl szép ahhoz, hogy "elfogyjon", még ha egy gyertyának tulajdonképpen az is a sorsa.

Idén aztán Écsen nem lesz karácsonyfa. Apám nem akar bíbelődni vele, nekem meg őszintén szólva nem lenne lelkierőm a díszítéshez, az teljesen "anyus program" volt az utóbbi években.

Most itt Győrben van egy aranyos pici karácsonyfám, az asztali dísz is kikerül az asztalra, lesz szaloncukor is.

Écsen pedig az emlékezés, apámmal karácsonyi vacsora a szomszéd néni főztjéből, holnap pedig megyünk sógornőm szüleihez.

---

"S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony." 

A temetési előkészületek során hasított belém először a szörnyű felismerés, hogy nemsokára karácsony... Ezúttal már Anyu nélkül. És ezután mindig így lesz.

Akkor eldöntöttem, hogy "idén nem lesz karácsony."

Végig nagyon rossz érzésem volt, látva a feldíszített Belvárost, a csillogó-villogó boltokat... Aztán belegondolni, hogy idén milyen szentesténk, karácsonyunk lesz...

Aztán az utóbbi napokban rengeteg kellemes "élményben" volt részem.

Sokan megkérdezték, hogy hol töltöm a karácsonyt, mit fogok csinálni, olyan emberek is kellemes ünnepeket kívántak, akikre nem is számítottam.

A sok mosolygó arc az utolsó munkanapon, a szaloncukrok, a puszik... A forralt borozás, a fényjáték a Széchenyi téren...

És egyszerre csak karácsonyi hangulatom lett.

Mert a karácsony az "kell".

És nem a sok ajándék miatt. 

Nem a "nagy kajálások", a csillogás-villogás miatt.

Hanem ott belül. Legbelül van rá szükség. Hogy megálljunk egy pillanatra a nagy rohanásban. 

És azokkal lehessünk, akiket szeretünk, és azokra gondolhassunk, akik már nem lehetnek velünk.

Ezekkel a sorokkal kívánok minden kedves olvasómnak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket! 

Dimenzióváltás

Szerdán munka után Rékával találkoztunk, de ezúttal nem a Segafredoba, hanem az ETO Parkban lévő Babylonba. De előtte még akadt egy kis elintéznivalóm.

Csekkeket adtam fel a postán, meg lottót az ETO Shopban. 

Több ismerősömtől is jött az infó, hogy új ETO-s ajándéktárgyak érkeztek, puzzle-ról és tangáról szólt a fáma.

Ez utóbbival kapcsolatban három különböző ötletem volt: veszek egyet ajándékba egy kedves hölgyismerősömnek, aki sokat b*szogat - persze csak poénból - ETO-drukkerségem okán. Illetve veszek egyet "magamnak" dísznek, poénból, esetleg lefényképezem, és valami frappáns szöveg kíséretében fellövöm a fotót a facebookra.

Nos... Annyira nem lepődtem meg rajta, de baromira zavarban voltam, amikor az eladócsaj kicsomagolta a bugyikat.XD

Volt "sima" (?) pántos ETO-címerrel, meg egy "vékonyabb", "kisebb", "CSAK AZ ETO" felirattal az elején. Szóval a poénok adták volna magukat.:P

Végülis nem vettem meg egyiket sem, mert a méretekkel baromira nem vagyok tisztában, poénnak meg kicsit drága lett volna. 

A fotót meg zavaromban elfelejtettem megkérdezni.:)

Viszont vettem két nagyon menő hűtőmágnest.:)

Ezen "ügyek" után mentünk Rékával, és később becsatlakozó barátjával a Babylonba, ahol jó sokáig elbeszélgettünk.

Megállapítottuk, hogy meglepően kellemes, nyugis hely, valószínűleg új törzshelyünk lesz.:)

Innen ugye gyorsan haza is tudok ballagni. Jaj, de szokatlan volt este sötétben, színjózanon hazamennni az ETO Parkból.:D

---

Nem emlékszem rá pontosan, hogy melyik nap történt, de egy kedves ismerősöm, egy barátom barátnője, blogom rendszeres olvasója, a facebook szerint 4. kedvenc ismerősöm - hihi... :) -  írt nekem egy érdekes levelet, benne egyfajta "elemzést" velem kapcsolatban, ami nagyon érdekes és elgondolkodtató volt. Köszönöm!

---

Csütörtökön semmi extra nem történt. Max. annyi, hogy életemben először neten jelentettem le a gázóra-állást, de aztán rájuk is kellett telefonálnom, mert nem jelezte a rendszer, hogy sikerrel jártam. De a telefonos csajszi szerencsére megtalálta a diktálásomat.:)

---

Pénteken elmaradt a világvége. Már korábban is hallottam, hogy tulajdonképpen nem világvége lesz/volt, hanem dimenzióváltás, amit a spirituális dolgok iránt fogékony emberek meg fognak érezni, a magamfajta átlagemberek nem. Hát nem tudom...:)

Egyébként az év utolsó munkanapjához méltó nap volt. Pakolászós-beszélgetős, pár dolgot még elintézős, üzemi gyűléses, finom kaját rendelős. Szerintem.:)

Délután meg egy spontán ötlettől vezérelve pár kollégával elmentünk forralt borozni.

A téli forralt borozásban én csak két dolgot nem szeretek: a telet, és a forralt bort.:)

De azt gondoltam, ha így összegyűlik a csapat, akkor nem leszek "kihúzó".:)

És a vörös borból készült forralt bor még ízlik is.:) 

Egyébként sörre vagyok kalibrálva, jóapám bőven megissza az én boradagomat is. Úgyhogy kicsit féltem, hogy meg fog ütni, de nem volt semmi gond. Másnap sem.:)

Viszont a kb. 3-4 órányi ácsorgástól picit megfájdult a derekam...:O :)

Ennél nagyobb gondom tényleg ne legyen, jó kis délután/este volt.

A Barátok közt-ben pedig meghalt Berényi András.:(

Az utóbbi egy-két hétben nem nagyon néztem, ezt részt véletlenül láttam. Hát, elég csúnya véget ért a csávó, a történetet is "jól megkutyulták"- ahogy Anyu szokta mondani.

---

Tegnap piacra akartam menni, de aztán nem mentem. Egész egyszerűen lebeszéltem magam.:)

Délután azért elnéztem az Árkádba. 

Vettem Sportot, benéztem egy cipőboltba, és kajáltam. Na, ez utóbbi nagyon érdekes volt!

Természetesen annyian voltak, mint a heringek, amikor megvettem a kaját, konkrétan egy szem helyet nem találtam. 

Álltam a tálcával a kezemben, már azt vártam, mikor lökik ki a kezemből. Odajött egy biztonsági őr. Azt hittem, segíteni szeretne. Ehelyett megkérdezte, hogy "Na mi van öcskös?" Én pedig válaszoltam, hogyaszongya "Öcskös az apád f*sza!" A karácsonyi meghittség jegyében. Végül ennyiben maradtunk. 

Aztán találtam helyet- egy négyszemélyes asztal szabadult fel. Odaültem egyedül. 

Közben odakéredzkedett egy fiatal pár.

A családban, a koleszban, a munkahelyemen, szóval bárhol kajálok, mindig én végzek utoljára. Valamiért lassan eszem, pedig most tényleg nem pofáztam közben.:)

Fiatal pár el, majd érkezik egy 4 fős "falusi tajparaszt" - bocsánat! :) - család, akik ugye azt várták, hogy én is távozom. 

Közölte velem, hogy "Ide akkó mink leülünk e'!" Mondom rendben, egy pillanat, és végzek. A jóember gyakorlatilag kinézte a számból a kaját, és mikor már csak három-négy szem hasábburgonyát kellett betolnom az arcomba, elkezdte áthordani a három üres széket egy kétszemélyes asztalhoz.  

Nagyon mókás volt.:)

Utána Spar, nem sok dolgot vettem, de gyorsan végeztem, és hazajöttem, pihengettem.

---

Szóval letöltöttem a telefonomra a facebook-frissítést. Kicsit szokatlan, de kétségkívül gyorsabb. És ahogy fentebb említettem, külön vannak a kedvenc ismerőseim. Gege, Dóri, Kata a képzeletbeli dobogó, szóval annyira nem lepődtem meg...:) A negyedik helyezettet pedig már írtam...;)

---

Ma ismét ETO Park. Elmegyek CBA-ba, veszek szaloncukrot. Nem terveztem, hogy veszek, de rájöttem, hogy mégiscsak hiányozna. Aztán ebéd, rendrakás, elmaradt facebook-üzenetek pótlása...

Holnap meg megyek ki Écsre. Nem kicsit tartok tőle.

De addig még jelentkezem!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Vis maior

Tegnapra ígértem egy bejegyzést, de egyrészt a hétfő délután kicsit zsúfoltra sikeredett, meg aztán a mai íráson volt egy kis "emésztgetnivaló"...

---

Szombat este nem néztem az X-faktort. Az idei széria valahogy teljesen kimaradt, egy-két emberkét tudtam, hogy kicsoda, de úgy igazából nem hozott lázba.

Vasárnap ugye Écsre mentem. Jól indult a reggel: a buszmegállóban egy amúgy kedves nénivel beszélgettem, mesélt az ő és férje betegségeiről, szegénységükről, meg hogy mindig csak a baj, meg a szomorúság. Hát, én is tudtam volna mesélni...

A vasútállomáson vettem Nemzeti Sportot, ahol egyébként összefutottam Gege barátommal is. Mondom, szeretem mostanában ezeket a váratlan találkákat, pénteken az eurós boltban is találkoztam kedves ismerőssel. Ott egyébként krémet vettem kiszáradt kezemre, ami attól kiragyásodott...:(

A vidéki várójában vártak tesómék. Gyorsan megnéztem a Sportban a lottószámokat, és kiderült, hogy Anyunak újfent kettese van.

"Öcsike, csak nyernénk azon a kurva lottón!"-szokta mondani volt. És a nyeremények jöttek is, kettesek, hármasok. Anyu negyven éve játszott ugyanazokkal a számokkal, most megyünk tovább.

Écsen tesómék rendbe tették a sírt, én most a rossz idő miatt nem mentem ki velük.

----

Hm... És az "öncenzúrázott rész". Apuval ketten maradtunk otthon. Azt mondhatom, a mi kapcsolatunk nem "rossz" volt, hanem inkább semmilyen. Hetente megkérdeztük egymástól, hogy mi újság, majd válaszoltunk, hogy semmi különös.

A kommunikációt redukálni kellett, mert abból tuti vita alakult ki, apám előszeretettel köt bele, forgatja ki az ember mondandóját.

Most ugye "egymásra vagyunk utalva." Magányos, gyászol. Én is. Amiben tudok, segítek, sőt, tesómékkal segítünk neki, de a "beszólások" maradtak.

Ha segítek valamiben, kiviszek valamit Győrből, amit kért, akkor azt tuti rosszul csinálom, vagy nem azt kérte...

Írhatnék ide példákat, de ezt - egyelőre? - kihagyom. Olyan családi "belügyek", vagy mik.

Nyitnánk. De az éremnek két oldala van. 

Nem vagyok önző szemét köcsög. Tesóm sem az.

De idegroncsok sem szeretnénk lenni.

---

Ismerősöm elpöttyintette, hogy Anyu azt mondta neki, lelkiismeret-furdalása van amiatt, hogy én mozgássérült lettem. Banális, kegyetlen mondat. De elhiszem. Anyu sajnos sok mindent hajlamos volt a szívére venni.

Erről Vele is többször beszélgettünk.

Nem kell(ett volna), hogy lelkiismeret-furdalása legyen.

Azt szoktam mondani, hogy semmi nem történik véletlenül. Ha nem lettem volna mozgássérült, akkor mondjuk biztosan nem tanulok Mosonmagyaróváron, nem leszek "németes", bátyám valószínűleg nem lesz ápoló.

Sok fantasztikus embert nem ismerek meg, sok szép helyre nem jutok el.

Vagy máskor, máshogyan.

Citromot kaptam az élettől. De Anyu végig jött mellettem, és gyártotta hozzá a limonádékat.

Rengeteget tett azért, hogy ember legyen egy többé-kevésbé önálló élettel, nem mondott le rólam, mint tették páran egészen kis koromban...

---

Persze azért apuval is lehet beszélgetni, de a "kisördög" mindig bújkál...

Szomszéd Muci néni főzött nekünk nagyon finom spenótot, azt megettük, aztán jöttünk vissza Győrbe.

Itt először sütiztünk, majd az Árkádba mentünk.

A Media Marktban megnéztem a mosógépeket, meg egy mp3-lejátszót, de egyiket sem vettem- egyelőre.

Utána Segafreedo, majd Kasza Tibi-koncert. Utóbbira nagyrészt Edit sógornőm kedvéért mentünk, de tényleg jó poén volt.

Ja, és az Alexandra-könyvesboltban is voltunk. Úgy beszéltük meg, hogy egymásnak idén nem veszünk semmit karácsonyra, de apunak vettünk két könyvet. Magamnak meg egy újabb Sven Hassel-könyvet, gyűjteményem 14. darabját. A dán-német-spanyol háborús író első könyvét még Anyutól kaptam meg kb. 15 éve karácsonyra, és már a pénztárcámban hordom magammal a könyvek listáját, hogy mi van meg, és mi az, amit még be kell szerezni, el kell olvasni.

---

Este bátyámék hazadobtak, rendeltem egy kebapot, és megnéztem a Barca-Atletico-t, meg a kézi EB döntőjét. A bronzmeccsről sajnos lemaradtam, de örömmel láttam, hogy Szerbiát saját közönsége előtt legyőzve végül megszerezték lányaink a harmadik helyet.

---

Vis maior. Előre megjósolhatatlan, váratlan esemény. Tesómmal órákig gondolkodtunk ezen a szón vasárnap, majd két jogász ismerősöm is kapásból írta facebookon körülírásom alapján a megfejtést.

Hétfő reggel meg egyik kollégám kb. első mondatában benne volt ez a szó. Nem voltam ideges, áááá...:)

Háromig dolgoztam, aztán ezúttal az egyik mobilszolgáltatóhoz mentünk ügyintézni.

Nem egészen az lett, amit ígértek, de ugye muszáj volt díjcsomagot váltanom...

Este meg regisztráltam a gázszolgáltató oldalára, hogy majd onnan tudjak gázóra-állást diktálni.

---

Ma fél 5-ig dolgoztam, Gergő kolléga eldobott a 14-es busz megállójáig, aztán siettem haza, megírni az ígért posztot.

Fura: reggel nem csöngött az ébresztőóra, elfelejtettem beállítani, mégis felkeltem 5.10-kor.

Máskor szundikkal együtt akár 6-ig is elbambulok...:( :)

Este már csak fürdés, vacsi, olvasgatás, tévé.

A héten még talán találkozom egy kedves volt kolleginával, postára megyek, meg hasonlók.

Szombaton meg lehet, hogy kinézek a piacra, kísérő jelentkezését várom!;)

---

Ahogy vártam: Écsen nem lesz karácsonyfa. Kb. hétfőn megyek majd ki apuhoz, elég szomorú és bizarr hangulatú szentestére van kilátás.

Másnap meg sógornőm családjához vagyunk hivatalosak, aminek nagyon örülök, és jól esett, és köszönöm.:)

Két ünnep között meló, aztán 3-ától úgyszintén. Szilveszter még kérdéses...

---

Rájöttem, hogy egyedül érzem magam. Hiányzik egy lány az életemből. Egy társ...

De mivel nem vagyok egy "hódító" alkat, most meg aztán főleg, így egyelőre ez most "nem téma", ha lehet így fogalmazni....

---

Na, befejeztem, elnézést a kis kitérőért.

Remélem, az összes facebookos "kulcsszó" bekerült a bejegyzésbe!;)

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Ügyes-bajos-tüntetéses

A múlt hét vasárnap a bejegyzés megírása után nagyrészt pihenéssel és semmittevéssel telt. Tesómék picit még benéztek, este meg kézimeccset néztem, egy "tét nélküli" meccsen kaptunk ki Montenegrótól.

---

Hétfőn meló után be kellett mennem a biztosítóba hiánypótlás céljából. Autóval már voltam ott, de nem létező tájékozódó képességem okán gyalog kissé nehézkes lett volna. Szerencsére Kata elkísért, így gyorsan odataláltunk. Utána a Vendelinben beszélgettünk egy picit. 

Hazatérve összesen 20 ezer forintnyi "befizetnivaló" fogadott, és egy képeslap. A messzi Svédországból. Nagyon jól esett, komolyan elérzékenyültem, ezúton is köszönöm!:)

---

Tüntetés a következő szó a puskacetlimen. Hmm... Az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek csökkentését tervezi a kormány, és emiatt a nagy felzúdulás.

Nagyon összetett a kérdés. A magyar felsőoktatás egyértelműen reformokra szorul, de nem így, erőből, előzetes egyeztetések nélkül, már-már spontán.

Mondjuk a Fidesz kapcsán mindig van egy olyan érzésem, hogy "húzós" javaslatokat tárnak a nyilvánosság elé, majd a tiltakozások után "lágyítanak" kicsit a javaslatukon, és a "kisebb szart" (már bocsánat) már viszonylag simán lenyomják a jónép torkán...

Kb. ugyanezt várom a választási regisztráció kapcsán is.

Kormányzati arrogancia? Bundáskenyér és tea az ülősztrájkolóknak? Kétharmad. "Megtehetik". És ez részben a mostani ellenzék bűne.

Hihetetlen, a különböző netes fórumokon milyen viták vannak: diplomás vs. szakmunkás, fasiszta vs. kommunista, antiszemita vs. zsidó. A felsőoktatási reformok kapcsán. Mondjuk ezúttal a cigányság nem került terítékre, talán nem véletlenül...;)

Ami egyébként kétségbeejtő: a mai kormány egész eddig tandíjellenes volt, ellenzékben még népszavazáson akadályozta meg annak bevezetését. 

Most meg tandíj helyett költségtérítésről beszél, alternatívaként a Diákhitel 2-vel adósítaná el a fiatalságot. 

Szerintem elegánsabb lenne kiállni, hogy "Emberek, szarban a haza, üres a kassza, kell a tandíj, állapodjunk meg!" 

Egy kedves barátom egyébként megyei napilapunk honlapján fejti ki véleményét a témában. Politikai "pártfreferenciájával" én - és ami számára még nagyobb gond...- és a magyarok többsége nem tud azonosulni, mindenesetre a fiú névvel, pártja megjelölésével tette közzé írását a honlapon, ami becsülendő.:)

---

Kedd. Boltban voltam, aztán itthon punnyadtam. Meg kézi EB-n magyar-románt néztem, szenzációs meccs, szenzációs győzelem.

És a Sport TV leadja az összes eddigi foci BL-döntőt, plusz a Fradi '95-ös BL-meccseit. Jó egy kicsit nosztalgiázni.:)

---

Szerda délután Katám meghozta a kimosott ruháimat, meg egy kis gyömbéres Sió-t kortyolgatva beszélgettünk. Hát nem tudom, azért gyömbérből a szénsavas az igazi.:)

Tavaly a szemem száradt ki a hidegben. Úgy fájt a szemem minden nap, hogy azt hittem, kinyomom. Előre rettegtem, hogy idén kiújul. Nem újult ki, most a kezemmel bajlódom, úgy fáj, mintha le lenne égve. Pedig igen, használok kézkrémet...

Ja: és színtévesztő is vagyok. Van egy olyan gyanúm, hogy lassan halmozottan fogyatékos leszek...:( :)

A múltkor írtam, hogy a munkahely egyfajta védőburok. Az ágy a másik. Szerdán már olyan este 8 körül lefeküdtem. Hihetetlenül jól esett...

A baj csak az, hogy időben felkelni viszont képtelen vagyok...

---

Csütörtökön reggel 6-kor bírtam kimászni az ágyból, 8-ra értem be dolgozni...

Este meccs. Magyar-orosz. Hat gólos vereség, tétje csak az oroszok számára volt, sajnos nem tudtunk segíteni a németeknek...

---

Pénteken melóban mélyvízbe lettem dobva. Így gyorsan eltelt a nap.

Utána bolt, lottózó, meg Vendelin. 

Kellett egy kis relax, alkoholmentesen.:)

---

Ma ugye ledolgozós nap volt. Kettőkor leléptem, hogy fél 3-ra odérjek a Vendelinbe meccset nézni. Odaértem. De a hely csak 5-kor nyit...:)

Berohantam boltba, így a második félidőre értem haza. Az EB elődöntőjében csúnya verést kaptunk a norvégoktól, holnap a bronzért játszik a csapat. Nincs ezzel baj. A világelitbe való visszajelentkezéshez egész jó eredmény...

Ma már csak pihengetés van napirenden. Hívtak lányok bulizni, de holnap valószínűleg megyünk a temetőbe sírt rendezni, úgyhogy nem igazán van most partyhangulatom...

---

Anyu nagyon hiányzik. Ezt már írtam, és még biztosan fogom is. 

De itt van velem. Nincs olyan perc, hogy ne gondolnék rá, apró, váratlan helyzetekben. 

Ízek, hangulatok... A kaja, amit még együtt vettünk; a filmek, amiket ő is szeretett; a telefontöltő helye, ahová amikor itt volt, gyakran ő segített bedugni a telefont.... A sok hülye ügyintézés és bürokrácia, amiket korábban mindig átbeszéltünk, hogy mit/hol/hogyan intézzek... Most már hiába nyúlok a telefonomért...:(

Vagy az az ismerősöm, akinek kislánya sajnos hozzám hasonlóan mozgássérült lett. És amikor leírom, hogy nálam ezek a dolgok hogy voltak, mit hogyan éltem meg, csináltunk végig... Ezekben a mondatokban benne van Anyu vagánysága, bölcsessége, amik nélkül nem az lennék, aki vagyok...

---

Kevéssel a poszt megírása előtt kaptam a telefont, hogy egy kedves barátom édesapa lett. 

Mostanság valósággal szomjazom a jó híreket, úgyhogy most nagyon örülök!

Isten hozott, kicsi Réka! 

Jó egészséget, sok boldogságot az egész családnak!:)

---

Mára pedig ennyi voltam.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Szopóág

Életemben többször is voltak olyan hosszabb-rövidebb periódusok, amikor úgy éreztem, hogy a "bráner rossz oldalán állok". A korábbiak persze kismiskák voltak a mostanihoz képest.

Fura, mert - nyilván eltekintve a döbbenetes és egyelőre felfoghatatlannak tűnő - alaphelyzettől eltekintve vannak olyan szituációk, amik kifejezetten tragikomikusak, nem tudom eldönteni, hogy sírjak-e, avagy röhögjek.

Az autóeladás. Elég necces sztori, nem fejteném ki bővebben, rutintalan voltam, egyelőre megvan az autó. Egy újabb bizonyíték rá, hogy én nem vagyok okos ember, legalábbis a saját káromon tanulok a leghatékonyabban...

---

Vasárnap kimentem Écsre apuhoz. Olyan volt, mint ahogy vártam... Szörnyű. Borzalmasan üres a ház Anyu nélkül, egyfolytában vártam, hogy belép az ajtón... De persze nem jött...

Apunak is sikerült belémállnia... Bár jobban átgondolva a helyzetet, én is kissé feszült voltam, és újfent bebizonyosodott, hogy faterral "beszélgetve" válaszadás előtt mindig el kell számolni tízig. Vagy épp fél 11-ig, napszaktól függően...

Nem sokat voltam kint, szinte menekültem vissza Győrbe. Még vacsorát is elfelejtettem venni, ezért aztán kebap-rendeléssel zártam a napot.

---

Hétfőn természetesen mentem dolgozni. A munkahely most egy sajátos "védőburkot" jelent, ahol emberek között vagyok, és ahol lefoglalnak a "jobbnál jobb" feladatok.

Ha úton vagyok, akkor vagy ügyintézek, vagy agyalok, itthon meg továbbra is végtelen ürességet érzek, és általában olyan este 8 körül már "elfogyok", és lefekszem aludni-olvasni.

---

Kedden elindult a kézilabda EB, először a horvátokkal játszottunk, gyenge játékkal, és a végén egy potyagóllal kikaptunk, ezt a meccset szerencsére átaludtam.

---

Szerdán a lakáshitelemhez kapcsolódó társasházi biztosítás miatt kellett intézkednem. Mutattam az ügyintéző hölgynek a banktól kapott levelet, ő pedig totál hülyének nézett, mondta, hogy ők nem az a cég, akiktől a levelet kaptam. Ezzel én persze teljesen tisztában voltam, mert a levélben ugye már az ő cégükről van szó.

Aztán kiderült, hogy nem abba az irodába kell mennem, mert ott csak magán ügyfelekkel foglalkoznak, és én társasházi problémám pedig nem tartozik ebbe a körbe...

Este kézimeccs, győzelem a németek ellen, frankón elaludtam rajta...

---

Csütörtök. Meló után jó biztosító, jó bankfiók, segítőkész ügyintéző hölgy. Így is lehet. Még olyan témában is segített, ami teljesen más cég, más ügyéhez tartozik. Hatalmas pozitív impulzus volt, nagyon sokat segített a hölgy.

Ezután Vendelin, kávé és almafröccs, feszültséglevezető jelleggel.

Két ismerősömet is felhívtam, hogy nincs-e kedvük odajönni egy picit beszélgetni, de sajnos egyikük sem ért rá.

Nagyon jól tudnak esni mostanában a beszélgetések, facebookos bohóckodások...

---

Péntek. Meló után posta, majd citybusszal Lapos, Lui barátommal pizza és kézimeccs, egy almafröccs társaságában.

A végén szép győzelem a spanyolok ellen, nagyon kellett ez a siker.

Aztán hazajöttem, addigra tesóm is befutott, vele beszélgettem egy nagyot.

---

Szombatra melót terveztem, de aztán lebeszéltem magam, mondván két dolgozós szombat közé befér egy "üres" is.

Délután bátyámmal és sógornőmmel kimentünk Écsre apuhoz, és abszolút pozitívan sült el a dolog, többé-kevésbé kellemesen elbeszélgettünk, ezért csak este fél 7 után indultunk vissza.

Ja, és Edit sógornőm bundás kenyeret sütött. Ezer hála és köszönet ezúton is...:)

A vacsoráról ismét megfeledkeztem, ezért a kajautalványt kihasználva a Mekiből hoztam "estebédet". Update ezerrel!:)

Jaj, egyik volt osztálytársam feltette face-ra az általános iskola 5.-es osztályképünket. Hát az valami hihetetlen...:)

Este tévé, és döglés...

---

Ma már voltam kúton Sportért, sőt még megvettem egy 2012-es sportösszefoglaló újságot is, benne Olimpia, foci EB, Forma-1-visszatekintés. Mintha egy könyv lenne, nagyon baba...

Ezután pakolászás, rendrakás, pihi.

Jövő héten ügyintézés, szinte minden délutánra megvan, hogy hová kell elmennem, de azért egy-két talit is jó lenne beiktatni.

Szerdán meg Győrben játszik Magyar Kupa-meccset az MKB Veszprém kézilabdacsapata az NB1-be igyekvő győri egyetemi csapat, a SZESE ellen. Na, azt nagyon szívesen megnézném. Bár inkább Veszprém-fan vagyok...:)

---

A barátság férfi is nő között elég érdekes dolog. Mármint olyan "misztikus"-nak tűnhet bizonyos esetekben a kívülálló számára. De létezik.

De az, amikor van egy lány, akit ha meglátok, jókedvem lesz, szeretem, ha a közelemben van, hiányolom, ha nem látom... És a legőszintébben mondom - írom... :)-, hogy NEM vagyok belé szerelmes, sőt úgy igazándiból  szerintem barátok sem vagyunk...

Furcsa dolog ez...

---

És mára ennyi.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Egy hónap

Kedden múlt egy hónapja, hogy Anyu meghalt...

Egy hónap... Kiskoromban mikor Pestre jártam suliba, Anyu az egyik két hétben meglátogatott, a másik két hétben hazahozott. Ami állandó volt: amikor elbúcsúztunk, mindig úgy sírtam, mint... Szóval nagyon...

Azóta a leghosszabb idő, amit távolt töltöttünk egymástól, az Anyu szokásos nyári soproni három hetes szanatóriumi kezelése volt... De persze akkor is meg tudtam látogatni, tudtunk beszélni telefonon...

Látogatni most is tudom... Csak hát...:(

---

A fal

 Ha két ember falat épít maga köré -vagyis inkább fal épül fel közöttük-, és az egyetlen ember, akinek úgy igazán mindkét fal mögé "belátása" volt, nincs többé,  akkor azokat a falakat valahogyan meg kell próbálni lebontani. De ez nem egyszerű.

Tartok tőle, hogy először is sok apró "kémlelőlyukat" kell vágni a falakba, a ledöntés nem lenne egyszerű megoldás.

---

Múlt héten kihagytam az ETO-meccset. Lentebb leírtam. És hogy kivel b*sztam ki ezzel? Egyes-egyedül magammal...

---

Vasárnap. A Brazil Nagydíjon egy valóban izgalmas versenyen Button nyerte a futamot, de Vettel lett a világbajnok. Nagyon kevésen múlott, mindössze 3 ponttal előzte meg Alonsot.

Vettelt nem szeretem. Alonso jóval gyengébb autóval, az elvárható maximumot messze meghaladva lett ezüstérmes, míg Sebastian győzelme a mezőny legjobb autójával igazából papírforma.

Egyelőre három VB-címe ellenére sem tartom nagy bajnoknak. Senna, Schumacher, vagy Alonso küzdelmek árán felépített egy győztes csapatot, Vettel meg gyakorlatilag a tutiba ülhet(ett) végig.

Mondom ezt annak ellenére, hogy 2008-ban a Toro Rosso Vettel révén előbb ünnepelhetett győzelmet, mint a nagy testvér Red Bull.

Ez persze lehet, hogy hülyeség, de én így emlékszem...:)

A futam után tesómék visszamentek Ausztriába, én pedig egyedül maradtam. A lehetőségekhez képest jó hangulatban tévéztünk-beszélgettünk, aztán egyedül maradtam. Kiürült a lakás, de tényleg...

---

Csak nehézségek árán bírtam felkelni, így aztán nem meglepő, hogy hétfőn csak fél 7-kor tudtam felkelni. Ezért később értem be dolgozni, így az aznapi ügyintézésnek lőttek, hogy utolérjem magam.

---

Kedden sikerült pontosan kelnem. Percre pontosan.:) Elmentem megtakarítás-témában érdeklődni. Az egy dolog, hogy csupa "rossz" hírt - ez ugye az utóbbi hetek történései után relatív...- kaptam, de ügyfélszolgálat címen a kezembe nyomták a telefont, és beszélnem kellett a pesti központtal... Nem tudtam, hogy sírjak, vagy röhögjek...:(

A biztosító meg az orrom előtt zárt be, ezen meg felhúztam magam...

Így aztán "lazításként" söröztem egyet. Négy dobozzal ittam meg, zenét hallgattam, gondolkodtam - ez a legrosszabb... - közben, majd fürdés-kaja-nagy bögre tea, és alvás.

---

Szerda. Jaj... Olyan cicanacis lányokat láttam reggel, hogy hajjaj...:$ Nem indult rosszul a nap!:)

Délután több kedves ismerőssel találkoztunk a Smukiban, ezúttal csak kávét, meg almafröccsöt ittam. De jó volt beszélgetni.:)

Ja: és megkaptam az első olyan csekket, amit csak 2013-ban kell befizetni. Az élet apró örömei...

---

Kedden és szerdán én mondtam le a találkát Adrival, csütörtökön neki jött közbe valami... Mégis le akartam lépni melóból fél 3-kor, újabb ügyintézés céljából. 

Ebből negyed 5 lett, elhúzódott a meló... Bolta mentem, vásároltam egy nagyon morcos boltos néninél, és még a "figyelemelterelő" szándékkal kért és kapott felnőtt tartalommal megtöltött DVD-t sem olvasta a számítógép... 

Szóval teljes csőd volt a nap vége...

---

Pénteken időben keltem, időben beértem, és időben távoztam. A biztosító megint az orrom előtt zárt be, de most már végre megjegyeztem a nyitvatartási időt...

Aztán adtam fel lottót - Anyu számai is mennek tovább...:( :) -, elmentem papírboltba, majd egy kávé mellett átnéztem a gázosoknak (vissza)küldendő cuccot.És meglepő módon elmentem postára, és feladtam a cuccot...:)

Este meg elvágtam a torkomat. Borotvával...:(

Ja: nagyon empatikus kolléganőim vannak: délutáni cigiszünetre menet estem előttük egy hatalmasat. Ez alapvetően tök égő, meg ciki, de ketten-hárman próbálták menteni a helyzetet, mondván ott már ők is estek el- majdnem. Aranyosak voltak, jól esett...:)

---

Ma ledolgozós munkanap volt. Ami alapvetően hülyeség, de ma jól esett. Közel sem törtem össze magam a nagy munka közepette, de azért haladgattam...

1-kor jöttünk el, egy munkatársam hazadobott.

Kettőkor kezdődött a Haladás-ETO, azt néztem, 1-1-gyel zártuk az őszi szezont. Igazából semmi extra, nem kaptunk ki, és ez a lényeg...:)

Aztán Anyu egyik munkatársa - volt....:(- jött megnézni az eladó kocsinkat. Tárgyaltunk, megnézték, majd még visszatérünk rá.

Vicces volt, a szomszéd garázsnál meg egy eladó motorról tárgyaltak...:)

Mára már semmi program, pihenek-döglök, relaxálok, ahogy tetszik...

Holnap meg megyek ki Écsre. 

Mára pedig ennyi.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Diplomáciai bojkott

Csütörtökön meglepően gyorsan végeztek a szolgáltatók az ellenőrzésekkel, délre már túl voltam mindkettőn. Az áramos nő azt hitte, hogy 31 a házszámom, ami ugye az ETO Stadion, szóval nem tévedett nagyot.:)

Délután aztán sikerült jól eltökölnöm az időt, pihentem, tévét programoztam, rendezgettem az összegyűlt számlákat-iratokat, így elég gyorsan este 7 óra lett, amikor is mentem fodrászhoz.

Pénteken dolgoztam, viszonylag aktív, ezáltal gyorsan telő nap volt...

Munka után bementem az ETO Parkba, elkértem a bérlet mellé járó ingyenjegyet a tegnapi ETO-meccsre.

Már távozóban voltam, amikor összefutottam valakivel, és rögtönöztünk egy spontán beülős-beszélgetős "délutánt".

Az ő kilétét fedje jótékony homály, vagy maradjon a mi titkunk, ahogy jobban tetszik! :)

Onnan hazabattyogtam, tesómmal megvártuk sógornőmet, aztán kimentünk Écsre.

Apu leszervezte a másnapi ebédet a szomszédnénivel. 

Én meg mondtam, hogy nem fogok tudni itthon ebédelni, mert 2-kor ETO-meccs. Ezen persze kiakadt. Hogy nekem mindig csak a meccs, meg miért kell nekem bemennem, stb. stb,

Így aztán eldöntöttem, hogy nem megyek be meccsre, megnézem tévében.

Másnap már persze felülbírálta az álláspontját, mondta, hogy menjek be nyugodtan, de akkor már eldöntöttem, hogy nem megyek be. Elvette a kedvem...

Sosem voltunk valami jóban, messze vagyunk nem hogy az ideális, de még a klasszikus apa-fia-kapcsolattól, de azért igyekszem türelmes lenni... Meg azért fater is igyekszik a maga módján, szóval nem szabad felb*sznom az agyam...

Így hát otthon ebédeltem, megnéztem a meccset. 2-0-ra nyertünk, már 8 pont a csapat előnye a második helyezett MTK előtt, ami szinte hihetetlen. Még a végén bajnokok leszünk! :)

Meg mostunk, rendezkedtünk, temetőbe mentünk, aztán jöttünk vissza Győrbe.

Tesómékkal és két kedves barátunkkal sörözgettünk egyet Smuki sörpatikájában. Régen is találkoztunk velük, szóval jó volt egyet beszélgetni.

Szülinapomra tervezzük a következő összeröfföt, ami végre szombat lesz, és végre egyszer bátyám szabadnapos lesz...:)

Ja, és kiesett Zámbó Krisztián az X-faktorból!!! El sem hiszem!:) Azt hittem, apja rajongói a győzelemig "rugdalják" a csávót, de hál' Istennek nem fogják!

Még a végén nézni is fogom a műsort!:)

---

Reggel volt egy kisebb (?) rosszullétem, hidegrázós-leizzadós-lábzsibbadós, nem volt valami kellemes, de már talán rendben vagyok...

Lementem Sportért, aztán ettem finom gulyáslevest, most meg itt pötyögök Nektek.

Délután F1 idényzáró Brazíliából. Jó lenne, ha a nyolcadik helyről induló Alonso meg tudná nyerni a VB-t, de ez eléggé reménytelennek tűnik..

Mindegy, azért természetesen szurkolunk!:)

Jövő héten sokmászkálós-ügyintézős délutánok vannak tervben. Elég stresszesnek ígérkezik...

Szombaton ledolgozás, ami csak azért gáz, mert 2-től ETO-meccs... Idegenben, tévében.

Azért remélem, minél többet sikerül látni belőle...:)

És ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Összevisszaság

Teljes összevisszaság uralkodik. A lelkemben, a gondolataimban, a "dolgaimban", az életemben. Persze gondolom ez ilyenkor valamennyire "természetes"...

Szombaton délelőtt pakolásztam-olvasgattam, délután pedig ETO-meccsre mentem. Az Eger ellen játszott a csapat, 2-1-re nyertünk úgy, hogy nagyon hamar vezettünk 2-0-ra, aztán mégis sikerült izgalmassá tenni a meccset.

Az más kérdés, hogy nem sokat láttam a meccsből, nagyrészt beszélgettünk-

Utána betértem a Borvirágba. A "törzsvendégek" mondták, hogy hiányoltak az előző meccs után. Amikor elmondtam mi történt, meg akartak hívni egy vigasztaló felesre. Akkor gyorsan leléptem. 

Sörözgetek-sörözgetek, de rövidet nem akarok inni. Tartom, hogy az ember rossz kedvében ne igyon, mert az ital mindig a "meglévő kedvet" erősíti. Ennél rosszabb kedvem pedig nem nagyon lehetne...

Milyen relatív minden, Te jó ég... A múltkor azért voltam elkenődve, mert egy lány kikérte magának, hogy megkínáltam palacsintával... Pff...

Itthon még söröztem kicsit, kaja, fürdés, majd alvás. Mivel a meccs délután 2-kor volt, időérzékemet valamennyire elveszítettem, nem tudom, mikor feküdtem le, de olyan este 8 lehetett...

---

Vasárnap ki akartam menni Écsre fatert látogatni, meg mosni, de mivel majdnem 9 körül keltem fel, ez nem jött össze...

Lementem Sportért, takarítottam, kaját rendeltem...

És vártam Anyut... Ugye ilyenkor délután szokott jönni, mindig rám csörgött, hogy hol tart a készülődésben, hogy menjen-e boltba, majd hogy itt van az udvarban, menjen, és segítsek felcuccolni. Persze a telefon néma maradt...

Közös program volt még ilyenkor a Cobra 11-nézés is...

Ezúttal persze Forma-1 volt, Amerikai Nagydíj. Hamilton nyert, így még élnek Alonso VB-esélyei. A futamon amúgy bealudtam, 3 körrel a vége előtt még fent voltam, de a befutót már nem láttam...

---

Hétfőn reggel egyedül kávéztam, és nem kocsival mentem dolgozni...:(

Délután Rékával találkoztunk az Árkádban, beszélgettünk egy nagyot.

Este tévé-maraton. Barátok közt-Kék fény-Showder klub, meg még talán valami politikai kerekasztal-beszélgetést is megnéztem, képtelen voltam elaludni...

Anyuval egyébként mindig nagy Barátok közt-fanok is voltunk, mindig megkonzultáltuk az eseményeket, jókat röhögtünk a hülyeségeiken...:)

---

Kedd. Előbb leléptem melóból. Elmentem postára számlákat befizetni.

Tesómmal ugye most intézzük a lakásvásárláskor elmaradt átiratásokat a különböző szolgáltatóknál. Hogy miért? Egyrészt, hogy ne apánkat kavarjuk össze az Écsre érkező számlákkal, másrészt ez is egyfajta figyelemelterelés.

Hihetetlen egyébként, hogy mindenhol kifizettük az esedékes számlákat, megváltoztattuk a levelezési címet, és 4-5 nappal az átiratás bejelentése után kiállított csekkeken érkeznek a már befizetett számlák... Résen kell lenni, de van olyan szolgáltató, aki már csőbe tudott húzni... :/

Aztán beszéltem az e-on-ügyfélszolgálattal, akik gyakorlatilag semmiben nem tudtak segíteni...

A menüpontok... Gyakorlatilag azt is ki kellett választani, hogy jobbkezes vagyok, és szeretem a bundás kenyeret... :)

Ezután meccs. ETO-Paks Magyar Kupa-mérkőzés Győrben, de nélkülem... Mert hideg volt, a megszokott helyünk le volt zárva, és egy cimbora sem ért rá, egyedül meg nem mentem ki...

4-0-ra nyerünk, a 70. percben kimentem egy cigire, ezalatt 2 győri gólról, és egy kiállításról maradtam le. Jellemző...:)

Sorsoltak a női kézilabda BL-ben. Sajnos az ETO és a Fradi elkerülte egymást, pedig örültem volna, ha megmutathatjuk a pesti zöldeknek, hogy a BL azért más kávéház, mint a KEK.:)

---

Tegnap délután vicces volt. El akartam menni postára, meg boltba. Egyik kollégám mondta, hogy eldob a Sparba, ott van posta, és bolt is. Nyilván...:) 

De mondtam, hogy én a belvárosba megyek, és megköszöntem a felajánlást. Aztán összefutottam egy kolleginával, aki ugyanezt ajánlotta fel. És velük elmentem a Sparba. 

Persze összefutottunk a kollégával, szerencsére nem volt sértődés...:)

Ja, és az ottani "százforintos boltban" vettem barcelonás borotvazselét, és 3 az 1-ben kávét is. "Eredeti merchandising"-termékek, meglepően kedvező áron...:)

Egyébként Anyuval a Spar is "törzshelyünk" volt, és az illatok, egyebek eszembe hozták ezeket a közös bevásárlásokat, "termékvadászatokat"...

Rengetegszer eszembe jut, hogy ezt meg azt Vele csináltam, ő szerette, neki vettem, stb. 

Valamit "viszek tovább", valamire képtelen vagyok. Ez ilyen...

Ja: "megkaptam" az új Children of Distance-albumot. Nagyon szép, nagyon jó. Elég depis muzsika, de most ez "kell", nem vágyom rutyutyura...

---

Most csütörtök délelőtt van. A munkahelyemen unatkozom, ezért kivételesen innen pötyögök, de semmi gond, 9-kor cigiszünet...:)

Ez persze csak vicc. Itthon vagyok. A gázosok fél 12-kor, a e-on 12 és délután 4 (!) között jön mérőórát ellenőrizni. Egyik sem volt hajlandó munkaidő után jönni, aput nem akartam berángatni, ezért aztán itthon maradtam, pakolászok, rendezgetem a számlákat, stb.

És kíváncsi vagyok, jönnek-e a kedves szolgáltatók, és ha igen, mikor...

Ez azért "gáz" - GÁZ! érteed? :) -, mert szinte terápiás jelleggel szeretek most emberek között lenni, most meg max. a Morning Show beszél hozzám...

Késő délután talán találkozom egy kedves ismerőssel, este 7-kor meg fodrász...

---

Holnap meló, aztán estefelé megyünk ki Écsre.

Szombat reggel meg jövünk vissza, délután 2-kor ETO-Debrecen szuperrangadó, este meg lájtos sörözés egy-két jóbaráttal.

Meg persze "finálé" a Forma-1-ben. 

---

És ennyi.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Újratervezés

Legelőször is ezúton is szeretném mindenkinek megköszönni, aki bármilyen módon részvétet nyilvánított, együttérzését fejezte ki, segítségemre volt/van ezekben a nehéz napokban! Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm szépen!

Ódzkodtam attól, hogy az előző posztot megosszam a facebook üzenőfalán. Véletlenül sem szerettem volna bárkinél is "sebeket tépkedni", esetleg azt a látszatot kelteni, hogy sajnáltatnám magam. Örülök, hogy ez végül nem így jött le, köszönöm a rengeteg kedves együttérző üzenetet.

---

Annyi emberrel beszéltem az elmúlt hetekben, hogy sajnos már nem is tudom, ki használta a címben használt kifejezést. "Akkor most zajlik az újratervezés?"- kérdezte. És hát igen, ez egy nagyon találó kifejezés. Zajlik az újratervezés ezerrel. Minden nagyon új, szokatlan, és üres. Egyelőre.

---

Most egy ideig nem kell tartani attól, hogy túl sokat írnék sportról. Az utóbbi időben 2 ETO-meccs szinte teljesen kimaradt, tévében néztem őket, de nem nagyon járt ott az agyam. 

Az MTK elleni győzelmünket két barátommal néztem a Laposon, az az este is inkább a beszélgetésről szólt. 

A Forma-1 pedig a Vettel-dominancia okán kezd teljességgel érdektelenné válni számomra. Mondjuk Kimi győzelmének örültem, az élő közvetítést nem láttam, mert úton voltam, az ismétlésen pedig bealudtam. 

Ma mindenesetre délután irány a Stadion, délután 2-kor ETO-Eger.

És hogy miért  veszem megint ennyire előre a sportot? Bármennyit is morgolódott Anyu a sportrajongóságom miatt, nagyon sokat tett azért, hogy megfertőződjek.:) Négy éves koromban gombfocit kaptunk tőle, aztán foci VB-pólót 1986-ban (!), meg rengeteg sportújságot és könyvet...

Az Újpest-meccs után a Borvirágban ücsörögve még felhívott, és elmesélte, hogy látta a végét, és nagyon izgi volt... Még talán viccelődtünk is, hogy nem szívbetegeknek való...:( Ő ilyen volt, na...:)

---

Ez volt a második hét, hogy újra dolgoztam. Múlt héten nagyon örültem a szombati munkanapnak, az akkor nagyon kellett, hogy emberek között legyek, és eltereljem a gondolataimat. 

Érdekes egyébként, hogy ha mostanában bárhová egyedül megyek, szinte mindig sodor egy ismerőst az utamba az élet, akivel lehet beszélgetni, és ez is nagyon sokat jelent.

Olyan is volt, hogy egyedül ültem be egy kávézóba - csak azért, mert pisilnem kellett, és gondoltam akkor már fogyasztok is valamit... -, és a pultoslánnyal kezdtünk el beszélgetni a nálam lévő Tvrtko-könyv apropóján...

---

Alapból nem vagyok egy puncimágnes alkat, egy nagy hódító, de ez az a dolog, ami jelen pillanatban a legkevésbé sem érdekel...

Az egyébként más kérdés, hogy a rengeteg ügyintézés okán egy csomó ügyfélszolgálaton fordultam meg az utóbbi napokban, és nem egy helyen nagyon kedves hölgyeményekkel találkoztam. Más körülmények között talán viccelődni is lett volna kedvem...

Jó kis posztot tudnék írni a bürokráciával kapcsolatos tapasztalataimról, de tényleg annyi mindent intéztünk, hogy ezek megjegyzésére, lejegyzetelésére se időm, se energiám nem maradt.

Már jó párszor vesztettem el a fonalat, és találtam meg újra, annyi dokumentum halmozódott fel, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni...

Egyébként már akciótervet dolgoztam ki a jövő heti ügyintézésre, elég zsúfolt délutánok lesznek.

A legrosszabb az, hogy olyan területen is intéznivaló van, amiről azt hittem, hogy teljesen rendben van. És mégsem. És az illetékesek nem tudnak segíteni. És nem rajtunk múlott. És nem mi rontottunk, de az utánajárás ránk marad.

Jaj, de utálom én a bürokráciát...

Hétfőn egyébként egy nagyon kedves volt kolleginával találkozom, tehát azt az egy délután "nem adom". Ennyi bele kell, hogy férjen...

---

Ez egy kellőképpen összeszedetlen poszt lett, bocsássatok meg érte!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Utolsó levél

Anyukám! Mikor írtam Neked utoljára levelet? Igen, jó régen lehetett, még talán Pestről, általános iskolás koromban. 

Most írok még egyet. Egy utolsót. De ezután is mindent el fogok Neked mesélni. Meg aztán amúgy is látsz mindent. Odafentről.

Hogy milyen az élet Nélküled? Rettenetes... 

Te hoztál engem a világra- na, az sem volt egy egyszerű mutatvány. Emlékszel? Én nem...:) De elmesélted... -, mégis mintha belőlem téptek volna ki egy darabot. Olyan üres most minden. Várom, hogy hívsz reggel, vagy a Barátok közt szünetében, ahogy szoktuk. 

Éjjel álmomban megkérdezted, hogy megyünk-e dolgozni. Akkor megnyugodtam, hogy csak álmodom ezt az egészet. Aztán felébredtem.

Nem csak nekünk hiányzol. Amikor már odaértem a kórházhoz, már ki volt tűzve a fekete zászló. A tiszteletedre. Arról volt szó, hogy addig dolgozol, amíg az új épületszárny elkészül. Átadtak egy folyosót. Azt még megérted...

Rengetegen hívtak, kerestek, érdeklődtek. Az az osztálytársad is felhívott, aki miatt annyit mérgelődtél az osztálytalálkozó kapcsán. Hozta a formáját... Olyan szívesen elküldtem volna melegebb éghajlatra. De nem tettem, mert méltatlan lett volna... Remélem, azért fogtad a fejed, amikor ezt hallottad...:)

A család, a barátok, a munkatársak rengeteget segítenek, nem vagyok egyedül. Képzeld, Balu még azt is mondta, hogy látogassam majd egyszer meg őket az ITO-n. Erre most még képtelen lennék.

"Meghalt az Édesanyám..." Több tucatszor mondtam ki ezt a mondatot az utóbbi hetekben. Rokonnak, Barátnak, Munkatársnak, Hivatalban... És mintha kívülről hallanám... Valaki mástól... Felfoghatatlan...

Mert nekünk még terveink voltak. Elmész nyugdíjba, aztán sokat leszel itt velem Gyárvárosban, kimegyünk tesómékhoz Ausztriába, eljössz még velem ETO-meccsre, 23-án meghallgatjuk Csernus okosságait... Sőt, most láttam, hogy a névnapod előtti nap meg Operettgála lesz...

Meg piacra mászkálunk, élményfürdőbe megyünk...

És ez már nem fog összejönni... :(

Tudod, mi vigasztal? Hogy végig dolgoztál, ott, és azt, amit szeretsz, autót vezettél, és két héttel azelőtt, mielőtt végleg elaludtál, ott voltál azon az osztálytalálkozón, amit Te szerveztél. Irtó büszke voltam Rád, de ezt úgyis tudod...

Nem tudtalak megnézni a koporsóban. Én arra az Anyura szeretnék emlékezni, aki elfelejti a PIN-kódját, és amikor felhív, hogy "1904, amikor az ETO-t alapították.", szakadok a röhögéstől. Akivel a reggeli kávé mellett bohóckodok, aki elbóbiskol az esti tévézés közben, és mérgelődünk egymással, mert mégsem hajlandó levenni a szemüvegét... 

El vagyunk anyátlanodva Nélküled. Ez a helyzet. 

Biztos, hogy jó tesók leszünk, aput is igyekszünk istápolni, amennyire lehetséges.

Csak arra kérlek, hogy legalább odafent vigyázz magadra! 

És egy picit azért ránk is...

Sokszor puszil:

a kisebbik gyermeked.

Ui.: Igen, Te meg mindig úgy írtad alá az üzeneteidet, hogy "Anyád". Mennyit nevettünk ezen...

Hát ez tényleg hihetetlen

Annyi minden történt a hosszú hétvége első két napján, mint máskor hetek alatt... :) Kezdem is a mesélést! 

A szombat délelőtt jó részét a plázában töltöttem. Kiírtam facebook üzenőfalra, hogy "néha kifejezetten örülök annak, hogy papírom van róla, hogy béna vagyok..." Nos, a kiírás erősen indokolt volt...:)

Az újságosnál indítottam a napot. A Nemzeti Sport mellett megvettem a HVG Steve Jobsról szóló különszámát, amit tekinthetünk a lottónyereményből vett "ajándéknak" is, mert akármennyire érdekes is, 1100 forintot  nem biztos, hogy kiadtam volna érte. 

Ezután CBA. Szülinapi ajándékot vettem, súgtak, hogy milyen italt szeret az ünnepelt hölgyemény, én mindenesetre felhívtam a súgót, hogy az általa említett Angeli nevű csokilikőr nem létezik, mert az bizony Agnelli.

Persze, csak én nem tudok olvasni...:D

Lottózó. Chuck Norris babérjaira törve elkezdtem kitölteni egy tippmixet. Ötöslottó-szelvényen...:D A három "oszlop" adva volt, csak a V-betűt nem találtam...:)

Kajálda. Segíteni akartam egy kedves idős bácsinak a kaját elvenni a pultról. Egy kézzel nyúlt utána ő, eggyel én, így közös erővel sikerült a tálcára ejtenünk az ebédjét... :( Szerencsére korrigálva lett a hiba, oda is vittem a tálcáját az asztalához, szóval nem volt harag. De aztán a saját sütimet is elejtettem ugyanezen módszerrel.... Mondom én, jó, hogy "legitimálva" van a bénaságom...:)

Aztán hazajöttem. Megnéztem egy nagyon elvont, mégis nagyon érdekes magyar tévéjátékot, melynek címe Vendéglátás. 

1982-ben készült, és a Rákosi-korszakban játszódott. Olyasmi volt a lényege, hogy egy Kossuth-díjas "nemtomkihez" nyugati, olasz kommunista vendég érkezik. De mivel elég lepukkant a lakása, a látogatás előtt az utolsó pillanatban bevezetik az áramot, a telefont, kicserélik a bútorokat valamelyik minisztérium emberei, mert hát villogni kell a vendég előtt.

A vendégség elég problémásan sikerül, a vendég távozása után pedig természetesen mindent elszállítanak, leszerelnek.

A film végén pedig a szállítómunkások a lépcsőfordulóban leejtik és összetörik a család eredeti bútorait...

Hát szóval kihagyhatatlan film volt, képtelen voltam elkapcsolni...:)

Ezután Kolzsvár-ETO női kézilabda BL-meccs. 30-25-re nyertünk. A román csapat kapuját Dufika, a győri származású Petróczi Viki védte, évek óta nem láttam...:)

Ambros Martin meg spanyol-angol-magyar keveréknyelven instruálta  a lányokat, a legjobb szerintem a "Gyerunk csájok!" volt.:)

Aztán partytime. Azt hittem elkések, de időben odaértem, de mint kiderült nem elsőnek. 

Lemenni meg nem akartam, inkább vártam kb. fél órát a többiekre. Így legalább találkoztam egy kb. hat éve nem látott teleshopos exkolleginával. Alig ismertem meg, és akkor még finoman fogalmaztam...:)

Na, aztán megérkeztek a többiek, lementünk. Sokan voltunk, nem sok embert ismertem, ez persze az este folyamán természetesen megváltozott valamelyest...

Aztán hamar véget ért a móka, ki lettünk tiltva az objektumból, mert az egyik ünnepelt felbontott egy pezsgőt, amit ajándékba kapott, és persze nem ott lett vásárolva- szép magyarul kifejezve.

Ekkor én egy cimbivel fent cigiztem a kijelölt helyen, már csak a kabátom meg a sapkám hozták utánam... Pedig épp a következő kör kikérésén gondolkodtunk...:(

22.40 körül értem haza, kicsit még sör-cigi-zenehallgatás, aztán nyugovóra tértem.

---

Tegnap sikerült időben felkelni, lementem Sportért, pedig akkora köd volt, alig találtam meg a benzinkutat. Az utolsó újságot kaparintottam meg.

Aztán pizzarendelés, majd 3 óra csendespihenő, készülődés, majd meccs. De micsoda meccs? Inkább MECCS, így csupa nagy betűvel.

Győri ETO FC- Újpest FC 3-2. Az első félidő utolsó percében piros lap újpesti oldalon, majd a szezonbeli ötödik kihagyott tizenegyes nálunk.

A második félidőben 2-0-ra megléptek a lilák, de egy ritkán látható öngóllal sikerült egyenlíteni, majd a győztes gólt is begyötörtük.Szerintem az év meccse volt, sok szerencse is kellett a győzelemhez, de tényleg nagyot hajtottak a srácok.

Aleksidzét be-, majd lecserélte Pinyő; a bíró egy gyökér volt. Szóval voltak itt érdekes dolgok...:)

Elég sokan jöttünk ki a meccsre, ezért is kellett a siker. A meccs után sajnos a balhé sem maradt el, de abból szerencsére kimaradtam...

Meccs után bohóckodás a Borvirágban - jut eszembe, a meccsen összefutottam Virággal, szerencsét hozott a lány... :)-, majd itthon vacsi, fórumok olvasgatása, és persze megnéztem a meccs ismétlését is. Aminek hajnali fél 2-kor lett vége, és nem aludtam el rajta... :) Ezt a meccset még visszanézni is élmény volt!:)

---

Végre nem órára keltem, 9 körül kászálódtam ki az ágyból. Szóba került, hogy esetleg ma is bemegyek dolgozni, valahogy nem bánom, hogy erre végül nem került sor.:)

Ejtőzés-pihengetés után majd kimegyek Anyuékhoz Écsre, holnap jövök majd vissza, ez a terv a hosszú hétvége hátralevő részére.

Mára pedig ennyi voltam.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Hosszú hétvégi

Azzal akartam kezdeni, hogy múlt vasárnap minden a tervek szerint alakult. A történeti hűség kedvéért azért utánaolvastam, mik is voltak a tervek, és rá kellett jönnöm, hogy ez így nem lenne helyénvaló megállapítás.

Ugyanis nem programoztam tévét.:) A többi, azaz csendespihenő, rendrakás, kézimeccsek megvoltak. Ez egy nagyon fontos információ, tisztában vagyok a helyzet komolyságával.:P

---

Most így kicsit összefolynak a napok, de azt hiszem, hétfőn volt egy nagy gyűlés a cégnél. És az egyik kolleginát sikerült közben megnevettetnem. Nagy csendben nevettetni majdnem akkora "szemétség", mint ivás közben.:) Aranyos volt, ha szabad ilyet mondani.

Meg láttam egy csajt, aki nagyon emlékeztet egy régi ismerősömre, de aztán kiderült, hogy nem ő az. Mondjuk ez azért az elejétől fogva várható volt.:)

Kisalföld olvasós-kádban döglés ezúttal kimaradt, mert az újságokat már vasárnap átfutottam.:)

---

Kedd. Életem második megbeszélése. Komoly volt és hosszú. De legalább tanulságos.:) De lehet, hogy hétfőn volt ez is, nem tudom... :( :D

Este magyar-török VB-selejtező volt, ami szép magyar sikerrel zárult, 3-1-re megvertük a félholdasokat. Csak az a baj, hogy félidőben, 1-1-nél elaludtam. Ilyen még egyszer nem fordulhat elő. A magyar válogatott kapcsán legalábbis semmiképp...:)

Érdekes volt még a német-svéd meccs (4-4), ahol a skandinávok 0-4-ről egyenlítettek Berlinben. Hihetetlen. Tippmix-gyilkos.:)

---

Szerda. Vidám, "bioritmus-szabályzó" nap. Sok kedves ismerőssel futottam össze, egy-két rövid eszmecsere, vidámság, poénok, stb.

A legviccesebb talán Adrival történt találkozás volt. Akit egy buszmegállónál úgy "tett ki" apukája az autóból, hogy egyszer csak pont mellettem termett. Pont, mintha megbeszéltük volna, pedig nem...:)

Aztán hazajöttem, és tesómék is megérkeztek messzi nyaralásukról, tartottak egy kis élménybeszámolót.

Nem sárgultak meg, nem mentek össze, úgyhogy teljesen jó. Csak azt tudnám, mi van az ajándékba kapott pólómra írva!:)

---

Csütörtökön ugye 4 éves lett a GosziBlog, írtam "jubileumi" posztot, meglepődve láttam, hogy ez tavaly kimaradt...:)

Aztán este kézimeccs: az alaposan megerősített Veszprém egy góllal legyőzte a világ egyik legjobb csapatának tartott német THW Kiel. Szóval a Veszprém is a világ egyik legjobbja. De ez sem egy szívbetegeknek való meccs volt... :/ :)

Lefekvéskor azt hittem, elhagytam a Nemzeti Sportot...:) Aztán tegnap találtam meg, a konyhaszekrényben... Hol máshol... :D

A telefontöltőt meg az irodában felejtettem. Ezt legalább sejtettem...:)

---

Péntek. Nagyon péntek volt. Délutánra a végkimerülés határán voltam, aztán még kibélyegzés után is maradtam egy kicsit... :)

Aztán bevásárlás, majd itthon meccsnézés. Meg Sport-olvasás. Közben elalvás...:D

---

Képtelen vagyok felfogni, hogy ha hétköznap alig bírok felkelni, akkor hétvégén miért nem tudok aludni...:/ Most is reggel 6 körül felébredtem, olvastam-tévéztem, képtelen voltam visszaaludni...

Nemsokára elmegyek a plázába, felveszem a lottónyereményt, és eldöntöm, hogy spejzolom, vagy meglepem belőle magam valamivel...:) Természetesen új szelvényt is adok fel a rend kedvéért...:)

Délután majd női kézi BL, este pedig buli- elég hosszú idő után mozdulok ki...:)

Holnap semmitevés, PlayStation, meg talán ETO-piac, este meg ETO-Újpest, azaz érdekesnek ígérkező meccs a hosszú bajnoki szünet után. Kíváncsian várom.

Hétfőn valamikor kimegyek Écsre, és Anyuval jövök vissza kedden . Mert hogy hosszú hétvége következik.

Jó pihenést kívánok mindenkinek, érezzétek jól magatokat!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Négy

Hát ezt is megértük... Négy éve íródik a GosziBlog. Valahogy így kezdődött...

Őszintén szólva kevés dologgal kapcsolatban vagyok úgy igazán büszke magamra, ez azért talán abba a csoportba sorolható.

Hihetetlen gyorsan telik az idő. Néha a régebbi bejegyzéseket olvasva magam is ledöbbenek, hogy mennyi minden történt ezalatt az idő alatt. 

Azt mondják, mindenki össze tudna állítani az életéből legalább egy órányi "stand up comedy"-műsorszámot, csak sokaknak ugye nincs meg a lehetősége arra, hogy ezt elő is adhassa.

Szerintem ugyanez igaz egy blog írására is. Kell hozzá egyfajta indíttatás, bennem szerencsére akkoriban megvolt, és szerencsére máig is kitart.

Kicsit már olyan "blogger-szemmel" nézem a világon, mit tudok/szeretnék/érdemes megírni, miből lehet tanulságot leszűrni, esetleg egy jó poén kihozni.

Tudom, hogy nem az enyém a világ legérdekesebb, és legszínesebb blogja, de azért remélem, néhány ismerősöm mellett vannak "ismeretlen ismerős" visszatérő látogatóim is.

Pont az előző bejegyzésben írtam, hogy néha kedvem támad abbahagyni az egészet. Mármint ezt a blogot.De szerintem nem menne. Már nem. Ez részben "szakmai ártalom". Mint ahogy a német nyelv használata nélkül sem tudnám elképzelni az életem, a blogolás jelenleg az egyetlen lehetőségem arra, hogy "irkáljak". Na jó, ez sem igaz így ebben a formában teljesen, de erről majd máskor...

Szóval megyek tovább, irány az ötödik év. Egyébként ez az 580. bejegyzés.

---

Ami továbbra sem lesz a blogon: fikázás, negatív hangnem- másokkal kapcsolatban. Az önirónia már ugye más tészta.:)

Egyébként kisebb-nagyobb kilengésektől eltekintve rég éreztem magam ilyen jól a bőrömben, remélem, ez azért átjön...:)

Bár az utóbbi egy-két hét éppen kivételt képezett. De már ezügyben is tisztábban látom a dolgokat.

És továbbra sem lesz politika. Mert annak az égvilágon semmi értelme.

Amit viszont szeretnék megvalósítani: 

- a mostanában kissé unalmas "naptár szerinti" posztok sorát egy-egy tematikus bejegyzéssel megtörni. Kicsit gyakoribb "megjelenéssel".

- a lehetőségekhez képest interaktívabb megjelenés, bár ennek mikéntjén még gondolkodom. De ötletek már vannak.

- és persze a rég halogatott dizájnváltásra is sor fog kerülni hamarosan.

És végül, de nem utolsó sorban: szeretnék végre igazán "boldogan írni a kedves kis naplómba." Ez persze csak rajtam múlik. Vagy nem...

Köszönöm  minden kedves rendszeres, és rendszertelen; ismerős és ismeretlen olvasómnak, hogy néha idetéved!:)

És főleg köszönöm az írásaimmal kapcsolatos visszajelzéseket, érkezzenek akár személyesen, vagy bármiféle elektronikus vagy nem elektronikus üzenet formájában!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Nagyon lent, majd egy kicsit feljebb

Érdekes, amikor lelki krízis, egyfajta mélypont van, akkor mindig eszembe jut, hogy nem folytatom a blogot, és törlöm az előzményeket is. Most is ez volt, most is eszembe jutott, de a blog marad, függő vagyok...:)

Hát igen, nem ez életem legvidámabb és legkiegyensúlyozottabb időszaka.

Melóban kissé horror időszak volt mostanában, ezért aztán pénteken a legszükségesebb fordításokat és e-maileket leszámítva csak rajzok lefűzésével töltöttem az időmet, ami dögunalmas, viszont egy szanatórium nyugalmával ért fel...

Túl vagyok egy "számonkérő" beszélgetésen, ami kb. ugyanúgy első volt a maga nemében, mint az egy héttel ezelőtti meztelen nő a szaunában. Csak hát a feeling, kérem szépen...:)

Konkrétan úgy éreztem magam, mint egy "hülye nyomorék", az én véleményem egyáltalán nem játszott, csak az volt fontos, hogy a történet harmadik szereplője mit mondott...

Na mindegy, rengeteg tanulságot rejt magában a történet, ezek feldolgozása még folyamatban van...:)

A témát részemről lezártam.

Majd Gergeli kollégától kell elnézést kérnem, picit elutasító voltam péntek délután, ki akart hívni kávézni, felajánlotta, hogy hazadob, illetve azt is megkérdezte, hogy ráérek-e hétvégén. És mindenre egy elég tömör és határozott nem volt a válaszom, pedig nagyon rendes volt.:)

Kicsit dekoncentrált és feszült voltam, ennek köszönhető, hogy majdnem beestem egy busz alá. Az lett volna az utolsó "buszos sztori". Nem sokon múlott...

Itthon aztán Dóri öntött belém egy kis lelket facebookon, majd megnéztem az Észtország-Magyarország (0-1) meccset. Hát utóbbi nem volt egy nagy élmény...

Ja, és a fordítóirodától is jött egy üzenet, hogy nagyon sajnálják a döntésemet, és várják a jelentkezésemet, ha meggondolnám magam. Nem kizárt, hogy előbb-utóbb ez lesz...

---

Tegnap reggel felkeltem F1-időmérőt nézni, aztán semmittevés következett.

Délután elmentem az ETO Parkba. Először ebédeltem a CBA-ban, aztán lottót adtam fel.

Ezután az emeletre siettem, ahol egyesületünk, a Camelot Győri Mozgássérült Fiatalok Egyesülete ünnepelte 10. születésnapját.

Először egy vak fiú stand up-olt, majd volt néptánc, és kerekes székes táncbemutató, és beatbox is. Utóbbi srác nem normális, nagyon jól csinálta, az hittem, lenyelt egy mp3-lejátszót...:)

Ja, meg kerekesszékes zumba is volt...:)

Annyira belefeledkeztem a programokba, hogy az emeletre, az olimpikonok élménybeszámolójára elfelejtettem felmenni... :( Pedig egyebek mellett Kovács Katalin, Kozák Danuta, és Kokó is ott volt.

Mindegy, ez így volt jó...

Khm... Beszélgettem egy leányzóval, akit még az előző programunkon ismertem meg. Kedves barátaim aztán azért nem hívtak le cigizni, mert "a lányt fűzögettem." És erre az elmúlt hét eseményei alapján kifejezetten háklis vagyok...:) Csak beszélgettünk. Tényleg.

Este olyan 8 körül estem haza, kedvem már lett volna elmenni Katáékhoz iszogatni, de inkább a pihenést választottam.

X-faktor, olvasás, alvás...:)

Na és persze megnéztem a lottószámokat, és hármasom van! Igen, már megint azzal a bizonyos "dórikás számsorral"... ;)

---

Ma reggel, vagyis még szinte hajnalban elmentem a kútra Nemzeti Sportért, aztán Forma-1-et néztem. Sajnos Vettel nyert, és az összetettben is átvette a vezetést...

Közben rántottát sütöttem, sonkát, és sajtot tettem rá, nagyon finom lett. Igen, a sonkát is utólag tettem rá, attól féltem, hogy odaég, ha együtt sütöm meg...:D

Mára semmi extra, rendrakás, tévéprogramozás, és három (!) kézilabda BL-meccs. Még az is lehet, hogy délutáni csendespihenőt is tartok.

Mára viszont ennyi voltam.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Hétközi

A hétvége szépen fokozatosan nagyon eseménydússá vált. 

Szombaton a poszt megírása után kaját rendeltem, aztán utána néztem a Paks-ETO meccset. 0-0 lett a végeredmény, magyar szinten nem is volt rossz meccs, de azért egy győzelemnek jobban örültem volna.

Tesómék egy elég érdekes eseményen voltak, Pars Krisztián, Berki Krisztián, és a paralimpikon Sors Tamás tartott a plázában élménybeszámolót. Sajnálom, hogy kihagytam, az az egy azért vigasztal, hogy a meccset is sajnáltam volna.:)

Este nyertünk egy honfoglalót, aztán jött Lui barátunk, akivel kicsit beszélgettünk, és egy sör is lecsúszott. Nem több, és nem is kevesebb. Neki ráadásul alkoholmentes, mert kocsival volt...

---

Vasárnap. Reggel Forma-1 Japánból. Alonso már a rajtnál kiesett, így nem néztük túl lelkesen a futamot. De azért Räikkönenért szorítottam.:) Vettel nyert, nagyon szoros lesz a VB-címért vívott küzdelem, aminek annyira nem örülök...

A futam után sógornőm segítségével hét év után kipróbáltuk a sütőt, már nincsenek benne a kiegészítők, illetve a használati útmutató...

Melegszendvicset sütöttünk, legközelebb immáron egyedül mirelit pizzával fogok próbálkozni. Edit szerint csirkemellet is könnyű sütni-fűszerezni, ilyet azért nem mernék bevállalni...:)

Ezután tettünk egy jó nagy kört az ETO piacon, most az egészet bejártuk. A Szokol rádiótól kezdve, a kerekes széken át az 1999-es felsőoktatási felvételi tájékoztatóig volt ott minden. De komolyan: igazi kincsekre akadhat az ember...:)

Én egy itthoni játszógatyát vettem, meg egy kiló kávét...:)

Innen tesómmal egy kisebb bevásárlás után az élményfürdőbe mentünk.

Jó volt egy kicsit relaxálni, bátyámmal is eldumáltunk.

Ja, és ha úgy vesszük, teljesült egy kívánságom.:)  A szaunarészben életemben először láttam tetőtől talpig meztelen nőt élőben. 

Igen, 31 évesen ez gáz. Átélni is, meg még, hogy le is írom. De teljesen mindegy, enélkül is gondolnak rólam "érdekes dolgokat" egyes emberek, szóval gyakorlatilag tök mindegy... "Aki meg ismer, az úgyis tudja, milyen vagyok."- alapvetően utálom ezt a mondatot, mert hülyeség, de most idevág...:)

Szeretek poénkodni. Páran persze nem értik a viccet. Ez meg itt épp önirónia akarna lenni.:)

Hazatérve meg palacsintát sütöttünk. Kakaósat. Nagyon jól sikerült.:)

---

Hétfőn sikerült időben felkelni. A nap is viszonylag gyorsan eltelt. Kollegina is hozott palacsintát. Kakaósat. Nagyon finom lett. Meg én is vittem palacsintát. Kakaósat. Ez volt a telepátia magasiskolája..:)

Délután döglés, Kisalföld-olvasás kádban, meg Kék fény...:)

---

Kedd. Tök vicces volt a Nemzeti Sport Forma-1-es rovata. Egy fotón látható a teljes mezőny, és áthúzva azoknak a fényképe, akiket Grosjean lökött már ki idén rajtbalesetben. Hát, a mezőny több mint fele érintett volt. 

Hamilton meg kiakadt twitteren, hogy csapatváltása miatt jelenlegi csapattársa, Jenson Button "leiratkozott" róla. Aztán kiderült, hogy fent sem volt...:)

Ja: még vasárnap sorsoltak a foci Magyar Kupában, az ETO a Tolna megyei Bölcskére látogat, ha jól tudom, NBIII-as az ellenfél. Ismét szerencsés a sorsolás...:)

Délután Gergő kollégával a Vendelinben kávéztunk egyet, mivel ő végzős főiskolás, természetesen szakdolgozata is szóba került.

És a "szakdolijával" szót Anyu telefonon félreértette "Sampdoriá"-nak. Ami egy olasz focicsapat. Büszke vagyok rá, az én Anyukám...:) De hogy honnan ismeri egy olasz focicsapat nevét, az számomra hatalmas rejtély...:)

---

Szerda. Na, ez annyira nem volt vidám nap. Kiderült, mekkora otvar senkiházi tajparaszt vagyok. Hehe, ezeket a szavakat még sosem írtam le...XD

Szóval, van egy lány. Egyszer-egyszer rajta felejtettem a szememet, és nem csak az arcán. Ez talán tényleg bunkóság. De mi ez ahhoz képest, hogy megkínáltam palacsintával - még hétfőn -, sőt egy zenét lájkoltam a facebook-adatlapján. 

Ez igazán pofátlanság. Ki is kérte magának, szerencsére nem nálam, hanem egy munkatársamnál. Jobb is így, én ezekkel a dolgokkal kapcsolatban úgysem tudnék semmit elmondani...

*

Ismét tönkrement a fülhallgatóm. A megszokottat sajna nem sikerült vennem. Az újat alig tudtam kicsomagolni, kényelmetlen, és szerintem szarul is szól... Remek...

Szóval elég sz*r kedvem volt tegnap, így aztán időben lefeküdtem, este 8-kor már ágyban voltam, a Berényi család kalandjait nagyrészt átaludtam...:(

Sikerült a próbafordítás, felvettek másodállásban fordítónak! Hurrá!:)

 De köszönettel visszautasítottam a lehetőséget. Hogy miért? Azt itt nem fogom leírni...

Ja, és tesómék elutaztak. És ha elutaztak, el vannak utazva...:) Remélem vigyáznak magukra, és ha lesznek netközelben, ide is bekukkantanak...;)

---

Ma sikerült 4.40-kor felkelnem, viszonylag időben beértem dolgozni. 

Ismét elég horror nap volt, rendesen lefáradtam.

Busszal jöttem haza, de a szokásosnál előbb hazaértem. Előbb szálltam át a 14-esre, mert tele volt a busz, nem volt kedvem a sofőr mellett ácsorogni...:)

---

Igazából nem tudom, miért ma posztoltam, így hozta a kedvem. 

Ma már semmi értelmeset nem fogok csinálni, hullafáradt vagyok.

Holnap péntek. Ezt a két szót tök jó egymás mellett olvasni.:)

Este válogatott focimeccs, szombaton a mozgássérült csoportunk születésnapja.

Utána buliba vagyok hivatalos, de nincs kedvem elmenni. 

Nem a társasággal van bajom, nagyon kedves emberkék, jó barátok és cimborák lesznek ott, de most valahogy nem vagyok túlzottan partyface-hangulatban. De ez még változhat. És ugyanez vonatkozik a jövő hét szombatjára is...

Meg megint lesz Forma-1, ezúttal Dél-Koreából. Meg rakodás. Meg azt is látom, hogy minél több alvás... Ez a tegnapi is nagyon jól esett.

---

Na, ennyi voltam mára.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!