Évvégi

Szerda este megnéztem a Szakítópróba című Ashton Kutcher-filmet. Tipikus "egyszernézős" mozi. A baj csak annyi volt, hogy közben rájöttem, hogy már másodszor nézem, csak lusta voltam másik filmet keresni.:)

Mostanában elég nehezen alszom el, van, hogy 1-ig, vagy még tovább olvasok, reggel meg alig bírok felkelni. Most új mp3-lejátszómat kihasználva rádiót hallgattam. Kossuthon beszélgetős műsorokat, kb. 2-ig.
Érdekesek voltak. Amúgy tényleg.:)

---

Csütörtök délelőtt Gergő kollégával "projekteltünk", erről ezúttal már csak babonából sem írok többet.:) Szerencsére tesóm is itthon volt, így aztán "klappolt" a dolog, ennek nagyon örültem.:)

Délután-este meg egy másik Gergőhöz, Harcsi barátomhoz és édesanyjához voltam hivatalos egy kis eszegetős-iszogatós beszélgetésre. 

Anyu mindig "bajban volt" a Gergőkkel. Ha valamelyik Gergőről sztoriztam neki, mindig megkérdezte, hogy ő most a kolléga, avagy a Harcsás Gergő, esetleg a szomszéd srác. A régebbiekről nem is beszélve.:)

Na, szóval eszegettünk-iszogattunk-beszélgettünk, kellemes kis este volt. A nasit szokás szerint "kiburogattam", nem is én lettem volna...

És Gergőtől kaptam karácsonyra egy ETO-s kispárnát. Ez már a második a sorban. Köszönöm, Papesz!:)

Gege édesanyjától pedig három könyvét is megkaptam. Kíváncsian várom, bár most még további három könyv vár kiolvasásra, és jelenleg az évvégi HVG-duplaszámot bogarászom.

Jaj, majd elfelejtettem: munkatársam felrakta facebookra a forraltborozáskor készült képeket. És az egyik fotót rengeteg - részben "nemcéges" - ismerősöm lájkolta. Nem vagyok egoista, nem egyedül vagyok a képen. De mégis eszembe jutott, hogy sok ismerősömnek/barátomnak tetszett, hogy emberek között vagyok, kimozdulok, stb. És ez nagyon jól esik. Ha meg nem ez állt a "lájkok" hátterében, akkor elnézést kérek. Egyébként szépek vagyunk és szimpatikusak. Ennyi.:)

---

Péntek. Huh, az egy elég vicces nap volt. Délután 4-től az ETO Parkban volt egy kis évzáró összejövetel mozgássérült ismerőseimmel. 

Azt terveztem, hogy 2 körül odamegyek, ebédelek, aztán várom a többieket. Ehhez képest olyan kétoldali lustaság tört rám, hogy negyed 5 körül indultam el, odaköszöntem a többieknek, uzsonnáztam, aztán csatlakoztam hozzájuk.

Mindezt úgy, hogy az objektum nekem kb. 5 perc sétányi "távolságra" van.

Amúgy jó volt, a szokásos bohóckodás..:) Volt karaoke is, ki is próbáltam volna, de mire rászántam volna magam, mindig akadt más jelentkező. Nem voltam elég határozott.:( :)

---

Tegnap reggel elmentem bevásárolni apámnak. Délután meg kimentem hozzá, kivittem a cuccokat, meg mostam. 

Apuval most egész jól eldumáltunk, meg is lepődtem. Ha mindig ilyen lenne, semmi okom nem lenne panaszkodni. 

Talán most először beszélt nekem az érzéseiről. Aztán elnézést is kért emiatt. Én meg mondtam, hogy nem kell elnézést kérnie, hiszen ezért lennénk egy család, hogy ilyen dolgokról is tudjunk egymással beszélni. Ha már 30 évig nem sikerült. (ezt persze nem mondtam neki...)

Ezután segített teregetni, majd elindultam vissza Győrbe. Este negyed 8 körül indultam el, gondoltam kényelmesen leérek a 19.51-es buszra, amivel pár napja tesómékkal is bejöttünk.

Igen ám, csak az a busz szombaton nem közlekedik...:( :)

Így másfél órát szobroztam a buszmegállóban. Cigiztem, zenét hallgattam, facebookoztam, és nem mellékesen szarrá fagytam.

Hazasétálni túl messze lett volna, rokont nem zavarok, ismerős a közelben nincs, stoppolni meg gyáva voltam. Egyik barátomat mondjuk majdnem felhívtam, hogy legyen szíves jöjjön kiértem. De aztán nem akartam őt sem zavarni.

Mekiből hoztam haza vacsit, meg ittam forró teát, aztán rendben is voltam.

Viszont fáj a lábamon az egyik műtéti heg. 1991-ben műtöttek, azóta semmi gondom nem volt vele. Most nem tudom, hogy az utazótáska nyúzta le, szimplán megfázott, esetleg valami meghúzódott. Még ma is éreztem, szóval nem túl biztató a helyzet.

Egy biztos: a kórházba még egy jó darabig nem tudom betenni a lábam. Pláne orvoshoz menni nem akarok...

--

Ma Lui barátommal és anyukájával bejártuk az ETO piacot. 

Vettünk apunak szalonnát, nekem kolbászt, hagymát, savanyúságot, ilyesmiket.

Erzsi néni Anyám helyett anyám volt, nagyon szépen köszönöm ezúton is.

Hazaérve kézimeccset néztem, pihengettem, meg sütöttem rántottát. Kolbásszal, sajttal, hagymával, ahogy kell.:)

Ma már semmi extra, egy-két emailre válaszolgatok. Aztán pihenés. 

Holnap ugyanis irány Ausztria, sógornőm egyik barátnőjével bátyáméknál szilveszterezünk, majd valamikor 1-én jövünk haza.

2-án megint lesz egy köröm Écsre, 3-án meg már dolgozom.

Aztán el is telnek az ünnepek, amit úgy igazából ezúttal egyáltalán nem bánok.

És ennyi voltam mára.

Mivel idén már valószínűleg nem jelentkezem bejegyzéssel, ezúton kívánok minden kedves ismerős és ismeretlen, rendszeres és rendszertelen olvasómnak jó szórakozást a Szilveszter-estére, és persze Nagyon Boldog Új Évet!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)