Egy eseménydús hét közepe

Huh, hol is kezdjem?
Hétfőn olyan dolgot tettem, amit eddig soha: hajfestéket vásároltam! Nem magamnak, egy kolléganőm kért meg, hogy ha már úgyis a dm-ben járok, váltsam be a kuponját, és vigyek neki egy dobozzal a fent nevezett termékből.
Kaptam is a cinket a kollégáktól, hogy nem biztos, hogy én vagyok erre a célra a legjobb választás, mert nem biztos, hogy eligazodok a hajfestékek, világában. Én sem voltam teljesen biztos a dolgomban, de azért megoldottam, és a cetlit sem kellett használnom, amire a termék nevét óvatosságból felírattam. :)
Este pedig lakógyűlés volt az előző postban említett társasház ügyében. Elég sokan, kb. 30-an gyűltünk össze, és viszonylag előremutató beszélgetést folytattunk. Én voltam a legfiatalabb résztvevő, és kb. az egyetlen "nem tulajdonos", de meglepő módon nekem is fogadták el észrevételemet. :) Egyébként új közös képviselőt osztottak házunkra, sokan most láttuk először. Hát szegény elég keményen mélyvízbe került. :)
Utána megkerestük még egy témával kapcsolatban, de ez maradjon az én titkom, mert még a végén még azt hinnétek, hogy rasszista kirekesztő állat vagyok. Pedig nem! :)
Kedden délután anyuval találkoztam a Plázában, beszélgettünk egy kicsit, és odaadta a következő retró autót, egy Wartburg kombit. Aztán egy kisállatkereskedésben jártam. Ilyen sem volt még! :)
Ma munka után Rékával ültünk be a Segafredóba, megbeszéltük a legutóbbi találkánk óta eltelt kb. 1 hónap történéseit, nevetgéltünk, szörnyülködtünk. Ja, jó volt. :)
És szétment kedvenc bőrkabátom cipzárja! :S Utáloma cipzárakat... :/
Mai hír, hogy megszűnik a Danubius, és a Sláger Rádió, helyüket a Neo FM, és a Klassz Rádió veszi át. A döntés elvileg még nem végleges, mint ahogy az új csatornák nevei sem. Állítólag több szempontból kifogásolható és aggályos döntés született. Egyes hírek szerint az egyik a politikai jobb-, a másik pedig a baloldalhoz köthető. Ezt persze én nem tudhatom, meg ezzel kapcsolatban még bőven fogunk híreket hallani.
De... Egyrészt furcsa és morbid volt épp a Danubiuson hallani a hírekben a csatorna megszűnését. Másrészt a két adó szinte "napjaink része" - na jó, ez így talán túlzás -, a Danubius pedig már-már történelem. Emlékszem, mikor legelőször csak németül sugároztak, majd jött a magyar adás, és valami "modern", mármint a három másik közszolgálati adóhoz képest mindenképpen... Furcsa lesz nélkülük, de gondolom azért mindkét csatorna valamilyen formában majd tovább él...
Legalább ennyire ledöbbentett a hír, hogy Budapest és Győr között egy, azaz egyetlen egy darab buszjárat-pár fog naponta közlekedni... A főváros, és egy megyeszékhely között... Ez nonszensz, nem tudom, hogy gondolják... "Racionalizálás" és "ésszerűsítés" címén szűkítik az emberek választási lehetőségeit, tulajdonképpen csökkentik egy szolgáltatás színvonalát. Nonszensz... Arra nem is merek gondolni, mi lesz például egy MÁV-sztrájk idején...
ETO: focistáink a Magyar Kupában győztek Kaposváron, a kézislányok tízzel nyertek a Népligetben a Fradi ellen, szóval örülök... :) Apropó: nem írtam Vértenék BL-rajtjáról: ötgólos vereség az orosz Zvenyigorod otthonában. Nem aggódom, lesz ez még jobb is. Csak éppen hozzá kell szokni, hogy a magyar bajnokságból kiemelkedik a csapat, de ami itthon elég, annál a nemzetközi színtéren azért több kell. De nem lesz gond, jók leszünk! :)
Holnap meló után irány a pannonhalmi Okmányiroda, majd vissza Győrbe. Pénteken meló, aztán foci, és buli, szombaton pedig ETO-meccs nézés kocsmában, aztán utána lehet még egy buli, mintegy after party... Ja, és Forma-1-szezonzáró...
Majd' elfelejtettem: tegnap bizonyos honlapokra nem sikerült belépnem. MSN-ezni szerencsére tudtam... :)
Ma már minden tökéletesen működött, de az iwiw-adatlapomról eltűntek iskoláim és munkahelyeim... És most biztos nem írom vissza, lusta vagyok hozzá...
Azt azért remélem, nem az a szitu, hogy valaki hackelte a rendszert, és így jelzi, hogy "a markomban vagy, öcsi!" ... :)

Plusz egy óra után

Mármint az alvásból jutott plusz egy óra, amit ki is használtam, így viszonylag frissen vágtam bele a mai, elég eseménydús napba.
Először is elmentem a plázába, ahol az előző bejegyzésben említett két szülinapos emberkének szerettem volna ajándékot nézni. Egyiküknek sikerült, másikuknak pedig ötlet van... :)
A Rossmann leltár miatt zárva volt, a gyógyszertár meg úgy általában, így ott nem tudtam intézkedni.
Aztán az ETO Parkot vettem irányba. Barniék fociztak. És hááát ezek a 7-8 éves kissrácok igen ügyesek ám! Meg lelkesek! Néha olyan dolgokat műveltek a labdával, hogy csak úgy lestem! :)
Fél három körül értem haza, kajáltam, aztán megnéztem a Szextúra című amerikai vígjátékot. Agypihentetésnek tökéletes volt, voltak jó poénok is, és persze a film végén jött az elmaradhatatlan happy end. :)
A hétfő délutánom eddig "üres" volt. Most már nem az. Ugyanis lakógyűlés lesz. Rendkívüli, SOS, "alulról, a pórnép lakóközösség által kezdeményezett". Hogy mi történt? A mellettünk lévő légoltalmi pince helyére engedélyezték egy háromszintes, nyolclakásos társasház felépítését. Csak az a vicc, hogy erről a lakókat, tulajdonosokat senki nem kérdezte meg, már csak a határozatot kaptuk meg. Fellebbezni pedig keddig (!) lehet.
Az a ház elvenné az udvarunktól a természetes napfényt, növelné a forgalmat, stb. stb. Ja, és annak idején nekünk a városkép védelme okán műanyag ablakot sem engedtek beépíteni, erre pedig engedélyezik egy abszolút ide nem illő társasház felhúzását. Nyilván persze pénz beszél, de kíváncsi leszek, mi fog történni...
Veres Robi. A "Csillag születik"-ben szerepelt mozgássérült srác. A Storyban van róla egy cikk, eszerint egy évvel fiatalabb nálam, és ő a Pető Intézetben tanult, én pedig Zuglóban, a Mexikói úton. De szerintem valahonnan ismerem. Hogy egy sportversenyen találkoztunk, vagy valamilyen táborban? Fogalmam sincs, de nagyon ismerős a srác.
Aki pedig lemaradt volna a produkciójáról, most bepótolhatja. Érdemes.

"Üzemszünet" után

Már tegnap reggel szerettem volna új bejegyzést írni, de sajnos képtelen voltam belépni. Lehet, hogy a blogspot is ünnepelte október 23-at? Elképzelhető, legalábbis abban az egy órában, amikor én próbálkoztam...
Szóval tegnap reggel hazamentem Écsre. Annyit változtattam a rossz(abb) időre való tekintettel, hogy nem a vidékiben, hanem a kórháznál szálltam fel a buszra. Előtte pedig a Hollóban ittam egy kávét. :)
Otthon pihengettem, olvastam, tévéztem, Anyuékkal beszélgettem, szóval a szokásos relax volt... Aztán ma jöttem vissza ETO-meccsre, de haladjunk csak szépen sorjában... :)
Az elmúlt héten eléggé a foci volt a középpontban. Kedden megnéztem a Debrecen-Fiorentinát, ahol a Loki 4-3-ra kikapott. Jó kis meccs volt, így ki lehet kapni. Szerdán ETO-Kaposvár Magyar Kupa-meccs volt, 1-1 a vége, unalmas, gyenge meccsen. Ma ugyanebben a párosításban bajnoki mérkőzést rendeztek, hiába bíztam a javításban, a végeredmény ismét 1-1, a mutatott játék szintén unalmas, gyenge, kiábrándító... De még így is negyedikek vagyunk. A mellékelt képet ma készítettem egy ifjú szurkolótársamról, szerintem nem kell kommentár. Aranyos... :)
Hazafelé ballagva nagyon kellett pisilnem, így betértem a Borvirágba, ahol az illendőség kedvéért azért még egy sört megittam, és megnéztem, ahogy a Fradi kikap Kecskeméten 3-1-re. Jaj, de mocskos egy dolog ez a káröröm! :D
Csütörtökön pedig céges foci volt a Győr Arénában, és hát... Két dolog volt újdonság: műfüvön játszottunk (ami tetszett), és palánk is tartozik a pályához (ez is tetszett, de unatkozni nem volt időm, kellemesen elfáradtam). A formám javul, de az elégedettségtől messze vagyok... Mindenesetre egy régi álmom teljesült: védtem fejjel! Egy hosszú labdát fejeltem ki oldalra. És nem, nem rúgtak fejbe... :D
Ennyit a fociról... A Forma-1 kapcsán pedig csak annyit, hogy az egykori Ferrari-csapatfőnök, Jean Todt lett a FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség) elnöke, egyik tanácsadójának pedig Frank Tamást, Baumgartner egykori menedzserét, a Hungaroring Zrt. elnökhelyettesét választotta. Ami a sportdiplomáciát tekintve nem egy rossz hír... Mármint a Magyar Nagydíj jövőjét tekintve...
Elindult a tévéreklámokban is látható retró-autósorozat. Kéthetente fog megjelenni, és minden újság mellékleteként egy volt szocialista "autócsoda" 1:43-as modellje lesz az ajándék. Az első szám bevezető áron 690 forintba került, meg is vettem, egy 1500-as Lada volt a melléklet. A bökkenő az, hogy ezután 2000 forintba fog kerülni, ami azért sok, bármennyire is kisgyerekkorom óta vágytam ilyen kisautóra. És a modell minősége is kifogásolható, munkatársaimmal "ízekre szedtük", bár nálunk magas a mérce... :) Szóval a fene tudja, arra még alszom párat, amíg eldöntöm, hogy beállok-e a gyűjtők sorába...
Holnap Győrben leszek, délelőtt a "hét képe"-ként látható Andi nagyobbik fiát, illetve Fanni nagyobbik öccsét nézem meg, ugyanis az ETO Parkban fognak focizni. Aztán pihi.
A jövő hét? Szerdán Rékával tartjuk szokásos "szeánszunkat" a Segafredoban, csütörtökön a már említett pannonhalmi Okmányiroda, pénteken pedig... Meló után céges foci, majd egy kis készülődés után buliii! Szombatról előre hoztuk, remélem, nem fog semmi közbejönni... Adri szülinapját ünnepeljük, kb. a Pirate-ban, de ez még nem tuti. Amúgy aznap lesz tesóm születésnapja is, remélem, ő is befut... :)
Szombatra pedig F1-es "idényzáró bulit" terveztünk, de ez az időpont-egyeztetés nehézsége miatt valószínűleg elmarad...
Amúgy most olyan tök fura kedvem van... Nem jó, nem rossz, olyan fura... Várok valamit, vagy történni fog valami? Fogalmam sincs, majd meglátjuk... És akkor majd beszámolok... :)
Ma pedig áttérünk a téli időszámításra, és egy órával többet alszunk... Nem tudom, meséltem-e már, de évekig képtelen voltam megjegyezni, hogy mikor merre is tekerjük az órát. Míg pár éve egy német tévéműsorban megmondták a tutit: tavasszal előkerülnek a garázsból a sörpadok, ősszel pedig vissza. Ennek megfelelően állítjuk az órát is előre, majd vissza.
Mint ahogy egy nap 24 óra, egy rekesz sör pedig pontosan 24 üveget jelent.
Ilyen egyszerű az egész, nem kell túlbonyolítani a dolgokat.
Hogy az élet néha mégis milyen baromira bonyolult tud lenni? Na, az már egy másik kérdés...

És Button behúzta

A tegnapi napom a két blogbejegyzés elkövetését leszámítva eléggé passzívra sikeredett. Délelőtt bebuszoztam a vasútállomásra egy Nemzeti Sportért, majd hazajöttem, blogoltam... És az ebéd elfogyasztása után aludtam egy röpke két-három órát. Annyira régen sikerült aludnom így délután... És annyira jól esett! :)

Amikor felkeltem, már csak egy gyors zuhanyra volt idő, és kezdődött is a Brazil Nagydíj! Az eleje elég eseménydús volt, koccanások, előzések, Kimi és Kovalainen első ránézésre rémisztő közjátéka... Majd kissé "elfáradt" a futam... A hazai pályán versenyző Barrichello nem tudta életben tartani vb-esélyeit, így Jenson Button lett a 2009-es év Formula-1-es világbajnoka. A futamot egyébként Mark Webber nyerte, és KUBICA egy második helyet azért csak összeszedett. :)
Szóval Jenson Button a világbajnok a Brawn-Mercedes volánja mögött. Amikor tavaly decemberben nekrológot írtam a távozó Honda csapat emlékére, nem gondoltam volna, hogy ez lesz a végkifejlet. De a fizikus végzettségű Ross Brawn csapatfőnök zseniális autót épített, és a Michael Schumacher "agytrösztjeként" tőle megszokott bámulatos taktikai húzásokkal is találkozhattunk. A pilóták pedig? Flavio Briatore, a Renault eltiltott csapatfőnöke a szezon során Barrichellot vénnek titulálta, Buttonról pedig úgy vélekedett, hogy nála még egy stoptábla is sokkal gyorsabb...Hát, ehhez képest... A szezon elején egyszerűen minden bejött az új csapatnak, az év második felében pedig lazán gyűjtögetve is bebiztosították mind az egyéni, mind pedig a csapat-világbajnoki címet. Le a kalappal előttük! :)
Egyébként most látszik, milyen unalmas lenne a F1, ha az eredetileg tervezett értékelési módot vezetik be: Button már hetekkel ezelőtt világbajnok lett volna, ha a legtöbb győzelem rangsorolna...
Ja, és milyen az élet: a Hondát búcsúztató írásomban meséltem nektek arról is, hogy Egervári Sándor már nem az ETO edzője. Nos, ő az U20-as válogatott élén vigasztalódhatott...
Ez a hét egyébként továbbra is "sportos" lesz: holnap Debrecen-Fiorentina meccs valahol egy tévé előtt, szerdán ETO-Kaposvár Magyar Kupa-meccs az ETO-Parkban (ahol október 29-én kezd nyitni az üzletközpont, nyit a CBA), csütörtökön pedig céges foci a Győr Arénában. Ahol még soha nem voltam, de azt mondják, nem olyan rossz hely... :)
És utána három napos "hosszú hétvége"! Jó lenne valamivel feldobni ezeket a napokat, egyelőre nagyrészt otthon tévé előtt punnyadás tűnik sanszosnak, de majd meglátjuk...

Egy éves a GosziBlog

Jaj, de gyorsan telik az idő... Napra pontosan egy évvel ezelőtt indítottam el ezt a blogot... :)

Emlékszem, akkortájt két kedves ismerősömmel, Rékával és Szandrával eszméletlen mennyiségű levélváltást folytattunk iwiwen (ez volt, hogy egyszerre megírt két és fél 4000 karakteres üzenetet jelentett..), és akkor valahogy kedvet kaptam az íráshoz... :)
Meg aztán volt valami olyasmi is, hogy Dóriról hetek óta nem hallottam, kölcsönösen nem jelentkeztünk egymásnál, amin nagyon sokat agyaltam, és többek között így foglaltam le fölös energiáimat...
Aztán hál' Istennek Dórival azóta is rendszeresen beszélünk, ez az év megmutatta, hogy bármikor számíthatok rá, és... És bár továbbra is nagyon fontos személy ő az életemben, hosszú idő után elmondhatom, hogy nem ő a - Rapülők után szabadon - "Némber one". De ez már egy másik történet... :)
Az első bejegyzésben nagyjából megfogalmaztam, mik is a "céljaim" ezzel az oldallal. Azt a bizonyos "újságírói vénát" annyira azért nem találtam meg, de a többi nagyjából rendben van... :) Ahogy Szabó Peti barátom írta kommentjében: én-blognak megteszi... :)
Igen, valóban ennyi a célom, se több, se kevesebb. Leírni azokat a dolgokat, amik velem történnek, amik épp aktuálisan érdekelnek. Ahol picit "önző" vagyok, az a sok sport... Mármint azért vagyok önző, mert azok főleg magamnak szánt egyfajta feljegyzések, hogy mi történik éppen kedvenceim környékén. De mivel nem sportoldalt írok, lehetek szubjektív, és kicsit felületes is... :)
Az eddigi posztok között szemezgetve annak örülök, hogy ez a blog egyfajta tükör rólam. Aki többé-kevésbé rendszeresen idetéved, elég pontos képet kaphat arról, hogy én milyen emberke is vagyok. Egy mozgássérült sportrajongó srác, aki néha hülyeségeken gondolkodik, máskor meg szeret viccelődni is... Azt persze egy szóval nem állítom, hogy vicceim jók is... :P
Hogy eléggé "kitárulkozom" a bejegyzésekben? Én azt gondolom, hogy csak így van értelme a dolognak, mert bár arról fogalmam sincs, hogy kik olvasnak, közülük mennyi az ismerős, és mennyi az "idegen", de azt tudom, hogy egy naplót az ember részben magának ír. Na, ez most megint értelmes lett... :)
Ja, és úgy fogom fel ezt a dolgot, hogy azt a bizonyos naplót én elfelejtettem elrakni, és ha valaki idetéved, abba belelapoz... Alapvetően konflikuskerülő ember vagyok, utálok vitatkozni, veszekedni, ezért itt soha nem fogtok olyat olvasni, hogy XY egy köcsög. Az nem lenne túl elegáns dolog... Magamról pedig igyekszem úgy írni, hogy napló-jellege is legyen, meséljek is valamit, de azért ne legyek túl-túl-túl nyitott.
Őszintén szólva tavaly ilyenkor azt hittem, hogy bele fogok unni ebbe a blogololásba. De nem történt meg. :)
Ez a 12 hónap elég eseménydúsra sikeredett - voltak jó, és rossz dolgok is, olvass csak vissza! :)-, de továbbra is vannak ötleteim, amivel még fel szeretném dobni, vannak témák is, amikről még szeretnék írni, szóval egy jó darabig szerintem még "dübörögni fog" a GosziBlog. Jobban, mint a "pannon puma". :P (ja bocs, nem politizálok...) :D
És természetesen köszönöm mindenkinek a visszajelzéseket iwiwen, személyesen vagy itt kommentben. Ezeket továbbra is várom nagy-nagy szeretettel! :)
Üdv, puszik, pacsik! :)

Ami az U20-as VB-n kívül történt...

Azért a héten történt még egy s más, csak tegnap nem akartam másról írni, az egész bejegyzést U20-as válogatottunknak szenteltem... :) A videót egyébként cseréltem, mert Zsoca barátom jelezte, hogy az eredetit eltávolították a Youtube-ról...
Szóval... A tervekkel ellentétben nem volt péntek este közös meccsnézés a Dreherben, mert a Fradi-ETO meccsre halasztást kért a győri klub. Kiss Máté, Dudi, és Zámbó Bence ugyanis Egyiptomban volt a VB-n, több légiósunk pedig hazája felnőtt VB-selejtezőjén volt érdekelt. Így elmentem cipőt venni (pff...), majd itthon, egy sör társaságában néztem meg a "kisdöntőt".
Tegnap reggel pedig hazamentem Écsre, hogy aztán délután visszajöjjek... :) Ugyanis Katával és Rolanddal, valamint Adrival és Zolival beültünk az Alpesibe, egy kis sörözős, beszélgetős estére. Jól telt, jót beszélgettünk, nevetgéltünk... Amúgy a tévében éppen a Forma-1 brazil nagydíjának az időmérője ment, -esős "káoszedzés", Barrichello-pole-lal - az RTL Klub szégyenszemre csak felvételről adta... Sajnos nem jó szögben ültem a tévéhez viszonyítva, így ez az időmérő többé-kevésbé kimaradt... No de ezt nem panaszként mondom ám, na... :) (felvételről meg amúgy is megnéztem...:P)
Viszonylag korán, már 10 óra körül elhagytuk az "ojjektumot", ezúttal nem kellett taxit hívnom, ugyanis Zoliék hazadobtak. Mármint Adri vezette Zoli kocsiját... És hát ügyes volt, nem féltem mögötte... :D
Hazatérve még volt egy kis MSN, ahol történt egy "kedves epizód", vagy mi, de erről most nem írok bővebben, de majd szerintem visszatérek még rá... :)
Jaaaaj: már félek ilyet kijelenteni, de elvileg október 31-én többszöri halasztás után végre buli... Akkor lesz a Forma-1 idényzáró is, tehát most asszem két partyra leszek hivatalos... Na, mindegy, ezt majd valahogy addigra megoldom... :)
Hmm... A héten kértem időpontot Okmányirodába. Talán már írtam, hogy lejár a parkolási engedélyem, illetve átjelentkezek a győri lakcímre... Előbbihez kellett időpont, utóbbihoz nem.
Na, az érdekes az egészben az, hogy Győrben azt mondták, hogy ki kell tölt(et)nem egy formanyomtatványt dokival. Ezen három szempont van felsorolva (járás, terhelhetőség, tömegközlekedés használata), melyek alapján "értékelésre" kerülnék (mindegyiknél normál, nehéz, súlyosan nehezített, és képtelen a négy "válaszlehetőség", értelemszerűen 0 és 3 között pontozva). És ezek alapján legalább 7 pontot kellene összeszednem ahhoz, hogy meghosszabbítsák az engedély érvényességét... Juj, egyébként ez annyira szubjektív... Mihez vagy kihez képest vagyok nehezen terhelhető, vagy okoz nehézséget a járás? Jó-jó, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a tömegközlekedést kisebb bökkenőkkel gond nélkül igénybe tudom venni, de... Az mondjuk zavar, hogy ma kis túlzással a depressziósnak, és a gerincferdüléses emberkének is van ilyen kártyája (az extrém visszaélésekről most ne beszéljünk...), velem meg itt szaroz(ná)nak... Mondjuk, amíg a tömegközlekedésre a kedvezményem megmarad, addig nem panaszkodom...
Magamnak így gyorsan megnézve max. öt pontot adnék, de mivel nem vagyok kívülálló, magamat elég elfogultan értékelem... :D
Hm... Persze nem Magyarországon lennénk, ha nem lenne kiskapu. A mostani lakcímem szerint aktuális pannonhalmi Okmányirodában közölték, ha "büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem", hogy állapotom gyakorlatilag állandó, akkor ők eltekintenek a nyomtatvány kitöltésétől, és újabb öt évre érvényesítik "bénakártyámat". Hát én kijelentem, ha ezen múlik...
Persze, ott időpontot is jóval korábbra kaptam. Így Győrben majd bemegyek, megcsináltatom a lakcímkártyát, a másik időpontot pedig köszönettel lemondom...

Magyar érem egy foci VB-n

Ma nem megyünk buliba, "csak" beülünk valahová beszélgetni. A partyzást, táncitáncit miegymást pedig majd elvileg két hét múlva pótoljuk.

Tegnap sem jött össze a kocsmai meccsnézés, így itthon néztem az U20-as válogatott Costa Rica elleni bronzmeccsét...
ÉS A CSAPAT GYŐZÖTT! :) A magyar U20-as labdarúgó válogatott bronzérmes lett az Egyiptomban rendezett világbajnokságon! Ismét egy "nem unalmas" meccsen, a 91. percben szerzett 11-essel egyenlítve, a büntetőpárbajt az ihletett formában védő Gulácsi Peti vezérletével megnyerve... Jajj, ez nagyon-nagyon nagy öröm számomra! :)
Minden sikert a helyén kell kezelni, de talán-talán megcsillan a fény az alagút végén... :) Remélem, ezeket a srácokat ésszel fogják menedzselni, és nem szállnak el maguktól, nem "kurvulnak el" - bocsánat...- és akkor szép jövő vár(hat) rájuk...
Koman Vladimir pedig, aki Ukrajnában született, de egyéves kora óta itt él kis hazánkban, akkora ünneplést csapott a magyar szurkolókkal, hogy kizártnak tartom, hogy a felnőtt korosztályban Ukrajnát fogja választani. De azért küldjünk neki mielőbb meghívót a nagyválogatottba, biztos, ami biztos... :)
A VB-t egyébként Ghána nyerte, büntetőpárbajban Brazília ellen.
Bemásolom ide a magyar játékosok névsorát, mintegy okulásként, hogy hol lesznek majd x év múlva... Persze hatalmas nagy gratuláció nekik ezúton is, én büszke vagyok rájuk! :)

Kapusok:
Gulácsi Péter (Liverpool FC)
Megyeri Balázs (FTC)
Kovácsik Ádám (Reggina Calcio)

Védők:
Debreceni András (Budapest Honvéd)
Korcsmár Zsolt (Újpest FC)
Szekeres Adrián (MTK Budapest)
Szabó János (Paks)
Zámbó Bence (Győri ETO FC)
Présinger Ádám (Videoton FC)

Középpályások:
Dudás Ádám (Győri ETO FC)
Tóth Bence (FTC)
Takács Péter (DVTK)
Koman Vladimir (AS Bari)
Simon Ádám (Szombathelyi Haladás)
Varga Roland (Brescia Calcio)
Kiss Máté (Győri ETO FC)

Csatárok:
Németh Krisztián (Liverpool FC)
Simon András (Cordoba FC)
GOSZTONYI András (MTK Budapest) (Ühüm, nem rokon a srác, de nagyon szimpatikus...:D)
Balajti Ádám (DVTK)
Futács Márkó (Werder Bremen)

És a bronzmérkőzés ősszefoglalója emlékeztetőül:

Holnap egyébként két bejegyzés lesz terveim szerint... Hogy miért? :) Ez egyelőre titok, de találgatni lehet! ;)

Paff...

Nem sikerült... Tegnap este a magyar U20-as labdarúgó válogatott 3-2-re kikapott Ghánától, így "csak" a bronzéremért játszhatunk... Jó-jó, az első félidő nagyon gyenge volt, de én azt mondom, nincs miért szomorkodni... A botrányos kezdés ellenére volt esélyünk a sikerre, kis odafigyeléssel meglehetett volna... De ez a csapat küzd, harcol az utolsó leheletéig, látványosan játszik, ami a jövőre nézve biztató. És pénteken Costa Rica ellen a bronzérem még meglehet... A meccset egy számomra új helyen, a City Pubban néztük, a hangulatra, ételre-italra nem lehetett panasz... :)

Hazaértem, utána még Adrival beszélgettünk MSN-en, szóval jó kis este volt...
A hétvége még teljesen képlékeny. Szó volt róla, hogy haverokkal péntek este megnézzük a Fradi-ETO-t egy "kólázóban", de a meccs valószínűleg elmarad, így ez sztornó... Szombatra pedig buli van kilátásban, de hogy hol-merre-kivel-hogyan az majd még kiderül...
Hm... Ma próbáltam felhívni az Okmányirodát. El kéne intézni a győri lakcímet, plusz lejárt a parkolási engedélyem is... Én "827-szer" próbáltam telefonálni sikertelenül, Eszti kolleginának másodikra sikerült... Ezúton is nagy köszönet neki... ;) Az engedély kapcsán újabb bürokratikus kör következik, Okmányirodába be, formanyomtatvány kikér, körzeti orvoshoz el, majd vissza, és azzal a kitöltött irománnyal go az engedély meghosszabbítására.Ha megadják egyáltalán... Ebben az évben ez lesz a műtétet leszámítva a harmadik köröm a dokinéninél... :/
Ma kaptam egy kisebb "fejmosást" a munkahelyemen. Hm... Sok szempontból jogos volt a dolog, csak ez most így "sárga lappal" a zsebemben kicsit gáz... A "vicc" az, hogy a sógornőmnek segítve megnyitottam önéletrajzomat, attól félek, hogy lassan frissítenem kéne...
Éppen Dórival beszélgettünk arról, hogy mindketten hajlamosak vagyunk "továbbgondolni" bizonyos dolgokat. Közös tulajdonság, de nem biztos, hogy jó.... :/ Egyébként hétfő óta Dóri helyett egy Forma-1-es autó látható céges gépemen háttérképként... Ő - ha olvassa - érti a dolgot, tudja a "hátteret", és talán nem is szomorkodik... :) Ami vicces, hogy többen észrevették, szóvá is tették a képcserét... :)
Ma egy kicsit letaglózva indultam haza a munkahelyemről. A buszmegállóban egy kedves kolleginával beszélgettem- életemben először. Majd András barátom hívott, hogy itt van a közelben, ha gondolom, és ráérek, dumálhatnánk egyet egy sör mellett... Gondoltam, és ráértem... Ha jöhet "lélektanilag jókor" egy telefon, egy korsó sör, és egy beszélgetés, akkor ez most jókor jött...
Most már ugye itthon vagyok. Kaja, fürdés, majd a rossz előjelek ellenére dán-magyart nézek. Ha szét nem fagyok közben... Hétfőn jön a gázszerelő ellenőrizni a konvektort, addig azt mondták, ne kapcsoljam be...
Akkor állítólag 18 fok lesz. Hogy most mennyi van? Meg sem merem nézni... :/

Fura

Fura, mert hétfő is van, az idő is fos, holnap hó lesz, nekem valahogy mégis jó kedvem van... :) Ez azért nálam ritka dolog nálam - mármint rossz időben, és hétfőn, ezért is osztottam meg veletek az infót. :) -
Egy kis zene: Ezt nagyon szeressem. Meg a klip is nagyon ott van... :) Olyan "happy" a hangulata... Jujj, ez de nyálasan hangzik így... :P Szinte már gáz... Na, de mindegy is! :)

Holnap délután fél 5-kor Magyarország-Ghána U20-as VB-elődöntő. Ki kéne találni valami vendéglátóipari egységet, ami közel van a melóhelyhez, és odaérhetek a kezdő sípszóra. :)
Holnap "Mindenki szurkoljon!", aki teheti, és akit érdekel a foci, régen látott nagy futballsiker küszöbén állnak a srácok!
Kedvcsináló gyanánt berakom az Olaszország elleni negyeddöntő összefoglalóját. Pazar meccs volt, remélem, holnap is hasonló örömmámorban lehet részünk! :)
Puszik, pacsik! Ja, és szombaton - talán, vééégre - Bulii.... :)

Vegyesfelvágott 9

Megpróbálok időrendben haladni...
Pénteken újra sikerült összehozni egy jó kis focit. Elég sokan játszottunk, szerencsére tesóm is el tudott jönni. Kb. 2 órán keresztül kergettük a bőrt, ami azért is nagy szó, mert előtte esett az eső, csúszott a fű, csupa sár volt minden, mi is kaptunk egy kisebb záport... Jó volt, na...
És hogy nekem hogy ment? Hát izé... A "körülményekhez képest" elégedett voltam magammal. A helyzet az, hogy Szombathelyen annak idején rengeteget fociztunk a koli melletti betonos pályán. Volt mód gyakorolni, meg aztán néha-néha tesis barátaim rögtönöztek nekem egy kis kapusedzést. Tudtam mikor kell a labdát fogni, kiütni - és merre -, és szerintem "bátrabb" is voltam anno... A labdakiadásaim egyszerűen tragikusak voltak, csak nagy ritkán találtak embert... Na mindegy, azért lesz ez még jobb is... :)
Este a fél 9-es busszal kimentem Écsre. Így a második félidő végét, és a hosszabbítást meg tudtam nézni az U20-as vébé magyar-olasz meccséből. Jaj, gyerekek, hogy az mekkora meccs volt... :) Három olasz, és egy magyar piros lap, a végeredmény 3-2 ide... Fantasztikus volt, egyszerűen elképesztő, mekkorát küzdöttek a magyar srácok megint... Ez a Koman-Németh Krisztián páros egyszerűen zseniális... :) Kedden elődöntő Ghána ellen, a másik ágotn Brazília-Costa Rica a párosítás, így már biztos, hogy miénk Európa legjobb U20-as válogatottja... :) Istenem, remélem, ezek a srácok nem felejtenek el felnőtt korukra focizni... :) Apropó felnőttek: 3-0-ás vereség Portugáliában, esélyünk sem volt, és szerintem valami hasonló vár ránk szerdán Dániában is. Mondjuk a tegnap esti meccsből nem sokat láttam, itt volt Lui barátunk, sörözgettünk, beszélgettünk, a mérkőzés sajnos nem túlzottan kötött le minket...
A nagyválogatottunk annyiban mindenképp előre lépett, hogy a nálunk gyengébb csapatokat oda-vissza vertük. Viszont bravúr semmi nem volt... Ja, és az MLSZ mocskos jól tárgyalta le a meccsek sorrendjét: úgy fordultunk az új évben, hogy az "ászok" még hátra voltak, viszont vezettük a csoportot... :/ :)
Hm... Szabó Tamás, a Revita TV és a Rádió1 műsorvezetője, az ETO-meccsek szpíkere 25 millió forintot nyert a Vágó-féle Párbaj című műsorban. Sajnos nem láttam a műsort, de biztos ügyes volt, nagy grat neki...:) Amúgy ez a faszi teljesen készen van: hál' Istennek már kezd leszokni arról, hogy "megszurkoltatja" a közönséget, az nagyon égő volt... Mondjuk a múltkor hatalmasat röhögtem rajta, amikor az ETO-Paks meccs 70. percében közölte, hogy "Cserél a Vasas!" :D
Nekem meg kettesem van a lottón! 15, 28: az első két szám... :)
Szombaton otthon punnyadtam, majd délután a 16.10-es busszal bejöttem Győrbe. Álldogálok Écsen a buszmegállóban, egyszer csak jön egy csaj. Annak rendje és módja szerint köszöntem neki. Erre odajött hozzám, és megkérdezte, hogy "Kannst du mir sagen, wann ungefähr der Bus kommt?" Azaz hogy meg tudom-e mondani, mikor jön a busz. Így németül. A pofám leszakadt a meglepetéstől... Écsen a buszmegállóban megszólítanak németül. Világfalu lettünk. LOL! :D Aztán nem volt számára jó hírem, mert az a busz, amit ő kinézett magának, szombaton nem közlekedik, így nagyon necces volt számára a helyzet, mert sietnie kellett a vasútra, mert este 6-kor várta Bécsben egy doki... Ismered a Lé meg a Lola című filmet? (Németül "Lola rennt", azaz Lola rohan...) Mikor a csajnak pénzt kell szereznie szorult helyzetben lévő barátjának, mert ha x időre nem lesz meg a zsé, kénytelen lesz csávókám bankot rabolni... És a csaj csak fut, csak fut... És próbál pénzt szerezni... Egyébként kurva nagy film, három variációt ad meg a cselekmény lefolyására, illetve a végkifejletre... Na, de itt is hasonló volt a szitu, órát szugeráltunk, a megállókban a felszállókat, hogy csipkedjék magukat, és a vidékiben meg megköszönte a segítségemet, elbúcsúztunk, és rohant is a vonatra, máig sem tudom, hogy sikerült-e elérnie...
A lányról egyébként annyit sikerült megtudnom, hogy osztrák Ines-nek hívják, és meglepő módon szüleivel már három éve Écsen lakik... A normálisabbik fajtából való, mert velem hochdeutsch-ban értekezett, amikor a családdal értekezett telefonon, akkor meg olyan dialektust szedett elő, hogy csak úgy lestem... Amúgy cseles volt a leányzó, mert kiderült, hogy ha nem is beszéli, de valamennyire érti a magyar nyelvet. Ugyanis anyu hívott telefonon, és mondtam valamit, amin nevetett... :D :D Ja, és a kiejtése is tök korrekt volt, egész szépen mondta, hogy Écs, meg Ravazd. :) - Ravazd a szomszéd falu, kedves nem Győr környéki olvasó! :) És Ravazd bizony a régi magyar nyelvben rókát jelentett, Écs neve pedig az ecser (= mókus) szóból ered. A másik szomszéd falu meg Nyúl, ami a régi magyar nyelvben is nyulat jelentett...:P És azért lettek ezek a Szent István által a pannonhalmi (Szent Márton-hegyi) apátságon dolgozó - őket "kiszolgáló" - emberek számára alapított falvak erdei állatokról elnevezve, hogy utaljanak a Bakonyalja erdeire. Jajj, miket tudok..:) Ismerd meg hazádat! ;) -
Nem tudom megmagyarázni, de ezek a német anyanyelvű lányok olyan aranyosan tudnak beszélni... Jó-jó, ez hülyeség, meg magam sem tudom pontosan, hogy mire gondolok, de van valami a hanghordozásukban, stílusukban, ami nekem nagyon bejövős... :) Ines is mikor ott mérgelődött mellettem, hogy mehetne már gyorsabban a busz, meg izgult, hogy eléri-e a vonatot... Mondta nekem, hogy "Sag' mir, dass ich's schaff'!Bitte-Bitte! Ich muss das schaffen: unbedingt." Azaz kb. "Mondd, hogy elérem! Légyszi-légyszi! El kell érnem. Feltétlenül!" És teljesen felspannolta magát, igen aranyos volt... (Ja: egyébként azt is észrevettem, hogy egy-két csajnak tök jól áll, ha morcosak. Tehát nem hisztisek/mérgesek/idegesek, csak úgy lazán morcosak, egy picit... Tudom: nem vagyok normális!) :)
Hogy Ines elérte-e a vonatot, nagy valószínűség szerint soha nem fogom megtudni, mert bár elmagyarázta, hol lakik, pöttyet hülyén venné ki magát, ha péntek este, mikor legközelebb arra járok, becsöngetnék hozzá, hogy "Na, sikerült?" :)
Így a csajszival beszélgetve eszembe jutott, amit annak idején, még évekkel ezelőtt bátyám mondott. Svájcban dolgozott, és akkoriban volt egy svájci barátnője. Az én tesókám valami olyasmit talált mondani, hogy egy külföldi barátnőnek megvan az a kétségtelen előnye, hogy ha valami baromságot mondasz, ráfoghatod, hogy a "nyelvi korlátok" miatt történt... :) Végülis Inesnek semmi baromságot nem mondtam. Azt leszámítva, hogy megkérdeztem tőle, hogy Németországban hol lakik. És erre mondta, hogy Ausztriában... Kapufa.... :D
Szombat este amúgy először Katáéknál voltam. Ettem Roland-féle töltött káposztát, aztán mentünk az Alpesibe sörözgetni, ahová nagy meglepetésemre betoppant Evus is, teleshopos volt kolléganőm, aki jelenleg Münchenben dolgozik fogászati asszisztensként. Egyetemi német bölcsész diplomával... :D Persze-persze, aztán tanul(t) fogászatot is...
Utána fölmentünk a kutyukért, sétáltattuk őket, Kata megvárta velem a 14-est, és mentem haza portugál-magyart nézni. De erről már írtam. Az kimaradt, hogy Lui kettőig itt volt, jó nagyot beszélgettünk csajokról, politikáról, meg egyebekről is.
Ma pedig nagyrészt itthon vagyok. Vagyis voltam az Árkádban nézelődni. És a buszon ismét hülyének lettem nézve csak azért, mert máshogy megyek, mint a többi "normális" ember. Történt ugyanis, hogy elég messze ültem az ajtótól, így felálltam, és elkezdtem megközelíteni. A Hotel Famulusnál már az ajtónál álltam, de gondoltam minek kapkodjak, majd a körforgalomnál jelzek. Erre egy bácsi, aki a jelzőnél ült, elkezdett integetni. Kikapcsoltam a zenét. a bácsi meg - mint apa a hülye gyerekének, vagy mint a max. 5 éves unokájának - elkezdte nekem magyarázni, hogy "Nézd! Itt van ez a gomb, ezt meg kell nyomni, ha le szeretnél szállni, mert a sofőrbácsi nem biztos, hogy észrevenné. Látoood? Ííígy..." És megnyomta. Bakker, én aszittem behalok... Megköszöntem a kedvességét, de a buszmegállóban kellett egy-két perc, míg abbahagytam a röhögést. :):):)
Nem, nincs üldözési mániában... De nem hiszem, hogy egy hozzám hasonló korú, de "jól mozgó" embernek elkezdte volna ecsetelni a dolgokat. És nem is "vettem fel" a dolgot. Csak gondoltam elmesélem a dolgot... :)
A Hervis-ben pedig cipővásárlási akció van. Két párat veszel, a harmadikat ingyen kapod... Ez nekem főnyeremény... Lett volna, ha találtam volna három pár normális cipőt 41-es méretben... De sajnos nem sikerült. Bukta...
Most pedig itthon vagyok, pihi, tévé, hangolódok a hétfőre. Amit utálok. De ezt már szerintem mondtam! :)
Jók legyetek! ;)

Köszönöm, fiúk!

Többek között azért jó sportrajongónak lenni, mert vannak olyan események, "amikért érdemes élni". Bármilyen depisen is hangzik ez...

Egy ilyen alkalom volt a tegnap esti Magyarország-Csehország U20-as foci VB-nyolcaddöntő.
Hosszabbítás, majd 11-es párbaj után válogatottunk kiejtette a cseheket, és ott van a legjobb nyolc között, várja az olaszok elleni párharcot.
Na most... Labdarúgó világeseményen, a kieséses körben magyar válogatott ott van, gólt kap a hosszabbítás második félidejének legelején, majd visszakapaszkodik, és büntetőkkel továbbjut, nos, ez nekem hatalmas újdonság, óriási élmény volt... A srácok bebizonyították: nem létezik "magyar átok", a feladat egyszerű: "csak" küzdeni kell, harcolni a végsőkig...
A győri Kiss Máté, az Olaszországban játszó, ukrán származású Koman Vladimir gólja, a Liverpoolt erősítő Gulácsi Péter bravúrjai... A kapus Nemzeti Sporttól kapott 10-es osztályzata teljesem megérdemelt volt... :)
Huh... Jó kis meccs volt, várom a folytatást... :)
Egyébként tegnap beszéltünk Dórival, tesómék is befutottak, jó kis nap lett a végére. :)
A mairól ez nem igazán mondható el, pöttyet stresszesre sikeredett. De azért annyira nem volt vészes.

"Rövid leszek"

-mondta a kígyó, és felmászott a sínekre... :)
Hehe! :)
Na, lényeg a lényeg, ma a szokásosnál picit rövidebben...
Ma eszembe jutott valami. Sokkal jobban szeretem a nyarat, a jó időt az őszi-téli hidegeknél, de egy előnye mindenképpen van ennek a nagy beöltözködésnek: a formás cicik-popsik látványa után rájöhet az ember fia, hogy mennyi helyes arcú lány él gyönyörű városunkban! :)
Na, ez persze nem egy teljesen komoly felvetés, mindig is elsősorban "szép arc és mosoly"-párti voltam, amire itt olvasható a bizonyíték... :)
Ha már szép arc és mosoly: tegnap este Dóri fent volt MSN-en, már viszonylag régen beszélgettünk, gondoltam ráköszönök.
Éppen mennie kellett, de mondta, hogy majd rámcsörög, ha ráér, és majd akkor hívjam fel, és tudunk beszélni. Ezzel nincs is semmi gond. Aztán nem csörgött. Ezzel sincs. De eszembe jutott erről az az anekdota, mikor a srác elmeséli, hogy összefutott egy szép csajjal az utcán, aki mondta neki, hogy nyugodtan átmehet este, hiszen nem lesz otthon senki.
A lány nem hazudott, valóban nem volt otthon senki. Ő sem... :( :)

Fordított

Mármint valamilyen szempontból fordított bejegyzés. Általában rögtönzött "sportösszefoglalóval" szoktam befejezni posztjaimat, most azzal indítok. De - szerintem - érdemes lesz elolvasni, kicsit más lesz az "aspektus". :)
Szóval... Szombaton a blogbejegyzés megírása után rendeltem egy pizzát, majd a Sörkert felé vettem az irányt. Ott Andrásékkal beszélgettünk, majd indultunk a Stadionba. A Paks ellen játszottunk, ezúttal fordított volt a forgatókönyv. Nem a meccs végén kezdtünk el játszani, hanem gyakorlatilag a meccs elején elintéztük az ellenfelet, aztán pihentünk a végéig. Magyarán: már a 10. percben 2-0-ra vezettünk, a vége 3-1, erőlködés nélkül, még edzőmeccsnek is gyenge volt. És már 2. helyen állunk, amit a szezon előtt nehezen tudtam volna elképzelni... :) Most a válogatott VB-selejtezői miatt egy hét kimarad, aztán jövő pénteken Üllői út, Fradi-ETO! Nekünk ezesetben tévé előtt... :)
Szeretek meccsre járni, ez gondolom nem újdonság. Szeretem magát a sportágat, az ETO-t, ez is teljesen egyértelmű. De ami miatt nem tévében nézem a meccseket, az - barátaimat leszámítva - a nézőtéri "folklór". Hatalmas szövegek hangzanak el, mindig van egy-két emberke, akik végigszövegelik a meccset, és mivel az "alapozás" megtörtént, a jó hangulat garantált. Persze nem árt, ha megy a csapatnak, de néha az is mellékes... :) Ez persze nem tévesztendő össze az idegenbeli túrákkal, ahová tényleg nagyrészt csak az igazi "fanatikusok" járnak. A stadion, a parkoló megtalálása, egy vendéglátóipari egység keresése, majd végig szurkolás-éneklés a meccsen, hatalmas nagy élmény. Legalábbis nekem. :)
És most fedeztem fel, hogy - szerencsére - egyre több lány kíséri el barátját a meccsekre. Tök vicces, amikor "röpködnek a bazmegek", szegény csajszi csak zavartan "néz ki a fejéből", néha egy-egy bátortalan gesztussal próbálja párját csitítani- többnyire eredménytelenül...
Gondolom, ez így elolvasva nem egy nagy sztori, de azért ott helyben jókat nevetgéltünk. Egyébként például András barátomat se nagyon szokta meccs alatt hívni a felesége, nem akarja "kizökkenteni a ritmusból", inkább engem hív. :) Ja, és a lányuk Fanni is "tudja már a leckét": volt rá példa, hogy pont meccs alatt hívott fel, felvettem, és csak annyit mondott: "Ja tényleg, meccsen vagy, majd hívlak!" :) Ja, ez aranyos volt... :)
A meccs után busszal a Dreher Sörözőbe indultam, ahol meccsnéző maratont tartottam. :) Ha már busz... A mérkőzésről hazafelé tartó kissé ittas fiatalok énekeltek, hangoskodtak - öreg sem vagyok, színjózan sem voltam, viszont ezt most kihagytam... A "civil" mármint nem szurkoló utasok meglepően jól bírták a kiképzést. Sőőt legnagyobb meglepetésemre például a "Cigánybűnözés..." kezdetű nóta hallatán sokan elégedetten bólogattak. :) Egyébként meg valaki leszálláskor megnyomta a vészcsengőt, és percekig álltunk, mert a motor "blokkolt". Vagy csak a sofőr szívatott...
Dreher... Fura, abszolút szocreál hely, egy nagy-nagy plazmatévével. Sorrendben az Újpest-Fradi, a Magyarország-Arab Emírségek meccset, és a Barca-derbi elejét néztem meg ott. Az Újpest legyőzte a Fradit - az ETO így is előzte a lilákat -, az U20-as válogatottunk nyert 2-0-ra, a VB-n pedig csoportelsőként jutott a nyolcaddöntőbe. A Barca is nyert, így abszolút pozitív a mérleg.
Ez a kocsma egyébként kellemes, de nem egy elit hely. Egy csomó idősebb emberke is volt ott, papa lejött meccset nézni, mama elkísérte, megittak egy-egy sört/bort, és elbeszélgettek. Az egyik néni odakéredzkedett az asztalomhoz, és olyan kedvesen mondta, hogy a "párja" is mindjárt jön... Nem tudom, de olyan jó volt hallgatni őket, szeretnék így megöregedni...
A buli ezúttal elmaradt - elvileg majd jövő héten megyünk -, így hazaindultam. Na, ez is olyan "gáborkásra" sikeredett. Kb. 10 perce vártam a buszt, meguntam, rágyújtottam volna... Az övtáskámban matattam cigiért, addig pedig mindenféle lassítás, vagy megállás nélkül elment a 14-es... Nem volt kedvem várni, így hívtam egy taxit.
Reggel keltemF1-et nézni, Vettel nyert, de nem volt valami izgalmas futam... Aztán irány a vasútállomás, nem utaztam, csak vettem egy Nemzeti Sportot. Majd elindultam Katáékhoz, beszélgettünk, levittük Sityut, barátja jugoszláv farkasölőjét sétálni, majd az Alpesi felé vettük az irányt, ahová már Roland is csatlakozott.
Gyorsan eltelt az idő, bőven 9 után értem haza. Anyu itt aludt Győrben, dumáltunk, hozott sok-sok kaját, filmet néztünk, majd nyugovóra tértünk...
A mai nap? Utálom a hétfőket... De ahhoz képest egész jól telt. És már izomlázam sincs, pedig est e még alig bírtam menni, úgy fájt a lábam... Azért valamelyest megnyugodtam... :)
Ja, és hogy miért szeretek védeni? Hatalmas élmény, tényleg imádom... A lényeget pedig kiválóan összefoglalta Santiago Canizares, a spanyol válogatott egykori kapusa, aki pályafutása során többek között a Real Madrid és a Valencia csapatának hálóját is őrizte...
"Ha felveszed a kesztyűt...te is tudod hogy hamarosan eljön az a pillanat, amikor nem hallod majd a felugró tömeg üvöltését, amikor a világból számodra csak a kapud felé száguldó labda létezik....amikor csak AKARATOD és a TUDÁSOD számít."
Jó-jó, a "nagy tömeg" kitétel természetesen rám nem érvényes, de a többi nagyon "ül". :)

Visszatértem :)

Na, tegnap újra beállhattam a kapuba... :) A műtét óta most védtem először, de szerintem jóval több, mint egy év maradt ki...

Háromra volt megbeszélve a kezdés, szerintem valamennyit csúsztunk, és majdnem 5 óra volt mire befejeztük. Háát nem igazán voltam megelégedve magammal, mehetett volna jobban is. Jó pár potyát kaptam. Korábban idegesített, ha beleértem a labdába, és úgy lett gól, de most örülök, legalább volt némi közöm a lasztihoz... :)
Geri kolléga lábát - vagy nem tudom mijét... - sikerült egy kivetődésnél lefejelnem, este úgy fájt a fejem, meg a nyakam, azt hittem, meghalok. De ez benne van a pakliban... Mára már csak baromi nagy izomláz maradt a combomban, de talán ez is a túlélhető kategória. Várom a folytatást... :)
És hogy nem csak panaszkodni tudok: tegnap este hosszú idő betértem a közelünkben lévő kisboltba. Az eladó csajszi meg is jegyezte, hogy régen látott, megkérdezte, mi újság velem mostanában. Ez csak azért fura, mert korábban sose beszélgettünk. Fogalmam sem volt, mit vegyek, az ő javaslatára sonkás melegszendvicset sütöttem, ahhoz vettem hozzávalókat. :)
Cipő... A Story magazin pár hete hírül adta, hogy az egyik ismert magyar zenekar frontemberének sürgős szívátültetésre van szüksége. Akkor nagyon "diszkrétek" voltak, elhallgatták a nevet... Most valamiért mégis meggondolták magukat, nyilvánosságra hozták Bódi Lászlóról, azaz Cipőről a Republic énekeséről van szó... A pofám leszakad... Cipő "csak" a lap eljárásán háborodott fel, a hírt - sajnos - nem cáfolta... Nagyon szorítok érte, és mielőbbi teljes gyógyulást kívánok neki... Győr, Nyúl, és Mór után szeretnék még Republic-koncertre menni... :(
F1: Massa elég éles kirohanást intézett a Renault-istálló ellen. Erre nem is gondoltam, de a francia csapat trükkje Massa világbajnoki győzelmébe került. A bokszkiállások miatti kavarodásban a mezőny végére került. Azok a pontok pedig nagyon hiányoztak a végelszámolásnál... De, mint tudjuk, ha-val és de-vel a száguldó cirkuszban sem megyünk semmire... Ma egyébként a Japán Nagydíj időmérője volt. Alguersuari, Glock, és Kovalainen is hatalmasat esett, tegnap pedig özönvízszerű eső zúdult a pályára. Nem vitás, izgalmas futamra van holnap kilátás...
Hatalmas nagy "szentségtörést" követtem el: letöltöttem, sőt az mp3-lejátszómra is feltöltöttem a Debrecen indulóját. :) Most a Loki BL-szereplése kapcsán elég sokat játszák a rádiókban, és megtetszett. Pörgős Tankcsapda-szám. Azért még mindig az Auróra ETO-nótája az etalon... :)
Lassan majd indulok a Sörkertbe, aztán meccs lesz, a Paks ellen játszunk. Szokásos szombati program... :) Az Újpest-Fradit még nem tudom, hol nézzük, talán egy kocsmában, talán itthon. Este pedig buli Katáékkal, minden valószínűség szerint Pirate. Huh, ott aztán zárásig, kb. 5-ig szoktunk lenni, 7-kor meg Forma-1, tehát lehet, hogy nuku alvás. De mindegy, ez a hétvége "erre van szánva".
Egyébként meg "rutyutyus", mulatós buliba vágyom. Delta-buliba. Fogalmam sincs, kik ezek a srácok, mostanában jó pár számukat hallottam, és nagyon bejövős. A bulijaikról nagyjából háromféle véleményt olvastam: igénytelen fos; igénytelen fos, de jót lehet rá bulizni; illetve szimplán k*rva jó bulikat csinálnak. Ha az utóbbi kettőből az egyik igaz, akkor már megérné. :)
További kellemes hétvégét mindenkinek, puszi, pacsi, éljenek a csajok! :)

Alfahím faszagyerek - egyfajta utószó az előző bejegyzéshez

Tegnap is belefogtam egy bejegyzésbe, de elakadtam vele, nem tudtam befejezni, így hát töröltem. Ma viszont újra nekiveselkedek, meglátjuk, mi fog kisülni belőle.
Szóval... Először picit csatlakoznék az előző bejegyzéshez. A "könyv" cíne a Casanova-titkok, rengeteg megfontolandó gondolattal, érdekes esetekkel... Sok esetben magamra ismertem, többnyire persze az elkövetett és elkövethető hibák kapcsán, de nagy meglepetésre találkoztam olyan dologgal is, amit teljesen spontán módon alkalmaztam eddigi életem során. A mű "nyerő taktika"-ként említi, nálam teljes sikertelenség...
És hát picit szkeptikus vagyok. Az írás stílusából süt a beképzeltség, a nagyképűség, amit én akkor is utálok, ha - úgymond - "van mire".
És a könyv is említi, hogy a benne leírtakat betartva mindenkiből nőcsábász Casanova, vagy ahogy legutóbb írtam: "kúrógép" lehet... Hm... A kijelentés legalábbis necces. Másrészt nekem nincsenek ilyen irányú vágyaim. Hogy mit szeretnék? Pár év múlva boldog, kiegyensúlyozott, átlagos életet élni. Egy - talán - jó értelemben vett átlagos pasiként egy ugyancsak jó értelemben átlagos nő mellett, egy-két gyerkőc édesapjaként. Ennyi, és nem több, amire én személy szerint vágyom.
Jó pár évvel ezelőtt úgy voltam vele, tök jó lenne, ha valamivel előbb lehetnék apa, mint anno saját apám. Ő 33 éves volt, én most 28 vagyok. Tehát ha úgy vesszük, van még időm, bár már annyira azért nem sok... :) Hm... Arra viszont kíváncsi vagyok, mikor leszek nagybácsi. :) Tesómék még jövő keddig Barcelonában vannak, ha esetleg jövő nyáron megszületne az unokaöcsém/ húgom, akkor nagy valószínűség szerint Katalóniában fogant meg a pici... :D (amúgy Editék kedden bejutottak a Barca-Dinamo Kijev meccsre... Mázlisták...:P)
Na, de vissza is az eredeti témához. Furcsa módon kis koromban, amikor kezdtem kapizsgálni, hogy bizony nem a gólya hozza, és létezik az öröklés fogalma is, azon agyaltam, hogy mi lesz, ha nekem is sérült gyerekem fog születni. Aztán persze anyuék elmagyarázták, hogy ettől az egytől nem kell tartani, mert teljesen egészséges magzatként, egy orvosi műhiba (baki?) miatt jöttem sérülten a világra. (Erről majd valamikor mesélek bővebben...). Tehát nem öröklődik. Az más kérdés, ha addig eljutok, hogy "apajelölt" leszek, valószínűleg ilyen előzmények után bele fogok dögleni az izgalomba. Mondjuk bárcsak tartanánk már ott... :P
Hogy zavar-e az, hogy sérült vagyok? Azt nem mondtam, hogy megszoktam, mert nincs összehasonlítási alapom. Elvagyok. De azt sem mondhatom, hogy nem zavar. Hogy a francba ne zavarna? Bizonyos tekintetben a szó szoros értelmében korlátozottak a lehetőségeim az élet egyes területein. Viszont furcsa, de sok mindent nem éltem volna meg és át, hogyha nem így születek, hanem azt az életet élem, ami mindenki számára természetes. Ez hülyén hangozhat, de teljesen igaz, máskor majd erről is olvashattok bővebben.
Nem csak az fontos kérdés, hogyan állok saját fogyatékosságomhoz, hanem az is, hogy hogyan viszonyulnak hozzám mások. Ha nagy ritkán új ismeretséget kötök, valamit meg szoktam figyelni: milyen gyorsan vetődik az fel, hogy miért vagyok mozgássérült, meg mi van a lábammal, meg hasonlók... Van, akinél bizony már az első három hozzám intézett kérdés között szerepel. Na, ő az, aki nálam elásta magát. Mert nem rám, az emberre kíváncsi, hanem arra a furcsán mozgó valamire, ami előtte szédeleg. Igazságtalan vagyok- mondhatod erre, hiszen nem mindenkinek élnek a környezetében sérültek. Szerencsére ez igaz is. De legyünk már egy kis tisztelettel egymás érzései iránt... Vagy rosszul gondolom?
Próbálok teljes életet élni. Szoktam focizni, táncolni, és tudok úszni is. És furcsa, ha egy olyan ember, aki engem ismer, engem napi szinten lát, ezen meglepődik. Azt egy szóval sem mondom, hogy úgy focizok, mint Beckham, úgy úszok, mint Cseh Laci, vagy úgy táncolok, mint mittudoménki. De szeretem ezeket csinálni, és baromi furcsa, hogy ez meglep embereket. Mert ha egy ismerősömnek leesik az álla a csodálkozástól ezeket a dolgokat hallva, mit várjak el egy idegentől, akihez esetleg tök ismeretlenül megyek oda? Hogy tudjak úgy magabiztos lenni? (Figyelem! Ha ebben a bekezdésben magadra ismersz: semmiképpen nem személyeskedni akarok, a jelenséget szerettem volna megemlíteni...)
Tegnap MSN-en beszélgettem két kedves lánnyal, Adrival és Esztivel. Adri egyik haverom barátnője, és pont tegnap ünnepelte 20. születésnapját. Ezúton is sok boldogságot kívánok neki. :)
Esztiről már szerintem meséltem. Annak idején a teleshopban dolgoztunk együtt, és ő egy nagyon bátor lépésre szánta el magát: Írországba ment, ahol stewardess-ként dolgozik, repked Európa-szerte, de azért annyira nem irigylem, mert a legtöbb városból bizony csak a repülőteret látja.
És vele kapcsolatban van egy kedves történetem. Lehet, hogy már meséltem, lehet, hogy még nem. Azért leírom most is. :) Szóval. Két évvel ezelőtt tesómnak szerveztünk egy szülinapi bulit a Gyertyafény étterembe. Ott volt Eszti is. Khm... Ja, szóval tutyimutyiságomra jellemző, hogy az Edittel lassúzó bátyám küldött lassúzás közben egy smst, aminek szövege ennyi volt: "Kérd fel az Esztit!" Én felkértem. És táncoltunk. Méghozzá elég sokat. És a végén, Eszti a rá jellemző kedves, de vagány stílusában megjegyezte, hogy "Jó volt, de van még mit csiszolni a tánctudásodon!"
Ez a mondat akkor nagyon jól esett... Nem akarom túlmisztifikálni, meg belemagyarázni dolgokat... De nem kezdett el fikázni, nem mondta, hogy "Ahhoz képest, hogy...", hanem elmondta őszintén a véleményét, viszont a "többi" pasival "egyenrangúvá tett. Én legalábbis úgy éreztem akkor... :)
Szóval ennyi... Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy változnom kell. Személyiségemnek, életfelfogásomnak, szinte mindennek. Ezen a téren kicsit negatívan látom a dolgokat, de aki ismer, talán tudja, hogy egy alapvetően vidám beállítottságú srác vagyok.
Igyekszem változ(tat)ni, odafigyelek az engem érő kritikákra is. De próbálom észrevenni a pozitív jelzéseket is.
Létezik egy gyakran hallott szófordulat. Én is gondoltam már ezt lányról, sőt, van akiről ma is ezt gondolom:

"Nálam Te jobbat érdemelsz!"

Viszont már ismerem a folytatást is:

"De melletted felülmúlom önmagam!"

Valahol itt tartok Most. A folytatás? Majd kiderül... De az biztos, hogy meg fogjátok tudni... ;)
És a végére egy kis sport:
Forma-1: elindult az "átigazolási időszak"a Forma-1-ben. Alonso, ahogy várható volt, 3 évre a Ferrarihoz szerződött. Ha együtt tud majd dolgozni a csapattal, sok sikert érhet el, újabb "arany korszak" várhat a tifosikra. Kimi állítólag a McLarenhez igazol. Kicsit féltem. Nem attól, hogy Hamilton agyon veri, erre nem fog sor kerülni. De a wokingi istálló teljesen Lewisra épül, nem tudom, ezt Kimi hogy viseli majd. Kubica foglalhatja el cimborája, Alonso helyét a Renault-nál. Itt még tippelni sem merek a váltás végkimenetelére.
Rosberg és Barrichello helyet cserél: Nico a Brawn-hoz, Rubens a Williamshez kerülhet.
Ezek persze- Alonso kivételével - még nem hivatalos információk. Azért kiváncsi vagyok, mennyi fog közülük megvalósulni...
Foci: A Loki itthon kapott ki a Lyontól BL-meccsen 4-0-ra. Ez a realitás. A Lyon azt csinált, amit akart. A Debrecen talán mezőnyben nem is vallott szégyent, de a három gól pontrúgásból, és a kapusbaki sok volt...
U20-as válogatott: szégyenteljes vereség, 3-0 Honduras ellen, majd 4-0-ás siker Dél-Afrika válogatottjával szemben. Ha szombaton nyerünk az Arab Emírségek ellen, csoportelsőként mehetünk tovább... Szerénynek kell maradni, jó lesz az... Remélem... Ja: Gosztonyit az ETO-ba! MOST! :D
ETO: sima 5-1-es MK-siker Ajkán, szombaton meg a Paksot fogadjuk. Utána meg a Dreherben nézünk Újpest-Fradit. Ez a derbi még nekem is hiányzott... :)
Pénteken meg lehet, hogy buliba megyünk Katával. Ez még nem 100%, de azért remélem, sikerül összehozni... :) Akkor viszont megint nem leszek valami sokat Écsen, az ősöknél... :S Főleg, hogy a hétvégén Forma-1 is lesz, Japán Nagydíj...:)
Holnap pedig meló után végre újra védek! Ez tök jó várom...
Egy dolog, ami miatt picit tartok tőle, az a több, mint egy év kihagyás... De megoldom... :)
Na, befejeztem, mielőtt még sok lenne belőlem! :)
Jók legyetek! ;)