Áldott állapot

A vasárnap estém a blogbejegyzés megírása után olvasással, tévézéssel telt, és minden bizonnyal facebookoztam is.:)

---

Hétfő. Tesóm és sógornőm megosztásain mosolyognak, természetesen mindkettőjüknél rengetegen érdeklődnek a kisbaba érkezéséről, és mindketten elég frappáns válaszokkal reagáltak. A kérdéshullám lájtosabb formában bár, de napi 1-2 érdeklődő telefon képében engem is elért, és én is csak azt tudom mondani, hogy a baba a főnök, akkor jön, amikor szeretne, utána jó pár évig úgyis a szülei mondják meg neki, hogy mikor "érkezzen". :)

Háromkor hazaértem, pihengettem. Kolleginának el szerettem volna mesélni valamit messengeren, de nem akartam fárasztani a hülyeségeimmel, viszont magától rákérdezett, így kiírhattam magamból, ami kicsi szívem terhe vagyon. Jól esett.:)

Este kávé, vacsi, Kék fény. Borzongás, szörnyülködés, hitetlenkedés...

---

Kedd. Valahogy átaludtam egy szundit, így a tervezettnél 10 perccel később keltem fel, de túléltem.:) 

Délelőtt sikerült felbasznom az agyam. Apám felhívott, hogy rossz a kábeltévé, és intézkedjek a javításról telefonon, vagy mondjam a szerződést. Hűségidő? Ugyan hagyjuk...XD Na persze telefonon nem tudtak segíteni, így ki kellett volna mennem Écsre. Szerencsére a rossz időre való tekintettel jóapám eltekintett ettől. 

Kettőkor leléptem, a céges busszal bementem a vidékibe. Egy kedves kollegina emlékezett rá, hogy a múltkor sikerült "leesnem" a buszról, és arra is, hogy ugyanez a busz volt, és megkért, hogy vigyázzak magamra. Jól esett, megköszöntem. De azt meg nem mondtam volna, hogy az milyen busz volt...:D

Nem mentem rögtön haza, kolleginával megvártam a buszát, de majdnem el is kísértem -gimis tesitanárom szavaival élve- "fatornyos falujába", de aztán nem mentem. De ami késik, nem múlik. Egy kis őrültségre a látszat ellenére simán kapható vagyok.:D

Itthon döglés, meg nagy nehezen lepakoltam a ruhaszárítót. Ja, és megbeszéltem magammal, hogy ha este 7-ig elvonszolom magam fürdeni, rendelek pizzát a Don Pepéből. 18.59-kor végeztem, jöhetett a pizza.

Készpénzzel fizettem, majd okosan megkérdeztem a futártól, hogy ugye az Erzsébet Ajándékutalványt nem fogadják el. DE IGEN! Bammeg...XD Persze nem vittem le magammal...

---

Szerda. Háromig voltam. Döglés, tévé, messenger. Kétnapos zsemléből csináltam szenyát, borzalmas lett. Betettem sütőbe. Finom lett. A hideg szendvicset melegen ajánlom. Mármint nem én vagyok meleg. Ne szenyózz!:D

---

Csütörtök. Szerdán felhívtam a közös képviselőt, csütörtök délelőtt visszahívott, majd 1 órán belül ígért még egy visszahívást. Így csütörtök estefelé meg is tudtam, hogy nem kell engedélyt kérnem, hogy a saját tárolómat felújíttassam. Jessz... Tavaszra ebből biciklizés lesz!:)

Háromig meló, aztán elmentem égőt venni a konyhába. 

Itthon beprogramoztam a szobában a tévét, szinte pik-pak sikerült, de csak majdnem. 

Meg olyan hülye kedvem volt. Egyszerre volt nagyon jó és kurva szar. Lehet, hogy depressziós leszek? Csak nem... 

Felírtam a puskacetlimre, hogy ruha... De nem tudom miért...:O 

Este Pop, csajok, satöbbi. Egyik legkedvesebb filmem. 

---

Péntek. Megállsz egy ponton, hátha jön a kollegina, akivel pár szót szeretnél váltani. Nem beszéltek össze. Ő pedig olyan 10 másodperc múlva megérkezik. Beszéltünk, de én a meglepődéstől meg voltam kukulva.:)

Fél 3-kor tettem le a lantot, utána itthon döglés következett. Szuggeráltam a tesóméktól érkező információkat, én pl. egyfolytában azt lestem, sógornőm hány perce nem volt bejelentkezve messengerre. Mint utóbb kiderült, ezzel nem voltam egyedül.:D

Kollegina átküldött egy receptet, és hétfőre várja a kóstolót. Mókás...:D

Este 8 táján már ágyikó,olvasás, tévé... 

---

Ma reggel kollegina küldött helyzetjelentést, miszerint járhatóak az utak, így eldőlt, hogy kimegyek Écsre faterhoz. 

Előtte kávé, lottó, tippmix. Még itthon. 

Aztán vidéki. Kivételesen nem egyedül mentem Écsre. Egy egykori kolleginával találkoztam, beszélgettünk, pedig így utólag belegondolva anno nem is nagyon dumáltunk. Legtöbbször itt facén, Forma-1 témában. De most nem csak akkor beszéltünk. És igen, szerény véleményem szerint közös képükön nagyságrendekkel jobban néz ki, mint az "update-királynő", Rubint Réka.:)

Nagy nehezen hazaértem, bár az utak-járdák a faluban eléggé jegesek voltak. Néhány esés belefért.

Otthon ebéd, beszélgetés apánkkal, meg megnéztem a kábeltévét. Ami természetesen hibátlanul működött. Majdnem lefostam a bokámat. 

Közben átfutottam a Kisalföldeket, és visszaindultam. Nem fogjátok elhinni: elment mellettem kocsival egy kábeltévés szerelő. 

A főút melletti járdán közelítettem meg a buszmegállót, hát az is eléggé katasztrofális állapotban volt. Egyszer kicsúszott alólam a lábam, a kerítésbe megkapaszkodva tudtam megállni. Nem tudom, milyen indíttatástól vezérelve, de megpróbáltam lecsúszni spárgába. Persze nem sikerült, viszont kurva jó érzés volt, mintha megmasszíroztak volna. Rokik a jégen: lehet, hogy le kéne védetnem ezt a módszert.:) Hogy a mutatványt látva mit gondolhattak a 82-esen mellettem elhúzó autósok, abba bele sem merek gondolni...:D

Döbbenet: még soha nem jutott eszembe, hogy eldicsekedjek vele, hogy falunkból tök jól látható a pannonhalmi vár... Ezennel pótolom!:)

Mondjuk kicsit furán néztek rám a megállóban a csajok, amikor elkezdtem fotózni. Apropó: tök régen írtam le, hogy formástestű kiscica!XD

A 14-es megállójában egy kölök cigit kért. Magázódva. Nem adtam neki. Ha van annyira nagyfiú, hogy rágyújtana, legyen annyira nagyfiú, hogy letegez. Ha már kinéz max. 14-nek. Igazi pedagógus-hozzááállás!:)

Ma még megeszem Muci néni gyümölcsös tejberízsét, aztán pihi, tévé, olvasás. 

Holnap jó lenne elnézni az Árkádba, 2-t fizet, 3-at kap akció van a Hervisben. De egyrészt szerintem már lerabolták a készleteket, másrészt pedig nem tudom, hogy egyedül haza tudnám-e cincálni a "zsákmányt." Majd kiderül... 

---

Életem 34 éve és egy hónapja alatt három hétig mondhattam el magamról, hogy kapcsolatban vagyok. De az sem az volt. 

Épp ezért fenntartom magamnak a jogot, hogy ha érzésem szerint valakinek nem vagyok elég jó, nem adok eleget, vagy uncsibuncsi vagyok. Akkor félreállok. A Forma-1-ből vett hasonlattal ezt nevezem kék zászló-effektusnak. Volt ilyen, lesz ilyen. Túlélem. 

---

Már csak napok, esetleg órák kérdése, és nagybácsi leszek. Életem legboldogabb pillanata lesz. 

Egy német kollégám viccesen úgy fogalmazott, hogy a nagybácsiknak van a legjobb dolguk, elbohóckodnak a gyerkőccel, és ha megunják, visszaadják ősöknek. Hehe.:)

Akinek ígértem, fogom értesíteni, privát üzenetben fotót is mutatok. De ez természetesen első sorban a szülők "dolga"/öröme, így itt a blogon illetve facén nyilvánosan csak az ő tudtukkal és beleegyezésükkel fogok fotót közzétenni. Kb. az első találkozásunkról!:) Jaj de várom...:$

Mára pedig befejeztem. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Harmincnégy

Vasárnap a bejegyzés megírása után megnéztem a Last Vegas című vígjátékot. Morgan Freeman, Robert De Niro, Michael Douglas, szóval nem gyenge szereposztás. A film afféle "Másnaposok old boy-verzió", nem lett kedvenc film, de azért tetszett.

Utána HVG-ket olvastam, aztán alvás. 

---

Hétfő. Az előző poszt megírása után többen megkérdeztétek, hogy értettem, hogy bizonyos szempontból az volt az utolsó blogbejegyzés. Nos, mindenképpen az utolsó bejegyzés volt 33 évesen. Arra is volt esély, hogy az lesz az utolsó bejegyzésem "nemnagybácsiként". Ez nem jött be, a kisbabának még nem akaródzik előbújni, mondjuk meg is tudom érteni ebben a hidegben.:)

Szóval hétfőn lettem 34 éves. Durva, ha idén meghalnék, életem 35. évében hunynék el. Ez már elég ijesztően hangzik.

Természetesen nem szándékozom elhalálozni, amúgy meg mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, ez alapján azért pár évet letagadhatnék.:)

Rengetegen felköszöntöttetek születésnapom alkalmából, nagyon jól esett, ezúton is nagyon szépen köszönöm.

Kettőkor leléptem melóból. Egy kávé után elkezdtem megválaszolni a köszöntéseket/jókívánságokat, és még egy kávészünetet közbe kellett iktatnom, mert tényleg rengetegen írtatok. 

Elég lájtosan indult a délután, aztán cimborám rám írt, hogy milyen a buli. Válaszoltam, hogy nincs buli, pihenek-netezek-tévézek. 

Fél óra múlva csöngött is a telefonom, hogy itt van, és hozott sört.:)

Szóval rögtönöztünk egy kis szülinapi iszogatást, amit aztán lakótársammal ketten folytattunk, majd még egyet egyedül is megittam: a búzasört meg kellett kóstolnom.:)

Aztán fürcsi, vacsi, 11-re már ágyban is voltam.

*

A múlt héten valamelyik nap megkérdezte, milyen könyveket szeretek olvasni. Még vissza is kérdeztem, hogy miért kérdezi. Arra gondoltam, hogy könyvet fogok tőle kapni születésnapomra. Aztán vasárnap este írt, hogy majd keressem meg, mert szeretne nekem adni valami apróságot. Onnantól fogva már nem gondoltam könyvre, mert az számomra nem apróság. Ha könyvet ajándékozol, az esetek legnagyobb részében olyat adsz, ami neked is tetszik, tehát magadból is adsz. Emellett a könyvet évtizedek múlva a polcról levéve is az illető fog eszedbe jutni. 

Meglepetés dupla csavarral, nem először, és nem utoljára. 

A könyv pedig megnevettet. Mint ő. Köszönöm.:)

*

Kedd. Meglepő módon beértem 6-ra dolgozni. Kicsit mondjuk kótyagos voltam, nem is csoda az előző napi lumpolás után. De az Algoflex csodákra képes.:)

Azt nem írtam fel, meddig bírtam melóban, de 2-nél tovább voltam, az biztos.:)

Hazatérve kávé, meg tévéket programoztam, mert a vidanet megvariálta a csatornakiosztást. A szobában az analóg tévével nem is vacakoltam, de a konyhai tévét még mindig nem sikerült normálisan belőni.:(

---

Szerda. Meló után bementem a városba, vettem foltot a kabátomra. Meg tűt, meg cérnát. Mókás volt, egyiket sem vásároltam még sohasem. De megoldottam. Sőt a boltot is meg kellett találnom.:)

Hazatérve kaját rendeltem, és megnéztem az ETO-Fradi női kézilabdameccset. A hambi kevesebb mint fél óra alatt ideért, így meccs közben nem kellett lemennem. 

Hm... Az egyebek mellett Görbiczet, Lundét és Amorimot nélkülöző ETO gond nélkül verte a ferencvárosi zöldeket. Kár volt temetni ezt a csapatot. Herr Orsi előtt külön le a kalappal, úgy védett parádésan, hogy kb. mindenki arról beszél, hogy az ETO-nak kapust kell igazolnia. Egyébként tényleg kell. De ez Orsi nagy napja volt, és még sok ilyen lesz neki.:)

---

Csütörtök. Reggel kollegina volt olyan aranyos, hogy felvarrta a foltot a kabátomra. És közölte, hogy nem kellett volna tűt meg cérnát vennem, elég lett volna írnom neki, hogy hozzon. Így viszont van tűm meg cérnám.:)

A tervezett németóra ezúttal elmaradt, helyette itthon pihengettem. Net, tévé, stb. 

---

Péntek. "De jó, hogy az életem már  nem feltétlenül teljesen nyitott könyv mindenki számára!"- gondolta a blogger, és elmosolyodott.:)

Kettőig voltam melóban. Utána el akartam menni postára, de nem mentem... Aktiváltam az új bankkártyámat, aztán hazajöttem. 

Vacsi, pihi, fürcsi, aztán 6-ra jöttek értem, mentünk sörrenteni az Alpesibe. Az első összeülés, amit nem a Smukiban tartottunk. Nem rossz, de azért más, na...

Dumáltunk, hülyéskedtünk, komolykodtunk, jó kis este volt. Ezúttal még azt is elnézték a többiek, hogy szokásomhoz híven "kockultam", online is ment a csevej. 

Körülbelül három utolsó sört ittunk, aztán éjfél körül hazaindultunk. 

Itthon még a konyhában ittam két levezető sört. A második közben bealudtam...:D Felébredtem, megittam, lefeküdtem. 

---

Szombat. A ramaty időt látva nem volt kedvem semmihez. Ennek megfelelően nem is csináltam semmit szinte egész nap. 

Délután 2 körül indultam az ETO Parkba, elég veszélyes volt a járda. 

Adtam fel csekkeket, meg lottót, meg tippmixet, meg vettem egy ETO-s sapit, és ebédeltem. 

Itthon kávé, majd akartam főzni még egyet, de helyette tojást főztem. Nem is lett rossz, és megpucolni is sikerült.:)

Ennek örömére 9 körül lefeküdtem.:)

---

Ma délelőtt elkezdtem lepucolni az mp3-lejátszómat, vészesen kezdett rajta fogyni a hely. Alakulunk.:)

Utána semmi. Igazából Sportért meg kajáért akartam elugrani, de nem volt hozzá lelkierőm. Szerencsére a lakótársam hozott.:)

Döglöttem egész nap a gép előtt, meg fürödtem, chilis bab-konzervet ettem, meg beraktam egy mosást. És ennyi. 

Most teregetek, vacsi, aztán döglök tovább. 

Jövő hét? 

Hát legfőképpen várom a fejleményeket. A többi meg majd alakul. 

Hm... Elég eseménydús időszak következik. Babavárás, osztálytalálkozó, házibuli, kórházi cimbis buli, Forma-1 szezonnyitó, lagzi, lesz itt sok minden...:)

De mára ennyi. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;) 

Hétvégi bevásárlóturizmus

Vasárnap a késői időpontra való tekintettel mégsem ittam már kávét. Ez roppant lényeges infó.:) Viszont sütöttem melegszendvicset. Igen, pesztósat. Utána megnéztem az Az a bizonyos első év című filmet. Nem lesz kedvenc film, de nem volt rossz, a happy end pedig igencsak egyedire sikeredett.

A film közben láttam meg a hírt facebookon, hogy meghalt Buzánszky Jenő, az Aranycsapat klasszikus kezdő tizenegyének utolsó élő tagja. Egy fejezet lezárult. 

Jenő bácsi egyszer rendelt tőlem a teleshopban, meg voltam élménybeszámolóján is. Egy fantasztikusan kedves embert ismertem meg személyében. Nyugodjék Békében!:(

---

Hétfő. Reggel egy zebrán vánszorgó robogó (!) elöl menekülve majdnem beestem egy bicikli alá. Elég ijesztőre sikerült a manőver. 

Délelőtt egy régi-új kolleginának tartottam egy rövid oktatást, sokat röhögtünk közben. És tényleg nem írtam le a nevét.:D

Meló után posta, pihi. 

Délután kaptam a hírt, hogy meghalt a kisfiú, akinek a kupakokat elvittük Rábacsécsénybe. Döbbenetes, nagyon sajnálom őt... És az anyukáját is...:( 

Aludj jól, Bence!:(

Ismét hambi volt a vacsora. Aztán már nem lehetett kapni húspogácsát a Lidlben...:/

Aztán Kék fényt néztünk lakótársammal. 

Utána kolleginával retrozenéket küldözgettünk egymásnak. Nagyon retrókat.:)

---

Kedd. Meló után Árkád. A Tékasztorik-könyvet kerestem, Kilencvenizmus lett belőle. Az sem rossz.:) 

Utána döglés, tévé, net. 

Láttam egy kis részt a Való Világ legújabb szériájából: az egyik lány arra panaszkodott, hogy a villában töltött idő alatt hízott a... a nemi szerve. Komolyan.

---

Szerda. Már hazafelé készülődtem melóból, amikor még gyorsan el kellett küldenem egy mailt. Így viszont egyszerre végeztünk egy kolleginával, aki volt olyan kedves, és eldobott a plázáig. 

Hazatérve egy érdekes hírre bukkantam a zinterneten: egy győri asszony orális szex közben meghalt. Megfulladt. 

Első meglepetésemben meg is osztottam a cikket, aztán inkább töröltem. És őszintén szólva nem is értem, hogy megyei napilapunk, illetve annak internetes honlapja miért is hozta ezt így nyilvánosságra. Vagyis értem. Az olvasottság végett... 

De akkor is szégyen... 

Egyébként két mentős cimborám közül egyikük a netről, másikuk pedig tőlem értesült a hírről, szóval ez ott nem volt akkora hír. Pedig hallottam tőlük már ennél cifrábbakat is. 

Este újabb zenei "mix" kolleginával: ezúttal egy nyári győri fesztivál fellépőinek számaiból mazsoláztunk. Nem tudom, hogy jutott eszembe pont ez a szó. Egyébként is utálom a mazsolát.:D

Éjjel a német RTL egy érdekes riportot vetített egy echte német dzsihádistával. Sajnos elaludtam, nem láttam a beszélgetést.:( A visszhangja viszont kellőképpen ijesztő.

---

Csütörtök. Meló után cimbivel németeztünk, hazatérve semmi extra, net, tévé, stb. 

Távozik az ETO norvég kapusa, Katrine Lunde. Pótolni őt kb. lehetetlen. Az meg szinte hihetetlen, hogy a pótlására igazolt Grubisic tegnap fél évre kidőlt..:( 

A focisták lassan tényleg no comment... Legújabban egy ruandai játékos érkezett... Legalább nem román...XD

---

Péntek. Meló után el szerettem volna menni a plázába. De nem mentem. Főnök hazadobott, utána már csak pihi volt a program. Kávé, net, tévé, olvasás, ennyi. 

---

Szombat. Délelőtt eljutottam a plázába. Meglepve tapasztaltam, hogy az újságos megszűnt. Így aztán a CBA-ban vettem Nemzeti Sportot. Mókásan néztem ki a kasszánál egy szem újsággal.:)

Aztán adtam fel lottót, tippmixet. Faternak elemet, magamnak könyvet viszont nem találtam. 

Egy padon belelapoztam a Sportba. Odajött hozzám egy kisfiú, elkezdett döspörögni nekem, egészen addig, míg anyukája rá nem szólt, hogy hagyja békén a bácsit. A kissrácot ugyanúgy hívták, mint születendő unokaöcsémet. Ezen elröhögtem magam. Ezt meg az anyuka nem értette.:D

A pláza előtt odajött hozzám egy csaj, kért cigit meg tüzet. Közben közölte, hogy a sürgősségiről jött, megverte a pasija. 

Akkor vettem észre, hogy itt-ott be volt kötözve, a ruhája meg szakadt volt. Elég ijesztően nézett ki, de közben attól is fostam, hogy megjelenik a fiatalember. Nem jelent meg. 

A plázából kimentem Écsre faterhoz. Ebédeltünk, beszélgettünk, átnéztem a Kisalföldeket, majd visszajöttem. 

Igen, kitaláltad: pihi, net, tévé, kávé, olvasás. 

Meg Lindát néztem. Meg Vissza a jövőbét néztem.:)

---

Ma reggel elrongyoltam az Árkádba. Ismét előkaptam ama bizonyos "bénakártyát". Toltam a bevásárlókocsit, hirtelen jöttek velem szemben, én pedig a hirtelen lassítás közben megszólaltam, hogy "Hőőőő..." Azóta sem értem, hogy miért...XD

Aztán örültem, mint majom a farkának, mert második voltam a sorban a kasszánál. Nem sokat értem vele, ugyanis az előttem lévő jóember SuperShop-kártyáját benyelte a terminál, szóval pakolhattam vissza. 

Így lettem egy másik kasszánál kb. hatodik, és egy camambert sajtot is elhagytam valahol a nagy pakolásban...:/

A 14-esen egy kissrácon ETO-sapka volt, minden bátorságomat összeszedve megkérdeztem tőle, hogy hol vette. Persze, hogy ajándékba kapta...:D

Jah, túl nagy kockázatot nem vállalok vele, ha azt gondolom, hogy az ETO Shopban lehet ilyen sapit beszerezni. Majd megnézem. 

Itthon pihi volt, meg net, meg tévé. Aztán kisütöttem egy pizzát, aludtam, most pötyögök.

Mindjárt teregetek, aztán vacsi, nem kizárt, hogy utána megnézek egy filmet. 

Majd még kiderül. 

---

Ez volt a 777. bejegyzés. Nem kizárt, hogy bizonyos szempontból az utolsó.;)

---

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Jetzt war alles anders

Szombaton a bejegyzés megírása után emlékeim szerint már semmi érdemlegeset nem csináltam. Tévé, net, pihi voltak műsoron. 

---

Vasárnap megírtam az évösszefoglaló blogbejegyzést, tévéztem, neteztem, pihentem... Ja, és zacskólevest főztem, amihez kakaós csigát sütöttem. Fincsi volt.:)

---

Hétfő. A szabi utolsó napja. Gyorsan eljött, gyorsan eltelt. Újfent semmit nem csináltam, sehol nem voltam. Milánói sertésbordát rendeltem, amiért le kellett mennem, ez volt részemről a nap legnagyobb aktivitása. Aztán fogalmam sem volt, hogy fogok kedd reggel felkelni. De szerencsére azt is megoldottam.:)

---

Kedd. Fél 7-re beértem dolgozni. Négyig voltam. A nap viszonylag lájtos volt, ennek megfelelően gyorsan el is telt. 

Hazatérve kávéval folytatódott a nap. Azt írtam fel magamnak, hogy "depi", szóval valamiért rossz kedvem volt. Hogy miért és mennyire, az már nem világos. Gondolom akkor nem volt túl nagy probléma.:)

---

Szerda. Kettőig voltam melóban. Mostam, rendet raktam, pihengettem. Ez a délután erre volt szánva. 

Aznap történt a párizsi Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztőségében ami bizonyos szörnyű merénylet, melynek során tíz újságíró és két rendőr halt meg. Döbbenet... 

Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy "megérdemelték, mert tudták, hogy az iszlámmal nem szabad viccelni." Ilyen nincs. Elképesztő, hogy a XXI. században bármely vallás nevében gyilkosságot kövessenek el. 

Idézhetném virtuális élettársamat, aki szerint "ahol humor van, ott minden van." Idézhetem Umberto Ecot is, aki szerint olyan világot élünk, amelyben bármivel lehet viccelni- az iszlámot kivéve. A legtalálóbb egy écsi bácsi véleménye, amit anno a buszmegállóban gyakorta megosztott velem: "Kelekóla a világ." Sajnos itt tartunk. És jobb már nem lesz a helyzet. 

Este egy nagyon kedves ismerősömmel folytattunk messengeren a lehetőségekhez képest nagyon bensőséges beszélgetést, még el is érzékenyültem... 

---

Csütörtök. Reggel arra ébredtem, hogy kib@szottul fáj a bölcsességfogam. Igen rosszul voltam, azt hittem, felrobban a fejem. Már majdnem elindultam dolgozni, amikor minden mindegy alapon bevettem egy Algoflexet, ami szerencsére hatott. Így hatkor indultam el dolgozni.XD Aztán napközben annyira már nem volt rossz a helyzet, ebéd után már panaszmentes voltam. Vacsorára májkrémkonzervet ettem, ami csak azért említésre méltó, mert szombaton járt le a szavatossága. Szerencsére nem lett bajom tőle.:)

---

Péntek. Az ónos eső miatt taxival mentem dolgozni, a munkahelyemnél a kocsiból kilépve felborultam, nagyon mókás volt. Még sosem volt halálfélelmem járdán. Most igen. 

Kettőig voltam dolgozni. Tesóm értem jött, elmentünk bevásárolni, csináltam finom hambit, majd bratyóval meg egy kollégával elmentünk Thomas Anders-koncertre. Most voltam először a Audi Arénában. Szép, tetszik, bár az igazi hangulat nyilván teltházas kézilabdameccsen tapasztalható meg.:)

A koncert előtt felvételről "bejelentkeztem" a Győr Plusz Rádióban, szerintem fos volt, de állítólag nem volt vészes. És örülök, hogy el mertem vállalni.:)

Maga a koncert egyébként fantasztikus volt, igen jól szóltak élőben. 

Még soha nem kameráztam. Meg is látszik.XD A videók nem adják vissza a hangzást, meg a hangulatot, de kettőt azért megmutatok. 

Egy lassú, szerintem ritkán hallott verzió: 

És egy, ami nemes egyszerűséggel kurva jól szólt. Ehhez persze vedd hozzá, hogy a dob meg a basszus dübörgött a talpunk alatt.:)

Egyébként az első sorban álltunk, és amikor elszállt az egyik hangfal, tesóm jelzett az egyik technikusnak, hogy "funktioniert nicht", én meg a javítás sikerességét okéztam le.:)

Hazatérve videókat pakoltam YouTube-ra. Tényleg.XD

Meg tesóm kérésére sört meóztam, majd kolleginával hajnali 1-ig irkáltunk.:)

---

Tegnap időben keltem. Olvastam, kávéztam, fürödtem, majd kimentem a vasútállomásra, ahol Krisztit vártam. Vele 2008-ban a Hungaroringen ismerkedtünk meg, és bár interneten többé-kevésbé folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, élőben most találkoztunk másodszor. 

Kicsit nehezen találtuk meg egymást, de azért megoldottuk a helyzetet.:) 

A nap romantikus helyen, egy lottózóban kezdődött, ahol lottóztam, tippmixeltünk, majd ebéd a Patioban. 

Ha már az ország egyik (?) legszebb városát mutatom meg kedves vendégemnek, akkor alap, hogy a belvárosba megyünk, nem plázázunk, nem árkádolunk.:)

A Patioban ebédeltünk, majd a jó időt kihasználva  szökőkútnál, az "Aradi vértanú kútjánál" beszélgettünk, fotózkodtunk.:)

ETO-sálas fotó is készült Krisztiről, ami facebookon megtekinthető, ide azt nem töltöm fel.:)

Nagyon gyorsan telt az idő, így Krisztit hamar visszakísértem a vasútállomásra, majd hazajöttem. Megegyeztünk azért, hogy a következő találkával nem fogunk 6,5 évet várni.:)

Tesómékkal is összefutottunk volna, de sajna nem tudtak jönni, mert reggelre leeresztett az autó egyik kereke. A gumiszerelő szerint megrongálták, kiszurkálták a kereket. Most röviden és tömören az apja faszát az ilyennek...:@ Hazatérve kávéztam, majd bejelentkezett egy gimis osztálytársam, hogy beugrik egy rövid látogatás erejéig. És el nem hiszitek, de beugrott egy rövid látogatás erejéig.:) 

Utána még feltöltöttem egy-két videót YouTube-re, kávéztam, és pihentem.:)

Kriszti anyukája küldött nekem muffint. Nagyon finom volt, tegnap este degeszre kajáltam magam.:) Azon nevettem, hogy úgy be volt csomagolva az elemózsia, hogy alig bírtam kibontani, pont mint anno Anyu csomagolástechnikája...:)

Hm... Közben ismét beszélgetés kolleginával, ismét hajnali 1-ig. Ez a lány bizony nem semmi.:) A zenei aláfestést a Muzsika TV szolgáltatta. Mindkettőnknél.:D

---

Ma? Délelőtt döglés, ebédre lasagne meg muffin, aztán kb. négy óra csendespihenő, most blogbejegyzés. 

Ma már semmi nincs tervben, de szerintem főzök még egy kávét, aztán vacsi. 

Az unokaöcsémmel álmodtam!:$ :)

Jövő hét? 

Meló, várakozás, meg német. 

Meg még biztosan lesz egy s más. Majd mesélek. 

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

A bojlertől Bükig-ez volt 2014

Szóval 2014 is eltelt. Jó gyorsan ment... Eseménydús év volt, nem nagyon unatkoztam. 

Igen, ez már a nyolcadik olyan év, amikor blogbejegyzést írok. Durva...

És ha az évhez írtam volna puskacetlit, tele lenne B-betűkkel. Majd csak figyelj!;)

---

Január ugye nagyrészt a fürdőszoba-felújítás intézésével telt, a gázbojler helyett villanybojlerem lett. Elég stresszes időszak volt, idióta hivatalokkal, töketlen közös képviselővel... De például a kárszakértő nagyon rendes volt, szóval voltak jó tapasztalataim is. 

Emlékszem, egy pénteki napon készült el az új fürdőszoba, aznap este a Smukiba -sóhaj...:(- voltam hivatalos egy baráti sörözésre, de nem értem oda. 

Aztán a következő hét hétfőjén apánk befeküdt a kórházba, csípőprotézis-műtétre. Az sem volt épp unalmas időszak, de legalább tudtam faterral beszélgetni. 

Szépen gyógyult, de voltak váratlan pluszkörök a sürgősségin, de mostanra remélhetőleg a körülményekhez képest rendben vagyunk Kopkop.:)

2014. május 15. Zsófi névnapja.:) Tesómmal meló után kimentünk az Egyetemi Csarnokba, megnéztük az ETO-Fradi női kézilabdameccset, így élőben láthattuk a győri lányok újabb bajnoki címét. 

Hazatérve meglepetésemre kaptam tesómtól egy dedikált Morning Show-s autogramkártyát, mert aznap reggel az ETO Parkból jelentkeztek a srácok, de meló miatt nem tudtam kimenni. 

És még ennél is nagyobb meglepetésemre tesóm közölte, hogy nagybácsi leszek!:)

Nyár. Több év kihagyás után újra elmentem a cimbikkel Becsvölgyére, ismét sikerült feledhetetlen napokat eltölteni a Zala megyei falucskában.:)

Emellett a szabimat fogyatékosságos ügyintézéssel töltöttem, és persze semmit nem sikerült elsőre elintézni. 

Ősszel a blog hatodik születésnapjára Harcsi barátommal egy nagyon frankó filmet forgattunk, aminek apropóján aztán a Győr Plusz Rádióban beszélgettünk Bajzát Zsuzsi műsorvezetővel. Hatalmas élmény volt, igazi adrenalinbomba!:) 

Meghatározó volt még a találkozás Hosszú Katinkával, a 2014-ben a világ legjobbjának megválasztott úszónővel, valamint Csongrádi Bencével és édesanyjával, akiknek eljuttattuk a munkatársak segítségével gyűjtött kupakokat. Megrázó délután volt... 

És igen, kabátvásárlás közben sikerült "elhagynom/ellopatnom" a hátizsákomat. Egyrészt balfasz vagyok, másrészt az anyagi kár szerencsére nem jelentős, harmadrészt döbbenetes, mennyien próbáltatok segíteni...

Hosszú idő után újra ünnepekként éltem meg az ünnepeket, szép volt a karácsony. 

Az új évet pedig Bükön köszöntöttük. A 2-át én nem köszöntöttem.:D

Aztán Bükről hazatérve értesültem róla, hogy bezár a törzshelyünk. A "Smuki". Nem voltam hetente megforduló törzsvendég, de elég gyakran mentünk, és hazajártunk. 

Az átbeszélgetett-átsörözött éjszakák, a zenegép tömködése... A közös meccsnézések... Az, hogy azon agyaltunk, hol folytatjuk az éjszakát, majd a kérdés okafogyottá vált, mert maradtunk zárásig... 

Nehéz lesz még egy ilyen helyet találni, de erre a több, mint 10 évre jó szívvel gondolok vissza. 

Idén három esküvőn is voltam, ami szerintem rekord. Meg azt is jelzi, hogy öregszem.:D Meg egy negyediken is. De erről majd később!;)

---

Választási év volt. Az országgyűlési választásokon leadtam egy protestszavazatot, az EU-voksoláson még egyet. Az önkormányzati választáson pedig nem vettem részt, mert olvasatlanul kidobtam a választási értesítőt, és nem oda kellett volna mennem szavazni, ahová gondoltam... Nem is én lennék...:D

Amúgy meg az egész amit megy... Na mindegy... 

---

Sport. Tavasszal jó volt ETO-drukkernek lenni, Horváth Feri nagyon jó félszezont futott a csapattal, hajszál híján bajnokok lettünk. Persze a szezonzáró gyirmóti Mezőkövesd-meccs után is a Smukiban lumpoltunk...

Na, az idei bajnokság viszont már most kuka. 

Az edzőt már Miriuta Vasilének hívják. A Magyar Kupából és a Ligakupából már kiestünk, az NB1-ből talán nem fogunk. 

Kézilabdában megvan a második győri BL-siker. Az elsőt természetesen a Smukiban néztük...:( 

Idén a Városháza előtt szurkoltam a csajoknak, és egy kedves kolleginának közvetítettem az utolsó másodperceket. Egy élmény volt!:)

Forma-1. Amikor minden futamhétvége előtt már szerda körül elkezdesz örülni, hogy de jó, végre megint lesz verseny, majd minden szombaton megdöbbensz magadon, hogy uncsi és szar az egész... Az elég kiábrándító... Kezd odalenni a varázs... Pedig 1987 óta követem a száguldó cirkusz történéseit. 

Ja meg foci VB is volt, szerencsére ezúttal vuvuzela nélkül.:D 

Azt, hogy az 1998-as VB meccseire nagyjából jobban emlékszem, mint az ideikre, ismételten tudjuk be annak, hogy öregszem...:D

---

"A lányok, a lányok..." Angyalok.;)

Huh... Kis túlzással tavaly több impulzus ért, mint azt azt megelőző 32 év alatt összesen.:) 

Beállítottam magam lúzer szerencsétlen hülyegyereknek, és ezt a világ el is hitte rólam. Most már igyekszem másképpen szemlélni magamat, és a világot, remélem, hogy a világ is picit másképp szemlél engem.:)

Felejthetetlen élmény volt, amikor egy évek óta nem látott kolléganőmmel 2, azaz kettő percre sikerült összefutni. 

Ismét rendszeresen beszélgetünk egy lánnyal, akivel egyetlen egyszer, a Hungaroringen találkoztunk, hamarosan talán a második találkára is sor kerül. Nem hiába mondják, hogy a hosszú kapcsolat titka a távolság!;) Na jó, csak viccelek!:)

 Immáron másfél éve van virtuális élettársam. 

Három hónapja valóságos is. Ő mondjuk pasi.XD

Azt is jóóó sokáig sulykoltam magamba, hogy tapasztalatlan vagyok. Rá kell jönnöm, hogy bár ez gáz, de azért nem feltétlenül olyan baromi nagy hátrány, mint én azt anno gondoltam volt. 

És besétált egy lány az életembe, aki... Akinek nagyon bejön a humora. Hogy megnevettet, az nem kifejezés. Néha visítok a poénjaitól. Szintén bejön a zenei ízlése, őszintén szólva olyan muzsikákat mutatott, amikről azt gondoltam, rajtam kívül mindenki számára vállalhatatlanok..XD 

Nagyon bejön a stílusa, a gondolkodásmódja... És nagyon tudott hiányozni azalatt az idő alatt, amíg nem beszéltünk. 

Tényleg büszke vagyok rá, hogy ismerhetem, ő egy fantasztikus nő. Nem üzengetek, ezt neki is elmondtam.:)
És nem a párom.
De ő is megmutatja, hogy azért remélhetőleg nem vagyok reménytelen eset.
Ha meg mégis, akkor megszoktam...:)
---
Fogadalmak az új évre? Nincsenek. Sok olyan dolog történt már saját és kiscsaládom életében egyaránt, amik megmutatták, hogy a sors nagy spíler, nagy rendező, és a dolgok előbb-utóbb a helyükre kerülnek.
Célok, tervek, ötletek? Azok vannak dögivel.
Hogy mi valósul meg belőlük? Arról majd beszámolok.:)
Még egyszer Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!:)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

A film forog tovább

Kedden a poszt megírása után folytattam a semmittevést. Vagyis befejeztem a TrollFoci-könyvet, ami zseniális, csak ajánlani tudom mindenkinek!:)

Aztán folytattam a Gergőtől kapott olimpiás könyvet, ami nemkülönben zseniális. Csak máshogy.:)

Emellett megnéztem az Életravalókat. Érdekes, tavaly karácsonykor is megnéztem, akkor a szarból ráncigált vissza, most pedig jókedvűen néztem. Nem tudom megunni. 

Gondolkodtam, hogy a másik kedvencemet, a Rush-t is megnézem, de az elmaradt. Inkább pihentem.:)

---

Szerdán, vagyis szilveszter napján korán keltem, még össze kellett pakolnom. Rengeteg cuccot vittem, mint utóbb kiderült teljesen feleslegesen-legközelebb körültekintőbb leszek. 

9 előtt jött értem Peti barátom, a társaság összeszedése után el is indultunk Bükre. Először létszámgondok adódtak, majd az egyik autó mondta be az unalmast, így aztán kis csúszással értünk a fent nevezett Vas megyei településre-hogy elejét vegyem a szóismétlésnek.:)

Az első seritalt már a téti boxkiállás alkalmából beszereztük, így az alapozás is megvolt, András barátom új kabátjának köszönhetően pedig az első röhögőgörcsön is túlestem.:)

Bükön aztán elfoglaltuk szállásunkat, majd kezdődött is a party, táncitánci, iszogatás, beszélgetés, ahogy ilyenkor lenni szokott.:)

Életemben először paníroztam, -panÉroztam :D-, de tulajdonképpen másodszor, mert Becsvölgyén tököt paníroztunk, az pedig nem érvényes.:P

Két jóbarátomat is hívta anyukája, hogy odaértünk-e épségben. Aztán cimbi azon poénkodott, hogy milyen jó nekem, hogy az én anyám már nem aggódik. 

Barátok vagyunk, simán belefér, meg aztán biztos vagyok benne, hogy Anyu sem haragudott meg ránk, tudja, hogy nem vagyunk teljesen normálisak.:)

Himnusz, pezsgő, puszik, pacsik... Fél 3 körül feküdtem le, az este minden pillanatára emlékszem, és roppant büszke vagyok magamra...:D

---

Csütörtök. A délelőtt regenrálódással-sebnyalogatással, meg kávézással telt.  

Az ebéd chilis bab volt. Utána meg ment a lumpolás. Nem tudom, mennyi, és hányféle pálinkát ittam meg...:O :D Az még valamennyire rémlik, hogy az egyik feles után közöltem, hogy semmi pálinkaízt nem éreztem, mire közölték, hogy épp tojásfehérjét ittam...XD

Khm... Tegnap este olyan képeket találtam a telefonomban, amikre nem emlékszem, vagy csak nagyvonalakban. Ami durva, hogy a legutolsó kép fél 9 körül készült, utána teljes filmszakadás...:D

 De ezt még lehet fokozni: tegnap itthon vettem észre, hogy volt viberen egy nem fogadott hívásom szívemnek oly kedves kolleginámtól, akinek én vissza is írtam, hogy biztos, hogy nem fogunk beszélni, mert "be vagyok baszva." 

Úriember nem vaddisznó...:D

Azt mondják, olyan lesz az éved, mint az év első napja: pasi mellett ébredtem egy franciaágyban, plusz a fél éjszakára nem emlékszem. Szép kilátások...:D

---

Péntek reggel kisebb-nagyobb sikerrel betöltöttük a sötét foltokat, összeraktuk az éjszakát. 

Beszélgettünk-pakolásztunk. Közben megmutattam barátaimnak a rádiós riport felvételét, és megnéztük a blogos filmet is. Most először néztem közönség jelenlétében, voltak nevetések, közbekérdezések, a végén pedig taps, és sok biztató szó, dicséret.:)

Ez még akkor is baromi jól esett, ha tudom, hogy a film tulajdonképpen Harcsi érdeme, én csak szereplő voltam. 

De valamilyen formában folytatás következik, az egészen biztos!:)

Logisztikai okokból már tegnap hazajöttünk, 3 után már itthon voltam. 

Kipakoltam, mostam, döglöttem, este 9-re sikerült összeszednem magam, és rendeltem kaját. 

Közben kolleginával cseverésztünk messengeren, meg néztem a Hyppolit a lakáj eredeti, Kabos-féle változatát, meg az Életrevalókat. A Duna TV nagyon odatette a tegnap estét!:)

Ja, és bezárt kedvenc kocsmánk, a Smuki..:( Ez szomorú hír, a témáról bővebben majd holnap...

 ---

 Ma délelőtt továbbra is ejtőztem, majd elmentem az Árkádba. Adtam fel lottót, tippmixet ezúttal nem. 

Vettem fülhallgatót, meg a Sparban ezt-azt. 

Hm... Az Árkádnál mindig úgy van zöld a gyalogosoknak, hogy nem tudok szusszanni, és mindig úgy jön a 14-es, hogy az orrom előtt megy el...:( :)

Így viszont mókás dolognak lehettem szemtanúja. Fiatal pár sétált a buszmegállónál, és a lány tök váratlanul sercintett egy egészségeset. Csak akkor vette észre, hogy ott vagyok. Kb. lefagytam, talán egy "azt a ku.va" jött ki a számon. A csaj kicsit "szégyellte magát", zavartan szája elé kapta a kezét, de miután rájött, hogy nem fogom leteremteni, röhögtünk egy jót.:)

Töltött paprika konzerv volt az ebéd, örülök, hogy nem vágtam el az ujjamat. Mert hármat elégettem még a múltkor... Bundás kenyeret sütöttem, ráfröccsent az olaj három ujjamra, és nagyon csúnyán gyógyul...:(

Ma már semmi extra program nincs tervben, tévézek, olvasok. 

Keddtől meló, sajnos nagyon gyorsan elteltek az ünnepek... 

Holnap pedig a terveim szerint évértékelő poszttal jelentkezem!:)

Addig is jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Energiatakarékos üzemmód

Teljesen szét van esve az időérzékem. Nem igazán tudom követni, hogy milyen nap van, és hányadika. Jó, oké, holnap szilveszter, és szenteste szerdán volt, szóval valamennyire összerakom a dolgokat. 

Sőt puskacetlim sincs. De a diszpécser csajszi azt mondta, kb. 1,5 óra, mire ideér a kaja, addig pötyögök valamit. Nem kizárt, hogy ez lesz az idei utolsó bejegyzés.:)

---

Péntek. A vidékiben szálltam fel a buszra, Nyúlon pedig le. Tesóm ott szedett össze. Aztán mentünk apuért, majd Tét felé vettük az irányt, sógornőméknél karácsonyoztunk. 

Finom ebéd, beszélgetés-bohóckodás-babavárás. Jó volt.:) 

A Jézuska egyébként parfümöt hozott, nagyon jó illata van. Nem a Jézuskának, hanem a parfümnek.:D De komolyan, volt, hogy szaglásztam körbe, hogy kinek van ilyen k*rva jó illata, aztán elégedetten konstatáltam, hogy nekem. Haha.:D 

Így már minden pótolva lett -szép magyarosan fogalmazva-, amit ama bizonyos kabátvásárlás alkalmával a táskámmal együtt szaxofonnak néztek és megfújtak. 

Tétről hazavittük apánkat, majd tesómék hazahoztak engem, aztán hazamentek. Ez az igazi négylakiság.:)

Szerintem néztem valami filmet is, meg pihengettem, meg dübörgött a messenger. Egyik ismerősöm olyan lakodalom-ötlettel állt elő, hogy csak na. Copyright!;)

---

Szombat. Reggel apu megdicsérte a karácsonyfámat. Amiről még szerdán mutattam neki képet. Meg amúgy is tök rendes volt. Anyu szerint nem szabad dicsérni, de most kivételt teszek.:)

Bementem a városba, adtam fel lottót, meg tippmixet. Minden elszállt jó gyorsan.

Aztán pihi, filmnézés, olvasás. 

Jah, megint aludtam délután vagy négy órát..:XD

---

Vasárnap. Sehol nem voltam. Szó szerint. Itthon pihengettem, tévéztem, olvastam. 

Főztem zacskós gulyáslevest, meg sütöttem ki gyorsfagyasztott pogácsát. Igen büszke voltam magamra. 

Ha jól emlékszem, aznap folytattam viberen virtuális élettársammal egy fantasztikus eszmecserét, rendhagyó hittanóra zajlott, de a very best of-kategóriából. Igen jók voltunk.:D

Este filmnézés, olvasás, alvás. 

 ---

Hétfő. Elmentem a szemüvegemért az Árkádba. Meg a Sparban vettem ezt-azt. Bevásároltam az esti mozgássérült évzáróra is. 

Meg szilveszterre is. Lásd a mellékelt fotót!XD

Az Árkádból kilépve majdnem visszafordultam, annyira hideg volt. Aztán mégsem mentem vissza, mert valahogy azért haza kellett jönni...

Megtörtént. 

Kisütöttem egy gyorsfagyasztott pizzát, megettem, majd tespedtem. 

A mozgi évzáróra végül nem jutottam el, cimbi jött volna értem, de lebetegedett, mikor ezt megtudtam, már nem volt lelkierőm kivánszorogni az egyébként az utca végén található ETO Parkba. A függőfolyosóig eljutottam. Teljes menetfelszerelésben. Nem vagyok normális...:D

---

Ma 7 után keltem, hogy időben fürödjek, blogoljak, meg rendeljek kaját. 11 magasságában el is jutottam a fürdőszobáig. 

Kajarendelés pipa. 

Ma még lehet, hogy találkozom valakivel, de még nem pontosítottunk... 

Meg a holnapi napot is le kell szervezni. Meg össze kell pakolni. 

Ugyanis pár év kihagyás után Bükön búcsúztatjuk az évet, és csak 3-án térünk vissza szeretett városunkba.

Majd mesélek, meg lesz évértékelés is. A szokásos. Még is valami teljesen más. Lesz mire visszaemlékezni. 

De mára ennyi. Meg idénre is ennyi. 

---

Minden kedves olvasómnak egy fergeteges szilveszteri bulit kívánok, és persze nagyon boldog, egészségben, szeretetben, örömökben gazdag új esztendőt!

---

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Karácsonyi különkiadás

Ha karácsony kapcsán is "leülepedős" posztot kell írni, az nemvidám. De legalább tanulságos. 

Komolyan nem tudom, milyen nap van...:O :)

---

Kedd. A bejegyzés megírása után kis szusszanás után elindultam a városba, ugyanis 6-tól találkám volt egy volt kolleginával. Aztán kiderült, hogy csak 7-től, csak tévesen jegyeztem meg az időpontot. 

Először is elmentem gyorsan kajálni. Aztán kiposztoltam facebookra a tévesztésemet. Nem a feltűnési viszketegség vezérelt, egyszerűen társaságot kerestem. Sört lehet inni egyedül, adventi forralt bort nem.:) 

Közben odajött hozzám két, ránézésre középiskola elején járó lány, és megkérdezték, mennyi az idő. Magáztak. Kicsit megdöbbentett, hogy ennyire öregnek nézhetek ki?!:)

Meg odajött hozzám egy krisnás. Aztán még egy. Nem voltak tolakodóak. Annyira. 

Aztán váratlanul megjelent Kata és családja. Mintha megbeszéltük volna. Pedig nem. Ittunk egy forralt bort, beszélgettünk egy kicsit, majd Kati is megérkezett. 

Vele és két volt osztálytársával a Pálffy előtt iszogattunk. Eredetileg egy forralt borról, és egy óráról volt szó, amiből több óra és több forralt bor lett. Nem bántam. 

A végére tiszteletbeli általános iskolás osztálytársuk lettem, még az osztálytalálkozójukra is elhívtak. Komolyan.:)

Hazaindulás előtt még egy kebapot megettünk. 

Mekis kaja, lángos, kebap. Szép kis napi menü...:D

---

Szerda. Az Árkádban kezdtem a napot, a Sparban vettem ezt-azt, meg még egy-két hiányzó ajándékot is megvettem. Egy csokit pedig kifizettem, és ott hagytam...:( Nem is én lennék...:D

Sorsszerűség. Amikor Anyu meghalt, és tesómnak vissza kellett mennie még a temetés előtt dolgozni, sógornőm pedig a szüleihez ment, egyedül maradtam az Árkád előtt. És akkor megjelent egy évek óta nem látott általános iskolás osztálytársam. Nos, ugyanez a srác segített becsomagolni az egyik ajándékot. Meglepődtem.:)

Hazaérve feldíszítettem a karácsonyfát. Kicsit béna lett, de elsőre szerintem azért annyira nem is rossz.:)

Sikerült átéreznem a karácsonyi hangulatot, sok kedves üzenetet, köszöntést kaptam, küldtem.

A legjobban az előző posztban említett lány fadíszítős képének örültem. Na nem mintha ilyenkor ildomos lenne rangsorolni a dolgokat.:)

A 16.00-kor induló busszal mentem ki Écsre faterhoz. 

Egész nyugis volt a hangulat. Rám förmedt, mert löttyent egy kis halászlé az asztalra. Megint gyereknek éreztem magam. 

A híradó alatt pedig eszébe jutott, hogy kitalálhatnánk, mit kezdjünk Anyu ékszereivel. 

Igen, ezt szenteste kell megbeszélni, amikor legbelül bőgni tudnék az Anyu nélkül rohadtul üres házban. 

Jóapánk a hírműsor után természetesen elvonult aludni. Így egyedül maradtam. Szerencsére telefonom segítségével több emberkével társalogtam. 

Meg Reszkessetek betörök-et néztem. Míg el nem aludtam.:)

---

Csütörtök. Elég korán megébredtem, még 7 óra sem volt. Apám közölte, hogy már reggelizett. Így visszafeküdtem. 

Kicsit később felkeltem. Ettem kocsonyát. Krumplival és reszelt tormával.:)

Behúzódtam a szobába olvasgatni, és aludtam is. Így gyorsabban telt az idő. 

"Ébresztő, ebéd!"-erre a felkiáltásra ébredtem. Fater művezető volt.

Feltette a tűzhelyre a halászlevet melegíteni. Mondtam neki, hogy nem lett volna muszáj, megmelegítettem volna mikróban. 

Nem értette, nem hallotta. Mert nagyothall. "Gábor, jó lenne, ha végre megtanulnál értelmesen beszélni!"-mondta apám. Négy év kommunikáció szak, két év call center, és -jaj de nagyképű vagyok...-, egy óra élő rádióinterjú után. Ez utóbbiról mondjuk nem tud. Minek mondjam el neki?

Hm... Mélyen érintettek ezek a szavak, de ez elég ambivalens dolog. Szarul esett, de felesleges rugózni rajta, ha ennyire nem ismer. 

Fél 2 körül elindultam le a buszmegállóhoz, gondolván, hogy 2 körül csak megy valami Győrbe. Hát ez nem jött be, 15.20-ig dekkoltam a megállóban. 

Jobb volt, mint otthon, zenét hallgattam, telefont bizergáltam, elvoltam. 

A 14-es viszont hamar jött, így gyorsan itthon voltam. 

Kávéztam, tesómékkal beszéltem, face, tévé, vacsi... Majd megnéztem a Kavarás című Adam Sandler-mozit, és lefeküdtem aludni. Vagyis olvastam. Mert itt felejtettem a karácsonyi Nemzeti Sportot, amiben megint nagyon szép írások vannak. 

*

Blogom egy rendszeres olvasója, sőt korábbi címszereplője törölte magát facebookról...:( Remélem azért eljutnak hozzá az írásaim...

---

Ma. Fürödtem, megpakoltam a mosógépet, most blogolok. 

Nemsokára megyek ki Écsre, sógornőm szüleihez vagyunk hivatalosak Tétre ebédre. 

Aztán visszajövök. Tavaly ilyenkor este megittam pár sört, és megnéztem az Életrevalókat. Nem úgy alakult a nap, ahogy elterveztem...

Idén nem úgy lesz. Nincs még terv.:)

---

Nem lett túl ünnepi hangulatú a poszt, ezért mindenkitől elnézést kérek érte!

Amúgy a látszat ellenére tényleg nagyon jól vagyok, köszönet érte mindenkinek!:)

Az ünnepek alatt/között még biztosan jelentkezem!

További szép karácsonyt kívánok mindenkinek, egyetek, igyatok, nevessetek sokat!

Vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Nagyon vicces fogyaték

Kis csúszással jelentkezem, de mentségemre szóljon, hogy mindig volt valami program. Vagy nem volt semmi, csak fáradt voltam. Vagy lusta. Ez ugye nézőpont kérdése.:)

---

Vasárnap a poszt megírása után pihengettem, kávézgattam, és messengereztem. Ez egy elég sokrétűen használható kommunikációs csatorna, tesómmal a családi programot beszéltük meg, de volt, akivel németeztünk, mástól könyvet kaptam, de olyan is volt, akivel mesét néztünk. Este 10-kor. Bizony!:)

---

Hétfő. Kollégám jelzett, hogy nem tud felvenni az Árkádnál, így én nem tudtam felkelni, és csak később értem be dolgozni. Nagyon hétfő volt.:)

Egyébként nagyon jó az új cipő, sokkal könnyebb benne a járás, néha meg kellett állnom szusszanni, mert nem bírtam a saját tempómat.:)

Melóhelyre beérve megijedt egy kollegina a köszönésemtől, azt hitte, hogy egy főnök vagyok. Pedig nagyon nem.:) 

Meló után Petra kollegina hazadobott, ugyanis elkészült a bőrkabátom, meg a farmerom, és így könnyebb volt hazacincálni. Hazatérve csendespihenő, kávé, messenger, meg kézimeccset is néztem.:)

---

Kedd. Azt írtam fel, hogy "nemtom". Meg egy lány nevét csupa nagy betűvel. Szóval nem tudom, mi történt, nem jegyeztem fel semmi eseményt. 

A lány pedig? Ezt a képet küldte át nekem. Hát én visítottam a röhögéstől... Egyébként ő naponta egy ilyen visíttatós poént előad. "Hatalmas fazon"-mondtam is neki, pedig ezt a jelzőt nők esetében még sosem használtam...:D

---

Szerda. Meló után német Baluval, aztán posta. Csekkeket adtam fel, de ott dekkoltam majd háromnegyed órát. A 20 percenként közlekedő buszra pedig 19 percet kellett várnom. Remek volt.:)

---

Csütörtök. Délelőtt megkaptam a második Mosolyka-könyvet dedikálva, Mónika elküldte, ezúton is köszönet érte.:)

Meló után a plázába mentem, nézelődtem, ajándékot vettem. Aztán itthon az alsószomszéd csajszi levágta a hajamat. Már nagyon rám fért, zavaróan hosszú volt már... Utána pihi. 

---

Péntek. Reggel melóba beérve épp a Punnany Massif Élvezd című száma szólt a rádióban valahol. Illett a hangulatomhoz, ugyanis két kolleginával is megajándékoztuk egymást, és kíváncsi voltam, mit fognak szólni a meglepikhez. Meg amúgy is tök jó kedvem volt. Ja: kolleginának Monte Carlo felirat díszeleg a nadrágján, neki fel sem tűnt, míg én, a mérsékelt elvonási tünetekkel küzdő Forma-1-rajongó rögtön kiszúrtam. 

Viszonylag hamar eltelt a nap, alacsonyan szálltak az ünnepi jókívánságok, a puszik, a pacsik... Éljenek a csajok!:) Volt sok szaloncukor, meg süti is.:)

Egyik kolleginától még egy bölcsességet is húzhattam: "Ne alkudozzunk a sorssal, amikor kedvező alkalmat kínál nekünk." Aranyos. Igaz.:)

Meló után hazajöttem, belenéztem a magyar-francia kézimeccsbe. Egy góllal kikaptunk, a végét már nem láttam. 6. helyen végzett a csapat, szerintem azért több is lehetett volna benne. 

Aztán virtuális élettársam várt a szökőkútnál, és kezdetét vette részlegünk évzáró forraltborozása. Még soha senki nem kapott tőlem sült kolbászt karácsonyra. Most ez is megtörtént.:D

Hm... A 19.30-as 14-essel haza akartam jönni, aztán 0.30 és taxi lett belőle...:O :D 

Tesóm kérésére még le akartam meózni az egyik osztrák sört, de kb. negyed doboz után feladtam, mert az elfogyasztott töménytelen mennyiségű pálinka és forralt bor hatására semmiféle sörízt nem éreztem.:D

---

Szombat. Nem mentem ki Écsre. Viszont rövid villámlátogatásra Győrben tartózkodtak unokatesómék, velük találkoztam. Nem voltam másnapos, inkább fáradt, ennek ellenére délután 2 előtt nem bírtam elindulni. Kebapot ettünk, meg forralt bort ittunk. Jó, én gyerekpuncsot...:D

Van, aki szerint velem nők csak sajnálatból lehetnek jóban. Hm... A Honvéd ligetben fiatalok ingyenölelést osztottak, és hozzám két csaj is odarohant. Anyakomplexus?:D Ééés amilyen balfasz vagyok, egyiküket későn vettem észre, így visszafordult...:( :)

Este felpakoltam face-re a buli képeit, nagyon nem is kellett cenzúráznom...:)

Aztán olvastam, pihiztem, döglöttem.:)

---

Vasárnap. Punnyadtam egész nap, hambit rendeltem, olvastam, tévéztem, relax-nap volt. Meg kolléganőim bulifotóit sasoltam.:D

Este pedig megnéztem a Csajok bosszúja című filmet. Egyszer nézős. Nem volt rossz, de túlzottan jó sem. 

---

Hétfő. Reggel kimentem Écsre. Persze a buszt elbasztam, mert 9-re mentem, persze a busz 8.45-kor elment.:/

A buszon rám köszönt egy csaj, vagyis nő. És nem tudom, hogy écsi volt, vagy märklines, vagy mindkettő. 

Otthon ebéd, kicsi beszélgetés apámmal, aztán jöttem is vissza. 

Peti barátom észrevett, ahogy ballagok a buszra, kocsival behozott, így aztán tényleg időben bent voltam.:)

Tesómék a kórház parkolójában összeszedtek, elmentünk vásárolgatni-nézelődni. Vettünk nekem műfenyőt is.:)

Elég kótyagos voltam este, pedig nem szívtam semmit. Hajnali 1-ig gépeztem, nem bírtam elaludni.:)

Tegnap volt egy éve, hogy kigyulladt a gázbojler..:/ Rohadt gyorsan telik az idő. Azt persze nem bánom, hogy azon az időszakon túl vagyok, egy rémálom volt az egész...:/

De rengetegen segítettetek, jó érzés tudni, hogy ennyi barátom, kedves ismerősöm van. 

---

Ma. Délelőtt folytattam a semmittevést, aztán sógornőmmel mekiztünk egyet. Utána összefutottam Dórival, a celebbel. 

Ha Edittel vagyok, kb. mindig összefutunk Dórival, a celebbel.:P

Itthon pihi, most blog.:)

Mindjárt találkozom egy rég nem látott ismerősömmel, megiszunk egy forralt bort. Aztán hazajövök, vacsi, és fadíszítés..:)

Holnap reggel Árkád, meg piac. Apunak kell vennem ezt-azt, meg ajándék-finomhangolás.:)

Szenteste apunál. Jó lesz. Biztos.;)

25-én itt leszek, másnap Téten. 

A két ünnep között igyekszem rendet rakni, takarítani, fordítást írni, és persze minden kedves ismerősömre időt szakítani. 

Szilveszter pedig Bükön. Három napra lelépünk a térképről.:)

---

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves ismerős és számomra ismeretlen olvasómnak!

---

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

GabiBlog

Múlt hét vasárnap. Pihentem, ebédeltem, pihentem. Pudingot nem főztem, ettem viszont helyette palacsintát. Hogy mivel, arra már nem emlékszem. Meg kézimeccs is volt. Majdnem mentünk forralt borozni is, de az a rossz idő miatt elmaradt.:)

---

Hétfő. Reggel odamentem egy kolléganőmhöz, hogy valamit szerettem volna mondani neki. Ezeket amúgy nem kitalálom, magamtól vagyok ilyen hülye.:) A héten az is kiderült, hogy ez még simán fokozható is.:)

Fél 4-ig voltam melóban. Egy kolléganőm hazahozott, így aztán nagyon hamar hazaértem, le is dőltem egyet pihenni. 

Tesómék benéztek egy kicsit, és bátyám nekem ajándékozta a BMW-s Kubica-sapkáját.:)

Este vacsi, meg Kék fény, meg Derrick, közben messenger. Egy kolleginával, aki úgy köszönt el, hogy "jó éjt Gábor". Nem tudom, ez valahogy megmaradt.:)

---

Kedd. Mondom én, lehet a hülyeséget fokozni. Azt álmodtam ugyanis, hogy kollégám azt mondta, hogy kedden és szerdán ne várjam a buszmegállóban, nem jönnek dolgozni, így nem tudnak bevinni melóba. Igen ám, csak nem tudtam eldönteni, hogy álmodtam-e, vagy valóban mondták. Aztán rájöttem, hogy semmi gáz, várok, ha nem jönnek, megyek busszal. Jöttek.:D

Háromig voltam. Itthon kávé, meg kézimeccs, meg messenger. 

Egy elég meglepő átigazolási hír jutott a GosziBlog szerkesztőjének birtokába. Ami ha igaz, akkor bokalefosás lesz. De nem írom le. Ha megtörténik, leírom, hogy igen, erre gondoltam.:)

Dárdai pedig marad szövetségi kapitány. 

Öröm, boldogság, tisztelet.:)

---

Szerda. Becenevek. Elég sok becenevem volt életem során. Még Pesten, amikor egy ideig járókerettel közlekedtem, én voltam a Talicskás.:D

Meg valaki a  Cousteau kapitány és vezetéknevem hasonló hangzása után kitalálta a "Gusztó kapitány"-t. 

Győrben Guszti voltam, Móváron Gesztenye, Szombathelyen főképp G (ejtsd: dzsí), aztán el is érkeztzünk a Goszihoz.:)

És fura, hogy valakitől fura, ha Goszinak hív. Mástól meg fura, ha Gábornak hív.:)

Ja és tök igazságtalan, hogy ha Gábor vagyok, a "Gabi" fura, de ha valaki Zoli, akkor a Zoltán túl hivatalos.:D

Hehe, igen, jó anyagot szívtam, nem adok belőle.:)

Meg még azon gondolkodtam, hogy hogyan kell helyesen leírni, hogy például Adriennel, Bernadettel, vagy Anettal. Egyiket sem húzta alá a helyesírás-ellenőrző. Ez már csak jelent valamit.:)

Hazaindulás előtt egyik legkedvesebb kolleginám megkapta tőlem egyik legkedvesebb filmemet. 

Vagyis nem is hazamentem, hanem németeztünk. Van egy új módszerem. Vagyis nem új, és az sem biztos, hogy az enyém. De meg tudom vele izzasztani a tanítványaimat. Úgy dobálom a mondatokat, mint adogatógép a teniszlabdákat.:) Én is elfáradtam a végére.:)

Itthon kávé, pihi, meg ilyenek.

---

Csütörtök. Nem tudom pontosan, melyik nap volt, de ebédkor poénból megkaptam a kérdést, hogy ki az a nő munkahelyemen, akit el tudnék képzelni feleségemként. Soroljak fel pár nevet.:)

Hm... Jó, ez poénos kérdés volt, de évekig bohócot csináltam magamból csajok terén, kapcsán, ennek szeretnék véget vetni, úgyhogy nem válaszoltam a kérdésre.:)

Mindenesetre lett volna meglepetés, ha kimondom azt a nevet, aki először eszembe jutott. Még én is meglepődtem.:D De közvetlen kollégáim szerintem nem ismerik.:)

Három körül távoztam melóból, egy kollegina elvitt Móniékhoz, ugyanis babalátogatás volt a program. 

Először sétáltunk egy nagyot. Pékség, gyógyszertár, Rossmann. 

Murphy törvénye, hogy amikor Móni bemegy a pékségbe, és egyedül kintmaradok a babával, jön egy ismerős, és megkérdezi, hogy hát ő meg kicsoda.:)

Én toltam a babakocsit. Elvégre gyakorolnom kell.:)

Hm... Fura, de ahogy sétáltunk Mónival, több csaj is rám mosolygott. Ez a "nem semmi, hogy mozgássérült vagy, és babakocsit tolsz, és milyen csinos nővel vagy"-nézés.:O

Van ilyen, bár nehéz elmagyarázni. De tényleg létezik.:)

Aztán persze felmentünk Móniékhoz. Babáztunk, kávéztunk, beszélgettünk. Meg Móni főzött kínait, enyhén chilis bab íze volt. De nagyon finom volt. Tényleg.:)

Móni férje hozott haza, aki amúgy Zoli, és most már nem szólított Gabinak.:D

A kézimeccsre pont hazaértem. Eggyel kikaptunk egy abszolút nyerhető meccsen. Utána azt taglaltam lakótársamnak, hogy inkább sakk-drukkernek kellene lenni, mert az kevésbé káros az egészségre. 

És eszembe jutott egy honlap, esetleg facebook-oldal koncepciója. Szerintem lehet belőle jót kihozni, de Harcsi barátom édesanyjával majd meg kell konzultálnom a dolgot.:)

---

Péntek. Tipikus péntek, tipikus pénteki hangulattal. Kettőkor távoztam, Harcsival találkoztam a városban. 

Kávé, kóla, tippmix...

Őőőő ja nem: fahéjas almapálinkás puncs, forralt bor, meg zsíros deszka. Bepuncsoztunk.:)

Volt ott minden: tucatnyi kolduló süketnéma, majdnem elővettem a bénakártyát. 

Volt egy nemcsúnya lány, aki úgy nyerített nevetés címén, hogy ha mellettem így nevetne pl. egy moziban, elzavarnám.:) Na jó, azt azért nem...:D

Ittasan hangosan beszélek. Ezért csak én gondoltam, hogy suttogom Gergőnek, hogy "de szép az a lány..." Picit égő, de mindegy, tök igaz, és vállalható volt a vélemény.:)

Gergő unokatesói is nagyon jófejek voltak, meg egy harmadik lány, akit ott ismertem meg. Be is jelöltem, pedig nem szokásom.:D Na jó, ez talán túlzás, de tényleg nem vagyok nagy jelölgető.:)

A buszra ballagva egy csaj véletlenül "elkaszált", összeakadt a bokánk, és eltanyáltam. Elég szarul estem,a  kezeimet tornáztattam, azt vizsgálva, hogy nem tört-e el, amikor elestem még egyszer. Elég ijesztően nézhettem ki. De a második esésben azért az is közrejátszott, hogy a cipőm elég szar állapotban volt már. Jó, nyilván szomjas sem voltam... De annyira azért nem...:D

Aztán Gergő még feljött hozzám, ittunk egy kávét, és kaptam tőle egy könyvet, ami az 1984-es olimpiáról szól. Vagyis arról, hogy hogyan és miért nem volt ott a magyar csapat Los Angelesben. Politika, sport, történelem. Telitalálat, köszönet. 

Igen, van nekünk ilyen komoly oldalunk is.:)

*

Egyre inkább érzékelem Zemlényi Zoltán Hoppárézimi-jét egyfajta blogelőzményként. 

Tizenévesen olvastam, mostanában találtam rá újra.

Ha tetszett az Életrevalók, vagy Mosolyka könyve, esetleg egy picit a GosziBlog, akkor csak ajánlani tudom!

*

Szombat. Ledolgozós munkanap. Szabin voltam. 

Délelőtt elmentem plázába. Vettem cipőt, apunak karácsonyi ajándékot, meg a boltban ezt-azt. 

Döbbenet, hogy 18 év után közeledik az általános iskolai osztálytalálkozónk, erre összefutok egy nagyjából ballagásunk óta nem látott osztálytársammal. és megismertem.:)

Hazatérve kaját rendeltem, mostam. Délután ki akartam olvasni a TrollFoci-könyvet, de feladtam, mert fájt a bölcsességfogam. Nem tudtam koncentrálni. 

Ehelyett megnéztem a Csillagainkban a hiba című mozit. 

Egy kolléganőm említette korábban ezt a filmet, kíváncsi voltam rá. 

Tartalom a port.hu-ról:  

"Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni, és vonakodva, de beletörődnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük egészen új, különös utakra sodorja őket.
Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát.
Viharos szenvedélyeik elválaszthatatlanok attól a tudástól, hogy csak a szerelmük tart örökké - ők nem."

Nekem nagyon tetszett. Szomorú történet, itt-ott kis fanyar humor, elgondolkodtató történet, nézőpont. És egy kis hasonlóság a fogyatékossággal élők világával. Jaj, de nem szeretem ezt a kifejezést. Mindegy, nem ez a lényeg...:) Az a lényeg, hogy a mának, a pillanatnak kell élni, sorsunkba nem beletörődve, de elfogadva, kihozni belőle a legjobbat. Mondjuk annál a résznél, amikor Hazel arról beszélget anyukájával, hogy mi lesz, ha ő már nem lesz, a sírás kerülgetett...

A film után kivonultam a konyhába, elkezdtem vacsorázni, és megnéztem a magyar-román kézi EB-meccset. Eggyel nyertünk, végre egy végjáték, amiből mi jöttünk ki jól. 

Nem mintha nem aludtam volna be a végére... :( :D 

---

Ma. Fél 6-kor felébredtem. Kicsit még visszafeküdtem, fél 8 lett. 

Kicsit nosztalgiáztam, régi képeket nézegettem. 

Aztán elmentem Sportért, de nem a kútra, hanem a kisboltba. Van egy kis retro-hangulat, egyre jobban tetszik. 

Aztán kávé lakótársammal, most meg pötyögök. 

Hamarosan csinálok valami ebédet. 

Utána a döglés biztos, a többi még alakul.

Jövő hét? 

Németóra tuti, lesz egy forralt borozás is, szombaton meg Écs. 

A többi majd alakul. 

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;) 

Stand up Mikulás

Múlt héten vasárnap a bejegyzés megírása után pihengettem, majd elindultam a Stadion Sörözőbe. Meccs előtti bemelegítés.:) 

2-2-es döntetlent értünk el a Paks ellenében, Kocic "kapus" potyagólja két pontunkba, meg jó pár elbukott tippmix-szelvénybe került. 

Sikerült betartani a fogadalmamat, ezúttal kimaradt a meccs utáni levezető sör, helyette pizzát meg palacsintát rendeltem a Bagolyból. Nem voltam elégedetlen.:)

---

Hétfő. A lájtos levezetésnek hála sikerült időben felkelnem, és időben beértem dolgozni. Tulajdonképpen a hétfő reggelek miatt utálom a vasárnap esti meccseket.:D

Igen nagy szerencsém volt, ugyanis meló végén Baluék értem jöttek. Lefordítottam nekik valamit, aztán hazadobtak. Nélkülük szarrá áztam volna..:)

Itthon semmi extra. Pihengettem, lakótársammal beszélgettem. Kék fényt nem néztem.:D

---

Kedd. Telepatikusan indult a nap. A lépcsőn jutott eszembe, hogy elfelejtettem vizet venni, és abban a pillanatban egy kollegina megkérdezte, hogy kell-e valami a büféből..:)

Nem tudom miért, de rákerestem egy másik kolléganőm régi e-mailjeire, és kiderült, hogy napra pontosan kedden volt egy éve, hogy először beszéltünk személyesen. Hogy mik vannak?:D

Délután megtartottam életem első teljesen kezdő németóráját. Nagyon ügyesek voltunk!:) 

Hazatérve, pihi, kávé, punnyadás.

---

Szerda. Ebédkor jó sok ember előtt sikerült zakóznom egyet. Szoktam mondani, hogy ha elesek, az nem azért van, mert mozgássérült vagyok, hanem azért, mert figyelmetlen. Most simán összeakadt a két bokám a kanyarban... 

Kínossá tette a szituációt, hogy ilyenkor nem szoktam rögtön felkelni. Kicsit "kiszenvedek". Megnézem, kell-e cipőt kötni, meg ha túl hamar felkelek, akkor meghúzódhatok. Mert már öregszem...:D Na, és többen is felugrottak az asztaltól, hogy segítsenek feltápászkodni, pedig szerencsére semmi bajom nem volt. 

Mostanában többen -mert a két-három ember az már több...:D- mondták, hogy stand up-olnom kéne, olyan jó a szövegem. Na ez most stand up volt, közönség előtt, a szó legszorosabb értelmében.:D

Délután Harcsival Holló, aztán meg CBA. Bojkottáltuk a bojkottot. Vagy mi a szösz...:)

Itthon vacsi, fürcsi, net, pihi. 

A nap krónikájához tartozik, hogy elbúcsúztunk egy kedves kolleginától, aki nagyon fog hiányozni. És hamarosan egy másiktól is el fogunk búcsúzni, aki szintén nagyon fog hiányozni. Nagyon-nagyon... 

*

Olyan kulcsszavakat írtam a puskacetlimre, amiket nem tudok értelmezni... Döbbenet...XD

*

Csütörtök. Úgy volt, hogy Harcsival kilátogatok az Audi Arénába, a Magyarország-Franciaország női kézimeccsre. De nem jött össze, mert nagyon fáradt voltam. Hazajöttem, és aludtam. Amikor este 6 előtt felébredtem, azt hittem, elkéstem melóból...:D

Aztán meg Sopron-Falco kosármeccset néztem a tévében. Nagyon régen néztem NB1-es férfi kosármeccset. Tévében. Vagy bárhol. Éljenek a fontos infók!:)

---

Péntek. Elő-Mikulás.:) Kolleginával telepátiáztunk egy nagyot. Abban a pillanatban kaptam meg tőle a csokimikit egy szaloncukor kíséretében, amikor én is a kezébe nyomtam egy csokimikulást. És nem beszéltünk össze.:)

Váltottunk volna pár szót, de egy másik kollegina szabályosan elrabolt. Szétszedtek a nők korán reggel, jól indult a nap!:) 

Amennyire stresszes, agybaszó nap volt a csütörtök, annyira jó volt a péntek. Mikulás bácsi hozott egy kis jókedvet, vidámságot. Nekem legalábbis úgy jött le..:)

Meló után posta, meg Harcsival Vendelin. Beszélgettünk, tippmixeltünk. Jó volt...:)

Itthon egy kolleginával beszélgettem messengberen. Hm... Imádom, ha egy nőnek van humora. És neki aztán igen itt van:) 

Viszonylag időben lefeküdtem, egy ősrégi Derrick-részt néztem volna a tévében, de sajna bealudtam... 

---

Tegnap felkeltem fél 5-kor, kávéztam egyet lakótársammal. Ő elment dolgozni, én pakolásztam, pihengettem. 

Majd a vidéki érintésével kimentem Écsre faterhoz. Úgy volt, hogy kocsonya lesz az ebéd... Ahha, Muci néni hozott még frankfurti levest, kalácsot, palacsintát, krumplit, göngyölt húst, sült hút... Degeszre zabáltam magam...

Nem tudom meséltem-e már, meg tudom, hogy igen fontos infó, de: átvettem fater szokását, és krumplival eszem a kocsonyát. Vagy főtt, vagy pirított, az mindegy, de valamilyen kell hozzá. Meg mustár is. Az nem tudom, hogy alakult ki!:) Ja, és nem eszem pörköltet hasábburgonyával.:D

Azt túlzás lenne állítani, hogy apámmal jól elbeszélgettünk, de egészen tűrhető volt a hangulat. Nem kötekedett, csak fárasztó volt. Kicsit. 

Elcsomagoltam egy kis kaját, és kérdeztem tőle, tud-e adni egy tízórais zacskót. Majdnem leordította a fejem, hogy ez meg milyen f@sz duma. Nem tudom. Anyuval évtizedekig így hívtuk azt a bizonyos zacsit.:D

Hosszú idő után Écsen néztem egy ETO-meccset. Honvéd-ETO 0-2. Ki kellett volna ütnünk a kispestieket, Rudolf a 11-es mellett elképesztő helyzeteket hagyott ki. De legalább újra Kamenár védett, és neki legalább voltak védései is.:)

A második gólunkat már nem láttam, a 16.10-es busszal visszajöttem. 

A 14-esen volt egy tök szép csaj. A poén az, hogy agyonsminkelve volt szép. És nekem nem szoktak tetszeni az agyonsminkelve szép lányok. Úgy általában. 

Mentségükre szóljon, hogy az agyonsminkelt lányok nem is egy magamfajta rokinak akarnak tetszeni. 

És nekem sem tetszhetnek, mert nem az én kalibereim. Ilyet is hallottam már.:)

Hazaérve kávéztam, tévéztem, olvastam. Vacsorára kalácsot ettem palacsintával. Keveset. 

Este körkapcsolás: foci-, és kézimeccseket néztem. 

---

Ma. Igen büszke vagyok magamra. Voltam Lidlben, és már mostam is egy kört, meg a blogbejegyzés is majdnem kész. 

Ebéd lesz, pihi, meg döglés délután, más nem nagyon van tervben. 

Este meg kezdődik a kézilabda EB. Magyar-orosz a nyitányon , "az utca végén", de tévében fogom követni az eseményeket.

---

Két éve szar volt a karácsony. Alig két hónap telt el Anyu halála óta. Tavaly előre ráparáztam, hogy nincs semmi karácsonyi hangulat, aztán ugye a fürdőszobatűz mindent átírt elég rendesen.

Idén eldöntöttem, hogy a körülményekhez képest igyekszem a lehető legjobb karácsonyt összehozni. 

Lehet, hogy állítok egy kis fát is, még sosem volt. 

Tévézek, olvasgatok, rendet rakok, és ha valaki szeretne velem meginni mondjuk egy forralt bort, nem fogok nemet mondani.:)

Ma reggel amikor ballagtam a Lidlbe, eszembe jutott, hogy a tűzkor is ilyen dzsuvás hideg idő volt, és ugyanúgy a Lidlből ballagtam hazafelé. Pszichopata vagyok....:/ :)

---

Jövő hét? Németóra, Harcsi-meeting, tali Mónikával... Egyelőre ennyi ami tuti, a többi majd alakul. 

Majd mesélek. 

De mára ennyi!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Egy bajnoknő társaságában

Jó sok mesélnivalóm van, és 5 körül indulok meccsre, vagyis előtte a Stadion Sörözőbe. Szóval írok egy darabig, és ha nem végzek, akkor majd folytatom valamikor. Egy biztos: ma nem fogok meccs után levezető sört inni, jó volna holnap időben felkelni!:)

---

Szombat. Mozzarellarudakat sütöttem a szalonnához meg a kolbászhoz, csak arra nem emlékszem, hogy miért. Valószínűleg nem volt péksütim.:) Érdekes párosítás, mindenesetre finom lett. Utána pihi, meg esti kávé az időközben hazaérő lakótársammal.:)

---

Vasárnap. Árkádoltam délelőtt. Cipőt nem volt kedvem venni, Sportot meg nem kaptam. De legalább a Spart bejártam. 

Amikor indultam haza, és vettem fel a sapkámat, meg húztam össze a kabátomat, mellettem egy anyuka csinálta ugyanezt a műveletet kisfiával. Tetszett a kissrácnak, jót rötyögtünk.:)

Délután Forma-1. Hamilton a világbajnok. Jobb, mintha Rosberg nyert volna, kb. ennyi a pozitívum. Szezon iránt ennyire közömbös még sosem voltam, már-már szégyenlem magam. 

Este meccs. Kiábrándítóan gyenge játékkal kaptunk ki itthon a Lokitól. A meccsen voltak lengyel szurkerek is, jó arcok voltak. Bandi barátomba egy srác egyfolytában belekötött, engem nagyon felidegesített. Pedig nem szoktam agresszívra inni magam.:D 

Meccs előtt segítettem barátom barátnőjének a sálját a kapucnija és a csuklya alá tűrni. Tiszta romcsi. Én ilyet még sosenem csináltam. De gáz...XD

Meccs után egy idegen csaj mondta, hogy karoljak belé, segít lemenni a lépcsőn. Hat sör és egy Little-kór után jobb, hogy a vállát fogtam meg, így esés nélkül megúsztuk a manővert. És nem feküdt alattam.:)

Este itthon levezető sör. Nemtommennyi. Idegállapotban voltam.:D

---

Hétfő. 8-ra értem be dolgozni, 12-kor leléptem, mentünk focira a TK-ra. Magammal vittem az ebédemet, mint tavaly. Idén is sajtos-tejfölös tészta volt, mint tavaly. 

Tök durva: három lányt ismerek jelenleg a TK-ról, egyikük ott volt, afféle önkéntesként segédkezett a rendezvényen. A "hátlaplány": a Kisalföldben láttam a fotóját, ismerős volt valahonnan a neve, és írtam neki iwiwen. Ennek már... Jó sok éve. Szerettem volna vele közös fotót készíteni, de nem mertem. Amúgy benne lett volna.

Jó volt a rendezés, a társaság, a csapatunk. Három vereség, 4-12-es gólkülönbség. Mivel egy éve nem védtem, idén havi egy kapott gól az átlagom, ami annyira nem vészes. Kaptam védhető gólokat, de rövidre egyet sem. És bemutattam váratlan bravúrokat is, szóval teljesen elégedett vagyok. Ja: a szabadidőgatyámat elhagytam, meg sem lepődök annyira, mostanában hajlamos vagyok ilyesmikre.... Gimiben, a göttingeni kirándulás előtt vettük, szóval 18 évig nyúztam... 

Foci után a Csülök Sarokban kajáltunk. Én lecsót ettem. Nem vagyok normális, tudom.:)

Utána itthon még egy levezető sör tesómmal, meg Kék fény, aztán szunya. Nem aludtam rosszul, az biztos.:)

---

Kedd. Felírtam egy kollegina nevét. Nem tudom, miért. Kedves, helyes, aranyos... Én meg vagyok a vén csataló...:D

A fürdőszobatűzkör segédkező kolleginával bohóckodtunk még egy emlékezeteset, nagyon aranyos volt.:) És azt is mondta, hogy a 4-1-es vereség nem szoros. És igaza van.

Itthon blogolni akartam, de lusta voltam, így az most elmaradt.:)

---

Szerda. Tesóm kettőkor jött értem. Hazajöttünk, átvettem a fürdőgatyát, összekészítettem a fürcsis cuccot, majd elmentünk az élményfürdőbe. Megbeszéltük az élet nagy dolgait, gyorsan eltelt a három óra. Ezúttal nem láttam pucér nőt, csak a zuhanyzóba kevert össze minket egy faszi valakivel, mert ismer egy mozgássérült srácot, aki egy ép sráccal szokott lenni. Nem mi voltunk...:D

Aztán az Árkádba mentünk, ahol Hosszú Katinka dedikálta újonnan megjelent könyvét. Először azt hittem, hogy csütörtökön lesz a rendezvény, szerencsére facéről időben értesültem, hogy rosszul tudom. Nem túlzás, életre szóló élménnyel gazdagodtam. 

Több, mint 2 órát álltunk sorba, tesómmal, Harcsival, valamint a Győr Plusz Rádió reggeli műsorvezetzőjével, Orosz Sanyival voltam. Akit akkor ismertem meg, és igen jó arc.:)

Bohóckodtunk, hatalmasakat röhögtem. Meg egy nagyon helyes lány osztogatott frissítőt, szóval szerelmes is lettem.:D

Katinka... Közvetlen volt, nyílt, barátságos. Mindenkivel váltott pár szót, készültek közös képek is. Látszott, hogy ez nem elsősorban egy szponzori PR-rendezvény volt. Ezt Katinka személyisége tette azzá, ami: egy életre szóló élménnyé, ahogy fentebb is írtam.:)

Mivel 9 után lett vége, tesómmal már csak az "öreg Sparba" tudtunk menni bevásárolni. Aztán hazahozott, meg felcuccoltunk, olyan este 10 magasságában. Még kajáltam, aztán gyors fürcsi, gyors alvás.:)

----

Csütörtök. Háromig voltam. Aztán pláza-Holló-pláza, Harcsival és Atival kávéztunk, meetingeltünk, tippmixeltünk. 

Csütörtökön értesültem az itt olvasható történetről: a Győr belvárosában található Rossmann üzletben egy fiatal srác rosszul lett. A vásárlók döbbenetes közönnyel fogadták a történteket, volt aki átlépett rajta, a mentőt hívó pár nőtagja pedig nemes egyszerűséggel kifosztotta. De volt, aki az újraélesztés közepette is be akart menni a boltba: csak aznap volt 5% kedvezmény a pelenkára... A cikk egyébként itt olvasható.

Még napok múltán sem találok szavakat. Döbbenetes, gyalázatos történet. Tudtam, hogy felgyorsult az élet, közömbösek az emberek egymás iránt, de hogy ennyire, azon meg vagyok döbbenve. 

---

Péntek. Már nincs puskacetli.:) Kedves kolléganőim megpróbálták megjavítani a bőrdzsekim cipzárját, sajnos nem sikerült. Így egy harmadik, nagyon kedves kolléganőmhöz került, aki kicseréli nekem a cipzárt. 

Mozgalmas hét volt, elfáradtam, 2-kor le is léptem. És nem csináltam semmit. De tényleg. Net, tévé, kaja, és ennyi. 

--

Szombat. Időben keltem, Harcsival kinéztünk a piacra. A sült kolbászt ezúttal nem posztoltunk facebookra.:)

Aztán Árkád. Kész az új szemüvegem, a régit leadtam javításra. És beszereztem a Rush-t műsoros DVD-n. A kedvenc filmem.:)

Meg rám köszönt egy szép lány, akiről nem tudom, hogy ki volt...:O :)

Meg Sparban is voltunk, és viszonylag hamar hazaértünk. 

Pihentem, délután meg bundás kenyeret sütöttem. 

Nem működik az egyik főzőlap, így nem a megszokott lángon sültek a kenyerek, de azért finomak lettek...:)

A héten beszélgettem először hosszabban egy ismerősömmel, tök sokat bohóckodtunk. Sajnos a nagypapája kórházba került. Ezúton is jobbulást kívánok neki!:)

A csendespihenőt sajnos az utolsó Napló időpontjára időzítettem, így nem néztem meg Tvrtko búcsúját...:( Netről majd pótoljuk!:)

Nyolc után bementünk Harcsival a városba, unokatesóját látogattuk meg, és megittunk egy forralt bort.:)

Onnan a Vigadóba mentünk, ahol Ildikó születésnapját ünnepeltük. Beszélgettünk, kajáltunk, söröztünk, karaokéztunk, igen jó volt.:) 

Ildikóval első találkozásunkkor is szinte ismerősként tudtunk beszélgetni, ez a második alkalommal sem változott.:)

Jaj, az egyik asztalnál volt egy nagyon szép csaj, sokat énekelt, benne volt a bugi a lábában.:) A véleményem többi része cenzúrázva..:D

Itthon még egy levezető sör azért lecsúszott, lefekvés előtt meg még olvasgattam.

---

Vasárnap. Azaz ma. 9 után keltem. Pihentem, leszedtem a ruhaszárítót, pihentem, mostam, teregettm. Az ebéd babfőzelékkonzerv volt pogácsával.:) Aztán pihentem.:)

Esküszöm, nem voltam részeg, mégis fáj a fejem...:/

Igen, borra sör meggyötör, de a kettő közé beiktattam egy melegszendvicset is.:)

Haha, és még csak 4 óra, végeztem időben. Igen jó vagyok!:)

Szóval egy óra múlva indulás meccsre!

---

Jövő hét? 

Megyünk kézimeccsre az Audi Arénába, lesz németóra is. 

Hm... Emelett lehet, hogy lesz egy kis reklám/promóciós tevékenység. Felkértek egy izgalmas feladatra. 

Tervben van egy második blogfilm, meg egy könyv is. Jó, utóbbi csak vicc!:D Egyelőre.:)

Krisztikémnek pedig nagyon boldog születésnapot kívánok így előre is!

---

Mára pedig ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)