A vasárnap estém a blogbejegyzés megírása után olvasással, tévézéssel telt, és minden bizonnyal facebookoztam is.:)
---
Hétfő. Tesóm és sógornőm megosztásain mosolyognak, természetesen mindkettőjüknél rengetegen érdeklődnek a kisbaba érkezéséről, és mindketten elég frappáns válaszokkal reagáltak. A kérdéshullám lájtosabb formában bár, de napi 1-2 érdeklődő telefon képében engem is elért, és én is csak azt tudom mondani, hogy a baba a főnök, akkor jön, amikor szeretne, utána jó pár évig úgyis a szülei mondják meg neki, hogy mikor "érkezzen". :)
Háromkor hazaértem, pihengettem. Kolleginának el szerettem volna mesélni valamit messengeren, de nem akartam fárasztani a hülyeségeimmel, viszont magától rákérdezett, így kiírhattam magamból, ami kicsi szívem terhe vagyon. Jól esett.:)
Este kávé, vacsi, Kék fény. Borzongás, szörnyülködés, hitetlenkedés...
---
Kedd. Valahogy átaludtam egy szundit, így a tervezettnél 10 perccel később keltem fel, de túléltem.:)
Délelőtt sikerült felbasznom az agyam. Apám felhívott, hogy rossz a kábeltévé, és intézkedjek a javításról telefonon, vagy mondjam a szerződést. Hűségidő? Ugyan hagyjuk...XD Na persze telefonon nem tudtak segíteni, így ki kellett volna mennem Écsre. Szerencsére a rossz időre való tekintettel jóapám eltekintett ettől.
Kettőkor leléptem, a céges busszal bementem a vidékibe. Egy kedves kollegina emlékezett rá, hogy a múltkor sikerült "leesnem" a buszról, és arra is, hogy ugyanez a busz volt, és megkért, hogy vigyázzak magamra. Jól esett, megköszöntem. De azt meg nem mondtam volna, hogy az milyen busz volt...:D
Nem mentem rögtön haza, kolleginával megvártam a buszát, de majdnem el is kísértem -gimis tesitanárom szavaival élve- "fatornyos falujába", de aztán nem mentem. De ami késik, nem múlik. Egy kis őrültségre a látszat ellenére simán kapható vagyok.:D
Itthon döglés, meg nagy nehezen lepakoltam a ruhaszárítót. Ja, és megbeszéltem magammal, hogy ha este 7-ig elvonszolom magam fürdeni, rendelek pizzát a Don Pepéből. 18.59-kor végeztem, jöhetett a pizza.
Készpénzzel fizettem, majd okosan megkérdeztem a futártól, hogy ugye az Erzsébet Ajándékutalványt nem fogadják el. DE IGEN! Bammeg...XD Persze nem vittem le magammal...
---
Szerda. Háromig voltam. Döglés, tévé, messenger. Kétnapos zsemléből csináltam szenyát, borzalmas lett. Betettem sütőbe. Finom lett. A hideg szendvicset melegen ajánlom. Mármint nem én vagyok meleg. Ne szenyózz!:D
---
Csütörtök. Szerdán felhívtam a közös képviselőt, csütörtök délelőtt visszahívott, majd 1 órán belül ígért még egy visszahívást. Így csütörtök estefelé meg is tudtam, hogy nem kell engedélyt kérnem, hogy a saját tárolómat felújíttassam. Jessz... Tavaszra ebből biciklizés lesz!:)
Háromig meló, aztán elmentem égőt venni a konyhába.
Itthon beprogramoztam a szobában a tévét, szinte pik-pak sikerült, de csak majdnem.
Meg olyan hülye kedvem volt. Egyszerre volt nagyon jó és kurva szar. Lehet, hogy depressziós leszek? Csak nem...
Felírtam a puskacetlimre, hogy ruha... De nem tudom miért...:O
Este Pop, csajok, satöbbi. Egyik legkedvesebb filmem.
---
Péntek. Megállsz egy ponton, hátha jön a kollegina, akivel pár szót szeretnél váltani. Nem beszéltek össze. Ő pedig olyan 10 másodperc múlva megérkezik. Beszéltünk, de én a meglepődéstől meg voltam kukulva.:)
Fél 3-kor tettem le a lantot, utána itthon döglés következett. Szuggeráltam a tesóméktól érkező információkat, én pl. egyfolytában azt lestem, sógornőm hány perce nem volt bejelentkezve messengerre. Mint utóbb kiderült, ezzel nem voltam egyedül.:D
Kollegina átküldött egy receptet, és hétfőre várja a kóstolót. Mókás...:D
Este 8 táján már ágyikó,olvasás, tévé...
---
Ma reggel kollegina küldött helyzetjelentést, miszerint járhatóak az utak, így eldőlt, hogy kimegyek Écsre faterhoz.
Előtte kávé, lottó, tippmix. Még itthon.
Aztán vidéki. Kivételesen nem egyedül mentem Écsre. Egy egykori kolleginával találkoztam, beszélgettünk, pedig így utólag belegondolva anno nem is nagyon dumáltunk. Legtöbbször itt facén, Forma-1 témában. De most nem csak akkor beszéltünk. És igen, szerény véleményem szerint közös képükön nagyságrendekkel jobban néz ki, mint az "update-királynő", Rubint Réka.:)
Nagy nehezen hazaértem, bár az utak-járdák a faluban eléggé jegesek voltak. Néhány esés belefért.
Otthon ebéd, beszélgetés apánkkal, meg megnéztem a kábeltévét. Ami természetesen hibátlanul működött. Majdnem lefostam a bokámat.
Közben átfutottam a Kisalföldeket, és visszaindultam. Nem fogjátok elhinni: elment mellettem kocsival egy kábeltévés szerelő.
A főút melletti járdán közelítettem meg a buszmegállót, hát az is eléggé katasztrofális állapotban volt. Egyszer kicsúszott alólam a lábam, a kerítésbe megkapaszkodva tudtam megállni. Nem tudom, milyen indíttatástól vezérelve, de megpróbáltam lecsúszni spárgába. Persze nem sikerült, viszont kurva jó érzés volt, mintha megmasszíroztak volna. Rokik a jégen: lehet, hogy le kéne védetnem ezt a módszert.:) Hogy a mutatványt látva mit gondolhattak a 82-esen mellettem elhúzó autósok, abba bele sem merek gondolni...:D
Döbbenet: még soha nem jutott eszembe, hogy eldicsekedjek vele, hogy falunkból tök jól látható a pannonhalmi vár... Ezennel pótolom!:)
Mondjuk kicsit furán néztek rám a megállóban a csajok, amikor elkezdtem fotózni. Apropó: tök régen írtam le, hogy formástestű kiscica!XD
A 14-es megállójában egy kölök cigit kért. Magázódva. Nem adtam neki. Ha van annyira nagyfiú, hogy rágyújtana, legyen annyira nagyfiú, hogy letegez. Ha már kinéz max. 14-nek. Igazi pedagógus-hozzááállás!:)
Ma még megeszem Muci néni gyümölcsös tejberízsét, aztán pihi, tévé, olvasás.
Holnap jó lenne elnézni az Árkádba, 2-t fizet, 3-at kap akció van a Hervisben. De egyrészt szerintem már lerabolták a készleteket, másrészt pedig nem tudom, hogy egyedül haza tudnám-e cincálni a "zsákmányt." Majd kiderül...
---
Életem 34 éve és egy hónapja alatt három hétig mondhattam el magamról, hogy kapcsolatban vagyok. De az sem az volt.
Épp ezért fenntartom magamnak a jogot, hogy ha érzésem szerint valakinek nem vagyok elég jó, nem adok eleget, vagy uncsibuncsi vagyok. Akkor félreállok. A Forma-1-ből vett hasonlattal ezt nevezem kék zászló-effektusnak. Volt ilyen, lesz ilyen. Túlélem.
---
Már csak napok, esetleg órák kérdése, és nagybácsi leszek. Életem legboldogabb pillanata lesz.
Egy német kollégám viccesen úgy fogalmazott, hogy a nagybácsiknak van a legjobb dolguk, elbohóckodnak a gyerkőccel, és ha megunják, visszaadják ősöknek. Hehe.:)
Akinek ígértem, fogom értesíteni, privát üzenetben fotót is mutatok. De ez természetesen első sorban a szülők "dolga"/öröme, így itt a blogon illetve facén nyilvánosan csak az ő tudtukkal és beleegyezésükkel fogok fotót közzétenni. Kb. az első találkozásunkról!:) Jaj de várom...:$
Mára pedig befejeztem.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése