Poszt puskacetli helyett

Akkor szoktam ilyen pörgős napok lenni, amikor itthon vannak tesómék, és ügyintézünk. Most egy szabadnapot sikerült hasznosan és eseménydúsan eltölteni, a puskacetli már betelt volna, így inkább írok.:)

---

Tegnap este maximum annyi említésre méltó esemény történt, hogy amikor mentem lefekvés előtt fogat mosni, akkor vettem észre, hogy elfelejtettem kipakolni a mosógépet. Fizikailag fájt, hogy még teregetnem kellett, amikor már lelki szemeimmel láttam magamat az ágyikómban. De hősiesen teljesítettem a kihívást.:)

---

Ma. Fél 5-kor keltem, lakótársammal kávéztam. 

A szombati buli kapcsán említett újonnan megismert lány észrevette a bejegyzést, a róla szóló sorokat, és ki is posztolta, és meg is jelölt benne, és azt írta benne, hogy... Hm... Ha ismersz, úgyis láttad.;)

Amúgy átszerkesztettem kicsit a tegnapi írást, a szokásosnál is több elírás, szóismétlés volt benne. 

Hm... Egy inkább látásból ismert "ismerősöm" szerintem egy pár nappal ezelőtti, poénnak szánt, de általa személyeskedésként értelmezett, általam emiatt aztán törölt bejegyzésre reflektálva tegnap kiírt valami olyasmit, hogy "az értelmi fogyatékosok szeretetre méltók, a testi hibásak és mozgássérültek viszont hajlamosak a gonoszkodásra."

Pff... Nem szeretek személyeskedni. Nem is nagyon szokásom. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ezt idézte valahonnan vagy saját magvas gondolatok.  Mindazonáltal írtam egy kommentet, amit aztán töröltem. De csak bennem van a kisördög, hogy beírom kommentbe, hogy "én nagyon szeretlek." De akkor gonosz lennék.:D

Éééés egyébként azért esett szarul, mert mondja azt, hogy barna hajú szemüveges köcsög, de ha meggondolatlanul írok ki valamit -amit nem is bunkóságnak szántam-, annak semmi köze a járásomhoz. Szerintem.

Látjátok, milyen az élet? Sokkal több szót vesztegettem arra, ami bánt, mint a kedves hölgyemény soraira, amitől pedig madarat lehetett volna fogatni velem...

Reggel aztán még lakótársam váratlanul ismét hazajött, amitől aztán majd összefostam a bokámat, lévén, hogy a konyhában cigiztem-kávéztam, teljes hangerőn zenét hallgattam, és egyszer csak feltűnt a szemem sarkában... Még mindig érzem az infarktust, amit akkor kaptam...:)

Nem mentem 8-ra az Okmányirodába, el akartam kerülni az iskolakezdési csúcsot a buszon. 

Kilenc után valamikor értem oda. Megmondták, melyik pulthoz kell mennem, nem kellett sorszámot kérni. 

A hölgy nagyon elfoglalt volt, kb. 2 percig rám sem nézett. Mellette ülő kolléganője kérdezte meg, hogy miben tudnak segíteni. Mondtam, hogy parkolási engedélyt szeretnék hosszabbítani. 

Megkérdezték, milyen dokumentumot hoztam. Mondtam, hogy a fogyatékossági támogatáshoz kapcsolódó orvosi dokumentációt. Mondták, hogy az adókedvezményeset kellett volna, mert akkor nem csak három évre tudnák megadni az új igazolványt. 

1. Csak kétszer telefonáltam be, hogy mit vigyek. 

2. Az emelt összegű családi pótlékot két évre kaptam meg anno, a parkolási engedélyt ötre. Nem értem az összefüggést. 

Kiküldtek fotót csináltatni. Meg alá kellett írnom egy papírt úgy, hogy autogramom -hehe :D- ne lógjon rá a keretre. Hát majdnem hozzáért. Állva, egyenetlen felületen kellett írnom. Béna vagyok, papírom van róla.:)

Visszamentem, fél óra várakozás következett. Ekkor odajött hozzám a néni, hogy nem jó a fotó, menjek ki újat csináltatni. Majd kezembe nyomja Németh Lajos papírját. Mondom én nem ő vagyok, de tényleg ám. Az én képem rendben volt. A körülményekhez  képest.:)

Fél óra múlva kezemben is volt a friss, ropogós bénakártya. A néni beikszelte, hogy leadtam a régi kártyát, úgyhogy spongyát helyeztem összes vélt vagy valós sérelmemre vele kapcsolatban.:)

Az Okmányiroda előtt összefutottam Mónival, és kis családjával, ez akkor sem jött volna össze jobban, ha előre megbeszéljük.;)

Egy Citroennel jöttek értem. Kis túlzással életemben nem láttam még annyi Citroent, amennyit abban a tíz percben, amíg cimbire vártam. 

Elintéztük, amit kellett. Hihetetlen, Ausztriában mennyire emberközpontúbbak a hivatalok, ügyfélszolgálatok. Már amennyit láttam belőlük...:)

Az ETO Park bejáratánál összefutottam Harcsi barátom anyukájával. Ez akkor sem jött volna össze jobban, ha előre megbeszéljük.;) 

Posta. Ajánlott levelet vettem át, meg csekkeket adtam fel. Nyújtottam a néninek az ajánlott leveles papírt, erre ő kivette a másikból a csekkeket. Ennél nagyobb bajom sose legyen. Csak mosolyogtam a dolgon.:)
Kedves ismerősömnek hála megérkezett az utazási kedvezmény-kártyám a helyes címemmel, úgyhogy minden jóóó!:)

Aztán ebéd a CBA Grill helyén nyílt kajáldában. 

Akkor fogok felnőni, ha nem fogok röhögni azon, ha krémest kérek, és az eladó csajszi megkérdezi, hogy simát szeretnék-e, vagy franciát...:) Nem szeretnék felnőni.:D

A csaj egyébként emlékeztetett a kabátvásárlásban segédkező leányzóra. De csak egy icipicit. Kollegina azért sokkal helesebb.:)
Fizetéskor hoztam a béna formámat, a pénztárcámból az összes apró kiesett a földre. Három srác segített összeszedni, és még a tálcámat is odavitte egyikük egy asztalhoz.
Kaja közben meg odajött hozzám egy kisbaba a szomszéd asztalról, mosolygott, nézett, és elkezdte rágni az egyik széket. Mondtam neki, hogy "Kiffiú, ne rágd azt a széket, mert az nem finom!" Hát, szerintem még gyakorolnom kell.:)

Hm... Azt írta valaki, hogy imádja a posztjaimat. 

Bakker. Nem vagyok nagyképű, meg egoista, meg nincsenek fanjaim se.:) 

Csak azért említem meg, mert... Egyszer találkoztunk, 1 nap és 11 év híján egy napon születtünk. És konduktornak tanul. Azaz mozgássérült gyerekekkel fog foglalkozni.

És valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag meg szoktam találni a közös hangot a konduktorokkal, gyógytornászokkal. Ismeri a "rejtett oldalamat." Ez most megint biztos baromság. Én értem. Szerintem ők is. 

Itthon csendespihentem egy órát, beszélgettem lakótársammal. 

Most mindjárt OFF, megyek be a városba, Dórinak odaadom a könyvet, és beszélgetünk egy kicsit.
*
Odaadtam a könyvet, és beszélgettünk egy kicsit. Előtte még a buszon találkoztam egy kolléganővel és két kisfiával. Csinálták a feelinget a buszon, és amikor leszálltunk, egyikük furcsállotta a járásomat. Nagyon érdekes dialógus bontakozhatott volna ki -fogalmam nem lett volna milyen irányba tereljem a témát-, de sajnos nem egy irányba mentünk tovább.
Dórival villámtali volt, fáradt volt a lány, megkért, hogy menjünk be a Lipótiba, de a zebrán átmenve már én szóltam neki, hogy menjünk be a Lipótiba.:)
És kaptam Dóritól kézkrémet, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!:)
*
Deformálódott a póttöltőm csatlakozója, attól tartok, megint el fog romlani a telefonom is...:/ Kutyafáját!:/
Holnap meg már meló. 

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Válltáska, Kehidakustány, buli

Elég eseménydús héten, vagyok túl. Jó pár ősz hajszállal gazdagabb lettem, de azért a végére csak kezd egy kis happy end körvonalazódni. 

---

Vasárnap. A bejegyzés megírása után mostam, kajáltam, aztán bementem a városba. Harcsival és Atival a színház felé vettük az irányt, ahol Maksa Zoltán humorista műsorát néztük meg. Jó volt, határozattan tetszett. Volt visítva röhögés is.:D

A programra a Győri Könyvszalon eseménysorozatának keretében került sor. Így aztán természetesen megnéztük a standokat is. Erfurt városa német nyelvű könyveket ajánlott fel az eseményre, melyek ingyen elvihetőek voltak. Ezt a tényt kétnyelvű felirat hirdette, a magyar fordítás egészen botrányosra sikeredett. 

Magamnak egyébként semmilyen használható könyvet nem találtam, de Dórinak elhoztam egy svéd krimit.:)

Hazafelé rengetegen voltak a buszon. Alig bírtam kapaszkodni, de azért sikerült épségben hazaérni. Este Forma-1-et néztem. Vagyis "Forma-1"-et. minden idők legszarabb Brazil Nagydíja volt.:/ Aztán meg pihi. 

---

Hétfő. Reggel nem volt áram a lépcsőházban. Mire leértem, eszembe is jutott, hogy van zseblámpa a telefonomon.:D

Móni tesójától megkaptam a Mosolyka-bögrét, Te döntesz felirattal. Virtuális élettársam szerint úgy örültem neki, mint egy kisgyerek.:) Ez lehet, hogy ciki, de mit csináljak, ha egyszer tényleg örültem neki?:)

Melóban sikerült bohócot csinálnom magamból, pár szóra odaléptem a soron egy kolleginához, és oda-, és visszafelé is sikerült nekimennem valakinek..:D 

Háromig voltam. A városban megvettem a Modern Talking-koncertjegyeket. Hihetetlen, mekkora koravén fapina volt a pultban.:)

Közben kolleginával messengeren pötyögtünk, és megkérdezte, hogy rajtam van-e az érintőképernyő-kompatibilis kesztyű. Egy pillanatra azt hittem, hogy lát.:D Aztán rájöttem, hogy azért kérdezi, mert a szabadban pötyögök.:)

Este Kék fényt néztem, meg fél órára 160 fokon beraktam a sütőbe a a Mosolyka-bögrét, hogy benne maradjon a felirat.:)

Ja, és beszélgettem messengeren egy egykori általános iskolás osztálytársnőmmel, aki csak 6.-ig volt osztálytársunk. Azaz gyors fejszámolás után kiderítettük, hogy 20 éve nem találkoztunk.:)

***

Azért ez a NAV-elnökasszony elmegy az amerikai nagykövetségre, és amikor az ügyvivő kérdez tőle valamit, tolmácsért kiált-sztori szánalmas.... Szánalmasan magyaros...:)

Úszó klasszisunk, Hosszú Katinka pedig áramszünet idején edzője-férje mobiltelefonjának fényénél rótta a hosszokat. Maximális tisztelet.:)

---

Kedd. Háromig voltam melóban. A buszon hívott fater, az ütő megállt bennem, azt hittem, valami gáz van. Szerencsére nem volt, csak későn vette észre a délelőtti nem fogadott hívásomat. 

Babalátogatóban voltam Móniéknál, tündéri a kissrác, négy hónapos vasgyúró.:) Első találkozásunkhoz képest bátrabban meg mertem fogni. Ja, és megtanultam, hogy babával az ölemben nem tanácsos kávézni. Nem, nem öntöttem le a picurt, viszont ő kirántotta a gyékényt a bögre alól. Nem, Móni nem kérdezte meg, hogy bírok-e egyszerre a babával és a kávéval. De megkérdezte.:)

Megismerkedtem Móni férjével is, ő is nagyon jó fej. Gabinak szólított, ami engem nem zavart, de Mónit igen.:) 

Kaptam nagyon finom vacsorát, így itthon már csak zenehallgatás, és fürcsi volt a program.:)

---

Szerda. Lesz általános iskolás osztálytalálkozónk! Tizennyolc év után először találkozunk, nagyon várom!

Kettőig voltam melóban. Utána kolleginával bementem a városba, az egykori Centrum Áruház helyén lévő kínai ruhaboltban kerestünk nekem kabátot. 

Én idióta pár percig őrizetlenül hagytam a válltáskámat, ami természetesen el is tűnt annak rendje és módja szerint.
Ma hallottam egyébként, hogy nem én voltam az első, aki így járt ebben az üzletben.

Valamiért úgy emlékeztem, hogy orvosi papírjaim, és a Modern Talking-koncertjegyek is benne voltak a táskában. Előbbi beláthatatlan következményekkel járt volna, kizárt, hogy tudtam volna pótolni az iratokat. 

Szóval hamar megvettük a kabátot, bőven lett volna időnk bohóckodni, de én ezen a ponton szétestem.
A kebaposnál már annyira szórakozott voltam, hogy például az ásványvizes flakon kupakját a telefonomra akartam feltekerni...:O :D

Kaja után visszanéztünk még a ruhaboltba, persze nem lett meg a tatyó...

Úgy volt, hogy elkísérem kolleginát a vidékibe, de nem voltam valami szórakoztató társaság, így inkább elköszöntem. 

Vettem egy kávét, a Honvéd ligetben egy padon megittam, majd hazaindultam. 

Egyébként a lánnyal ez volt az első hosszabb személyes találkozásunk, hát elég emlékezetesre sikeredett. 

Azt biztosan kijelenthetem, hogy a következő alkalommal ennél csak jobb formában lehetek. Igen, lesz következő alkalom!:)

És hogy kivel voltam? Volt, akinek a történetben ez volt a legfontosabb kérdés. Mintha nem kabátot vettünk volna, hanem Kehidakustányba mentünk volna wellnesszelni. Vagy valami ilyesmi.:)

Kedves lány, aranyos lány, segítőkész... Tényleg.:) És azt mondta, nem sajnálatból áll velem szóba. Rákérdeztem.:)

Ja: nyáron ő és anyukája mutatták meg, hogyan kell felvenni ezt a táskát...:O :)

Itthon megírtam az ilyenkor már-már "kötelező" cucckereső facebook-bejegyzést, amit egészen döbbenetes módon 338-an osztottatok meg. Köszönet érte ezúton is, nagyon jól esett!

Lakótársammal megittunk egy feszültséglevezető pálinkát. Amit sörrel öblítettem le. Néggyel. Biztos, ami biztos alapon.:D Közben Krisztivel folytattam eszmecserét messengeren.:)

---

Csütörtök. Tízmilliószoros nap volt. Éééés bejött!:) Az esti lumpolás miatt késve értem be dolgozni, de irodámba érve asztalomon megláttam egy ajánlott levélnek látszó borítékot. Igen, az orvosi papírok, és a koncertjegyek voltak benne. Jaj, hogy én mennyire örültem, majdnem el is bőgtem magam.:)

Az történt egyébként, hogy szerdán az utolsó pillanatban jött oda hozzám egy kollegina, hogy még egy telefont intézzek el. Ezért kihangosítva telefonáltam, közben pakoltam, szerencsére figyelmetlenül, a borítékot nem raktam el. Csak akartam.:)

A veszteség így relatíve minimális: ehavi étkezési utalványaim mellett a 2008-as BMW Sauberes Kubica baseballsapkát sajnálom, ezeken kívül egy  lejárt parkolási engedély, telefontöltő, adatkábel, egy teli doboz fájdalomcsillapító, kézkrém, parfüm -mert hát jó illatúan kell kolleginával először találkozni. Persze elfelejtettem befújni magam...:D-, toll, a tippmix-, és lottószelvényeim, valamint a vadiúj téli sapkám, és igen, az érintőképernyő-kompatibilis kesztyű alkotja a veszteséglistát. Utóbbit azért tettem el, hogy kolleginával bohóckodjunk...:( :)

A sapkáról eszembe jut, hogy: 

1. Szombathelyen a kolesz tévészobájában anno elhagytam egy pöpec baseballsatyit, amit évekig viszontláttam a karbantartó fején...:/ 

2. Ugyancsak a vasi megyeszékhelyen elhagytam az összes iratomat, amiket aztán a bankkártyát kivéve pár hét múlva hiánytalanul visszakaptam. Na és azóta mindent külön tartok, így lehet ilyen minimális a veszteség. 

Persze bőszen telefonálgatnom, messengereznem kellett, mert időközben a Győr Plusz Rádióban is be akarták mondani, hogy mik tűntek el, de a kisalföld.hu főszerkesztője is megkeresett.:)

Délután egy másik kolleginával visszamentünk a boltba, hát finoman szólva sem jutottunk előbbre a tulajjal folytatott beszélgetés során. 

Viszont utána beszélgettünk egy nagyot a Baross úton. Aztán vettem Algoflexet. 

---

Péntek. Gyorsan eltelt a nap, nem unatkoztam. Háromig voltam. A Hollóban egy kávé mellett összedobtam három tippmixet. Ezeket a plázában adtam fel, ahol kértem új tippmixtartót, meg vettem új tollat is. Anyu mindig Pax-tollal írt, halála után vettem egyet magamnak, azóta szinte csak azzal írtam, ami most eltűnt...

 Hazafelé irtózatos büdös volt a buszon, már azt hittem, beleléptem valamibe, de aztán kiderült, hogy a bűz gyakorlatilag az egész városban érezhető volt. 

Este pihi volt, meg elkezdtem nézni a magyar-finnt, de sajna bealudtam. Gera gólját mindig nem láttam, pótolni fogom.

---

Szombat. Nem mentem ki a piacra, pedig tervben volt. Délután a plázában kajáltam. Nem, nem voltam az Audi Aréna avatóján sem.:)

Este Balázs barátom születésnapját ünnepeltük a Cornerben. Szolid, jó hangulatú este volt, nagyon jól éreztem magam. 

Harcsi barátom nem tudott eljönni. Volt viszont egy lány, akit korábban nem ismertem, de Gergő mondta, hogy szerinte jóban lennénk, ha ismernénk egymást.

És a lány este pár perc beszélgetés után megjegyezte, hogy le sem tagadhatnánk, hogy barátok vagyunk Gergővel. Ez jól esett, büszke vagyok...:)

Jó kis fotók készültek. A legkompromittálóbb kép készítésekor "besült" a telefonom, na nem mintha annak a képnek facén bármi keresnivalója lett volna. :)

Hm... Még sosem fordult elő velem, hogy egy lány adott egy kortyot az italából, egy harit a zsíros deszkájából. És kért egy slukkot az épp kipróbált lime-os cigimből...:)

Nem, nem kérdeztem meg tőle, hogy megsajnált-e. De nem olyannak ismertem meg.:D

Hazatérve még egy levezető sört megittam, mert csak annyi volt raktáron.:) És mit ad Isten, közben Krisztivel csevegtem messengeren.:)

----

Ma időben keltem, fürödtem, kávéztam, zenét hallgattam. Aztán egy kedves barátomékhoz mentem, kajáltunk, beszélgettünk. 

Aztán cukrászda, meg Lidl. 

Most itthon vagyok.

Még mosás, rendrakás mindenképpen lesz. 

Holnap szabi, megcsináltatom a parkolási engedélyt, szerencsére nem kell köröztetni a régit. Meg posta, meg újabb tali a mai folytatásaként. Dórinak meg átadom a könyvet. 

Szombaton meg piac. 

Meg jó lenne végre kipróbálni a KFC-t is. Meg F1-szezonzáró sörözés is lesz.:)

Szóval biztosan nem fogok unatkozni. 

De mára befejezem. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Szombat esti láz

A szerda blogbejegyzés utáni része semmittevéssel telt. Jó volt.:)

---

Csütörtök. Ügyintézős szabadnap. A betervezett dolgok kétharmadát sikerült elintéznem. Reggel kaptam egy SMS-t egy kolleginától, hogy keressem meg, ami ugyebár bajos lett volna, mert hát házon kívül voltam. Válaszoltam az üzenetére röviden, majd bővebben írtam egy másik kolléganőnek facén, akivel tudtam, hogy ismerik egymást, és van mobilnete is, és így ment részletesebb válasz is. Természetesen kajaszünetben történt az eszmecsere.:) És éljenek a modern kommunikációs eszközök!:)

9 és 10 között ígérte magát a vízóra-leolvasó, és a konvektorszerelő is. A leolvasó jött időben, de azt hittem felrúgom, headseten végég pofázott valakivel. Nesze neked, modern kommunikációs eszközök!:D

Konvektorszerelő. Szomszédék révén találtam, a sors különös fintora, hogy pont szerda este, amikor már nem láttam, kikerült egy másik szerelő hirdetése a házunk kapujára. 

A szerelő fél 2 körül ért ide. Az Okmányirodát így buktam, sőt kaját sem mertem rendelni, mert amilyen az formám, akkor jött volna a szerelő, amikor a kaja, és akkor morci lettem volna. 

Amúgy korrekt volt, elment anyagért, vissza is jött vele.:) És addig nem távozott, amíg meg nem győződött róla, hogy minden pöpecül működik,

Nem sokkal 4 előtt távozott, szóval Okmányirodába már nem volt lelkierőm elvonszolni magam, viszont jutalomfalat gyanánt rendeltem hamburgert a Don Pepéből.:)

A vacsora pedig palacsinta volt ugyanonnan.

Egyébként hivatalosak voltunk Harcsival vacsorára Zsuzsihoz, de lemondtam, mert a nap végére kissé "idegállapotba kerültem".

---

Péntek. Hm... Tegyünk egy kis pécsi kitérőt! Egy pécsi pár, a lány 17, a fiú pedig 18 éves, egy helyi hipermarketben megkívánták egymást. Annak rendje és módja szerint loptak óvszert egy drogériából óvszert, majd egy ruhaüzlet próbafülkéjében egymásnak estek. A légyott után a fülkébe magukkal vitt ruhákkal megtisztították magukat, majd azokat jólnevelt módon a helyükre visszatették, aztán angolosan távoztak. Lopás, rongálás, és közszeméremsértés miatt indult ellenük eljárás. Hm... Ha lopnak nedvestörlőt is, és nem kenik össze a ruhákat, a rongálást megúszhatták volna. Fiatalság, bolondság!:D

Amúgy meg semmi gáz, pusztán magukévá tették -pff...XD- a szintén pécsi Tvrtko mester szeretetre vonatkozó tanításait. Szinte.:)

Más. Az ember előítéletekkel terhelt. Én is. Egy tetovált csinos lányról pusztán a kinézete alapján azt képzeltem, hogy nagyképű. Pedig egyáltalán nem az.:)

Az egyik takarítónénik meg volt "szerencsém" látni fehérneműben és köpenyben. De erről nem írhatok többet, nem akarom kelteni a feszkót.:)

Meló után Holló Harcsival. Kávé, 7Up, tippmix. Majd' három órát voltunk ott, szokás szerint igen gyorsan eltelt az idő.

A plázában adtuk fel a szelvényeket. Természetesen abban a pillanatban érkezett egy egész délután várt telefonhívás, amikor fizettem. 

Ja, és hosszú évek után összefutottam egy régi kedves ismerőssel, Nyúl község polgármesterével is.:)

A buszon viszontláttam a nénit, aki pár hónapja belénk állt, mert szelfiztünk. Elröhögtem magam, de ezúttal nem beszéltünk.:)

Azt írta nekem valaki, hogy nem ismer senkit, aki ennyire értékes ember, akiben ennyi szeretet van, mint én. Mint bennem... 

Nem is tudom, hogy ilyet illik-e elmesélni. Nagyon jól esett ezt olvasni, hallatlanul jól esett, még ha túlzásnak is érzem. De jelzi, hogy "jó nyomon vagyok". Vagy mi... 

Virtuális élettársamra pedig nagyon büszke vagyok. És ezt tudattam is vele. Fura. Mármint: kis túlzással könnyebben kimondjuk, hogy "jó a segged", mint azt, hogy "büszke vagyok rád". Mert hogy ciki, meg nyálas, meg stb. De megtettem, és így is gondolom.:)

Este vacsi, a zsemléket összepréselte a táskámban egy szótár.:D 

És utolsó utáni energiáimat mozgósítva zuhanyozni is elvonszoltam magam. Szóval magamra is büszke voltam. Egy kicsit.:)

---

Szombat. Korán keltem, mert Harcsi barátommal kinéztünk a piacra. Természetesen nem maradt el az ilyenkor szerintem kötelező sült kolbász, és a kávé sem. Utóbbi a kopasz bácsinál. Már meg sem lepődtem, hogy ott összefutottunk Rékával és párjával, akikkel már tervben van egy újabb kávé.

Hm.. Polgármester barátom mellett ők is hallottak minket a rádióban, amit főképp akkor mókás hallani, ha együtt jelenünk meg valahol.:)

Vettem övet. Meg sapit. Meg kesztyűt. Érintőképernyő-kompatibilis. Igen, jól olvasod. Beszarás.:D

Kesztyűt csak második nekifutásra sikerült venni, mert az első árus kibontotta a kesztyűt, és elég morcosan vette tudomásul, hogy felpróbálva nem tetszett. Amikor megkérdeztem, mégis mennyibe kerülni, a kétségkívül vevőközpontú "Szerintem hagyjuk!" szavakkal válaszolt...:O :D

Az Árkádban megvettem Demény könyvét, majd elindultunk a buszhoz. A megállónál egy elég komoly koccanásnak voltunk szem és fültanúi... 

A buszon természetesen találkoztunk ellenőrrel, aki hál' Istennek nem kötött bele az Államkincstár által pontatlanul kiállított igazolványomba..:)

Pláza. Két és fél órán keresztül, szünet nélkül fordítottam egy albérlet-szerződést. Teljesen leszívta az energiáimat. A végére olyan voltam, mint egy zombi. 

Hazatérve sajnos lemondtam a Mónival tervezett Mosolyka-dedikálást. 

Itthon haló poraimból próbáltam összeszedni magam. 

Sportdélután volt. Forma-1, foci, és kézi. 

Ritka, hogy a focista srácok nagyobb különbséggel nyernek, mint a kézislányok, most ez is megtörtént! Hajrá, ETO! Szép volt, fiúk-lányok!:)

Eközben a facebook segítségével virtuálisan hazakísértem egy kolléganőmet. Közben beszélgettünk az élet nagy és kevésbé nagy dolgairól, sőt házibulit is rögtönöztünk. Igen jó kis este volt, ez most így viccesen hangzik, de tényleg szinte buliban éreztem magam, volt bugi a lábban...:D Még a végén retropartit kell szerveznünk...:D

Közben ettem jóféle magyaros pizzát. Amikor pedig a lány nyugovóra tért, a konyhában after party következett: sör, cigi, mp3. 

Egy sör amúgy nem sör.:)

Ja, és a világ roppant kicsi.:) Ha egy kedves ismerősöm édesanyja egy szívemnek másik kedves leányzó anyukájához megy masszázsra, és szóba kerülök, mint közös ismerős, az azért olyan pofaleszakadós történet.:)

---

Vasárnap. Jókedvűen ébredtem.:)

Kávéztam, zenét hallgattam, lepakoltam a ruhaszárítót, betettem egy adag mosást, szóval igen aktív vagyok.

Dóri barátosném lájkolta egy ismerőse fényképét. Egy kisfiú látható a fotón, a szövegben pedig egy anyuka köszöni meg kisfiának a vidám pillanatokat, és büszke rá, hogy a kissrác édesanyja lehet. Ezen komolyan elérzékenyültem. Nem kizárt, hogy már a nagybácsi-énem munkálkodik...:)

Úgy volt, hogy Harcsival megyünk Lidlbe, de hagyom pihenni, mára van kajám.:)

Délután pedig Maksa Zoli bácsi előadására megyünk. Jó 20 éve annak, hogy láttam egy fellépését, még pesti diákként. Ja bocs, 20 éve már nem voltam pesti diák... De gáz...:/ :D

Este pedig Forma-1. Ha nem érek haza, akkor pedig nem dől össze a világ. 

Jövő hét? 

Babalátogatás, bénakártya-ügyintézés, ami biztosnak tűnik, a többi meg majd alakul. 

Mára ennyi. 

Jók legyetek!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Élményközpont

Tegnapi bejegyzésemben említettem, hogy Harcsi barátommal németeztünk a Vendelinben. Jelentem, az állásinterjú sikeres volt, Gergőn és barátnőjén múlik, hogy belevágnak-e a német kalandba! Herzlichen Glückwunsch!;)

Mindketten megköszönték a segítségemet, a németet, és magára az interjúra vonatkozó tanácsaimat.:)

A segítséget szívesen, a dicséretet pedig köszönöm! Hm... Komolyan elkezdtem gondolkodni, hogy el kéne indulni ilyen német interjúfelkészítés/HR/munkaközvetítés-támogatás vonalon. Érdekes téma, szívesen is csinálom... De el is szoktam a tanulástól, meg öreg is vagyok hozzá. Na mindegy, majd meglátjuk!:)

Egy mókás beszélgetés kapcsán egy igazi gyöngyszemre leltem. Egy Republic-rögtönzés.

Egy aranyos dalocska feldolgozása. Valamiért sajnos nem sikerült "beágyaznom" a szövegbe, de ide kattintva meghallgathatjátok. 

Nagyon jól szól, egész nap ezt hallgattam. Cipő bácsi valamit nagyon tudott!:(

----

Ma. Hm... Pont ma egy hete szerepeltünk a rádióban!:) Ha akkor adrenalinbombáról írtam, akkor ma is ismételtem: egy többé-kevésbé érvénytelen utazási utalvánnyal utaztam a buszon. Na jó, ez persze csak vicc, minden adatom stimmel, csak véletlenül a régi lakcímemet írták rá a Magyar Államkincstárban. Nem volt MÁK-om....:D De már készül az új!:)

Állítólag semmi nem történik véletlenül. A tegnapi bejegyzésemben említett lányok közül hárommal összefutottam érkezéskor. Egyikük kereste másikukat, és a harmadiktól kérdeztem meg, hogy nem látta-e másikukat. Aztán egyiküket tévesztettem szem elől, másikuk mellett állva hívtam fel egyiküket, aki aztán odaért, és úgy beszéltünk telefonon, hogy jött velem szemben..:D

Ez így most biztos tök érthető, tudom!:)

Igen-igen, erre mondtuk gimiben, hogy "Höhö, BIG STORY!", de jó volt. A két leányzó egyébként csak látásból ismerte eddig egymást. De magukra hagytam őket, boldogultak nélkülem is.:)

Jaj, ez most nagyon úgy hangzott, mintha én lennék a macsó háremúr!:D

Ez a reggeli kis "közjáték" vagy mi megalapozta az egész napos jókedvemet. 

Aztán még egy kedves ismerősöm írt, hogy olvasta a tegnapi negatívabb facés megosztásaimat, és annak okáról érdeklődött. Megbeszéltük a dolgot, előbújt belőle az anyatigris.:) Nem viccelem el, köszönet érte. 

Meg volt egy furcsa viszontlátás is. Az élet néha egész különös dolgokat produkál...XD 

Háromig voltam melóban, hazatérve kávé, pihi, most meg blogolok!:)

---

FONTOS! A rádióriport kapcsán kerestem rá újra Zemlényi Zoltán Hoppárézimi című könyvére. A szerzőt tinédzserként a 80-as években elütötte egy Trabant. Naplója pedig küzdelmeinek, felépülésének története. Zseniális, lebilincselő olvasmány.

Még évekkel ezelőtt pont zalai unokatesóméktól kaptam kölcsön, és így újra beleolvasta megerősítést nyer bennem, hogy a bénák verbálisan nagyon kreatívak. 

És az önirónia kurva sokat segít. 

És ahol humor van, ott minden van!:)

A hangoskönyvbe ide kattintva hallgathattok bele! Érdemes!;)

---

Holnap szabi. Jön a gázkészülék-szerelő, meg a vízóra-leolvasó. Csak délelőtt érnek rá. Utána elcsettegek az Okmányirodába, megcsináltatom a bénakártyát!:D
A vidanetet is fel kéne hívni, mert napok óta nem jön az M3...:( 

Meg jó lenne elkezdeni a fordítást, és a HR-témára ráguglizni. Merek nagyot álmodni.:)

Az sem kizárt, hogy Gergővel mindezek után még beülünk valahová egyet tippmixelni. Erről speciel még mondjuk nem tud...:)

Ha nem holnap, akkor pénteken, arról tud.:)

Hétvégén piac, fordítás, ETO-meccs, Forma-1. Gyorsan fog telni... 

De mára ennyi. 

Jók legyetek! 

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Zalai villámlátogatás után

Csütörtökön a blogbejegyzés megírása után megérkezett rádiós szereplésünk vágott, internetre feltöltött változata, így hamarosan megtörtént az "ősbemutató" is, azaz feltöltöttem facebookra. 

-ha esetleg eddig lemaradtál volna róla, ide kattintva meghallgatható!:)-

Hm... Élőben tényleg rosszabbnak tűnt, szerintem első élő rádiós fellépésként befér a vállalható kategóriába. 

Köszönjük szépen a rengeteg gratulációt, dicséretet, örülök, hogy ennyien meghallgattátok, és reagáltatok!:)

Meglepően sokan dicsértétek a "rádiós hangomat". Hm... Meglepődtem...:O Mondjuk olyanra már volt példa, hogy telefonon beszéltem egy kolléganőmmel, és a beszélgetés után küldött egy mailt, ezzel a szöveggel:  "basszus, nem semmi hangod van telefonban!". Vagy valami ilyesmi...:)

Szóval tényleg köszönöm. Folyt. köv. Valamilyen formában mindenképpen. 

---

Péntek. Még az előző bejegyzésben leírtam, hogy mi a tervem hétvégére. Aztán az egész borult péntek reggel, amikor kinyitottam a Nemzeti Sportot. Nem, nem esett ki az ETO, a Dortmund is csak majdnem. Viszont itt tudatosult bennem, hogy szombaton nem jelenik meg a sportnapilap, ergo ünnepnap lesz, ergo nem tudok kimenni piacra. R-GO: Ballag a katona.;)

Kettőkor leléptem melóból, a vidékiben váltottam pár szót két kedves kolleginával, majd a vasútállomáson feladtam a lottót meg a tippmixet, az S-Marketben pedig bevásároltam. 

A nap hátralévő része pihenéssel, filmnézéssel, facebookos csevejjel telt. 

---

Szombat. Fél 8-tól délig ücsörögtünk-kávéztunk-beszélgettünk lakótársammal a konyhában. Nem vagyunk normálisak.:D

Aztán agglegényes ebéd: babgulyáskonzerv tescós pogácsával. Istenem... Mit nem adnék Anyu gulyáslevéséért-pogácsájáért... Bár ő tudta, hogy a gulyáslevest friss kenyérrel szeretem, a pogi csak utána következett, én most megfeledkeztem róla... 

Kettőkor meccs. ETO-Diósgyőr. Nagyon rendesek voltak a rendőrök. Rászólt az egyik a másikra, hogy álljon arrébb, mert nem fogok elférni. Arrébb állt, így nem estem közéjük. Amúgy józan voltam. Akkor még.:D

Meccs közben félidőnként két sör lecsusszant, a második játékrészben háromszor (!) mentem el pisilni. A meccs 1-1 lett, ez kb. csak zárójeles megjegyzés. Szóra sem érdemes. 

Hazafelé ballagva a Stadion Sörözőben megálltam pisilni, és akkor már ittam egy sört is. Meg még egyet. 

Itthon lakótársammal sör meg rakéta volt a menü. És 7-kor, gallyrészegen bundáskenyért, mert reggel korán kellett kelnem...:)

---

Vasárnap. Korán keltem.:D Négykor.:( 

Buszt kellett néznem, amivel kijutok a vidékibe. Pakolnivalóm is akadt. 

Elértem a tervezett buszt, aztán átültem tesómék kocsijába. Felvettük fatert és, indultunk Zalába. Rokonlátogatás, meg ugye temető. 

Rendhagyó módon Pápán csináltunk egy bokszkiállást, bevásároltunk a Pennyben, Még sosenem voltam Pennyben. Hát ha már egyszer Lidl-kóros vagyok...:D

Na, Szóval vittünk koszorút a nagyszülők sírjára, aztán mentünk nagybátyámékhoz. 

Beszélgettünk, meg annyi finomsággal vendégeltek meg minket, hogy egy lakodalomnak becsületére vált volna. Kis túlzással. Ezúton is köszönet érte.:) 

Gyorsan eltelt az idő, délután indultunk is vissza. 

Annyit mindenképpen meg kívánok jegyezni, hogy fater egy őstulok. De nem fejtem ki bővebben...

Picit még időztünk Écsen, aztán tesómék eldobtak a marcalvárosi buszmegállóig. 

Ott odajött hozzám beszélgetni egy kedves nénike, mint kiderült, a sofőr anyukája...:D

A buszon egy kolleginával csevegtem messengeren, tök mókás volt, ült a közelemben egy csaj, mindig a telefonjához kapott, amikor üzenetem érkezett.:D

Fél 9-kor értem haza. Kávé, pihi, Forma-1, fürdés, vacsi. alvás. 

USA Nagydíj: Hamilton nyert. 

Hihetetlen, hogy a foci és a Forma-1 is mekkora fostalicska mostanában...:( :D

---

Hétfő. Meglepődtem, de sikerült 6-ra beérni dolgozni. 

Valamivel 3 után távoztunk kollégával, és egy megálló után lerobbant a busz. Vagyis felforrt a víz, gyalogolhattunk át a 14-eshez. Nem haltam bele. 

A belvárosban összefutottam volt munkatársammal, aki konkrétan az első napját töltötte új helyen. Jók ezek a véletlenek: ha nem rohad le a busz, nem hallhattam volna az élménybeszámolóját.:)

Aztán Vendelin. Kávé Harcsival, meg Atival. Meg beszélgetés, élménybeszámolók, meg németóra. Tényleg, komolyan nyomtuk, viccen kívül. 

Fél 8 körül estem haza, alig bírtam elvonszolni magam fürdeni, de sikerült, sőt a vacsorát is megoldottam...:)

Ja: 2017-ben lesz a felülvizsgálat, addig újra hivatalosan is fogyatékos vagyok. És kedvezményesen utazom. Győrben meg ingyen. Meg egy kísérőm is. Bibííííí...:D

---

Ma. Hát nem tudom. A mai nap úgy elcsordogált. 

Hazafelé indulva megkérdeztem egy kolléganőmet, hogy van, azt válaszolta, hogy "Köszönöm jól, látom Te is, és örülök neki."

Köszönöm.:)

---

A rádióinterjúban Zsuzsi rákérdezett a csajokra. Valami olyasmit válaszoltam, hogy etéren nem volt sok sikerélményem, de az utóbbi időben sok pozitív hatás ért. Ezekről a rádióban nem akartam beszélni, sőt itt sem akartam írni, de most mégis... 

Szóval 33 éves vagyok. Ha arra gondolok, hogy a legtöbb kortársam már házas, babázik, vagy legalábbis tartós kapcsolatban él, akkor nevén nevezve a dolgokat, egy kib@szott nagy lúzer vagyok. Sokan akár akaratlanul is hajlamosak ezt erősíteni bennem.

Azt mondom erre, hogy én egy másik ligában játszom, más a szint. 

Vannak lányok, akikkel évek óta jóban vagyok, tartjuk a kapcsolatot jóban-rosszban -barátok közt ez így működik;)-, és hiszem, hogy nagy részük nem sajnálatból "tart ki mellettem".

Van olyan lány, aki olyan szinten meg tud nevettetni, hogy sírok a nevetéstől. Azt mondta, nincs hozzászokva, hogy egy pasi nevet a poénjain. 

Van olyan lány, aki megjegyezte, hogy nem sablonválaszokat adok neki, szóval mások a reakcióim, mint a pasik 90%-ának. És a szóvicceimet is szóvá tette. 

Van olyan lány, akivel pár hete ismerjük egymást közelebbről, és megkérdezte, hogy hozzon-e nekem valamit a büféből. 

Van olyan lány, akivel szerintem valami megmagyarázhatatlan "kötelék" van közöttünk, egyszerűen szeretem, ha a közelemben van, ha jó kedve van. És mindenben számíthatunk egymásra. 

Van olyan lány, aki szimplán tetszik. Nem tudom megindokolni. De már nem is akarom... 

Nem igazán jött át számomra sem így írásban, hogy mit is akartam pontosan itt leírni. Ezek mindenesetre amolyan apró pici pozitívumok, amikre lehet építeni. 

Amik megmutatják, hogy talán nem vagyok egy utolsó senkiházi lúzer gyökér. 

Hogy nem vagyok egy lányok álma bőrkötésben, egy nőnek sem lesz nedves a tekintete, esetleg a bugyija rám gondolva, de talán vannak becsülhető tulajdonságaim is. 

Ha segítenek őket észrevenni, én is könnyebben kihangsúlyozom őket.:)

Aztán  a többi majd kiderül. Remélhetőleg játszhatok majd osztályozót a feljutásért.;)

---

A héten? 

Kéne vennem téli sapkát, kesztyűt. Valami hivatalos intéznivalóm is lenne, de az most nem jut eszembe. 

Hétvégén meg fordításos meló, maximum boltba megyek el, meg lottózóba. 

Pénteken meg lesz egy Delta-buli, jó lenne azért ott lenni, bár ez több, mint kérdőjeles. 

Januárban viszont tesómmal megyünk az új győri Audi Arénába, fellép Thomas Anders és a Modern Talking Band...:D

---

Mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Hangsebesség- 305 km 23 perc alatt

Vasárnap kaja meg csendespihenő volt a program, aztán mentem a Dreherbe ETO-meccset nézni. Megerőltetés nélkül 2-0-ra nyertek a srácok Szombathelyen, Völgyi Dani szögletből szerzett gólja sokáig emlékezetes marad.

Fogyott is a sör rendesen, még itthon is találtam a hűtőben...:D

---

Hétfő. Elfelejtettem ébresztőórát beállítani. Egy óra késéssel értem be dolgozni, és egész nap nagyon "he" voltam. Mindennek persze az a rohadt óraátállítás az oka.:D

Meg ugye Anyu halálának második évfordulója volt, ez is rendesen rányomta bélyegét a napra. 

Fél 3-kor mentem haza, gyors kávé után lakótársammal mentünk az Árkádba ügyintézni. 

Aztán Harcsival és Atival találkoztam, és nem, nem kávéztunk. És a KFC-ben sem kajáltunk. 

Este pedig Harcsival a Vendelinbe mentünk, ahol Zsuzsival találkoztunk, aki ugye tegnap meginterjúvolt minket a rádióban. Meginterjúvolt. De hülyén néz ki így leírva!:D

Későn, és hullafáradtan értem haza...:D

---

Kedd. Fél 3-kor jöttem haza, döglés volt, semmit nem csináltam.  A szobámban lévő konvektort még nem sikerült beindítani, szóval nincs melegem...:( :)

Olvastam, tévéztem, facén cseverésztem, rádióműsort "promóztuk", és viszonylag időben nyugovóra tértem. 

---

Szerda. Na, ezt a napot nem írtam fel a puskacetlimre.:)

Jól indult a nap, egyebek mellett munkahelyemen kaptam házipostás boritékban egy csokit!:)

Kettőig voltam melóban. Vettem focisújságot, aztán hazajöttem. Lakótársammal kávéztunk, aztán már kezdtem igen feszült lenni. 

Gergő és barátnője jöttek értem, az interjú előtt a plázába mentünk. Komoly volt, tiszta vizsga előtti, tételfelmondós volt a feeling!:)

A plázában elfogyasztott kávé után mentünk a Győr Plusz Rádióhoz...:)

Hm... A stúdióba lépve teljesen olyan érzésem volt, hogy megkukultam. Amikor Zsuzsi szólt, hogy 1,5 perc múlva jövünk, majd berosáltam..:D

Egyébként hihetetlen érzés volt, amikor felvillan a piros "adás" felirat... Na, az igazi adrenalin-bomba...:)

Sok mindent máshogy mondanék, mint ahogy elmondtam, jópár dolog ki is maradt. Őszintén szólva belülről teljesen vállalhatatlannak éreztem a szereplésemet, visszahallgatva annyira nem volt vészes.:)

Kíváncsi lennék szombathelyi rádiós műfajismeret-tanárom véleményére, aki -teljesen jogosan- megígértette velem, hogy ilyen hanggal soha a büdös életben nem fogok rádiózni.:) Két év call center azért remélhetőleg csiszolt valamit az összhatáson. 

Hihetetlen gyorsan elrepült az egy óra. Amikor a végén a vizesflakonért nyúltam, olyan érzésem volt, hogy kb. ilyesmit érezhetnek Kimiék egy futam teljesítése után, ami ugye 305 kilométer, és kb. 1,5 óra. 

Mi csak egy órát izzadtunk, ebből 23 perc lett a vágott hanganyag.:)
A viccet félretéve: köszönöm a segítséget Harcsinak, a lehetőséget Zsuzsinak, jó volt veletek!:) Ugyancsak köszi a sok jókívánságot, visszajelzést, gratulációt!:)

Nem, egyébként nem érzem magam faszagyereknek, hogy szerepeltünk a rádióban, "jókor voltunk jó helyen", Harcsi egy ismerőse látta a videónkat, ezért szerepelhettünk. De arra azért büszke vagyok, hogy elvállaltuk, hogy szerintem egész jó lett, és hiszek benne, hogy ezt a "vonalat"/témát tovább lehet és kell is vinni.

Ja: élő adásban szurkoltam az ETO-nak, hát nem jött be: 2-0-ra kikaptunk az NB2-es Gyirmóttól, így aztán kiestünk a Magyar Kupából...:) 

A vágott hanganyagot majd elküldöm annak, aki kérte, akinek ígértem, és annak is, aki még kérni fogja!:)

Adás után még egy kicsit beszélgettünk, vettem jutalomfalatokat a Mekiben, majd hazatértünk.

Lakótársammal beszélgettünk, majd nyugovóra tértem. 

---

Ma szabin voltam. Écsre szerettem volna menni, de erről majd később. Ebből következik, hogy nem voltam Écsen...:D

Délelőtt bementem a városba csekket feladni. Nem lettem celeb, senki nem ismert fel, autogramot pláne nem kért senki..:( :D

Aztán hívott apám. Történt, hogy még tegnap ajánlott levelet kaptam Écsre az Államkincstártól. Vagyis tegnap még csak értesítőt, ma megkapta fater a küldeményt is. A vicc az, hogy immáron öt éve Győrbe vagyok bejelentve. 

Na, megkaptam a fogyatékossági támogatást, meg az utazási kedvezményt is, novemberre már nem kell bérletet vennem.:)

Hm... Tegnap viszont lejárt a parkolási engedélyem érvényessége. A fogyatékossági támogatás papírjaival meghosszabbítható az Okmányirodában. 

De melyikben? Mert ugye lakcím szerint Győr az illetékes, a fogytám szerint viszont Pannonhalma. Arról nem is beszélve, hogy az ellenőrök ugye kérhetnek személyit, és így ugyebár nem egyeznek az adatok! 

Tiszteletkör-szagot érzek...:/ :D

Most mindjárt fürcsi, aztán sütök pesztós melegszenyát!:)

Holnap meló, szombat piac, megveszem apámnak a vennivalókat. Kijönne velem valaki?:)

Délután ETO-meccs, jön a Diósgyőr, bele se merek gondolni, mi lesz a vége, semmi jóra nem számítok. 

Vasárnap meg Zala, megyünk nagybátyámékhoz, meg ugye temetőbe. 

---

Boldog Szülinapot, Tesókám!;)

---

Mára viszont ennyi!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Jelzésérték

Pénteken a bejegyzés megírása után bundáskenyeret sütöttem. Kalandos volt, mert friss volt a kenyér, és mindig szétmállott a tojásban. De azért sikerült úrrá lennem a nehézségen!:) A változatosság kedvéért ezúttal pizzafűszerrel bolondítottam meg a tojást, nagyon fincsi lett. Két leányzó is jelezte, hogy az egyik kenyéren konkrétan f*szt/brét/péniszt formáz a "piros arany-feltét", esküszöm, nem volt szándékos... De legközelebb puncialakot fogok rányomni, ha addig élek is..:)

Ja: a Sparban természetesen ezúttal láttam a "szögletes alakú felmosót", de nem vettem, egyedül képtelen voltam hazacincálni. Persze amikor Gergővel kerestem ugyanezt, vagy tesómékkal voltam, akkor nem volt...:/

*

A blogfilm kapcsán legtöbben a bakiparádét dicséritek, ami nem is baj, mert ahol humor van, ott minden van. Tegnap írt egy ismerősöm, hogy a csajos sztorik bizony neki is ismerősek voltak...

Megcsináltuk a filmet, szó van egy rádióinterjúról, a könyvesboltban meg odalép hozzám egy anyuka, hogy segítsek/segítsünk a mozgássérült lányának. Azért ezt hajlamos vagyok egyfajta jelnek venni. 

Pénteken az Árkádból hazaérve még a történtek hatása alatt voltam, és posztoltam a témában egy bejegyzést a facebookra. Azért oda, mert ott jobban szem előtt van, mint itt. 

De most ide is bemásolom. Eddig 119-en lájkoltátok, ami azt mutatja, hogy jó nyomon vagyunk, és bízom benne, hogy ez valaminek a kezdete. Hogy pontosan minek, az még persze nem világos.

Szóval:

33 éves mozgássérült srác vagyok. Családomnak, barátaimnak köszönhetően teljes életet élhetek. Dolgozom, szórakozni, meccsekre járok.
Van sok haverom, és néhány barátom, akikre mindig mindenben számíthatok, és ez fordítva is igaz.
Írok egy blogot is, melynek 6. születésnapjára egy filmet készítettünk. Nem kizárt, hogy valamilyen formában folytatása lesz, ez még körvonalazódik.

Van egy 20 éves lány. Itt facebookon ismertem meg, időbe telt, mire oda mertem hozzá menni személyesen is. Nagyon jóban lettünk egymással, megvannak a poénjaink, amiket „csak mi” röhögünk, a zenék, amiket „csak mi” hallgatunk. Ő „mer” engem oltani, szóvá teszi, ha rágyújtok a közelében, vagy ha fárasztó a szövegem. Egy időre kurtán-furcsán megszakadt a kapcsolatunk, hosszú idő után pont tegnap beszélgettünk újra.

Van egy másik 20 éves lány. Ő mozgássérült. Az anyukája lépett oda ma hozzám egy könyvesboltban, ismeretlenül. Elmesélte, hogy a lánya mozgáskorlátozott, és megkért, hogy segítsek neki abban, hogy a lánya járjon társaságba, emberek közé, nyíljon meg a világ felé. Nagyon furcsa volt, hogy többször többes számban beszélt a lányról. „Ide jártunk”, „ide felvételiztünk”.
Ha mi mozgássérült emberek megértjük, hogy mi vagyunk kevesebben, nekünk kell nyitnunk, nekünk kell megmutatnunk magunkat, egy videón, egy meccsen, vagy egy lányhoz odalépve…
Ha a mozgássérült fiatalok szülei megértik, hogy gyermeküket hagyni kell kibontakozni, a saját életüket élni, és hogy ő „ő” és nem pedig „mi”
Akkor ép társaink számára mi sérült emberek is természetesebben leszünk, nemcsak Mosolyka, és Nick Vujicic fogja számukra a sérült ember társaságát jelenteni.
És akkor talán nemhiába ültünk le Gergő barátommal egy kávéra a Stadion sörözőben.
- A fotó persze nem a Stadion Sörözőben készült, nem ülünk, és nem kávézunk. -

---

Szombaton bementem a városba, lottót és tippmixet adtam fel.Semmi értelme nem volt, már az összes feladott szelvényem elszállt.:)

Hazafelé a buszmegállóban két csaj szórólapot osztogatott. Bulimeghívót, ha jól láttam. Az ott ácsorgó emberek közül csak nekem nem adtak. Megszoktam már. Persze agykontrollos meg hittérítős szóróanyagból mindig jut nekem is. Nem is értem...:D

A buszon ismét át akarta adni a helyét egy tizen/huszonéves leányzó...:O Megköszöntem, de nem ültem le. Helyben hagytam. Nem a lányt, hanem a szituációt.:)

A buszról leszállva pedig elestem. A zebrán. Na, az kemény volt. A térdemet is beütöttem, a tenyeremet lenyúztam, de szerencsére a következő autó érkezése előtt sikerült felkászálódnom.:)

És nem, ezeket az eséseket nem magyarázza, hogy mozgássérült vagyok. Figyelmetlen voltam, ennnyi. 

Otthon, vagyis itthon lakótársammal megittunk egy kávét, majd lejöttem a Matyira, mert Gergő anyukája hozott nekem töltött káposztát. Nagyon rendes volt,  köszönöm!:) A kaja pedig finom volt. Nagyon elszoktam ezektől a házias ízektől..:)

Mókás volt, ahogy mentem Jutkához, a zebrán futott utánam (!!) egy félig svéd, félig sváb 10 éves forma kisfiú, a következőket kiabálva: "Csókolom, nincs egy cigije?" A zebrán, utánam futva, érted? Beszarás. Gyárváros rulez!:D

A nap hátralévő része pihengetéssel telt, este megnéztem a Real-Barcát. Amikor a madridiak átvették a vezetést, már jobbára a Diósgyőr-Dunaújváros derbit néztem..:)

Közben elfogyasztottam a káposztát is, lakótársam hozott nekem tejfölt..:)

Megújult a borítóképem facebookon. Egy kedves leányzó műve, akinek egyébként sok ügyes és kreatív cucc van a tarsolyában és a vinyóján, majd együtt is fogunk kreatívkodni.:)

Közben egész este folyamatosan a Trollfoci-könyvet olvastam. 

Csak ismételni tudom magam: zseniális iromány, és sírva röhögök egyes részein. 

Mindenkinek csak ajánlani tudom, persze nem hátrány, ha szereted a focit. A magyart.:)

---

Ma reggel normális időben felébredtem, az óraátállítás miatt kicsit tartottam tőle, hogy ez nem fog sikerülni. 

Átállítottam azokat az órákat, amiket kellett, a konyhában lévő falióra még hátra van, még nem volt kedvem felmászni. 

Beszéltem faterral is, mondta, hogy egy-két dolgot "nem ártana, ha vinnénk", mikor legközelebb megyünk. Azaz legyünk szívesek vigyünk. 

Mondtam hogy jó, igyekszünk nem elfelejteni. Erre az volt a válasz, hogy csak azt nem felejti el az ember, amit nem akar. 

Mondom jó-jó, de elég sok mindennel foglalkozom mostanában. 

Erre megkaptam, hogy "mert Te aztán gondolom milyen kurva fontos  ember vagy..." Vagy valami ilyesmi. Apa csak egy van...:D

Elmentem a sarki kisboltba, Sportot vettem, meg krémest. Aztán hazajöttem. 

Kéne valamit rendelni a krémeshez, meg mosogatni, meg rendet rakni. 

Aztán este Hali-ETO a Dreherben.

A jövő hét meg elég eseménydús lesz. Mert ugye kurva fontos ember vagyok...:D

Fogkrém, fokhagyma, vöröshagyma. 

Ezeket kell vinni jövő vasárnap Écsre. 

Két f-betűs, meg kétféle hagyma. Nem fogom elfelejteni. 

Na de mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

GosziBlog az éterben

Hétfő. A puskacetlin az volt, az első szó, hogy mozi. Mit ne mondjam, vakartam is a fejemet rendesen, hogy hogy kerültem én moziba. Aztán rájöttem, hogy lakótársammal megnéztük a blogfilmet.:) Egy kávé után, vacsi előtt. Aztán fürdés, és este fél 9 táján már aludtam. 

A Kék fény ezúttal kimaradt, fél 9 táján már aludtam. 

---

Kedd. Jó nap volt. Virtuális élettársamtól kaptam egy igencsak valóságos sütit. És egy másik kollegina pedig... Róla gyakran írtam már ehelyütt... Viberen közöltem vele, hogy mennyire jól esik, hogy milyen közvetlen velem. Nem köszön rám messziről, nem ugrik a nyakamba. Hanem apró, pici gesztusokkal. Persze örült neki, hogy megemlítettem, hogy észrevettem. És megkérdezte, hogy ittam-e valamit. Pedig vasárnap óta nem ittam egy korty alkoholt sem.:)

Meló nagyon komoly volt: kolléga elmondása szerint 11 körül oda akart jönni hozzá, hogy intézzek el neki egy telefont, fél 3 körül került sorra. Addig pörgés volt. Mint egy tőzsdeügynök.:)

Este meg szerettem volna nézni az Egészséges erotikát. Állítólag nekem való film. Neeem, nem a pucér nők miatt, hanem a humor okán.:) De valahogy nem kötött le. Viszont mindenképpen meg fogom nézni. 

Ámbár ha bevezetik az internetadót, felértékelődik a film a másik említett szempontból is..:D

---

Szerda. Mert hát a kormány a világon egyedülálló, adatforgalom alapján kivetendő internet-adó bevezetését tervezi. Szerintem ez annyira nonszensz, és hátrafelé mutató ötlet, hogy biztosan nem fog megvalósulni. Jó tudom, naiv vagyok. 

Sírva vigad a magyar: a netadó ötlete rengeteg jobbnál jobb "besza-behu"-mémet eredményezett. Ungarische Tragikomédia.:/

Felírtam még ide, hogy szaridő. No comment... LOL, egyben írtam, és nem húzta alá a helyesírás-ellenőrző.:)

Ebédkor food manager-szerepet játszottam, egy menütípus ugyanis nem érkezett meg. Leszerveztük telefonon, jött pótkaja, ajándék banánnal. 

2-kor letettem a lantot, befejeztem a hetet. Az aluljáróban bevásároltam a hétvégére: vettem négy kiflit, meg három zsemlét. Nem vagyok normális.:)

Pihengettem, olvasgattam, és szerencsére az is eszembe jutott, hogy csütörtökön 23-a lesz. Így aztán bepötyögtem a gázóra-állást. 

Este befutottak tesómék, nem sok idejük volt, elmentünk Lidlbe, vettem ezt-azt. Ja meg adtam egy pacsit unokaöcsinek. <3 p="">
(szerk.: a tegnapi újrajátszott Kecskemét-ETO meccs vége 1-1. 1-1-nél szakadt félbe, így igazságos. Ilyen sem volt még, hogy egy ETO-meccset elfelejtek leírni. Ez a szezon már kuka...)

---

Csütörtök. Régebben nagyon szerettem október 23-at. Érdekel a XX. századi történelem, tetszettek az '56-os dokumentumfilmek. Ez persze ma is így van, de mivel közeledik Anyu halálának második évfordulója, és egyfolytában eszembe jut az az időszak, úgy azért nagyon nem jó. 

Reggel kopácsolásra ébredtünk, a szomszédban felújítás zajlik. De legalább nem órára keltünk.:)

Aztán fürdőszoba-takarítás volt a program, 3,5 órán keresztül ganéztunk, kb. szó szerint. Elpakoltam minden felesleges dolgot, lakótársam mosogatott, törölgettünk... 

Anyutól át vettem azt a szokást, hogy mindenféle szatyrot elrakok. Mert valamire még jó lesz, ugye... Három fióknyit szórtam ki...:O :D 

Így is van vagy 8-10 gurigányi szemeteszsák, meg tízórais zacskó is van... 

Vacsorára finom lidlis rántott mozzarellás-paradicsomos csirkefalatokat sütöttem ki. 

Hosszú idő után irkáltunk egy sokat emlegetett leányzóval. Váratlanul ismertem meg, sokáig beszélgettünk, aztán hirtelen eltűnt. Most talán visszatért. Öröm-boldogság.:)

Este megnéztem a Megdönteni Hajnal Tímeát című magyar vígjátékot. Nem lesz belőle klasszikus, de azért meg fogom még nézni. Könnyű filmecske, jó dumákkal, váratlan poénokkal, formabontó narrációval...:)

Közben és utána hajnali fél 2-ig pötyögtünk kolleginával. Ahhoz képest, hogy fél 8-kor még ittam egy kávét, mert majdnem bealudtam...:) Neki egyébként mééég nem adtam fedőnevet!;) 

De nagyon jókat szoktunk beszélgetni, és nagyon tud motiválni. Remélem, ez valamennyire kölcsönös.:)

---

Ma délelőtt az Árkádban voltam. A könyvesboltban megvettem a Trollfoci-könyvet, meg Szuper Levente jégkorongkapus önéletrajzát. 

Közben ugyanott megállított egy néni. Elmesélte, hogy a kislánya ugyancsak mozgássérült, és megkért, hogy írjak neki facebookon, és hívjam el társaságba, emberek közé. 

Meglepődtem. Picit furán kivitelezhetőnek tűnik a dolog, mert hogy mit is írjak a lánynak, hogy ne vegye ki hülyén magát. Egyébként szerintem látásból szerintem ismerem a csajt. 

És az is fura volt, hogy végig többes számban beszélt a lányáról: ide felvételiztünk, ide jártunk, stb. 

Nem, nem vagyok ironikus. Ilyen témában főleg nem. Nagyon szeretnék segíteni. 

Aztán Spar. Vettem vécéillatosítót, meg hideg zsíroldót...:) 

Hazatérve neteztem, meg konzervet ebédeltem. Valami Cowboy-egytálétel, vagy mi a szösz volt a neve, nagyon vagány...:D

Kaja után meg olvastam, Sportot, meg a két fent említett könyvet. A Trollfocin visítottam a röhögéstől, ezt vártam, nem csalódtam, zseniálisak a srácok.:)

Mára már semmi program. 

Holnap terveztem Écsre menni. De lehet, hogy kimarad, mert fordítani kell, rakodni is kell. délután meg Real-Barca. Vasárnap meg Hali-ETO-t nézünk a Dreherben. 

---

Hm... Úgy néz ki, hogy a blogfilm kapcsán az egyik győri rádió vendégei leszünk szerda este Harcsi barátommal. 

Amint tudunk részleteket, megírjuk. 

De még nem 100%. 

100,1;)

---

A többi majd kiderül.

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

GosziBlog-A film

Hétfőn a bejegyzés megírása után pihenés volt a program. Meg Kék fényt néztem, meg egy buta régi magyar filmet az M3-on. Azért buta, mert hiába vártam az izgalmas végkifejletet, azt végül "agyoncsapták" a főhős öngyilkosságával... 

---

Kedd. Fél 3-ig dolgoztam. Vicces volt, mert fel akartam hívni itthonról Harcsi barátomat, de nem kellett a telefonhoz nyúlnom, mert a buszmegálló és a lakásom között összefutottunk. Picit beszélgettünk, aztán hazaballagtam. 

Ismét kávéztunk lakótársammal, dumáltunk egy jót, és megnéztem a Feröer-szigetek-Magyarország meccset. Közben meg egy kolleginával irkáltunk viberen. 

----

Szerda. Apám kérésére telefonon intéztem neki mosógépszerelőt. Mondtam neki, hogy előbb nézesse meg a biztosítékot, nem ott van-e a rejtélyes hiba. Lehülyézett, ezért hívtam szerelőt. Aki aztán nem vitte el a mosógépet, megkérte apámat, hogy nézesse meg a biztosítékot. Győzelem.:D

2-ig voltam melóban.

Gergő barátom és barátnője 3 hónapot Kanadában töltött, ahonnan néha videóüzenetekkel jelentkeztek. Ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy a blogom hatodik születésnapjára készítsünk egy videót. 

A gondolatot tett követte, szerdán megejtettük a forgatást. Nem szeretnék róla sokat írni, a film önmagáért beszél.:) Gergő nagyot alkotott, és többé-kevésbé magammal is meg voltam elégedve. Ami annak fényében nagy szó, hogy utálom, ha filmeznek.:) A járásom még hagyján, de van ez a little-kóros-túlmozgásos-fejtekerésem is, botrányos látvány...

Szépen ránk sötétedett, mire végeztünk, már csak kajcsi, fürcsi, meg pihi volt. 

Hm... Az álmoskönyvek szerint nem jelent jót, ha egy lány azt mondja, hogy várjam meg, amíg fürdik, és mindjárt jön, én pedig bealszom. Most ez történt. Persze csak messengeren...:( :)

---

Csütörtök. Munka után elmentem a plázába. Találkoztam egy régi kedves cimbivel, váltottunk pár szót. Aztán vettem cipőt. Ugyanolyat akartam, mint a régi, ami persze már szarrá volt kopva. Amikor az eladót megkérdeztem, hogy a kezemben lévő csuka ugyanolyan-e, mint ami a lábamon van, mosolyogva válaszolt, hogy "hát valami hasonló".:) Szeretem, ha egy nőnek van humora.:D A cipő egyébként pöpec, a régi jobbos talpa már slickre kopott, új cipőben tényleg úgy érzem, mintha jobbak lennének a lábaim...:)

Most vettem észre, hogy új útvonalon jár a 14-es.:O De így legalább le tudtam ugrani cigiért. A másik buszon viszont heringparty volt. Diszlájk...:/

---

Péntek. Meló után a Smukiba mentem, kórházi cimbikkel iddogáltunk. A sör mellett egy diós-mákos (!) pálinka is lecsúszott, hááát.... Nem voltunk szomjasak...:)

Jól éreztük magunkat, ismét sikerült rendesen belecsapni az éjszakába. A bölcsességfogamnak is csak az első 1-2 sörig fájt a hideg sör. Aztán megbarátkoztak...:D

--

Szombat. Fejfájással ébredtem. De az Algoflex csodát tett.:) A Smukiból írtam egy lánynak, akivel már nagyon rég beszéltünk. Reggel írt vissza, picit pötyögtünk, majd azt ígérte, meló után mesél bővebben. Végülis már meló után vagyunk. 

Délután elmentem lottózóba, meg boltba. 

5-re aztán megérkezett Gergő, elhozta a film végleges változatát. 

Hm... Titokkampány, óvatos promóció megvolt, szerintem ügyesen csináltuk. A film is zseniális, Gergő nagyon jól összevágta, és ami a legfontosabb, mindketten magunkat adjuk. Én nem bánnám, ha lenne folytatás valami formában. És van is szó róla..:)

Csinálnom kellett egy youtube-fiókot, mert máshová nem tudtam feltölteni a videót. 

Ha már ennyit írok róla, akkor már ide is feltöltöm...:)

Szóval ezzel a kis filmecskével szeretném megköszönni, hogy hat éve olvastok, kíváncsian várom a -szándékaim szerint- változó formában testet öltő folytatást!:)

Este a konyhában megittam egy üveg lidlis multivitaminlevet a nagy izgalomra.:)

---

Vasárnap reggel tudtam meg, hogy infarktusa után kórházban ápolják Hajdú B. Istvánt, kedvenc sportriporteremet. Mielőbbi teljes felépülést kívánok neki, visszavárom, már most hiányzik... 

Rengetegen kommenteltetek a videóhoz, köszönet érte. A legjobban talán egy lány szavai estek, aki azt írta, hogy büszke rám, és hogy legyen több önbizalmam, mert lenne mire. Köszönöm! És mindenkinek a biztató, kedves szavakat. Egyéb dolgok is körvonalazódnak a háttérben, de ezekről majd később...:)

Még délelőtt árkádoltam egyet, aztán mostam. Nem találtam meg a biogolyót, aztán meglett. A mosógépben volt. Most az ETO-mezemet nem találom. Van Böőr a hátán...:( :D

Ebédet az Ernestóból rendeltem. Szombaton meg vacsorát...:)

Kicsi tévé, meg face-trécs után kiballagtam ETO-meccsre. 0-0 az Újpest ellen, gyengus volt, pedig a helyzeteink megvoltak. Nem tudom, most egyáltalán bent vagyunk-e még az első tízben, de még mindig Horváth Feri-párti vagyok, főleg Pinyő ellenében... 

Az meg rejtély, miért nem voltak képesek 18.30 helyett 16.30-ra, a Vidi-Lokival megcserélve adni a meccsünket, ha már este 7-kor a kéziscsajok a BL-ben vitézkedtek...

Hazatérve levezető sör, facebook, vacsi-fürcsi-alvás... Fél 1-kor...:D

---

Ma reggel persze hulla voltam.

Meg kb. egész nap.

Reggel egy kedves-aranyos kollegina elmesélte, hogy megvette Nick Vujicic egyik könyvét. Nekem is illenék már elolvasnom...

Hm... Most azt nem fogom kifejteni, hogy virtuális élettársam mennyire szimpi. Úgyis tabuk vagyunk egymás számára...:)

A fürdőszobatűz idején segédkező kolleginámnak meg szülinapja van, ehelyütt is Isten éltesse őt nagyon sokáig!:)

Itthon vagyok, mindjárt lakótársamnak is megmutatom a videót.

A héten ugye csak szerdáig meló. 

Aznap este buli, a hosszú hétvégén fordítás, takarítás, lesz a program, meg persze Écsre is ki kéne nézni. 

Majd alakulnak a dolgok. 

Mára viszont ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Koffeinkúra

Nem emlékszem, hogy a csütörtöki poszt közzététele után történt-e még valami érdekes. Szerintem nem. Mármint aznap.

---

Péntek. Stresszes-pörgős munkanap, 2-kor ennek megfelelően le is tettem a lantot. 

A konyhában lévő óra szerint 14.55-kor értem haza. És este 6-ig ki sem mozdultunk onnan lakótársammal. Beszélgettünk-cigiztünk-kávéztunk. 

Egyébként vicces. Pont a napokban beszélgettem arról valakivel, hogy ha együtt élnék valakivel, biztos uncsibuncsi lennék, meg velem nem lehet túl sok mindenről beszélgetni, hát ez most megcáfolódott. Remélem, azért nőben is van ilyen.:D

Aztán még folytatódott a traccsparti, az F1 Orosz Nagydíj szabadedzésébe is belenéztünk, majd elvonultunk aludni. 

Aha... Az elfogyasztott három kotyogós kávé hatására hajnali 2-ig képtelen voltam elaludni. 

---

Szombat. Az elfogyasztott három kotyogós kávé hatására nem bírtam időben felkelni, így aztán most nem mentem el tesómékkal piacra.:(

Pihengettem, mostam, F1 időmérőt néztem, meg ebédet rendeltem a Don Pepéből: hamburgert.:D Délután 3-ra hivatalos voltam kedvenc törzshelyemre egy afféle kávézós szeánszra. Olyan szinten he voltam egész nap, hogy nem indultam el időben. Értem jöttek, és fél 4-re értünk oda, akkor kezdtünk, megvártak. 

Érdekes volt, jó volt!:)

Utána cimbi eldobott tippmixet feladni, majd visszamentünk kocsmázni. 

Kezdődött ugyanis a Románia-Magyarország EB-selejtező. 

1-1 lett, Dárdai tényleg gatyába rázta a csapatot. Pintér egy nulla, de ez a csapat ezzel a mentalitással igencsak biztató volt. 

Szalai les címén érvénytelenített szabályos góljánál épp a pultnál voltam, és annak a srácnak a nyakában kötöttem ki, aki segített elvinni a söröket. Csak semmi buzulás.:D

Dzsudzsák góljára pedig még évtizedek múlva is emlékezni fogok. 

A Smuki egyébként sport szempontjából pozitív: ott néztem az ETO első BL-győzelmét. A másodikat a Városházánál telefonon közvetítettem kolleginámnak.:)

Meg persze a vízilabda VB-döntőt is ott néztük. 

Tippmix: kétezer forintot feltettem a magyar győzelemre. Ez ugye bukó, de egy másik szelvényen legalább az a kétezer visszajött.:)

A meccs után bohóckodások-beszélgetések, meg ugye születendő unokaöcsém egészségére is ittunk azért.:)

Vacsorát pedig a Pingwinből rendeltünk: hamburgert. 

Itthon még két levezető sör következett, és egy kolleginával irkáltam, fél 2-ig.:)

---

Vasárnap. Nem voltam másnapos, de túl kipihent sem. 

Egykor kezdődött a Forma-1, Hamilton nyert, minden idők egyik legunalmasabb futamán. Nihil. No comment...

Utána lakótársammal elmentünk Lidlbe. Vettem vacsorát: sajtburgert. A változatosság gyönyörködtet.:D

Szavazni is elindultam. Csak hát új helyen kellett szavaznom, én meg b*sztam elolvasni az értesítőt. Annyira meg nem vagyok egyik párt felé sem elköteleződve, hogy utánanézzek neten, hogy a Balassiba, vagy a Lukácsba kell-e mennem...

Egy ismerősöm képviselőjelöltként vett részt a választásokon, két cimborám pedig polgármester lett. Vagyis egyikük maradt...:)

Hazatérve megittunk még egy kotyogós kávét, beszélgettünk, és nyugovóra tértünk. 

*

Petivel sokat poénkodunk, hogy "jó feleség" módjára kikérdezzük egymást, hogy telt a nap, mi van még intéznivaló, stb. 

Szokatlan, de igen jó érzés, hogy van kivel beszélgetni, hogy van kivel boltba menni, mosást bevárni... 

Jó, ez biztos hülyeség, mert tapasztalatlan és/vagy lúzer vagyok. De ezek azok a dolgok, amik hiányoznak. 

Khm... Nehogy most meg az jöjjön le a sorok között, hogy buzi vagyok...:D

Lányok... Hááát most konkrétan senkiről nem tudok beszámolni.:) Sok csaj  nagyon szimpatikus, kettő közülük kifejezetten bejövős. Egyiküket sem "kommunikáltam" senkinek, ezen nem is fogok változtatni. Mindenesetre biztos sokan meglepődnének. Köztük én is!:D De no way, a Túl jó nő a csajom filmcímnek elmegy, az élet nem ilyen. 

A magyarázkodást meg meguntam, hogy ki miért szimpatikus, meg "te elhiszed, hogy lehet köztetek valami?". Nem, nem hiszem.:)

Éljen  a vénasszonyok nyara!:D

*

Jól kezdődött a hét, reggel csekkoltam a tippmixet, és nyertem. Június óta először!:) 

Egész tűrhető hétfő volt. 

Szeretem, ha megnevettetek egy lányt. Ha ő engem, az sem rossz. Ha visítva röhögök, az meg egyenesen ok a leánykérésre. Na jó, nem teljesen!:)

Fél 4 táján távoztam melóból. Egy kolléganőmmel jöttem a 17-esen, az Árkádnál meg sikerült olyan beleéléssel hallgatnom a zenét, hogy kb. bohócot csináltam magamból..:)

Hazatérve kotyogós kávé, beszélgetés lakótársammal, meg párhuzamosan online virtuális élettársammal!;)

Még kicsit pakolásznom kéne, meg leszedni a ruhaszárítót. Meg fürcsi, meg vacsi.:)

A héten? 

Cipőt szeretnék venni, meg egy könyv is szerepel a kívánságlistán. Meg KFC. Ugye?;)

Kicsit ideges vagyok, mert semmi intéznivaló nem jut eszembe, azaz valamit tuti elfelejtek...:( :D

A héten talán már utal a NAV. És ha mákom van, lassan a MÁK is jelentkezik.:)

Jah, szombaton nem dolgozom. 

Egyrészt pénteken sörözés... Másrészt szombaton naaaagy nap lesz! Egy kis meglepetéssel készülök Harcsi barátom segítségével és közreműködésével!:)

Vasárnap meg ETO-Újpest. 

De addig még jelentkezem a tervek szerint. 

Mára viszont ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Boldogposzt

Vasárnap már semmi lényeges nem történt, neteztem, cimbivel beszélgettem, tévéztem. Bianchi balesete miatt ezúttal német híradót néztem, onnan valamiért részletesebb hírek érkeztek. 

Bianchi nagyon nagyot esett, sérülései is nagyon súlyosak. De azon nagyon ki vagyok akadva, hogy különböző Forma-1-es portálokon sokan a balesetről készült fotókat, videókat keresik, hiányolják. Miért? Ez miért jó? 

Rendben, a balesetek hozzátartoznak az F1 világához, de az ilyen szenzációhajhászást valahogy nem tudom elfogadni. 

---

Hétfő. Felírtam a puskacetlimre, hogy rövid út. Nem tudom, hogy ez mit jelent. Talán azt, hogy munkahelyemen kifelé jövet immáron tudok rövidíteni? Igen, talán ez lesz az!:)

Felírtam egy lány nevét is, akiről lesz még szó később. 

És egy másik lányét, aki hosszú idő után lájkolta egy bejegyzésemet facebookon. Jó, ez így tök banálisan, meg gyerekesen hangzik... Ez a tény csak azért bír hírértékkel, mert a lány kb. a semmiből lépett az életembe, tök jóban voltunk, aztán ennek valamikor vége lett. Az okát nem tudom, csak sejtem.

Alapvetően más ő, mint a legtöbb ismerősöm, ezért lehet, hogy nem megfelelően reagáltam bizonyos helyzetekben. 

Slusszpoén egyébként, hogy egyszer megkérdezték a véleményemet róla, és a meglepetéstől szóhoz sem jutottam, aminek következtében jól ki is lettem röhögve, hogy mit képzelek, egy ilyen lány majd biztos velem fog szóba állni. 

Én is szinte folyamatosan meg voltam lepődve, de igen, szóba állt...

Meló után Gergő barátommal spontán módon a Vendelinben kötöttünk ki, egy kávézós-beszélgetős-tippmixelős összeröffre. 

A szelvényem még aznap este elszállt...:( :D

Horváth Feri egyelőre (?) marad az ETO edzője, a Magyar Kupában pedig egy Gyirmót elleni városi derbi következik.:)

A románok ellen pedig nem pénteken, hanem szombaton játszunk!:)

Este fogmosás közben meg elszállt az egyik izzó a fürdőszobában, akkorát csattant, majd' lef*stam a bokámat!:)

---

Kedd. Történelmi pillanat: meló után elbóbiskoltam a városi buszon.:) Szerencsére jött egy ismerősöm, rám köszönt, így felébredtem..:D

Váltottunk pár szót, aztán elköszöntünk, bankoltam. 

Itthon lakótársammal beszélgettünk az élet nagy dolgairól, meg főtt tojást főztem magunknak vacsorára!:)

Ha megosztasz egy idézetet az élet apró örömeiről, vidám pillanatokról, amik széppé teszik a napodat, és egy olyan lány lájkolja, és küld egy szmájlit, aki pont egy olyan emberke, akire ez az idézet minden szempontból igaz, akkor ez egy újabb apró-pici örömpillanat. Szerintem.:)

---

Szerda. Állítólag a csillagokban is meg volt írva, hogy különleges nap lesz. Az lett.:) Kollegina elcsípett a szereldében, felkísért az irodába. Lekanyarodtunk a konyhába. Elővettem a bögrémet, eresztettem bele vizet, közben beszélgettünk. És a lány kinyitotta nekem a mikró ajtaját. Igen, a mikrózott víz rákot okoz. Meg dohányzom is... 

Na, szóval ez a pillanat annyira megérintet... Nem, ez nem egy burkolt, vagy nemburkolt szerelmi vallomás. Ez egy beszámoló egy olyan kis élményről, ami nagyon jól esett. Valakitől, aki -ha nagy szavakat szeretnék használni- lelkem olyan húrjait tudja megpengetni, amiket csak nagyon kevesen. Jaj, ez most nyálas lett. Mindegy, tudja, ha olvassa, nem lát újdonságot. És talán magyarázkodnom sem kell.:)

Hm... Tényleg különös nap volt, apám is elnézést kért, hogy mindig mindenen panaszkodik. Amúgy tényleg úgy van, ahogy mondta...:/ :)

Meló után el akartam menni postára, de elmaradt. Kolléganőm elvitt a plázáig, onnan meg hazajöttem. Cimbivel gyors egymásutánban két kávét megittam, vacsi, beszélgetés, és el is telt a nap. El nem tudom mondani, mekkora jó érzés, hogy nem vagyok egyedül!:)

---

Csütörtök. Délelőtt felhívtam a fogyatékosügyi hivatalt, hogy nem kell soron kívül kiadniuk a papírt, később jár le a parkolási engedélyem, mint gondoltam. 

Meló után el akartam menni postára. És nem maradt el. Utána  járdán megbotlottam egy aknafedélben, és elestem. A délutáni csúcsban előre féltem, hogy hányan jönnek oda segíteni, és magyarázhatom el, hogy nem vagyok részeg, csak béna. És még figyelmetlen is. Hááát... SENKI nem jött oda. Egy-két emberke szabályosan átlépett (!), jópáran kikerültem. Egy csaj kérdezte meg messziről, hogy minden rendben van-e, de kb. úgy, mintha épp az ebola tüneteit produkálnám.

Az újságosnál megvettem újdonsült kedvenc focis újságomat. Kifelé ballagva egy olyan barátommal találkoztam, akit hazaérve fel akartam hívni. Vonzás törvénye.:)

A zebránál véletlenül nekimentem hátulról egy 10-12 év körüli kislánynak. Szegényt majdnem belöktem az útra, autó nem jött, azért is indultam el, mert az vártam, hogy ő is el fog. 

Elnézést kértem, de előre féltem, hogy sírás lesz, vagy leszid, kicsúfol, stb. Nem ez történt. Mondta, hogy "nem, bocsi, én bambultam el." Meglepődtem. Összenevettünk, majd amikor ő a Révai, én meg a buszmegálló felé indultam, elköszönt. "Ezek a mai fiatalok..." Nem, nem reménytelen a helyzet.:)

Hazatérve megint két kávé következett, most meg blogolok, minő meglepetés...:)

És mára nincs is semmi tervben. 

Holnap kéne egyet tippmixelni, szombaton Smuki. Este román-magyar. Nem pénteken!:D

Hétvégén még F1 Orosz Nagydíj, sörfesztiválra meg szerintem nem megyek, 2000 forintos belépővel szerintem nem buli...

Jövő hét? Móniékkal jó lenne megsasolni a KFC-t, meg majd kéne bankolnom, egy-két régen halasztott talit is be kéne pótolni, fordítani is kéne... Szóval nem fogok unatkozni. 

Van valami a fejemben, amit szerintem elfelejtettem, de nem tudom, mi az. Nem csoda, hiszen elfelejtettem...:D

Úgyhogy mára be is fejezem. 

*

Csínján szoktam bánni a boldogság szóval. Tesómék esküvője mellett talán az ETO focistáinak bajnoki címe, és a kézislányok BL-győzelmei voltak azok a pillanatok, amikor igazán boldognak éreztem magam. Szánalmas, mi? Nem, egyébként nem az!:)

A jókedv és a vidámság igenis más jelent...:)

De most életem eddigi legboldogabb időszaka következik: nagybácsi leszek! <3 i="">

Még meg sem született, már tanít: problémákat helyén kezelni, hülyeségeken a lehető legkevésbé agyalni, várni, és örülni. 

Szerintem nagyon jóban leszünk!:)

*

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Kolesz-feeling

Vasárnap este igazi "parasztvacsorával" zártam a napot: szalonna, hagyma, paprika, paradicsom, málnaszörp. Nagyon finom volt, de sok mindent odaadnék azért, hogy ez mind "házi" legyen, mint jó 20 évvel ezelőtt, nem pedig egytől-egyig boltban vásárolt cuccok, mint manapság...

---

Hétfő. Nagyon nehezen keltem fel, elég aktív volt a szundi-gomb, de szerencsére időben odaértem a szokásos találkahelyre.

Meló után tesómék értem jöttek. Voltak kint faternál, hoztak újságokat, súlyzókat, meg habverőt is!:)

Aztán élményfürdőbe indultunk. Annyi volt a bonyodalom, hogy tesóm otthon felejtette a fürdőgatyáját, így még el kellett mennünk beszerezni egyet. 

A fürdőbe érve egy sráctól kaptam ajándékba egy napijegyet szaunakert-belépővel, mert neki nem kellett..:O :)

Ez amolyan "tesós szeánsz" volt, nagyokat dumáltunk, áztattuk magunkat, sőt még úszóversenyt is rendeztünk. Bemelegítés nélkül sprinteket úszni fantasztikus érzés...:/ :D

Mivel engem ugye megdobtak egy belépővel, nem egymás mellett volt tesómmal az öltözőszekrényünk. Az enyém egy sor legszélén volt, mellette a falon tükör. Na, és kifelé jövet abban láttam, hogy egy csodaszép leányzó öltözködik a mellettem lévő sorban. Épp a bugyiját igazgatta...:O Perverz kukkoló állat vagyok, de nem bírtam megállni, hogy ne nézzem végig...:D Mondjuk kishíján hasra estem a meglepetéstől...:D

Hm... Az élet néha furcsa dolgokat produkál. Pont nemrég beszélgettem egy ismerősömmel, hogy apróságok hiányoznak az életemből. Például, hogy itthon vagyok, és mozdul a kulcs a zárban: valaki hazatér. Vagy hogy ne egyedül kávézzak a konyhában... 

Nos, mivel egy cimborámnak átmenetileg lakhatási gondjai adódtak, és hozzám költözött, ezek az apróságok "megérkeztek".

Legközelebb azt fogom leírni, hogy bárcsak itt a lakásomban is igazgatná egy lány a bugyiját öltözködés közben...:D

Hazatérve igazi update-vacsora, fél 10 magasságában bundás kenyeret sütöttem.:)

---

Kedden fél 4-ig voltam, tesómékkal kisebb bevásárlóturizmust tartottunk, aztán elkezdtük cimbinek előkészíteni a kisszobát: lomtalanítottunk. Amikor vittük le a szemetet, kishíján szemtanúi lettünk egy kis erőszakos cselekménynek, de szerencsére elmaradt a komolyabb balhé. 

---

Szerdán meló után busszal jöttem haza, újdonsült lakótársammal megittunk egy welcome-drinket, és beszélgettünk. 

Nagyon furcsa, hogy van itt valaki, hogy egy nap nem a portással, vagy épp az engem hazadobó kollégával beszélek utoljára élőben. De persze nagyon jó érzés. 

Ücsörgés a konyhában, cigi, dumcsi, aztán fürdés- persze külön-külön :D-, majd mindenki megy a szobájába. Tiszta kolesz-feeling.:)

---

Csütörtökön nagy nap volt munkahelyünk életében. De erről többet munkaszerződésem titoktartásra vonatkozó része miatt nem írhatok. 

Egyik legkedvesebb kolleginámnak névnapja volt, cuppanós puszival köszöntöttem.:D

Telefonon elkezdtem intézni parkolási engedélyem meghosszabbítását. Nem egyszerű történet, vagy négy hivatallal beszéltem. A végén inkább letettem a telefont, és elköszöntem. Kis szusszanás után visszahívtam a nénit, aki aztán nagyon segítőkész volt. 

Kiderült, hogy a fogyatékossági támogatással kapcsolatos orvosi szakvéleményemen az "önálló életvitelre nem alkalmas" szöveg szerepel. Jó, ez csak egy szófordulat, de akkor is illúzióromboló. Nem egy puncimágnes-duma. De ha fordítok egyet a dolgon: találnom kell valakit, mert papírom van róla, hogy egyedül nem megy..:D

Amúgy is lehet abban valami, hogy vonzom az anyáskodó lányokat. Csütörtökön is beszélgettem úgy egy csajszival, hogy éreztem, hogy szinte már túl kedvesen, de nem lekezelően beszél velem. Már-már azon gondolkodtam, hogy elhívom egy fagyira. Nyalnék valamit...:D Na jó, nem viccelem el a dolgot, nagyon aranyos volt...:)

Jól esik, ha egy nekem sokat jelentő leányzó elárulja, hogy alakulgat valami egy pasival. Tényleg, őszintén. 

Az utóbbi időszak tapasztalatai alapján nekem most hátrébb kell húzódnom az agarakkal. Nem akarok semmiféle problémát, félreértést, komplikációt, kavarcot.

---

Péntek. Időben hazajöttem, elég pangós nap volt. 

Igen jót aludtam, 4 körül lefeküdtem, és fél 7-kor ébredtem fel. 7-kor meg kezdődött az ETO-meccs. Felcsúton játszottunk, 2-1-re kikaptunk. Ismételten saját magunkat vertük meg, katasztrofális volt... Horváth Feri pedig lemondott. Sajnálom, de ez már benne volt a pakliban. 

Csak Pinyő ne térjen vissza. Az bebaszna...

Még csütörtökön volt egy lánnyal egy elég furcsa beszélgetésünk, nagyon félreértettük egymást. Szerencsére tisztáztuk a dolgokat, pénteken hajnali fél 2-ig irkáltunk. Még azt is megvárta, amíg megvacsorázom.:)

---

Szombaton kimentem Écsre. Nem siettem. Előtte mostam-pakolásztam. 

Nem voltam a toppon, a boltban fizetés után a pénztárnál felejtettem a cuccokat, a bankautomatába meg aprót akartam dobni...XD

Écs... Hát, a körülményekhez képest egész jól elvoltunk apámmal, hihetetlen fazon az öreg. Felesleges példákat írnom. Aki nem látja, nem érti, nem hiszi el... 

Kis szomszédolás után leballagtam a buszra, és visszajöttem. 

A 14-esről egy megállóval előbb leszálltam, és a Stadion Sörözőben megittam egy sört. 

Itthon még kettőt. Aztán megjött a lakótársam. Vele még kettőt. Meg egy rakétát...:D

De ennek ellenére viszonylag időben lefeküdtünk. 

*

Azért az beszarás, hogy újdonsült lakótársam első "közös hétvégénken" az általa természetesen nem ismert virtuális élettársam szomszédjában dolgozik...XD

*

Vasárnap. Hatkor keltünk, közös kávéval indult a nap.

Nagyon szarul voltam, szerintem meg is fáztam, meg másnapos is voltam. Szerencsére mostanra egész jó a helyzet. 

Forma-1. Japán Nagydíj. Írhatnék arról, hogy Hamilton nyert. Vagy arról, hogy a szezon végén Vettel a Red Bullt, Alonso a Ferrarit hagyja el. 

De Jules Bianchi balesete miatt ezek most lényegtelen dolgok. 

A Ferrari utánpótlásprogramjában szereplő, a Marussia csapatában versenyző francia pilóta súlyos fejsérüléseket szenvedett, amikor autója a becsúszott a Sutil autóját mentő traktor alá. A képek nagyon-nagyon ijesztőek. 

Apró reménysugár, hogy a pilóta a hírek szerint önállóan lélegzik. 

Jobbulást, Jules! Vissza kell térned, Ferrarit kell vezetned!

Ma egyébként sehol nem voltam. Pihentem, tévéztem, hambit rendeltem, és kábé ennyi. 

---

Jövő hét? Posta, bank, cipőt is kéne venni...

Pénteken román-magyar, hétvégén első győri sörfesztivál, szóval biztos nem lesz unalom!

Majd mesélek!

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)