---
Tegnap este maximum annyi említésre méltó esemény történt, hogy amikor mentem lefekvés előtt fogat mosni, akkor vettem észre, hogy elfelejtettem kipakolni a mosógépet. Fizikailag fájt, hogy még teregetnem kellett, amikor már lelki szemeimmel láttam magamat az ágyikómban. De hősiesen teljesítettem a kihívást.:)
---
Ma. Fél 5-kor keltem, lakótársammal kávéztam.
A szombati buli kapcsán említett újonnan megismert lány észrevette a bejegyzést, a róla szóló sorokat, és ki is posztolta, és meg is jelölt benne, és azt írta benne, hogy... Hm... Ha ismersz, úgyis láttad.;)
Amúgy átszerkesztettem kicsit a tegnapi írást, a szokásosnál is több elírás, szóismétlés volt benne.
Hm... Egy inkább látásból ismert "ismerősöm" szerintem egy pár nappal ezelőtti, poénnak szánt, de általa személyeskedésként értelmezett, általam emiatt aztán törölt bejegyzésre reflektálva tegnap kiírt valami olyasmit, hogy "az értelmi fogyatékosok szeretetre méltók, a testi hibásak és mozgássérültek viszont hajlamosak a gonoszkodásra."
Pff... Nem szeretek személyeskedni. Nem is nagyon szokásom. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ezt idézte valahonnan vagy saját magvas gondolatok. Mindazonáltal írtam egy kommentet, amit aztán töröltem. De csak bennem van a kisördög, hogy beírom kommentbe, hogy "én nagyon szeretlek." De akkor gonosz lennék.:D
Éééés egyébként azért esett szarul, mert mondja azt, hogy barna hajú szemüveges köcsög, de ha meggondolatlanul írok ki valamit -amit nem is bunkóságnak szántam-, annak semmi köze a járásomhoz. Szerintem.
Látjátok, milyen az élet? Sokkal több szót vesztegettem arra, ami bánt, mint a kedves hölgyemény soraira, amitől pedig madarat lehetett volna fogatni velem...
Reggel aztán még lakótársam váratlanul ismét hazajött, amitől aztán majd összefostam a bokámat, lévén, hogy a konyhában cigiztem-kávéztam, teljes hangerőn zenét hallgattam, és egyszer csak feltűnt a szemem sarkában... Még mindig érzem az infarktust, amit akkor kaptam...:)
Nem mentem 8-ra az Okmányirodába, el akartam kerülni az iskolakezdési csúcsot a buszon.
Kilenc után valamikor értem oda. Megmondták, melyik pulthoz kell mennem, nem kellett sorszámot kérni.
A hölgy nagyon elfoglalt volt, kb. 2 percig rám sem nézett. Mellette ülő kolléganője kérdezte meg, hogy miben tudnak segíteni. Mondtam, hogy parkolási engedélyt szeretnék hosszabbítani.
Megkérdezték, milyen dokumentumot hoztam. Mondtam, hogy a fogyatékossági támogatáshoz kapcsolódó orvosi dokumentációt. Mondták, hogy az adókedvezményeset kellett volna, mert akkor nem csak három évre tudnák megadni az új igazolványt.
1. Csak kétszer telefonáltam be, hogy mit vigyek.
2. Az emelt összegű családi pótlékot két évre kaptam meg anno, a parkolási engedélyt ötre. Nem értem az összefüggést.
Kiküldtek fotót csináltatni. Meg alá kellett írnom egy papírt úgy, hogy autogramom -hehe :D- ne lógjon rá a keretre. Hát majdnem hozzáért. Állva, egyenetlen felületen kellett írnom. Béna vagyok, papírom van róla.:)
Visszamentem, fél óra várakozás következett. Ekkor odajött hozzám a néni, hogy nem jó a fotó, menjek ki újat csináltatni. Majd kezembe nyomja Németh Lajos papírját. Mondom én nem ő vagyok, de tényleg ám. Az én képem rendben volt. A körülményekhez képest.:)
Fél óra múlva kezemben is volt a friss, ropogós bénakártya. A néni beikszelte, hogy leadtam a régi kártyát, úgyhogy spongyát helyeztem összes vélt vagy valós sérelmemre vele kapcsolatban.:)
Az Okmányiroda előtt összefutottam Mónival, és kis családjával, ez akkor sem jött volna össze jobban, ha előre megbeszéljük.;)
Egy Citroennel jöttek értem. Kis túlzással életemben nem láttam még annyi Citroent, amennyit abban a tíz percben, amíg cimbire vártam.
Elintéztük, amit kellett. Hihetetlen, Ausztriában mennyire emberközpontúbbak a hivatalok, ügyfélszolgálatok. Már amennyit láttam belőlük...:)
Az ETO Park bejáratánál összefutottam Harcsi barátom anyukájával. Ez akkor sem jött volna össze jobban, ha előre megbeszéljük.;)
Posta. Ajánlott levelet vettem át, meg csekkeket adtam fel. Nyújtottam a néninek az ajánlott leveles papírt, erre ő kivette a másikból a csekkeket. Ennél nagyobb bajom sose legyen. Csak mosolyogtam a dolgon.:)
Kedves ismerősömnek hála megérkezett az utazási kedvezmény-kártyám a helyes címemmel, úgyhogy minden jóóó!:)
Kedves ismerősömnek hála megérkezett az utazási kedvezmény-kártyám a helyes címemmel, úgyhogy minden jóóó!:)
Aztán ebéd a CBA Grill helyén nyílt kajáldában.
Akkor fogok felnőni, ha nem fogok röhögni azon, ha krémest kérek, és az eladó csajszi megkérdezi, hogy simát szeretnék-e, vagy franciát...:) Nem szeretnék felnőni.:D
A csaj egyébként emlékeztetett a kabátvásárlásban segédkező leányzóra. De csak egy icipicit. Kollegina azért sokkal helesebb.:)
Fizetéskor hoztam a béna formámat, a pénztárcámból az összes apró kiesett a földre. Három srác segített összeszedni, és még a tálcámat is odavitte egyikük egy asztalhoz.
Kaja közben meg odajött hozzám egy kisbaba a szomszéd asztalról, mosolygott, nézett, és elkezdte rágni az egyik széket. Mondtam neki, hogy "Kiffiú, ne rágd azt a széket, mert az nem finom!" Hát, szerintem még gyakorolnom kell.:)
Fizetéskor hoztam a béna formámat, a pénztárcámból az összes apró kiesett a földre. Három srác segített összeszedni, és még a tálcámat is odavitte egyikük egy asztalhoz.
Kaja közben meg odajött hozzám egy kisbaba a szomszéd asztalról, mosolygott, nézett, és elkezdte rágni az egyik széket. Mondtam neki, hogy "Kiffiú, ne rágd azt a széket, mert az nem finom!" Hát, szerintem még gyakorolnom kell.:)
Hm... Azt írta valaki, hogy imádja a posztjaimat.
Bakker. Nem vagyok nagyképű, meg egoista, meg nincsenek fanjaim se.:)
Csak azért említem meg, mert... Egyszer találkoztunk, 1 nap és 11 év híján egy napon születtünk. És konduktornak tanul. Azaz mozgássérült gyerekekkel fog foglalkozni.
És valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag meg szoktam találni a közös hangot a konduktorokkal, gyógytornászokkal. Ismeri a "rejtett oldalamat." Ez most megint biztos baromság. Én értem. Szerintem ők is.
Itthon csendespihentem egy órát, beszélgettem lakótársammal.
Most mindjárt OFF, megyek be a városba, Dórinak odaadom a könyvet, és beszélgetünk egy kicsit.
*
Odaadtam a könyvet, és beszélgettünk egy kicsit. Előtte még a buszon találkoztam egy kolléganővel és két kisfiával. Csinálták a feelinget a buszon, és amikor leszálltunk, egyikük furcsállotta a járásomat. Nagyon érdekes dialógus bontakozhatott volna ki -fogalmam nem lett volna milyen irányba tereljem a témát-, de sajnos nem egy irányba mentünk tovább.
Dórival villámtali volt, fáradt volt a lány, megkért, hogy menjünk be a Lipótiba, de a zebrán átmenve már én szóltam neki, hogy menjünk be a Lipótiba.:)
És kaptam Dóritól kézkrémet, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!:)
*
Deformálódott a póttöltőm csatlakozója, attól tartok, megint el fog romlani a telefonom is...:/ Kutyafáját!:/
Holnap meg már meló.
*
Odaadtam a könyvet, és beszélgettünk egy kicsit. Előtte még a buszon találkoztam egy kolléganővel és két kisfiával. Csinálták a feelinget a buszon, és amikor leszálltunk, egyikük furcsállotta a járásomat. Nagyon érdekes dialógus bontakozhatott volna ki -fogalmam nem lett volna milyen irányba tereljem a témát-, de sajnos nem egy irányba mentünk tovább.
Dórival villámtali volt, fáradt volt a lány, megkért, hogy menjünk be a Lipótiba, de a zebrán átmenve már én szóltam neki, hogy menjünk be a Lipótiba.:)
És kaptam Dóritól kézkrémet, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!:)
*
Deformálódott a póttöltőm csatlakozója, attól tartok, megint el fog romlani a telefonom is...:/ Kutyafáját!:/
Holnap meg már meló.
De mára ennyi voltam.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése