Hát igen

Kedden délután még átjött egy cimbora a tavalyi Magyar Nagydíj óta ideiglenesen itt állomásozó cuccaiért, picit beszélgettünk, aztán pihengettem.

Elég nagy volt a kontraszt, csendben ücsörögni az üres lakásban az elmúlt napok eseménydús pörgése után... Szar volt, na... 

Aztán még a kajajegyeimet kerestem... Hétfőn még azzal fizettem, most meg nem találom... Amilyen düddő vagyok, simán elképzelhető, hogy kidobtam...

Este egy 1988-as Beatrice-koncertet néztem. Elég furcsa volt, na... 

Egy '90-es évekbeli koncertjük, a Gyermekkorunk lexebb dalai című albumhoz kapcsolódó, az nagyon tetszett, még videón is megvolt...:)

Na, nem mintha olyan túl sok koncerten jártam volna életemben...

És este volt még egy meccs is az U19-es EB-n: Magyarország-Portugália 1-6. No comment... Inkább...

---

Tegnap már mentem dolgozni. Busszal mentem, mégis elég korán beértem. Nem unatkoztam, elég sok dolgom volt a három szabadnap után.

Hm... Tök jól esett, hogy többen is megdicsérték a becsvölgyei képeket, megkérdezték hol voltam, kikkel, meg ilyenek...:)

Volt egy érdekes beszélgetésem valakivel. A válásáról. Érdekes volt, és elgondolkodtató. És nagyon jól esett, hogy a bizalmába fogadott. Nem, nem voltam lelki szemetesláda...

Volt még egy érdekes beszélgetés. Felkeltem a székemből, és megjegyeztem, hogy "egyebek mellett azért szar mozgássérültnek lenni, mert senki nem kérdezi meg, miért megyek olyan furcsán, ha fáj valamim..." 

És nagyot nevetett rajta. "Mert" és tudott rajta nevetni, ez tök jól esett.:)

Amúgy tényleg rohadtul fáj a hátam, remélem, pár nap múlva elmúlik...:/

Hm... Azért persze másról is folyt az eszmecsere!:)

Délután 5 után értem haza. Először pofára ejtettem az mp3-lejátszómat, még a gombjai is kiestek...:O

Aztán neteztem. Felfedeztem a Budapest Bár legújabb albumát, nagyon tetszik, egészen belefeledkeztem a dalokba. 

Van a Húszezer éjszakás kaland című szám! Azt szoktam mondani, hogy egy magamfajta Little-kóros nyominger alkatilag alkalmatlan az egyéjszakás kapcsolatokra. Húszezer éjszaka viszont majdnem 55 év...:O Na ahhoz meg már öreg vagyok..:)

Ja, és Tkyd Semmi baj című száma! Az is biglájk, főleg, hogy a zenei alapot egy munkatársam készítette!:)

Na igen, elég szerteágazó a zenei ízlésem!:)

Az est fénypontja a bundáskenyér-sütés volt. 

Egy tojást összetörtem. Semmi gond, úgyis azon agyaltam, hogy négy vagy öt tojást üssek-e le. Ez a kérdés megoldódott...

Persze felmostam. A járólap csúszott. Az egyik kenyeret beleejtettem az olajba, akkor rám fröccsent. Egyszer meg véletlenül vizes villával nyúltam a serpenyőbe, na akkor azt hittem, megint jöhetnek a tűzoltók... 

De szerencsére túléltem, és a kaja is finom lett...:)

---

Ma is sikerült időben felkelni, de csak 6 fele indultam el itthonról. 

Neteztem, zenéket pakolásztam. Nem vagyok százas, tudom!:)

Egy kollégával összefutottam nálunk a megállóban. Ő amúgy gyalog ment. 

Kollégám meglepve tette szóvá, hogy én mennyi csajt ismerek a cégnél! Hm... Hát valóban nem keveset. 

Ehhez képest ma összetévesztettem az egyik lányt a másikkal, csak egy kicsit voltam égő.:D

Egy másik meg felkeltette a figyelmemet. Lövésem sincs, ki ő, de a cigiszünetekben végig telefonál. Ami az álmoskönyvek szerint azt jelenti, hogy van pasija. Tehát nem pálya.

Haha, nem mintha bárki más pálya lenne... Ahogy eddigi pályafutásom mutatja...

Önirónia. Az kell. Mondtam már? Mondtam!:)

Egy olyan lányról mondták, hogy szingli, meg hogy ismerkedjek meg vele, hogy... Hogy ha bárki azt gondolná, hogy én azt gondolom, hogy lehet köztünk valami, már a puszta gondolattól röhögőgörcsöt kapna. Magamat is beleértve. Nem egy ligában játszunk, na..:)

A múltkor írtam a boldogság szintjeiről. 

Keresem a szintemet...:D

Hehe... Ez elég keszekusza napleírásra sikeredett.:)

Ma már csak pihi van napirenden, este 7-től meg valahol neten jó lenne követni a Göteborg-ETO meccset. Amit jó lenne 4-1-re megnyerni!:D Akkor talán még sört is innék, pedig jelen pillanatban baromira nem kívánom.:)

---

Annyira keddi hangulatom van..:O Pedig ma már csütörtök volt...:)

Holnap meló után elmegyek fater telefonjáért, aztán szerintem este ki is viszem Écsre. 

Délelőtt jövök vissza, a Forma-1-re vissza kéne érni. Mert a Magyar Nagydíj az mégiscsak Magyar Nagydíj. 

Az NB1 is kezdődik, ha jól tudom, vasárnap Paks-ETO. És nem kocsmában nézzük. Csak ha ma nyerünk 4-1-re. Valamit valamiért!:)

És mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Visszatérés

Elég hosszú idő után írok újra bejegyzést, tehát visszatérés. 

Több év kihagyás után voltam újra Becsvölgyén, tehát visszatérés.

Tegnap hazajöttünk Becsvölgyéről, tehát visszatérés.

Holnap megint megyek dolgozni, tehát visszatérés. 

Szerintem indokolt a cím!:)

---

IGEN: vasárnap sikerült végignéznem a VB-döntőt. Az m1 eleinte nem jött be nálam, így az ARD-n követtem a közvetítést, az ünneplést is megnéztem. 

Hát valahogy az ETO BL-győzelme, bajnoki címe után azért euforikusabb volt a hangulatom. Nem is beszélve a vízilabdás fiúk tavalyi VB-győzelméről. 

Azt a napot végigbeszélgettem facén egy leányzóval, akivel már nem tartjuk a kapcsolatot. Ettől aztán rossz kedvem lett... Hát igen, a sport az ilyen érzelmes dolog...:( :)

Ja, meccs közben ásványvizet ittam, és marcipánt ettem, szóval teljesen megadtam a módját!:)

---

Hétfő reggel sikerült felkelnem, időben beértem dolgozni. 

Fél 3-ig voltam, aztán estig aludtam, olvastam. 

Majd tévé, fürcsi, vacsi. Meg alvás. 

---

Kedden fél 4-ig voltam dolgozni. Melóból az ETO Parkba mentem, adtam fel a postán csekkeket. 

Aztán találkoztam Rékával. Írnám, hogy kávéztam, de ezúttal kávé helyett Marlenkát kértem a limonádéhoz. 

Nagy divat a citromos sör, úgyhogy egy sörrel öblítettem le itthon a limonádét.:)

---

Szerda reggel egy jó nagy eséssel indítottam a napot, rá is hoztam a frászt Pista kollégámra és párjára. Röhögnék is a dolgon, ha Becsvölgyén nem estem volna egy akkorát, hogy még mindig fáj a hátam. És nem is emlékszem rá... :( :D

Hazatérve mostam, később meg meglátogatott egy gimis osztálytársam, beszélgettünk egy kicsit.:)

Ja, és felmosás, porszívózás is volt, mert csütörtökön nálam tartottuk a meccs előtti bemelegítést.:)

---

Csütörtök. Szóval meló után hazaéjöttem, és vártam a többieket. 

Közben sikeresen összetörtem a kávékitöltőt, mert a kávéfőző mellett volt töltőn a telefon, és meg akartam nézni, hogy nem kerestek-e a cimbik. 

Aztán csak ideértek. Sörözgettünk-beszélgettünk. 

A meccsről nem is érdemes írni. 3-0-ra nyert a Göteborg, a visszavágó csak formalitás. 

A vereség megbocsátható dolog, de az akaratgyenge játék nem tartozik ebbe a kategóriába. 

Pár perccel a meccs vége előtt hazaindultunk, ilyenre nem is nagyon emlékszem.

Itthon még egy levezető sör lecsúszott. Egy. Pedig az nem sör...:)

---

Pénteken nem dolgoztam, mégis időben keltem. Indultunk ugyanis a kórházi cimborákkal, vagyis inkább barátokkal Becsvölgyére. 

Reggel pakoltam össze, szerencsére semmit nem felejtettem el, jöttek értem. 

"Nem lehet papírra írni, egyszerűen érezni kell."

Ez tényleg olyan. Főzőcskézések, beszélgetések, röhögések, depizés, iddogálás, táncitánci.

Minden nap egy séta a "kólázóhoz", fagyi oder sörike, csobbanás a kustánszegi tóban...

Hm... Ezúttal a fekete-fehér-igen-nem jelentette az újdonságot, foci is több volt a szokásosnál, és csak egy este eseményeiben vannak sötét foltok. Az utolsóéban. Az is szokatlan, az már lájtosabb szokott lenni. 

Ja, mert most megtartottuk a saját fröccsfesztiválunkat. Kihelyezett tagozat.:D

Hétfő reggelre elég komoly hátfájásra ébredtem. 

Vagy tényleg elestem, amire nem emlékszem, vagy a vetődések a hepehupás talajon tettek be neki, vagy a kicsi a rakás...:/ :)

Tegnap viszonylag későn értünk vissza Győrbe. 

Kipakoltam, kaját rendeltem, fürödtem, aludtam. 

Meg megfagyott egy doboz tej a hűtőben. :O Annyira meglepődtem, hogy rátettem egy be nem fizetett csekkre... Ami meg reggelre szarrá ázott... :( :D

---

Szóval ma nem dolgoztam. 

Csak újságért mentem le, amúgy pihentem, mostam, ruhákat rendezgettem, olvastam... 

Most még majd képeket válogatok, de az biztos, hogy erőteljes cenzúrát kell alkalmazni! :)

---

Holnap német. Aztán valamikor el kell mennem apánk telefonjáért, és kivinni neki Écsre. Hétvégén meg ugye Forma-1 Magyar Nagydíj. 

Szabi meg majd augusztus 11-től. Egy hét. 

---

A Becsvölgyén hallott legjobb viccet nem mertem kiírni facebookra. Ide viszont leírom!:D

Két pasas bemegy a bordélyházba. Közlik a madammal, hogy csak 500 forint van náluk. 

A madam persze megmondja nekik, hogy ennyiért rendezzék le egymással a dolgot.

Ez meg is történik a parkolóban. 

Mikor a madam látja őket visszajönni, megkérdezi, mit szeretnének. 

Hát fizetni. Mi mást... 

Pff... :D

---

Fotópályázat lányoknak: "írjátok/írassátok fel" a hátatokra naptejjel, hogy GosziBlog, majd a képet küldjétek el a gosziblog@freemail.hu címre. 

A beküldők között értékes nyeremények kerülnek kisorsolásra!;) :D

Látod, meghirdettem!;)

---

Mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Elalvás előtt

Stílszerűen 90 perccel a VB-döntő kezdete előtt kezdek el pötyögni. Mindent annak a szent célnak rendeltem alá, hogy ne aludjak el a meccsen. 

Most ebédeltem milánói sertésbordát, ittam egy kávét, blogolok, aztán meccsnézés.:)

---

Múlt hét vasárnap. Elfelejtettem megnézni a wimbledoni döntőt. Meg az Esőembert is. A Forma-1 ismétlésén meg elaludtam.:D

---

Hétfő. Sikerült elrontanom a szobám kilincsét. Nem sokon múlt, hogy bezárjam magam, szerencsére sikerült kiszabadulni.:)

Elég ambivalens nap volt. Egy vicc okán négyszer kaptam spontán röhögőgörcsöt...:) 

És értesültem egy szörnyű autóbalesetről is. Egy cimborám párja sérült meg. A fotókat nem volt lelkierőm végignézni, és az első hírek nagyon aggasztóak voltak. 

Mostanában szerencsére érkeznek jó hírek is, nagyon szurkolok neki, hogy teljesen felépüljön. Másnap megtudtam, hogy ugyanaznap majdnem teljesen ugyanott egy másik ismerősömnek is autóbalesete volt, de szerencsére neki nem esett baja. 

Meló után Adrival találkoztam. Kicsit plázáztunk, aztán habzsi-dözsi -ezt hogy írják? Mindenhogyan aláhúzza...:(- a Pingwinben. Beszélgettünk, hülyéskedtünk, ettünk-ittunk, ismerősöket számoltunk... Gyorsan eltelt az idő...

Este a Kék fényen elaludtam. Ja nem: szerintem haza sem értem addigra...:) 

Ja: Adri gyorsabban megfőzött egy gyümölcslevest, mint ahogy én megittam egy doboz sört. Mondjuk ő előbb hazaért...:)

---

Kedden úgy volt, hogy Rékával találkozom, de elmaradt.

Tök büszke voltam egy kolléganőm miatt. Hogy kire és miért, azt sajnos nem írhatom le...:)

Itthon pihengettem, facén ment a bohóckodás. Aztán elkezdtem nézni a német-brazilt. 1-0-ig láttam, aztán elaludtam. 

Kollégám hívott 4-0-nál, de majdnem kinyomtam, mert azt hittem, hogy az ébresztő..:D

7-1-re nyert Németország Brazília ellen. No comment. Vagyis: ez a meccs kis túlzással öt brazil világbajnoki címet tett idézőjelbe. Mindenesetre négy évig biztosan röhögni fognak a rekordvilágbajnokon...

---

Szerda. Nem meglepő módon elfelejtettem ébresztőórát beállítani. 

Kolléganőm mesélte, hogy kedden reggel elaludt. Nos, én szerda reggel arra riadtam fel, hogy remélem, nem ismétlődött meg nála ez a baleset. Jaj, de hihetetlenül empatikus fiatalember vagyok!:D

Délután a német elmaradt, pihengettem. 

Az argentín-holland meccsből alig pár percet láttam, és kidőltem. Mondjuk ahogy hallom, nem vesztettem sokat.:)

---

Csütörtök. Felírtam ehhez a naphoz négy lány nevét. Még jó, hogy nem hagytam el a puskapapíromat, ebből lett volna ám a pletyka...:)

No... Mind a négy név egy összekacsintás, egy mosoly, egy vidám telefonbeszélgetés... Feldobták a napomat.:)

Egyébként... Rájöttem, hogy a boldogság olyan, mint a hoki. Khm... Mármint a jégkorong.

Értem ezt úgy, hogy ott az országok úgynevezett divíziókban versenyeznek. A "másodosztályban" szereplő magyarok tulajdonképpen ugyanúgy világbajnok lehet, mint a nagyok. A maga szintjén. 

 33 éves vagyok. Már "illene" családapának lennem. Vagy egy lányt -vagyis nőt- "hazavárnom". Vagyis vele együtt élnem. Vagy mi. No, erre a közeljövőben nem igen látok esélyt. 

De próbálom az élet apró örömeit észrevenni, a kedves gesztusokat észrevenni, azokból építkezni. 

A magam szintjén boldog lenni. 

"Húúú Goszi, igen jó anyagot szívhattál, én is kérek!" 

Nem adok.:D

Viccet félretéve: talán sosem volt még ennyire emocionális, érzelemgazdag időszakom. Új impulzusok, jó és rossz hírek... 

Meglepő módon többen is megkerestem engem gondjaikkal-örömeikkel, a magam módján próbálok tanácsot adni, szurkolni, biztatni. 

És jól esik, hogy megkerestek. 

Egy ismerősöm mesélte, hogy egy barátnője öt év után szakított a párjával. A miérteket firtató kérdésekre "mert csak" volt a válasz. 

Nem biztos, hogy egy ilyen választ túlélnék, akkor már jobb egyedül. 

Így például mindig más lányt hívhatok el, ruhát vásárolni, akiknek persze elég különböző az ízlésük, ezért aztán sokszínű lesz a ruhatáram. Vagy sokoldalú?:)

Estefelé tesóm is benézett. Vele is lelkiztünk egy kicsit. Meg megittam egy sört.:)

---

Péntek. Délelőtt tesóm fatert vitte a kórházba. Meg az Árkádba. Pff... Nem is emlékszem, hogy volt-e már ott. 

Vagongyári nyugdíjasként azért eléggé fura lehetett. Nem, nem a kocsiszereldéről beszélünk.:)

Szóval bratyóék ügyeztek, és néha telefonon konzultáltunk. Igyekeztem rögzíteni a fontos infókat.:)

Délután tesómmal már nem tudtam találkozni, csak telefonon beszéltünk. 

Fél 8-kor már lefeküdtem...

Khm... 

Kolléganőm kért tőlem egy könyvet. Azt mondta, hogy két lábon járó könyvtár vagyok. Egy másik kollegina meg rákontrázott, hogy informatikai zseni is vagyok, annyi mindent meg tudtam neki mutatni a gépen. 

Persze mondtam, hogy nem is, mert kevés könyvem van, az informatikai tudásom meg aztán főleg igen-igen messze áll a zsenitől...:)

---

Szombat reggel persze korán felébredtem. A reggeli kávé közben észrevettem, hogy még a múlt hét végén nyertem tippmixen. Az a szelvény totálisan kiment a fejemből...:)

A buszmegállóban egy öreg nénike 10 másodperc alatt kétszer lökött fel majdnem. Először amikor elém vágott, aztán meg amikor eszébe jutott, hogy ő inkább középen szállna fel. No mindegy...:)

Katánál előbb értem az Árkádba, gyorsan adtam fel lottót. Meg megkérdeztem, hogy megjelent-e a FourFourTwo. A hölgy betrappolt a raktárba, elővette az újságot, majd megkérdezte, hogy kell-e. Nem bammeg, viszed vissza?:D

Aztán vettem egy... Pff... Könyvet... A háromszoros olimpiai bajnok Kiss Gergely önéletrajzi könyvét. Nem bulvár, senki nem dug senkivel, szóval komolyirodalom.:)

Katával futottunk egy kört a piacon. Vettem ezt-azt. De övtáskát nem...:( 

Utána még egy kör a Sparban, aztán hazajöttem. 

Kajarendelés, pihi, olvasás, alvás... 

Aztán elindultam a Smukiba, Zoli barátunk szülinapjára. 

Ez rövid idő alatt a második olyan sörrentés, ahol az adott társaság rajtam keresztül választotta ezt a vendéglátóipari egységet. Már gondoltam rá, hogy jutalékot kérek. De Pisti tegnap megtalálta az elhagyott telefonomat. Szóval kvittek vagyunk. És persze köszönet.:)

Jó kis este volt. Sör, pizza, oroszkrémtorta, sok-sok sok beszélgetés, bohóckodás. Nagyon jól éreztem magam. 

Egy kedves barátom bemutatta nekem barátnőjét, aki fejlesztőpedagógus, és fogyatékos gyerekekkel foglalkozik. Olyan fura. Azon kevés emberkék egyike, akik tényleg "értik" a világomat. Na, ezt ha agyonüttök se tudom megmagyarázni.:)

Mindenesetre Zsófival már beszéltünk róla, hogy majd megtornáztat. Mert gyógytornász. Dóri nem tud megfejleszteni..:)

Mókás: meséltek a lánynak, hogy engem a járásom miatt sokan ismernek látásból. 

Erre kimegyek cigizni, a teraszon odajön hozzám egy srác, hogy a járásom ismerős neki, szerinte szokott látni engem ETO-meccsen. 

Szerintem szokhatott....:D

Negyed 2-kor hívtam taxit. 

Jó arc volt a taxis, természetesen szóba került a foci. Elmesélte, hogy ő pesti gyerek lévén a III. ker. TTVE ificsapatában focizott. 

Én megkérdeztem, hogy nem volt-e csapattársa a szintén ott ifiskedő Mészöly Kálmán. 

Na, azt a fejet látni kellett volna: egy sánta, félrészeg fiú ilyet kérdez a győri éjszakában..:D

Amúgy nem, a bácsi idősebb volt Kálmi bá'-nál. Vagyis még mindig az. 

Itthon levezető sör, meg vacsi. Négy szenya. Hajnali 3-kor.

Aztán még hvg-t olvastam. 

---

Ma csökkentett üzemmód. Újságért sem voltam, pedig ma azért jó lett volna...:)

Pihengettem, olvastam, neteztem, kaját rendeltem. De ezt már írtam. 

Most hamarosan mindjárt VB-döntő. 

Tök mindegy, ki nyer. Messi játsszon jól, és ne sérüljön meg. 

Jaj, tegnap a brazilok elvitték a mixemet... Azt hittem, szépen fognak búcsúzni a VB-től...:(

Lópimpit...:( 

---

Holnap Zsófi-meeting, szerdán német, csütörtökön ETO-Göteborg. Péntektől hétfőig meg nem kizárt, hogy Becsvölgye. 

Bár addig még egy-két függő ügynek rendeződnie kell...

---

Na de mára ennyi!

Jók legyetek!

Jó szurkolást!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Ilyenkor foci VB idején...

Múlt hét szombat. Kicsit visszakanyarodok az esküvőhöz!

Tök jó volt! Mármint... Ott ülök a Mátyás téren, kortyolgatom az update-meggylevet, egyszer csak kijön  a násznép. Egy lány integet nekem. 

Feltekerem a flakonra a kupakot. A lány elkezd futni felém, én sétálok. 

Aztán egy ponton találkozunk. 

A többit már írtam. Puszi-hogyvagymizujs-puszi. 

Akárhogy is számolom, hét év után kb. a harmadik rövid találkozásunk volt. De arra ép elég, hogy feldobja a napomat. Nagyon romcsi volt!;)

Utána már semmi különös, kaja, tévé, pihi. 

---

Vasárnap folytattam a pihenést, majd Ati barátommal találkoztam, pláza, Holló. 

Hazaérve tovább pihentem. Meg Rubicont olvastam.:)

Este a tévében valami Önök kérték, vagy hasonló műsorban a Csárdáskirálynőből adtak le egy részletet. 

Anyu kedvence volt. És mindig vasárnap szokott nálam aludni. 

Az idő minden sebet begyógyít. Meg elengedés. Persze-persze....:(

Foci VB. A kommentátorok Gundit kivéve tényleg egészen döbbenetesek... 

Tegnap -jobb később, mint soha...- rájöttem, hogy a ZDF-en is tudok meccset nézni. Khm... Valami Oliver Kahn nevű fiatalember volt az egyik szakkommentátor!:D

---

Hétfő. Időben beértem dolgozni. Időben haza is értem. Lepakoltam a bejáratnál lévő kisszekrényt. Üres cigis-, és tic tac-dobozok, számlák, blokkok stb... Amikor kimegyek az előtérbe, néha még ma is visszahőkölök, hogy milyen meglepően üres...:)

Lefűztem egy adag papírt is. Meg mostam. Meg bundás kenyeret sütöttem. Meg egy VB-meccset néztem. Meg beszélgettem a hajcsatos lánnyal.:)

Megszűnt az iwiw. Kértem időkapszulát, de nem kaptam meg..:( 

Már történelem, de azért hiányozni fog. Jópár emberkét nem ismertem volna meg, ha nem lett volna...:)

---

Kedd. Láttam egy srácot a buszmegállóban, akin ugyanolyan Kubica-basballsapka volt, amilyen nekem is van. Meg a Krisztinek. És ilyet feljegyeztem magamnak!:)

Fél 3-ig voltam. Kávéfőzőt vízkőtelenítettem, és életemben először sütöttem sütőben melegszendvicset. Ehető lett.:)

Este meccsek. Köztük a Fradi máltai vitézkedése. Hát az valami pazar volt...:)

---

Szerda. Előfordul, hogy örülsz annak, hogy valakit látsz. Aztán jön a keserű felismerés, hogy ti már tulajdonképpen nem beszéltek egymással... Ez van... 

Üzemorvosnál voltunk kollégámmal. Ment ám a diszkriminináció: neki letörölte a mellkasát az asszisztensnő, nekem magamnak kellett... :( :)

Ja, és szemüvegben (ablaküveg), elolvastam a nem használt jobb szememmel az egész számoszlopot. Lemegyek hídba!:D

Jelentkezett egyik unokatesóm, meg a párja. Jó néha hallani róluk, remélem, hamarosan itt lesznek a közelben!:)

Hm.... Azt hogy meséljem el, hogy jöttem vissza cigiszünetből, jött velem szembe egy kollegina, mosolygott egy hatalmasat, ami átragadt rám, még az irodában is vigyorogtam, mint a tejbetök, küldtem neki egy szmájlit messengeren, mire ő délután visszakérdezett, hogy többet mosolyogjon, vagy kevesebbet? Az ilyet nem lehet elmesélni..:)

Este németóra újdonsült nagynénivel, nagyon ügyes volt. 

Aztán sör a konyhában.

Meg vacsi-fürcsi-pihi-tévé. 

---

Csütörtök. Úgy volt, hogy összefutunk Zsófival, de halasztottuk a meetinget. Ugye az volt a terv, hogy eszünk is valahol, így nem volt itthon péksütim. 

Rendeltem hambit a Pingwinből. Jah, elmenni a Lidlbe túl egyszerű lett volna...:)

Meg Diósgyőr-meccset néztem. A DVTK 2-1-re nyert Debrecenben a Birkirkara nevű máltai csapat ellen. Mire a győztes gólt belőtték, még már aludtam.:)

Ja, meg gimis osztálytársammal is dumáltunk. Küldött nekem osztrák-német szótárat. Pazar.:)

Hm... A Göteborg hazai pályán ikszelt az Európa Liga-selejtezőben. Lehet, hogy mégis Luxemburgba megy az ETO?:)

---

Péntek... Úgy volt, hogy szabit kérek erre a napra... 

De aztán nem kértem, elég sok a meló, nehezen értem volna utol magam hétfőn... -ezt így mondják?:)-

Több okom is lett volna rá... 

Ebből csak egyik, hogy el kéne végre indítani a rokkantosításomat. Már egy éve, hogy hivatalosan nem vagyok fogyatékos. 

A múltkor utánaszámoltam, eddig kb. 300 ezer forintot buktam rajta...:(

Haha: aznap, amikor lejárt a fogyatékosságim, tavaly június végén megismertem virtuális élettársamat. Meggyógyítottál, basszus!:)

Egy év, csak facebookon nagyjából 13 ezer váltott üzenet. Ez napi szinten több, mint harminc. Ha már így számolgatunk.:)

És sikerült munkaügyben összedolgoznunk. Meg is kérdezték, hogy ismerem-e őt. Meg őt is megkérdezték, hogy ismer-e engem. Hogy mik vannak?:)

Meló után elmentem Lidlbe bevásárolni. Vettem lengyel teaport. Kolesz óta nem ittam..:)

Hosszú hetek után sikerült vennem kockacukrot. Így napzáró kávémba már azt raktam. Jah, pakolás közben a kockacukros dobozzal sikerült lelöknöm a kristálycukros dobozt. Az egész a földön landolt. Káromkodtam egy ízeset, majd felsöpörtem. És irigyeltem a saját problémáimat... 

Este a 6-os meccset megnéztem, a 10-esen bealudtam...

---

Szombat. Ehhh... De hüle egy nap volt...

Elmentünk cimborával ETO-bérletet hosszabbítani. Utána  a Stadion Sörözőben megittunk két sört. Mert egy sör nem sör. Ja, nem azért, hanem mert két ember, két kör...:)

A múltkor egy leányzó megkérdezte, hogy ilyenkor foci VB idején nálam minden a fociról szól-e. Mondtam neki, hogy ilyenkor igen. Majd vártam, hogy leszakadjon a plafon.:D

Ja: a következő bajnokságban újra Adidas-mezben játszik focicsapatunk. A kézislányoknak igen jó mezeket csinálnak, a focimezeik szerintem elég átlagosak. Remélem, rám cáfolnak...

Kalmár Zsoltit meg a hírek szerint eladtunk a német másodosztály nagy terveket szövögető újoncának, a Red Bull Leipzignek. Hát nem tudom, még legalább egy évet maradhatna...

Aztán eszembe jutott, hogy 5-e van, lejár a buszbérletem. Ezért bebuszoztam a belvárosba, a szökőkútnál vettem újat. A bankkártyás fizetés mókás volt: tegye be a kártyát, vegye ki, tegye be, vegye ki, tegye be, vegye ki... Aztán fizettem készpénzzel.:)

Postafordultával jöttem is haza. Vagyis 14-esfordultával.:)

A buszon valahogy találkozott a tekintetünk egy leányzóval. Szerelem volt első látásra. Na persze: azzal a tipikus "mitnézeltenyomorék?"-nézéssel kapta el a fejét..:/ :)

Pedig tapasztalatom szerint ha valamilyen focis, vagy Forma-1-es szerkóban vagyok, akkor egy idegen számára nem a "nyomicsávó" vagyok, hanem a sportrajongó.

Miközben ezen filozófáltam, rám köszönt egy nagyon szép leányzó. Először csak azt hittem, hogy csak hasonlít egy ismerősömre, de akkor miért is köszönt volna rám?:O Persze, hogy ő volt, akihez szerintem hasonlított.:D

A call centerből ismertem, ennek is már vagy... Jó sok éve... És arra emlékszem, hogy többször panaszkodott, hogy nagy a hasa...:O :)

Hazatérve még két sört megittam, meg megnéztem a Forma-1 időmérőt...

Délután 4-kor még csak sör volt bennem. Meg kávé. Meg ásványvíz..:D

Rendeltem kaját az Ernestóból. Jól is laktam. Ki is dőltem.

Sikerült az a bravúr, hogy ezúttal az este 6-os meccset aludtam végig, a 10-est viszont láttam. Azért van Gaal húzása, a kapuscsere a hosszabbítás végén nem volt semmi.

Írt egy gimis osztálytársnőm. Egy régesrégi eseményre reagált.

1997 nyara. Se olimpia, se foci VB nem volt.

Arra viszont emlékszem, hogy a Magyar Nagydíj napján mentünk nyaralni Csopakra. Lui barátommal fel is vetettük videóra.

A kazetta máig megvan. Igen, Villeneuve nyert, Damon Hill pedig az Arrows Yamahával hova tűnt.

Egyébként: már több mint fél éve volt a tűz a fürdőszobában. Akkor tényleg lepergett előttem az életem. Igen, a "namostakkorfelrobbanokapics.ba-érzés". Azóta olyan ízek-hangulatok-események jutnak eszembe, amiket rég elfeledettnek gondoltam.

Mostanában meg egyre több ismerősöm bukkan fel a múltból Már arra is gondoltam, hogy lehet, hogy hamarosan meghalok, és a sors még ad egy esélyt a búcsúzkodásra.

Na jó, ez persze talán nem igaz. De azért misztikus.

---

Ma csak Nemzeti Dohányboltban jártam. Az eladólány padtársam volt általánosban.:) Meg sportért a kúton.:)

Hazaérve felmosás, mosás, sütés-főzés.

Haha: tyúkhúsleves fodrostésztával (zacskós), meg minipizzák.

Utóbbinak négy napja lejárt a szavatossága. Abban bízom, hogy mivel végig fagyaszóban volt, nagy bajom nem lesz tőle.

Ha meg elkapom ezt a butulizmust, vagy mit, akkor a győri intenzíven jó kezekben leszek...:)

A Forma-1-et elaludtam. Hamilton nyert, Kimi hatalmasat esett, Alonso és Vettel meg óriásit csatázott. Az ismétlést igyekszem megnézni.:)

---

Jövő hét. Hát most szó szerint minden napra lesz valami program, nem fogok unatkozni.:)

Úgyhogy majd mesélek. Mára viszont ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

"Megvan, jól vannak, gyönyörű :)"

Vasárnap. A poszt megírása után már semmi érdemlegeset nem csináltam. Melegszendvicset sütöttem, facén beszélgettem, meccset nem néztem. 

Kicsit visszakanyarodva a szombatra: szép volt az esküvő, jó volt a buli és a társaság. Külön tetszett, hogy egyebek mellett politikáról is simán el lehetett beszélgetni, pedig elég sokféle nézőpont képviseltette magát.:)

Külön öröm, hogy zalai cimbiék is épségben hazaértek. Földik.:D

---

Hétfő. Reggel már-már halálfélelmem volt a zebrán. A két irányból kb. öt bicikli érkezett, azt hittem, el fog ütni valamelyik. Megálltam középen. Így kerülnek ki a legkönnyebben.:)

Napközben sorsoltak az ETO-nak az Európa Ligára és az NB1-re is. 

Előbbiben nagy valószínűséggel egy svéd csapattal játszunk. Ha rám szakadna a Nemzeti Bank, még el is utaznék Göteborgba. 

Az NB1-ben pedig már nyáron túl leszünk az ETO-Fradin, előtte megyünk Fehérvárra. A Lokival az utolsó körben játszunk. Zajó barátom pedig arra hívta fel a figyelmemet, hogy ősszel nem is megyünk Pestre. Megvárjuk Harcsás urat!:D

Meló után elmentem ETO Parkba csekkeket befizetni. Basszus, ilyen még nem volt, de kifele jövet rossz mozgólépcsőre szálltam, csodálkoztam, hogy nem megy lefelé!:)

Aztán hazaindultam. Működtek a pavlovi reflexek, két kocsmánál is majdnem lekanyarodtam egy sörre. Végül kibírtam hazáig. Itthon megittam hármat.:)

Utána pedig szülinapi köszöntő posztot írtam. 

Megkeményedtek a vacsorára szánt, szombaton vásárolt zsemlék, így kolléganőm tanácsára pizzát rendeltem.

Így aztán jóllakottan ültem le Kék fényt nézni. VB-t nem néztem: elaludtam.

---

Kedd. Két olyan kulcsszót írtam a nap elejére, amiket nem sikerült dekódolnom, szóval azokról nem írok...

Fél 4-ig voltam melóban, utána itthon pihengettem, pakolásztam. Aztán áthívtak a szomszédék meccset nézni meg sörözni. Olaszország-Uruguay. Egy sör, egy kellemes beszélgetés, sütisütés, és "szalonnasütéses" pizza a Don Pepéből. Ennél nem is kell több.:)

Időben hazaértem, tévéztem, ezúttal az esti meccseket is megnéztem. 

Utána facén beszélgettem egy kolleginával. Aztán Ákossal, akivel anno még a múlt században együtt úsztunk, és utána szerintem kb. egy 2001-es nyári táborozás alkalmával találkoztunk utoljára. De már érik a viszontlátás!:)

1 óra körül még tuti ébren voltam.

Ja: bejelentették a Győrben épülő új sportcsarnok nevét: Audi Aréna Győr. Hát nem fostam le a bokámat a meglepetéstől, annyi szent!:)

---

Szerda. Az utóbbi hetek/hónapok egyik legjobb napja volt!:)

3.45-kor keltem. Na, ez nem volt kellemes. 

Délután pörögtem fel igazán az események. Először is kaptam palacsintát egy kolléganőmtől. Hm... Ígérte, hogy valamikor fog hozni, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar. És nagyon finom is volt!:) Azt nem árultam el neki, hogy tesómék esetében mire vezetett a palacsinta...:D

Picit később SMS-t kaptam tanítványomtól: "Megvan, jól vannak, gyönyörű :)". Azaz megszületett nővérének, Móninak a kisfia!:)

Még szerencse, hogy június végére nyári szünetet hirdettem, a lánynak németen kellett volna ülnie ahelyett, hogy unokaöccsében gyönyörködött volna! Na jóó, ez így ebben a formában lehet, hogy nem igaz!:)

Tényleg kis híján megkönnyeztem ezt az SMS-t. 

Móni nagyon sokat segített életem legnehezebb időszakában, úgy, hogy előtte nem is nagyon beszéltünk. Azóta persze már bepótoltuk!:)

Lényeg a lényeg: jó egészséget, sok boldogságot kívánok Nektek!:)

Este elég sokáig dolgoztam. Odajött hozzám a takarítónéni, megkérdezte, hogyan kell regisztrálni fészbokszra. Nagyon aranyos volt, és ezt nem gúnyolódásból írom.:) Valamennyire elmeséltem, megmutatni ugyebár nem tudtam...:)

Céges busszal mentem be a vidékibe. A buszon sikerült letörnöm az övtáskám cipzárját... Csak a telefonom, a buszbérletem, meg a cigim volt abban a részben. 

Azt terveztem, hogy leülök a Honvéd ligetbe és sírok. Aztán jött a B-terv. 

Szerencsére vettem észre ismerősöket a buszmegállóban, végül az egyik kollegina hajcsatjával nyitottam ki a tanyót. A lányt úgy hívják, mint Anyámat. Meg nagymamámat. Meg dédmamámat. Személyesen még soha nem beszéltünk, facén némi költői túlzással kb. annyit, hogy közöltem vele, hogy milyen helyes. És tényleg!:)

Innen a postára mentem, mert persze hétfőn a postáról hazatérve egy újabb csekk várt a postaládában. 

Útközben összefutottam egy barátommal és a párjával, akik eddig távkapcsolatban éltek, de mint megtudtam, a lány is Győrbe költözött.:)

Buszmegálló. Vigyorogtam, mint a tejbetök. Az emberek furcsán méregettek, akkor vettem csak észre. 

Itthon válaszoltam a kis Zalán SMS-ére, amit anyukája telefonjáról küldött. Meg ittam volna egy sört az egészségére. De egy sör nem sör...:D

---

Van több dolog, ami ezúttal terjedelmi okokból marad ki a bejegyzésből, igyekszem majd félretenni a puskacetlit. 

Tudom, ígértem több "különkiadást", meg egyfajta sorozattal is készülök. Meg egy facebook-oldal is tervben vagyon!:)

---

Csütörtök. Fél 3-ig voltam. Hullafáradt voltam, haza kellett jönnöm. Kávéztam, olvastam, lepakoltam a ruhaszárítót, meg meccset néztem!

Fél 9-kor már ágyban voltam. 

Más. Van facebookon egy "srác". Aki szabadidejében segít mozgássérülteknek. Programokat szervez, adományokat gyűjt. 

Ez szép dolog, még akkor is, ha már hallottam róla ezt-azt innen-onnan, ami egy kicsit neccessé teszi a dolgot. 

Most egy néninek gyűjtött pénzt autóra. Azzal a kikötéssel kapná meg a járgányt, ha három évig nem adná el. A néni így inkább a pénzt kérné.

És elkezdődött a kölcsönös sárdobálás, privát üzenetek bemásolása, fenyegetések... Szánalmas... Mondom, mi fogyatékosok nem vagyunk teljesen normálisak!:) Na, de viccet félretéve: az ilyen esetek miatt segítenek az emberek nehezen a valódi, értelmes rászorulóknak...

---

Péntek. Jól indult a reggel. Kedvenc helyettes büfés nénim volt szolgálatban.:D

Kb. 4-ig dolgoztam, aztán elmentem a Hollóba. Kávé, kóla, lottó, tippmix. 

Aztán elrongyoltam a kórházba, be kellett vinnem valamit. 

Jaj de szerettem odamenni Anyuhoz... Mármint a munkahelyére...

Itthon face, tévé, pihi. 

Már megint a Futballforradalmakat olvastam a Szürke ötven árnyalat helyett...:)

Telefonnal és (!) könyvvel a kezemben sikerült elaludnom!:D

---

Szombat. Nagyon korán felkeltem. 

Így időben megfordultam a Lidlből. Közben apu is felhívott. Mondta, hogy kellene már mellém egy fehérnép, aki legalább főzne rám, és rendben tartaná a lakásomat. Ez is egy nézőpont. Bár nekem az együtt főzés, meg együtt takarítás jobban tetszene. Más egyebek mellett.

Mosás, pihi, ebédrendelés. 

Szó volt róla, hogy találkozom valakivel, ami végül elmaradt. 

Így lefeküdtem csendespihenni.

Aztán rám írt egyik egykori Dóri kolleginám, hogy a közeli templomban van esküvőn. 

Nem volt kérdés, lementem. 

Útközben láttam egy veszekedő kisebbségi párt, egy csaj a téren meg telefonban szitkozódott. 

Leültem a padra, vártam Dórit. Kijött a násznép. Észrevesz, elindul, odamegy, puszi, hogy vagy, mizu?, és még egy puszi. Szerintem max. 1 percig találkoztunk. Kb. nyolc év után nagyjából harmadszor. Nagyon örültem neki, hogy szólt, és hogy sikerült összefutni.:)

Hazatérve folytattam a csendespihit, most meg pötyögök. 

Aztán meccset nézek, meg, majd még egyet. 

Holnap Atival találkozom, meg pakolászás lesz. 

A jövő hét még elég képlékeny, egy s más azért már van tervben!:)

---

Mostanában tényleg többen megjegyeztétek, hogy vidám vagyok, meg jókedvű, meg kiegyensúlyozott. Ez főképp egyvalakinek köszönhetem, aki új színeket csempész az életembe. Hogy mik ezek? Apróságok. Tényleg. Ezekről nem szeretnék írni, nem akarom kinevettetni magam ennyire nyilvánosan. Ő tudja, és ez a lényeg!:)

Az illatomat is többet megdicsérték mostanában. Ez pedig "illat-stylistjaim" érdeme. Köszönet érte!;)

---

És mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Huszonnégy

A hatodik szülinapi köszöntő itt a blogon. És most kivételesen visszaolvastam az összes eddigit. Tanulságos olvasmány.:) 

Arra emlékeztem, hogy próbálgattam az új fényképezőgépet, és Te azt mondtad, hogy inkább küldesz iwiwen egy képet, csak ne fotózzalak le. És tényleg küldtél, és úgy kezdtünk el beszélgetni...:)

Az nem rémlett, hogy először tulajdonképpen büntetésből ültettek melléd, amikor átküldtek a másik terembe. De ha ezt írtam, biztos, hogy így volt. 

A szülinapozás a Segafredoban viszont tényleg felejthetetlen! :)

2007 nyara. Te jó ég, milyen rég volt... 

Öregszünk, mondanám, de csak én... :)

Hétvégén amúgy is megbeszéltük a srácokkal, hogy tulajdonképpen vén f@sz vagyok, és lehet, hogy anno már a Pilvaxban ott ücsörögtem a kávémat szürcsölgetve...:)

Hihetetlen, mennyi mindenen végigmentünk "együtt". 

Hm... Az elmúlt évben is sok minden történt Veled is, velem is egyaránt. 

Annak azért szívből örülök, hogy nem lettünk munkatársak!:)

Nincsenek véletlenek. Ezt mostanában egyre többször tapasztalom. És ez Veled kapcsolatban igaz. Legyen szó a büntetésről, a fényképről...Szóval biztos vagyok abban, hogy valami sokkal-sokkal jobb dolog vár Rád annál, hogy munkatársak legyünk!:)

Továbbra is tartom, hogy Te vagy legnagyobb titkaim tudója, legyen szó rossz, avagy rossz dolgokról. 

Csajokkal kapcsolatban azért lassan igyekezlek békén hagyni, nem akarom, hogy kitépd a hajadat! ;)

Azt viszont el kell, hogy mondjam, hogy ma sorsoltak az Európa Ligában, és az ETO minden valószínűség szerint svéd ellenfél ellen fog játszani! 

Amúgy ez ma reggel eszembe is jutott, és  lőn: Göteborg az úti cél!:)

No, de "komolyra" fordítva a szót, Boldog Születésnapot kívánok Neked!:)  

Fiatalság, bolondság

Vasárnap délután megnéztem a Szlovénia-Magyarország férfi kézilabda VB-selejtező visszavágót. Hát sok köszönet nem volt benne. Nem a vereség fáj elsősorban, hanem annak mikéntje. Tényleg rossz volt nézni. 

Mindenesetre nem fogok beállni a fikázók, fejeket követelők sorába. Ahhoz túl sok örömet okoztak nekünk szurkolóknak ezek a srácok az elmúlt években. 

Ettől függetlenül a VB mellett a 2016-os olimpiai részvétel is veszélybe került. 

Aztán kaja, fürcsi, pihi, mecset nem néztem. Ha jól emlékszem.:)

---

Hétfő. Semmi különöset nem írtam fel magamnak. A német-portugálra hazaértem. Simán nyertek a németek, és emiatt egyáltalán nem szomorkodtam. Nagyon nem szeretem Cristiano Ronaldót. Aki tulajdonképpen egy köcsög.

Szegény Messi meg nem vett észre egy labdaszedő fiút, aki kezet szeretett volna fogni vele, és most ő is köcsögnek van elkönyvelve. Pedig nem az. Szerintem.:)

Ja: hétfői hír, hogy magához tért Schumacher, és egy svájci rehabilitációs klinikára szállították. Nagyon örülök neki, remélem, további jó hírek fognak érkezni róla. 

Persze gondolom ez már több hetes infó, tehát nem hétfőn ébredt fel ÉS szállították Svájcba. Az már csak hab a tortán, hogy a német válogatott meccsének napján adták ki a közleményt.:)

---

Kedd. Június 17. A nagymamám halálának az évfordulója. Meg Knézy Jenőé. Mindketten meghatározó szereplői voltak az életemnek, még ha ez így elég hülyén is hangzik. Szeretettel emlékszem mindkettőjükre, nagyon hiányoznak. 

Este 6-ig voltam melóban, a végére hulla voltam. 

Az utazás a céges buszon viszont nagyon jó volt. Emlékezetes. Misztikus. Kicsit utópisztikus.:)

Választ kaptam arra a kérdésre is, hogy hogyan kell hordani az új hátizsákomat.:)

Sörrel öblítettem le a hosszú nap fáradalmait, és tesómmal is megbeszéltük az élet nagy dolgait. 

Nem tudom, leírjam-e. Nem azért írom le, mert olyan húdefaszagyerek vagyok. 

Kedd este négye emberke is rám írt facebookon, hogy beszámoljon élete dolgairól. Tanácsot kértek, véleményt kértek, és örültem hogy meghallgattam/elolvastam őket. Nagyon jól esett...

---

Szerda. Fél 3-ig dolgoztam, elkészült a telefonom, elmentem érte. 

A hazaút elég mókás volt, piros volt a lámpa az Árkádnál lévő iparvágánynál, persze nem jött semmi. Persze busz sem. 

Lusta voltam hazasétálni, vártam, csak vártam. 

Az egyik várakozó lányban kolléganőmet véltem felfedezni, akiről tudtam, hogy még dolgozik. Annyira azért nem volt meleg, hogy hallucináljak...:) Persze nem ő volt. 

Egy busz ugye kimaradt, de lehet, hogy kettő is. Így aztán annyian voltak a 14-esen, mint az oroszok. A sofőr mellett álltam, és tök vicces volt, hogy egy néni nekilökött egy bácsinak, mert le le szeretett volna szállni. Egyébként én is. A bácsi meg rám szólt, hogy legyek észnél.:)

Hazamentem, az alsó szomszédnál wifi segítségével feltettem a telefonomra a szükséges appokat. Mert ugye nomofób vagyok.:D

Aztán rántottát sütöttem, neteztem, VB-ztem. 

---

Csütörtök. Megint hatig voltam. Megint a vidékiben kötöttem ki. És az ottani eseményeket ismét fedje jótékony homály.:)

Hazatérve kávét akartam inni. Sör lett belőle. Azt nem kellett megfőzni.:)

---

Péntek. Ismét helyettesítés volt a büfében. Olyat mondtam a büfés néninek, hogy magam is meglepődtem. És olyat szólt vissza, hogy a pofám leszakadt.:D

Mostanában egyre több olyan dolog történik, amihez nem vagyok hozzászokva.:)

Meló után tesómék értem jöttek, elmentünk az OBI-ba. vettem egy, azaz egy darab szemeteszsákot.:)

Aztán pihi, meccsnézés. 

Meg egy kolleginával merültünk alá a magyar popzenei élet mocsarába. Legalja.hu...:D

Szeretem, ha egy lánynak van humora. Ha meg már visítok a röhögéstől a gép előtt egyedül az üres lakásban, az már mindennek a teteje.:D

---

Szombat. A reggeli kávé elfogyasztása közben összeraktam a lottót, meg a tippmixeket. Meg találtam egy nyertes szelvényt, amit eddig nem vettem észre. Nyertem kemény 1400 forintot.:D

Meg összekészítettem a csekkeket. Postán persze nem voltam. 

Voltam viszont az Árkádban.

Vettem tokot a buszbérletemnek. 

Meg inget magamnak. 

Meg cipőt. 

A cipőboltban a kasszánál jutott eszembe, hogy mókásan fogok kinézni három bevásárlószatyorral a kezemben. Aztán jött a húbazmeg: nem voltak nálam a szatyrok. Szerencsére a cipőboltban megtaláltam őket.:)

A buszmegállóban észrevett egy cimbi, és hazahozott kocsival, szóval szerencsére nem kellett manővereznem a buszon. 

Sőt még a benzinkúthoz is beugrottunk narancsléért. 

Itthon pihengettem, tévéztem, még egyszer fürödtem. Elvágtam az arcom borotválkozás közben. 

Meg babgulyás-konzervet ettem. Azzal meg az ujjam vágtam el. 

Aztán elindultam az esküvőre. 

Egy kedves ismerősöm anyukája és apukája, két kedves ismerősöm anyukája és nevelőapukája, és két kedves ismerősöm anyós-, és apósjelöltje kötött templomi házasságot. 

Apám nem értette. Pedig szerintem nem bonyi.:)

Az esküvő után Katáéknál voltunk. 

Ételek és italok sokasága, vidám beszélgetések, ökörködések, táncitánci, hastáncbemutató, csokis cigi, meg még sok minden. 

Jaj, egy pár meg olyan táncot lejtett, hogy azt meg kell tanulnom. Jól nézett ki. Jól néztek ki.:)

Már majdnem elindultam haza, amikor rábeszéltek, hogy maradjak még egy-két sörre. Maradtam, pezsgőztünk is.

Pedig én már öreg vagyok. És szegről-végről zalai is.:D

Három körül értem haza. Négy körül feküdtem le.

Vetkőzéskor kettétőrt (!) az ünneplő nadrágomon a gomb. Ilyet még nem értem...:) Persze szerintem el fogok róla feledkezni, és nem fogom tudni felvenni, amikor szükségem lesz rá...

Elalvás előtt még hvg-t olvastam. Nem vagyok normális...:D

---

Vasárnap. Fél 10-kor apám telefonja ébresztett. Elfelejtettem lenémítani. Apámnak meg szólni, hogy majd én jelentkezem. 

Ez kb. akkora merénylettel ért fel, mikor még gimis koromban -időszámításunk előtt...:D- nyári szünetben olyan hajnali fél 6-kor csörrent meg a vezetékes telefon, hogy megérkezett a traktoros szántani. Nagyon örültem neki. 

Nem voltam másnapos, csak fáradt. 

Csak sört meg pezsgőt ittam, a háromféle serital pedig szerencsére nem számít keverésnek. 

Sportért persze nem jutottam el. 

Bundás kenyeret sütöttem, Forma-1-et néztem, de már egy csendespihenőn is túl vagyok.:)

Most meccset hallgatok, majd még valami vacsit ki kéne találni. 

Holnap meg meló. Meg el kéne menni postára.:)

---

Ha valami szar dolog történik az életemben, ideges, vagy rosszkedvű vagyok, mindig szoktam egy kicsit várni, hagyom leülepedni a dolgokat, és csak utána állok neki egy újabb blogbejegyzésnek.

Nem gondoltam volna, hogy valaha előfordul, hogy jókedvem okáról lesz nehéz írni...:)

---

És mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Heuréka

Nem szeretek politikával foglalkozni, lehetőség szerint a blogon is kerülöm a témát, de erről most írnom kell.

A reklámadó kapcsán sokan beszélnek a sajtószabadság korlátozásáról. És akkor most nagy hirtelen az RTL Klub híradója a "kenguru született a nyíregyházi állatkertben" és hasonló fajsúlyos témák után nagy hirtelen elkezdett foglalkozni Orbán Viktor faterjának, meg a felcsúti polgármesternek a pénzügyeivel. Ami nem baj. De miért most? Hogy van ez? 

Ezen a témán úgy elgondolkodtam, hogy nem volt kedvem szendvicset kenegetni, inkább rendeltem vacsit az Ernestóból. Rántott sertésborda sajtos pizzatésztában. Igen fincsi volt.:)

---

Csütörtök reggel majd' másfél liter vizet megittam a reggeli kávéhoz. Sőt még a kisboltban a melóba vezető útra is vettem egyet, ami el is fogyott, mire beértem...:)

Megígérték a telefonszervizben, hogy hívnak csütörtökön, ha kész a telefonom, de nem hívtak. Így maradtam hatig. Aztán bementem a lányokkal a vidékibe. Aztán hazajöttem. Ezúttal nem ittam levezető sört. Rakétát sem.:D

*

"Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?"-teszi fel a kérdést Karinthy Frigyes.

És a férfi-nő-barátság kérdéskörét boncolgatta a hvg.hu is. (a teljes cikk itt olvasható)

Szerintem létezik, több példa is van rá az életemben. Mondjuk nemrégiben azt mondta nekem valaki, hogy velem ennyi lány főképp sajnálatból barátkozik. 

Nem tudom. Nyilván valaki akár tudat alatt is másképpen viszonyul egy fogyatékos sráchoz, mint egy éphez. De ez azért nem úgyműködik, hogy "gyere barátkozzunk mert sánta vagy...", hanem azért a személyiségünket is beleadjuk ezekbe a kapcsolatokba.:) Na ezt most jól megmondtam.:)

Figyelj, zseniális átkötés következik!;)

*

A történet a Debrecen-ETO meccs szünetében egy fénykép lájolásával kezdődött. Aztán Tibi atya közbenjárásával megismerkedtünk. Elkezdtünk online beszélgetni, és valamivel később megtörtént a "személyes kapcsolatfelvétel" is. 

És örülök, hogy ez megtörtént. Több olyan dolgot megéltem már vele/általa, amit eddig még soha. És csak remélni tudom, hogy én is hozzá tudok adni valami pluszt az ő életéhez. 

Ezt most leírtam. Fogalmam sincs, hogy ő olvassa-e a blogomat, mindenesetre ezt már elmondtam neki. 

Nem, nem keresünk Coelho-idézetet a meghívóra, a családi állapotom sem fog megváltozni. Egyszerűen jó, hogy része lett az életemnek, és ezt többen is észrevettétek.:)

És megint átkötök!;)

*

 Épp vele irkáltam facebookon, amikor észrevettem, hogy kaptam emailben egy fogyatékosos-pszichológiás kérdőívet.

Hm... Mennyire voltam depressziós, rosszkedvű, életunt, magányos az elmúlt négy hétben? Hányszor aggódtam munkám, egészségi állapotom, magánéletem miatt az elmúlt négy hétben? 

Hm... A kérdőívet kb. az egyharmadánál meguntam, és kiléptem. Mivel ismerős ismerőse kérte a kitöltést, valószínűleg neki fogom durálni magam. 

De ha egy sérültekkel foglalkozó SZAKember így áll hozzá a kérdéshez, akkor már nem is csodálkozom annyira az ismerősöm felé érkezett "Miről beszélgetsz egy nyomorékkal?" kérdésen. 

Hm... Szeretnék egyszer egy Hányszor mentél el sörözni a barátaiddal? Hány formástestű kiscicát táncoltattál meg mostanában? Melyik a kedvenc bénavicced? Van-e olyan lány, akinek a szövegétől visítva fekszel az asztal alatt? Mi a kedvenc személyes sztorid, amit fogyatékosságodnak köszönhetsz? vagy hasonló kérdéseket tartalmazó kérdőívet kitölteni. 

Mert ezt a mostanit olvasva tényleg kis híján elkezdtem kötelet fonni. 

Jaj: mókás volt a családra vonatkozó rész. Megbeszélheted-e gondjaidat családoddal? Kérhetsz-e tőlük tanácsot? Stb. 

Amennyiben a tesóm és a sógornőm a családom, akkor igen. 

Mindenhová max. pontot adtam.:)

Este Brazília-Horvátország VB-nyitómeccs. Kb. a 3. percben elaludtam. Az 1990-es Argentína-Kamerun-ra jobban emlékszem.:)

---

Pénteken fater kórházban volt kontrollon. Minden rendben. Jelenleg. 

Felhívtak a szervizből, hogy a telefont nem sikerült kitisztítani, majd menjek be fizetni, meg vigyem el a működőképtelen telefonomat. 

Azt hittem, mérgesebb leszek, dehát több is veszett Mohácsnál. 

Meló után lepakoltam a ruhaszárítót, meg mostam. 

És a ruhapakolászás közben az egyik szekrény mélyén  megtaláltam a számlát és a jótállási jegyet!:)

*

Még délelőtt megtudtam, hogy 88 éves korában meghalt Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa. Hosszú, eseménydús élete volt, most már az égi csapat kapuját fogja őrizni. 

Nyugodj Békében, Fekete Párduc!

---

Ja, a foci VB-n: Spanyolország-Hollandia 1-5. 

A végén felértékelődik a hollandok elleni nyócegyünk...XD

Egész jó meccsek vannak eddig a világbajnokságon. 

A riporterek viszont... Menczer Tamás unott, semmi lelkesedés a hangjában, Mezei Dániel unott, monoton, és még "buta" is, hihetetlen blődségeket mond. Egyedül Gundi dicsérhető. Szerintem. Most viszont kézilabdát nézek, nem focit.:)

---

Tegnap reggel elmentünk tesómmal a Samsung-szervizbe. Leadtam a papírokat, megy a telefon Pestre, remélhetőleg egy héten belül elkészül. 

Aztán piac. Vettünk ezt-azt. Egyebek mellett egy táskát, amivel kiváltom az övtáskát, mert az ciki.:D

Viszont nem tudom felvenni, 5-10 percbe telik, mire normálisan belebújok...:D

Aztán elmentünk élményfürdeni. Örömmel konstatáltam, hogy győri lakcímkártyára 50% kedvezményt adnak.:)

Ezúttal pucér nőt nem láttam...:( :D

Láttam viszont kb. 120 kilós kisebbségi leányzót félig lecsúszott bikinialsóban lépcsőn felfelé hátulról premier plánban..:O 

És nem tudtam kikerülni, mert folyamatos volt a szembeforgalom...:( :D

Tesómmal kiáztattuk magunkat, megbeszéltük az élet nagy dolgait, majd a Belváros felé vettük az irányt. 

Könyvszalon. Vettem egy könyvet. A szürke 50 árnyalat második részét. 

Jaj, nem ám!:D Futballforradalmak. A sportág fejlődésének, a taktika alakulásának története a kezdetektől napjainkig. 

Aztán csatlakozott sógornőm és Dóri barátnéja is, és elmentünk kajálni a Patióba. 

Otthon hajnyírás, foci VB. 

Majd Belváros, nyárnyitó, Neoton-koncert. 

Jó volt, sokkal jobb, mint a tavalyi Omega. És még Esztikével is összefutottam.:)

Az Iparosnál ittunk egy sört. Egy Nemzeti Dohányboltnál még egyet. 

Hm... Tök durva, hogy a sörök-üditők mennyire olcsók egy ilyen trafikban!:O :)

Aztán hazajöttünk.

Megnéztem az olasz-angolt, közben kajáltam: szalonna-sajt-hagyma-retek. Sört már nem ittam. Meg akartam várni a hajnali 3-kor kezdődő Elefántcsontpart-Japán meccset is, de sajna kidőltem. 

---

Ma olyan 8 körül felébredtem. Elmentem Sportért. Az új táskámban. Két újság elfér benne.:)

Pihentem-olvastam, mosogattam, lasagnét sütöttem. 

Majdnem találkoztam Dóri exkolleginával, aki a közelben járt, de aztán halasztottuk a talit. 

Aludtam helyette. 

Most magyar-szlovén kézi, meg Svájc-Ecuador foci. 

Meg majd aludni is kéne, mert igen álmos vagyok. 

---

Jövő hét? 

Meló, telefonvárás, esküvő, VB. 

Meg még ami jön!

Majd mesélek!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Nem állok jót magamért

A hétfő este a lehetőségek szerint kerek egész, már-már tökéletes volt. Volt kádban döglés, sütöttem bundás kenyeret... 

És mivel a kádban kiolvastam a Nemzeti Sportot, este volt időm jó sokat elolvasni a Szürke ötven árnyalatából. 

Hát őőő, formálódik a történet. A főszereplő hölgy immáron nem szűz. 

Amit nem tudok szó nélkül hagyni a könyv kapcsán -szerintem már említettem-, a fordítás gyatra minősége. Jó, oké, nyelvtanár vagyok, és imádok fordítani, és ezek szerint nem tudok kibújni a bőrömből. 

De itt-ott már-már tényleg vállalhatatlan a szöveg magyartalansága. 

Most az ilyenekről, hogy a teáskanna teáskanál, a hónalj az felkar, az álló -khm...- pénisz pedig erekció, ne is beszéljünk!:)

Nem véletlen, hogy egy, a témára szakosodott blog hatrészes sorozatot közölt az első rész egynegyedében (!!!) található bakikról! Ajánlom a hozzám hasonló szakbarbárok figyelmébe!:)

Egyébként baromira nem vagyok biztos benne, hogy végig tudom olvasni a könyvet. Az jutott eszembe, hogy "kisfiú" vagyok hozzá. Ez majdnem olyan, mint amikor egy lányismerősöm mesélt anno régesrégen gésagolyós élményeiről, és én kértem, hogy fejezze be, mert belepirulok...:$ :D

Ja, és jót mosolyogtam magamban, amikor a "szado-mazo játékszabályok" olvasgatása közben egy leányzóval facén napi élménybeszámolót tartottunk egymásnak. Volt kontraszt a két olvasmány között.:)

---

Tegnap egyik pillanatról a másikra kimúlt a telefonom. Nem lehetett tölteni. 

Meló után el is indultam a Samsung-márkaszervizbe. Mondta a csaj, hogy valószínűleg a töltő-csatlakozót kell cserélni, és garanciálisan javítják. Igen ám, de belém hasított a felismerés, hogy fogalmam sincs, hogy hová raktam a papírokat. 

Bementem az Árkád Vodafone-üzletébe. 

Felvilágosítottak, hogy ha nincs meg a jótállás, így jártam, fizetnem kell. Nem győzöm hangsúlyozni: teljesen jogos, én voltam a balfék, ilyen papírokat illenék atombiztos helyre tenni, ahol meg is találom őket. 

Hazajöttem. Kaptam a vidanettől egy levelet, hogy a következő számlámból jóváírnak több ezer forintot, egy tavaly nyári későn elvégzett javítás miatt. Én ilyenre nem emlékszem. De tavalyelőtt előfordult.:)

Elkezdtem keresni a számlát meg a jótállási jegyet. 

Nem találtam. Tesómét meg apámét igen. 

Kimentem a konyhába pihenésképpen kávét főzni. Nem indult a gép. Majdnem elsírtam magam. Aztán kiderült, hogy áramszünet van. Az sem túl gyakori errefelé...

Kicsit még kerestem a papírt. 

Az előszoba-szekrényről majdnem a járólapra ejtettem egy üveg parfümöt, csak buffoni reflexeimnek köszönhetően kerültem el a balesetet. 

Idővel persze feladtam a keresést, izzítottam a régi telefont, és átmentem a szomszédba, hogy egy-két appot wifi segítségével tegyek fel a telefonra. 

Aztán vacsi, fürdés, olvasás, tévé, alvás. 

Volt egy tök érdekes dokumentumműsor a recski munkatáborrról. Komoly(abb) énem ismét kibontakozott.:)

---

Ma reggel sikerült kis híján odacsuknom az ujjamat kollégám autójának csomagtartójához. Hülye voltam, visszanyúltam. Lett egy kis bibi, de túlélhető. 

*

Furcsa, ha valakivel még csak egyszer-kétszer beszélgettél személyesen, és mégis olyan érzésed van, mintha évek óta ismernétek egymást. És pont.:)

---

 Pista kollégám életet lehelt a telefonba: sikerült feltölteni. Mindig sikerült feltölteni- ha előtte kivetem és visszaraktam az aksit. Gyorsan vissza is pakoltam az akkumulátort és a kártyákat az újabbik telefonba. 

"Úgy döntöttünk", hogy nem kell új csatlakozó, a szoftverfrissítés elég lesz.

*

Új érzések, új hangulatok. Nem először írom le ezt a szófordulatot. És nem is utoljára. Éreztél már úgy, mintha...? 

Igen, éreztél. Csak nem gondolkodsz ilyen "hülyeségeken". És nem írod le, mert nem írsz blogot...:)

---

Meló után újfent telefon-ügyíntézésre indultam. 

A Samsung-szervizben közöltem, hogy szoftverfrissítést szeretnék, a csatlakozót talán nem kell cserélni. 

Közölték, hogy  garilevelet talán utólag is be tudom szerezni a Vodánál. 

Beballagtam az Árkádba. Próbálta a csajszi, de nem tudta. 

Két-három napon belül be tudná szerezni, de kellene hozzá a szerződésszám. 

Az nincs meg. A telefon vásárlásakor kötöttem új szerződést, minden zusammen nincs meg. 

Vissza a Samsunghoz. 

A srác rendes volt, ígérte, hogy megszerzi nekem a jótállási jegyet, be is megy érte. Aztán elküldi a telefont Pestre. Szoftverfrissítés oder csatlakozócsere. 

Kitölti a papírokat, majd közli, hogy azért ez necces, mert lehet, hogy beázott a telefon, és akkor visszaküldik, hogy beázott, és nem garanciális.

Megkérdeztem tőle, hogy esélyesnek tartja-e, hogy beázott a telefon. A válasz: igen. 

Megkérdeztem tőle, hogy meg tudja-e csinálni. A válasz: igen. 

Megkérdeztem tőle, meglesz-e még ma. A válasz: igen. 

Leültem várni. 

Jött a srác, hogy a telefon nem lesz meg ma, és nem is biztos, hogy segít rajta a kipucolás, de mindenképpen ki kell fizetnem. 

Elmeséltem neki, régebbi telefonomat egy tál székelykáposztától tisztítottam meg, szóval no para, bizakodom!

Holnap az ígéret szerint hívni fog. 

Ne értsetek félre, ez nem panaszkodás, a lehetőségekhez képest mindenki segítőkész volt, és én voltam balfék, hogy nincs meg az a kib. papír. De az a töketlenkedés elég zavaró volt. 

Aztán hazajöttem. 

Azt hiszem, rendelek valami vacsi-féleséget. Mert megérdemlem.:)

---

Holnap szuggerálom, hogy sikerüljön megszerelni a telefont. Ha nem, nem történt tragédia, mondom, az utóbbi időben volt módom átértékelni a probléma fogalmát.

Kezdődik a foci VB!

Mindenképpen meglesem a nyitómeccset, ha nem alszom el!:)

Pénteken jönnek tesómék, a hétvége meg még sokesélyes. 

Majd mesélek úgy is!

---

Jaj de hiányzol, Pappa! Nem mintha naponta találkoztunk volna, azért na... ♥

Tényleg vigyázzatok magatokra!:)

---

Még a végén grafomániás leszek... :O :)

De mára ennyi, jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Apám és az elemek

Tegnap ugye elköszöntem Gergőtől, befejeztem a blogbejegyzést, és kiültem a konyhába. Vacsi és Forma-1. 

-jaj: egyik ismerős lány olyan vagány-cukker képet tett fel magáról facebookra, rögtön elkapott a Balatoni láz...:)-

Egyébként gondoltam rá, hogy már vasárnap délután kimegyek Écsre, aztán ott nézem a Forma-1-et. Végül nem így döntöttem. 

Futam közben váratlanul kaptam egy üzenetet. Megkérdezte valaki, hogy van-e valami normális kocsma a közelben. Mert az alattam lévő késdobáló az nem az.:)

Vendéglátóipari egységek tekintetében sem tartom magam sznobnak, így megemlítettem a két helyet, ahová meccsek előtt és után be szoktunk térni. 

Nem elit helyek, de szódával elmennek. Vagy sörrel. 

A lány erre közölte, hogy nem jó, mert egyedül menne. 

Hm... Az azért nem teljesen jó, ha egy lány egyedül vág neki az éjszakának, rosszat sejtettem. 

Felhívtam magamhoz. Jött. Látott és győzött. 

Na jó, azt azért nem...:)

Tök aranyos volt, látta, hogy a Forma-1 a finiséhez ért, addig csak suttogva beszélt. Közben Massa és Perez ütköztek, akkor megeresztettem egy öblös káromkodást. Ilyenre szerintem Forma-1 alatt évek óta nem volt példa....:)

Ricciardo nyert, jó kis verseny volt, szóval nem panaszkodhatok.

A futam végeztével aztán beszélgetni kezdtünk. Megittunk egy-egy sört, rakétával öblítettük le.XD Nem eggyel...:D

Szeretem az ilyen spontán dolgokat, és tök jól esett, hogy megosztotta velem a problémáját, talán még a figyelmét is sikerült egy kicsit elterelni...

Aztán megnéztem a Forma-1 ismétlését -jah, volt miért....:)-, és nyugovóra tértem.:)

---

Hm... Az éttermi lányt nem tudom kiverni a fejemből... Annyira jó fej volt... Le is írnám, hogy miért, de gyerekesnek tartanátok. Úgyhogy nem írom le!:)

---

Reggel lepakoltam a ruhaszárítót, selejteztem a hátizsákomban lévő felesleges cuccokat -öngyújtót vagy húszat dobtam ki...:)-, aztán elindultam a vidékibe. Rövidgatyában.:)

Majd egy órát "csöveztem" a vidékiben, élveztem a jó időt, olvasgattam, meg Győr Pluszt hallgattam.:)

Aztán kimentem Écsre. 

Odaadtam apunak a fitnesz-szalagot, meg az elemeket. 

Egy elemet kért, hatot vittem-négy áráért, sonderangebot. 

Kettőt lepasszolt nekem. 

Kerestem ollót, hogy levágjam a két elemet. Mondta, hogy ott van az orrom előtt. Nem láttam. Ismét elmondta, hogy ott van az orrom előtt. 

Még mindig nem láttam. "Hát nem igaz, hogy ennyire vak vagy..."

Ehh... az "ott van a kosárban a mikró tetején"-mondatot komplikáltabb lett volna megfogalmazni. 

Majd elemcsere következett. Egy órában, ami a padlásfeljáró létra oldalán lóg. 

Elkezdett felmászni a létrán, hogy levegye az órát.

Én nyújtóztam egyet, és kicseréltem az elemet. "De le kell venned, mert beállítani nem tudod!"-rivallt rám erre. 

Beállítottam. 

"Jól van!" 

Ami az maga módján kb. annyit jelent, hogy "Köszönöm, fiam, nem gondoltam, hogy ezt így is meg lehet oldani."

Túlérzékeny vagyok, na...:/ :D

Ja: apám mától segédeszköz nélkül közlekedik. Tegnap még kerettel ment, jövő héttől kertészkedni akar, bár egyelőre talán lebeszélte magát.

Tiltakoztam. "Jaj Gábor, tudom én, mit csin..."- a mondatot nem fejezte be, tán eszébe jutott a felelőtlensége okán bekövetkezett két kórházi tiszteletkör. 

Megígérte, hogy megpróbál odafigyelni. 

Kíváncsian várom.

Aztán ebéd, majd kivonult a garázsba olvasni. 

Én meg bevonultam a hűs szobába Kisalföld-olvasásra, átpörgettem vagy két hétnyit. 

Aztán elindultam a fél 4-es buszra. Fél 3-kor.XD

Nem szeretek otthon lenni. Egyedül nagyon nem megy. 

A kórháznál szálltam le, és szerencsére rögtön jött a 14-es, így kb. 40 perc alatt hazaértem. 

Ittam egy kávét, beszéltem még egyet Zsófival a nagy utazás előtt, most pedig pötyögök. 

Ja, meg mostam egy adagot, a gépet is ki kell még pakolni. 

Aztán kád, olvasás!:)

Holnap meló. Jaj, valami volt holnapra, de nem tudom, hogy mi...:/ :)

Aztán német, könyvbemutató, hétvégén élményfürdő, meg valahogy az öltönyömet is be kéne cincálni Écsről, mert hát ugye esküvőre vagyok hivatalos. Kettőre.:)

Mára ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek  a csajok!;)

Kanada Drei

Hétfőn a blogbejegyzés megírása után pihengettem, pakolásztam, meg újra sikerült megejteni egy kádbandöglős olvasgatást. 

Vacsoráztam, aztán Kék fényt néztem, de csak a felét láttam, mert elfelejtettem, hogy előbb kezdődik...:( :)

---

Kedd. Időben beértem dolgozni. Nagyon időben, köszönet érte Pista kollégámnak!:) 

Ebédkor kapott tőlem kollegina egy mignont. Mert véletlenül kettőt vettem. Tényleg. Amúgy meg trés mignon a leányzó.:)

Este 6-ig dolgoztam, majd céges busszal a vidékibe mentem. 

Ezt a részt fedje inkább jótékony homály!;) Jó volt!:)

Hazafelé találkoztam egy kedves ismerősömmel, a világ egyik legvagányabb nagymamijával.:) Meg az egyik szomszédasszonyommal.:D

Egy-két sör mellett emésztettem meg a nap eseményeit.:)

---

Szerdán fél 3-ig akartam lenni, fél 4 lett belőle. 

Írt egy ismerős leányzó, aki mozgássérültes programra hívott, de sajna nem értem rá. 

Németórát tartottam, és úgy néz ki, a leányzó igencsak kezdi elkapni a fonalat, nagyon ügyi volt!:)

Aztán meg rántottát sütöttem. 

Este magyar-albán focimeccset néztem, botrányos fos meccset nyertünk 1-0-ra. 

Tényleg azt mondom, jó, hogy az ETO megszabult Pinyőtől, de szövetségi kapitányi kinevezése talán túl nagy ár volt a nagy cél érdekében. 

Nyombélfekély ide vagy oda....:/

Kolleginával beszélgetve, üzenetírás közben aludtam be, dőltem ki, és fejeztem be a napot...:D

Az M3 csatornán leadták a '80-as években Győrben játszott magyar-török focimeccset, sajnos kezdéskor már aludtam...:( :)

---

Csütörtök. Ez a nap munka szempontjából maga volt a pokol. Csak azért nem ugrottam ki az ablakon, mert magasan van a párkány. Megpróbáltam.:D

Nem baj, ami nem öl meg, az megerősít.:)

Ha jól emlékszem, a magyar média csütörtökön tiltakozott a reklámadó bevezetése ellen. 

Erre ma az RTL Klub nem közvetítette a magyar-szlovén kézimeccs végét. Lottósorsolás miatt! Ott rohadjanak meg!

Felírtam ide két lány nevét. Nem tudom miért. Vagyis... Szeressem őket, na!:)

Blogom egy rendszeres olvasójáról megtudtam, hogy kisbabát vár!:)

Ezúton IS sok szeretettel gratulálok neki!;)

Fél 8 körül már aludtam. Rekord. 

---

Péntek. Elérkezett a nyári szabadságterv leadásának ideje. 

Talán lesz újra Becsvölgye, meg 1-2 napra kinézek tesómékhoz, amúgy otthonülő unalmas fiatalember módjára itthon fogok hesszelni, szóval kb. mindegy, mikor megyek szabira. De tesómékkal persze egyeztetek. 

Ebéd. Új helyettes "néni" van a büfében... Felkészítettek rá, hogy nekem tetszeni fog. Hm... Zavaromban alig bírtam kinyögni, hogy zsemlét kérek. 

Ez valamennyire szerintem rá is átragadt. Mert amikor Fantát kértem, megkérdezte, hogy mennyit. Aztán jó étvágyat kívánt hozzá...:D

Meló végén még megnéztem kolleginám esküvői képeit. Nagyon szépek voltak/lettek. Mármint ők és a képek. 

Ha már ott jártam, másik kolleginával meg egyeztettünk egy-két jövő heti intéznivalót. 

Egyfolytában hétfőt mondtam, pedig ugye csak kedden kell mennünk...:)

Hazatérve mostam. Meg Pingwin-hambit rendeltem. Mondta a futár, hogy új az étlap, fasza újdonságokkal. De nem kaptam...:( :D
Este hosszú idő után néztem Barátok köztöt. Hát... Anyu nélkül már nem ugyanaz...
Azon már meg sem lepődtem, hogy szombat reggel kávé közben beugrott, hogy felhívom Anyut, hogy kell-e valami a Sparból, nem felejtett-e el valamit a hosszú hétvégére megvenni.
Már több, mint másfél éve elment...:(

---

Szombat. Nagyon korán felébredtem. Vécére menet váratlanul tüsszentenem kellett, és lefejeltem a budiajtót. És kurvára fáj még mindig...:( :D

Aztán Atival elmentünk az Árkádba, tesója értem jött. Gabesszal is egy suliba jártunk, évek óta nem láttam, örültem a viszontlátásnak, 

Tippmixeltünk, kajáltunk. Meg vettem ajándékot Gegének. Hehe, pasinak sokkal könnyebb ajándékot venni...:)

A virágosnál csomagoltattam be a könyvet, kb. fél órát vett igénybe, a srác nagyon alapos munkát végzett, Atival majdnem befontuk a szemöldökünket...:)

Jesszus, mennyi formástestű kiscicát láttunk, és milyen kevés ruhában....:O :) Szeretjük a nyarat, úgy érzem!:)

Itthon a változatosság kedvéért telefonom töltőjének dugóját sikerült eltörnöm... F@sz kivan már a bénázásaimmal!:/ :)

Kis pihi után a Marcal Étterembe indultam, Gergő barátomék családi ebédjére voltam hivatalos. 

Útközben még a szomszéd csajszi meglátta a homlokomon a sérülést, és fújt is rá valamit. Nagyon aranyos volt, le sem tagadhatná, hogy óvónéni...:)

Az étteremben ott volt egy lány is, Gergőék rokona. 

Nagyon szimpi, kedves, helyes, jó arc. És szereti a jó vicceket!:D
Kajáltunk-dumáltunk-hazajöttünk.
Szóba került, hogy egy kolléganőm vesz nekem válltáskát. Na, 33 éves vén fejemmel nem emlékszem olyanra, hogy egy nem családtag emberke vesz nekem valamilyen használati tárgyat.
Végül abban maradtunk, hogy ne vegyen. Nem az a baj, hogy nem bízom az ízlésében -hát végülis szóba áll velem, na...:)-, hanem ki kell próbálnom, hogy az én járásommal tudom-e használni.
Ez majdnem olyan, mint az esernyő: azt sem tudom használni, mert kisántikálok alóla, meg egy kezemet még le is foglal, ha esetleg elesni készülnék... :/ :D
Még egy kis pihi, még egy átöltözés.
Aztán Atiékhoz mentünk, egy kis Smuki előtti bemelegítésre. Még sosem ittam Jägerhez kólát.:D
Amerikai-német együttműködés a D-nap apropóján.:D
Megismertem egy srácot, akit hírből-sztorikból különböző szálakon lassan 10 éve ismerek. Jó arc. Pedig Real Madrid-drukker...:D
Atiéktól elsétáltunk a Smukiba.
Ott jeleztük, hogy Gege nevére van foglalásunk.
Megkérdezték, hogy nem az enyémre?:) Hát igen, a törzshely az törzshely..:)
Volt ott minden: szúnyoginvázió, sör, darts, bohóckodás, cigiszünetek, fotózkodás...
Nagyon jól elvoltunk.
Gergő szülinapját ünnepeltük, meg búcsúbuli is volt, ugyanis barátnőjével 3 hónapra Kanadába utaznak.
És Harcsi nagyon fog hiányozni. Jó, persze Zsófi is, de... Gegével csomót beszélgetünk-hülyéskedünk, és ez most 3 hónapra kimarad...:(
Legyetek jók, vigyázzatok magatokra, meg egymásra!
Jaj, és tök sokat beszélgettünk, vagyis meséltem a srácoknak mozgássérült-ép témában.
Nagyon okos dolgok kerültek ám szóba, szerintem tényleg könyvet lehetne írni belőle!:)
Ja: a minap megint elnézést kértem egy lánytól, hogy levelemmel zavarom. Nem értette. Nem értheti, hogy én onnan indultam, hogy "miről lehet beszélgetni egy nyomorékkal?"
Ja, és 3-0-ra nyertünk Kazahsztán ellen. Fociban. Nem néztem a meccset.
Ahogy fentebb írtam, nem Pinyő meccselt, mert nyombélfekéllyel kórházba került.
Sürgős kapitányváltásra van szükség.
Két kérés: ne Horváth Feri legyen az utód, és Pinyő semmilyen formában ne kerüljön vissza Győrbe.
Amúgy pedig jobbulást neki!
Egy apámmal egyidős, azaz 72 éves taxisofőr néni (!) hozott haza, nagyon jó arc volt. A telefonszámát is megadta...:)
Nem sokkal hajnali 2, és egy levezető sör után nyugovóra tértem.
---
Ma viszonylag időben felébredtem.
Fejfájás nem nagyon volt, csak a púpot érzem...:( :)
Pihengettem, virslit főztem, délután 3 órát aludtam.
Otthonülő unalmas fiatalember módjára ma, az év eddigi talán legmelegebb napján nem voltam sehol...:)
Talán jobb is így, már így is "szerelmes vagyok minden nőbe"...:D
Most blogolok, hamarosan átjön Gergő még egyszer, aztán fürcsi, vacsi, Forma-1csi.:D
---
Szerk.: közben volt nálam Gege, hazavitte a nálam parkoltatott ajándékait, meg hozott Sportot...:) Ittunk lidl-s Canada Dry-t...:)
Három hónapig nem fogom látni... Hiányzik. Már most tényleg.
--- 
Holnap kimegyek faterhoz.
Jövő héten melóhegyek, német, indul a foci VB, és Gergő anyukájának a könyvbemutatójára is hivatalos vagyok.:)
Meg egy fordításnak is neki kéne állni végre, pofátlanul régóta van nálam.
Na de mára tényleg ennyi.
Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Jó mulatság, férfimunka, ezüstérem

Na, szóval szombat délután! Igen, fürödtem. Igen, sütöttem pizzát is. Aztán kisebb háztartási balesetet szenvedtem: kaja után vittem ki a tálcát a konyhába, ami elakadt az ajtófélfában. Így aztán sikerült hasba szúrnom magam a tálca élével... Néha ledöbbenek, mikre nem vagyok képes...:D

Bibi is van, meg fáj is, szóval komoly!

Aztán Veszprém-Kielt néztem, sajna elvesztették a srácok a BL-elődöntőt, bár a bírók megfújták rendesen a németeknek a hazai pályát. 

Majd megérkezett kollégám, kicserélte a biztosítékot, azóta tökéletesen működik a bojler. Pff.... Majdnem bajnert írtam..:D

Harcsi barátom unokatesója ezután bedobott minket a városba. Útba esett a Vendelin, így aztán útban a városháza felé tartottunk egy boxkiállást: kóláztunk...:( :D

Innen már a buszmegálló volt az uticél, Ádi is csatlakozott hozzánk, így hármasban indultunk Gyirmótra, a bajnokság zárófordulójában megrendezett Győri ETO FC-Mezőkövesd Zsóry NB1-es labdarúgó mérkőzésre. Jaj, ez most nagyon hivatalos lett!:)

A 22-es buszon igen nagy volt a hangulat, repkedtek a különféle verbális sziporkák!

Gyirmótra érve persze azonnal egy kocsmába mentünk, bár a portás meglepetésünkre eléggé meg volt lepve, amikor meglátott minket. Egyébként ott halárusítás is zajlott. Ami ha úgy vesszük, HALADÁS...Pff...XD

A kocsmából aztán már a stadion felé indultunk. Vagyis sporttelep. Kis ékszerdoboz. Dobozka. 

No... A kapu mögött foglaltunk helyet. 

És én sör nélkül indítottam az első félidőt...:( 

A kocsmában kezemre kifolyt sörtől ragadtak az ujjaim, meg szomja is voltam, így bőszen vigyáztam Gege barátom sörére.:)

Aztán a 25. perc tájékán elindultam utánpótlásért... Hehe... Addig két gólt szerzett az ETO... 

A fennmaradó három gólt a második félidőben, a távolabbi kapuba lőtte csapatunk, ameddig el sem láttam, így elmondható, hogy egy gólt sem láttam...:( :D

Hatalmas volt a hangulat, igen nagyot szurkoltunk, a hangom még mindig nem jött rendbe teljesen. 

A bajnoki cím ugyebár nem lett meg, pedig a Debrecen otthon kikapott a Honvédtól. Ja, a kispestiek győzelme kilencszeres pénzt fizetett a tippmixen...:D Persze a Lokira fogadtam...:(

A lefújás után hosszasan éltettük a csapatot, és Horváth Ferenc vezetőedzőt. 

Aki ki jött közénk, lepacsizott velünk. De nem ám olyan tenyérsimizős heringpacsit adott, jól belecsapott a tenyerembe!:)

Aztán még kis ugrabugra, örömködés... És észrevettem, hogy kiesett a zsebemből a telefonom!

De akkor már egy srác tartotta a magasba, a gazdáját keresve!

Szarszemét futballhuligánok...:/ :)

Elindultunk a buszmegállóhoz. Ahol szombat este nem áll meg busz...:/ :D

Így odamentünk két sráchoz a parkolóban, és megkérdeztük tőlük, hogy bevinnének-e minket a városba. 

Bevittek. A vidékibe. 

Vettem cigit, aztán taxival elmentünk a Smukiba. 

---

A Smukiba több cimbi is odaért, sőt, egy kolléganőm párjával is megismerkedtünk. 

Befutott Ati is. Egy pillanatra megfagyott a levegő, amikor a srác közölte, hogy mekkora kár a Pécs elleni hazai zakóért. 

Ugyanis az este folyamán többször leszögeztem, hogy aki ezt szóba hozzá, pofon vágom. Mert szerintem nem azon múlott. Sokkal inkább azon, hogy első győzelmünket a hatodik fordulóban szereztük meg. 

A pofonosztás természetesen elmaradt, a sör viszont folyt patakokban, jól éreztük magunkat. 

Volt egy ismeretlen srác, aki kidolgozta a Debrecen elleni reváns mikéntjét. El kell menni a civisvárosba, pofán kell b@szni mindenkit, és összesz@rni a stadiont. 

Hm... Szinte majdnem megfontolandó...:D

Megkérdeztem a srácot, hogy szereti-e a külföldi focit. A kérdés hallatán elkezdte kigombolni az ingét. Ati barátommal- aki hatalmas Juve-drukker- egymásra néztünk, és igen: Juventus-címer volt a rátetoválva!:D

A kedvenc játékost firtatva pedig a hátát is megmutatta, ott Alessandro Del Piero monogramja díszeleg. Beszarás!:D

Khm... Azon gondolkodtam, ezek után simán megérne egy próbát, hogy odamennék valamelyik leányzóhoz, és megkérdezném tőle, van-e kedvenc külföldi csapata. Hátha nekiállna vetkőzni....:D

Szóval jó kis este volt, elvoltunk. 

És nagyon örülök, hogy szeretem az ETO-t, és a magyar focit!:) 

Bivalybasznádon a helyi búfelejtőben örömködni a Manchester City Everton felett aratott győzelmének nem ekkora flash!

Úgyhogy: "Support your local football team!";)

Hajnali 2 táján értem haza, egy levezető sör után még megettem négy sonkás-sajtos szendvicset, prevenciós jelleggel!:)

---

Vasárnap. Apám telefonja fél 10-kor ébresztett. Nem volt hangom, fájt a hasam, a fejem, egy esés folyományaként a bokám, és- brokkoli-íz volt a számban!:O :D

Algoflex, kávé, ásványvíz, hidegzuhany, és viszonylag hamar jól lettem. Vagyis jobban!:)

Délután Gegével és Atival elmentünk az Árkádba. 

Gondoskodtam Algoflex-utánpótlásról, feladtam tesóm tippmixét, aztán a Hervisbe mentünk. 

Apámnak néztünk gumikötelet. 

Aztán vettem egy fitnesz-szalagot. Magamnak...:)

A pingpongütőknél meg összefutottam főnökömmel és kiccsaládjával!:O :)

Kollegina kérésére körülnéztem női sportcipő-fronton, hát, igazából semmi használhatót nem találtam. Vizicipőre meg nincs szüksége...:( :D

Majd egy eddig ismeretlen kávézóban kötöttünk ki, csak azért, mert lehetett nézni a Veszprém-Barcát. 

A katalánok nyerték a bronzmeccset, pedig Messi nem szerzett gólt....:( :)

A kávézó nem tetszett, elég sznob(nak látszó) emberkéket láttam. 

Nem bántam, hogy kilógok a társaságból. Vagy kilógtunk. Vagy mi a szösz!:)

Viszonylag későn indultunk haza.

A buszon olyan tevepatát láttam, hogy az már inkább punci volt...:O :D Bocs, ezt le kellett írnom...:)

Hazaérve neteztem, fürödtem, tévéztem. 

És megettem a Gergő anyukájától kapott vacsit. 

A blogbejegyzés, meg a sütisütés elmaradt. 

Elég időben nyugovóra tértem, volt mit kipihenni.:)

---

Reggel 4 körül felkeltem, vécére kellett mennem. Aztán visszafeküdtem, és aludtam majdnem fél 6-ig. 

Hét körül sikerült is elindulnom dolgozni. 

Annyian voltak a 14-esen, hogy a jövőben ezt az opciót igyekszem elkerülni!:)

De legalább nagyon pöpec zenéket pakoltam az mp3-lejátszómra!

Hajnalban...:/ :)

Jól telt a nap. Sok volt a tennivaló, és amúgy is.:)

Fél 4-kor jöttem haza. 

Ejtőztem, most blogolok.:)

Most majd fürdés, vacsi, mosogatás, olvasás, és Kék fény...

Elég sok minden van tervben a hétre, remélem minden jó lesz.:)

---

Most tulajdonképpen jól vagyok...:)

---

ACHTUNG! Nincs alcíme a blogomnak!:(

Vagyis már nem aktuális... Az meg csak nem lehet, hogy "GosziBlog-Rosszabb gólkülönbség"....:/ :D

Van-e valami frappáns ötlet? Ne kíméljetek!:)

Ami ötletem van, azt könyvcímnek tartogatom. Csak szerényen!;)

---

Mára viszont ennyi voltam!:)

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, éljenek a csajok!;)