2014. június 9., hétfő

Apám és az elemek

Tegnap ugye elköszöntem Gergőtől, befejeztem a blogbejegyzést, és kiültem a konyhába. Vacsi és Forma-1. 
-jaj: egyik ismerős lány olyan vagány-cukker képet tett fel magáról facebookra, rögtön elkapott a Balatoni láz...:)-
Egyébként gondoltam rá, hogy már vasárnap délután kimegyek Écsre, aztán ott nézem a Forma-1-et. Végül nem így döntöttem. 
Futam közben váratlanul kaptam egy üzenetet. Megkérdezte valaki, hogy van-e valami normális kocsma a közelben. Mert az alattam lévő késdobáló az nem az.:)
Vendéglátóipari egységek tekintetében sem tartom magam sznobnak, így megemlítettem a két helyet, ahová meccsek előtt és után be szoktunk térni. 
Nem elit helyek, de szódával elmennek. Vagy sörrel. 
A lány erre közölte, hogy nem jó, mert egyedül menne. 
Hm... Az azért nem teljesen jó, ha egy lány egyedül vág neki az éjszakának, rosszat sejtettem. 
Felhívtam magamhoz. Jött. Látott és győzött. 
Na jó, azt azért nem...:)
Tök aranyos volt, látta, hogy a Forma-1 a finiséhez ért, addig csak suttogva beszélt. Közben Massa és Perez ütköztek, akkor megeresztettem egy öblös káromkodást. Ilyenre szerintem Forma-1 alatt évek óta nem volt példa....:)
Ricciardo nyert, jó kis verseny volt, szóval nem panaszkodhatok.
A futam végeztével aztán beszélgetni kezdtünk. Megittunk egy-egy sört, rakétával öblítettük le.XD Nem eggyel...:D
Szeretem az ilyen spontán dolgokat, és tök jól esett, hogy megosztotta velem a problémáját, talán még a figyelmét is sikerült egy kicsit elterelni...
Aztán megnéztem a Forma-1 ismétlését -jah, volt miért....:)-, és nyugovóra tértem.:)
---
Hm... Az éttermi lányt nem tudom kiverni a fejemből... Annyira jó fej volt... Le is írnám, hogy miért, de gyerekesnek tartanátok. Úgyhogy nem írom le!:)
---
Reggel lepakoltam a ruhaszárítót, selejteztem a hátizsákomban lévő felesleges cuccokat -öngyújtót vagy húszat dobtam ki...:)-, aztán elindultam a vidékibe. Rövidgatyában.:)
Majd egy órát "csöveztem" a vidékiben, élveztem a jó időt, olvasgattam, meg Győr Pluszt hallgattam.:)
Aztán kimentem Écsre. 
Odaadtam apunak a fitnesz-szalagot, meg az elemeket. 
Egy elemet kért, hatot vittem-négy áráért, sonderangebot. 
Kettőt lepasszolt nekem. 
Kerestem ollót, hogy levágjam a két elemet. Mondta, hogy ott van az orrom előtt. Nem láttam. Ismét elmondta, hogy ott van az orrom előtt. 
Még mindig nem láttam. "Hát nem igaz, hogy ennyire vak vagy..."
Ehh... az "ott van a kosárban a mikró tetején"-mondatot komplikáltabb lett volna megfogalmazni. 
Majd elemcsere következett. Egy órában, ami a padlásfeljáró létra oldalán lóg. 
Elkezdett felmászni a létrán, hogy levegye az órát.
Én nyújtóztam egyet, és kicseréltem az elemet. "De le kell venned, mert beállítani nem tudod!"-rivallt rám erre. 
Beállítottam. 
"Jól van!" 
Ami az maga módján kb. annyit jelent, hogy "Köszönöm, fiam, nem gondoltam, hogy ezt így is meg lehet oldani."
Túlérzékeny vagyok, na...:/ :D
Ja: apám mától segédeszköz nélkül közlekedik. Tegnap még kerettel ment, jövő héttől kertészkedni akar, bár egyelőre talán lebeszélte magát.
Tiltakoztam. "Jaj Gábor, tudom én, mit csin..."- a mondatot nem fejezte be, tán eszébe jutott a felelőtlensége okán bekövetkezett két kórházi tiszteletkör. 
Megígérte, hogy megpróbál odafigyelni. 
Kíváncsian várom.
Aztán ebéd, majd kivonult a garázsba olvasni. 
Én meg bevonultam a hűs szobába Kisalföld-olvasásra, átpörgettem vagy két hétnyit. 
Aztán elindultam a fél 4-es buszra. Fél 3-kor.XD
Nem szeretek otthon lenni. Egyedül nagyon nem megy. 
A kórháznál szálltam le, és szerencsére rögtön jött a 14-es, így kb. 40 perc alatt hazaértem. 
Ittam egy kávét, beszéltem még egyet Zsófival a nagy utazás előtt, most pedig pötyögök. 
Ja, meg mostam egy adagot, a gépet is ki kell még pakolni. 
Aztán kád, olvasás!:)
Holnap meló. Jaj, valami volt holnapra, de nem tudom, hogy mi...:/ :)
Aztán német, könyvbemutató, hétvégén élményfürdő, meg valahogy az öltönyömet is be kéne cincálni Écsről, mert hát ugye esküvőre vagyok hivatalos. Kettőre.:)
Mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek  a csajok!;)

Nincsenek megjegyzések: