A hétfő este a lehetőségek szerint kerek egész, már-már tökéletes volt. Volt kádban döglés, sütöttem bundás kenyeret...
És mivel a kádban kiolvastam a Nemzeti Sportot, este volt időm jó sokat elolvasni a Szürke ötven árnyalatából.
Hát őőő, formálódik a történet. A főszereplő hölgy immáron nem szűz.
Amit nem tudok szó nélkül hagyni a könyv kapcsán -szerintem már említettem-, a fordítás gyatra minősége. Jó, oké, nyelvtanár vagyok, és imádok fordítani, és ezek szerint nem tudok kibújni a bőrömből.
De itt-ott már-már tényleg vállalhatatlan a szöveg magyartalansága.
Most az ilyenekről, hogy a teáskanna teáskanál, a hónalj az felkar, az álló -khm...- pénisz pedig erekció, ne is beszéljünk!:)
Nem véletlen, hogy egy, a témára szakosodott blog hatrészes sorozatot közölt az első rész egynegyedében (!!!) található bakikról! Ajánlom a hozzám hasonló szakbarbárok figyelmébe!:)
Egyébként baromira nem vagyok biztos benne, hogy végig tudom olvasni a könyvet. Az jutott eszembe, hogy "kisfiú" vagyok hozzá. Ez majdnem olyan, mint amikor egy lányismerősöm mesélt anno régesrégen gésagolyós élményeiről, és én kértem, hogy fejezze be, mert belepirulok...:$ :D
Ja, és jót mosolyogtam magamban, amikor a "szado-mazo játékszabályok" olvasgatása közben egy leányzóval facén napi élménybeszámolót tartottunk egymásnak. Volt kontraszt a két olvasmány között.:)
---
Tegnap egyik pillanatról a másikra kimúlt a telefonom. Nem lehetett tölteni.
Meló után el is indultam a Samsung-márkaszervizbe. Mondta a csaj, hogy valószínűleg a töltő-csatlakozót kell cserélni, és garanciálisan javítják. Igen ám, de belém hasított a felismerés, hogy fogalmam sincs, hogy hová raktam a papírokat.
Bementem az Árkád Vodafone-üzletébe.
Felvilágosítottak, hogy ha nincs meg a jótállás, így jártam, fizetnem kell. Nem győzöm hangsúlyozni: teljesen jogos, én voltam a balfék, ilyen papírokat illenék atombiztos helyre tenni, ahol meg is találom őket.
Hazajöttem. Kaptam a vidanettől egy levelet, hogy a következő számlámból jóváírnak több ezer forintot, egy tavaly nyári későn elvégzett javítás miatt. Én ilyenre nem emlékszem. De tavalyelőtt előfordult.:)
Elkezdtem keresni a számlát meg a jótállási jegyet.
Nem találtam. Tesómét meg apámét igen.
Kimentem a konyhába pihenésképpen kávét főzni. Nem indult a gép. Majdnem elsírtam magam. Aztán kiderült, hogy áramszünet van. Az sem túl gyakori errefelé...
Kicsit még kerestem a papírt.
Az előszoba-szekrényről majdnem a járólapra ejtettem egy üveg parfümöt, csak buffoni reflexeimnek köszönhetően kerültem el a balesetet.
Idővel persze feladtam a keresést, izzítottam a régi telefont, és átmentem a szomszédba, hogy egy-két appot wifi segítségével tegyek fel a telefonra.
Aztán vacsi, fürdés, olvasás, tévé, alvás.
Volt egy tök érdekes dokumentumműsor a recski munkatáborrról. Komoly(abb) énem ismét kibontakozott.:)
---
Ma reggel sikerült kis híján odacsuknom az ujjamat kollégám autójának csomagtartójához. Hülye voltam, visszanyúltam. Lett egy kis bibi, de túlélhető.
*
Furcsa, ha valakivel még csak egyszer-kétszer beszélgettél személyesen, és mégis olyan érzésed van, mintha évek óta ismernétek egymást. És pont.:)
---
Pista kollégám életet lehelt a telefonba: sikerült feltölteni. Mindig sikerült feltölteni- ha előtte kivetem és visszaraktam az aksit. Gyorsan vissza is pakoltam az akkumulátort és a kártyákat az újabbik telefonba.
"Úgy döntöttünk", hogy nem kell új csatlakozó, a szoftverfrissítés elég lesz.
*
Új érzések, új hangulatok. Nem először írom le ezt a szófordulatot. És nem is utoljára. Éreztél már úgy, mintha...?
Igen, éreztél. Csak nem gondolkodsz ilyen "hülyeségeken". És nem írod le, mert nem írsz blogot...:)
---
Meló után újfent telefon-ügyíntézésre indultam.
A Samsung-szervizben közöltem, hogy szoftverfrissítést szeretnék, a csatlakozót talán nem kell cserélni.
Közölték, hogy garilevelet talán utólag is be tudom szerezni a Vodánál.
Beballagtam az Árkádba. Próbálta a csajszi, de nem tudta.
Két-három napon belül be tudná szerezni, de kellene hozzá a szerződésszám.
Az nincs meg. A telefon vásárlásakor kötöttem új szerződést, minden zusammen nincs meg.
Vissza a Samsunghoz.
A srác rendes volt, ígérte, hogy megszerzi nekem a jótállási jegyet, be is megy érte. Aztán elküldi a telefont Pestre. Szoftverfrissítés oder csatlakozócsere.
Kitölti a papírokat, majd közli, hogy azért ez necces, mert lehet, hogy beázott a telefon, és akkor visszaküldik, hogy beázott, és nem garanciális.
Megkérdeztem tőle, hogy esélyesnek tartja-e, hogy beázott a telefon. A válasz: igen.
Megkérdeztem tőle, hogy meg tudja-e csinálni. A válasz: igen.
Megkérdeztem tőle, meglesz-e még ma. A válasz: igen.
Leültem várni.
Jött a srác, hogy a telefon nem lesz meg ma, és nem is biztos, hogy segít rajta a kipucolás, de mindenképpen ki kell fizetnem.
Elmeséltem neki, régebbi telefonomat egy tál székelykáposztától tisztítottam meg, szóval no para, bizakodom!
Holnap az ígéret szerint hívni fog.
Ne értsetek félre, ez nem panaszkodás, a lehetőségekhez képest mindenki segítőkész volt, és én voltam balfék, hogy nincs meg az a kib. papír. De az a töketlenkedés elég zavaró volt.
Aztán hazajöttem.
Azt hiszem, rendelek valami vacsi-féleséget. Mert megérdemlem.:)
---
Holnap szuggerálom, hogy sikerüljön megszerelni a telefont. Ha nem, nem történt tragédia, mondom, az utóbbi időben volt módom átértékelni a probléma fogalmát.
Kezdődik a foci VB!
Mindenképpen meglesem a nyitómeccset, ha nem alszom el!:)
Pénteken jönnek tesómék, a hétvége meg még sokesélyes.
Majd mesélek úgy is!
---
Jaj de hiányzol, Pappa! Nem mintha naponta találkoztunk volna, azért na... ♥
Tényleg vigyázzatok magatokra!:)
---
Még a végén grafomániás leszek... :O :)
De mára ennyi, jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése