Vasárnap délután megnéztem a Szlovénia-Magyarország férfi kézilabda VB-selejtező visszavágót. Hát sok köszönet nem volt benne. Nem a vereség fáj elsősorban, hanem annak mikéntje. Tényleg rossz volt nézni.
Mindenesetre nem fogok beállni a fikázók, fejeket követelők sorába. Ahhoz túl sok örömet okoztak nekünk szurkolóknak ezek a srácok az elmúlt években.
Ettől függetlenül a VB mellett a 2016-os olimpiai részvétel is veszélybe került.
Aztán kaja, fürcsi, pihi, mecset nem néztem. Ha jól emlékszem.:)
---
Hétfő. Semmi különöset nem írtam fel magamnak. A német-portugálra hazaértem. Simán nyertek a németek, és emiatt egyáltalán nem szomorkodtam. Nagyon nem szeretem Cristiano Ronaldót. Aki tulajdonképpen egy köcsög.
Szegény Messi meg nem vett észre egy labdaszedő fiút, aki kezet szeretett volna fogni vele, és most ő is köcsögnek van elkönyvelve. Pedig nem az. Szerintem.:)
Ja: hétfői hír, hogy magához tért Schumacher, és egy svájci rehabilitációs klinikára szállították. Nagyon örülök neki, remélem, további jó hírek fognak érkezni róla.
Persze gondolom ez már több hetes infó, tehát nem hétfőn ébredt fel ÉS szállították Svájcba. Az már csak hab a tortán, hogy a német válogatott meccsének napján adták ki a közleményt.:)
---
Kedd. Június 17. A nagymamám halálának az évfordulója. Meg Knézy Jenőé. Mindketten meghatározó szereplői voltak az életemnek, még ha ez így elég hülyén is hangzik. Szeretettel emlékszem mindkettőjükre, nagyon hiányoznak.
Este 6-ig voltam melóban, a végére hulla voltam.
Az utazás a céges buszon viszont nagyon jó volt. Emlékezetes. Misztikus. Kicsit utópisztikus.:)
Választ kaptam arra a kérdésre is, hogy hogyan kell hordani az új hátizsákomat.:)
Sörrel öblítettem le a hosszú nap fáradalmait, és tesómmal is megbeszéltük az élet nagy dolgait.
Nem tudom, leírjam-e. Nem azért írom le, mert olyan húdefaszagyerek vagyok.
Kedd este négye emberke is rám írt facebookon, hogy beszámoljon élete dolgairól. Tanácsot kértek, véleményt kértek, és örültem hogy meghallgattam/elolvastam őket. Nagyon jól esett...
---
Szerda. Fél 3-ig dolgoztam, elkészült a telefonom, elmentem érte.
A hazaút elég mókás volt, piros volt a lámpa az Árkádnál lévő iparvágánynál, persze nem jött semmi. Persze busz sem.
Lusta voltam hazasétálni, vártam, csak vártam.
Az egyik várakozó lányban kolléganőmet véltem felfedezni, akiről tudtam, hogy még dolgozik. Annyira azért nem volt meleg, hogy hallucináljak...:) Persze nem ő volt.
Egy busz ugye kimaradt, de lehet, hogy kettő is. Így aztán annyian voltak a 14-esen, mint az oroszok. A sofőr mellett álltam, és tök vicces volt, hogy egy néni nekilökött egy bácsinak, mert le le szeretett volna szállni. Egyébként én is. A bácsi meg rám szólt, hogy legyek észnél.:)
Hazamentem, az alsó szomszédnál wifi segítségével feltettem a telefonomra a szükséges appokat. Mert ugye nomofób vagyok.:D
Aztán rántottát sütöttem, neteztem, VB-ztem.
---
Csütörtök. Megint hatig voltam. Megint a vidékiben kötöttem ki. És az ottani eseményeket ismét fedje jótékony homály.:)
Hazatérve kávét akartam inni. Sör lett belőle. Azt nem kellett megfőzni.:)
---
Péntek. Ismét helyettesítés volt a büfében. Olyat mondtam a büfés néninek, hogy magam is meglepődtem. És olyat szólt vissza, hogy a pofám leszakadt.:D
Mostanában egyre több olyan dolog történik, amihez nem vagyok hozzászokva.:)
Meló után tesómék értem jöttek, elmentünk az OBI-ba. vettem egy, azaz egy darab szemeteszsákot.:)
Aztán pihi, meccsnézés.
Meg egy kolleginával merültünk alá a magyar popzenei élet mocsarába. Legalja.hu...:D
Szeretem, ha egy lánynak van humora. Ha meg már visítok a röhögéstől a gép előtt egyedül az üres lakásban, az már mindennek a teteje.:D
---
Szombat. A reggeli kávé elfogyasztása közben összeraktam a lottót, meg a tippmixeket. Meg találtam egy nyertes szelvényt, amit eddig nem vettem észre. Nyertem kemény 1400 forintot.:D
Meg összekészítettem a csekkeket. Postán persze nem voltam.
Voltam viszont az Árkádban.
Vettem tokot a buszbérletemnek.
Meg inget magamnak.
Meg cipőt.
A cipőboltban a kasszánál jutott eszembe, hogy mókásan fogok kinézni három bevásárlószatyorral a kezemben. Aztán jött a húbazmeg: nem voltak nálam a szatyrok. Szerencsére a cipőboltban megtaláltam őket.:)
A buszmegállóban észrevett egy cimbi, és hazahozott kocsival, szóval szerencsére nem kellett manővereznem a buszon.
Sőt még a benzinkúthoz is beugrottunk narancsléért.
Itthon pihengettem, tévéztem, még egyszer fürödtem. Elvágtam az arcom borotválkozás közben.
Meg babgulyás-konzervet ettem. Azzal meg az ujjam vágtam el.
Aztán elindultam az esküvőre.
Egy kedves ismerősöm anyukája és apukája, két kedves ismerősöm anyukája és nevelőapukája, és két kedves ismerősöm anyós-, és apósjelöltje kötött templomi házasságot.
Apám nem értette. Pedig szerintem nem bonyi.:)
Az esküvő után Katáéknál voltunk.
Ételek és italok sokasága, vidám beszélgetések, ökörködések, táncitánci, hastáncbemutató, csokis cigi, meg még sok minden.
Jaj, egy pár meg olyan táncot lejtett, hogy azt meg kell tanulnom. Jól nézett ki. Jól néztek ki.:)
Már majdnem elindultam haza, amikor rábeszéltek, hogy maradjak még egy-két sörre. Maradtam, pezsgőztünk is.
Pedig én már öreg vagyok. És szegről-végről zalai is.:D
Három körül értem haza. Négy körül feküdtem le.
Vetkőzéskor kettétőrt (!) az ünneplő nadrágomon a gomb. Ilyet még nem értem...:) Persze szerintem el fogok róla feledkezni, és nem fogom tudni felvenni, amikor szükségem lesz rá...
Elalvás előtt még hvg-t olvastam. Nem vagyok normális...:D
---
Vasárnap. Fél 10-kor apám telefonja ébresztett. Elfelejtettem lenémítani. Apámnak meg szólni, hogy majd én jelentkezem.
Ez kb. akkora merénylettel ért fel, mikor még gimis koromban -időszámításunk előtt...:D- nyári szünetben olyan hajnali fél 6-kor csörrent meg a vezetékes telefon, hogy megérkezett a traktoros szántani. Nagyon örültem neki.
Nem voltam másnapos, csak fáradt.
Csak sört meg pezsgőt ittam, a háromféle serital pedig szerencsére nem számít keverésnek.
Sportért persze nem jutottam el.
Bundás kenyeret sütöttem, Forma-1-et néztem, de már egy csendespihenőn is túl vagyok.:)
Most meccset hallgatok, majd még valami vacsit ki kéne találni.
Holnap meg meló. Meg el kéne menni postára.:)
---
Ha valami szar dolog történik az életemben, ideges, vagy rosszkedvű vagyok, mindig szoktam egy kicsit várni, hagyom leülepedni a dolgokat, és csak utána állok neki egy újabb blogbejegyzésnek.
Nem gondoltam volna, hogy valaha előfordul, hogy jókedvem okáról lesz nehéz írni...:)
---
És mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése