Elalvás előtt

Stílszerűen 90 perccel a VB-döntő kezdete előtt kezdek el pötyögni. Mindent annak a szent célnak rendeltem alá, hogy ne aludjak el a meccsen. 

Most ebédeltem milánói sertésbordát, ittam egy kávét, blogolok, aztán meccsnézés.:)

---

Múlt hét vasárnap. Elfelejtettem megnézni a wimbledoni döntőt. Meg az Esőembert is. A Forma-1 ismétlésén meg elaludtam.:D

---

Hétfő. Sikerült elrontanom a szobám kilincsét. Nem sokon múlt, hogy bezárjam magam, szerencsére sikerült kiszabadulni.:)

Elég ambivalens nap volt. Egy vicc okán négyszer kaptam spontán röhögőgörcsöt...:) 

És értesültem egy szörnyű autóbalesetről is. Egy cimborám párja sérült meg. A fotókat nem volt lelkierőm végignézni, és az első hírek nagyon aggasztóak voltak. 

Mostanában szerencsére érkeznek jó hírek is, nagyon szurkolok neki, hogy teljesen felépüljön. Másnap megtudtam, hogy ugyanaznap majdnem teljesen ugyanott egy másik ismerősömnek is autóbalesete volt, de szerencsére neki nem esett baja. 

Meló után Adrival találkoztam. Kicsit plázáztunk, aztán habzsi-dözsi -ezt hogy írják? Mindenhogyan aláhúzza...:(- a Pingwinben. Beszélgettünk, hülyéskedtünk, ettünk-ittunk, ismerősöket számoltunk... Gyorsan eltelt az idő...

Este a Kék fényen elaludtam. Ja nem: szerintem haza sem értem addigra...:) 

Ja: Adri gyorsabban megfőzött egy gyümölcslevest, mint ahogy én megittam egy doboz sört. Mondjuk ő előbb hazaért...:)

---

Kedden úgy volt, hogy Rékával találkozom, de elmaradt.

Tök büszke voltam egy kolléganőm miatt. Hogy kire és miért, azt sajnos nem írhatom le...:)

Itthon pihengettem, facén ment a bohóckodás. Aztán elkezdtem nézni a német-brazilt. 1-0-ig láttam, aztán elaludtam. 

Kollégám hívott 4-0-nál, de majdnem kinyomtam, mert azt hittem, hogy az ébresztő..:D

7-1-re nyert Németország Brazília ellen. No comment. Vagyis: ez a meccs kis túlzással öt brazil világbajnoki címet tett idézőjelbe. Mindenesetre négy évig biztosan röhögni fognak a rekordvilágbajnokon...

---

Szerda. Nem meglepő módon elfelejtettem ébresztőórát beállítani. 

Kolléganőm mesélte, hogy kedden reggel elaludt. Nos, én szerda reggel arra riadtam fel, hogy remélem, nem ismétlődött meg nála ez a baleset. Jaj, de hihetetlenül empatikus fiatalember vagyok!:D

Délután a német elmaradt, pihengettem. 

Az argentín-holland meccsből alig pár percet láttam, és kidőltem. Mondjuk ahogy hallom, nem vesztettem sokat.:)

---

Csütörtök. Felírtam ehhez a naphoz négy lány nevét. Még jó, hogy nem hagytam el a puskapapíromat, ebből lett volna ám a pletyka...:)

No... Mind a négy név egy összekacsintás, egy mosoly, egy vidám telefonbeszélgetés... Feldobták a napomat.:)

Egyébként... Rájöttem, hogy a boldogság olyan, mint a hoki. Khm... Mármint a jégkorong.

Értem ezt úgy, hogy ott az országok úgynevezett divíziókban versenyeznek. A "másodosztályban" szereplő magyarok tulajdonképpen ugyanúgy világbajnok lehet, mint a nagyok. A maga szintjén. 

 33 éves vagyok. Már "illene" családapának lennem. Vagy egy lányt -vagyis nőt- "hazavárnom". Vagyis vele együtt élnem. Vagy mi. No, erre a közeljövőben nem igen látok esélyt. 

De próbálom az élet apró örömeit észrevenni, a kedves gesztusokat észrevenni, azokból építkezni. 

A magam szintjén boldog lenni. 

"Húúú Goszi, igen jó anyagot szívhattál, én is kérek!" 

Nem adok.:D

Viccet félretéve: talán sosem volt még ennyire emocionális, érzelemgazdag időszakom. Új impulzusok, jó és rossz hírek... 

Meglepő módon többen is megkerestem engem gondjaikkal-örömeikkel, a magam módján próbálok tanácsot adni, szurkolni, biztatni. 

És jól esik, hogy megkerestek. 

Egy ismerősöm mesélte, hogy egy barátnője öt év után szakított a párjával. A miérteket firtató kérdésekre "mert csak" volt a válasz. 

Nem biztos, hogy egy ilyen választ túlélnék, akkor már jobb egyedül. 

Így például mindig más lányt hívhatok el, ruhát vásárolni, akiknek persze elég különböző az ízlésük, ezért aztán sokszínű lesz a ruhatáram. Vagy sokoldalú?:)

Estefelé tesóm is benézett. Vele is lelkiztünk egy kicsit. Meg megittam egy sört.:)

---

Péntek. Délelőtt tesóm fatert vitte a kórházba. Meg az Árkádba. Pff... Nem is emlékszem, hogy volt-e már ott. 

Vagongyári nyugdíjasként azért eléggé fura lehetett. Nem, nem a kocsiszereldéről beszélünk.:)

Szóval bratyóék ügyeztek, és néha telefonon konzultáltunk. Igyekeztem rögzíteni a fontos infókat.:)

Délután tesómmal már nem tudtam találkozni, csak telefonon beszéltünk. 

Fél 8-kor már lefeküdtem...

Khm... 

Kolléganőm kért tőlem egy könyvet. Azt mondta, hogy két lábon járó könyvtár vagyok. Egy másik kollegina meg rákontrázott, hogy informatikai zseni is vagyok, annyi mindent meg tudtam neki mutatni a gépen. 

Persze mondtam, hogy nem is, mert kevés könyvem van, az informatikai tudásom meg aztán főleg igen-igen messze áll a zsenitől...:)

---

Szombat reggel persze korán felébredtem. A reggeli kávé közben észrevettem, hogy még a múlt hét végén nyertem tippmixen. Az a szelvény totálisan kiment a fejemből...:)

A buszmegállóban egy öreg nénike 10 másodperc alatt kétszer lökött fel majdnem. Először amikor elém vágott, aztán meg amikor eszébe jutott, hogy ő inkább középen szállna fel. No mindegy...:)

Katánál előbb értem az Árkádba, gyorsan adtam fel lottót. Meg megkérdeztem, hogy megjelent-e a FourFourTwo. A hölgy betrappolt a raktárba, elővette az újságot, majd megkérdezte, hogy kell-e. Nem bammeg, viszed vissza?:D

Aztán vettem egy... Pff... Könyvet... A háromszoros olimpiai bajnok Kiss Gergely önéletrajzi könyvét. Nem bulvár, senki nem dug senkivel, szóval komolyirodalom.:)

Katával futottunk egy kört a piacon. Vettem ezt-azt. De övtáskát nem...:( 

Utána még egy kör a Sparban, aztán hazajöttem. 

Kajarendelés, pihi, olvasás, alvás... 

Aztán elindultam a Smukiba, Zoli barátunk szülinapjára. 

Ez rövid idő alatt a második olyan sörrentés, ahol az adott társaság rajtam keresztül választotta ezt a vendéglátóipari egységet. Már gondoltam rá, hogy jutalékot kérek. De Pisti tegnap megtalálta az elhagyott telefonomat. Szóval kvittek vagyunk. És persze köszönet.:)

Jó kis este volt. Sör, pizza, oroszkrémtorta, sok-sok sok beszélgetés, bohóckodás. Nagyon jól éreztem magam. 

Egy kedves barátom bemutatta nekem barátnőjét, aki fejlesztőpedagógus, és fogyatékos gyerekekkel foglalkozik. Olyan fura. Azon kevés emberkék egyike, akik tényleg "értik" a világomat. Na, ezt ha agyonüttök se tudom megmagyarázni.:)

Mindenesetre Zsófival már beszéltünk róla, hogy majd megtornáztat. Mert gyógytornász. Dóri nem tud megfejleszteni..:)

Mókás: meséltek a lánynak, hogy engem a járásom miatt sokan ismernek látásból. 

Erre kimegyek cigizni, a teraszon odajön hozzám egy srác, hogy a járásom ismerős neki, szerinte szokott látni engem ETO-meccsen. 

Szerintem szokhatott....:D

Negyed 2-kor hívtam taxit. 

Jó arc volt a taxis, természetesen szóba került a foci. Elmesélte, hogy ő pesti gyerek lévén a III. ker. TTVE ificsapatában focizott. 

Én megkérdeztem, hogy nem volt-e csapattársa a szintén ott ifiskedő Mészöly Kálmán. 

Na, azt a fejet látni kellett volna: egy sánta, félrészeg fiú ilyet kérdez a győri éjszakában..:D

Amúgy nem, a bácsi idősebb volt Kálmi bá'-nál. Vagyis még mindig az. 

Itthon levezető sör, meg vacsi. Négy szenya. Hajnali 3-kor.

Aztán még hvg-t olvastam. 

---

Ma csökkentett üzemmód. Újságért sem voltam, pedig ma azért jó lett volna...:)

Pihengettem, olvastam, neteztem, kaját rendeltem. De ezt már írtam. 

Most hamarosan mindjárt VB-döntő. 

Tök mindegy, ki nyer. Messi játsszon jól, és ne sérüljön meg. 

Jaj, tegnap a brazilok elvitték a mixemet... Azt hittem, szépen fognak búcsúzni a VB-től...:(

Lópimpit...:( 

---

Holnap Zsófi-meeting, szerdán német, csütörtökön ETO-Göteborg. Péntektől hétfőig meg nem kizárt, hogy Becsvölgye. 

Bár addig még egy-két függő ügynek rendeződnie kell...

---

Na de mára ennyi!

Jók legyetek!

Jó szurkolást!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)