2014. július 29., kedd

Málnaszörp és olajos hal

Azért furcsa dolog ez... Ha az ember fia a saját életéről ír blogot, szinte könnyebb dolga van, ha kevés dolog történik. Akkor úgy elpötyörög. Ha zajlik az élet, amikor történik egy s más, akorr már óvatosabbnak kell lenni: magamat sem akarom "beégetni", és mások személyiségi jogaira is tekintettel kell lenni. 
Néha már tényleg én is érzem, hogy unalmas vagyok, az pedig a blog végét fogja jelenteni... Na igen, ezt roppant könnyű kijelenteni, de sajnos valamennyire függő vagyok, nehéz lenne abbahagyni. Azt pedig csak remélni tudom, hogy nem vagyok túlzottan unalmas.
---
Vasárnap este... Hát igen. Jó alaposan belakmároztam vacsora gyanánt, szendvicseket ettem, meg négercsókot. 
Közben és utána meccseket néztem. Hát ami azt illeti, nem sok sikerélményben volt részem. Az EB-ezüst szépen csillog a vízilabdás srácok nyakában, de az öt gól különbség azért szerintem sok. Az ETO pedig csont nélkül kapott ki Pakson, sima 2-0... Annyi vigasztal, hogy még van 29 meccsünk javítani. 
Bár épp az előző szezon mutatta meg, hogy minden pontnak, minden gólnak jelentősége lehet a végelszámolásnál.
A Forma-1 ismétlésébe is belenéztem este, tényleg egész jó kis futam volt.
---
Hétfő. Gratuláltam egy kollégámnak, egy fénykép miatt azt hittem, hogy a barátnője kisbabát vár. Aztán kiderült, hogy csak bohóckodtak... Pff...XD Mókás volt, jót nevettünk!:)
Fél 4-ig voltam melóban, utána semmi extra, itthon döglöttem-tévéztem-neteztem.
És volt egy nagyon érdekes beszélgetésem egy régi ismerőssel. Folyt. köv.:)
Hm... Megosztottam egy fényképet, amin gyerekek játsszák ezt a "gumizás" vagy mi a neve játékot, és annyian kommenteltek hozzá, és lájkolták, hogy komolyan gondolkodom, hogy valami retrobulit kéne szervezni. Vagy egy világrekord-kísérletet a Széchenyi téren: a legtöbb együtt gumizó huszonéves...:D
---
Ma. A szar idő nyilván nem tetszett.
Reggel ismét beszélgettem egy kolleginával, akit eddig csak facebookról "ismertem" valamennyire. Vagyis most sem ismerem jobban, de tök furcsa volt hallani a hangját..:D
Meg az egész nap olyan misztikus volt.
Mármint nagyjából többször előfordult a nap folyamán, hogy eszembe jutott, hogy valakit ma még nem láttam, vagy beszélni szerettem volna vele, vagy arra gondoltam, hogy mehetnénk egyszerre cigizni... És lőőőn, jöttek velem szembe...:)
És amikor azon gondolkodtam, hogy ezt hogyan fogom a blogon megfogalmazni, egyikük jött még egyszer, és meglepetésemben nekimentem egy rakat ládának...:)
Ja, délután a változatosság jegyében nem a szokott útvonalon jöttem haza. Nagyon izgi volt.:)
Ma már csak net, tévé, pihi, olvasgatás. Meg lesz meccs is. Meg azon gondolkodom, hogy megsüssem-e a sütőben a grillkolbászt... Nem merek nekiállni...:)
---
A szerelem erejével. A fiút is inkább csak felületesen ismerem. A párját egyáltalán nem. A lány most egy súlyos autóbaleset után lábadozik.
Lélekemelő látni a fényképeket, a küzdelemről írt hol vidám, hogy szomorú sorok gyakran csalnak könnyeket a szemembe.
Igen, itt a bizonyíték: a szeretet, a szerelem csodákra képes...
---
Van egy üveg málnaszörp a spájzban. Kb. két éve várja, hogy sorra kerüljön. Azon gondolkodtam, hogy vajon meddig fogyasztható.
Aztán rájöttem, hogy teljesen mindegy, nem fogom megkezdeni. Anyu készítette, és hozta be, ez az utolsó üveg. Valahogy nincs szívem megkezdeni.
Mint ahogy azt az olajos halat sem, amit Anyu két éve vett nekem, mielőtt elment a szanatóriumba Sopronba.
Kérdeztem is tőle, hogy miért is vett nekem pont olajos halat, amikor kb. még sosem ettem. Azt mondta, hogy mindent ki kell próbálni.
Mindig eszembe jut, amikor ezeket látom.
Amikor lottót töltök, hallom a hangját, amikor diktálta le nekem az állandó számait.
Meg a sárga tálca. Amin nem szabad vágni semmit. Nem is vágom. Pedig már nem látja... Dehogynem...
---
Holnap lehet, hogy mégsem lesz német.
Szombaton viszont mindenképpen lesz esküvő, előtte viszont már biztos, hogy piac, meg Árkád.
---
Ilyentájt mindig elmegy a ház előtt egy autó, és amolyan szurkolói dobolás ritmusában dudál. Egyszer esküszöm kiülök, és megnézem, ki az, vagy mi az.
Lehet, hogy az emancipáció jegyében nekem szerenádozik egy formástestű kiscica. Na persze...:D
---
Mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Nincsenek megjegyzések: