Gyógypedagógiai történés

A hétfői nap hátralevő része vacsorával, meg Kék fény-nézéssel telt. Felírtam még ide, hogy zsemle, de nem tudom, miért. Majdnem mindig zsemlét szoktam vacsorázni. Ja: van egy tizenvalahány éves minisütőm, és mostanában meg szoktam benne melegíteni a zsemlét, így az 1-2 napos is frissnek hat. Igen, lehet, hogy ezt akartam írni.:)

---

Kedd. Hm... Lehet, hogy tényleg hagyni kell a blogolást a francba!:/ Ennél a napnál is olyan címszavak vannak, amiket vagy nem értek, vagy nem tudom elolvasni. Jelzésértékű.

Délelőtt segítettem egy kolleginának telefonon, ausztriai ügyintézés telefonon. Véletlenül magamon hagytam a kabátomat, és megkértem, hogy húzza le a cipzárt. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha valaki meglátja...:/ :D

Egy másik kolléganőm még előző hétvégén megígérte, hogy eljön hozzám kupakokért. Nem jött, de gondoltam itt lakik a közelben, a kupakok nem mennek sehová, szóval semmi pánik. Ő pedig odajött hozzám, és mondta, hogy elnézésemet kéri, de örömteli esemény történt a családban, nem tudott jönni, de nem szólt, mert itt lakik a közelben, a kupakok meg úgyis megvárják. Ezen jót mosolyogtam, aranyos szitu volt.:)

Amúgy ideges voltam egész nap. Nem tudom, miért. De tudom. 

Aztán elmentem postára csekket feladni. A poén az, hogy a vidanetes csekket kellett volna feladnom, de azt elfelejtettem elrakni...:/ :D

Így aztán mire hazaértem, még feszültebb lettem, de szerencsére egy kis messengeres beszélgetés megnyugtatott. Valamennyire. 

Valakivel beszélgetve valamire azt válaszoltam, hogy "Néha ilyen is kell". És neki is rögtön az ugrott be, ami nekem is: egy egy sor egy dalszövegből. Igen, Tankcsapda, Egyszerű dal. Másnap reggel rágugliztam..:D

---

Szerda. Alapszabály: ha rosszkedvű vagy, sose igyál alkoholt. Ehhez igyekszem is tartani magam. Szerdán András barátomtól kaptam egy üzenetet, hogy nincs-e kedvem meginni meló után egy pivót. Volt kedvem. Kutya is csatlakozott, iszogattunk-beszélgettünk. 

A 14-esen egy Olaszországba szakadt magyar nő vitázott a sofőrrel, hogy nem vesz nála jegyet drágáért, mivel az automatából nem tudott olcsóért. Szerencsére megoldottam a helyzetet, fogyatékos kedvezménnyel, kísérőmként ingyen utazhatott. Ezután az Ipar utcáig azt hallgattam, hogy ez milyen szar ország, és hogy mennyire jó fej vagyok én. 

Mindkettővel tisztában vagyok.:D

Khm... Itthon aztán folytattam a spontán sörözést, elég őszintére ittam magam.XD

Majd fürdés, vacsi, alvás. 

---

Csütörtök. Reggel gyanús volt, hogy rohadt világos van. Aha... 8-kor ébredtem fel...:O :) Gyorsan összekapartam magam, a reggeli kávé közben négy sörösdobozt számoltam meg a szemetesben...:O :)

Taxival mentem dolgozni, 9-re be is értem. 

Egész jól bírtam a napot, de sajna a németet ismét csak le kellett mondanom...:/

Aludni persze nem sikerült, mert bedurrant a bölcsességfogam. Fél 2-kor még olvastam, 3.45-kor pedig keltem. Nem semmi. 

*

Facebookon megosztva találtam ezt a szösszenetet... Először az jutott eszembe, hogy jó, hogy ilyen vélemény megjelenhet, de szar, hogy van ilyen vélemény. Aztán jobban belegondolva rájöttem, hogy faszság az egész. 

Sportrajongóként amúgy azt mondom, hogy Budapestnek, és Magyarországnak az olimpia egy tök felesleges presztízsberuházás. Meg lehet nézni a görögök példáját: a létesítmények kihasználatlanok, az ország csődben. 

Jó, aláírom, a fogyatékosok sportja nem része a showbiznisznek, nem "látványsportág". Amikor egy formástestű kiscica riszálja előttem a popsiját, én pedig ballagok mögötte, hát egyáltalán nem vagyok esztétikus látvány. 

Más a szint-szoktam mondani. A csajos példánál maradva: 34 évesen egy normális pasinak már vagy családja van, feleség, gyerekek, vagy pedig bőszen skalpokat vadász, ha úgy tetszik, keresi az igazit. Nekem egyelőre más jellegű sikerélményeim vannak, amikről mondjuk beszélni nem nagyon szoktam, meguntam az elnéző mosolyokat, a velőt rázó kiröhögéseket. 

No de... egy ép kisfiú 9-10 évesen fociedzésre jár, gólokat lő, kupákat, érmeket nyer. Én 9-10 évesen 30 métert alig tudtam egyedül megtenni. Anyám szegényem nem a focimezemet mosta, hanem gyógytornára, meg orthopéd dokihoz hurcolt. 

Egyébként a paralimpiai mozgalom a második világháború után, Angliában indult el, ahol értelmes elfoglaltságot kívánt szervezni a hadirokkant veteránoknak. Erre volt jó a sport. Mert ott a részvétel a fontos. 

Ülőröplabda. Tudjátok, kik a világ legjobbjai? Bosznia-Hercegovina. És miért? Van utánpótlás? Érted ugye...

Van szerencsém személyesen ismerni egy-két paralimpiai bajnokot. Tudom, mennyi munka rejlik eredményeik mögött. Nem tudom, Molnár úr mit szólna, ha mondjuk karok nélkül kellene átúsznia a Balatont. Ugyanaz a fiú karok nélkül megkeni a vajas kenyerét, rajzol, öltözködik. Tudom, láttam. Hogy ez nem hasonlítható Michael Phelps teljesítményéhez? Nézőpont kérdése. 

Khm... Az irományt olvasva valóban már-már Taigetosz-szökevénynek éreztem magam, de egy apróság megmentett. 

Egy agyament írást egy apró kitétel teljesen hiteltelenné tesz. "Én Juvenalissal tartok:'Ép testben, ép lélek.'" Szóval ne legyen paralimpia, mert aki sérült, az idióta. Az ő olvasatában. Pedig ez pont azt jelenti, hogy ha sportolsz, edzed a tested, akkor a lelked is kiegyensúlyozottabb, egészségesebb lesz.

Persze nem kizárt, hogy én látom rosszul, de az ott egy baromira nem odaillő idézet. 

Molnár úr, "Cogito, ergo sum."

Gondolkodom, tehát vagyok. Elnézést érte. 

Ja: több ismert, általam mindeddig tisztelt sportújságíró ad igazat kommentben a levélírónak. Ez majdhogynem a legszomorúbb az egészben...

 *

Péntek. Szoktam emlegetni virtuális élettársamat. Nem nagyon szoktuk egymást dicsérgetni, maximum én őt pár sör után.

De hihetetlen jó érzés, hogy bár nem rajzolunk egymásnak szívecskéket, nem mondjuk egymásnak, hogy jaj mi örökre jóban leszünk, azért egy-egy összekacsintásunkban sok minden benne van. És ez jó.:)

Lesz csapatépítő tréningünk. Ezt én most kihagyom. 

Se logikám, se kézügyességem, egy ilyen helyre tényleg elsősorban sérült emberekkel mennék el. Soha semmilyen formában nem szeretem hátráltatni az embereket, most sem teszem. 

Másnap esküvőre vagyok hivatalos, ez ugye nem lehet kifogás, mert tesómék esküvője előtt is épp egy céges rendezvényen voltam. Mentségemre szóljon, hogy akkor még fiatal voltam, bírtam a partizást...:)

Hogy van-e más oka is a távolmaradásomnak, a maradjon az én titkom. És nem, nem szeretnék beszélni róla. 

Nem sokkal ebéd után leléptem melóból, tesómmal mentünk élményfürdőbe. Kettőkor már vízben voltunk, háromnegyed 7 táján mentünk el zuhanyozni. Igen jó volt, beszélgettünk, áztattuk magunkat. Néha ilyen is kell...:)

Aztán a Mackó Kuckóban adtunk a gasztronómiai élvezetnek.:)

Fél 9 körül már le is feküdtem, nem kis alváshiányt kellett bepótolnom. 

---

Szombat. Délelőtt tesómmal az Árkádnál találkoztunk, aztán kimentünk a piacra, ami ugye új helyre költözött. Ugyanaz, csak más helyen. Rosszabbra számítottam. 

Mókás volt az a koldus, aki pénzt kért tőlünk zsíros kenyérre, majd vett vodkát...:O :)

Aztán Spar, majd itthon tesóm megnyírta a hajamat.

Utána kimentünk apámért Écsre. Hazavittünk neki egy lapátot, nagyon örült neki. A kajásdoboz csak nem akart passzolni, disznósajtot sem annyit vettem, amennyit kért... 

Innen Tét felé vettük az irányt, apu először találkozott az unokájával. 

Nyilván szereztem benyomásokat, de nem írhatok róluk, mert a) mindenki máshogy mutatja ki az érzelmeit, b) ezek olyan családi dolgok, na. 

Mindenesetre apám életében először evett pizzát.:)

Én pedig életemben először toltam az unokaöcsémet babakocsiban..:)

A nap végén tesóm behozott Győrbe, itthon döglöttem. 

Egy kedves ismerősöm törölte magát facebookról. Véget értek a gyakran éjszakába nyúló zeneküldések, beszélgetések, poénkodások... Sajnálom... 

---

Vasárnap. Egész nap döglöttem, ezt csak a mosás szakította félbe. 

Negyed 1 körül rendeltem kaját, 2-re ért ide. Nem értettem, a futár miért kívánt jó szurkolást, aztán rájöttem, hogy ETO-mezben vagyok.:)

Időben kiértem a stadionhoz. A tavaszi nyitányon a Vidi volt az ellenfél, 0-2-ről sikerült egyenlíteni. Az első félidő közepétől szerintem rendben voltunk, jó kis csapatunk lehet. Ez a félszezon simán jó lesz az összecsiszolódásra, amúgy tényleg kuka. 

Egész meccsen egy sört ittam, itthon meg még egy fél dobozzal, aztán kiöntöttem. Hambit vacsoráztam, majd lefeküdtem aludni. 

---

Hétfő. Nyertem tippmixen kemény 2600 forintot. Jól indult a hét!:)

Sok volt a meló, gyorsan telt a nap, meg unokaöcsi képeit is megmutattam kollégáimnak.

Egy kollégám hazadobott, így időben hazaértem. 

Kis erőgyűjtés után nekiálltam blogolni, de ezt már látjátok. 

Holnap posta, szerdán Gyirmót-Újpest, lesz német is, meg esküvői meghívót is kapok, meg osztálytalálkozó, meg Fradi-ETO... Nem fogok unatkozni...

---

Kicsit sok az agymunka mostanában. A rinyálásomat meg nem szeretném, hogy olvassátok, úgyhogy lehet, hogy blogstop lesz a blogspot-ból. De nem biztos. 

Majd jelzem.

---

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Van itt minden, mint a búcsúban

Csütörtök, a bejegyzés megírása után. Valami még volt eszemben, de nem tudom, hogy mi. Ja, az biztos, hogy ama bizonyos hétfő reggelen nem hallucináltam, valaki tényleg kiabálta a nevemet, délutánra kiderült. Ha jól emlékszem, ezt a fontos információt elfelejtettem megosztani kedves olvasóimmal.:)

---

Péntek. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valaki úgy beszéljen velem -Anyu szavaival élve-, mintha a kutya valagából rángatott volna elő. 

Súlyosbítja a helyzetet, amikor olyan valakitől kapom ezt, akivel elvileg jóban vagyok. Vagy jóban voltam. Jóban voltam? Már tényleg nem tudom... Agyalás level 999.

(megjegyzés 1.: a blog továbbra sem lesz üzengetések fóruma, de ezt le kellett írnom. Nem tehetek úgy, hogy minden happy, mikor nem az. 

megjegyzés 2.: nem jó érzés szarszemét embernek gondolni magam, aki ezt érdemli. 

megjegyzés 3.: akinek nem inge, ne vegye magára! és bővebben nem írok erről.)

Meló után kolleginának segítettem buszt várni, aztán hazajöttem. Átfutottam azokat a Sportokat, amiken a hét közben elaludtam. Vártam egy kolleginát, úgy volt, hogy visz el tőlem kupakokat, de nem jött. 

Így aztán pihi, fürdés, kaja, olvasás, alvás volt a program.

---

Szombat. Szerintem több mint tíz órát aludtam. Reggel lakótársammal kávéztunk, cigiztünk, beszélgettünk, meg összeraktam a tippmix-szelvényeket. Meg persze a lottót is.:)

Bőven dél után járt már az idő, mire rászántam magam, hogy bemenjek a városba. 

A buszunk kis híján ütközött egy autóval az Árkád-körforgalomban, és egy a vészfékezéskor pont úgy kapaszkodott a korlátba, hogy a kezemet fogta meg. Furcsa érzés volt.:) És ismét csak rá kell döbbenjek, hogy mekkora lúzernek kell lennem ahhoz 34 éves létemre, hogy ez említésre méltó esemény legyen...XD

Feladtam a szelvényeket, majd az Arrabona Sparban vettem egy-két dolgot. 

A kijáratnál összefutottam Dórival, akivel évekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy nem nagyon fogunk egymással találkát megbeszélni, mert úgyis összefutunk. Milyen igaz.:)

Este megkérdezte messengeren, hogy nagybevásárlás volt-e. Hát őőő nem annak indult, de végül elég sok dolgot vettem, szerencsére egy szatyorban meg a hátizsákban minden elfért. 

Hazatérve ebédeltem, megettem a tiszai halászlé-konzervet. Nem köntörfalazok: borzalmas volt...:)

Délután rendezték a tavaszi szezonból őszre előrehozott, majd őszről télre elhalasztott Paks-Nyíregyháza NB1-es labdarúgó mérkőzést. 

Nem írnám le a történetet, ha a nyírségiek nem cserélték volna le a szünetben szinte az egész keretüket, de a versenykiírás szerint csak azok a játékosok szerepelhettek, akik a mérkőzés eredeti időpontjában a klub szerződtetett labdarúgói voltak. A Nyíregyháza így aztán kilenc mezőnyjátékossal, és három kapussal vágott neki a mérkőzésnek, és el is hozott egy pontot az atomvárosból... Ez annyira magyaros történet, hogy nagyon...:D A tippmixemet persze elvitte ez a meccs...:@

Magyarfoci: a hírek szerint a hétvégén a Kossuth Rádióban újraindul a legendás Körkapcsolás című műsor. El sem hiszem, kíváncsian várom.:)

Más. Ha valakinek megmutatom unokaöcsém fotóját, többet is megjegyzik, hogy nagyon cuki, tök aranyos, tiszta bátyám. Igen, cuki, aranyos bátyám van.:)

Vacsorára melegszendviccsel kárpótoltam magam a délutáni gasztro-rémálom után. Sajtos-tejfölös-zalais melegszenya. Öt szelet.:D

Este messengeren beszélgettem egy-két emberkével, meg olvasás, tévé, alvás.

---

Vasárnap. Nagyon korán felébredtem, fél 6 magasságában. Aztán visszafeküdtem, aludtam is fél 9-ig. Előző este semmiféle alkohol nem ittam, mégis majd szétrobbant a fejem, azt hittem, utolért az influenza. De nem, szerencsére az Algoflex ismételten a segítségemre volt.:)

Bőven délután rendeltem ebédet, ami kis nehézségek árán érkezett ide, ugyanis a futár a szó legszorosabb értelmében eltévesztette a házszámot. Hívott, hogy itt van, lementem, persze nem volt itt, ezért loholhattam fel a telefonomért, közölni vele, hogy nem látom. Aztán csak egymásra leltünk.

Elhunyt Fodor Ákos költő és műfordító, a haikuk nagymestere. Imádom ezeket a szösszeneteket, ide kattintva szemezgethettek közöttük.

A Forma-1-es teszten furcsa balesetet szenvedett Fernando Alonso, a McLaren-Honda spanyol pilótája. A hírek áramütésről, meg ájulásról szóltak, az igazságot nyilván sosem fogjuk megtudni. Fernando mindenesetre talán jól van, csak megfigyelésre szállították kórházba.

Veszprémben elbukott a Fidesz kétharmada. A baloldal által támogatott független képviselő, Kész Zoltán nyerte az egyéni mandátumot. Nem semmi. Je suis Kész. Kész vagyok.:D

A Demokratikus Koalíció meg tisztújított. Sőt, új logót is bemutatott. Hogy az miért éppen a piros-sárga-kék színekben pompázik, azt csak a Jóisten tudja. Meg ugye Gyurcsány...:)

A vacsora feketeerdőtorta volt. Aztán jóó későn feküdtem le, mert a sok alvás után alig jött álom a szememre. 

---

Hétfő. 3.45-re van beállítva az ébresztő, ehhez képest fél 6-kor keltem. Tehát a megszokottnál később értem be melóba. Érkezéskor szoktam inni 3 az 1-ben-kávét -jaj de hülyén néz ki így leírva...:)-, ez most elmaradt. Egész nap akkora volt a pörgés, hogy elfelejtettem bepótolni. Nem röhög, tényleg!:)

Átküldtek egy állásajánlatot. Németül nagyon jól beszélő, megváltozott munkaképességű fiatalt keresnek napi négyórás irodai munkára Nyúlra. 

Németül kibeb@szott jól beszélek -amúgy nem teljesen, de ez a személyi PR része, és kommunikációs szakember/PR-menedzser a másik végzettségem.:)-, megváltozott munkaképességű is vagyok. Hogy fiatal-e, az meg relatív..:)

No de négy óra az kevés... Meg aztán nem azért költöztem Écsről Győrbe, hogy Nyúlon dolgozzak..:) Na erre varrjak gombot!:D

Ja, és immáron hivatalos, hogy lesz osztálytalálkozónk! Általános iskolás osztályunkkal találkozunk 19 év után. Szép kerek szám!:)

Márciusban lesz esküvő is, meg Forma-1 idénynyitó, meg még sorolhatom. 

Majd még sorolom.:)

A hét? Német, meg tesómmal élményfürdő, meg reményeim szerint a héten megduplázzuk unokaöccsel eddigi találkozásaink számát.:)

De mára ennyi. 

---

Nem tudok címet adni a bejegyzésnek.:O 

Régen, ha ennyi mindenről írtam, a Vegyesfelvágott címet adtam a posztnak. 

Most nem azt adom.:P

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Két füles

Ha a hirtelen hangulatváltozás a depresszió egy tünete, akkor én depressziós vagyok. Ebből az írásból pedig az is kiderül, hogy bizonyos körülmények között antiszociális vagyok. Na szép...:)

---

Vasárnap este a blogbejegyzés megírása után folytattam a lumpolást, még egy-két sört bontottam a konyhában. Aztán vacsi, pihi. Mert kellett.:)

---

Hétfő. Nem voltam másnapos, viszonylag frissen értem be melóba. A nap egész mókásan indult. Úgy hallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja, meg is álltam, próbáltam tanácstalan fejet válni, de senki nem jelzett. Így felmentem az irodába, elkönyvelvén, hogy hallucináltam. És rájőve, és elfelejtettem bemenni a büfébe ásványvízért.:(

Délután kollegina dobott haza kocsival, és "focis zene" szólt a lejátszóból. Az Egészséges Fejbőr egy dala. A lány nézett egy nagyot, amikor közöltem vele, hogy nekem is van számuk az mp3-lejátszómon. Azt nem mertem elmondani neki, hogy abban a mappában Kadlott Karcsitól a Fiestán át az Ismerős Arcokig van minden. Nem szorítom zenei ízlésemet korlátok közé...:)

Napközben valamennyire alábbhagyott a hétvégi szar kedvem, valaki szerencsére a gondolataimat is helyre tette. 

Este az előző posztban említett Gábor barátommal beszéltünk jó fél órát telefonon. Jó volt újra hallani róla. És ez most tuti buzisan hangzik, de jó volt újra hallani a hangját.:) Egyébként stílusra totál Kiss Ádám a srác. Szerintem.:)

Előbb-utóbb folyt. köv. személyesen is.:)

Este nem néztem Kék fényt. Kidőltem, bealudtam...

---

Kedd. Gyilkos nap volt, sok meló volt, stresszes is volt, szétbaszott az ideg. Annyi volt a fix, hogy munka után be kell mennem az Árkádba. 

Közben hívott tesóm, hogy picit itthon van, de nem marad, menjek be a belvárosi Mekibe, ott egy kicsit tudunk dumálni, mielőtt elindul a vonata. Ez eddig rendben.:)

Induláskor vettem észre, hogy elszakadt a fülhallgatóm. Szerintem lyukasztóval félbevágtam. Vagy nem tudom...

Első munkahelyemen, egyik első fizumból, vettem egy mp3-lejátszót, azóta, vagyis olyan 9-10 éve képtelen vagyok tömegközlekedési eszközön zene nélkül meglenni. Nem szeretem hallgatni a sok baromságot, a hisztiző gyerekeket, a nekem szánt csúfolódásokat. Kapartam is a falat rendesen. Ja nem, téptem a hajam.:)

Meg séta közben is segít, ad egyfajta ritmust egyenesvonalú egyenletesnek éppen nem nevezhető járásomnak.:)

Majdnem felhívtam egy belvárosban lakó kolleginát, hogy van-e a közelben műszaki bolt. Nem hívtam fel, de összefutottunk a  Baross úton.:)

Mondott is egy boltot, de végülis nem mentem be, erőt vettem magamon.:)

Tesómmal kajáltunk, kávéztunk, "babáztunk". Aztán közeledett a vonatindulás, így ő a pályaudvar, én pedig az Árkád felé vettem az irányt. 

Vettem két fülhallgatót, hogy legyen tartalék is. Biztos, ami biztos.

Hullafáradtan, este 8 után értem haza, viszonylag ritkán fordul ilyen elő velem. 

Hm... Simán megettem este a megszokott négy szendvicsemet, ennyit arról, hogy mennyire laktató a mekis kaja..:)

Este már volt foci BL, de nem néztem, mert nácis dokumentumfilm volt a National Geographic-on. Ennek még lesz jelenetősége!:)

---

Szerda. Kolléga elmesélte, hogy eszébe jutottam előző este, mert második világháborús dokumentumfilm volt este a National Geographic-on, és tudja, hogy engem érdekel a téma. Telepátia. Már megint.:)

Azt olvastam puskacetlimen, hogy jó fenék. De nem, jó zenék van odaírva. Hogy miért írtam fel, arról fogalmam sincs.:D

A keddinél jóval nyugisabban telt a nap. 

Bizonyos dolgokat hajlamos vagyok indokolatlanul túlgörcsölni. Ezúttal azon aggódtam, mi lesz, ha meglátják, hogy felköszöntök valakit. Van baj...:) 

Ja: február 14 a Valentin (Bálint)-nap mellett az Epilepszia Világnapja. Nincsenek véletlenek.:)

Fél 4-ig voltam melóban. Tegnapra terveztem a blogbejegyzést. De elmaradt, lusta voltam. Kávéztam, zenét hallgattam, az egyik ünnepelttel pötyögtem. Gyorsan eltelt az este, ezúttal néztem volna BL-t. De bealudtam.:)

Ja: közben kiderült, hogy márciusban eddig immáron három hétvégém foglalt... Nem leszek itthonülő unalmas hülyegyerek.D

---

Csütörtök. Hát basszus... Úgy kezdődött, hogy reggel visszavettem az alvós pólómat. Szerencsére észrevettem, és korrigáltam a hibát. 

Aztán a szokásos hajnali kávé, cigi, mp3 kombó. 

Amikor vettem fel a cipőt, észrevettem, hogy az egyik lábamon lévő cipőnek szét van jőve a cipőfűzője. Ez annyira megzavart, hogy véletlenül felemás cipőben mentem el dolgozni. Annyira kifelé ezúttal nem lett volna feltűnő, de a rosszabbik lábamon volt a kopottabb cipő, így pedig eléggé ingatag voltam.:)

Cigiszünet, nagy röhögés, de nem írom le, mert írásban nem jönne át a poén. Igen, elhangzott, a "Kiverted?" kérdés. De nem én kaptam a kérdést, hanem egy lány. A cigijének levert parazsa kapcsán.:)

Nyugisan csordogáló nap volt. 

Egy német kolléga azt írta nekem, hogy szerinte gyárunkban én beszélek a legjobban németül. Sőt a kinti gyárban dolgozók egyharmadánál is jobb vagyok. 

Hehe... A mondatnak már az első fele is túlzás, nemhogy a második. De azért jó volt ilyet olvasni.:)

Főnök meg azon lepődött meg, hogy tudok vakon gépelni. Ennyit tesz a sok chat meg MSN. Ja, és gépírást is tanultam még anno Pesten. Egy évig. Nem merem leírni. A '91/'92-es tanévben...:D

Hazafelé több kedves kolleginával is váltottam pár szót. Ej-ej, ezek a kedves kolleginák...:)

A buszon azzal a lánnyal jöttem, aki pár hónapja azon szörnyülködött, hogy általában van nálam tartalék fülhallgató a fent említett fóbiám miatt.:)

A buszról leszállva pedig összefutottunk azzal a kolleginával is, akinek kisfia csak pár nappal idősebb Marknál.:)

*

Egyik nap nem ízléstelen, hanem kellőképp vagány módon, egy magas labdát lecsapva visszaszóltam kolleginának. Aki erre visszakézből odasuhintott nekem. 

Őőő az ilyesmikhez én nem vagyok hozzászokva. 

Tudom ám, hogy régen lúzer, fárasztó hülyegyerek voltam. Építgetek, változgatok, javulgatok, vagy nem. De igyekszem. 

Fura, hogy már majd' 6,5 éve írom ezt a blogot több-kevesebb nyíltsággal. Életem regénye. Haha, na jó, ez megint túlzás. 

De a magamról hallott pletykákból, kombinálásokból simán kiadhatnám a különszámot.:)

Szomorú, ha néha nemhogy a bánatodról, hanem az örömeidről sem mersz beszélni. Nem az irigység miatt. 

Hanem mert nem értik meg. Más szinten vagyok boldog. Tudom. De mentegetőzni nem fogok.

*

Na mára ennyi voltam. 

Holnap péntek, hétvégére a szoba kiganézását tervezem, remélem sor kerül rá. 

Talán majd egy blogbejegyzés is bele fog férni. Majd kiderül. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Hullámvölgy

Szerdán a bejegyzés megírása után emlékeim szerint már semmi extrát nem csináltam. Mert hát ma nincs puskacetli...

Szóval vacsi, fürdés, tévé, net, ilyesmik...

---

Csütörtök. Reggel telefon apámtól. Nem a megfelelő, az ő készletébe passzoló kajásdobozt vittem haza, és legyek szíves azt visszaszolgáltatni. Ehh... Van több tucat kajásdoboz a konyhámban, szóval kb. tű a szénakazalban, de szerintem már megtaláltam az igazit.:)

Apropó igazi: tűzvédelmi oktatáson kollegina helyet cserélt volna velem, hogy ráláthassak egy nekem nagyon bejövős leányzóra. Ez azért nem semmi!:)

Meló után német, majd készülődés, és irány egy házibuli!

Kedves barátom értem jött, és odafuvarozott a buli színhelyére. Előtte még beugrottunk Lidlbe. Kifelé menet egy hajléktalan "Tesó, hagyd itt nekem a kocsit!" szavakkal kérte volna el a bevásárlókocsit. Átb@szás. Nem a bátyám volt.:D

Jah, és euró volt a kocsiban, tehát nem lett üzlet, nem voltam kompatibilis...:( :)

Kutyáéknál folyt a ser, meg a vodka, meg a hülyeség, jól elvoltunk. Fél 1-kor hívtam taxit, és még egy levezető sört is megittam. Tényleg szerencse, hogy szabit kértem péntekre.:)

Ehh... Azt számolgattam, hogy csütörtökön volt kilenc napos az unokaöcsém, és abból az ötödik nap, hogy ittam alkoholt. Megy a tejfakasztás!:) 

Most kicsit romlott az átlag, de perceken belül ideér Bandi barátom egy spontán seritalra. 

*

Van, hogy valakivel jóban vagy. Aztán nem vesztek össze, nem haragszotok meg egymásra, de a kapcsolatotok valahogy megváltozik, átalakul. Elmentek egymás mellett, és már nem vagytok jelen annyira egymás életében. 

Ez megesik. Emberek vagyunk, változunk. 

De ha egy nap három különböző szituációban kerül elő, hogy "mert mi jóban vagyunk", az már kicsit frusztráló.

Idén még szerintem nem beszélgettünk egymással. Csak beszéltünk egymásnak. Legfeljebb.

*

Péntek. Reggel fél 8-kor csörög a telefon. Először azt hittem, hogy valami sürgős melós téma. Nem, apám hívott. 

Elment szenet venni, így nem tudott a megszokott 10 órakor telefonálni, ezért előbb hívott. 

Lelki szemeim előtt már láttam a sürgősségi osztályt. Érdekesen néztem volna ki, mit ne mondjak.XD

Ja, és megkérdezte apám, hogy megyek-e haza hétvégére. Mondtam, hogy még nem tudom. Biztos választ kért. Nemet mondtam. 

És Anyunak szólítottam. Akkor meg majdnem elbőgtem magam... 

Semmi extra nem volt pénteken, éledeztem, mostam, pakolásztam. 

Este meg Derricket néztem YouTube-on. 

Utána meg az M3-on.

Így jött ki..:)

---

Szombat. Telefon apámtól. Fáj a sérve. A szénpakolás... Sebészkereső projekt indul...

Délelőtt plázáztam. Jól bevásároltam. Tejberízst szerettem volna főzni, de elfelejtettem venni kakaóport, úgyhogy babgulyást ettem pogácsával. 

Meg vettem halászlé-konzervet is, na az érdekes lehet...

Ja, és egy éven belül megvettem a hetedik ugyanolyan Nike-cipőmet. Vagyis ez most barna, mert feketében csak egy számmal nagyobb volt... 

Hazafelé rákiabáltam egy sváb kisebbségi -na jó nem az...- családra, mert nem igazán hagytak leszállni a buszról. Az egyik kezemben szatyor volt, a  másikkal kapaszkodtam volna... Elnézést kértek, mentségükre szóljon, hogy bénaságom nincs rám írva. 

Hazatérve ejtőzés, csendespihenő, olvasás...

Este megnéztem a Különleges Valentin-nap című filmet. Tényleg különleges, szerelmes-történelmes, nem volt rossz, sőt...

Gimiben még megköszöntöttük a lányokat Valentin-nap alkalmából barátilag. Azóta senkit nem köszöntöttem meg ezen a napon. 

Most hosszas gondolkodás után kivételt tettem, remélem nem lesz belőle sértődés... 

Délután Dórival beszélgettem messengeren, meg írt egy régi kedves cimborám viberen, hogy megváltozott a száma. Beszélgetni kezdtünk, és megállapítottuk, hogy öt éve nem kerestük egymást, holott mindketten megtehettük volna. Kettőn áll a vásár, folyt. köv. 

Utolsó találkozásunk alkalmával egyébként a Mozgásjavító Általános Iskola öregdiák-találkozóján jártam Pesten, Gábornál aludtam, és Dóri segített eligazodni a BKV-menetrend rejtelmeiben. Hogy mik nem jutnak eszembe...:)

Na jó, még abban az éven Gabi jött Győrbe, és nálam néztük, ahogy Anglia kiesett a németek ellen a foci VB-n. De 2010, a foci VB stimmel...

---

Vasárnap. Vagyis ma. Sehol nem voltam. Bundás kenyér volt a vasárnapi ebéd.:)

Ezúttal majdnem simán mentek a dolgok. Azt leszámítva, hogy amikor lemostam a paradicsomot, leráztam róla a vizet, persze belecsepegett a forró olajba, és akkorát sercegett, hogy ijedtemben ráestem a szemeteskukára...XD

Aztán csendespihenő, blog, sörszünet, megint blog... 

*

Kevésbé lett depis ez a poszt, mint amennyire féltem tőle, hogy az lesz. 

Az a helyzet, hogy ha szar kedvem van, nincs nehéz dolgom, előveszem a telefonomat, és nézegetem unokaöcsém képeit, és máris jó kedvem lesz.:)

Valaki megjegyezte, hogy "cukin" kezelem ezt a dolgot. Mármint azt, hogy nagybácsi vagyok.

Hm... Szerintem pedig ez természetes. 

A tesóm gyermeke. 

Szeretem a bátyámat, tudom, miket éltünk át, mennyi mindent köszönhetek neki, és örülök a boldogságuknak. Sőőőt a sógornőmet is nagyon szeretem, és örülök, boldogok a testvéremmel. Nekem ennyi elég...:)

Jah.... Egy-két rokont én értesítettem a kisbaba érkezéséről. Szinte kivétel nélkül megkérdezték, hogy tudom-e, milyen boldog lenne most Anyu. 

Én tudom, hogy milyen boldog. Odafent. 

Holnap lenne 63 éves... 

És hiányzik... 

De itt van, "ahol a szél zúg, s a nap nevet..." 

És ahol a kis Mark az ujjait számolgatja.

Ebben biztos vagyok.

---

És mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Rácsodálkozás

Csütörtökön a bejegyzés megírása után már semmi különöset nem csináltam: pihi, net, tévé.

---

Péntek. Szabi. Reggel döglés, kávé, meg zenét hallgattam. Aztán összeszedtem magam, és kisétáltam az ETO Parkba. Vettem az unokaöcsémnek egy bodyt, amiről először azt hittem, hogy rugdalózó. Most már tudom a különbséget.:) Ezenkívül voltam postán, választottam egy zenélő plüssnyulat, meg ebédeltem Szasa éttermében. Gulyásleves, túrós csusza 890 magyar forintért. Nem volt rossz.:)

Délután folytattam a döglést, meg lakótársammal sikertelenül próbáltuk megszólaltatni a zenélő nyulat. Még a szomszédba is levittem, a nyúl meg sem mukkant. 

---

Szombat. Reggel fürdés, kávé, lottó-tippmix, pakolás. Aztán elindultam a vasútállomásra. 

Szépségideál. Amikor a szépség ideáll. Ha megkérdeznétek, milyen típusú lányok tetszenek a legjobban, akkor kb. azt a lányt mutatnám meg, aki mellettem állt a 14-esen. Ráadásul egy hirtelen kanyarodásnál a derekát is átkaroltam. Persze: megfogtam a hátát. Elnézést kértem, megbocsátott.:) Amúgy no way, minden nagyrabecsülésem ellenére bizonnyal nem tartozom a célcsoportjába. De legalább jól indult a reggel..:D

Aztán láttam még egy nagyon szép csajszit, de ő hamar kiesett a pikszisből: a szökőkútnál átment a zebrán a piroson, hogy aztán a Szent István úton együtt menjünk át a zebrán, tehát teljesen feleslegesen manőverezett...:/ :D

A pályaudvar előtt még egy srác elnézte a sapkámat, azt hitte, Fradi-címer van rajta...:/ Beszarás...

Feladtam a lottót-tippmixet, ittam még egy kávét, aztán vártam sógornőm egyik öccsét. 

A négy tippmixből amúgy kettő is egy meccsen ment el...:(

No... Egy átszállás után viszonylag hamar Bécsbe értünk. A vonaton sem sikerült megszólaltatni a plüssnyulat...:( 

Az osztrák fővárosban sógornőm másik öccse várt minket, aztán az S-Bahnnal mentünk tesómék lakhelyére. 

Aztán végre odaértünk, és megtörtént a nagy találkozás: először láttam élőben az unokaöcsémet. Aludt, jó mélyen.:)

Közben átadtam az ajándékaimat... Őőő a plüssnyúlról elmondtam, hogy zenélt, de már nem, hétfőn visszaviszem, és majd hozom a működőt. 

Na persze... Sógornőm meghúzta a nyuszi farkát, és már zenélt is a nyúl.:D Hát azt én konkrétan nem mertem meghúzni, nehogy leszakadjon.

Amikor pedig a fotóját átküldtem babázásban nálam jártasabb kolleginámnak a fényképét, a farkát sikerült gondosan elrejteni.:)

Rácsodálkozás. Ez a szó jut legelőször eszembe erről a két napról. Ahogy egy párnapos kisfiú rácsodálkozik a világra, és ahogy én rácsodálkoztam... A kisfiúra, és magamra. Magamra, hogy órákig elnézegetem, és ez az egyik legjobb dolog a világon. 

Írhatnám, hogy szép, meg aranyos, meg minden... De nem akarok közhelyeket puffogtatni. Mindamellett szép, meg aranyos, meg minden...:)

Este megtartottuk az első (?) tejfakasztó bulit. Érdekes volt, mintha egy gyarmatra csöppentem volna, sógornőm egyik öccsét és engem leszámítva mindenki kint dolgozó magyar volt. És a rokonságon kívül senkit nem ismertem, de jó fej emberkék voltak, jól éreztük magunkat.:)

Hogy mikor értünk haza, arról fogalmam sincs, az biztos, hogy hajnali fél 3-kor még küldtem üzenetet messengeren.:)

---

Vasárnap. Ejtőzés, beszélgetések, kaja, babázás... Relax, a legeslegjobbik fajtából.:) Tesóméknál egész nap egyetlenegyszer mentem le cigizni, azért ez is elmond valamit..:)

Fantasztikus nap volt, szavakkal tényleg nehéz megfogalmazni. Ezt "nem lehet papírra írni, egyszerűen érezni kell.":) És továbbra is nagyon szeretek Ausztriában lenni. Olyan nyugis, vagy milyen...

Viszonylag későn, a fél 7-es vonattal indultunk vissza Győrbe. Itt Győrben meg az orrom előtt ment el a 14-es, csak ezért értem este 9-kor haza. 

---

Hétfő. Fél 4 körül felébredtem, azt hittem, beérek időben dolgozni. Hát nem sikerült, 7-kor indultam el itthonról...

Reggel a boltos néni megkért egy vevőt, hogy engedjen előre, mert én csak Sportot veszek. Így nem mertem szemlét venni...:( :D

Életem egyik legjobb hétfője volt, ez kétségtelen!:)

Meló után András barátommal találkoztam, a Dreherben ittunk egy-két habzó seritalt, gyorsan telt az idő....

Hazafelé ideg is volt, a sör sem volt kevés, így aztán azt hittem sosem érünk haza...:/ :D

Hogy ittam-e levezető sört, és ha igen, mennyit, azt a kedves olvasó fantáziájára bízom. Igen, kettőt.:D

Aztán rendeltem kebapot. A futár közölte, hogy nem fogad el utalványt, mert saját zsebből fizette a kajámat (!), úgyhogy még visszamentem készpénzért. 

Ekkor meg majdnem elvitte a kajámat, szerencsére időben kapcsoltam...:D

---

Kedd.Kivételesen délelőttös műszakot tartottam, már dél előtt távoztam. Ügyintézés, bevásárlás, autózás, volt minden. 

Este 6 után értünk vissza tesómmal a lakásba, majdnem jobban elfáradtam, mintha munkanap lett volna...

Pepperonis-szalámis pizzával zártam a napot.:)

---

Ma. A fizetések késése miatt sztrájkoltak a buszsofőrök, szóval taxival mentem dolgozni. Természetesen amint beszálltam a taxiba, jött a busz... Hihetetlen...:( :D

A meló elcsordogált, nem unatkoztam...:)

Meló után hazajöttem, és most blogolok..

Fürdés, kaja, tévé, más program nincs tervben...:)

---

Holnap meló, német, meg sörrentés is. 

Pénteken szabi. Hogy ne kelljen az utolsó buszt várni...:D

Ügyintézés, takarítás van tervben. 

Apám kérdezte megyek-e Écsre, de nem vagyok túl lelkes a témában. 

Elnapolom a döntést...:D

Aztán majd jelentkezem. 

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

A legeslegújabb kis földlakó

Vasárnapig van puskacetli.:O Rögtönzök. Megoldom. I can do it!:)

---

Szombat. Vacsorára megettem Muci néni szamócás tejberizsét, ami nagyon finom volt. A hátizsákom mondjuk telement szamócával, csak egy kis kefir hiányzott. Ezt a poént vétek lett volna kihagyni.:)

Utána nem tudom pontosan milyen indíttatásból kifolyólag, de youtube-on megnéztem két Derrick-epizódot. Közben egy kolleginával folytattunk érdekes szemantikai diskurzust a női nemi szervről. Vagina-dialógus.:D

---

Vasárnap. Reggel elmentem a Lidlbe bevásárolni, kicsit túlvállaltam magam, túl sok mindent vettem, de szerencsére se a hátizsákom, se a szatyor nem szakadt el.:)

Délelőtt még reklamáltam apánk nevében kábeltévé-ügyben, és nagyon bejött a hangom az ügyintéző csajnak. tudom. Érzem. 

Aztán pihi, majd elkészítettem életem első pudingját, babapiskótával és banánnal felturbózva. Finom volt, még vacsorára is azt ettem. 

Délután annyira unatkoztam, hogy rendet raktam a ruhás szekrényeimben. Zokninak párosítottam, megtaláltam egy elveszettnek hitt fürdőgatyát, a pólók között a kupac alján pedig olyan elfeledett darabokra leltem, amiket a hajtogatás jellegéből ítélve még Anyu mosott/vasalt ki utoljára. 

A Super Bowl-t nem néztem, a kézilabda VB-döntőt viszont részben igen. Örülök, hogy nem Katar nyert.:)

Meg ugye a Forma-1 téli tesztjei is megkezdődtek, kezdtem érezni ama bizonyos bizsergést.:)

----

Hétfő. Nyűgös-fejfájós nap, délutáni csendespihenővel, esti kávékkal. Na meg persze Kék fény. 

Ja: kollégámat helyettesítve ki kellett osztanom bizonyos dokumentumokat, és már csak egy kolléganőmé maradt nálam a fiókban. Azt ígérte, kedden délután jön fel érte. Ennek még lesz jelentősége.:)

---

Kedd. Már nagyon vártam a kisbaba érkezését. Egy kolléganőm is már annyira izgult, hogy telefonszámot cseréltünk, hogy első kézből értesülhessen a fejleményekről.:)

Ebéd után folyt a munka a maga megszokott medrében. Megérkezett kollegina a papírokért. Egy lezser mozdulattal benyúltam értük a fiókba: és a papírok nem voltak meg...:O 

Átforgattam az összes fiókot, sehol semmi. 

Épp készültem idegbajt kapni, mert el nem vittem, más meg biztos nem vette ki, miért is tette volna? 

Közben megszólalt a telefonom. Tesóm hívott, hogy megszületett a kisfiú...:) 

Márk 3154 grammal, 51 cm-re 13:05-kor jött a világra, és épp nézegetett jobbra-balra.:) Én pedig majdnem elbőgtem magam örömömben.:)

Hamar elköszöntünk, folytattam tovább a papír keresését. 

Meglett, mert kollégám tanácsára kivettem a fiókot, és a papír valóban be volt csúszva alá... Jövő héten nagytakarítok az íróasztalom fiókjában!:D

Fél 3-ig voltam melóban, Pista kollégám hazadobott. 

Lakótársammal el is kezdtünk áldomást inni a legeslegújabb kis földlakó érkezése alkalmából. Közben persze egy-két rokont én is értesítettem telefonon, meg fényképet is küldtem egy-két ismerősömnek. 

Annyira gyönyörű baba!:$ Mondom ezt én, aki nyilván elfogult vagyok, de mások is hasonlóképp vélekednek!:)

Folyt a sör patakokban, és a karácsonyra kapott körtés Áldomás-rakétát is megittam, amit erre az alkalomra tartogattam.:)

Közben mit sem sejtő kolléganőm viberen egy kedves játékra hívott. Küldött négy szót, amiből verset kellett fabrikálnom. Mivel elsősorban azért a próza a szakterületem, és eléggé "elfoglalt" voltam -édes teher...:)-, ezért nekem csak tegnap este sikerült verset írnom. 

Kollegina tőlem az alábbi teljesen adekvát négy szót kapta: nagybácsi lettem ma délután.

Pár perc múlva az alábbi szösszenetet olvashattam telefonom kijelzőjén: 

"A világ ma nagyot változott, 

egy kisember rácsodálkozott,

áldott lett ez a nap, 

nem is kell hozzá pap. 

E délután a legszebb, 

felhőkön járok... vagy messzebb.

Érzi minden sejtem:

Nagybácsi lettem!"

Megkönnyeztem....:)

Közben sörrentés, telefonok, messenger... 

Este 9-re elfogyott az összes sör... :(

Fürödtem, kajáltam, este 9-kor nyugovóra tértem. 

---

Szerda. Elfelejtettem ébresztőórát beállítani, ennek ellenére hajnali 4-kor felébredtem, és fel is keltem. 

A fáradtságot leszámítva teljesen jól voltam, így aztán időben bementem dolgozni. Főnököm engedélyt adott, hogy később menjek... Amikor megtudta, hogy beértem 6-ra, csak annyit mondott, hogy nem vagyok normális. Ezt persze eddig is tudhatta.:)

Közben a köz nyomásának engedve megosztottam első babázós képemet.:P

Igazából nagyon szeretnék kitenni a picurról is egy fotót, szeretnék "eldicsekedni" vele, de nem akarom kisajátítani tesómék örömét... Kis türelmet kérek!:)
-Milyen az élet? Érdekes, de a kisfiú mellett a legbüszkébb jelenleg talán egy lányra vagyok. Aki egyébként nem a párom. De örülök neki, hogy jelen van az életemben. Ő tudja, én tudom, és ez elég. Szerintem. Zárójel bezárva.-

Anyu halála óta várom, hogy valami igazán jó dolog történjen kis családunkban, és ennél jobb nem történhet. Ennyi elég.:) 

Azért lesznek képek is, ebben biztos vagyok!:)

A nap persze stílusosan szólva a babázás jegyében telt, sokan kérdeztek a fejleményekről, meg a képeket is megmutattam. Már külön mappája van a kisfiúnak a telefonomon, háttérképet két nap alatt többször cseréltem, mint az elmúlt 2-3 évben összesen...:D

Délután még volt egy németóra, ami egész jól sikerült, azt az egyet leszámítva, hogy szórakozottságomban elhoztam tanítványom könyveit is...XD Ma jön értük...:)

---

Csütörtök. Valamennyire sikerült kipihennem magam. A nap is nyugisan telt.

Azt mondjuk nemigazán tudtam mire vélni, hogy virtuális élettársam írt reggel egy üzenetet, hogy dolgozom-e ma, majd írt egyet délután, hogy dolgozom-e holnap...:D

Fél 3-kor hazajöttem. Pihi, kávé, Nemzeti Sport, meg lepakoltam a ruhaszárítót. 

Aztán elkezdtem írni a bejegyzés, közben megjelent András barátom. 

Meglepetésnek szánta látogatását, a baba egészségére ittunk. Mivel meglepetés volt, így nem készültem, csak azt a két sört ittuk meg, amit hozott. 

Meg egy-egy rakétát, "hosszas rábeszélés után". Na jó, nem is...:D

Majd valamit vacsizni kéne, meg ugye jön cimbi a könyveiért. 

---

Holnap szabi. 

Ügyintézés, posta, lottó, tippmix, ETO Park, mosás, takarítás- ez utóbbi persze még eléggé kérdőjeles.  

A hétvége pedig jó lesz. Nagyon jóó!:)

Majd mesélek. 

De mára befejezem. 

Azon gondolkodom, hogy elcammogok a dohányboltba sörért...:D

Na jó, nem...:P

Mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Áldott állapot

A vasárnap estém a blogbejegyzés megírása után olvasással, tévézéssel telt, és minden bizonnyal facebookoztam is.:)

---

Hétfő. Tesóm és sógornőm megosztásain mosolyognak, természetesen mindkettőjüknél rengetegen érdeklődnek a kisbaba érkezéséről, és mindketten elég frappáns válaszokkal reagáltak. A kérdéshullám lájtosabb formában bár, de napi 1-2 érdeklődő telefon képében engem is elért, és én is csak azt tudom mondani, hogy a baba a főnök, akkor jön, amikor szeretne, utána jó pár évig úgyis a szülei mondják meg neki, hogy mikor "érkezzen". :)

Háromkor hazaértem, pihengettem. Kolleginának el szerettem volna mesélni valamit messengeren, de nem akartam fárasztani a hülyeségeimmel, viszont magától rákérdezett, így kiírhattam magamból, ami kicsi szívem terhe vagyon. Jól esett.:)

Este kávé, vacsi, Kék fény. Borzongás, szörnyülködés, hitetlenkedés...

---

Kedd. Valahogy átaludtam egy szundit, így a tervezettnél 10 perccel később keltem fel, de túléltem.:) 

Délelőtt sikerült felbasznom az agyam. Apám felhívott, hogy rossz a kábeltévé, és intézkedjek a javításról telefonon, vagy mondjam a szerződést. Hűségidő? Ugyan hagyjuk...XD Na persze telefonon nem tudtak segíteni, így ki kellett volna mennem Écsre. Szerencsére a rossz időre való tekintettel jóapám eltekintett ettől. 

Kettőkor leléptem, a céges busszal bementem a vidékibe. Egy kedves kollegina emlékezett rá, hogy a múltkor sikerült "leesnem" a buszról, és arra is, hogy ugyanez a busz volt, és megkért, hogy vigyázzak magamra. Jól esett, megköszöntem. De azt meg nem mondtam volna, hogy az milyen busz volt...:D

Nem mentem rögtön haza, kolleginával megvártam a buszát, de majdnem el is kísértem -gimis tesitanárom szavaival élve- "fatornyos falujába", de aztán nem mentem. De ami késik, nem múlik. Egy kis őrültségre a látszat ellenére simán kapható vagyok.:D

Itthon döglés, meg nagy nehezen lepakoltam a ruhaszárítót. Ja, és megbeszéltem magammal, hogy ha este 7-ig elvonszolom magam fürdeni, rendelek pizzát a Don Pepéből. 18.59-kor végeztem, jöhetett a pizza.

Készpénzzel fizettem, majd okosan megkérdeztem a futártól, hogy ugye az Erzsébet Ajándékutalványt nem fogadják el. DE IGEN! Bammeg...XD Persze nem vittem le magammal...

---

Szerda. Háromig voltam. Döglés, tévé, messenger. Kétnapos zsemléből csináltam szenyát, borzalmas lett. Betettem sütőbe. Finom lett. A hideg szendvicset melegen ajánlom. Mármint nem én vagyok meleg. Ne szenyózz!:D

---

Csütörtök. Szerdán felhívtam a közös képviselőt, csütörtök délelőtt visszahívott, majd 1 órán belül ígért még egy visszahívást. Így csütörtök estefelé meg is tudtam, hogy nem kell engedélyt kérnem, hogy a saját tárolómat felújíttassam. Jessz... Tavaszra ebből biciklizés lesz!:)

Háromig meló, aztán elmentem égőt venni a konyhába. 

Itthon beprogramoztam a szobában a tévét, szinte pik-pak sikerült, de csak majdnem. 

Meg olyan hülye kedvem volt. Egyszerre volt nagyon jó és kurva szar. Lehet, hogy depressziós leszek? Csak nem... 

Felírtam a puskacetlimre, hogy ruha... De nem tudom miért...:O 

Este Pop, csajok, satöbbi. Egyik legkedvesebb filmem. 

---

Péntek. Megállsz egy ponton, hátha jön a kollegina, akivel pár szót szeretnél váltani. Nem beszéltek össze. Ő pedig olyan 10 másodperc múlva megérkezik. Beszéltünk, de én a meglepődéstől meg voltam kukulva.:)

Fél 3-kor tettem le a lantot, utána itthon döglés következett. Szuggeráltam a tesóméktól érkező információkat, én pl. egyfolytában azt lestem, sógornőm hány perce nem volt bejelentkezve messengerre. Mint utóbb kiderült, ezzel nem voltam egyedül.:D

Kollegina átküldött egy receptet, és hétfőre várja a kóstolót. Mókás...:D

Este 8 táján már ágyikó,olvasás, tévé... 

---

Ma reggel kollegina küldött helyzetjelentést, miszerint járhatóak az utak, így eldőlt, hogy kimegyek Écsre faterhoz. 

Előtte kávé, lottó, tippmix. Még itthon. 

Aztán vidéki. Kivételesen nem egyedül mentem Écsre. Egy egykori kolleginával találkoztam, beszélgettünk, pedig így utólag belegondolva anno nem is nagyon dumáltunk. Legtöbbször itt facén, Forma-1 témában. De most nem csak akkor beszéltünk. És igen, szerény véleményem szerint közös képükön nagyságrendekkel jobban néz ki, mint az "update-királynő", Rubint Réka.:)

Nagy nehezen hazaértem, bár az utak-járdák a faluban eléggé jegesek voltak. Néhány esés belefért.

Otthon ebéd, beszélgetés apánkkal, meg megnéztem a kábeltévét. Ami természetesen hibátlanul működött. Majdnem lefostam a bokámat. 

Közben átfutottam a Kisalföldeket, és visszaindultam. Nem fogjátok elhinni: elment mellettem kocsival egy kábeltévés szerelő. 

A főút melletti járdán közelítettem meg a buszmegállót, hát az is eléggé katasztrofális állapotban volt. Egyszer kicsúszott alólam a lábam, a kerítésbe megkapaszkodva tudtam megállni. Nem tudom, milyen indíttatástól vezérelve, de megpróbáltam lecsúszni spárgába. Persze nem sikerült, viszont kurva jó érzés volt, mintha megmasszíroztak volna. Rokik a jégen: lehet, hogy le kéne védetnem ezt a módszert.:) Hogy a mutatványt látva mit gondolhattak a 82-esen mellettem elhúzó autósok, abba bele sem merek gondolni...:D

Döbbenet: még soha nem jutott eszembe, hogy eldicsekedjek vele, hogy falunkból tök jól látható a pannonhalmi vár... Ezennel pótolom!:)

Mondjuk kicsit furán néztek rám a megállóban a csajok, amikor elkezdtem fotózni. Apropó: tök régen írtam le, hogy formástestű kiscica!XD

A 14-es megállójában egy kölök cigit kért. Magázódva. Nem adtam neki. Ha van annyira nagyfiú, hogy rágyújtana, legyen annyira nagyfiú, hogy letegez. Ha már kinéz max. 14-nek. Igazi pedagógus-hozzááállás!:)

Ma még megeszem Muci néni gyümölcsös tejberízsét, aztán pihi, tévé, olvasás. 

Holnap jó lenne elnézni az Árkádba, 2-t fizet, 3-at kap akció van a Hervisben. De egyrészt szerintem már lerabolták a készleteket, másrészt pedig nem tudom, hogy egyedül haza tudnám-e cincálni a "zsákmányt." Majd kiderül... 

---

Életem 34 éve és egy hónapja alatt három hétig mondhattam el magamról, hogy kapcsolatban vagyok. De az sem az volt. 

Épp ezért fenntartom magamnak a jogot, hogy ha érzésem szerint valakinek nem vagyok elég jó, nem adok eleget, vagy uncsibuncsi vagyok. Akkor félreállok. A Forma-1-ből vett hasonlattal ezt nevezem kék zászló-effektusnak. Volt ilyen, lesz ilyen. Túlélem. 

---

Már csak napok, esetleg órák kérdése, és nagybácsi leszek. Életem legboldogabb pillanata lesz. 

Egy német kollégám viccesen úgy fogalmazott, hogy a nagybácsiknak van a legjobb dolguk, elbohóckodnak a gyerkőccel, és ha megunják, visszaadják ősöknek. Hehe.:)

Akinek ígértem, fogom értesíteni, privát üzenetben fotót is mutatok. De ez természetesen első sorban a szülők "dolga"/öröme, így itt a blogon illetve facén nyilvánosan csak az ő tudtukkal és beleegyezésükkel fogok fotót közzétenni. Kb. az első találkozásunkról!:) Jaj de várom...:$

Mára pedig befejeztem. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Harmincnégy

Vasárnap a bejegyzés megírása után megnéztem a Last Vegas című vígjátékot. Morgan Freeman, Robert De Niro, Michael Douglas, szóval nem gyenge szereposztás. A film afféle "Másnaposok old boy-verzió", nem lett kedvenc film, de azért tetszett.

Utána HVG-ket olvastam, aztán alvás. 

---

Hétfő. Az előző poszt megírása után többen megkérdeztétek, hogy értettem, hogy bizonyos szempontból az volt az utolsó blogbejegyzés. Nos, mindenképpen az utolsó bejegyzés volt 33 évesen. Arra is volt esély, hogy az lesz az utolsó bejegyzésem "nemnagybácsiként". Ez nem jött be, a kisbabának még nem akaródzik előbújni, mondjuk meg is tudom érteni ebben a hidegben.:)

Szóval hétfőn lettem 34 éves. Durva, ha idén meghalnék, életem 35. évében hunynék el. Ez már elég ijesztően hangzik.

Természetesen nem szándékozom elhalálozni, amúgy meg mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, ez alapján azért pár évet letagadhatnék.:)

Rengetegen felköszöntöttetek születésnapom alkalmából, nagyon jól esett, ezúton is nagyon szépen köszönöm.

Kettőkor leléptem melóból. Egy kávé után elkezdtem megválaszolni a köszöntéseket/jókívánságokat, és még egy kávészünetet közbe kellett iktatnom, mert tényleg rengetegen írtatok. 

Elég lájtosan indult a délután, aztán cimborám rám írt, hogy milyen a buli. Válaszoltam, hogy nincs buli, pihenek-netezek-tévézek. 

Fél óra múlva csöngött is a telefonom, hogy itt van, és hozott sört.:)

Szóval rögtönöztünk egy kis szülinapi iszogatást, amit aztán lakótársammal ketten folytattunk, majd még egyet egyedül is megittam: a búzasört meg kellett kóstolnom.:)

Aztán fürcsi, vacsi, 11-re már ágyban is voltam.

*

A múlt héten valamelyik nap megkérdezte, milyen könyveket szeretek olvasni. Még vissza is kérdeztem, hogy miért kérdezi. Arra gondoltam, hogy könyvet fogok tőle kapni születésnapomra. Aztán vasárnap este írt, hogy majd keressem meg, mert szeretne nekem adni valami apróságot. Onnantól fogva már nem gondoltam könyvre, mert az számomra nem apróság. Ha könyvet ajándékozol, az esetek legnagyobb részében olyat adsz, ami neked is tetszik, tehát magadból is adsz. Emellett a könyvet évtizedek múlva a polcról levéve is az illető fog eszedbe jutni. 

Meglepetés dupla csavarral, nem először, és nem utoljára. 

A könyv pedig megnevettet. Mint ő. Köszönöm.:)

*

Kedd. Meglepő módon beértem 6-ra dolgozni. Kicsit mondjuk kótyagos voltam, nem is csoda az előző napi lumpolás után. De az Algoflex csodákra képes.:)

Azt nem írtam fel, meddig bírtam melóban, de 2-nél tovább voltam, az biztos.:)

Hazatérve kávé, meg tévéket programoztam, mert a vidanet megvariálta a csatornakiosztást. A szobában az analóg tévével nem is vacakoltam, de a konyhai tévét még mindig nem sikerült normálisan belőni.:(

---

Szerda. Meló után bementem a városba, vettem foltot a kabátomra. Meg tűt, meg cérnát. Mókás volt, egyiket sem vásároltam még sohasem. De megoldottam. Sőt a boltot is meg kellett találnom.:)

Hazatérve kaját rendeltem, és megnéztem az ETO-Fradi női kézilabdameccset. A hambi kevesebb mint fél óra alatt ideért, így meccs közben nem kellett lemennem. 

Hm... Az egyebek mellett Görbiczet, Lundét és Amorimot nélkülöző ETO gond nélkül verte a ferencvárosi zöldeket. Kár volt temetni ezt a csapatot. Herr Orsi előtt külön le a kalappal, úgy védett parádésan, hogy kb. mindenki arról beszél, hogy az ETO-nak kapust kell igazolnia. Egyébként tényleg kell. De ez Orsi nagy napja volt, és még sok ilyen lesz neki.:)

---

Csütörtök. Reggel kollegina volt olyan aranyos, hogy felvarrta a foltot a kabátomra. És közölte, hogy nem kellett volna tűt meg cérnát vennem, elég lett volna írnom neki, hogy hozzon. Így viszont van tűm meg cérnám.:)

A tervezett németóra ezúttal elmaradt, helyette itthon pihengettem. Net, tévé, stb. 

---

Péntek. "De jó, hogy az életem már  nem feltétlenül teljesen nyitott könyv mindenki számára!"- gondolta a blogger, és elmosolyodott.:)

Kettőig voltam melóban. Utána el akartam menni postára, de nem mentem... Aktiváltam az új bankkártyámat, aztán hazajöttem. 

Vacsi, pihi, fürcsi, aztán 6-ra jöttek értem, mentünk sörrenteni az Alpesibe. Az első összeülés, amit nem a Smukiban tartottunk. Nem rossz, de azért más, na...

Dumáltunk, hülyéskedtünk, komolykodtunk, jó kis este volt. Ezúttal még azt is elnézték a többiek, hogy szokásomhoz híven "kockultam", online is ment a csevej. 

Körülbelül három utolsó sört ittunk, aztán éjfél körül hazaindultunk. 

Itthon még a konyhában ittam két levezető sört. A második közben bealudtam...:D Felébredtem, megittam, lefeküdtem. 

---

Szombat. A ramaty időt látva nem volt kedvem semmihez. Ennek megfelelően nem is csináltam semmit szinte egész nap. 

Délután 2 körül indultam az ETO Parkba, elég veszélyes volt a járda. 

Adtam fel csekkeket, meg lottót, meg tippmixet, meg vettem egy ETO-s sapit, és ebédeltem. 

Itthon kávé, majd akartam főzni még egyet, de helyette tojást főztem. Nem is lett rossz, és megpucolni is sikerült.:)

Ennek örömére 9 körül lefeküdtem.:)

---

Ma délelőtt elkezdtem lepucolni az mp3-lejátszómat, vészesen kezdett rajta fogyni a hely. Alakulunk.:)

Utána semmi. Igazából Sportért meg kajáért akartam elugrani, de nem volt hozzá lelkierőm. Szerencsére a lakótársam hozott.:)

Döglöttem egész nap a gép előtt, meg fürödtem, chilis bab-konzervet ettem, meg beraktam egy mosást. És ennyi. 

Most teregetek, vacsi, aztán döglök tovább. 

Jövő hét? 

Hát legfőképpen várom a fejleményeket. A többi meg majd alakul. 

Hm... Elég eseménydús időszak következik. Babavárás, osztálytalálkozó, házibuli, kórházi cimbis buli, Forma-1 szezonnyitó, lagzi, lesz itt sok minden...:)

De mára ennyi. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;) 

Hétvégi bevásárlóturizmus

Vasárnap a késői időpontra való tekintettel mégsem ittam már kávét. Ez roppant lényeges infó.:) Viszont sütöttem melegszendvicset. Igen, pesztósat. Utána megnéztem az Az a bizonyos első év című filmet. Nem lesz kedvenc film, de nem volt rossz, a happy end pedig igencsak egyedire sikeredett.

A film közben láttam meg a hírt facebookon, hogy meghalt Buzánszky Jenő, az Aranycsapat klasszikus kezdő tizenegyének utolsó élő tagja. Egy fejezet lezárult. 

Jenő bácsi egyszer rendelt tőlem a teleshopban, meg voltam élménybeszámolóján is. Egy fantasztikusan kedves embert ismertem meg személyében. Nyugodjék Békében!:(

---

Hétfő. Reggel egy zebrán vánszorgó robogó (!) elöl menekülve majdnem beestem egy bicikli alá. Elég ijesztőre sikerült a manőver. 

Délelőtt egy régi-új kolleginának tartottam egy rövid oktatást, sokat röhögtünk közben. És tényleg nem írtam le a nevét.:D

Meló után posta, pihi. 

Délután kaptam a hírt, hogy meghalt a kisfiú, akinek a kupakokat elvittük Rábacsécsénybe. Döbbenetes, nagyon sajnálom őt... És az anyukáját is...:( 

Aludj jól, Bence!:(

Ismét hambi volt a vacsora. Aztán már nem lehetett kapni húspogácsát a Lidlben...:/

Aztán Kék fényt néztünk lakótársammal. 

Utána kolleginával retrozenéket küldözgettünk egymásnak. Nagyon retrókat.:)

---

Kedd. Meló után Árkád. A Tékasztorik-könyvet kerestem, Kilencvenizmus lett belőle. Az sem rossz.:) 

Utána döglés, tévé, net. 

Láttam egy kis részt a Való Világ legújabb szériájából: az egyik lány arra panaszkodott, hogy a villában töltött idő alatt hízott a... a nemi szerve. Komolyan.

---

Szerda. Már hazafelé készülődtem melóból, amikor még gyorsan el kellett küldenem egy mailt. Így viszont egyszerre végeztünk egy kolleginával, aki volt olyan kedves, és eldobott a plázáig. 

Hazatérve egy érdekes hírre bukkantam a zinterneten: egy győri asszony orális szex közben meghalt. Megfulladt. 

Első meglepetésemben meg is osztottam a cikket, aztán inkább töröltem. És őszintén szólva nem is értem, hogy megyei napilapunk, illetve annak internetes honlapja miért is hozta ezt így nyilvánosságra. Vagyis értem. Az olvasottság végett... 

De akkor is szégyen... 

Egyébként két mentős cimborám közül egyikük a netről, másikuk pedig tőlem értesült a hírről, szóval ez ott nem volt akkora hír. Pedig hallottam tőlük már ennél cifrábbakat is. 

Este újabb zenei "mix" kolleginával: ezúttal egy nyári győri fesztivál fellépőinek számaiból mazsoláztunk. Nem tudom, hogy jutott eszembe pont ez a szó. Egyébként is utálom a mazsolát.:D

Éjjel a német RTL egy érdekes riportot vetített egy echte német dzsihádistával. Sajnos elaludtam, nem láttam a beszélgetést.:( A visszhangja viszont kellőképpen ijesztő.

---

Csütörtök. Meló után cimbivel németeztünk, hazatérve semmi extra, net, tévé, stb. 

Távozik az ETO norvég kapusa, Katrine Lunde. Pótolni őt kb. lehetetlen. Az meg szinte hihetetlen, hogy a pótlására igazolt Grubisic tegnap fél évre kidőlt..:( 

A focisták lassan tényleg no comment... Legújabban egy ruandai játékos érkezett... Legalább nem román...XD

---

Péntek. Meló után el szerettem volna menni a plázába. De nem mentem. Főnök hazadobott, utána már csak pihi volt a program. Kávé, net, tévé, olvasás, ennyi. 

---

Szombat. Délelőtt eljutottam a plázába. Meglepve tapasztaltam, hogy az újságos megszűnt. Így aztán a CBA-ban vettem Nemzeti Sportot. Mókásan néztem ki a kasszánál egy szem újsággal.:)

Aztán adtam fel lottót, tippmixet. Faternak elemet, magamnak könyvet viszont nem találtam. 

Egy padon belelapoztam a Sportba. Odajött hozzám egy kisfiú, elkezdett döspörögni nekem, egészen addig, míg anyukája rá nem szólt, hogy hagyja békén a bácsit. A kissrácot ugyanúgy hívták, mint születendő unokaöcsémet. Ezen elröhögtem magam. Ezt meg az anyuka nem értette.:D

A pláza előtt odajött hozzám egy csaj, kért cigit meg tüzet. Közben közölte, hogy a sürgősségiről jött, megverte a pasija. 

Akkor vettem észre, hogy itt-ott be volt kötözve, a ruhája meg szakadt volt. Elég ijesztően nézett ki, de közben attól is fostam, hogy megjelenik a fiatalember. Nem jelent meg. 

A plázából kimentem Écsre faterhoz. Ebédeltünk, beszélgettünk, átnéztem a Kisalföldeket, majd visszajöttem. 

Igen, kitaláltad: pihi, net, tévé, kávé, olvasás. 

Meg Lindát néztem. Meg Vissza a jövőbét néztem.:)

---

Ma reggel elrongyoltam az Árkádba. Ismét előkaptam ama bizonyos "bénakártyát". Toltam a bevásárlókocsit, hirtelen jöttek velem szemben, én pedig a hirtelen lassítás közben megszólaltam, hogy "Hőőőő..." Azóta sem értem, hogy miért...XD

Aztán örültem, mint majom a farkának, mert második voltam a sorban a kasszánál. Nem sokat értem vele, ugyanis az előttem lévő jóember SuperShop-kártyáját benyelte a terminál, szóval pakolhattam vissza. 

Így lettem egy másik kasszánál kb. hatodik, és egy camambert sajtot is elhagytam valahol a nagy pakolásban...:/

A 14-esen egy kissrácon ETO-sapka volt, minden bátorságomat összeszedve megkérdeztem tőle, hogy hol vette. Persze, hogy ajándékba kapta...:D

Jah, túl nagy kockázatot nem vállalok vele, ha azt gondolom, hogy az ETO Shopban lehet ilyen sapit beszerezni. Majd megnézem. 

Itthon pihi volt, meg net, meg tévé. Aztán kisütöttem egy pizzát, aludtam, most pötyögök.

Mindjárt teregetek, aztán vacsi, nem kizárt, hogy utána megnézek egy filmet. 

Majd még kiderül. 

---

Ez volt a 777. bejegyzés. Nem kizárt, hogy bizonyos szempontból az utolsó.;)

---

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Jetzt war alles anders

Szombaton a bejegyzés megírása után emlékeim szerint már semmi érdemlegeset nem csináltam. Tévé, net, pihi voltak műsoron. 

---

Vasárnap megírtam az évösszefoglaló blogbejegyzést, tévéztem, neteztem, pihentem... Ja, és zacskólevest főztem, amihez kakaós csigát sütöttem. Fincsi volt.:)

---

Hétfő. A szabi utolsó napja. Gyorsan eljött, gyorsan eltelt. Újfent semmit nem csináltam, sehol nem voltam. Milánói sertésbordát rendeltem, amiért le kellett mennem, ez volt részemről a nap legnagyobb aktivitása. Aztán fogalmam sem volt, hogy fogok kedd reggel felkelni. De szerencsére azt is megoldottam.:)

---

Kedd. Fél 7-re beértem dolgozni. Négyig voltam. A nap viszonylag lájtos volt, ennek megfelelően gyorsan el is telt. 

Hazatérve kávéval folytatódott a nap. Azt írtam fel magamnak, hogy "depi", szóval valamiért rossz kedvem volt. Hogy miért és mennyire, az már nem világos. Gondolom akkor nem volt túl nagy probléma.:)

---

Szerda. Kettőig voltam melóban. Mostam, rendet raktam, pihengettem. Ez a délután erre volt szánva. 

Aznap történt a párizsi Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztőségében ami bizonyos szörnyű merénylet, melynek során tíz újságíró és két rendőr halt meg. Döbbenet... 

Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy "megérdemelték, mert tudták, hogy az iszlámmal nem szabad viccelni." Ilyen nincs. Elképesztő, hogy a XXI. században bármely vallás nevében gyilkosságot kövessenek el. 

Idézhetném virtuális élettársamat, aki szerint "ahol humor van, ott minden van." Idézhetem Umberto Ecot is, aki szerint olyan világot élünk, amelyben bármivel lehet viccelni- az iszlámot kivéve. A legtalálóbb egy écsi bácsi véleménye, amit anno a buszmegállóban gyakorta megosztott velem: "Kelekóla a világ." Sajnos itt tartunk. És jobb már nem lesz a helyzet. 

Este egy nagyon kedves ismerősömmel folytattunk messengeren a lehetőségekhez képest nagyon bensőséges beszélgetést, még el is érzékenyültem... 

---

Csütörtök. Reggel arra ébredtem, hogy kib@szottul fáj a bölcsességfogam. Igen rosszul voltam, azt hittem, felrobban a fejem. Már majdnem elindultam dolgozni, amikor minden mindegy alapon bevettem egy Algoflexet, ami szerencsére hatott. Így hatkor indultam el dolgozni.XD Aztán napközben annyira már nem volt rossz a helyzet, ebéd után már panaszmentes voltam. Vacsorára májkrémkonzervet ettem, ami csak azért említésre méltó, mert szombaton járt le a szavatossága. Szerencsére nem lett bajom tőle.:)

---

Péntek. Az ónos eső miatt taxival mentem dolgozni, a munkahelyemnél a kocsiból kilépve felborultam, nagyon mókás volt. Még sosem volt halálfélelmem járdán. Most igen. 

Kettőig voltam dolgozni. Tesóm értem jött, elmentünk bevásárolni, csináltam finom hambit, majd bratyóval meg egy kollégával elmentünk Thomas Anders-koncertre. Most voltam először a Audi Arénában. Szép, tetszik, bár az igazi hangulat nyilván teltházas kézilabdameccsen tapasztalható meg.:)

A koncert előtt felvételről "bejelentkeztem" a Győr Plusz Rádióban, szerintem fos volt, de állítólag nem volt vészes. És örülök, hogy el mertem vállalni.:)

Maga a koncert egyébként fantasztikus volt, igen jól szóltak élőben. 

Még soha nem kameráztam. Meg is látszik.XD A videók nem adják vissza a hangzást, meg a hangulatot, de kettőt azért megmutatok. 

Egy lassú, szerintem ritkán hallott verzió: 

És egy, ami nemes egyszerűséggel kurva jól szólt. Ehhez persze vedd hozzá, hogy a dob meg a basszus dübörgött a talpunk alatt.:)

Egyébként az első sorban álltunk, és amikor elszállt az egyik hangfal, tesóm jelzett az egyik technikusnak, hogy "funktioniert nicht", én meg a javítás sikerességét okéztam le.:)

Hazatérve videókat pakoltam YouTube-ra. Tényleg.XD

Meg tesóm kérésére sört meóztam, majd kolleginával hajnali 1-ig irkáltunk.:)

---

Tegnap időben keltem. Olvastam, kávéztam, fürödtem, majd kimentem a vasútállomásra, ahol Krisztit vártam. Vele 2008-ban a Hungaroringen ismerkedtünk meg, és bár interneten többé-kevésbé folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, élőben most találkoztunk másodszor. 

Kicsit nehezen találtuk meg egymást, de azért megoldottuk a helyzetet.:) 

A nap romantikus helyen, egy lottózóban kezdődött, ahol lottóztam, tippmixeltünk, majd ebéd a Patioban. 

Ha már az ország egyik (?) legszebb városát mutatom meg kedves vendégemnek, akkor alap, hogy a belvárosba megyünk, nem plázázunk, nem árkádolunk.:)

A Patioban ebédeltünk, majd a jó időt kihasználva  szökőkútnál, az "Aradi vértanú kútjánál" beszélgettünk, fotózkodtunk.:)

ETO-sálas fotó is készült Krisztiről, ami facebookon megtekinthető, ide azt nem töltöm fel.:)

Nagyon gyorsan telt az idő, így Krisztit hamar visszakísértem a vasútállomásra, majd hazajöttem. Megegyeztünk azért, hogy a következő találkával nem fogunk 6,5 évet várni.:)

Tesómékkal is összefutottunk volna, de sajna nem tudtak jönni, mert reggelre leeresztett az autó egyik kereke. A gumiszerelő szerint megrongálták, kiszurkálták a kereket. Most röviden és tömören az apja faszát az ilyennek...:@ Hazatérve kávéztam, majd bejelentkezett egy gimis osztálytársam, hogy beugrik egy rövid látogatás erejéig. És el nem hiszitek, de beugrott egy rövid látogatás erejéig.:) 

Utána még feltöltöttem egy-két videót YouTube-re, kávéztam, és pihentem.:)

Kriszti anyukája küldött nekem muffint. Nagyon finom volt, tegnap este degeszre kajáltam magam.:) Azon nevettem, hogy úgy be volt csomagolva az elemózsia, hogy alig bírtam kibontani, pont mint anno Anyu csomagolástechnikája...:)

Hm... Közben ismét beszélgetés kolleginával, ismét hajnali 1-ig. Ez a lány bizony nem semmi.:) A zenei aláfestést a Muzsika TV szolgáltatta. Mindkettőnknél.:D

---

Ma? Délelőtt döglés, ebédre lasagne meg muffin, aztán kb. négy óra csendespihenő, most blogbejegyzés. 

Ma már semmi nincs tervben, de szerintem főzök még egy kávét, aztán vacsi. 

Az unokaöcsémmel álmodtam!:$ :)

Jövő hét? 

Meló, várakozás, meg német. 

Meg még biztosan lesz egy s más. Majd mesélek. 

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

A bojlertől Bükig-ez volt 2014

Szóval 2014 is eltelt. Jó gyorsan ment... Eseménydús év volt, nem nagyon unatkoztam. 

Igen, ez már a nyolcadik olyan év, amikor blogbejegyzést írok. Durva...

És ha az évhez írtam volna puskacetlit, tele lenne B-betűkkel. Majd csak figyelj!;)

---

Január ugye nagyrészt a fürdőszoba-felújítás intézésével telt, a gázbojler helyett villanybojlerem lett. Elég stresszes időszak volt, idióta hivatalokkal, töketlen közös képviselővel... De például a kárszakértő nagyon rendes volt, szóval voltak jó tapasztalataim is. 

Emlékszem, egy pénteki napon készült el az új fürdőszoba, aznap este a Smukiba -sóhaj...:(- voltam hivatalos egy baráti sörözésre, de nem értem oda. 

Aztán a következő hét hétfőjén apánk befeküdt a kórházba, csípőprotézis-műtétre. Az sem volt épp unalmas időszak, de legalább tudtam faterral beszélgetni. 

Szépen gyógyult, de voltak váratlan pluszkörök a sürgősségin, de mostanra remélhetőleg a körülményekhez képest rendben vagyunk Kopkop.:)

2014. május 15. Zsófi névnapja.:) Tesómmal meló után kimentünk az Egyetemi Csarnokba, megnéztük az ETO-Fradi női kézilabdameccset, így élőben láthattuk a győri lányok újabb bajnoki címét. 

Hazatérve meglepetésemre kaptam tesómtól egy dedikált Morning Show-s autogramkártyát, mert aznap reggel az ETO Parkból jelentkeztek a srácok, de meló miatt nem tudtam kimenni. 

És még ennél is nagyobb meglepetésemre tesóm közölte, hogy nagybácsi leszek!:)

Nyár. Több év kihagyás után újra elmentem a cimbikkel Becsvölgyére, ismét sikerült feledhetetlen napokat eltölteni a Zala megyei falucskában.:)

Emellett a szabimat fogyatékosságos ügyintézéssel töltöttem, és persze semmit nem sikerült elsőre elintézni. 

Ősszel a blog hatodik születésnapjára Harcsi barátommal egy nagyon frankó filmet forgattunk, aminek apropóján aztán a Győr Plusz Rádióban beszélgettünk Bajzát Zsuzsi műsorvezetővel. Hatalmas élmény volt, igazi adrenalinbomba!:) 

Meghatározó volt még a találkozás Hosszú Katinkával, a 2014-ben a világ legjobbjának megválasztott úszónővel, valamint Csongrádi Bencével és édesanyjával, akiknek eljuttattuk a munkatársak segítségével gyűjtött kupakokat. Megrázó délután volt... 

És igen, kabátvásárlás közben sikerült "elhagynom/ellopatnom" a hátizsákomat. Egyrészt balfasz vagyok, másrészt az anyagi kár szerencsére nem jelentős, harmadrészt döbbenetes, mennyien próbáltatok segíteni...

Hosszú idő után újra ünnepekként éltem meg az ünnepeket, szép volt a karácsony. 

Az új évet pedig Bükön köszöntöttük. A 2-át én nem köszöntöttem.:D

Aztán Bükről hazatérve értesültem róla, hogy bezár a törzshelyünk. A "Smuki". Nem voltam hetente megforduló törzsvendég, de elég gyakran mentünk, és hazajártunk. 

Az átbeszélgetett-átsörözött éjszakák, a zenegép tömködése... A közös meccsnézések... Az, hogy azon agyaltunk, hol folytatjuk az éjszakát, majd a kérdés okafogyottá vált, mert maradtunk zárásig... 

Nehéz lesz még egy ilyen helyet találni, de erre a több, mint 10 évre jó szívvel gondolok vissza. 

Idén három esküvőn is voltam, ami szerintem rekord. Meg azt is jelzi, hogy öregszem.:D Meg egy negyediken is. De erről majd később!;)

---

Választási év volt. Az országgyűlési választásokon leadtam egy protestszavazatot, az EU-voksoláson még egyet. Az önkormányzati választáson pedig nem vettem részt, mert olvasatlanul kidobtam a választási értesítőt, és nem oda kellett volna mennem szavazni, ahová gondoltam... Nem is én lennék...:D

Amúgy meg az egész amit megy... Na mindegy... 

---

Sport. Tavasszal jó volt ETO-drukkernek lenni, Horváth Feri nagyon jó félszezont futott a csapattal, hajszál híján bajnokok lettünk. Persze a szezonzáró gyirmóti Mezőkövesd-meccs után is a Smukiban lumpoltunk...

Na, az idei bajnokság viszont már most kuka. 

Az edzőt már Miriuta Vasilének hívják. A Magyar Kupából és a Ligakupából már kiestünk, az NB1-ből talán nem fogunk. 

Kézilabdában megvan a második győri BL-siker. Az elsőt természetesen a Smukiban néztük...:( 

Idén a Városháza előtt szurkoltam a csajoknak, és egy kedves kolleginának közvetítettem az utolsó másodperceket. Egy élmény volt!:)

Forma-1. Amikor minden futamhétvége előtt már szerda körül elkezdesz örülni, hogy de jó, végre megint lesz verseny, majd minden szombaton megdöbbensz magadon, hogy uncsi és szar az egész... Az elég kiábrándító... Kezd odalenni a varázs... Pedig 1987 óta követem a száguldó cirkusz történéseit. 

Ja meg foci VB is volt, szerencsére ezúttal vuvuzela nélkül.:D 

Azt, hogy az 1998-as VB meccseire nagyjából jobban emlékszem, mint az ideikre, ismételten tudjuk be annak, hogy öregszem...:D

---

"A lányok, a lányok..." Angyalok.;)

Huh... Kis túlzással tavaly több impulzus ért, mint azt azt megelőző 32 év alatt összesen.:) 

Beállítottam magam lúzer szerencsétlen hülyegyereknek, és ezt a világ el is hitte rólam. Most már igyekszem másképpen szemlélni magamat, és a világot, remélem, hogy a világ is picit másképp szemlél engem.:)

Felejthetetlen élmény volt, amikor egy évek óta nem látott kolléganőmmel 2, azaz kettő percre sikerült összefutni. 

Ismét rendszeresen beszélgetünk egy lánnyal, akivel egyetlen egyszer, a Hungaroringen találkoztunk, hamarosan talán a második találkára is sor kerül. Nem hiába mondják, hogy a hosszú kapcsolat titka a távolság!;) Na jó, csak viccelek!:)

 Immáron másfél éve van virtuális élettársam. 

Három hónapja valóságos is. Ő mondjuk pasi.XD

Azt is jóóó sokáig sulykoltam magamba, hogy tapasztalatlan vagyok. Rá kell jönnöm, hogy bár ez gáz, de azért nem feltétlenül olyan baromi nagy hátrány, mint én azt anno gondoltam volt. 

És besétált egy lány az életembe, aki... Akinek nagyon bejön a humora. Hogy megnevettet, az nem kifejezés. Néha visítok a poénjaitól. Szintén bejön a zenei ízlése, őszintén szólva olyan muzsikákat mutatott, amikről azt gondoltam, rajtam kívül mindenki számára vállalhatatlanok..XD 

Nagyon bejön a stílusa, a gondolkodásmódja... És nagyon tudott hiányozni azalatt az idő alatt, amíg nem beszéltünk. 

Tényleg büszke vagyok rá, hogy ismerhetem, ő egy fantasztikus nő. Nem üzengetek, ezt neki is elmondtam.:)
És nem a párom.
De ő is megmutatja, hogy azért remélhetőleg nem vagyok reménytelen eset.
Ha meg mégis, akkor megszoktam...:)
---
Fogadalmak az új évre? Nincsenek. Sok olyan dolog történt már saját és kiscsaládom életében egyaránt, amik megmutatták, hogy a sors nagy spíler, nagy rendező, és a dolgok előbb-utóbb a helyükre kerülnek.
Célok, tervek, ötletek? Azok vannak dögivel.
Hogy mi valósul meg belőlük? Arról majd beszámolok.:)
Még egyszer Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!:)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

A film forog tovább

Kedden a poszt megírása után folytattam a semmittevést. Vagyis befejeztem a TrollFoci-könyvet, ami zseniális, csak ajánlani tudom mindenkinek!:)

Aztán folytattam a Gergőtől kapott olimpiás könyvet, ami nemkülönben zseniális. Csak máshogy.:)

Emellett megnéztem az Életravalókat. Érdekes, tavaly karácsonykor is megnéztem, akkor a szarból ráncigált vissza, most pedig jókedvűen néztem. Nem tudom megunni. 

Gondolkodtam, hogy a másik kedvencemet, a Rush-t is megnézem, de az elmaradt. Inkább pihentem.:)

---

Szerdán, vagyis szilveszter napján korán keltem, még össze kellett pakolnom. Rengeteg cuccot vittem, mint utóbb kiderült teljesen feleslegesen-legközelebb körültekintőbb leszek. 

9 előtt jött értem Peti barátom, a társaság összeszedése után el is indultunk Bükre. Először létszámgondok adódtak, majd az egyik autó mondta be az unalmast, így aztán kis csúszással értünk a fent nevezett Vas megyei településre-hogy elejét vegyem a szóismétlésnek.:)

Az első seritalt már a téti boxkiállás alkalmából beszereztük, így az alapozás is megvolt, András barátom új kabátjának köszönhetően pedig az első röhögőgörcsön is túlestem.:)

Bükön aztán elfoglaltuk szállásunkat, majd kezdődött is a party, táncitánci, iszogatás, beszélgetés, ahogy ilyenkor lenni szokott.:)

Életemben először paníroztam, -panÉroztam :D-, de tulajdonképpen másodszor, mert Becsvölgyén tököt paníroztunk, az pedig nem érvényes.:P

Két jóbarátomat is hívta anyukája, hogy odaértünk-e épségben. Aztán cimbi azon poénkodott, hogy milyen jó nekem, hogy az én anyám már nem aggódik. 

Barátok vagyunk, simán belefér, meg aztán biztos vagyok benne, hogy Anyu sem haragudott meg ránk, tudja, hogy nem vagyunk teljesen normálisak.:)

Himnusz, pezsgő, puszik, pacsik... Fél 3 körül feküdtem le, az este minden pillanatára emlékszem, és roppant büszke vagyok magamra...:D

---

Csütörtök. A délelőtt regenrálódással-sebnyalogatással, meg kávézással telt.  

Az ebéd chilis bab volt. Utána meg ment a lumpolás. Nem tudom, mennyi, és hányféle pálinkát ittam meg...:O :D Az még valamennyire rémlik, hogy az egyik feles után közöltem, hogy semmi pálinkaízt nem éreztem, mire közölték, hogy épp tojásfehérjét ittam...XD

Khm... Tegnap este olyan képeket találtam a telefonomban, amikre nem emlékszem, vagy csak nagyvonalakban. Ami durva, hogy a legutolsó kép fél 9 körül készült, utána teljes filmszakadás...:D

 De ezt még lehet fokozni: tegnap itthon vettem észre, hogy volt viberen egy nem fogadott hívásom szívemnek oly kedves kolleginámtól, akinek én vissza is írtam, hogy biztos, hogy nem fogunk beszélni, mert "be vagyok baszva." 

Úriember nem vaddisznó...:D

Azt mondják, olyan lesz az éved, mint az év első napja: pasi mellett ébredtem egy franciaágyban, plusz a fél éjszakára nem emlékszem. Szép kilátások...:D

---

Péntek reggel kisebb-nagyobb sikerrel betöltöttük a sötét foltokat, összeraktuk az éjszakát. 

Beszélgettünk-pakolásztunk. Közben megmutattam barátaimnak a rádiós riport felvételét, és megnéztük a blogos filmet is. Most először néztem közönség jelenlétében, voltak nevetések, közbekérdezések, a végén pedig taps, és sok biztató szó, dicséret.:)

Ez még akkor is baromi jól esett, ha tudom, hogy a film tulajdonképpen Harcsi érdeme, én csak szereplő voltam. 

De valamilyen formában folytatás következik, az egészen biztos!:)

Logisztikai okokból már tegnap hazajöttünk, 3 után már itthon voltam. 

Kipakoltam, mostam, döglöttem, este 9-re sikerült összeszednem magam, és rendeltem kaját. 

Közben kolleginával cseverésztünk messengeren, meg néztem a Hyppolit a lakáj eredeti, Kabos-féle változatát, meg az Életrevalókat. A Duna TV nagyon odatette a tegnap estét!:)

Ja, és bezárt kedvenc kocsmánk, a Smuki..:( Ez szomorú hír, a témáról bővebben majd holnap...

 ---

 Ma délelőtt továbbra is ejtőztem, majd elmentem az Árkádba. Adtam fel lottót, tippmixet ezúttal nem. 

Vettem fülhallgatót, meg a Sparban ezt-azt. 

Hm... Az Árkádnál mindig úgy van zöld a gyalogosoknak, hogy nem tudok szusszanni, és mindig úgy jön a 14-es, hogy az orrom előtt megy el...:( :)

Így viszont mókás dolognak lehettem szemtanúja. Fiatal pár sétált a buszmegállónál, és a lány tök váratlanul sercintett egy egészségeset. Csak akkor vette észre, hogy ott vagyok. Kb. lefagytam, talán egy "azt a ku.va" jött ki a számon. A csaj kicsit "szégyellte magát", zavartan szája elé kapta a kezét, de miután rájött, hogy nem fogom leteremteni, röhögtünk egy jót.:)

Töltött paprika konzerv volt az ebéd, örülök, hogy nem vágtam el az ujjamat. Mert hármat elégettem még a múltkor... Bundás kenyeret sütöttem, ráfröccsent az olaj három ujjamra, és nagyon csúnyán gyógyul...:(

Ma már semmi extra program nincs tervben, tévézek, olvasok. 

Keddtől meló, sajnos nagyon gyorsan elteltek az ünnepek... 

Holnap pedig a terveim szerint évértékelő poszttal jelentkezem!:)

Addig is jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)