Hullámvölgy

Szerdán a bejegyzés megírása után emlékeim szerint már semmi extrát nem csináltam. Mert hát ma nincs puskacetli...

Szóval vacsi, fürdés, tévé, net, ilyesmik...

---

Csütörtök. Reggel telefon apámtól. Nem a megfelelő, az ő készletébe passzoló kajásdobozt vittem haza, és legyek szíves azt visszaszolgáltatni. Ehh... Van több tucat kajásdoboz a konyhámban, szóval kb. tű a szénakazalban, de szerintem már megtaláltam az igazit.:)

Apropó igazi: tűzvédelmi oktatáson kollegina helyet cserélt volna velem, hogy ráláthassak egy nekem nagyon bejövős leányzóra. Ez azért nem semmi!:)

Meló után német, majd készülődés, és irány egy házibuli!

Kedves barátom értem jött, és odafuvarozott a buli színhelyére. Előtte még beugrottunk Lidlbe. Kifelé menet egy hajléktalan "Tesó, hagyd itt nekem a kocsit!" szavakkal kérte volna el a bevásárlókocsit. Átb@szás. Nem a bátyám volt.:D

Jah, és euró volt a kocsiban, tehát nem lett üzlet, nem voltam kompatibilis...:( :)

Kutyáéknál folyt a ser, meg a vodka, meg a hülyeség, jól elvoltunk. Fél 1-kor hívtam taxit, és még egy levezető sört is megittam. Tényleg szerencse, hogy szabit kértem péntekre.:)

Ehh... Azt számolgattam, hogy csütörtökön volt kilenc napos az unokaöcsém, és abból az ötödik nap, hogy ittam alkoholt. Megy a tejfakasztás!:) 

Most kicsit romlott az átlag, de perceken belül ideér Bandi barátom egy spontán seritalra. 

*

Van, hogy valakivel jóban vagy. Aztán nem vesztek össze, nem haragszotok meg egymásra, de a kapcsolatotok valahogy megváltozik, átalakul. Elmentek egymás mellett, és már nem vagytok jelen annyira egymás életében. 

Ez megesik. Emberek vagyunk, változunk. 

De ha egy nap három különböző szituációban kerül elő, hogy "mert mi jóban vagyunk", az már kicsit frusztráló.

Idén még szerintem nem beszélgettünk egymással. Csak beszéltünk egymásnak. Legfeljebb.

*

Péntek. Reggel fél 8-kor csörög a telefon. Először azt hittem, hogy valami sürgős melós téma. Nem, apám hívott. 

Elment szenet venni, így nem tudott a megszokott 10 órakor telefonálni, ezért előbb hívott. 

Lelki szemeim előtt már láttam a sürgősségi osztályt. Érdekesen néztem volna ki, mit ne mondjak.XD

Ja, és megkérdezte apám, hogy megyek-e haza hétvégére. Mondtam, hogy még nem tudom. Biztos választ kért. Nemet mondtam. 

És Anyunak szólítottam. Akkor meg majdnem elbőgtem magam... 

Semmi extra nem volt pénteken, éledeztem, mostam, pakolásztam. 

Este meg Derricket néztem YouTube-on. 

Utána meg az M3-on.

Így jött ki..:)

---

Szombat. Telefon apámtól. Fáj a sérve. A szénpakolás... Sebészkereső projekt indul...

Délelőtt plázáztam. Jól bevásároltam. Tejberízst szerettem volna főzni, de elfelejtettem venni kakaóport, úgyhogy babgulyást ettem pogácsával. 

Meg vettem halászlé-konzervet is, na az érdekes lehet...

Ja, és egy éven belül megvettem a hetedik ugyanolyan Nike-cipőmet. Vagyis ez most barna, mert feketében csak egy számmal nagyobb volt... 

Hazafelé rákiabáltam egy sváb kisebbségi -na jó nem az...- családra, mert nem igazán hagytak leszállni a buszról. Az egyik kezemben szatyor volt, a  másikkal kapaszkodtam volna... Elnézést kértek, mentségükre szóljon, hogy bénaságom nincs rám írva. 

Hazatérve ejtőzés, csendespihenő, olvasás...

Este megnéztem a Különleges Valentin-nap című filmet. Tényleg különleges, szerelmes-történelmes, nem volt rossz, sőt...

Gimiben még megköszöntöttük a lányokat Valentin-nap alkalmából barátilag. Azóta senkit nem köszöntöttem meg ezen a napon. 

Most hosszas gondolkodás után kivételt tettem, remélem nem lesz belőle sértődés... 

Délután Dórival beszélgettem messengeren, meg írt egy régi kedves cimborám viberen, hogy megváltozott a száma. Beszélgetni kezdtünk, és megállapítottuk, hogy öt éve nem kerestük egymást, holott mindketten megtehettük volna. Kettőn áll a vásár, folyt. köv. 

Utolsó találkozásunk alkalmával egyébként a Mozgásjavító Általános Iskola öregdiák-találkozóján jártam Pesten, Gábornál aludtam, és Dóri segített eligazodni a BKV-menetrend rejtelmeiben. Hogy mik nem jutnak eszembe...:)

Na jó, még abban az éven Gabi jött Győrbe, és nálam néztük, ahogy Anglia kiesett a németek ellen a foci VB-n. De 2010, a foci VB stimmel...

---

Vasárnap. Vagyis ma. Sehol nem voltam. Bundás kenyér volt a vasárnapi ebéd.:)

Ezúttal majdnem simán mentek a dolgok. Azt leszámítva, hogy amikor lemostam a paradicsomot, leráztam róla a vizet, persze belecsepegett a forró olajba, és akkorát sercegett, hogy ijedtemben ráestem a szemeteskukára...XD

Aztán csendespihenő, blog, sörszünet, megint blog... 

*

Kevésbé lett depis ez a poszt, mint amennyire féltem tőle, hogy az lesz. 

Az a helyzet, hogy ha szar kedvem van, nincs nehéz dolgom, előveszem a telefonomat, és nézegetem unokaöcsém képeit, és máris jó kedvem lesz.:)

Valaki megjegyezte, hogy "cukin" kezelem ezt a dolgot. Mármint azt, hogy nagybácsi vagyok.

Hm... Szerintem pedig ez természetes. 

A tesóm gyermeke. 

Szeretem a bátyámat, tudom, miket éltünk át, mennyi mindent köszönhetek neki, és örülök a boldogságuknak. Sőőőt a sógornőmet is nagyon szeretem, és örülök, boldogok a testvéremmel. Nekem ennyi elég...:)

Jah.... Egy-két rokont én értesítettem a kisbaba érkezéséről. Szinte kivétel nélkül megkérdezték, hogy tudom-e, milyen boldog lenne most Anyu. 

Én tudom, hogy milyen boldog. Odafent. 

Holnap lenne 63 éves... 

És hiányzik... 

De itt van, "ahol a szél zúg, s a nap nevet..." 

És ahol a kis Mark az ujjait számolgatja.

Ebben biztos vagyok.

---

És mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)