Két füles

Ha a hirtelen hangulatváltozás a depresszió egy tünete, akkor én depressziós vagyok. Ebből az írásból pedig az is kiderül, hogy bizonyos körülmények között antiszociális vagyok. Na szép...:)

---

Vasárnap este a blogbejegyzés megírása után folytattam a lumpolást, még egy-két sört bontottam a konyhában. Aztán vacsi, pihi. Mert kellett.:)

---

Hétfő. Nem voltam másnapos, viszonylag frissen értem be melóba. A nap egész mókásan indult. Úgy hallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja, meg is álltam, próbáltam tanácstalan fejet válni, de senki nem jelzett. Így felmentem az irodába, elkönyvelvén, hogy hallucináltam. És rájőve, és elfelejtettem bemenni a büfébe ásványvízért.:(

Délután kollegina dobott haza kocsival, és "focis zene" szólt a lejátszóból. Az Egészséges Fejbőr egy dala. A lány nézett egy nagyot, amikor közöltem vele, hogy nekem is van számuk az mp3-lejátszómon. Azt nem mertem elmondani neki, hogy abban a mappában Kadlott Karcsitól a Fiestán át az Ismerős Arcokig van minden. Nem szorítom zenei ízlésemet korlátok közé...:)

Napközben valamennyire alábbhagyott a hétvégi szar kedvem, valaki szerencsére a gondolataimat is helyre tette. 

Este az előző posztban említett Gábor barátommal beszéltünk jó fél órát telefonon. Jó volt újra hallani róla. És ez most tuti buzisan hangzik, de jó volt újra hallani a hangját.:) Egyébként stílusra totál Kiss Ádám a srác. Szerintem.:)

Előbb-utóbb folyt. köv. személyesen is.:)

Este nem néztem Kék fényt. Kidőltem, bealudtam...

---

Kedd. Gyilkos nap volt, sok meló volt, stresszes is volt, szétbaszott az ideg. Annyi volt a fix, hogy munka után be kell mennem az Árkádba. 

Közben hívott tesóm, hogy picit itthon van, de nem marad, menjek be a belvárosi Mekibe, ott egy kicsit tudunk dumálni, mielőtt elindul a vonata. Ez eddig rendben.:)

Induláskor vettem észre, hogy elszakadt a fülhallgatóm. Szerintem lyukasztóval félbevágtam. Vagy nem tudom...

Első munkahelyemen, egyik első fizumból, vettem egy mp3-lejátszót, azóta, vagyis olyan 9-10 éve képtelen vagyok tömegközlekedési eszközön zene nélkül meglenni. Nem szeretem hallgatni a sok baromságot, a hisztiző gyerekeket, a nekem szánt csúfolódásokat. Kapartam is a falat rendesen. Ja nem, téptem a hajam.:)

Meg séta közben is segít, ad egyfajta ritmust egyenesvonalú egyenletesnek éppen nem nevezhető járásomnak.:)

Majdnem felhívtam egy belvárosban lakó kolleginát, hogy van-e a közelben műszaki bolt. Nem hívtam fel, de összefutottunk a  Baross úton.:)

Mondott is egy boltot, de végülis nem mentem be, erőt vettem magamon.:)

Tesómmal kajáltunk, kávéztunk, "babáztunk". Aztán közeledett a vonatindulás, így ő a pályaudvar, én pedig az Árkád felé vettem az irányt. 

Vettem két fülhallgatót, hogy legyen tartalék is. Biztos, ami biztos.

Hullafáradtan, este 8 után értem haza, viszonylag ritkán fordul ilyen elő velem. 

Hm... Simán megettem este a megszokott négy szendvicsemet, ennyit arról, hogy mennyire laktató a mekis kaja..:)

Este már volt foci BL, de nem néztem, mert nácis dokumentumfilm volt a National Geographic-on. Ennek még lesz jelenetősége!:)

---

Szerda. Kolléga elmesélte, hogy eszébe jutottam előző este, mert második világháborús dokumentumfilm volt este a National Geographic-on, és tudja, hogy engem érdekel a téma. Telepátia. Már megint.:)

Azt olvastam puskacetlimen, hogy jó fenék. De nem, jó zenék van odaírva. Hogy miért írtam fel, arról fogalmam sincs.:D

A keddinél jóval nyugisabban telt a nap. 

Bizonyos dolgokat hajlamos vagyok indokolatlanul túlgörcsölni. Ezúttal azon aggódtam, mi lesz, ha meglátják, hogy felköszöntök valakit. Van baj...:) 

Ja: február 14 a Valentin (Bálint)-nap mellett az Epilepszia Világnapja. Nincsenek véletlenek.:)

Fél 4-ig voltam melóban. Tegnapra terveztem a blogbejegyzést. De elmaradt, lusta voltam. Kávéztam, zenét hallgattam, az egyik ünnepelttel pötyögtem. Gyorsan eltelt az este, ezúttal néztem volna BL-t. De bealudtam.:)

Ja: közben kiderült, hogy márciusban eddig immáron három hétvégém foglalt... Nem leszek itthonülő unalmas hülyegyerek.D

---

Csütörtök. Hát basszus... Úgy kezdődött, hogy reggel visszavettem az alvós pólómat. Szerencsére észrevettem, és korrigáltam a hibát. 

Aztán a szokásos hajnali kávé, cigi, mp3 kombó. 

Amikor vettem fel a cipőt, észrevettem, hogy az egyik lábamon lévő cipőnek szét van jőve a cipőfűzője. Ez annyira megzavart, hogy véletlenül felemás cipőben mentem el dolgozni. Annyira kifelé ezúttal nem lett volna feltűnő, de a rosszabbik lábamon volt a kopottabb cipő, így pedig eléggé ingatag voltam.:)

Cigiszünet, nagy röhögés, de nem írom le, mert írásban nem jönne át a poén. Igen, elhangzott, a "Kiverted?" kérdés. De nem én kaptam a kérdést, hanem egy lány. A cigijének levert parazsa kapcsán.:)

Nyugisan csordogáló nap volt. 

Egy német kolléga azt írta nekem, hogy szerinte gyárunkban én beszélek a legjobban németül. Sőt a kinti gyárban dolgozók egyharmadánál is jobb vagyok. 

Hehe... A mondatnak már az első fele is túlzás, nemhogy a második. De azért jó volt ilyet olvasni.:)

Főnök meg azon lepődött meg, hogy tudok vakon gépelni. Ennyit tesz a sok chat meg MSN. Ja, és gépírást is tanultam még anno Pesten. Egy évig. Nem merem leírni. A '91/'92-es tanévben...:D

Hazafelé több kedves kolleginával is váltottam pár szót. Ej-ej, ezek a kedves kolleginák...:)

A buszon azzal a lánnyal jöttem, aki pár hónapja azon szörnyülködött, hogy általában van nálam tartalék fülhallgató a fent említett fóbiám miatt.:)

A buszról leszállva pedig összefutottunk azzal a kolleginával is, akinek kisfia csak pár nappal idősebb Marknál.:)

*

Egyik nap nem ízléstelen, hanem kellőképp vagány módon, egy magas labdát lecsapva visszaszóltam kolleginának. Aki erre visszakézből odasuhintott nekem. 

Őőő az ilyesmikhez én nem vagyok hozzászokva. 

Tudom ám, hogy régen lúzer, fárasztó hülyegyerek voltam. Építgetek, változgatok, javulgatok, vagy nem. De igyekszem. 

Fura, hogy már majd' 6,5 éve írom ezt a blogot több-kevesebb nyíltsággal. Életem regénye. Haha, na jó, ez megint túlzás. 

De a magamról hallott pletykákból, kombinálásokból simán kiadhatnám a különszámot.:)

Szomorú, ha néha nemhogy a bánatodról, hanem az örömeidről sem mersz beszélni. Nem az irigység miatt. 

Hanem mert nem értik meg. Más szinten vagyok boldog. Tudom. De mentegetőzni nem fogok.

*

Na mára ennyi voltam. 

Holnap péntek, hétvégére a szoba kiganézását tervezem, remélem sor kerül rá. 

Talán majd egy blogbejegyzés is bele fog férni. Majd kiderül. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)