A hétfői nap hátralevő része vacsorával, meg Kék fény-nézéssel telt. Felírtam még ide, hogy zsemle, de nem tudom, miért. Majdnem mindig zsemlét szoktam vacsorázni. Ja: van egy tizenvalahány éves minisütőm, és mostanában meg szoktam benne melegíteni a zsemlét, így az 1-2 napos is frissnek hat. Igen, lehet, hogy ezt akartam írni.:)
---
Kedd. Hm... Lehet, hogy tényleg hagyni kell a blogolást a francba!:/ Ennél a napnál is olyan címszavak vannak, amiket vagy nem értek, vagy nem tudom elolvasni. Jelzésértékű.
Délelőtt segítettem egy kolleginának telefonon, ausztriai ügyintézés telefonon. Véletlenül magamon hagytam a kabátomat, és megkértem, hogy húzza le a cipzárt. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha valaki meglátja...:/ :D
Egy másik kolléganőm még előző hétvégén megígérte, hogy eljön hozzám kupakokért. Nem jött, de gondoltam itt lakik a közelben, a kupakok nem mennek sehová, szóval semmi pánik. Ő pedig odajött hozzám, és mondta, hogy elnézésemet kéri, de örömteli esemény történt a családban, nem tudott jönni, de nem szólt, mert itt lakik a közelben, a kupakok meg úgyis megvárják. Ezen jót mosolyogtam, aranyos szitu volt.:)
Amúgy ideges voltam egész nap. Nem tudom, miért. De tudom.
Aztán elmentem postára csekket feladni. A poén az, hogy a vidanetes csekket kellett volna feladnom, de azt elfelejtettem elrakni...:/ :D
Így aztán mire hazaértem, még feszültebb lettem, de szerencsére egy kis messengeres beszélgetés megnyugtatott. Valamennyire.
Valakivel beszélgetve valamire azt válaszoltam, hogy "Néha ilyen is kell". És neki is rögtön az ugrott be, ami nekem is: egy egy sor egy dalszövegből. Igen, Tankcsapda, Egyszerű dal. Másnap reggel rágugliztam..:D
---
Szerda. Alapszabály: ha rosszkedvű vagy, sose igyál alkoholt. Ehhez igyekszem is tartani magam. Szerdán András barátomtól kaptam egy üzenetet, hogy nincs-e kedvem meginni meló után egy pivót. Volt kedvem. Kutya is csatlakozott, iszogattunk-beszélgettünk.
A 14-esen egy Olaszországba szakadt magyar nő vitázott a sofőrrel, hogy nem vesz nála jegyet drágáért, mivel az automatából nem tudott olcsóért. Szerencsére megoldottam a helyzetet, fogyatékos kedvezménnyel, kísérőmként ingyen utazhatott. Ezután az Ipar utcáig azt hallgattam, hogy ez milyen szar ország, és hogy mennyire jó fej vagyok én.
Mindkettővel tisztában vagyok.:D
Khm... Itthon aztán folytattam a spontán sörözést, elég őszintére ittam magam.XD
Majd fürdés, vacsi, alvás.
---
Csütörtök. Reggel gyanús volt, hogy rohadt világos van. Aha... 8-kor ébredtem fel...:O :) Gyorsan összekapartam magam, a reggeli kávé közben négy sörösdobozt számoltam meg a szemetesben...:O :)
Taxival mentem dolgozni, 9-re be is értem.
Egész jól bírtam a napot, de sajna a németet ismét csak le kellett mondanom...:/
Aludni persze nem sikerült, mert bedurrant a bölcsességfogam. Fél 2-kor még olvastam, 3.45-kor pedig keltem. Nem semmi.
*
Facebookon megosztva találtam ezt a szösszenetet... Először az jutott eszembe, hogy jó, hogy ilyen vélemény megjelenhet, de szar, hogy van ilyen vélemény. Aztán jobban belegondolva rájöttem, hogy faszság az egész.
Sportrajongóként amúgy azt mondom, hogy Budapestnek, és Magyarországnak az olimpia egy tök felesleges presztízsberuházás. Meg lehet nézni a görögök példáját: a létesítmények kihasználatlanok, az ország csődben.
Jó, aláírom, a fogyatékosok sportja nem része a showbiznisznek, nem "látványsportág". Amikor egy formástestű kiscica riszálja előttem a popsiját, én pedig ballagok mögötte, hát egyáltalán nem vagyok esztétikus látvány.
Más a szint-szoktam mondani. A csajos példánál maradva: 34 évesen egy normális pasinak már vagy családja van, feleség, gyerekek, vagy pedig bőszen skalpokat vadász, ha úgy tetszik, keresi az igazit. Nekem egyelőre más jellegű sikerélményeim vannak, amikről mondjuk beszélni nem nagyon szoktam, meguntam az elnéző mosolyokat, a velőt rázó kiröhögéseket.
No de... egy ép kisfiú 9-10 évesen fociedzésre jár, gólokat lő, kupákat, érmeket nyer. Én 9-10 évesen 30 métert alig tudtam egyedül megtenni. Anyám szegényem nem a focimezemet mosta, hanem gyógytornára, meg orthopéd dokihoz hurcolt.
Egyébként a paralimpiai mozgalom a második világháború után, Angliában indult el, ahol értelmes elfoglaltságot kívánt szervezni a hadirokkant veteránoknak. Erre volt jó a sport. Mert ott a részvétel a fontos.
Ülőröplabda. Tudjátok, kik a világ legjobbjai? Bosznia-Hercegovina. És miért? Van utánpótlás? Érted ugye...
Van szerencsém személyesen ismerni egy-két paralimpiai bajnokot. Tudom, mennyi munka rejlik eredményeik mögött. Nem tudom, Molnár úr mit szólna, ha mondjuk karok nélkül kellene átúsznia a Balatont. Ugyanaz a fiú karok nélkül megkeni a vajas kenyerét, rajzol, öltözködik. Tudom, láttam. Hogy ez nem hasonlítható Michael Phelps teljesítményéhez? Nézőpont kérdése.
Khm... Az irományt olvasva valóban már-már Taigetosz-szökevénynek éreztem magam, de egy apróság megmentett.
Egy agyament írást egy apró kitétel teljesen hiteltelenné tesz. "Én Juvenalissal tartok:'Ép testben, ép lélek.'" Szóval ne legyen paralimpia, mert aki sérült, az idióta. Az ő olvasatában. Pedig ez pont azt jelenti, hogy ha sportolsz, edzed a tested, akkor a lelked is kiegyensúlyozottabb, egészségesebb lesz.
Persze nem kizárt, hogy én látom rosszul, de az ott egy baromira nem odaillő idézet.
Molnár úr, "Cogito, ergo sum."
Gondolkodom, tehát vagyok. Elnézést érte.
Ja: több ismert, általam mindeddig tisztelt sportújságíró ad igazat kommentben a levélírónak. Ez majdhogynem a legszomorúbb az egészben...
*
Péntek. Szoktam emlegetni virtuális élettársamat. Nem nagyon szoktuk egymást dicsérgetni, maximum én őt pár sör után.
De hihetetlen jó érzés, hogy bár nem rajzolunk egymásnak szívecskéket, nem mondjuk egymásnak, hogy jaj mi örökre jóban leszünk, azért egy-egy összekacsintásunkban sok minden benne van. És ez jó.:)
Lesz csapatépítő tréningünk. Ezt én most kihagyom.
Se logikám, se kézügyességem, egy ilyen helyre tényleg elsősorban sérült emberekkel mennék el. Soha semmilyen formában nem szeretem hátráltatni az embereket, most sem teszem.
Másnap esküvőre vagyok hivatalos, ez ugye nem lehet kifogás, mert tesómék esküvője előtt is épp egy céges rendezvényen voltam. Mentségemre szóljon, hogy akkor még fiatal voltam, bírtam a partizást...:)
Hogy van-e más oka is a távolmaradásomnak, a maradjon az én titkom. És nem, nem szeretnék beszélni róla.
Nem sokkal ebéd után leléptem melóból, tesómmal mentünk élményfürdőbe. Kettőkor már vízben voltunk, háromnegyed 7 táján mentünk el zuhanyozni. Igen jó volt, beszélgettünk, áztattuk magunkat. Néha ilyen is kell...:)
Aztán a Mackó Kuckóban adtunk a gasztronómiai élvezetnek.:)
Fél 9 körül már le is feküdtem, nem kis alváshiányt kellett bepótolnom.
---
Szombat. Délelőtt tesómmal az Árkádnál találkoztunk, aztán kimentünk a piacra, ami ugye új helyre költözött. Ugyanaz, csak más helyen. Rosszabbra számítottam.
Mókás volt az a koldus, aki pénzt kért tőlünk zsíros kenyérre, majd vett vodkát...:O :)
Aztán Spar, majd itthon tesóm megnyírta a hajamat.
Utána kimentünk apámért Écsre. Hazavittünk neki egy lapátot, nagyon örült neki. A kajásdoboz csak nem akart passzolni, disznósajtot sem annyit vettem, amennyit kért...
Innen Tét felé vettük az irányt, apu először találkozott az unokájával.
Nyilván szereztem benyomásokat, de nem írhatok róluk, mert a) mindenki máshogy mutatja ki az érzelmeit, b) ezek olyan családi dolgok, na.
Mindenesetre apám életében először evett pizzát.:)
Én pedig életemben először toltam az unokaöcsémet babakocsiban..:)
A nap végén tesóm behozott Győrbe, itthon döglöttem.
Egy kedves ismerősöm törölte magát facebookról. Véget értek a gyakran éjszakába nyúló zeneküldések, beszélgetések, poénkodások... Sajnálom...
---
Vasárnap. Egész nap döglöttem, ezt csak a mosás szakította félbe.
Negyed 1 körül rendeltem kaját, 2-re ért ide. Nem értettem, a futár miért kívánt jó szurkolást, aztán rájöttem, hogy ETO-mezben vagyok.:)
Időben kiértem a stadionhoz. A tavaszi nyitányon a Vidi volt az ellenfél, 0-2-ről sikerült egyenlíteni. Az első félidő közepétől szerintem rendben voltunk, jó kis csapatunk lehet. Ez a félszezon simán jó lesz az összecsiszolódásra, amúgy tényleg kuka.
Egész meccsen egy sört ittam, itthon meg még egy fél dobozzal, aztán kiöntöttem. Hambit vacsoráztam, majd lefeküdtem aludni.
---
Hétfő. Nyertem tippmixen kemény 2600 forintot. Jól indult a hét!:)
Sok volt a meló, gyorsan telt a nap, meg unokaöcsi képeit is megmutattam kollégáimnak.
Egy kollégám hazadobott, így időben hazaértem.
Kis erőgyűjtés után nekiálltam blogolni, de ezt már látjátok.
Holnap posta, szerdán Gyirmót-Újpest, lesz német is, meg esküvői meghívót is kapok, meg osztálytalálkozó, meg Fradi-ETO... Nem fogok unatkozni...
---
Kicsit sok az agymunka mostanában. A rinyálásomat meg nem szeretném, hogy olvassátok, úgyhogy lehet, hogy blogstop lesz a blogspot-ból. De nem biztos.
Majd jelzem.
---
De mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése