Frissítettem, vagyis inkább javítottam az előző bejegyzésben a stadionok, ahol jártam, és a mulasztott meccsek okai "című" részeket. Így már talán teljes a kép.:)
Az legutóbbi posztból azt is kifelejtettem, hogy állást ajánlott az a pénzügyi tanácsadó cég, akik révén felvettem a lakáshitelt.
Hehe... Alapból nem értek a pénzhez, meg aztán ugye brókerbotrányok vannak, szóval nem lenne a legszerencsésebb időzítés ilyen területre váltani. Szóval rövid úton megköszöntem az érdeklődést.
---
Vasárnap. Elég depressziós hangulatban telt. Nem is tudok, hogy egy-két facebook-kommentet leszámítva beszéltem-e valakivel. Este kedélyjavító gyanánt hamburgert vacsoráztam, és 7-kor már ágyban voltam. Ez nálam nem túl gyakori.
---
Hétfő. "Aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha megbasszák."-tartja a mondás. Szóval ha a hétköznapokon ETO-sálat, és -sapkát hordok, ne csodálkozzak azon, hogy cseszegetnek az ETO esetleges csődjével. Ez valamennyire rendben is van. De az emberi hülyeség akkor is szinte határtalan.
Hihetetlen, hogy sokan csak addig jutnak el, hogy az aranylábú focistáktól elvették az audijukat, és ezentúl kénytelenek buszozni. Ami persze hülyeség, de poénnak "jó". Vagyis nem az, de mindegy. Mindenesetre ezeket az embereket megkérdezném, hogy mit szólnának, ha egyik pillanatról a másikra tök váratlanul megszűnne a munkahelyük. Ugye, hogy nem annyira mókás?
Amúgy az ETO-játékosok egészen biztosan eljutnak edzésre a tömegközlekedés igénybevétele nélkül is. De egy 111 éves sportklub nagy hagyományokkal rendelkező szakosztálya került végveszélybe, mely szurkolók ezreinek sokat jelent. Szerintem.
Szóval egész nap szar kedvem volt. Ha jól emlékszem, fél 4 körül jöttem haza, kollégám hazadobott, neteztem, pihentem... Majd jött a két Bandi. Ittunk egy sört, lemértük a hűtőben a törött üvegpolcot, aztán elindultunk meccsre.
A Pápa volt az ellenfél, és ilyen előzmények után nem is csoda, hogy kriptahangulat uralkodott a stadionban. A végeredmény 0-0, esetünkben kb. másodlagos. A vendégek egy pontjukat egyébként szerény véleményem szerint az ihletett formában védő Szűcs Lajosnak köszönhették.
Bár jeleztem főnökömnek, hogy nem kizárt, hogy később érek be dolgozni, vigyáztam, hogy egy levezető sörnél ne igyak meg többet.
Így időben lefeküdtem, időben felkeltem, minden teljesen rendben volt.:)
---
Kedd. Szóval beérem dolgozni. Semmi konkrétumot nem írtam fel, de jó nap volt, szép idő, szóval teljesen okés volt.
Fél 3-ig voltam melóban, aztán itthon relaxáltam. Az ETO kapscsán most tényleg minden képlékeny, bár állítólag az NB1 jövőre szinte biztosan bukó.
Este Szomszédokot néztem, meg Derricket. Retro.:)
---
Szerda. És itt már nem írtam semmit a puskacetlire.:O
Meló után elmentem a plázába, az adóbevallást elkészítő kolleginának vettem norbis-rékás csokit. Ez volt a kívánsága, bár ennyiért személy szerint inkább egy Milka-desszertet választottam volna...:)
A CBA-ban is vettem ezt-azt, aztán hazajöttem dögleni.
---
Csütörtök. Délelőtt fogalmam sincs, mi történt, nem is írtam fel semmit, és nem is emlékszem.
Délután pedig volt kollégáimmal egy elég emlékezetes beszélgetésem. Az én magánéletemre terelődött a szó, és elmondták a véleményüket, miszerint azért vagyok egyedül, mert túl jó nők tetszenek, egyikük szavaival élve "három-négy kölnyvespolccal a saját szinten felett válogatok". Tekintettel arra, hogy 34 évesen egyedülálló vagyok, még akár lehet is igazságalapja ennek a gondolatmenetnek.
Viszont a -reményeim szerint- építő jellegű kritika hamar átváltott zrikálásba, ami -érzésem szerint- már-már az alázás szintjét súrolta.
Az életben nem minden fekete-fehér. Repkedtek a példaként felhozott nevek, köztük féligazságok, és netto faszságok.
Közös volt bennük, hogy nem mondhattam semmit, mert bármi felhasználható lett volna ellenem.
Sarokba szorítva éreztem magam. Na mindegy. Vagyis nem az.
A történtekről egyébként írtam wordben egy kisebb szösszenetet, amit jópáran elkértek, és nagyon kedves válaszokat kaptam.
Egyébként nagy örömmel tölt el, hogy van az életemben egy, a szintemnél három-négy polccal magasabban lévő "könyv".
Lapjain sok-sok hasznos, elgondolkodtató dolgot találtam már, sőt gyakran magától ott nyílik ki, ahol a legnagyobb szükségem van rá.
Sokat tanultam tőle. Azt is, hogy a címlap, a borító nem a leglényegesebb része egy könyvnek, a fülszöveg is csak felületes információkat tartalmaz.
Khm... A zseniális metaforából kikanyarodva: vicces, de az említett lánytól pont könyvet kaptam születésnapomra.:)
Meló után egyébként éppenpont vele mentem volna az Árkádba, de valami sajnos közbejött neki. Így egyedül vágtam neki a ruhavásárlás-projektnek.
Először vettem egy szövetnadrágot. Az eredeti ötlet fekete farmer lett volna, de az eladócsaj meggyőzően érvelt, neki adtam igazat.:)
Frusztrált is voltam, szék sem volt a próbafülkében, szóval nem kizárt, hogy nem tökéletes a nadrág mérete, övvel még nem mertem felpróbálni.:)
Utána pedig vettem egy nagyon pöpec nyakkendőt egy másik nagyon kedves eladólány segítségével. Sőt, adott pótgonbot is a régebbi nadrágomhoz-grátisz.:)
Kellőképpen frusztrált, amolyan világvége-hangulatban értem haza, net, tévé, fürcsi, vacsi volt a hátralévő program. Aztán elég hamar lefeküdtem aludni.
---
Péntek. A szokásosnál fél órával előbb keltem, összeválogattam az ünneplő ruhákat, kollegina megígérte, hogy felvarrja nekem az ominózus gombot.
Reggel a dohányzóhelyen megkaptam egy csajtól a keddi Kisalföldet, amiből mástól már korábban megkaptam kivágva egy ETO-cikket.
Így viszont megtaláltam magunkat a címlapon. Bár ilyen áron inkább lemondtam volna eme nagy dicsőségről...
Kollegina felvarrta a gombot, egy munkatársam pedig megkötötte a nyakkendőt.:)
Köszönöm Nekik a segítséget!:)
Volt részleges napfogyatkozás, de nem mentem le megnézni. Cigiszünetben viszont fáztam.:)
Ezúttal a változatosság kedvéért kettőig voltam melóban.
Hazajöttem, kimostam az ünneplőcuccot, meg döglés volt.
A délutáni csapatépítő tréninget már régen lemondtam, aztán úgy volt, hogy lesz egy tejfakasztó. Az sajnos elmaradt, de a csapatépítő kocsmai folytatására már nem mentem oda. Rá kellett pihennem a szombati napra, meg aztán volt bennem egy "kis" félsz, hogy a csütörtöki beszélgetésnek folytatása lesz.
---
Szombat. Mókás volt az ébredés. Azt álmodtam, hogy egy kolléganőmmel beszélgetek egy kávézóban. Fura volt felébredni. Erre a beszélgetésre a valóságban sosem fog sor kerülni. Ej-ej, az a fránya szintkülönbség. *irónia OFF*
Délelőtt punnyadtam, majd elmentem lottót, tippmixet feladni, meg vettem péksütit.
Fürcsi, kaja, készülődés... És fél 3 körül tesómék jöttek értem, Lui barátunk és Anikó esküvőjére voltunk hivatalosak.
A polgárin megint bevillant, hogy fura lenne, a saját esküvőmön virággal köszönteni apámat, Anyu üres helye mellett...:( Aztán tesómék felvilágosítottak, hogy ez fakultatív rész, szóval ezen nem múlhat...
A templomi szertartás is nagyon szép volt, utána pedig a Révész Panzió felé vettük az irányt. Mintha be lettem volna kamerázva, amint beültem a kocsiba, rám írt az -egyik :)- fentebb említett lány. Amikor válaszoltam neki, hogy esküvő és lagzi között vagyok, visszaírt, hogy akkor nem zavar. Pedig sosem zavar.
A lagzi nem a klasszikus ereszdelahajam-hangulatban zajlott, picit visszafogottabb-beszélgetősebb volt, de teljesen jó volt a hangulat.
Eredetileg úgy volt, hogy unokaöcsém is velünk partizik, de neki sürgős pihenhetnékje támadt, névtáblája azért neki is volt.:)
Összecimbiztünk a hely egyik recepcióssal, aki ott akkor épp fotós volt, és nagyon jó arc.:)
Volt egy 3 év körüli kissrác, Ábel, aki járkált körbe-körbe, először Sprite-ot osztogatott, majd marcipánt. Igen édibédi volt.:)
Ja a welcaome-drink pezsgőt és az aperitifként elfogyasztott cseresznyepálinkát leszámítva üdítőztem, szolidáris voltam tesómmal, meg az ifjú férjjel, meg a sofőrökkel.
Sógornőmmel kooperálva egy nagyon fain versikét rittyentettünk az emlékkönyvbe. Ami egyébként szerintem igen-igen jó ötlet.:) Mármint nem a vers, hanem az emlékkönyv.:)
Tesómék esküvőjekor, hat évvel ezelőtt Diósgyőrben játszott az ETO, és nyert 3-1-re. Akkor a pincérek jelezték nekünk az eredmény alakulását.
Ezúttal Dunaújvárosban vendégeskedett a csapat, 2-0-ra nyertünk, most András barátom és a jó öreg LiveScore segítségével informálódtam.
Volt menyasszonyrablás is, a logisztika kicsit akadozott, a figyelmem is lankadt, így én a rablók helyett a felmentősereggel érkeztem a Lapos Tanszékre. Jó móka volt.:)
Elég korán, 11 körül tesóméknak el kellett indulniuk, én is eljöttem velük.
Itthon megittam két levezető narancsszörpöt, majd kb. fél 3-ig irkáltam Andrással. Aztán olvastam.
---
Ma döglés volt, meg kaja, meg mosás.
Délelőtt olvastam, hogy meghalt Reszeli Soós István, aki több ciklusban volt az ETO vezetőedzője. A vége felejtős, de a '97-es őszi bajnoki cím a klub krónikájának aranykönyvébe tartozik.
Este Barca-Real, nézem, amíg el nem alszom.
Holnap jön Bandi, meg postára kell mennem valamikor, meg lehet, hogy lesz német is. Péntektől hétfőig pedig Ausztriában unokaöcsizek. Ezúttal Bécsből egyedül megyek Mödlingbe, amitől egy kicsit fosok, mert a tájékozódási képességem kb. egy papucsállatkáéval vetekszik. No mindegy, valahogy csak megoldom.
Aztán majd mesélek.:)
Addig is jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése