Hősök tere és hagymás bab

Szombat. A bejegyzés megírása után semmi de semmi értelmeset nem csináltam. Kaja, olvasás, tévé, net. Aztán hívott egy vevőjelölt, hogy megnézné a garázst. Én meg hívtam sógornőmet, hogy megadom neki a számát, tudja vele folytatni az egyezkedést. Edit pedig mondta, hogy be is jön, ha gondolom. Bejött, de megkértem, hozza Markot is. Így aztán jött a kisfiú, és a nagymama is. Úgyhogy tárgyalás, Markkal bohóckodás volt a program. 

Aztán vacsi, meccs, meg kádbandöglés. 

---

Vasárnap. Khm... Életem talán legmorbidabb álmán vagyok túl. Az álom bőven megérdemelte volna a 18-as karikát, de jellegéből adódóan nem fejthetem ki bővebben. És csak néző voltam...XD

Sportért lusta voltam elbattyogni. De rendeltem kaját, sőt mostam-teregettem is. Aztán csendespihenő. 

Este pedig meccs. Belgium-Magyarország EB-nyolcaddöntő. A végeredmény 4-0, ami így leírva talán durván hangzik, de ez van... Szerintem abszolút nem vallottunk szégyent, szépen játszottak a srácok. 2-0 után is mentek bátran előre, ennek is eredménye a két további bekapott gól, de szerintem a különbség ezesetben majdhogynem tökmindegy. 

A meccset itthon néztem. Sörmentesre terveztem az estét. Aztán eszembe jutott, hogy elfogyasztom a kolleginától Erdélyből kapott sört, aztán leöblítettem a tesómtól Ausztriából kapott sörrel. Multikulti.:)

*

Meccs közben megszállt az ihlet, és elkezdtem jegyzetelni. Az írás a facebookon nyilvános, egy csoportban is megosztottam, sokan megdicsérték, megosztották. Nem tudok mit hozzátenni, ez az összegzésem a magyar válogatott EB-szerepléséről, ide is bemásolom változtatás nélkül:

Kedves MAGYAR LABDARÚGÓK!

A hála és köszönet hangján szólok hozzátok. Köszönöm Nektek, hogy

-44 év után ott voltatok, és végre nem az volt a kérdés, hogy az angoloknak, olaszoknak, vagy spanyoloknak szurkolok-e.

- elhittétek magatokról, hogy jók vagytok, és jók tudtatok lenni.

- nem volt ciki „magyarfoci”-szurkolónak lenni, és ugyanúgy lelkesedhettünk, mint jégkorongozóink, kézilabdázóink, úszóink, vagy épp kajakosaink teljesítményét látva.

- srácainkkal elhitettétek, hogy Messi, CR7, vagy Schweinsteiger mellett Ti is lehettek példaképek.

- a károgókkal szemben a 12 nap alatt elég volt egy elnéző mosoly. Mindenki tudja, hogy a stadionok helyett kórházak is épülhetnének, de Ti azt tettétek, ami a dolgotok: gólokat lőttetek, csúsztatok-másztatok!

- a magyar futballt visszahelyeztétek a futball világtérképére, hiszen a múlt, a két VB-ezüst, a három olimpiai aranyérem kötelez.

-  politikai, gazdasági és egyéb más okokból megosztott, ezer sebből vérző kis hazánknak okot adtatok a közös örömre, büszkeségre, ahol lenghetett a piros-fehér-zöld-lobogó,  és büszkén zenghetett Himnuszunk.

- magyarázhattam egy tippmix-szelvény kitöltéséről, a szürke nadrág rejtélyéről, hogy rengetegen kérdeztek az esélyekről, és volt aki miattam, azaz miattatok talán a focit is megszerette.

Ez az éjjel talán véget ért, de a 4-0-s vereség ellenére csodaszépet varázsoltatok, és hiszem, hogy ez a régóta várt utazás eleje, és még sok közös örömben lesz részünk!

SZÉP VOLT, FIÚK! RIA-RIA HUNGÁRIA! 

*

Meccs után még tévéztem, messengereztem. Elég későn feküdtem le, aztán picivel később fel is keltem, mert megéheztem. És ha már így alakult, vacsoráztam. 

Az ébresztőt azért beállítottam 3.45-re. 

---

Hétfő. Fél 6 körül ébredtem. Kávéztam, váltottam pár szót lakótársammal, aztán kis további éledezés után elindultam melóba. Bementem a szökőkúthoz, mert miért ne...

Aztán a Városházánál vártam a buszomat. Ücsörögtem egy padon, és megjelent a barátnőm. Majdnem a lábamra tette le a táskáját, és valamit veszettül keresett benne. Teveszőr pólója elég sokmindent látni engedett. Viszonylag hamar kapcsoltam, hogy nincs barátnőm, így ő sem az. Alapvetően szokott zavarni, ha belemásznak az aurámba. Ő nem zavart. Hosszú barna haj, szolibarna bőr, piercing az arcán, avagy a szája szegletében, nem tudom azt hogy nevezik, mindenesetre nagyon baba volt. Felhúzta a pólóját, és a hasát simogatta...:D Majdnem küldtem neki egy bátortalan mosolyt, de visszaszívtam/visszahívtam, és majdnem röhögtem magamon. A kezem meg majdhogynem belelógott a bilibe... 

Még egy busz, aztán oda is értem munkahelyem utcájához. Egy kollégám-cimborám ugyanakkor ért oda, és bevitt melóba. 

Ahol kezdésként találkoztam több, korábban már említett szintekkel felettem lévő csajjal. Szóval a kedvem és a lelkiállapotom kellemesen megalapozódott. Ezt a nők-témát nekem tényleg végérvényesen hanyagolnom kéne... 

Már nem is számolom hányadik "újrakezdés" volt az utóbbi hetekben. Feldolgoztam a maileket, elkaptam a fonalat... Lekéstem volna az ebédrendelést, de szerencsére bevártak. Ezúton is köszönet érte.:)

Négyig meló, az oktatást kihagytam. Hazaérve aludtam egy órácskát, majd néztem a válogatott játékosok Hősök terén rendezett fogadását. Egy élmény volt, bele sem merek gondolni, milyen lett volna a helyszínen átélni. 

A vacsora sajtos-tejfölös melegszenya volt, aztán Kék fény. Az EB már annyira nem köt le... De azért az eredményket megnéztem.

Lionel Messi a Copa America után lemondta a válogatottságot. Valamennyire megértem, hatalmas rajta a teher, mindenki tőle várja a csodát, a családját fenyegetik... 

Az ETO pedig bejelentett egy pár igazolást. NB1-es és NB2-es múlttal bíró játékosok, nem rossz névsor. Az viszont nem jó, hogy több sajátnevelesű tehetségünk pedig távozott. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Várom, b@ssza ki...

---

Ma. Szomorú hírre ébredtem, megtudtam, hogy meghalt Bud Spencer. Felejthetetlen, megunhatatlan filmek, életreszóló mondatok, gyerekkorunk egy darabka... Nyugodj Békében, Piedone!

Ez a hír sajnos igaz, az pedig sajnos nem, hogy Belgiumot kizárták a foci EB-ről, és minket hívtak vissza a helyükre... Páran azért bedőltek a TrollFoci álhírének. 

Ma is átfutottam facebook-emlékeimet. Mindig posztolok valami nőkkel kapcsolatosat... Nyáron ezek szerint meghibbanok... 

Egyébként nyugis nap volt, és végre talán bátortalanul leírhatom, hogy térdem a javulás útjára lépett. Bár kínoztam rendesen. Lépcsőn egy kézzel kapaszkodás, guggolás erőltetése... Aztán úgy néz ki alakul...:)
Hazatérve kávé, tesóval telefon, aztán blog. Mindjárt fürdés, kaja, aztán döglés. Este meg jönnek tesómék, meg a vevőjelölt. 

A héten már talán lesz német, szombaton meg piac - sült kolbááász!:)-, meg Győrkőc. A többi meg majd alakul. 

De úgyis elmesélem majd. 

Mára viszont ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Tart még az utazás, amire vártunk

Kedd. A bejegyzés megírása után semmi extra nem történt. Döglés, net, tévé, ilyesmik...

---

Szerda. Hamar kiderült, hogy ama bizonyos kását nem eszik olyan forrón, nem javult meg a lábam. Konkrétan fel kellett kelnem jegelni...

Kedves kollégám meghozta a fülest, így újra dübörög a basszus a fülemben.:) 

Melóban volt egy kisebb lelkiélet, amúgy sima nap volt. A végén kollegináknak gyorstalpalót tartottam tippmixből. Beszarás: gyorstalpalót, én. Vágod?;) Az mondjuk fura, hogy a hendikepes fogadást még nem sikerült megfelelően elmagyaráznom. Bonyolultabb, mint a les. Pedig nem.:)

Meló után német. Ez megint inkább konzultáció volt, mint nyelvóra. Jó volt.

Aztán Balu barátom eldobott a Dreherbe. Elsőnek értem oda a társaságunkból. Virtuális élettársamnak kvázi "szerelmet vallottam", hülyén hangzik, de délelőtt megakadt rajta a szemem. Stílusos, szép lány, amit persze eddig is tudtam. Ja, és kb. a második korty sör után írtam neki- a félreértések elkerülése végett....:)

Magyarország-Portugália 3-3. Amikor a jelzők elfogynak. Csodameccset játszott a csapat, és már nem az elsőt ezen az EB-n. Kishazánk három labdarúgó olimpiai bajnoki aranyérmével világelső, van két VB-ezüstünk, nem véletlenül írta több külföldi újság is, hogy a legnagyobb visszatérők vagyunk. A dolgokat és magunkat helyén kezelve, van benne némi igazság. Mindamellett csipkedtük magunkat rendesen, hogy ez a valóság-e... Ja, és CSOPORTGYŐZTESEK VAGYUNK!:)

Sokan értetlenkednek, hogy hogyan lett a szurkolók slágere a Soho Party-féle Az éjjel soha nem érhet véget. Hááát, az utazás, ami elindult, hosszabb lesz, mint terveztük. És nekem még eszembe jut a Holigans-féle Halálos csók is: "mert mindig így képzeltem el..." Csoda ez az egész...:)

A biztonság kedvéért taxival jöttem haza. A lábam elmondhatatlanul fájt, fogalmam nincs, hogyan értem fel a lakásba, a kerítésnél ücsörögtem egy darabig. 

Levezető sört nem ittam. Tényleg. 

*

Van itt valami, amiről mindenképpen írnom kell. Igen, Cristiano Ronaldo ekézése. Ezt a képet gyakran látom Forma-1-es portálokon, amint CR7 fotóját egy összetört F1-es autó mellé teszik. Igen ám, de a fotó nem egy sérülés után készült. A képen Cristiano Ronaldo 19 éves, és a hazai pályán Görögország ellen elbukott EB-döntőt siratja. Ő sem gép, nem gond, hogy érzelmeket mutat. De nem gondolom, hogy 31 évesen, többszörös aranylabdásként egy Magyarország elleni EB-csoportmeccsen hisztiznie kellene. Úgy gondolom, a jó ízlés határain belül egy kis oltogtás belefér. CR7 tudását elismerem. Emberi kvalitásait is becsülöm, de itt és most konkréten irreleváns, hogy mikor, kinek mennyit adományozott. Mert példaképnek lenni felelősség. Szerintem.

Talán ide írhatom Nagy Ádám, a Ferencváros ifjú tehetségének esetét. Sokan leszedték róla a keresztvizet, hogy csendre merte inteni Sabitzert az osztrákok elleni meccsen. Tiszteljük az ellent, meg hasonlók. Szerintem meg le a kalappal, hogy mert tökös legény lenni.

---

Csütörtök. Amikor szabin szerettem volna lenni, táppénzen voltam. Amikor dolgozni szerettem volna lenni, szabin voltam. Így most két nap szabit kivettem, hogy meg legyen az 1 hét szabi összesen. Még egyet majd valamikor augusztusban tervezek. 

Délelőtt bementem boltba. Feltankoltam TopJoy-ból, most nagyon rá vagyok kattanva. Szeletelt kenyeret meg nem kaptam, ami nagyon gáz, mert nem tudok kenyeret szelni. De Peti segítségével megoldottam.:) Sportot se kaptam, így el kellett vonszolni magam a vasútállomásra. Nem sokon múlott, hogy ne essek le a lépcsőn...

Hazatérve semmi extra, pihengettem, kajáltam, olvastam. 

Este megírtam Dóri szülinapi köszöntőjét. Tényleg sokat jelent nekem ez a lány, vele kapcsolatban tényleg nem túlzás, hogy nélküle nem az lennék, aki. 

Kishíján kiléptem a "közírók" világába. Nyílt levelet készültem írni ama bizonyos ügyvéd úrnak. Már a megszólításnál gondjaim akadtak volna, mert kedvesnek nem kedves, tisztelni meg nem tudom. Amúgy a legfrissebb posztjait olvasva tényleg amondó vagyok, hogy elgurult a gyógyszere, menthetetelneól kezeltetnie kellene magát. A saját érdekében. Mintegy tanulságként azért itt is megörökítem Vujity Tvrtko idevágó sorait, ami az én irományomat okafogyottá tette: 

"Napok óta olvasom a sajtóban és nyilvános helyeken egy külföldre menekült "közszereplő" ügyvéd sorait, aki a meccseken keresztül gyalázza a politikai hatalmat, a szurkolókat, a válogatottat, s rajta keresztül rengeteg magyar embert. Ír fasisztákról, karlendítésről, "szánalmas zugfirkászokról", "primitív focimegszállottról", gyakorlatilag nemzetiségi, faji kérdéssé téve az egészet. A nevét nem írom le, eddig is túl sokat írtak róla. Az összeesküvés-elméletekkel nem tudok mit kezdeni, fiaim, benne az ötévessel nem azért ugráltak örömükben, mert azt mérlegelték, hogy megerősödik-e a kormány minden egyes rúgott góltól, hanem azért, mert örültek annak, hogy ezek a magyar fiatalemberek sikeresek s büszkeséget okoztak nekünk. "

Ennyi. 

Este még rögtönöztem egy kádbandöglős szeánszot, kiolvastam a Magyar Nemzetet. A Nemzeti Sportot nem akartam eláztatni, mert az ugye megy az archivumba.:)

---

Péntek. Nagy-Britanniában népszavazást tartottak. A brexit hívei győzedelmeskedtek, azaz az ország kilépne az EU-ból. Bonyolítja a helyzetet, hogy a skótok, az írek maradnának az Únióban, így viszont kilépnének az Unióból. Ennél is bizarrabb felvetés, hogy esetleg London is kiválna Nagy-Britanniából. Durva szituáció, várom a fejleményeket. 

A délelőtt pihenéssel telt, tartott a kegyelmi állapot. Őszintén szólva az EB előtt annyi volt az elvárásom -ahogy itt is többször leírtam-, hogy hozzák ki magukból a srácok a maximumot, emelt fővel mehessek be a munkahelyemre. Ezt sikerült messze túlteljesíteni, példátlan ez a nemzeti eufória és lelkesedés. Erről majd mindjárt írok még valamit!

Főnököm elhozta a csütörtöki meg pénteki ebédemet. Mondtam neki, hogy vasárnap itthon nézem a meccset, és üdítőzök. Mondta, hogy akkor jó hülye vagyok...:) Szóval majd meglátjuk!:)

Közben írt Roxi is, hogy 6 körül találkozzunk a városban. 

Szóval kajáltam, emésztettem, és elindultam a 14-esre. 

A buszon ezt a dalocskát hallgattam. Kolléganőm küldte át. Persze már ismertem, de nem igazán fogott meg. Inkább amolyan szurkolói dal-paródiának, aranyos kis giccsnek tartottam. Aztán meghallgattam párszor, és rádöbbentem, mennyire benne van az, amin mi szurkolók és a válogatott keresztülment. És a slusszpoén: amikor 3:06-nál elkezdődnek a meccsközvetítések bejátszásai, ugyanúgy b@szkodtam a levegőbe, mintha először hallottam volna. Nem néztek az utasok komplett hülyének...XD Ez a tipikus bénakártya-effektus, amikor szoktam mondani, meg tudom magyarázni azzal, hogy fogyatékos vagyok. 

Roxinál előbb értem a megállóba. Amikor leszállt a buszáról, az a kép tárult elé, hogy okostelefonomat papíralátétnek használva írom a blogos feljegyzéseimet. Hehe...:D

No... A lányról már meséltem. Őt is a mórás projekt keretében ismertem meg, és először valamiért  nem volt szimpi. Aztán láttam a face-megosztásait, kommentjeit, és megváltozott a véleményem. Fogalmam sincs, minek az apropóján, de aztán beszélgetni is elkezdtünk. Most meg tőle rendeltem avont, de szerintem a tali attól függetlenül is érett már.:)

A Pállfy teraszára ültünk ki, és nem, nem sört ittam.:) Gyorsan eltelt az idő, szerintem még órákig tudtunk volna beszélgetni. Elég határozott leányzó, de nincs ezzel semmi gond. Mondjuk néha olyan érzésem volt, mintha én lennék a fiatalabb...:D

A közös képünk is érdekes körülmények között készült, én csináltam az ő telefonjával, aztán átküldte messengeren. Én meg voltam ijedve, hogy ki fog csúszni a kezemből a telefon, ő meg mondta, hogy "Nyugi van!". Ez valahogy megmaradt bennem...:) A kép alatti kommenteknél kicsit cenzúráznom kellett, kedves cimborám kissé tapintatlan kommentjei okán, de tisztáztuk a szitut. Azon attól függetlenül nem kaptam szikrát, hogy három mozgássérült ismerősöm látott engem messziről bandukolni, és megállapították, hogy kevésbé csámpázok, mint szoktam. Lehet, hogy a bal térdemet is le kéne zúznom? XD Amúgy  soha de soha nem gondoltam arra, hogy más sérült emberek állapotát bármilyen formában is minősítsem. Sőőt volt, hogy kollégáim egy csaj járását elemezték, amit magassarkúban ad elő, és nem tartottam ildomosnak az állásfoglalást, az én járásom amúgy is überelhetetlen... Na de mindegy, nem vagyunk egyformák!:)

Fura, de... De írt privát üzenetet egy állandó olvasóm, volt tanárnőm, hogy látott minket, elmentünk mellette. Nem akart megszólítani, nem akart zavarni. Írtam neki, hogy nem zavart volna, amúgy sem "úgy" találkoztunk, már csak azért sem, mert a lány 16 éves. És erre azt válaszolta, hogy az mindegy, jó volt, hogy vidámnak látott egy lány oldalán. Hm, azért ez nagyon jól esett....:) Majd egyszer összegyűjtöm, mennyit kellett már nők miatt magyarázkodnom, néha már olyan érzésem van, hogy szegény Anyám is csak sajnálatból szeretett... Na a lényeg, pozitívak vagyunk, az este jól telt, és minden happy!:) Folyt. köv., valahol, valamikor.:)

Amikor elbúcsúztunk, még egy kicsit ücsörögtem a Baross úton, aztán hazajöttem. Döglés volt, messenger, meg Youtube-on néztem mindenféle okosságokat. Meg megbontottam egy sört. Na jó, egy citromos nápolyit.:)

---

Szombat. Viszonylag hamar felébredtem, kicsit rendezkedtem a konyhában, lepakoltam a ruhaszárítót, összeszedtem a szennyest, az újságokat, aztán bementem a városba. Elfelejtettem magammal vinni cigit, így dohányboltban indítottam. Aztán tippmix, lottó, meg Reál. Megint vettem két üveg TopJoyt, lassan függő leszek...:) A Honvéd ligetben megittam az egyiket. 

Aztán hazajöttem, bár a 14-es elég nehezen indult el, valami lovas felvonulás volt. A népek meg hisztiztek, hogy meleg van. Aztán persze felszálltak egy babakocsival, és rám szóltak, hogy menjek arrébb, de helyem nem volt. 

Lehet, el kellett volna esnem. Minden lépés baromira fáj, ha még egyszer ráesek, jobb lesz, ha elásnak. De legalább kevésbé fogok csámpázni. Na mindegy, megoldottam.:)

Mindjárt ebéd, meg meccsek, meg szerintem kádban döglés. 

Mosás majd holnap, meg lemegyek Sportért. 

A meccsnézés időközben annyiban módosult, hogy nem kizárt, hogy a Dreherben kötünk ki. Sőőőt, elég sanszos. Ja, írtam már? Belgiummal játszunk EB-nyolcaddöntőt. Hihetetlen, még mindig...:)

Na de mára ennyi voltam!

*

Most nézem, 2013 májusa óta nem volt egy hónapban kétszámjegyű bejegyzés! Az olvasottság pedig "az egekben"! Köszi a segítséget, a biztatást, a megosztást, és az olvasást! Meg a figyelmet!;)

* 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

HAJRÁ, MAGYAROK!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Dórikás szülinapos

A papírforma szerint most ugye egy foci EB-s élménybeszámoló következne. De ezennel csatlakozom a magyar labdarúgó válogatotthoz, és borítom a papírformát. Mert ma reggeltől estig Dóri születésnapja van. 

Idén lesz 8 éves a blog, és ez a hetedik szülinapi köszöntő.:) Visszakerestem, itt az első!:) Khm... Kicsit olyan "goszisra" sikeredett...:D Basszus, akkor kezdted a fősulit... 

Ilyenkor mindig visszaemlékezem kicsit, mennyi minden történt az elmúlt évek alatt, el sem hiszem, milyen gyorsan telik az idő. És igen, az egész egy fényképpel kezdődött. Hogy nem engedted, hogy lefényképezzelek, inkább küldtél egy képet. Aztán gyűlt-gyűlt a portfólió.:)

Vagy amikor egy téli délutánon ültem a buszon, letöröltem a párás ablakot, és a mellettünk lévő buszon, velem egyvonalban te tetted ugyanazt.:) Erről mindig ez jut eszembe: "Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy."

Jó-jó, kicsit nyálas, de nagyon igaz!:)

Meg a szülinapozás az Árkádban...:)

Az idei év annyiban kicsit talán rendhagyó, hogy nem beszélgetünk valami sokat. De szerintem még ennyiszer nem hoztuk szóba, hogy jó lenne találkozni. Azért előbb-utóbb csak összejön.:)

Jaj: és annyira jó volt nálatok! Ez mindig eszembe jut, csak nem tudom, mondtam-e, nagyon szép helyen laktok...:)

6, 23, 26, 81, 90. Szombattól így fog kinézni a dórikás lottó-számsor!:)

És még az is érdekes, hogy nem azt írta ki a facebook, hogy születésnapod van, hanem hogy tudassam veled, hogy gondolok rád. Valamit tud ez a Zuckerberg bácsi...:O 

Úgyhogy Dórikám, ezúton is tudatom Veled, hogy gondolok Rád, és Nagyon Boldog Születésnapot kívánok Neked!:) 

Jag hoppas att alla dina önskningar går i uppfyllelse. Grattis på födelsedagen! Puss!;)

Bréking nyúz. Meg más is.

A holnapi, Portugália elleni meccs eredményétől függetlenül a  2016-os labdarúgó Európa Bajnokság legjobb 16 csapata közé jutott a magyar labdarúgó válogatott, miután Németország csapata megtette azt a szívességet, hogy győzött Észak-Írország csapata ellen. Annyira jó ezt leírni, hogy gyorsan elkezdtem egy bejegyzést. Persze van más mesélnivalóm is.:)

*

Vasárnap a bejegyzés megírása után tévé, net... Meg kaját rendeltem.Nem tudtam eldönteni, hogy kebapot vagy dürümöt egyek-e, aztán mindkettő lett belőle. Mondjuk hazudnék, ha azt írnám, hogy mindent meg bírtam enni. 

---

Hétfő. Szarul aludtam, könnyen keltem. Túl könnyen. Pakolásztam, összeszedtem magam, meg ugye kávéztam. A buszozástól kicsit tartottam, de meglepően sima ügy volt. 

A nap viszonylag nyugisan telt, bár ugye megint az emailfeldolgozás volt soron, meg volt SOS-meló is, amiről aztán kiderült, hogy annyira nem is lett volna feltétlenül SOS, persze nem volt probléma, hogy időben elkészültem vele. 

Négyig melóztam, egy kolléganőm hozott haza, köszönet érte, még nem nagyon mertem volna sétálni, meg buszozni. 

Kávéztam, zenét hallgattam... A garázsra volt egy újabb jelentkező, aki mára ígérkezett. Harcsi barátommal pedig jó sokat beszéltünk telefonon, rögtönzött egy kis EB-élménybeszámolót. Volt mit mesélnie, szentigaz.:)

Ja, és hazahoztam a csütörtökről megmaradt spenótot, de nem mertem megenni: az álmoskönyvek szerint nem jó, ha egy fájós térdű fogyatékosnak hasmenése van. Nem mertem bevállalni, pedig nagyon szeretem.:)

Este a szokásos, fürdés, vacsi, tévé...

Ez a kép meg egyszerűen pazar.. Úgy voltam öltözve, mint egy márkafüggő. Pedig nem vagyok az, tényleg.:)

*

A keddi nap leírása előtt egy kis kitérő. Meséltem már, hányszor volt aktív a védőangyalom, és tette a dolgát, hogy életemet megóvja. De azon gondolkodtam a napokban, hogy valahogy ha igazán jó dolog történik velem, akkor majdnem mindig kerül valami "csavar" a történetbe. 

Ott van a lány, aki elkísért kabátot venni, én meg jól elhagytam a táskámat, hogy a találka véletlenül se legyen felhőtlen. Vagy amikor jött tesóm napok/hetek óta várt telefonja, hogy megszületett Mark, én meg közben full ideg vagyok, mert épp egy kollegina előtt égetem be magam a bénázásommal... Vagy most, az osztrák meccs.... Minden klappol, szuper nap, erre basszus, akkorát esek, mint az ólajtó, és... És a f@sz kivan...

*

Kedd. Megint szarul aludtam, képtelen vagyok hason feküdni, annyira fáj a térdem. A busz szokás szerint viszonylag messze állt meg a padkától, azt hittem, leesek. A gyár felé bandukolva ugyancsak gyengének éreztem magam. 

Aztán... Aztán beindult a nap... Sokan megkérdezték, hogy vagyok, mi van a térdemmel, mi van a könyökömmel. Egy munkatársnő olyan hatással volt rám, hogy ezt messengeren meg "kellett" köszönnöm neki. 

Egy kolléga megígérte, hogy vesz nekem a szokásos fülhallgatóból, mert ami van, azt nagyon gyenge, és elteszem vésztartaléknak. 

Erzsivel megbeszéltük, hogy a mai németet halasztjuk, mert rohadtul fáj(t) a térdem, meg aztán a garázsra is ígérkezett jelentkező. 

Aztán történt egy egészen misztikus dolog. Épp vonszoltam le magam a lépcsőn, és eszembe jutott, hogy csak az a lány meg ne lásson, akit, vagyis a hiányát majd' minden bejegyzésben megemlítek valamilyen formában... Ahogy az ilyenkor lenni szokott, meglátott, és vissza is lépett köszönni... Bement a mosdóba, én mentem ki rágyújtani... És azon kaptam magam, hogy.... Nem fáj a térdem... Jó, ez baromság, fájni fáj, meg húzódik, de mintha "bekattant" volna valami, és már nem vonszolom magam úgy.... Vagyis nem vagyok sántább, mint az esés előtt... Jó ez elmesélve hülyeség, meg jaj ne gondoljam, hogy a lány volt rám ilyen hatással... Abban az előnyös helyzetben vagyok, hogy ha csak képzelődök, akkor is jó, mert jobban esik a séta, mint reggel. 

Később meg takinéni jelzett egy pacsi kíséretében, hogy a lányának ötös lett a vizsgája, jól sikerült a konzultációnk, sőt német nyelvű újságért is nyaggatja az anyukáját. Ahogy kértem.:)

Hm... Szóval na.... A nagy örömökbe csúsznak kisebb-nagyobb bibik, azért kis "örömöcskék" jönnek dögivel, csak észre kell venni őket.:)

A nap végén elbúcsúztunk egy kolleginától. Aztán kollégám hazahozott. 

Pihengettem, zenét hallgattam, garázs-vevővevőjelöltet vártam. Aki persze nem jött. Mert ilyenek a garázs-vevőjelöltek...XD

Na meg ugye meccset néztem, de ezt már fentebb leírtam.:)

Hm... Nem gondoltam volna, hogy valaha feltöltök a blogra egy videót, ami egy iskolai évzárón készült. Ezt is megértük... És nem csak azért, mert a Fekete mellett a szombathelyi Bolyaiban voltam gyakszin... Nézd csak meg, érdemes...:)

Ma már nyilván nem csinálok semmit. Holnap meló, meg német, meg vagy Dreherben meccs, vagy itthon meccs. És mi tartalékolhatunk, nem a portugálok, na ez a nem semmi..:) Egy facebookos "mozgalom" szerint holnap Király Gabi után szabadon szürke mackóalsóban kell(ene) megmutatnunk a válogatott iránti szimpátiánkat. Szerintem az nekem kimarad, a kapusmezen még gondolkodom.:) Csajokon meg imádon a szürke-rózsaszín cicanacit.:)

EB-nyolcaddöntő még nem tudom melyik nap, és nem tudom, ki ellen. 

A héten számításaim szerint még legalább két poszt lesz. És a vasárnap estit eddig 158-an olvastátok el!:)

De mára ennyi voltam!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

HAJRÁ, MAGYAROK!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Siker. Élmény. Büszkeség.

Péntek. Őszintén szólva csak az imént írtam meg a szokásos puskacetlit, így egy kicsit összecsúszhattak a napok, de azért megpróbálok valósághű lenni. A bejegyzés megírása után virtuális élettársammal, és egy másik kolleginával irkáltam. Ő az, akivel cimborám szerint kurva jó párt alkotnánk.:) A két leányzó melóban megemlegette hiányomat. Hát nem aranyosak?:) Ha már jelzést kaptam róla, hogy egy ismerősöm milyen tetkót tervez, kaptam bejelentkező fotót a megvalósításról is. Nem semmi.:$ 

Este cseh-horvát meccset néztem, döntetlen lett, a horvátok balhéja meg ahogy várható volt, tudatos provokációnak volt minősíthető.

Tesóm meg ezt a képet küldte. Az egyik osztrák lap az Ausztria-Portugália meccs előtt leigazolta a luzitánokhoz a mi Kleinheisler Lacinkat.:) Az ő neve egyébként nagy rejtély, mármint a tévében eddig németesen z-vel ejtették, most meg hirtelen s lett belőle. Fura. 

---

Szombat. Kávé, punnyadás. Aztán bementem a városba. Mérföldkő volt, először teszteltem a lábamat hosszabb távon. A buszon találkoztam egy kolleginával, mesélte, hogy volt aki tőlem is kérdezte, hogy dolgozom-e. Tényleg aranyosak.:) Alapból meg kell fontolnom minden egyes mozdulatomat, most ez hatványozottan igaz. A padkák nagyok, a zebrák hosszúak. Meg a combok is hosszúak. Csak máshogy... Függőlegesen. Hehe.:) No... Bolt: direkt kevés dolgot vettem, hogy elférjek hátizsákban, a szatyor jelen állapotomban rizikófaktor lett volna. Aztán lottózó. Elég sok pénzt tettem fel tippmixen, persze sajnos mind elbuktam... A lottószámokat meg még nem néztem. Hazafelé tartva a Honvéd ligetben bontottam egy sört. Nem is. TopJoyt. És finom volt. Bár a nyitófület sikerült letörnöm, egy kulcs segítségével kibontottam az üveget. Elég nehezen indultam el a buszra. Mert a combok hosszúak.:$ A buszon ezúttal egy Győr Pluszos ismerőssel találkoztam. 

Hazatérve megettem az Andrástól kapott ebédet, aztán pihentem, olvastam. Jaj, ez a szombati Magyar Nemzet fantasztikus találmány.:) 

Az F1 időmérőt nem néztem túl lelkesen, de azért ment a tévé. 

A meccset baromira vártam, talán még nem is vártam meccset ennyire. Futball láz van, kérem szépen.:) 

Hm... Magyarország-Izland. Emlékszem, 1992-ben mekkora szégyenként éltem meg, hogy a Jenei Imre vezette válogatott a Népstadionban kikapott tőlük. 

Arra is emlékszem, amikor 2004-ban Matthäus-szal megvertük őket. Kórházban voltam. A szünetben elmentem pisilni (meg rágyújtani), a formástestrű szőke ápolónő meg utánam jött, letérdelt, letolta a gatyámat, és... adott egy injekciót a faromba...XD

No... Szégyen és gyalázat, de a Himnusz elejét lekéste az M4... De jó volt látni a játékosokat és a szurkolóinkat. 1-1 lett a vége, az izlandiak sokáig vezettek egy igazából még csak véleményesnek se nagyon nevezhető jogtalan 11-essel. Aztán a végén végre nekünk is volt egy kis szerencsénk, egykapuztunk, és egy öngóllal bár, de csak sikerült egyenlíteni.:) Jaj... Előtte a frissen beállt Szalainak volt egy olyan beadása Dzsudzsinak, hogy az agyam eldobtam. Az egyenlítés pillanata...

Basszus, a közeli lakásokból hallottam a gólörömöt. Ezt illusztrálandó kimentem a gangra fotózni, és még nem túl kedves szomszédasszonyom is mondta, hogy sikerüljön ám a fotó, meg kérdezett a meccsről, meg ilyenek...:)
Meccs után beszéltem tesómékkal, pici Mark is mondta a magáét lelkesen.:)
Aztán sör, cigi, mp3, messenger, vacsi, meg alvás.:)
---
Ma elég későn, 10 után keltem. Apám 11 után telefonált, mondta, hogy a 11-es jogos volt, és szart sem ér a csapat, hülye bálnavadászok ellen öngóllal mentettünk pontot. Apám ha netezne, törzskommentelő lehetne a hvg oldalán...XD
Amúgy meg döbbenet... Nézegettem a facebook üzenőfalat, és... Csupa öröm, büszkeség, vidámság, mindezt a magyar labdarúgó válogatottnak köszönhetően. Jaj, mennyire látszik, hogy mi magyarok mennyire ki vagyunk éhezve a sikerekre. És most ezekre a srácokra méltán lehetünk büszkék! Két kör után csoportelsők vagyunk. Olvastam, hogy erre csak a legoptimistábbak számítottak. Akkor én a legoptimistább vagyok, mert két meccsből 4 pontot vártam, mondjuk fordított elosztásban...
A számolgatásokból nem szoktunk jól kijönni, de 9 eshetőség van, abból 8 alapján továbbjutunk a legjobb 16 közé. Elképesztő...:)

A szurkolóink pedig fergetegesek. Mindig, mindenhol fergetegesek a magyar szurkolók, de ezek a stadionképek, vonulások... Libabőr... Jójó, ez kicsiben megvan a kivetítők előtt, és a gangon is.:) Olvasom, hogy hat magyart vettek őrizetbe, meg ilyen eljárás, meg olyan eljárás... Csak a stadionban 21.000 magyar volt! Elképesztő...:)
Na... Természetesen voltam újságért a kúton. Nincs messze, de van zebra, padka, fű, szar járda, és elég jól bírta a lábam. Volt egy srác, aki azért vett Sportot, mert én is. Mármint akkor kapott észbe, hogy ez nem rossz ötlet. Egyébként elrakom őket emlékbe most.:)
Az ebéd melegszenya volt, az F1-et átaludtam. Most meg mosok is szokás szerint, bár a gép elég fura hangokat ad...:O
Vacsira lehet rendelek kebapot. Mert megérdemlem...:)
Jövő hét? Holnap meló, elvileg indul valami tanfolyam is. Kedd-szerda német. Szerdán meccs, Magyarország-Portugália. Hívtak Dreherbe, hívtak Tétre, de lehet itthon nézem, a lábamnak muszáj rendbe jönnie.
Meg egy-két tali is van képben...:)
*
Egy kis szolgálati közlemény: tényleg bocsi, hogy ilyen sportos, sőt focis poszok vannak mostanában, dehát tényleg "rendkívüli állapotok" uralkodnak.:) Az egyes bejegyzések olvasottsága 150 és 400 (!!!) között ingadozik, jó magas számok, köszönet érte!:)
*
Mára pedig ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
HAJRÁ, MAGYAROK!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Leírhatatlan

Írnám azt, hogy megpróbálom leírni a leírhatatlant, de nem is én lennék, ha nem sikerült volna a tervezettnél egy kicsit bonyolultabbra a történet. 

*

Vasárnap. A bejegyzés megírása után végülis a Pannon Konyhából rendeltem töpörtyűs kenyérlángost. Isteni volt.:) Annyira jól esett, hogy ki is dőltem. Aludtam. Aztán meccsnézés, aztán megint alvás, aztán megint meccsnézés. Aztán alvás. Forma-1-et nem néztem.:)

---

Hétfő. Táppénz utáni első munkanap. Viszonylag simán felkeltem, aztán a reggeli kávé közben pakolásztam, adatkábelek, ásványvíz, 3 az 1-ben kávé. 

Jól indult a nap, névnapos kolleginával és szomszédjával mókáztunk egy kicsit. Jó sok mailt kaptam, ami feldolgozásra várt, így a nap eseménydúsan és viszonylag gyorsan telt. Véletlenül felhívott keresztanyánk, így be tudtam pótolni a névnapi köszöntést, ami sajnos amúgy kiment a fejemből, és unokája balesetéről is tudtam kérdezni, amit meg amúgy nem mertem volna. 

Ugye nem volt erre a hétre ebédem, így hétfőn melegszendvicset ettem salátával. Furcsa, de jó párosítás volt.

Van egy eladó garázsunk, olyan kérdéseket tett fel, hogy az elképesztő, mondtam neki, hogy jöjjön el, nézze meg, mert ez így nagyon furán veszi ki magát. Azt mondta, jelentkezik, ha rá fog érni- a felesége. Nos, eddig nem ért rá...

Többen is megkérdeztétek, hogy van a könyököm, a buszhoz sétálva kolléga is kifaggatott, és hozzátette, sejti, hogy ő kb. a 800., aki megkérdez. Hát kb. Na jó, nem, de azért jól esett...:)

Meló után pláza. Vettem borotvahabot, meg szemsprayt, meg fülhallgatót, mert megint sikerült megtörnöm... És igen gyengén muzsikál, hogy stílusos legyek...

Aztán a pláza előtt ücsörögve összefutottam Esztivel. Hogy melyikkel? Az mindegy, mi tudjuk!;) Vagyis csak ő futott utánam, amikor látta, hogy elindulok a padról a busz felé.

Itthon már semmi extra. Kávé, fürcsi, vacsi, döglés. Ja, és persze borotválkoztam is.:)

---

Kedd. Háhá, és innentől nincs puskacetli, tehát rögtönzök.:) Semmire de semmire nem emlékszem keddről, egész nap meccsláz volt. Aztán valahogy csak elérkezett a 3 óra, letettem a lantot, és elindultam  a Dreherbe. Vagyis a kórháznál még leszálltam, pénzt kellett levennem. Aztán Dreher. Van kivetítő, nagyon jól meg lett csinálva az egész. A két Bandival néztük a meccset, később Erzsi, meg két mentős ismerős is csatlakozott. 

Eufória, extázis, orgazmus, csúcspont, életem meccse: MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 2-0. A gólszerzők nevét is megörökítem: Szalai Ádám és Stieber Zoltán. Próbálom szavakba foglalni, de nem megy.... Az utóbbi évek magyarfoci-frusztrációja, a sikeréhség.... Borzalmasan vágytunk már egy ilyen meccsre, és alakuljon bárhogy is ez az EB, ezt az élményt már senki nem veheti el tőlünk. Igazi CSAPAT volt a pályán szervezett, taktikus játék, példás küzdőszellem, egy élmény volt. 

Eredetileg ezt a képet egy elég buta kiírás kíséretében posztoltam facebookra. A szöveget már levettem, a megkésett magyarázat annyi, hogy legtöbbször két dologgal szoktak zrikálni: hogy a nulla szar magyar focit szeretem, meg hogy túl jó nők tetszenek... Hát, előbbi még egy életreszóló élménnyel tett gazdagabbá. 

Helyén kezelem a sikert, örülök, hogy a srácok megmutatták, hogy megmutatták, hogy komolyan kell őket venni, lehet és kell számolni velük, és végre egyszer nem ciki magyar foci-drukkernek lenni. Az ÖBB meccs apropóján készült reklámja zseniális, és a magyar reakciókkal is többé kevésbé elégedett vagyok. "Nyertünk, és? Olcsóbb lett a kenyér?" Nos, jelentem, van olyan pékség, ahol ezzel a szlogennel olcsóbb lett. 

A károgókkal meg nem tudok mit kezdeni. A három személyes kedvencem: 1. Közben szép csendben megnyertük a női vízilabda EB-t, csak azt most mindenki lesz@rja.- terjedt a megosztás futótűzként. Az EB-t januárban rendezték Belgrádban, örültem is a magyar lányok sikerének, de azért más kávéház, na..:) 

2. "Ha a magyar autósport annyi pénzt kapna..." Háát a Hungaroring fenntartása, a Forma-1 Maagyar Nagydíj jogdíja néhány milliárdban azért benne van. Emiatt én persze nem szomorkodom. 

3. "Ha a válogatott sikerének örülök, Orbánt támogatom." Ha a 6:3-ra büszke vagyok, akkor meg rákosista vagyok... Hagyjad már...XD

+1 a stadionok vs. kóházak témáról hamarosan... 

Mert hát még egy picit maradtunk a Dreherben, aztán Erzsi hazahozott. Egyébként pont azért írt nekem, mert látta, hogy a Dreherben vagyunk, és hazahoz, így könnyítve meg az életemet... 

Itthon egy, azaz egy doboz levezető sör elfogasztása után jöttem be a szobába, és a tévé bekapcsolása közben eltanyáltam. Nagyot estem. A térdemet nem beütöttem, hanem húzódott-reccsent, stb. 

Jó, nem kevés sört elfogyasztottunk, szóval a lényeget tekintve részeget elb@szódtam. De agyban a meccsen voltam, meg felemás, két eltérő magasságú papucs volt rajtam. Ez nem magyarázkodás, csak leírtam. Amúgy ha elesek józanon, akkor is azt szoktam mondani, hogy nem azért estem el, mert mozgássérült vagyok, hanem mert nem figyeltem. Ez ilyen.

Egyébként lefeküdtem aludni, nem gondoltam, hogy nagy baj lenne. Pedig de. 

---

Szerda. Amúgy is szabin lettem volna, gondoltam kipihenem az osztrák meccset, meg bemegyek könyök-kontrollra. Jah, hát ez borult, mert nem tudtam ráállni a lábamra. Úgy volt, hogy Erzsinek jelzek, ha indulok a kórházba, de most érdeklődésére csak azt tudtam válaszolni, hogy helyzet van, nem tudok menni. Megbeszéltük, hogy ha melója végéig nem javul a helyzet, bevisznek a sürgősségire. 

És nem javult. Vagyis... Pont, hogy javult, mert indulás előtt jegeltem egyet, így a kórházba(n) nem úgy mentem, mint pók a falon. Közben Baluék is megérkeztek, őt telefonon kérdeztem meg, hogy dolgozik-e, nem dolgozott, de olyan rendesek voltak, hogy bejöttek. 

Nem jól indult a nap, az ápoló közölte, hogy magas a vérnyomásom. Nem élek valami egészséges életmódot, ezen mihamarabb változtatni kell, de állítólag ebben a vérnyomás-értékben azért kialvatlanságom, másnaposságom, és idegességem is szerepet játszott. 

Ugyanaz a doki vizsgált meg, aki a könyökömet is. Mondta, hogy a biztonság kedvéért csinálni kell egy röntgent. Huhhh, gyerekek, az volt a nap fénypontja!:$ Az a lány valami csoda volt, ha megkérdeznék a nőideálomat, kb. őt mondanám. De nem, nem az én szintem... A nevét sikerült megtudnom, köszönet érte!:)

Szóval nem tört, nem szakadt semmi, jegelni és pihentetni kell. Nem a lányt, a lábamat.:)

Hazafelé megálltunk Sportért egy benzinkútnál, én mentem be a shopba, és fizetéskor természetesen áthívtak a másik kasszához. Mondtam, hogy idő kérdése, és odaérek. 

Hazaérve olvasás, fürdés, vacsi, tévé. 

---

Csütörtök. Sz*r nap volt. A lábam nem igazán akart működni, és ez nagyon frusztrált. 2004 nyarán megesett, hogy műtötték a lábamat, a seb elfertőződött, újabb műtét következett, és novemberben tudtam újra "normálisan" közlekedni.  Akkor éreztem magam ennyire kétségbeesettnek. Köszi mindenkinek az érdeklődést, a biztatást, a segítséget!:) 

És elnézést kérek volt osztálytársamtól, aki feljött volna meccset nézni, de írtam neki, hogy nem vagyok valami fogadóképes állapotban.

Aztán történt valami. Feljött a röntgenes lány. Na jó, nem... Felhívtam egykori konduktoromat, kicsit sarkosan fogalmazva egyik pótanyámat, és elmeséltem neki a helyzetet... 

Az emberi agy csodákra képes. Ami meglepő, hogy az enyém is, pedig agysérült vagyok. Mondtam Gabi néninek, hogy olyan érzésem van, hogy nem merem terhelni a lábamat. Miután elköszöntünk egymástól, átgondoltam: "ha nem mered terhelni, akkor terheld b@szd meg!"-ezt persze én mondtam magamnak!

És azóta rálépek, kínzom magam, sétálgatok a lakásban, lépcsőzök, és alakul a molekula.... 

Este meccsnézés, olvasás. Vacsora is volt.:)

---

Péntek. Vagyis ma. Optimista jóslatom szerint ma már mentem volna dolgozni. Nem mentem, esélytelen volt. 

Jaj... Harcsi és Ati barátom kint vannak az EB-n, és egyebek közt Noléval, Novak Djokoviccsal is összefutottak. Az élményből, a facebook-posztból több cikk is született, én személy szerint az nb1.hu mellett a Kisalföldben és a Blikkben futottam bele. 

Harcsikám, véredben a szakma, a nagy és váratlan találkozásoknak pedig nagymestere vagy!;)

*

Ezt a szösszenetet napra pontosan egy évvel ezelőtt írtam ki facebookra. Ma is vállalható gondolatok. A sors fintora, hogy a csuklószorítós szál a napokban eszembe jutott, bár a lánnyal már régesrég nem tartjuk a kapcsolatot... 

Sorstárs. Nem szeretem ezt a szót. Vannak mozgássérült emberek, akiket állapotuk hasonlósága nyilván valamennyire összeköt, de amit dobott a gép, abból családjuk, baráti körük, egészségi állapotuk, és persze saját hozzáállásuk révén más-mást tudnak kihozni. Gondolj bele, más barnahajút, szemüvegest sem nevezek sorstársamnak…
De tény, mi sérült emberek „néha” elég furán vagyunk bekötve, talán érzékenyebbek is vagyunk az átlagnál. Mostanában több mozgássérült ismerősömet is látom ilyen-olyan formában panaszkodni. Egyedül van, magányos, „nincs nőm mer’ sánta vagyok” stb.
Készülök a blogon egy hosszabb írással a témában, ez afféle előzetesféleség volna.
Emlékszem arra az önmagamra, aki egy baráti társaságban iszogatott, és bemutattak neki egy lányt. És én elkezdtem a lánynak panaszkodni, hogy egyedül vagyok, meg roki vagyok, meg az a lány, aki tetszik, mással van, ilyesmik… Legközelebb, amikor találkoztunk, a lány megkérdezte, tudunk-e végre normálisan beszélgetni, vagy megint terápia következik. És nem volt terápia. :)
A lényeget tekintve nem változott semmi, továbbra is egyedül vagyok. De azért igyekszem nem elhagyni magam, a sajnálat helyett arra apellálva, hogy valaki jól érezze magát a társaságomban. Ezzel együtt igyekszem nyílt és közvetlen lenni,
Ma kétszer röhögtem visítva. Először közölték velem, hogy nem érkezett meg az ebédem, és a beszélgetés olyan kanyart vett, hogy röhögés lett a vége.
Másodszor pedig az volt a nevetés tárgya, hogy és ahogy valakinek tetszett az a poén, amit mutattam neki.
Ha egy nevetés nélküli nap elvesztegetett idő, akkor ma nagyon jó volt felkelni.
Meggyőződésem, hogy mi, épek között élő sérült emberek egyfajta példakép-funkciót töltünk be. Nem abban az értelemben, hogy tátott szájjal bámulnak minket, hogy milyen fasza gyerekek vagyunk. Viszont ha mi nem sajnáltatjuk magunkat, fogyatékosságunk helyett erősségünket helyezzük előtérbe; ha segítségre van szükségünk azt értelmes módon közöljük… Akkor talán a többi sérült emberrel is elfogadóbb lehet a többség.
A minap megkérdeztem egy lánytól, hogy nem gáz-e, hogy gyakran dicsérem őt. Nem akarok unalmas, nyálas köcsög lenni. Azt mondta nem baj, jól esik neki. – na ez így dramaturgiailag nagyon ütős gondolat volt… :D -. Ma váltottunk pár szót, és megkérdezte, történt-e valami a kezemmel, hogy csuklószorító van rajta. Meglepett, jól esett a kérdés. A csuklószorítónak annyi a prózai magyarázata, hogy roppant menő nike-pipa van rajta. Na jó, elsősorban azért izzadságtörlőként funkcionál. Lényeg a lényeg: jól esett az érdeklődése, ez is amolyan „észrevett apró öröm.”
Lehet, hogy ennek az írásnak se füle, se farka, az csak azt jelzi, hogy van még mit csiszolnom rajta. Fogok is. :) De azért remélem mondtam valami újat is.

*

Főztem ebédre négysajtos tésztát, ami ugyancsak fejlődés, oda mertem állni a tűzhelyhez, és nem is estem el, nem is borítottam magamra semmit. 

Aztán alvás, olvasás. 

Aztán átjött Bandi. Hozott "szeretetcsomagot". Nem, sör nem volt benne.:P "Csak" gyógyszer meg kaja.:)

Most meg blogolok. Meglepő, mi?:) 

A hétvége? Sétálni kéne, buszozni kéne, terhelni kéne. 

Kingának ígértem egy meccsnézést, de kivetítőhöz nem merek menni, remélem, legalább a tali összejön. 

A Dreherbe is hívtak meccset nézni... Hm... Fősuli, 2003: életem legnagyobb lerészegedése után cimbivel tartottunk egy terápiás berúgást, mondván, lehet ezt okosan is. Szóval nem fogok programot lemondani azért, mert ez történt. Vigyázok, most már tényleg!:)

Bárhogy is alakul a hétvége, majd elmesélem a történéseket!

A lényeg, hogy jöjjek rendbe, meg hogy verjük meg Izlandot! A sorrend nem jó!;) Na meg Forma-1, Európa Nagydíj, hol máshol, mint Azerbajdzsánban... A pálya elég érdekesen néz ki, remélem nem lesz se káosz, se baleset...

Na de mára ennyi voltam. 

Jó hétvégét mindenkinek!

Puszik, pacsik, éljenek a (röntgenes) csajok!;)

Langsam spazieren

Csütörtök. A bejegyzés megírása után pihengettem. Aztán az esti tervezett program valamelyest borult. Bandi barátom ugyanis a cudar időjárás miatt lemondta a közös sörözést. Sajnáltam, hogyne sajnáltam volna, de egyedül azért sörözgettem. Közben pedig messenger. 

Ahol aztán elcsattant az év eddigi talán legnagyobb poénja. Ismerősöm mesélt valamit egy srácról, én meg visszaírtam, hogy mondja meg neki, hogy langsam spazieren. Azt válaszolta, hogy holnap megkérdezi, hogy mit jelent. Valamiért az volt bennem, hogy a lány nem akarja firtatni a kijelentésemet, tudván, hogy sörözgetek -jaj, de cirkalmasan fogalmaztam...:D-, ezért visszakérdeztem, hogy melyik szót nem érti. Aztán kiderült, hogy nem engem akar megkérdezni, hanem a fiatalembert- a tempóról. Kész, zseniális, nagyot nevettünk.:)

Ééés: ha facen olyan ismerős tűnik fel a színen, akit úgy gondolom, hogy érdekelheti, egyfajta "beavatás"-ként meg szoktam mutatni a blogfilmet. Csütörtök este is ez történt, és nagyon-nagyon pozitív visszajelzést kaptunk. Bár nem, győzöm hangsúlyozni, hogy ez elsősorban Harcsi érdeme.

*

És ha már film. Ahogy korábban említettem, kedves barátom, Boros Ferenc Horváth Zoltánnal portréfilmet forgatott a 90. születésnapját idén ünneplő sebészprofesszorról, Szombathely díszpolgáráról, a nemesi családból származó dr. Széll Kálmánról. A filmet ajánlom szíves figyelmetekbe!

*

Péntek. Sörözés után még talán soha nem keltem ilyen kipihenten, frissen és üdén. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy sógornőm lelkemre kötötte, hogy sörözés ide vagy oda, utána a gyümölcslevest a hozzá tartozó rizzsel és burkult hússal mindenképpen fogyasszam el még csütörtökön. Szót fogadtam, így aztán öt-hat ser után még nekiálltam az estebédnek. Update rulez.:D

Arról viszont halvány lila segédfogalmam sincs, hogy hogyan került rám az a póló, amiben felébredtem.:O 

A délelőtt meglehetős passzivitásban telt. Majd' egy órát döglöttem a kádban, hvg-ket olvasgatva. Az ebéd pedig halászlé volt túrós tésztával. Perfetto!:)
Délután? Kb. az egészen átaludtam. Kaja után ledőltem, és olyan 5-ig szunyáltam. Aztán blogbejegyzés.
Aztán bundás kenyeret sütöttem, meg megnéztem az EB nyitómeccsét. Hehe, azért nem semmi volt, hogy a nyitóünnepségen éppen a román szurkolók tartották a magasba a magyar nemzeti színeket.
A meccset ugye Kassai vezette, és hamar önálló életre kelt Hajdú B. poénja, miszerint végre egy magyar dönt a románok és franciák közötti területi vitáról. Legalább ekkorát ütött viszont egy TrollFoci-komment, miszerint a románok 1-0-ás hátrányban majdnem átálltak.:D
Na, a meccset 2-1-re a gallok nyerték, sajnos nem volt kivitelezhető, hogy mindkét csapat pont nélkül maradjon.:)
---
Szombat. Viszonylag időben sikerült elindulnom az Árkádba. Befizettem a telefonszámlát, aztán bevásároltam a Sparban.
Már a vásárlás után pakolásztam, amikor figyelmes lettem egy lányra. Inkább tizen-, mint huszonéves volt, nem nagy, ámbátor annál formásabb mellekkel. Erről pedig eszembe jutott, hogy elfelejtettem borotvahabot venni. A pólóján ugyanis a Gillette felirat virított. Hm... Mindig is értettem a nők nyelvén, vele közöltem is, hogy jó, hogy megláttam, mert rájöttem, hogy nem vettem borotvahabot. Kiderült, hogy nála nincs termék, csak promóció: már vettél Gillette-terméket, játszol a PS4-n, aztán nyersz, és örülsz. Szóval nem lett borotvahabom.:D
Bejelölt egy lány facebookon. Fogalmam nem volt róla, hogy ki ő, így aztán írtam két közös ismerősünk közül az egyiknek. Ő visszaírt, hogy jó fej csaj, persze fogalma sincs, hogy honnan ismerem.
Aztán kiderült, hogy anno az Árkádban párszor vettem nála könyvet. És kerestem nála a Tékasztorikat. És látta a hírfolyamban, hogy az ismerősöm hozzászólt a blogomhoz. Rám emlékezett, a blogba bekukkantott, megtetszett neki, így aztán bejelölt. Nem semmi.:) A poén az, hogy életemben először pont a napokban kértem meg emberkéket, hogy osszák meg a blogomat!:)
Ebéd: főtt tojásos-májkrémes szendvics. Hihetetlen kreatív vagyok.:)
Aztán ugye EB. A Szlovákia-Wales meccsen a tótoknak sikerült azt a bravúrt elkövetniük, hogy saját címerüket fejjel lefelé feszítették ki. A szurkolói szcénában  a fejjel lefelé kifeszített drapi "zsákmányolt zászlót" jelent. Tehát beismerték, hogy a címerüket is tőlünk lopták. Huh, mennyi revizionista poén van, ebben a bejegyzésben, a mindenit...:)
Közben Magyar Nemzet magazin olvastam. És befutott lakótársam is. Roppant mód idegállapotban volt, elhagyta a telefonját. Szerencsére sikerült megőriznem higgadtságomat. Megszereztem a párja, és egy közös cimbora telefonszámát, így megindulhatott a nagy mobilvadászat. A történet vége pedig happy end lett.:)
Az elmúlt napok eseményei érzelmileg kissé megérintettek. Tök jól esik, hogy ennyien segítettetek, érdeklődtetek- tudom, ismétlem önmagam. De egyedül lenni nem jó.  Erre pedig azt mondta nekem "valaki", hogy még mindig jobb, mintha itt lennék egy házsártos némberrel, aki tiltana a barátaimtól. Hm... Ugye, minden csak nézőpont kérdése?:)
Egyébként még tegnap délután, az utolsó utáni pillanatban is elvittek volna kocsival az általam lemondott kőszegi hosszú hétvégére. A doki mondta csütörtökön, hogy hivatalosan péntekig vagyok keresőképtelen, de nehogy bemenjek szombaton dolgozni. Azaz lábadozhattam- vagy könyökölhettem...:D- volna Kőszegen is. De most jobb így, nyugisabb. Egy hetet voltam itthon, mégis olyan érzésem van, mintha a nyári vakációnak lenne vége...:)
Este Anglia-Oroszország 1-1. A tesóm meg az én tippmixem is mehet a kukába. Az viszont ennél sokkal szomorúbb, hogy a beharangozott többszörös biztonsági ellenőrzés ellenére mennyi pirót vittek be a ruszkik a stadionba. Meg bunyó is volt. Nem jó jelek ezek...
---
Ma. 8 után dohánybolt, meg benzinkút. Nem is meséltem, múlt vasárnap megfordultam egy faszi után. Mert Békéscsaba (!!!)-mez volt rajta.
Most is megfordultam egy férfi után. Szerintem Hannich Petit láttam Csorna-melegítőben...:O
Hazatérve mosás, meg blog.
Nem tudom, mit fogok ebédelni, főzök, vagy rendelek. Teregetni meg jaj de nincs kedvem...XD
Ma még foci EB, Forma-1, meg döglés.
Jövő hét? Kedden kezdünk az EB-n. Hétfőtől-szerdáig szabin lettem volna, nem kizárt, hogy a szerdát mégis kiveszem. Egyrészt ki tudom pihenni a meccs várható fáradalmait, meg aztán kényelmesen odaérhetek a kórházba is a kontrollra. Az utolsóra. Nem kiabálom el, szerintem a műtétet megúszom, már érzem a könyökcsontomat. És egy szülinap is lesz aznap!:)
Még egy németórát sem fixáltam le, az még hátra van.
*
Egy pucér nőt több százan megosztanak meg lájkolnak. Ezt a bejegyzést vajon hányan lájkolnák, osztanák meg? 
Na jó, lehet én is a pucér nőkre voksolnék!;)
*
És mára ennyi.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
HAJRÁ, MAGYAROK!
Éljenek a (pucér) csajok!;)

Indul az utazás- szubjektív EB-beharangozó

Hát ez a nap is elérkezett. Ma este útjára indul a labda egy olyan futball Európa Bajnokságon, melyen a magyar labdarúgó válogatott is részt vsz. 

Messziről indultunk, messziről indulok. 

Egy szülészorvos fergeteges bravúrjának köszönhetően mozgássérültként láttam meg a napvilágot az Úr 1981. esztendejében. 

Drága jó Édesanyám még nem tudta, hogy fia fog-e tudni önálló életet érni, fog-e járni, tanulni, dolgozni, de 1986 nyarán neki köszönhetően én is MEXICO'86 feliratú pólóban feszítettem. Tesóm és barátai azt mondják, megnyerjük a VB-t. Fociztak az écsi Lenin utcán, én a kerítésen lógva szurkoltam nekik, és közben hallgattam, hogy megnyerjük a vébét. Aztán jött Irapuato, jöttek a szovjetek, jött a 0-6, és nem nyertünk VB-t. 

Aztán Anyutól valamelyik húsvétra gombfocit is kaptunk. Két csapat: Rába ETO és Videoton. Stadion a szekrényben, eredményjelző zsírkrétával. Az egyik kapu zöld volt, a másik pedig fehér. 

Aztán úgy hozta az élet, hogy tesóm beállított a kapuba. A kocsibejárónál rugdosta nekem a labdát, gyakorolnia kellett. Máig látni a kitört kovácsolt vas elemeket. Nem picsáztam, vetődtem a betonon, meg minden. 

Nyilván ha egészséges lennék, nem lettem volna kapus. Alacsony vagyok hozzá. De így... Kézzel is hozzá lehet érni a labdához, nem kell futni, tökéletes... És a kapusok valamilyen szinten őrültek is. Nem kérdés. Védtem általánosban, gimiben, fősulin, sőt egy darabig munkatársammal is eljártam. A kapuban érzem magam a legkevésbé fogyatékosnak: van a két kapufa, meg a gólvonal, amin nem juthat túl a labda. És ennyi. 

Emlékszem sok-sok selejtezőre, sok-sok sok kudarcra, néhány apró fellángolásra. Mindig reménykedtünk. "Szar a magyar foci, szarok a magyar focisták!" Nem mondod? Sosem felejtem el, az 1998-as foci VB előtt pótselejtezőt játszottunk a jugoszlávok ellen. Ons barátom elvonult tanulni, aztán megkért, hogy 0-7-nél szóljak neki. Szóltam... A visszavágó idegenben 0-5. Akkoriban leveleztem Juliannal, német cserediák barátommal. "Bist du sehr enttäuscht nach Ungarns 1-12-Pleite in der KO-Runde gegen Jugoslawien?"-kérdezte. Azaz: "Nagyon csalódott vagy a magyarok jugoszlávok ellen elszenvedett 1-12-es pótselejtezős veresége miatt?" Khm... Azt a csalódottságot szavakkal nem lehet leírni. 

1998. március 25-én mégis ott ültünk a tévé előtt a móvári Kossuth Lajos Gimnázium koleszában. Szegény Bicskei Berci bá' megfiatalított válogatottja 3-2-re nyert Ausztriában, az első válogatottságát jegyző Király Gábor első labdaérintéséből 11-est védett. 

Sok-sok meccset fel tudnék sorolni. És minden EB-ről, minden VB-ről megmaradt valami jellegzetes meccs, emlék, esemény. Lehet, hogy holnap azokat is összefoglalom. 

A helyszíni szurkolás, az ETO nem témája ennek a bejegyzésnek. A történetnek mégis van több győri szála. 

Talán 2009-ben történt. A magyar utánpótlás válogatott előkészületi meccset játszott a mások mellett Balotellivel felálló olaszok ellen. Csak az egyik oldal volt megnyitva, ott viszont táblás ház, 8000 néző, és 2-0-ás magyar győzelem. És nem voltam kint a meccsen. Mert munkatársaimmal fociztam a Győr Arénában. 

A Barátság Parknál szálltam fel a 14-esre. A stadionnál pedig felszálltak a vasútállomásra tartó focidrukkerek. Semmi nem volt rajtam, amiből kivehető lett volna, szeretem a futballt. Csak egy idegen mozgássérült srác voltam a tömegben. És ezek az éneklő, nem csak örömtől ittas fiatalok a következő megállónál segítettek leszállni a buszról, a táskámat is utánam hozták. Jó közéjük tartozni, megérdemlik a sikert. 

Igen, a legújabb történet is Győrben kezdődött. Az EB-selejtezőre készülő magyar válogatott új szövetségi kapitánya Győrben debütált a kispadon a finnek ellen. Félidőben 1-0-ra vezettünk, de annyira nézhetetlen fos volt, hogy a legszívesebben hazamentem volna. Maradtam, kikaptunk 2-1-re. A legszebb emlékem arról a meccsről egy lány, akiről később kiderült, hogy egy Szombathelyről ismert ismerősöm húga.:)

Aztán  az első selejtezőn vereség itthon Észak-Írország ellen. A népharag elsodorta Pinyőt, nem kapott második esélyt. Hála annak a magasságosnak... 

Aztán jött Dárdai. A Smukiban néztük a román-magyart. Épp a pultnál kértem sört, amikor Dzsudzsák beverte 25-ről. A fizika összes létező törvényére fittyet hányva vadidegen srácok ugráltak a nyakamban, majd a cimbikkel is ünnepeltünk, és a sör sem folyt ki... 

Jött Dárdai, jöttek a sikerek. Ment Dárdai, jött Bernd Storck. A sikerek maradtak, jött a számolgatás. 

Ha az nyer, ha amaz annyi gólt lő, ha a harmadik nem kap ki, ott vagyunk. Hát persze, hogy nem jött össze. 

Jött a pótselejtező, ahol saját jogon, kettős győzelemmel kiharcoltuk az EB-részvételt. 

A második meccs alatt egy korty alkoholt nem ittam, egyedül néztem a meccset a fotelomban. Közben végig irkáltunk Kingával. Aki megkérdezte, hogy mi jó a jó a fociban? Én meg könnyeimet törölgettem...:D

KIJUTOTTUNK!

Engem nem érdekel, hogy gyenge csoportból, hogy szerencsével, hogy "csak azért mert már 24 csapat van." Ezeknek a szabályoknak kellett megfelelni, és sikerült, ott vagyunk. 

Imádom a sportot, kb. mindet. Ahogy egy kézilabda, vagy vízilabda EB egy magyar szurkoló számára kb. rutin, nekünk harmincas magyar szurkolóknak egy foci EB az újdonság erejével fog hatni. 

Jutalomjáték. Ki ne tudná, sorrendben Ausztria, Izland és Portugália lesznek az ellenfelek. Tök mindegy az eredmény, a srácok küzdjenek becsülettel, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt.

Optimistán nézve 4-5 pont benne lehet ebben a csoportban. Én azt mondtam kollégáimnak, hogy meg  is nyerhetjük az EB-t. Jó, hát ez nagyrészt trollkodás volt a részemről. De vagy megnyerjük, vagy nem. Ha 2004-ben a görögök megnyerték... Német kapitánnyal, a nézhetetlen játékkal, de megnyerték... Vagy Dánia 1992-ben? A strandról hívták be őket a politikai okokból kizárt jugoszlávok helyett, és megnyerék... A meccsek között saját elmondásuk szerint mattrészegek voltak.:)

De tényleg, ne úgy álljunk már hozzá, hogy Ausztriától eggyel, Izlandtól 2-vel, a luzitánoktól meg öttel fogunk kikapni...

Jövő kedden indul az utazás... 

Az alábbi videót találtam. Fantasztikus. Libabőr. Csabikám, gyanús vagy! Varju készítette, aki ráadásul facebook-profilja alapján Juve-fan...;)

*

"Mondok valamit, amit amúgy is tudsz. A Világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek ha hagyod és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. De nem az számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért ami jár és közben viseld el a pofonokat. Ne mutogass másra. Ne mondd hogy nem Te vagy a hibás, hanem ő vagy ő vagy akárki, ez gyáva duma, és Te fiam nem vagy gyáva. Te jobb vagy annál!"

*

HAJRÁ, MAGYARORSZÁG! HAJRÁ, MAGYAROK!

Írásterápia

Wow.... Összesen 205-en olvasták el a tegnapi bejegyzést. Ez még akkor is szép eredmény, ha ebből kb. 87-szer én voltam, mert unatkozom!:) Na jó, ez csak vicc volt, köszi, hogy ennyi embert érdekel, hogy mi van velem!:)

Most valahogy megint írhatnékom van, úgy néz ki, ez a terápia része! Ja, és kisebbfajta helyreigazítást is kell eszközölnöm: valószínűleg nem azért kellett kiváltanom az injekciót, mert nem volt az osztályon, hanem nem volt az osztályon, mert szteroidot tartalmaz, és azt biztonsági okokból... Szóval érted...:)

A szöveget elrontottam: a nővérke segített volna felkászálódni. Az említett formástestű meg állt mellettem, fura volt egy kerek popóval fejmagasságban hesszelni. Nyugtatólag hatott... Na jó, ez nézőpont kérdése...:)

---

A bejegyzés megírása után neteztem.A YoutTube-on néztem érdekes videókat. Az Ikarus-gyár története, közlekedésbiztonsági filmek a '70-es évekből... Szóval nagyon perverz!:) 

Vártam főnököt, hogy hozza el a kajámat, de sajnos elfelejtette. Nincs harag. Nagyon jó arc, mondta, hogy igyak sört, mert az laktat.:) Szerencsére volt vésztartalékban lasagne, azt sütöttem meg, és jóól megszórtam pirított vöröshagymával. Isteni...:)

Kutyával meg tesómmal volt két jó hosszú telefonbeszélgetésem, azon kívül tévé meg messenger. 

Egyébként tényleg jó sokan lájkoltátok a tegnapi posztot. Az rendhagyó, hogy többen is jeleztétek, hogy magatokra ismertetek a bejegyzésben. Egyébként alapjáraton megérzésből szoktam a szereplőket név szerint említeni. Van, hogy nyilván a téma jellegéből adódóan nem nevesítek, de olyan is van, hogy szerintem valaki cikinek érezné, ha kiírnám a nevét. Volt már ilyen, hogy "Ha le mered írni..." Pedig negatív dolgokról nem igazán szoktam írni, működik az öncenzúra.:)

Egyébként tök kíváncsi lennék, mi a véleményetek az írásaimról. Szeretem olvasni, amiket néha írtok.:) 

A múltkor valaki írta, hogy jókat írok, csak ne lenne ilyen hosszú a poszt. Megint más ugyanarra azt írta, hogy szívesen olvasta volna még!:)

---

Sokféle zenét meghallgatok. Rock, tüctüc, sőt mulatós zenék is előfordulnak az mp3-lejátstszómon. A magyar hiphop és rap-vonal előretörésében nagy szerepe van -természetesen Gábor druszám/kollégám/barátom mellett-  a mórás lányoknak: Kingának, Kirának és Roxinak. Apropó: a múltkor kajarendeléskor a diszpécser csaj félrértette a vezetéknevet, és egy betű eltéréssel Kira vezetéknevét mondta. Kész...:)

Szóval. RSW. A Megfakult fénykép nagy kedvenc, és most itt az új track, a mosolyogj még. És eszembe jutott a lány.... Nyolc hónap eltelt.... "Ha mosolyod láttam jó nap volt..." Milyen igaz... 

Ja: ha már zene: a Wellhello ezer lámpás éjszakájára készült, eltűnt gyerekekről szóló mdala annyira jól sikerült, annyira adja a hangulatot, hogy máig képtelen voltam végighallgatni...

---

Csütörtök. Korán ébredtem. Fülhallgatóval elkezdtem rádiót hallgatni, persze a fülesből kezdett zenélni az ébresztő. Én meg elkezdtem keresni a telefont a fotelban, ami persze a takaró alatt volt mellettem. 

Kávéztam, fürödtem, majd elindultam a dokihoz. Persze szabin volt, a helyettesítés pedig csak 8-kor kezdődött. Semmi gáz, elrohantam a benzinkútra újságért. Tényleg frankó helyen lakom: bolt, buszmegálló, benzinkút, orvosi rendelő, templom, szobor, park, stadion, kocsmák: minden van a közelben.:)

Váróterem. Utálom. Megkérdeztem, ki vár a doktor úrhoz. Senki nem szólt. Jött egy néni, megkérdezte, ki az utolsó a doktor úrhoz. Mondtam, hogy én. Kijött az asszisztens, hogy lehet menni, bement a néni. Semmi gond, 90 körüli mosolygós mamika, menjen csak. Kijön a néni, majd elindulnék. Majd beelőz egy nő, közölve, hogy ő is oda vár. 

Doki rendes volt, mondta, ha jövő héten nem lesz még jobb a könyököm, inkább menjek vissza. 

Itthon kávé, kis döglés, aztán elindultunk tesómékkal könyökvédőt venni. Az első üzletben találtunk egy gumis izét. Aztán valamiért átvett egy másik eladónő, sőőt be is mutatkozott. Dr. XY-né. Mocskos módon hülyének nézett, úgy beszélt velem, mint egy idiótával. Pedig gyógyászati segédeszköz boltban dolgozik, lehetne kicsit empatikusabb. A legjobb az volt, mikor közölte, hogy nekem az alapbetegségem miatt át van állítódva az immunrendszerem, szednem kéne nem tudom milyen gyógynövényt. És a vicc az, hogy ha hülyének néznek, megkukulok.XD

Tesómmal összenevettünk, és gyorsan távoztunk. 

A kórház aljában lévő segédeszköz-boltban vettem mágneses könyökvédőt 4500 forintért. Tartja a könyököm, eltakarja a duzzanatot, így nem tapizom, nem fáj könyököléskor, az esetleges esést meg tompítja. Ja, és buszon meg szimplán látszani fog, szóval tök jó. 

Utána munkahelyem portájára kollegina odahozta az ebédjeimet, tényleg nagy köszi a logisztikáért. 

Sógornőm segített a kajákat szortírozni, meg kaptam rosé traubit, aztán elköszöntünk. 

Ebéd, Derrick, pihi, meg olvasás. Meg lektorkodtam.:) Meg újabb leányzó mondta, hogy milyen férfias telefonhangom van.:$ Tényleg rádióznom kéne.:) 

Hm... Bekő marad az ETO edzője, nem kizárt még az NB2, és a játékoskeret is alaposan átalakulhat. Részletek ide kattintva.:) 

*

Előbújik belőlem a kommunikációs szakember: ha hashtageket használsz, válaszd el őket szóközzel, ellenkező estben csak az elsőt értelmezi a rendszer!

Ja, és még egy: tök bírom, amikor például egy sportoldal kitesz egy hírt, a kísérő szövegben a megjegyzéssel, hogy részletek a cikkben. És akkor odakommenteli, odaböfögi, hogy a f@szért nem lehet kiírni. Azért bammeg, mert egy hírportál egy vállalkozás, rá kell kattintani a hírre, hogy lássák a reklámokat, kedvet kapjanak egyéb cikkekhez... De eddig már nem jut el az agyuk... Ehh...:)

*

Ma már pihi van, meg jegelek, meg jön Bandi barátom. Iszunk sört, mert laktat. 

Holnap el kéne menni gyógyszertárba, mert a változatosság kedvéért a szemem fáj megint...

Amúgy pihi, pihi, és pihit... 

Hétfőtől meló, szerdán kontroll, meg egy szülinap.:) 

A németórákat még nem fixáltuk. 

Na mára ennyi, majd még tuti jelentkezem!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek  a csajok!:)

Könyökszanatórium

Hétfő. A bejegyzés megírása után YouTube-videókat nézegettem. Nem, nem NSZK pornót. NDK-történelem, szocialista autók, ilyesmik... Ezen kívül pihi, meg megrágalmaztam Harcsi barátom szülinapi sütijét, nagyon finom volt.:) 

A Kék fény ezúttal nem maradt ki. Az Ádám keresi Évát című remekművet is elkezdtem nézni, de őszintén szólva meguntam.:)

Kolléganőmmel fárasztottuk egymást képekkel facebookon, kedves cimbi írt is, hogy szedjem fel a lányt, mert kurvásul összeillenénk. Igen, ez így megy!:) És a kurvásul-szót nem is húzta alá a helyesírás-ellenőrző...:)

Elhunyt Aigner Szilárd meteorológus. Sosem felejtem el, amikor a 2000-es évek elején ellátogattunk az RTL Klub szerkesztőségébe. Épp Holló Márta mesélt nekünk, Aigner benyitott, és a következő szavakkal üdvözölt minket: "Derűs estét!" Jó arc volt, emellett szakmája mestere, nyugodjék békében!

Érdekes pengeváltásnal lehet(ett) szemtanúja a Facebook népe. Tibi atya vs. Oravecz Nóra. A történet röviden annyi, hogy Oravecz magára ismert a Tibi atya-könyv egyik fejezetében, és mivel kettőjüknek ugyanaz a kiadója, nemes egyszerűséggel töröltette azt a részt a könyvből. A kiadó most pénzt kér Tibi atyáéktól, hogy saját kiadásban kiadhassák saját irományukat az eredeti formájában. 

Oravecz huszonéves létére puffogtatja a közhelyeket az emberek tízezreinek, csak úgy ontja a könyveket. Ez érdekes. Mármint lehet káros, álságos, viszont aki ebben talál kapaszkodók, lelke rajta. Amúgy annyiban hasonlíthatom magam Nórához, hogy szokták nekem mondani, hogy csak pornófilmekből, meg romantikus filmekből ismerem a nőket. Mégis viszonylag sokan szoktam tőlem tanácsot/véleményt/megértő fület kérni... A saját életemben pedig akkora kapufákat lövök, hogy a labdák a saját kapumba pattannak. Van, hogy szerencsétlen balf@sz módjára elviszem a "balhét", hagyom, hogy röhögjenek rajtam- a másik fél védelmében. Ami nem öl meg, az megerősít. Na mindegy, ez egy kitérő volt. 

Tibi atya. Fel kéne ismerni, hogy a történet messze túlnőtt az altesti poénokon, a bebaszós poénokon. Ez egy kemény brand, saját borral, saját kocsmával... És egy bloggal, ahol egész értelmes írások jelennek meg. Már-már a társadalomkritika szót is leírnám. Tök véletlenül tudom/sejtem, ki áll az oldal mögött, érdemes rá odafigyelni. Szerintem. És Zacher professzor is vállalhatónak tartja a dolgot. Mondjuk azt a képet pont nem találom...

Pintér Attila pedig az NB1-be jutott a Mezőkövesddel. Meccs utáni nyilatkozata szinte szóról-szóra megegyezett az ETO bajnoki címe után elmondottakkal! Nézd csak meg!:)

A Gyirmót meg elküldte a feljutást, egyben bajnoki címet kiharcoló ifj. Bene Ferenc vezetőedzőt. Döbbenet... Az utód nevét asszem azt hiszem, hogy hallottam már, de sikerült elfelejtenem... (szerk.: ja igen, Horváth Feri lehet a jelölt...) Mindenesetre csatárposzton Rudolf Gergővel is tárgyalnak...:O 

A válogatott EB-buszán a Ria, Ria, Hungária! felirat alatti angol fordítás Ry-ry-Hungary pedig tényleg nagyon  gáz... Pff...XD

---

Kedd. Fél 7-kor keltem. Ittam egy kávét lakótársammal, majd visszafeküdtem, és aludtam 9-ig. Akkor Klínika, Kisváros... És mosás. Apámnak mondtam, hogy ma jönnek tesómék, mert ma el kell intézniük valamit. Először azt mondta rosszul emlékszünk. Aztán visszahívott, hogy igazunk van... Vagyis, hogy tényleg... 

Tésztát főztem, aztán jött Balu, németeztünk egyet. Utána eldobott Lidlbe, ahol felfedeztem egy számomra új dolgot: pirított vöröshagyma: zseniális..:) Ja, és vett nekem Balu géltasakot, azzal tudom jegelni a könyököm.

Tényleg szanatóriumi nyugalom van, pihengetek, olvasok. Tegnap mondjuk kollegina barátosnőjével rendesen széttrollkodta az üzenőfalamat, és én viszonylag későn vettem észre, hogy tudatos, előre megtervezett akcióval volt dolgom.:)

Rengeteg üzenetet, telefonhívást kaptam, nagyon szépen köszönöm mindenkinek! Volta, akivel nagyon ritkán irkálunk, olyannyira, hogy a születésnapi jókívánságát is csak most köszöntem meg. Nem volt szándékos.:) Egy másik kolléganőm kérdezte, mi történt a könyökömmel. Írtam neki, hogy a sok esés is közrejátszhatott, hogy nőtt egy csöcs a könyökömön. Erre visszaírt, hogy akkor ő is ráesik a mellére, hogy nőjön csöcs a mellkasán. Visítottam....:D Amúgy mellesleg is teljesen rendben van a lány...:)

Ja, és volt aki virtuális élettársamtól kérdezte meg, hogy hogy vagyok. Na, ez is olyan apró momentum, amire szoktam mondani, hogy számomra szokatlan. De tök jól esett.:)

---

Szerda. Hétkor keltem, fürödtem, kávéztam, reggeliztem- pedig ez utóbbit nem szoktam, de a gyógyszert be kellett vennem. Aztán elkezdtem megnézni a fősulin megismert Feri barátom legújabb filmjét, majd nem kizárt, hogy ide is posztolom. Meg felkérem, hogy segítsen a második blogfilm elkészítésében. Tényleg nagyot szeretnénk dobni!:)

Gyorsan berohantam a városba újságért, aztán kórház. 

Kedves tanítványom szólt egy doktornak az érdekemben, ezúton is köszönet érte. 

Huh... Olyan szép lány várakozott mellettem, hogy csak na...:$ 

Nem tudom, miért itt jutott eszembe, de a héten olyan hülyeségeket álmodom, hogy kész... Ezekről inkább nem írok bővebben!:$ Nem szoktam mérni a testhőmérsékletemet, de nem kizárt, hogy ezek lázálmok. Az pozitív? Mert az álmok azok!:)

No... Szólítottak. Elkezdtem felkászálódni a földről, mert törökülésben ücsörögtem, mer' az jó. Erre megszólított, hogy "Gábor, segítsek felkelni?" 

Néztem egy nagyot... Kiderült, hogy tesómmal dolgozott együtt, Anyut is ismerte, de engem is látott már kórházi barátaim képein. Nem semmi, mondjuk pont a múltkor mutattam Kingának egy képet, megkérdeztem felismeri-e tesómat rajta, és közölte, hogy azt hitte, hogy ő én vagyok. Szóval biztos nem véletlen. 

A doktor úr szeretett volna injekciót adni, de nem volt készleten, el kellett mennem gyógyszertárba kiváltani. Ott pedig összefutottam volt magyartanárommal. Kész. 

No... Leszívták a könyököm, meg kaptam szurit. Kontroll jövő héten szerdán, de még akkor sem lesz tuti, hogy nem kell műteni. Olyan vagyok, mint egy rossz kurva, még bökdösnek egy darabig.:) 

Holnap háziorvos, szerintem a héten még táppénz.

Péntektől vasárnapig hivatalos lennék egy kőszegi iszogatós-beszélgetős hosszú hétvégére, kedd-szerda meg ugye Ausztria. 

Most persze minden  sztornó... Meg nem tudom, hogy kivetítős meccsnézésre ki merjek-e így menni. Nem kéne elvágódni... 

Morcos lehetnék. De annyian segítetek, biztattok, kérdeztek, még az is lehet, hogy szerettek, hogy nem leszek morcos. 

Hála és köszönet mindenkinek!

Délután jön főnököm, elhozza az ebédeimet, amiket a büfés "néni" félretett. Nekik is köszönöm ezúton is. 

Most befejezem. 

Szerintem tutibiztos, hogy jelentkezem még a héten. 

Jegelés következik. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)