A címért köszönet egykori főiskolai csoporttársnőmnek, Ildinek- természetesen egy bizonyos William Shakespeare mellett.:)
---
Történik az Úr 2001. évének Szilveszterén.
Belegondolni is rossz, milyen régen volt, de igazából olyan, mintha csak pár hete esett volna meg.
Gyakran eszembe jut, talán túl gyakran is...
Nem kerestem vissza, de szerintem így egyben még nem írtam meg a történetet, csak érintőlegesen említettem meg itt a blogon.
De most kiírom magamból, és talán segít ténylegesen új lapot kezdeni...
Azt szoktam mondani, hogy életemben három hétig volt "barátnőm", de persze ebben a formában ez sem igaz.
Mert harmadik voltam.
De nem a nevető fajtából...
---
Szilveszteri buliba voltam hivatalos. Mozgássérült barátaimmal a régi Máltai Szeretetszolgálat épületében búcsúztattuk az óévet. Teljesen "stresszmentesen" indultam el a buliba.
Mármint abban az értelemben, hogy nem számítottam csajozásra, mert tudtam, hogy régi kedves "barát-barátnők" lesznek a társaságban, valamint egy, a baráti társaságunkhoz tartozó srác ismerőse- a pasijával.
Ha így nézzük, ma már minden bulit stresszmentesen kezdek- megvilágosodtam, hogy én nem egy buliban fogok ismerkedni. De akkor hol? Na mindegy...
Szóval szépen csordogált az este- iszogattunk-beszélgettünk.
Azt mondjuk nem vágom, hogy én mit iszogattam, mert akkor még nem szerettem a sört. A folyékony kenyérrel kötött barátság kezdete egy 2003-as svájci nyaralás idejére datálódik. Na, az is egy aranyos történet...:)
Szóval telt-múlt az idő, megszületett a királyfi.
Vagyis nem: megérkezett a fent említett leányzó a barátjával.
Hát, ha létezik szerelem első látásra- akkor ez nem az volt...
Kifejezetten savanyúnak, morcosnak tűnt a Lány, amit így gyorsan meg is beszéltem magammal.
Az este folyamán én voltam a "lemezlovas"...
Ez azért túlzás, de én cserélgettem a CD-ket a lejátszóban.
És a Lány megkérdezte, hogy megvan-e Bon Jovitól az It's my life.
Természetesen megvolt, és persze sorra is került.
Ekkor láttam Őt először mosolyogni. A párjával táncolva...
Szépen csordogált az este, volt zene-tánc-pezsgő, tüzijáték-nézés, minden, ami ilyenkor lenni szokott.
És jó "lemezlovas" módjára akkor mentem le a konyhába virslit enni, amikor már nem kellett "húzni a talpalávalót", mert mindenki nyugovóra tért.
Vagyis nem mindenki. Mert a Lány ott volt a konyhában. A párja "túltöltött", neki meg nem volt kedve mellett aludni, ezért a konyhában rendezkedett, mosogatott,stb.
Akkoriban sem voltam egy nagy konyhatündér, de két pár virsli bepakolása a mikróba már akkor sem okozott volna problémát. De ő megtette helyettem. Sőt teát is főzött.
És kajáltunk, beszélgettünk, teáztunk- hajnalig.
Semmi extra nem történt, kis ölelkezésen- meg ez meg azon kívül- de tényleg baromira meg voltam lepődve, és egyfolytában az járt a fejemben, hogy ez nem velem történik.
Ez aztán a rákövetkező hetekben gyakran eszembe jutott.
"Hát Ti meg mi a f*szt csináltok itt?". Épp a Lány párja, akkori potenciális elődöm jelent meg reggel először a konyhában. Kedves fiatalember.
Semmit-semmit.
És tényleg.
Elsején ugye takarítás következett.
Amikor ideiglenesen -akkor éppen- Németországban állomásozó bátyámmal beszéltem telefonon, a Lány egy puszit nyomott az arcomra.
Amikor a Lány barátjával hazaindult, átölelt. És a zsebembe csúsztatta a telefonszámát.
"Új érzések, új hangulatok"- szoktam mondani.
Be lettem hálózva.
---
A délután 4-es busszal, nulla alvással mentem haza Écsre, akkor még nem volt győri bázis.
Jó hosszú alvás után írtam tesómnak egy SMS-t, amiben megosztottam vele a lényeges történéseket, nevezetesen, hogy megismerkedtem egy lánnyal, na meg meghalt Zámbó Jimmy, miközben egy kakassal hadakozva fejbe lőtte magát.
"Lányhoz sok sikert, Jimmy meg jó vicc!" Jött a válasz bátyótól.
De ez persze nem vicc. Nagyon is komoly dolog.
A Lány is kapott SMS-t. Természetesen.
Aztán megbeszéltünk egy találkát a pláza kajáldájába.
Mint kiderült, mindketten úgy mentünk oda, hogy befejezzük azt, ami még el sem kezdődött, mert ennek így semmi értelme.
Mert ő győri és hosszú ideje komoly kapcsolatban él.
Én meg écsi vagyok, Szombathelyen tanulok, és különben is és egyáltalán.
Aztán úgy búcsúztunk el, hogy ne fejezzük be, lássuk, mi sül ki belőle!
"Most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni..."
---
Hol találkozhat egymással a legzavartalanabbul egy győri, párkapcsolatban élő lány egy écsi, de Szombathelyen tanuló sráccal?
Természetesen Szombathelyen.
Hajnali busszal be Győrbe, 6.50-es busszal irány Szombathely.
Életem első vizsgaidőszaka. Már csak hét van hátra.
ZH csak délután, szobatársak otthon.
Ideális körülmények.
Mármint nem akartam én a Lányt azon melegében megfektetni, vagy ilyesmi, de egy tanulgatós-beszélgetős-kettesbenlévős naphoz ideálisnak tűntek a körülmények.
A busznál persze a lány nem volt ott. Telefonja kikapcsolva.
"Menjek, avagy várjak?"- ez itt a kérdés.
Megyek. Nem várok. Tanulnom kell.
Aztán persze felhívott egy idegen telefonról, hogy elaludt, a telefonja meg lemerült. Egy későbbi busszal érkezik.
Semmi gond. Koleszban tanulok, buszra kimegyek.
Koliba visszamegyünk, tanulok-beszélgetünk, elmegyünk vizsgázni.
Tényleg jött. Láttam. Győztem.
Elkísért vizsgázni.
Kedves zenész barátom, Lacek, a "hartai beatle" vizsgára beérve, a Lányt mélyreható tanulmányozása után közölte, hogy ez a lány nem szerelmes belém. Nem látja a tüzet a szemében.Csak jót tesz a női mivoltának, hogy egy másik srác is csapja neki a szelet.
Én meg láttam. Talán mert látni akartam.
Vizsga után egyenese a buszpályaudvarra mentünk. Szombathelyen tiszta a levegő, lehet kézenfogva sétálni.
"Hogy fogod a kezem?"- kérdi a lány. Hát hogy... Én kézenfogva még csak Anyámmal sétáltam rajtad kívül.
Igazítsd úgy a kezünket, ahogy Neked jó. Megigazította. Nem éreztem különbséget. De ő igen. Ennek örültem. Mert én ilyen önzetlen fiatalember voltam. Már akkor is.
Hogyha valamelyik barát-barátnőmmel esetenként kézen fogva sétálunk, szoktam kérdezni, hogy van-e valami fura a "kézfogásomban". Nincs.
A buszút sima, és felhőtlen. Tetszikérteni?
Az elválás nem annyira felhőtlen: "Elég hülyén csókolsz, gyakorolj egy naranccsal!"
Narancs? Nem is beszélgettünk politikáról.
És vagyok olyan hülye, hogy Veled szeretnék gyakorolni!
---
Teltek-múltak a napok, vizsgák-ZH-k egymás hegyén-hátán.
Életem első vizsgaidőszaka. Már csak hét volt hátra.
Telefonon tartottuk a kapcsolatot.
Még az anyukájával is beszéltem. Megköszönte, hogy jó hatással vagyok a lányára.
Szívesen.
---
Felhívott, hogy kísérjem el másnap dokihoz.
Nem nőgyógyász. Pszichiátria. Nem miattam. Jár amúgy is.
Elkísértem. "Akkut dührohamok"- olvasom a papírján. Jó lesz vigyázni.
Menetközben elhagyta az iratait.
Mindenhová visszamentünk, ahol aznap megfordultunk.
Nem találtuk meg a papírokat.
A Lányt a sírás kerülgeti.
Engem is.
Megállunk egymással szemben.
"Nézd meg, nem a belsőzsebedben vannak a papírok?"
"Nincs belsőzsebem!"
"Nézd meg!" (Igazatok van: tényleg határozottnak kell lenni egy nővel!"
Volt.
A papírok benne. Heuréka.
(Jártam gyermek-ideggyógyászhoz. Nem pszichés, hanem mozgássszervi alapon. Drága jó főorvosasszony később azt mondta: "Gáborkám, ezt nem dührohamnak, hanem hisztinek nevezik!")
Anyukája a kórházban dolgozik. Odamegyünk bemutat.
Anyukám a kórházban dolgozik. Odamegyünk, bemutatom.
Öröm. Anyák.
Menjünk fel hozzájuk. De a szobájába ne, mert rendetlenség van.
Ha a szobába ne, akkor minek?
A plázába ne menjünk, fő a változatosság!
Leültünk a kórházban a fogadószinten.
Ideális randihely.
Két ember, egy szék.
"Ülj le nyugodtan!"
Oké, de Te ülj az ölembe!
"Nem, mert az neked fáj!
Az sokkal jobban fáj, ha nem ülsz bele.
Nem ült.
Túl sok lány száma van benne a telefonomban.
Majd' hatvan szaktársamból négy fiú. Szerinted?
Újból vidéki.
Lassan dönteni kéne.
Felvállalom-e így a kapcsolatot, egészségben-betegségben bla-bla...
Amikor így összebújva szája épp egy narancsot helyettesített, én döntöttem.
Egy életem-egy halálom, vágjunk bele!
Ölelésből kibontakozva, egymás szemébe nézve szám szólásra nyitom.
"Szeretlek, Jani!"- előz be a lány a surranópályán.
Dúl a láv, fúl a láv, nem én vagyok a Jani.
Nem úgy értette.
Én meg úgy értettem.
Megbeszéltük.
Egy hosszú komoly kapcsolat mellékhatása.
Rögzült a név.
Nem jó ómen.
---
Telefonok-beszélgetések-SMS-ek vizsgák.
Születésnapom. Tanulás.
Másnap vidéki. Irány Szombathely.
A Lánnyal ott találkozunk. Utoljára.
Kapok tőle ajándékot.
Öngyújtót. Meg sütit.
Meg leb*szást.
Hogy mert én mindig megyek Szombathelyre.
Bocs bammeg...
Akkor legyen ennyi.
Nem akarok én ártani Neked.
Jó rendben.
Ennyi.
Sajnálom.
Én is.
Örülök, hogy megismertelek.
Nem különben.
Rosszkor találkoztunk.
Kolesz. Nemtanulás.
Sanyi Büfé. Láncdohányzás.
És kóla.
Sört még nem szeretem.
Nagyvadászt most nem ihatok.
Holnap vizsga.
Életem első vizsgaidőszaka. Már csak hét van hátra.
Még bútfelejteni sem lehet normálisan!
---
Másnap vizsga.
Művtöri. Vicces.
Sosem tanultam. Komolyan.
Ált. suli óta fel voltam mentve rajzból!
Jegyzeteket olvasgatok.
SMS-t kapok. A Lány beszél Anyuval, hogy gondoljam meg magam.
Én is beszélek Anyuval. Stratégia egyeztet.
Anyatigris-üzemmód ON.
Működött.
Anyu. ♥
Vizsga totális csőd.
Nothing.
Kettest kaptam.
Mert a vezetéknevem megegyezik a tanár szeretett nagymamájáéval.
Jó dolog a protekció.
---
Aztán egyszer-kétszer még hívtuk egymást- legtöbbször én gyengültem el, és amúgy tényleg ennyi volt. Kb. 10 éve nem hallottam róla. Egy-két éve köszöntünk egymásnak az utcán.
Az írás negatív hangvétele ellenére azt mondom, azért biztosan történtek jó dolgok is a három hét alatt. De a negatívumok jobban megmaradtak.
Örültem neki, hogy valaki észreveszi bennem a pasit. Vagy megpróbálja. Vagy nem tudom.
Mindenesetre fóbiáim-félelmeim megerősödéséhez tökéletes volt ez a három hét.
"Lelki hipochonder lettem."-ahogy Fanni fogalmazott.
Az utóbbi hónapok eseményei folyamatosan erősítenek. Soha ennyi pozitív "érzelmi töltetet", visszajelzést nem kaptam, mint mostanában.
Rengeteg haverom, és sok barátom van- lányok is.
Szóval nem vagyok magányos.
Szoktam rajta gondolkodni, hogy jobb lett volna-e, ha ez a három hét meg sem történik.
Talán igen, talán nem, nem tudom.
Még mindig hiszek abban, hogy létezik az a kapcsolat, ami szárnyat ad, feldob, megerősít. Ez nem olyan volt.
Azt mindenképpen megtanultam, hogy kompromisszumot nem kötök: azért nem leszek valakivel, hogy legyen valakim. Arra persze nem gondoltam, hogy utána nem lesz senkim...
Mert ha ritkán is, de volt rá példa, hogy érdeklődtek irántam.
De nem volt tűz a szememben.
Egyesek szerint nekem túl jó nők tetszenek.
De már volt, hogy nem értették, hogy mit eszek egy bizonyos lányon.
Epret tejszínhabbal.
Hehe. Na viccet félretéve. Ez jó jel.
Egyébként Betti sem volt csúnya lány.
Láttam a közösségi portálokon.
Ahogy mondani szokás.
Vígjáték volt?
Tragikomédia. Pszichothriller.
Lassan castingolni kéne egy romantikus vígjátékra.
Nem lenne tragédia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése