A múltkori "különkiadás" után immáron vissza a normális kerékvágásba!
A fejemben egyébként valamennyire kezd körvonalazódni egy újabb hasonló bejegyzés az életemben valamiért fontos szerepet játszó lányokról, de ezt azért még hagyom ülepedni!:)
A normális kerékvágás pedig így Anyák napján igencsak relatív. A tegnapi nap tükrében tartottam tőle, hogy a mai bejegyzésben fogok művelni egy kisebb érzelmi ámokfutást, de szerencsére aludtam egyet a történtekre...
---
Szóval ott tartottam, hogy kedd este. Kiesett a Real Madrid a Bajnokok Ligájából! Ennek örültem, bár kissé visszafogottan, mert másnap még hátra volt a Barcelona visszavágója. És hát... Na igen... Úgy ki lehet esni, ahogy a Real tette a Dortmund ellenében, ugyanez nem mondható el a Barca Bayern elleni búcsújáról...
---
Szerda. Munkaszüneti nap. Részemről a házimunka ünnepe.:) Roppant büszke voltam magamra, hogy szinte mindent sikerült megcsinálnom, amit elterveztem.
Elpakoltam egy adag téli ruhát, kimostam egy másik adagot, rendet raktam, porszívóztam, valamennyire eligazítottam a fürdőszobát, főztem ebédre zacskós levest, sütöttem este bundás kenyeret...
A blogolás előtti csendespihenő miatt sajnos a Senna-film kimaradt...:(
A bundáskenyér pedig elég kalandosra sikeredett, fröccsent olaj a kezemre, az arcomra is, és én hülye a forró serpenyőből kivett villával csíptem fel egy kis tojás-mardékot, így a számat is megégettem... :( :D
Este meg ugye Barcelona-Bayern.
0-3 a végeredmény. Összesítésben 0-7.
Jelen pillanatban sajnos jobb csapat a Bayern. Még ennyivel is.
És nem kizárt, hogy korszakváltásnak lehettünk szemtanúi...:(
---
Csütörtökön ismét nem sikerült a tervezett időpontban felkelni. Negyed 7-kor riadtam fel, de azt nem vágom, hogy az ébresztőt mikor és hogyan nyomtam ki...
A pocim sem volt valami jó formában. Egy jó félórát várakozva megnyugodtam, hogy ennek az előző esti bundáskenyér az oka, nem pedig valamiféle vírus.:)
Így aztán elindultam dolgozni.
Ismét "gyilokpornó" nap volt. De ez már kezd "normális" lenni.
Tesóm hazajött, értem jött, hazadobott.
Kaptam egy nagyon aranyos levelet a gázszolgáltatómtól.
Beszámoltak benne a rezsicsökkentésről, hogy idén eddig pártunknak és kormányunknak hála 6000 forintot spóroltam meg. Meg küldtek egy csekket 3500 forintról... Csak a rend kedvéért...:)
---
Voltál már úgy valakivel kapcsolatban, hogy úgy érezted, hogy ő igazából nem olyan, amilyennek mutatja magát?
Mármint pozitív értelemben.
Aztán egy spontán megnyilvánulásából rájössz, hogy igazad van.
Nem, ettől nem vagyok faszagyerek, egyszerűen jól esett a felismerés.
Egyfajta önigazolás, hogy azért nem látom teljesen rosszul az embereket.:)
---
Péntek.
Meló után elmentem a plázába. Lottó, tippmix, CBA.
A lottón nem nyertem, a tippmixem már elszállt.
A CBA-ban meg majdnem előtört belőlem a hisztis picsa. De nem hagytam kibontakozni.:)
Történt ugyanis, hogy a szeletelt kenyerek közül egyet levéve három elindult a szélrózsa minden -vagyis csak három...:)-irányába...
Egyik kezemben a bevásárlókosárral kaptam a három kenyér után. Kettőt sikerült is elkapnom.
A harmadik meg leesett. Mellettem állt egy hölgy. Aki nem segítettem, hanem elugrott, hogy "Jáááj fiatalember..."
És itt most nem arról van szó, hogy szegény roki Gáborkának "illenék" segíteni. De tahók azért ne legyünk már, na!:)
A kasszánál meg rájöttem, hogy nincs nálam szatyor. Venni nem tudtam, a hátizsákom meg tele volt.
Komolyan gondoltam, hogy otthagyom az egészet a g*cibe, már elnézést!:)
Én alapból képtelen vagyok vásárláskor normálisan elpakolni, de most tényleg bepánikoltam...:)
Lenyugodva felnyaláboltam a cuccokat, bementem kedvenc cipőboltomba, és vettem egy- szatyrot. Probléma megoldva.:)
És képzeljétek el, egy lány után sem fordultam meg a plázában!:O
Ennek volt/van oka, de ezt most nem fejteném ki bővebben... De NEM vagyok szerelmes...:)
Ez más...:)
A plázából kiérve meg jött a telefon, hogy van érdeklődő az autóra. Hétfőn találkozunk.
---
Itthon kajáltam, fürödtem, pakolásztam, meg raktam össze a cuccokat, amiket Écsre akartam vinni.
Már majdnem vége lett a Barátok közt-nek, és indultam volna a vidékibe.
Amikor a számítógép kikapcsolása közben egy hatalmas csattanás kíséretében elszállt az áram az egész lakásban.
Na, tesómmal azt beszéltük meg, hogy a kocsi árának egy részéből veszünk nekem egy számítógépet. Én meg persze elkezdtem "agyalni", hogy az autót még el sem adtuk, a gép meghalt.
Sőőt, lelki szemeimmel elképzeltem, hogy a tévé, a PlayStation, a rádió, a digibox, a lámpák, úgyszintén... Fő az optimizmus!:)
Az alsó szomszéd sráccal visszanyomtuk lent a biztosítékot, így a lakásban lett áram- a nappalit leszámítva.
Szombaton aztán tesóm felmászott a lakásban lévő biztosíték-szekrényhez, így nappaliban is lett áram. És az is kiderült, hogy egy spotlámpa égett ki/durrant el, szóval nem a számítógép adta meg magát. De ez csak tegnap este lett világos...:)
---
Az utolsó busszal, a 22.45-össe mentem ki Écsre, kellően idegbetegen, világvége-hangulatban...
Apám már aludt, mire hazaértem.
Tévéztem, olvastam, nem nagyon tudtam aludni.
Szombaton aztán fél 7-kor keltem, időközben befutottak tesómék, és 7-kor indultunk Zalába, unokatesómékhoz.
Igazából a nagybátyámékhoz, mert unokatesókkal nem találkoztunk, de így szoktam mondani.
Ezek a zalai utak kiskorom óta a vidámságról szoktak szólni, most először mentünk Anyu nélkül...
És hát ennek megfelelően elég furcsa is volt hangulat...
Először Orosztonyba mentünk, apám szüleinek sírjához, aztán Felsőrajkra nagybátyámékhoz.
Beszélgettünk, ettünk-ittunk... Elvoltunk...
Tesómmal és Edittel azért elsétáltunk a közeli fa "várba" is, és most én is megmásztam- ha jól emlékszem, életemben először...
Fél 5 körül indultunk haza. A szokásosnál valamivel később.
Écsen még egy kicsit szusszantunk, aztán indultunk tovább Győrbe. Tesómék meg aztán Tétre.
De előtte kimentünk Anyuhoz a temetőbe.
Apu nem jött velünk.
Ez engem személy szerint kicsit furán érintett.
Akkor miért nem mondtam neki, hogy jöjjön?
Nem éreztem "feladatomnak", hogy szóljak apámnak, hogy jöjjön ki Anyám, azaz a felesége sírjához.
És még az sem lehet kifogás, hogy "siettünk vissza Győrbe", mert haza tudtuk volna vinni, abban biztos vagyok.
A tegnapi nap tanulságait leszűrve elmondhatom, hogy apám kovács létére olvasott, művelt ember, de érzelmi intelligencia szempontjából... Nos, hagy némi kívánnivalót maga után...
---
Este tévéztem, olvastam, és vacsoráztam vajas fonott kalácsot fél liter kakaóval.
Jaj, de régen ettem ilyet...:)
---
Ma reggel ismét elmentem a plázába.
Bevásároltam a CBA-ban, meg voltam fodrásznál.
Ezúttal volt nálam szatyor. Most az egyik szalámin nem volt vonalkód... :) Pff... Várhattam pár percet...:)
A hajammal meg nem vagyok elégedett, lehetne rövidebb is, azt hiszem, ideje lesz visszatérni a megszokott fodrászomhoz...
Most majd hamarosan lesz még egy fürdés, rendelek valami kaját, aztán délután irány a Vendelin.
Larvik-ETO BL-döntőt nézünk, az ezzel párhuzamosan zajló Újpest-ETO focimeccset nmem látom.
Ez a két óra mindkét győri csapat szempontjából az egész szezonra nézve meghatározó lehet, remélem, jól alakulnak a dolgok...
A sörrel meg ezúttal óvatosan kell bánni, holnap eseménydús napnak nézek elébe...:)
---
De mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése