Kedden reggel a munkahelyi íróasztalomon megtaláltam az előző blogbejegyzés "puskáját". Most meg az épp aktuálisat hagytam el. Szóval ismét csak improvizálok...:)
---
Egy kolléganőm megkérdezte tőlem, hogy kellett-e fizetni a lányoknak az előző bejegyzésben említett "ölelkezős" képekért.
Nincs ezzel gond, észrevettem volna, ha rosszindulat lapult volna a kérdés mögött. Akkor mondjuk úgy hangzott volna a kérdés, hogy "Te fizettél azért, hogy ezek a lányok ölelkezzenek veled?".
Egy kis magyarázat: ezt a dolgot afféle "bátorságpróbaként" fogtam fel. Mármint most odamegyek, ha oké a dolog, akkor lesz egy jó fotó a gokartozás illusztrálásához, ha elhajtanak a csudába, akkor pedig nem vesztettem semmit.
És ha okés a dolog, akkor talán bátrabban merek próbálkozni élesben, ha valakinek el szeretném kérni a telefonszámát, meg szeretném hívni egy italra, vagy ilyesmi...
Túlspilázom a dolgot? Lehet... Mindenesetre ha eszembejutnak például a szórólap-osztogató lányok, akik közül nagyjából 10-ből 6 inkább kikerül, minthogy nekem is a kezembe nyomna egy bulimeghívót, parám valamennyire indokoltnak is tűnhet...
Hehe... Telefonszám-elkérésre egyébként volt is példa a héten...De erről majd később!:)
---
Jenson Button napra pontosan egy évvel idősebb nálam. Ő egyszeres Forma-1-világbajnok. Én életemben egyszer vezettem gokartot. Nincsenek véletlenek.:)
Ja, és Lewis Hamilton Nicholas nevű mozgássérült öccsének ugyanaz a betegsége, mint nekem...:)
Bibííí! :P
---
Hétfőn este irkáltam egy egykori iskolatársammal. Helyesebben kettővel is.
Egyikük, akinek édesanyja egyébként együtt dolgozott Anyuval a kórházban - egyébként néha úgy érzem, hogy mindenki a kórházban dolgozik...:) -, azt írta nekem, hogy nagyon tisztel azért, ahogyan gondolkodom, ahogyan a blogon írok, hogy mindenben próbálom a jót észrevenni.
Nagyon jól esett, hogy ezt így leírta.
És így kell élni. És így szeretnék élni, bár bőven van még mit csiszolni rajta(m)...
De ma például pont én meséltem valakinek a pozitív gondolkodásról. Meg is lepődtem magamon...:)
---
Kedd. Ajándék poszterrel jelent meg a Nemzeti Sport: az egyik felén az ETO magyar bajnok focistái, a másikon a bajnok és BL-győztes kézislányok csapatképe szerepel.
Hm.... 32 évesen talán már kinőttem abból, hogy posztereket ragasszak a falra.
De azért kettőt vettem az újságból!:)
És... És este felhívott egy munkatársnőm, hogy a postán sorban állva látta, hogy van ETO-poszter az újságban, és megkérdezte, hogy megvan-e, vagy megvegye-e nekem.
És ez nagyon jól esett...:)
Ja, és kettőkor leléptem melóból.
Igazából semmi különösebb oka nem volt, csak boltba kellett mennem, meg kicsit betelt a hócipőm.
Volt egy kis lelkiismeret-furdalásom is, hogy minek megyek el előbb, tudnék mit csinálni, el tudnék menni boltba később is, blablabla, meg stb...
Aztán a buszmegállóban összefutottam a néhány poszttal lentebb bicikliző vörös hajú Verával, akivel aztán majd' egy órát beszélgettünk a Mátyás téren.
És innentől fogva nem volt egy szem lelkiismeretfurdalásom sem...:)
---
Aki valamennyire ismer, vagy csak olvassa ezt a blogot olvassa, az tudja, hogy nagyon mélyről jöttem vissza az utóbbi hónapokban.
Mondjuk a visszajövés az nem is a megfelelő kifejezés.
Sokkal "magasabbra" kell eljutnom, mint ahol voltam...
És ezek az apró momentumok, amikről ma is írtam már, mind-mind rengeteget adnak nekem.
Köszönet érte.
---
Van egy lány... Akinek kedvessége, stílusa, szelíd-szolíd vagánysága, humora, mosolya... Szóval tulajdonképpen az egész nő úgy ahogy van, lenyűgöz. Ez most amolyan nyálas kifejezés?:) Nem érdekel...
Bármiről merek vele beszélgetni, bármivel kapcsolatban merek vele poénkodni, mintha évek óta ismernénk egymást.
Eddig azt mondtam, hogy szeretem, ha megnevettetek egy lányt, mert az olyan jó.:)
Most azt mondom, hogy megnevettet, és ez még jobb...:)
És tényleg nem fogok mentegetőzni, szóval ez most semmiképpen nem szerelmi vallomás, vagy ilyesmi.
Csak "pusztán" jó, hogy van. Nagyon jó.
És hogy ki ő?
Az "mindegy"...
Nagyon kevés embernek meséltem róla.
És ez nem baj...:)
---
Hazatérve bekészítettem a sereket a hűtőbe, megcsináltam a szendvicseket az útra, gázóra-állást diktáltam, és pihengettem.
---
Szerda. A "nagy nap".
A változatosság kedvéért ebéd után távoztam a munkahelyemről.
Hazajöttem, kipakoltam a táskámból a felesleges cuccokat, bepakoltam a sört és a szendvicseket, és indultam a vasútállomásra, mert 16.15-kor indult a vonatunk Budapestre, az ETO-Debrecen Magyar Kupa-döntőre.
Nagyon jó volt a vonatút.
Sörözgettünk-nótáztnk-bohóckodtunk.
Sörözgettünk... Wehe... Azt hiszem, kb. hat dobozzal ittam meg, mire odaértünk, mert a stadionba ugye nem lehet bevinni... (ennek még lesz jelentősége...)
Persze könnyen voltunk, mert a vonaton vécére menni könnyebb, mintha busszal mentünk volna...
Viszonylag későn, 20 éves korom után kezdtem el dohányozni, így nekem újdonságként hatott a budiban dohányzás.
Egy révais sráccal zárkóztunk be, de a miheztartás végett Torrente után szabadon leszögeztem, hogy "csak semmi buzulás..." :)
Aztán egy mozdonycserés boxkiállás alkalmával a minket kísérő készenlétisek megengedték, hogy rágyújtsunk a vonat ajtajában- ha már leszállni nem volt szabad...:)
Az egyenruhás hölgyeknek hálából elénekeltük a TNT Rendőrnő című dalát is. Hát, nem voltak túl lelkes közönség...:)
A hírek szerint vonattal 400-an keltünk útra, Győrben pedig összesen 3.300 jegy fogyott. Tehát elég szép számban tiszteletünket tettük Kispesten.
A vonulás közepette nekem két Pesten tartózkodó ismerősömnek is kellett jegyet adnom, de szerencsére megtaláltuk egymást.
A meccset aztán a szokásos stadionbeli cimborákon kívül Melindával néztem végig. Aki ahogy számolom, meg gondolkodom rajta, családtagjaimat leszámítva a leghosszabb ideje, nagyjából 14 éve része kisebb-nagyobb intenzitással az életemnek...:)
És nem volt sör a stadionban...
Üdítőt meg nem.
Meccsen semmiképpen. Az nem az a hely....:)
Szóval nagyon jó volt a hangulat, nagyot szurkoltunk. Nem tudom, hogy ez mennyire jött át a tévében, de szerintem hazai pályát teremtettünk.
1-0-ás félidei győri vezetés után aztán mégis kikaptunk 2-1-re.
A Loki francia légiósa, Adamo Coulibaly két gólt szerzett.
Egyes hírek szerint nem kizárt, hogy ő nyáron Győrbe igazol, hát nem lennék szomorú...:)
Nyilván jó lett volna megnyerni a kupát, de a vereség ellenére nem volt olyan világvége-hangulatom, mint a 2009-es döntő után.
Egy bajnokcsapatnak ugyebár könnyebben megbocsát az ember!:)
Több volt ebben a meccsben, az első félidő alapján nyerhettünk volna, de a második félidő tényleg gyalázatos volt...
Jaj: meg kell említenem a médiában nagy előszeretettel szapult "futballhuligánokat" is: le a kalappal előttük! Egyrészt nagyon nagyot szurkoltak, másrészt nekem is rengeteget segítettek.
Mert hát valljuk be, egy stadion kapaszkodók-lépcsőkorlátok nélküli állóhelyes szektora nem egy magamfajta Little-kóros fiatalembernek való.
De mindig volt valaki, aki segített a lépcsőn, vagy szólt a mellette állónak, hogy nyújtsa a kezét... Nagyon rendesek voltak, na... Kész csoda, hogy szünetben vissza tudtam menni a helyemre, nélkülük ez nem sikerült volna...
A meccs után aztán eltévedtem.
Történt ugyanis, hogy a Pesten élő Melindával elbeszélgettünk, majd ahol elbúcsúztunk, megindultam a tömeg után.
Igen ám, de ők nem a vasútállomásra, hanem a parkolóba mentek.
Aztán teljesen rossz irányba indultam el.
Egy ponton már felhívtam az időközben a vasútállomásra érő cimbiket, hogy meghalok, megfagyok, ennyi volt.
Aztán megnyugtattak, hogy egy óra múlva indul a vonat, kérjek meg egy járókelőt, hogy igazítson útba.
És leszólítottam egy asszonyt és a lányát, akik mit ad Isten, pont a vasútállomásra mentek.
Nekem olyan érzésem volt, mintha egész Kispestet megkerültük volna, tök más irányból értem az állomásra...:)
Ja, és nem győzöm hangsúlyozni, már a meccs alatt teljesen kijózanodtam, ekkorra konkrétan a kiszáradás fenyegetett, a nálam lévő tictac mentette meg az életemet.
És a srácok valahonnan egy doboz sört is kerítettek nekem, szóval nem haltam szomjan sem...:)
Olvastam, hogy egy amúgy ugyancsak mozgássérült szurkolótársam lekéste a vonatot, és a csapat cseh légiósa, a különböző fórumokon csak győri hentesként emlegetett Marek Strestík hozta haza autójával.
A hazaút már sokkal nyugisabban telt, de a beszélgetés-bohóckodás azért ott is megvolt.
Fél 2 körül értünk a vasútállomásra.
Fogtam egy taxit, és hazajöttem.
Az ilyenkor szokásos "jóéjt-sör" természetesen elmaradt.
Helyette megittam egy flakon ásványvizet.:)
---
Csütörtökre szabit kértem. Mégis felébredtem olyan 5 óra körül.
Aztán visszaaludtam, de 7 után tényleg felkeltem.
És nem csináltam semmit.
Tévéztem, gépeztem, olvastam.
De nem mentem se postára, se benzinkútra...
Ebédre sütöttem bundás kenyeret, aztán aludtam délután 1-től fél 5-ig.
És nagyon jól esett...:)
A vacsora lidl-s keksz volt..:)
Este megnéztem a Wolfsburg-Lyon női foci BK-döntő végét. Így pont láttam a németek győztes gólját! Külön öröm, hogy így -ha jól tudom a csapat egyetlen légiósaként- a magyar Jakabfi Zsanett is BL-győztes.
Zöld-fehér, magyar, és Bajnokok Ligája-győztes. Idén ezek a fogalmak összetartoznak...:)
---
Dórinak meg ötös lett a szakdolija!
Ennek nagyon örülök. És büszke is vagyok rá.
És tudtam!:)
---
Péntek. A másfél nap kiesés után elég sok függőben lévő dolog volt, de szerencsére majdnem mindent sikerült elintézni.
Elég jól bírtam a strapát, annak ellenére, hogy azért még nyomokban tartalmazok egy kis fáradtságot!:)
Hm... Elkértem egy munkatársnőm telefonszámát.
Annyira aranyos volt...:) Megkérdezte, hogy odaírja-e a nevét is a cetlire...Mintha tucatjával gyűjtögetném a telefonszámokat...:)
Fél 4 tájban egy kolleginám hazadobott, most pedig blogolok...
És ha lány lennék, ma lenne a névnapot. Jobb ez így!:)
---
Annak idején én is írtam Erőss Zsolt hegymászó balesetéről, mely után gyakorlatilag saját kérésére amputáltatta a lábát, hogy folytathassa a hegymászást.
Most úgy tűnik, hogy egy újabb 8000 méter feletti expedíció során fiatal társával együtt meghaltak.
Nem tudom, hogy mit gondoljak...
Lehet felelőtlenségről beszélni, hogy Erőss nem hallgatott a "jelre", és így két kisgyereke apa nélkül fog felnőni.
De az elhivatottság, a fanatizmus sérülése után jó adag daccal fűszerezve olyan hőfokon éghetett benne, hogy szerintem azt mi közönséges földi halandók igazából fel sem foghatjuk...
Nyugodjon Békében!
---
Holnap reggel lesz egy németórám, aztán elballagok az ETO Parkba ebédelni, meg postára.
Délután 4-kor ETO-MTK éremátadással, utána meg elvileg lesz valami banzáj a fiúk tiszteletére a Városházánál.
Meg BL-döntő: Bayern München-Borussia Dortmund.
Ha tudom, nézem, ha nem tudom, nem nézem.
Teljesen mindegy, ki nyer, de azért inkább Hajrá, Dortmund!:)
Az ugyancsak a hétvégén megrendezésre kerülő Forma-1-es Monacói Nagydíj valahogy "egy kicsit" jobban érdekel...:)
Meg lesz fordításos meló is...:)
Most meg szerintem kádban olvasás lesz...:)
---
Jaj, mennyit írtam?!:)
Gyorsan be is fejezem mára!
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése