Nyusziváró

Kedden este Isztambulban: Törökország-Magyarország 1-1. A játék és az eredmény is lehetett volna jobb is, bár egy törökországi pontszerzést én személy szerint inkább sikerként könyvelek el. Most hiányzik igazán a románok ellen elbukott két pont...

---

Egy nemzetközi "mosoly-kampányban" Holzleiter Fanny, ismertebb nevén Mosolyka képviseli Magyarországot. 

Az izomsorvadásban szenvedő - vagyis dehogy szenved ő -lány blogot ír, és mutat példát mindnyájunkban vidámságból, optimizmusból, pozitív hozzáállásból. 

A napokban pedig online interjút készített vele a kisalfold.hu.

A régió hírei iránt érdeklődő emberként egyébként gyakran látogatom ez utóbbi oldalt, főleg, hogy az utóbbi időben nem nagyon jutok hozzá a nyomtatott változathoz. Melynek szerkesztőségében egyébként szakmai gyakorlatomat töltöttem.:P

És hát a honlapot roppant mód színvonaltalannak, szükségtelenül bulvárosnak tartom- elég csak egy pillantást vetni a blogomon is megtalálható "hírcsokorra"...

Nem is beszélve az oldalon megjelenő kommentelőkről, akik -tisztelet a kivételnek- akkora idióták, hogy néha az az érzésem, hogy direkt "trollkodnak".

Jellemző a kommentekre a Mosolyka-interjú beharangozójához érkezett két szösszenet. Az egyik a lány "szép magyar nevébe" kötött bele, a másik pedig azt állapította meg, hogy bizony látott már nála szebb mosolyú lányt.

Mindketten szépen megfogták a "lényeget"...

Az interjú egyébként önmagáért beszél: számomra részben ismert gondokra adott példaértékű, számomra is követendő válaszok.

---

Visszakaptam egy régi ismerősömet névnapomra.:) A lánnyal az utóbbi időben rajtunk kívülálló okokból nem ment zökkenőmentesen a kapcsolattartás, de ez most úgy tűnik, megoldódott. Majdnem ugyanúgy beszélgetünk, mint a régi szép időkben...:)

---

A vonzás törvénye. Még csak lapozgatom a könyvet, nem álltam még neki ténylegesen elolvasni. De nem hülyeség, meg kell hogy állapítsam!:) Kicsiben próbálgatok belőle dolgokat, és ezek ha kicsiben is, de működnek...:)

---

Van csajod?

Ezt a kérdést kaptam pár nappal ezelőtt ask.fm-en, valószínűleg egy ismerősömtől. A válasz egyszerű: nincs.

Egyébként lehet, hogy hülyeség, meg talán hülye játék a szavakkal, de én már kinőttem abból a korból, hogy csajom legyen. Párt szeretnék találni. Vagy éppen társat, ha úgy jobban tetszik. 

Feleséget azt nem...:)

Ehhez persze pár dolognak történnie kell még, nekem magamnak pedig változnom.

Egyebek mellett két fogalmat el kell helyeznem ama bizonyos lomtárba: az egyik a "múzsa", a másik a "piedesztál".

Ehelyütt már biztos írtam ezekről bővebben, de most röviden összefoglalom. Az első szót eredetileg tesóm használta a nekem tetsző lányokra...:)

Poén, meg vicces, de eléggé egészségtelen dolog ez. Az adott lányról ábrándozni és áradozni, lényegében magamban felépíteni "ideálként". 

Aztán közben valószínűleg magamat égetem le botcsinálta "hősszerelmes" módjára...

A második. A piedesztálra emelt punci. A 40 éves szűz című filmből ered, és az a lényege, hogy "alulnézetből" tekint az ember fia a nőkre. Nem, ez alatt nem azt kell érteni, hogy belát a szoknyájuk alá, hanem maga fölé emeli, túlzottan felmagasztalja őket, ahelyett, hogy egyenrangú partnernek tekintené magát velük szemben, vagy éppen mellettük.

Szintén fontos dolog, hogy ezekről a dolgokról nem kell másoknak beszélni. Az előző posztban említett "5-6 lány" is. 

Nem kell az ilyet elmondani, csak nevetségessé teszem magam.

Ha itt leírom, az még oké, mert ez a naplóm.:P

És ha esetleg megtetszik valaki, akkor az kevés emberre tartozik. 

Legfőképpen rám és rá. És azokra, akik a "bizalmasok"...

Na, ebben a bekezdésben szokás szerint sikerült nem teljesen azt írni, amit szerettem volna, de azért remélem, a lényeg benne van...

És ha esetleg kissé elvont lettem volna, akkor elnézést kérek érte, mostanában ilyen gondolkodó időszakomat élem...:)

---

Szerdán munkából hazaérve váratlan meglepetés ért. 

Keresztanyámtól kaptam egy nagyon aranyos húsvéti képeslapot. Nagyon jól esett, örültem neki. És el is érzékenyültem, mert ezeket a lapokat Anyu szokta kapni...

Este egyébként kissé nosztalgia-hangulatom volt. Két kedves ismerősömmel privát üzenetekben társalogtunk facebookon, de teljesen olyan hangulata volt, mint a régi éjszakába nyúló MSN-ezéseknek.:)

És sütöttem bundás kenyeret.:) Kriszti megkérdezte, mi lesz a vacsora. Én meg beírtam, hogy szalámis szendvics. De aztán hirtelen bepötyögtem, hogy lehet, hogy megpróbálkozom a bundás kenyérrel. Ez számomra a very best of-kaja, fogalmam sincs, mit szeretek benne annyira, de egyszerűen képtelen vagyokl megunni. 

Anyu anno bármit képes volt kitalálni helyette, sógornőmet meg végképp nem akarom ezzel nyaggatni.

Gyorsan elkészítettem fejemben a "darabjegyzéket" és a "művelettervet", és miután minden stimmelt, nekiálltam. És finom lett. És többé-kevésbé felismerhető...:)

Egyszer majdnem magamra rántottam a serpenyőt, de sikerült korrigálni, meg egy tojást is le kellett ütnöm közben pluszban, de nem tört rám a pánik, megoldottam.:)

És egyébként tökre rákattantam erre a konyha-témára. 

Szeretném minél több étel elkészítését megtanulni.:) 

Olyan édesség is érdekelne, amit nem kell sütni. És nem kell hozzá habverő...:P

---

Csütörtök. Reggel iszonyú vállfájásra ébredtem. Azt hittem, elfeküdtem, de aztán rájöttem, hogy a konyhaszekrény tetején lévő tévé bizergálása közben húzódhatott meg. Nem: esés nem volt. Se ittasan, se máshogy!:)

Reggel egy kollégával egyetemben leordította fejünket a buszsofőr. 

Annyi történt, hogy rosszul nyomtam meg a leszállásjelző gombot, így nem látta a sofőr, hogy le szeretnénk szállni. Amikor szóltunk neki, elég indulatos, és nem éppen utasbarát volt a válasza....

Elég lassan és nehezen telt a nap, de azért viszonylag sokáig kitartottunk...:)

Éééés hazafelé: szemeztem egy lánnyal a buszon. Vagy mi a szösz...:)

Rámosolyogtam. Visszamosolygott.

Mosolyogtam tovább. Mosolygott tovább.

Valahogy annyira meglepődtem, hogy idővel elnevettem magam.

Szóval nincs happy end.:)

---

Ma nagypéntek lévén német anyacégünknél nem volt munkanap, így elvben nekünk is lájtosan telt a nap. De azért pár függőben lévő ügyet sikerült rövidre zárni. Szigorúan délután kettőig.:)

Reggel ezúttal nem ért "inzultus" a buszon. Az azért említésre méltó, hogy a buszsofőr Retro DJ-ként funkcionált: üvöltött a hangszórókból a Soho Party, a Carpe Diem, meg a VIP...:)

És ismét bejelöltem egy látásból ismert lányt facebookon. Ezt nem írnám le, ha nem két különböző embertől tudtam volna meg a kereszt-, és a vezetéknevét...:)

---

Mára a szokásos esti fürdésen-pakolászáson-vacsorán-neten-Barátok köztön kívül nincs más program..:)

Apropó BK: mekkora gyökerek már ezek a Szabó-ikrek... OMG!:)

Holnap délelőtt el kéne ugranom boltba, aztán összepakolok, és irány Écs...

Nem várom... "Zombi-üzemmód"...

Vasárnap ebéd után jövök vissza, este fél 7-ről meg meccs: ETO-Diósgyőr.

Hétfőn ugyancsak itthon teszek-veszek... És el is telik a hosszú hétvége...

Ja, és indul a nyári időszámítás...

Még sosem hangzott ennyire cinikusan...:( :D

---

Mára pedig ennyi voltam.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket, Boldog Nyuszit mindenkinek!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)