Csütörtökön a blogbejegyzés megírása után kikapcsolt a számítógépem. Aztán újraindítás után pár perccel megint. Majd még kétszer.
Azt hittem, a gép -ami már amúgy megérett a cserére- lehelte ki a lelkét, aztán rájöttem, hogy itt bizony áramingadozásról van szó. Ami azért volt furcsa, mert amióta itt lakom, nyolc év alatt még egy áramkimaradással sem találkoztam.
Nem szoktam időjárásjelentést nézni. Kiskoromban frusztrált, túl hosszúnak tűnt a várt sporthírek előtt. Meg aztán elég gyakran "mellélőnek"...
A PRO4-en látható vetkőző időjósokat pedig mindig elfelejtem megnézni... :( :D
De száz szónak is egy a vége: ezúttal beletrafáltak a meteorológusok: hóesés, szélvihar zúdult kishazánkra!
Péntek reggel kávém kortyolgatása közben a facebookot nézegettem, és úgy vettem észre, hogy itt bizony "helyzet" van...
Özönlöttek a fényképek, helyzetjelentések az üzenőfalra.
Én annyiban voltam "érintett", hogy tegnap mentem volna Écsre, ma pedig Komáromba gokartozni, de viszonylag hamar tudatosult bennem, hogy ez igencsak felejtős lesz...
Annak viszont örültem, hogy tesómék Ausztriából vonattal gond nélkül hazaértek.
---
Ugyancsak a facebookon értesültem róla, hogy két győri rádió, a Győr Plusz, és az Ozone FM összekapcsolta adását, és amolyan "katasztrófarádióvá" alakult át.
Egész nap azt hallgattam. Hihetetlen, amit ők teljesítettek: reklámot nem sugároztak, zenét is csak alig, amúgy információk, segélykérések, felajánlások hangzottak el az éterben. Ők tartották a lelket a hóban rekedt, a körzetben lévő emberekben. Legalábbis próbálták.
Büszkeséggel tölt el, hogy Gergő barátom édesanyja, az általam is szeretett és tisztelt, a napokban a Sajtó Napja alkalmából kitüntetett Harcsás Jutka is tagja a csapatnak.
Ő amúgy 27 órát húzott le a mikrofon mögött megszakítás nélkül...
---
Szomorú, hogy "egyes "emberek" a feltörték a hóban ragadt autókat.
Szomorú, hogy a Belügyminisztérium egy SMS-sel köpött a jónép arcába.
Szomorú, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnökét "soron kívül" emeltkék ki a tömegből...
Minősíthetetlen, hogy az autópályakezelő közleményt adott ki, amelyben "megnyugtatja" a hóban ragadtakat, hogy nem fogja őket megbüntetni esetleg lejárt autópálya-matricájuk miatt.
Nem érdekel, hogy hogyan kezeltek volna egy ilyen helyzetet Svájcban, Németországban, esetleg Japánban.
Nem érdekel, hogyan kezelte volna a helyzetet az ellenzék, ha ők vannak kormányon. Ez Magyarország, 2013 márciusa.
A kormány a barikádokon hagyta fülkeforradalmárait, de az ellenzék sem igazán használta fel a rossz idő miatt elmaradt ünnepségek okán felszabadult "erőforrásait".
Hála legyen érte annak a Magasságosnak!
---
Van abban valami sorsszerű, hogy az események nemzeti ünnepünkön történtek.
Ünneplőbe bújtatott képmutató beszédek helyett az EMBEREK megmutaatták, hogy igenis képesek még az összetartásra, segítségnyújtásra, nem halt ki belőlük az empátia!
A mindenórás kismamát kórházba szállító mozdonyvezető, az éjt nappallá téve dolgozó mentősök, rendőrök, katonák és katasztrófavédők, a havat lapátoló és szendvicset gyártó, bajbajutottakat éjszakára befogadó önkéntesek mind-mind HŐSÖK- így csupa nagy betűvel.
Az ünnepnap dacára kinyitó, és ételt osztó vendéglátósok, bevásárlóközpontok is jelesre vizsgáztak emberségből!
Kedvenc focicsapatom, a Győri ETO FC is szállást biztosított a rászorulóknak. Sőt, szurkolói csoportunk, a médiában csak "huligánok"-ként emlegetett UCSK is havat lapátolt, adományt gyűjtött... - És igen, az ősi rivális Red Blue Devils ugyanígy cselekedett Fehérváron...:) -
És igen: 165 évvel a forradalom után az osztrákok is jöttek! Mert vártuk őket. Megváltóként!
Talán közhely, de leírom: mégiscsak jó magyarnak lenni.
Most megmutatta az ország!
---
Én személy szerint posztolgatással próbáltam segíteni, nekem is mondtak újat, hátha én is tudok valakinek...
És egy kedves volt iskolatársam, későbbi diákdiri tőlem értesült a vasúti menetrendről, arról, hogy igen, az a vonat, amin ő ül, hamarosan el fog indulni.
És ezt meg is köszönte- pedig már vagy 10 éve nem beszéltünk egymással személyesen...
---
Este még meg akartam nézni a Forma-1 felvételről leadott 2. szabadedzését, de persze elaludtam rajta.
Reggel tesómékkal keltünk időmérőt nézni, azt pedig a változatosság kedvéért az eső mosta el.
Folytatás 0.45-től az m1-en élőben, megpróbálok felkelni, de szerintem esélytelen.
Wéber Gábor egyébként Szujó Zolival párban szerintem fantasztikusan közvetít, hosszú évek után meg sem fordult a fejemben, hogy átkapcsoljak az ORF-re. És ez nagyon nagy szó!
Utána tesómmal kimentünk a piacra sült kolbászt reggelizni, majd az Árkádban vettünk ezt-azt, és tippmixet is töltöttem. A csütörtöki, kevés kockázattal járó, a magas oddsok miatt mégis nagy nyereménnyel kecsegtető szelvényem egy meccsen ment el, de már a maitól is elbúcsúztam... :(
Az Árkádból átsétáltunk a "régi" Intersparba, onnan a Lidl-be, majd haza.
Érdekes, azt hittem, hogy ezek olyan "húdenagy" távolságok. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, azért nem volt veszélyes...:)
---
Ééés hazaérve sógornőm segítségével főztem. Túrós tésztát pirított szalonnával, desszertként pedig fagyasztott pogácsát sütöttem ki- amolyan Fornetti-feeling.
Ma már semmi nincs tervben.
Holnap Forma-1, mosogatás, rendrakás, opcionálisan ETO-piac, meg pihi.
Még az is lehet, hogy posztolok még egyet.
Szerintem lenne miről... :)
De mára ennyi...
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése