Nem is én lennék

Nem is én lennék, ha annak a bizonyos "buszos-szemezős" történetnek nem lenne folytatása. 

Hmm... A lányt ugyanis ismerem... Szombaton írt rám facebookon, hogy szerinte látott csütörtökön a 14-es buszon. Csak azért nem integetett, mert szerinte nagyon el voltam gondolkodva...:)

Alexáról már régebben meséltem. A Kisalföld mosolyalbumában volt róla évekkel ezelőtt egy fénykép, és valahonnan ismerős volt a neve. Rákerestem iwiwen, és kiderült, hogy egy általános-, és középiskolába jártunk, csak persze nem egy időben. 

És innen datálódik a barátságunk, ami elsősorban online zajlik, mármint személyesen most találkoztunk kb. harmadszor. Ez szolgáljon mentségemül.:)

Nem is én lennék, ha nem tudtam volna ezt még fokozni... Ugyanis válaszomban visszakérdeztem, hogy "akkor Te voltál az a mosolygós lány az édesanyjábval?"

Persze nem az anyukájával volt, hanem egy barátnőjével...

Ez persze nagyon cink, ezúton is elnézést Alexától, és persze a barátnőjétől is. 

Mondom én, hogy nagyon szórakozott tudok néha lenni...:)

---

Nem is én lennék, ha nem eresztenék meg egy olyan gondolatmenetet, amit én sem értek pontosan. Most újfent egy ilyen következik.:)

Szóval. Kriszti azon kevés ismerőseim közé tartozik, akiről még fénykép is van itt a blogon. Egy időközben nagyon-nagyon híressé vált fiatalemberrel készült fénykép.:)

Aztán egy ideig nem írtam Krisztiről, mert így beszéltük meg, hogy nem említem meg.

Most, hogy újra "része" lett kis életemnek, megint csak nem akartam megemlíteni őt. De aztán valahogy "kicsúszott".:) És észrevette, és jól esett neki.

Most mégsem ezért írok róla megint.:)

Szóval. Nagyon szeretek vele beszélgetni. Ha hülyéskedünk, néha sírok a gép előtt a röhögéstől. A komoly témák pedig tényleg komolyak, akkor elgondolkodok, agyalok, stb.

De ami furcsa. Ez a lány valahogy "inspirál" engem.

Ő hozta elő belőlem a bundáskenyér-sütés ötletét, most meg egy ennél komolyabb ígéretet tettem neki. Amit nagy valószínűség szerint nem fogok "időben" betartani, de már napirenden van, és ez is előrelépés.

És nem, nem vagyok belé szerelmes.

És nem azért, mert messze lakik, és szemtelenül fiatal. 

Hanem mert nem, és kész.:)

Viszont kétségkívül jobb, ha jelen van az életemben, mint ha nem lenne...:)

---

Szombaton délután elmentem Árkádba. Kajáltam, nézelődtem, bevásároltam. 

Elég sokan voltak a Sparban, szóval nem csak én hagytam az utolsó pillanatra a bevásárlást.:)

Hazajöttem, lepakoltam az ide szánt cuccokat, aztán elindultam a vidékibe.

Közben kaptam egy ismerősömtől egy üzenetet.

Vagyis többet, hosszúakat. És őszintéket, és elgondolkodtatóakat.

Csak ma válaszoltam, nem akartam "elsietni".

Tényleg igaz, hogy néha a legváratlanabb helyekről, a leváratlanabb emberektől kap segítséget az ember.:)

---

A vasútállomáson adtam fel lottót. Tökön szúrnám magam, ha egyszer nem adok fel lottót, és akkor húznák ki a számaimat... :D

Ha már ez a mai mottó: Nem is én lennék, ha nem vettem volna még egy Nemzeti Sportot, mert azt, amit az Árkádban vettem, itt felejtettem.:)

Jó sokat vártam a buszra, mert rosszul időzítettem, de legalább olvastam, zenét hallgattam, és néztem ki a fejemből.

És ittam a váróban az egyik legfinomabb automatás kávéból...:)

Hazatérve kicsit beszélgettünk apámmal, aztán nyugovóra tértünk...

---

Rá kell jönnöm, hogy valamit nem jól csinálok. 

Nem "várhatom el" apámtól, hogy olyan viszonyban legyünk, mint Anyuval voltunk. Ez teljességgel lehetetlen. 

Az a helyzet, hogy türelmesebbnek kell lennem...

Főleg a saját érdekemben: nem szabad felheccelnem magam.

Én elhiszem, hogy mindenki másképp gyászol.

Ha Anyuról beszélek jelen időben, apu rögtön átteszi múltidőbe. Oké, lehet, hogy ezt az elkeseredettség, a szomorúság teszi, de ez mindig szíven üt.

Vagy a másik "G-pont": tegnap is jött a műsor, hogy miért kell nekem focimeccsre mennem, miért nem elég megnézni a tévében, vagy elolvasni az újságban...

És nem, ez sem a személyem ellen szól. 

Ugyanis elmesélte apám, hogy anno a '60-as években volt ő a Népstadionban egy Fradi-ETO-n, de az sem hozta lázba.

Csak úgy csendben megjegyzem, hogy akkoriban az ETO nyert bajnokságot, egymás után három kupát, elődöntős volt a BEK-ben. A Fradiban játszott az aranylabdás Albert...

Szóval a seggemet vertem volna a földhöz, ha egy ilyen meccsen ott lehetek. De nem vagyunk egyformák.

Hogy kerek legyen a történet, leírom, hogy amikor indultam vissza Győrbe, apu jó szurkolást kívánt, meg hogy vigyázzak magamra, meg ne verekedjek a diósgyőriekkel...:)

Csak hát eszembe jut Anyu. 

Októberben amikor az utolsó pillanatban lőtt góllal vertük az Újpestet, Anyu felhívott, hogy látta a végét a tévében, gratulál a fiúknak, örül, hogy most biztos nagyon vidámak vagyunk, megkérdezte, hogy Andrásék, meg Gergő ott volt-e a meccsen... 

Mondta, hogy igyunk még egy-két sört a nagy örömre, aztán másnap menjek ki hozzá Écsre.

És egy hét múlva már nem élt...

Szóval ez a "szintkülönbség", amit tudomásul kell venni...

---

Rengeteg kaját hoztam magammal Écsről, és ezért megkértem a szembeszomszédot, hogy a buszmegállóig dobjon el kocsival. 

Aztán behozott Győrbe.

A szar idő és a szar kedv okán gondoltam rá, hogy nem megyek ki meccsre, de aztán szerencsére meggondoltam magam..:)

Útban a stadion felé olyan szép Diósgyőr-drukker lányokat láttam...:O Te jó ég...:)

A legutóbbi meccs kapcsán írtam, hogy kis variálás volt a nézőtéri "házirendet" illetőleg. Ezért most új helyről néztük a meccset: az emeleten a B-közép/ultrák/kemény mag felett.

És igen jó volt, végig szurkoltunk, énekeltünk, nagyon tetszett ott a hangulat.

Még magömlésem is volt: lelöktem a semmibe egy zacskó pisztáciát... :/ :D

Na szóval fontos győzelmet arattunk, 2-0-ra nyertünk. Nem túl fergeteges játékkal, de a magabiztos győzelemhez ez is elég volt...:)

Meccs után Gergővel még egy "nagyon elit" helyen megittam egy sört  -ő kólázott:)-, aztán itthon még kettőt.:)

Aztán egy kis parasztkenyér, sonka, főtt tojás, majonézes torma társaságában megnéztem - az ETO-Diósgyőr ismétlését a tévében...:)

---

Ma -Zsófi szavaival élve- háziasszonykodok: takarítok, mosok, ágynemű-csere... Meg Anyu adóbevallásához kellene valami iratot megtalálnom... :/

Aztán majd talán valami film, vagy PlayStation is beleférhet...

---

Résen kell lenni!

Nemcsak húsvét hétfő, de bolondok napja is van!

Jó volna már résen lenni... XD

---

További kellemes hosszú hétvégét, Boldog Nyuszit mindenkinek!

Lányoknak pont annyi locsolót, amennyit szeretnének!:)

Jók legyetek!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)