Terveztem egy frankó kis bevezetést, hogy mostantól "irányt vált" a GosziBlog, hogy mostantól kicsit szókimondóbban, vagányabban fogok írni, és nem azokkal fogok foglalkozni, akik esetleg kidumálják írásaimat, kavarnak a hátam mögöttt, hanem azokkal, akik fontosak számomra, és akiknek én számítok. De nem írok ilyen bevezetést.:) Írok, továbbra is arról, ami eszembe jut- persze az "egészséges" határokon belül.:)
---
Hétfő. hát az APEH-ügyintézés tényleg nagyon kómás volt. Juci kollegina mosoly-üzenetét abban a pillanatban kaptam meg, amikor kivillant a sorszámom, így mosolyogva léptem az ügyintéző hölgyhöz, de tényleg nagyon fáradt voltam.:)
Időközben rájöttem, hogy rossz borítékot vettem elő, így Anyu bérelszámoló papírja helyett a levonás-összesítőt csatoltam a beadványhoz, de remélhetőleg majd jön a hiánypótlás...
---
Kedd. "Semmi extra", írhatnám, de ez így ebben a formában nem igaz.
Gergő kollégával meló után az autóeladás-projektet intéztük, kocsit fotóztunk, kicsit én is "pózoltam", aztán Gergő este elkészítette és élesítette a hirdetést.
Az egyik, facebookra is feltöltött képemen egyébként kiválóan látszik az úgynevezett "fogyatékos-testtartás", ami azt jelenti, hogy ülve is tökéletesen látszik az állapotom. Bármennyire is tiltakoznék ellene, ez így van.
Merev vagyok rajta, mint egy... Nemtommi.:) Pedig nem tudatos testtartás...:)
---
Szerdán éppen időben értem haza melóból ahhoz, hogy az este 6-kor kezdődő Vidi-ETO Magyar Kupa-meccs előtt kisüssem a Lidl-ben vett minipizzát. Nem egy nagy dolog az elkészítése, ha még nekem is gond nélkül sikerült, és még nagyon finom is lett.:)
A meccsen pedig 2-0-ra nyert idegenben az ETO, amin nagyon meglepődtem, inkább döntetlenre, illetve minimális vereségre számítottam...
--
Ezen a bekezdésen sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e. Aztán arra jutottam, hogy a jelenlévők-érintettek-szemtanúk mindegyike tudja, hogy ez poén, így nem kell magyarázkodnom. Így leírom.:)
Szóval. Délelőtt feljött kollegina az irodába, kissé morcosan panaszkodott. Beálltam mellé, vállára tettem a kezem, próbáltam kicsit "kizökkenteni".
Aztán valaki megszólalt, hogy "Miért nem a seggét fogod meg?". Én pedig oda se néztem, csak lejjebb tettem a kezem, de a feneke helyett a derekát fogtam meg.
Így viszont elértem célomat sikerült kizökkentenem a panaszáradatból, rám nézett, közölte, hogy "legalább eltaláltam volna", illetve közölte, hogy elpirultam. Ami igaz, az igaz.:)
De legalább elértem célomat, és elvontam a figyelmét az idegeskedésről, ugyanis a történet innentől jó nagy röhögésbe torkollott...:)
---
Mindig mindenki csak arról beszél, hogy hogyan kell azt kezelni, hogy ha valakivel bunkó valaki. És mi van akkor, ha valaki azt kezeli nehezen, ha kedvesek vele? Megdicsérik, rámosolyognak, és ez váratlanul éri?
Néha ilyen is előfordulhat...:)
---
Hokizni jó. A férfiember -jó esetben- ilyenkor olyan emberrel lehet együtt, akit szeret, levezeti a feszültséget, csillapítja például a fejfájást - de legalábbis eltereli róla a figyelmet...:)-, és... Jaj, de én nem is erről akartam írni...:)
Még anno Pesten, a Mozgásjavító Általános Iskolában, és néha a móvári gimiben volt szerencsém floorballozni, ami a gyeplabda és a görhoki egyfajta keveréke.
Nagyon tetszett, szerettem.
Egyébként a görkori és afféle titkos vágyam, mármint persze lehetetlen küldetésnek tűnik, de azért valamikor szeretném kipróbálni.
Nagy jégkorong-szurkoló viszont nem vagyok. Az NHL-t nem nagyon szeretem nézni, ennek az az egyszerű oka, hogy nem látom a pakkot.
A magyar válogatottat viszont nagyon szeretem.
Emlékszem a '98-as Budapest Sportcsarnok-beli C-csoportos feljutásunkra, amikor az ugyancsak színmagyar román válogatott ellen 0-2-ről fordítva nyertünk 3-2-re.
Emlékszem a 2002-es ugyancsak magyarországi VB-re, amikor a tévé előtt hatalmasat szurkoltunk a csapatnak.
Nem beszélve a 2008-as "szapporói csodáról", amikor a VB-t megnyerve feljutottunk a világelitet jelentő A-csoportba.
Sosem felejtem el, a szépemlékű Sörkertben várakoztunk a Fehérvárra induló szurkolói buszra, és szinte felrobbant a helyiség, amikor jött a telefon, hogy megvan a bravúr.
A következő évi svájci VB pedig a jutalomjáték volt.
Na, szóval ezen a héten nálunk volt a divízió I-es VB. Váratlan vereség Dél-Koreától, hatalmas bravúrgyőzelem Kazahsztán ellen, apróságokon "elmenő" pontok az olasz válogatott ellenében.
Nincs feljutás, van dobogó és bronzérem.
És van "riszpekt" és szimpátia.
---
Láttam egy nagyon-nagyon szimpatikus kolleginát. Vagyis hát többet is...:)
Na, szóval találkozásunk módjából és időpontjából nagyjából sejthető, hogy melyik részlegen dolgozik. De tényleg nem tudok róla semmit, csak, hogy kb. hogy néz ki, meg hogy nagyon aranyos.:)
Vagyok annyira szórakozott, hogy még az is lehet, hogy már ismerősöm facebookon, a "sok közös ismerősös" munkatársakat ugyanis általában kérdés nélkül vissza szoktam igazolni...:)
---
Csütörtök. Kaptam új íróasztalt a munkahelyemen. De tök jó! Vagy mégsem?:)
Felírtam a puskacetlimre, hogy Anita. Melyik, és miért?:)
Jesszus, ezt most komolyan nem vágom... Biztos Görbicz-ről jutott eszembe valami...:)
Meló után a plázában jártam, befizettem két számlát.
A kábeltévé-szolgáltatómnál egy nagyon helyes ügyintéző csajt fogtam ki.
És játszott a hajával...:$ Tavasz, hormonok, miegymás, de nagyon kész volt(am tőle)...:) Létezne olyan, hogy hajfetisizmus?:D
Gondoltam bevágódni, ismerkedni tudni kell, megkérdeztem, mennyibe kerülne kilépni a hűségidőből. Negyvenezer. Az arcomra fagyott a mosoly...:)
A plázából kilépve felhívott apám. Hetente kb. kétszer beszélünk, de mindig akkor hív, amikor én is tervezem, hogy rácsörgök. Így persze úgy jön le, mintha sose akarnám hívni...
Egyébként morbid a dolog, mert a legfontosabb, legszükségesebb dolgokat megbeszéljük, másról nem nagyon értekezünk, mert vannak bizonyos dolgok, amik egyszerűen nem érdeklik.
Míg Anyu kb. ennek az egész posztnak a tartalmát hallaná- kivonatolva...
Este Krisztivel irkáltam facebookon telefonról, és sikeresen bealudtam közben, a telefonnal a hasamon ébredtem fel. Ezek szerint nyugodt éjszakám volt.:)
---
Pénteken ismét hosszú meló volt, de a főnököm hazahozott, így sikerült viszonylag emberi időben hazaérnem.
Vacsi, hokimeccs, alvás.
És valahogy tényleg bővebb címszavakkal kellene készülnöm a posztokhoz, mert itt is van 2-3 szó, amiket fogalmam sincs, hogy miért írtam fel... Öregszem..:)
---
Szombat. Elég sok meló összejött, így be kellett mennem dolgozni. Nem a tervezett temóban, de azért sikerült haladni.
Viszont a németóra így ismét elmaradt, háromból kétszer... Jövő héten megtartjuk, ha a fene fenét eszik is...:)
Meló után a "szokásos szombati program" következett a plázában: lottó, tippmix.
A múlt héten kivételesen a tippmixen sikerült nyernem, pedig már majdnem kidobtam a szelvényt, az egyik eredményre rosszul emlékeztem. De az is bejött...:)
A Bahrein GP időmérőjét a meló miatt buktam, az ismétlésen bealudtam.
Hazatérve ETO-Fradi kézimeccs.
Hat gólos, gond nélküli győzelem.
Sajnálom a ferencvárosi Tomori súlyos könyöksérülését, amit NEM a győri Tervel, hanem a szerencsétlen esés okozott...
Aztán Pápa-Győri ETO FC 1-1.
"Gyalázat!"-írta ki egy ismerősöm az üzenőfalra.
Valóban idegesítő az újabb kihagyott 11-es, a 90. percben bekapott egyenlítő gól, de: 22 mérkőzés óta veretlenek vagyunk, a második helyezett Videotonnál egy meccsel kevesebbet játszva 10 pont előnnyel vezetjük a tabellát, azaz a hátralévő 7 meccsen- feltéve, hogy a Vidi minden meccsét megnyeri...- 8 pontot kell gyűjtenünk a hőn áhított bajnoki címhez... Ami azért, nem egy teljesíthetetlen feladat, így ezt az eredményt sem nevezném gyalázatosnak.
Az eheti tippmixemet viszont elvitte...:(
Este egy volt kolléga cimborám nézegette-lájkolgatta-osztogatta üzenőfalra feltöltött képeimet, így vagy 60 értesítő jött össze.. Mik vannak...:)
---
Magyarországon tart(ott) előadásokat az ausztrál, végtagok nélkül élő Nick Vujicic. Már biztos írtam róla, hogy jó lett volna látni élőben. Valahogy a jegy-promóció csúnyán elkerülte a figyelmemet. Remélem, lesz még legközelebb- belátható időn belül...:)
---
Ma Sportért voltam, pihengettem.
Mindjárt kaja, fürdés, aztán délután egy kedves, rég nem látott ismerősömmel találkozom. Valahová beülünk egyet beszélgetni, a háttérben Forma-1-et hallgatva...:)
Úgyhogy lassan búcsúzom is!
Jók legyetek, további kellemes hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése