Úgy tűnik, lassan de biztosan talán végre ideér a tavasz. Egy kedves cimbora megfogalmazása szerint a téli depresszió után megérkezett a tavaszi fáradtság.:) Van benne némi igazság, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy szép idő, napsütés, madárcsicsergés, hosszabb nappalok, rövidülő ruhák a lányokon... Lehet menni csajozni!
Lehet menni csajozni?
Ennek jártam utána!
A gyakorikerdesek.hu oldalt hívtam segítségül, nyilván személyre szabottan a mozgássérült keresőszóra fókuszálva.
Jó, ez a honlap nem éppen emelkedő színvonalú, a válaszok sem reprezentatívak, de azért bizonyos tendenciákra lehet belőlük következtetni.
És meg kell, hogy állapítsam, hogy szinte az összes létező prekoncepcióm, fixa ideám, félelmem beigazolódott...
Kezdem egy sráccal, aki hozzám hasonlóan 30 év körüli, lehetőség szerint ép társat keresne magának, de még "nem nagyon" volt barátnője.
Ebből az alapállásból két magas labda csapódik le: miért muszáj épet? Ha ő nem fogad el egy mozgássérült társat, akkor ő hogy várja el ugyanezt egy ép nőtől? Illetve a másik, hogy ha valakinek 30 év körül nem volt még kapcsolata, akkor ott valami más baj is van!
Szóval... Ezt a "miért ép?" kérdéskört hosszan lehetne taglalni, talán még meg is tudnám indokolni a dolgot. De mégiscsak egy kommentelőt idéznék, aki úgy fogalmazott, hogy bár ő nem fogyatékos, de tudja, hogy a "vak vezet világtalant" nem egy nyerő párosítás. Igen, ez így igaz, ezt én sem fogalmazhattam volna meg találóbban.
Hogy valami más baj van-e? Hát... Az utóbbi időben -jobb később, mint soha alapon...- igyekszem még inkább odafigyelni magamra. Öltözködés, ilyesmik... Igyekszem tanulni minden egyes szituációból, beszélgetésből.
Szóval nem adom fel!:) Ahogy ugyancsak egy kommentelő írta, "örök vesztes az a férfi, aki egy nőnél való bepróbálkozásban több veszteség lehetőségét látja, mint nyereségét..." Vagy valahogy így, na. A lényeg az, hogy én nem akarok örök vesztes maradni.:)
---
Egy mozgássérült lányt inkább elfogad egy ép pasi, mint fordítva. Ez így van, ezt is így gondoltam. Genetikailag így vagyunk kódolva. Nem véletlen az erősebbik nem kifejezés sem.
Azt szoktam mondani, hogy mozgássérültnek lenni olyan, mint a hendikepes tippmix. Ott ugye amelyik csapat hátrányból indul, még többet kell kiadnia magából ugyanazért az eredményért.
---
Van, aki nem tudja elképzelni, hogy mozgássérült partnere legyen.
Teljesen rendben van. Őszinte, reális hozzáállás.
Az azért meglep, hogy viszonylag sokan írták azt, hogy ha CSAK az lenne a gond, akkor nem zavarná a dolog.
Illetve ha valakinek a párja sérülne meg, bénulna le, akkor mellette maradna. Ebbe bele sem merek gondolni, örülök, hogy ezt nem kellett átélnem.
---
Akinek sérült társa van, az egy mártír, egy hős a többség szemében.
Én azt szeretném, hogy mellettem ne legyen az!
Merjük elmondani egymásnak bármilyen gondunkat-bajunkat, és ebbe esetleg az is beletartozik, hogy Uram bocsá' ha megyünk le egy lépcsőn, máshogy fogja meg a kezem, vagy óvatosan bár, de "kapaszkodnom" kell bele - mint ahogy teszem azt bátyámmal, vagy barátaimmal, igaz ők "ismernek"- és akkor nem kell ezt a dolgot túlmisztifikálni. Szerintem.
---
A sérültek - még kapcsolatban is- "lelki betegek". Igen, ezen már szintén gondolkodtam!
Zavarna-e, hogy valamit nem tudok úgy megcsinálni, hogy neki jó legyen? Ha valamiben miattam szenved "hátrányt"?
Hát persze, hogy zavarna! De itt lép be a fent említett "megbeszélés", ami nagyon fontos, és talán ezen is segítene...
Igen, mi fogyatékosok valamennyire "érzékenyebbek" vagyunk az átlagnál. De a múlton biztosan nem rágódnék, hogy eddig miért nem... És ahogy nem tekintenék a múltba, éppúgy nem néznék "előre" sem, mármint megbecsülném azt akim van, és nem tekintenék ki a kapcsolatból egy másik nő miatt.
Jó, ez meg így hülyeség, mert ezen a téren sem lehet tudni, hogy mit hoz az élet, soha ne mondd, hogy soha. Meg aztán ez nem kampánybeszéd akarna lenni...:)
---
Volt olyan lány, aki hetekig volt együtt egy sráccal- sajnálatból. Na, ez eléggé életszerütlen, de ez is olyan, hogy az első gyanús jelre inkább én vetnék véget a kapcsolatnak...
De olyan csajról is olvastam, aki szeretne mozgássérült fiúkkal ismerkedni, lát bennünk valamiféle "szexi pluszerőt", vagy mit...:)
Kár, hogy én még nem találkoztam ilyen lánnyal...:)
Neki pedig azért nem írtam, mert egyrészt nem vagyok regisztrálva, másrészt jó pár éve íródott a hozzászólása...:)
---
És hogy kicsit oldjam mélyenszántó gondolataim okozta feszültséget, elmesélem, mi volt az, amin majdnem besírtam!
Kulcsszó: mozgássérült. Egy srác afelől érdeklődik tőlünk mozgássérültektől, hogy milyen belülről egy mozgássérült vécé, milyen a felszereltsége, mekkora ott a forgalom... És hogy miért érdekli? Ott akarta megb*szni az új barátnőjét- ahogy ő fogalmazott.
Kész...:D
---
Biztos írtam sok hülyeséget.
De korábbi hasonló témájú írásaimmal összehasonlítva ez azért nem lett annyira depresszív... Ugye? Nyugtassatok meg!:)
Szóval több olyan lány van körülöttem, akivel jó beszélgetni, hülyéskedni, vagy egyszerűen csak látni...:)
De most nem vagyok "ráfókuszálva" egy konkrét személyre, szóval nem vagyok döntési "helyzetben". Az más kérdés, ha lennék, akkor szerintem nem lennék...:( :)
---
Na, szóval ez egy afféle "tematikus poszt" akart lenni, így a hét eddigi eseményeit majd máskor mesélem el!
Annyit azért megjegyeznék, hogy utálom Murphyt és az ő törvényeit...:( :)
De mára ennyi elég is.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése