Hétfő este Anyuval álmodtam.
Csengettek, kimentem ajtót nyitni, és Anyu állt az ajtóban utazótáskával, gurulós bőrönddel, és mosolyogva közölte, hogy megérkezett.
Bejött, leültünk a kanapéra, és beszélgettünk.
Valami földöntúli nyugalom kerített hatalmába, és nagyon rossz volt felébredni.
A lélekbúvárok biztosan tudják, hogy ez az álmom az elengedés/nemelengedés témakörébe tartozik-e, avagy Anyu jelzett, kommunikált. Én szeretném hinni, hogy ez utóbbi...
---
Egy kis személyes adalék a lentebb megpendített "Mosolyka-Vujicic-vonalhoz".
Volt a '90-es években Hofinak egy kabarétréfája.
Az volt a lényege, hogy a taszári amerikai katonai bázison lévő egyik néger katonát mindig cikizte egy helybeli öregasszony.
Ez persze tűrhetetlen, le is szóltak a minisztériumból, hogy a nénit kísérje el a polgármester a bázisra, és kérjenek elnézést a derék katonától.
A látogatás meg is történik. A néni bocsánatot kér, a tolmács fordít. A katona elfogadja a bocsánatkérést, mosolyogva közli, hogy "No problem!", mire a polgármester megszólallal: "Jé, beszél..."
Néha én is belefutok ilyen szituációkba. Csak én éppenséggel a "Jé, táncol!/J"é, úszik/Jé, beáll a kapuba, és véd!" mondatokkal találkozom gyakran. De ezzel tényleg nincs semmi probléma. Ha valaki nem nagyon ismer mozgássérült embereket, akkor teljesen érthető, hogy ilyen dolgokon meglepődik.
Az már kevésbé elfogadható, és ezt a pár éves történetet bizony bőszen cipelem magammal, amikor munkahelyemen az egyik lánytól megkérdezte valaki, hogy "Miről tudsz te annyit beszélgetni egy nyomorékkal?"
Ezt amikor elmesélték, elég komoly mélyütésként hatott...
---
Viszonylag kevés dologra vagyok büszke az életemben.
Egy ilyen talán ez a blog.
Régóta írom, viszonylag rendszeresen, nagy terjedelemben, megmutatom magam, hogy igenis "lehet beszélgetni egy nyomorékkal..."
A másik meg, hogy amikor felső tagozatban a Fekete István Általános Iskolába kerültem, a suliban már egy éve működött a mozgássérültekkel foglalkozó, úgynevezett konduktív pedagógiai csoport.
Na, és én lettem az iskola első olyan diákja, aki nemcsak a csoportba, de a "rendes iskolába" is járt. Az igazgatónő, aki erre áldását adta, nos, az ő unokájával pedig egy helyen dolgozom, bár a csaj ezt nem tudja... De azért kicsi a világ...:)
Ja, és igaz, hogy csak gyakorlaton, de taníthattam is ebben az iskolában...
Hogy miért nem lettem aztán tanár ebben a suliban, az már egy másik történet. Egy picit talán sajnálom, de az élet azóta igazolta, hogy semmi nem történik véletlenül...
Hogy hogy repül az idő: már van olyan tanítványom, akit még gyakszin tanítottam, és mostanra lediplomázott...:)
Egyébként a saját diplomám nem büszkeség tárgya, mármint inkább cél volt, vagy "eszköz", hogy úgymond "hasznos tagja legyek a társadalomnak...", vagy mi a szösz...:)
---
Láttam facebookon egy fényképet, "gombfoci vs. PlayStation".
Az első gombfocicsapatainkat tesómmal kb. '85 húsvétján kaptuk Anyutól.
Rába ETO és Videoton. Zöld és fehér kapuval.:)
Azok már sajnos nincsenek meg, de van egy nagyjából 30 csapatos gyűjteményem, most eszembe jutott, hogy rendszerezni kéne, meg beszerezni egy gombfoci-asztallapot, és akkor eljátszadoznék én még akár magamban is. Nagy rutinom van benne! Őőő mármint a gombfocira gondoltam, még gimiben is játszottam meccseket "magam ellen", és az eredményeket füzetben vezettem. Bizony...
Így utólag visszagondolva nem is csodálom, hogy akkoriban "lonely hero" voltam...:)
---
Találtam a neten egy tök érdekes cikket. 35 év körüli egyedülálló férfiakról szól, próbáltam rákeresni, de sajna nem találtam meg.
A megszólaló szakember, és a témában nyilatkozó hölgyek is kétkedve állnak a témához, és mindenképpen valamiféle defektust látnak a háttérben...
Szép kilátások... :( :D
---
Kedd. Meló után hazatérve megnéztem a tévében a Kecskemét-ETO meccset. 5-2-re kikaptunk.
Az előző bejegyzésben is írtam, hogy a lila-fehérek régi mumusaink, nehéz meccsre számítottam. De ennyire azért nem... De ez a meccs nem rázott meg annyira, mint a pénteki, kedden inkább különböző netes fórumokon olvasott kárörvendő hozzászólásokon húztam fel magam.
Utána, hogy ezt még lehessen fokozni, kedvenc külföldi csapatom, a Barcelona pedig egy 4-0-ás zakóba szaladt bele Münchenben. Itt egyébként kis különbségű vereséget vártam a nagy formában játszó Bayern ellen, hát nem jött be...
Az már csak hab a tortán, hogy Kassai Viktor elég gyalázatosan vezette ezt a BL-elődöntőt...
---
Szerda. Este Fradi-ETO női kézilabda bajnoki döntőt néztem.
Sima, 34-19-es győri győzelem a Népligetben, megvan az újabb bajnoki cím!
Vicces volt hallani a fradisták gúnyos "Ria! Ria! Hungária!"-rigmusát, főleg annak fényében, hogy nyáron a ferencvárosiak egyebek mellett német és román játékosokkal erősítenek...:)
Este a másik BL-elődöntőben Dortmund-Real Madrid 4-1.
Ha nem is döglött meg, de azért haldoklik a szomszéd tehene is. És ez nem baj...:D
Visszatérhet a Forma-1-be Robert Kubica! A lengyel a hírek szerint a Mercedes csapatához csatlakozva szimulátoros teszteléssel nyújthat segítséget a stuttgarti gárda technikai fejlesztéseihez...
---
Csütörtök. Nagyon durva nap volt a munkahelyen, rengeteg intéznivalóval. Kicsit nagy volt a nyomás, amihez nem igazán vagyok hozzászokva. Egyik kolleginára sikerült is ráförmednem. Na, erre aztán kifejezetten nem vagyok büszke, nem szeretek tahó lenni.
Szerencsére aztán megbeszéltük a dolgot, elnézést kértem tőle...
Hazatérve értesítő várt a levélszekrényben, hogy ajánlott levelet kaptam a NAV-tól... Pff... Ez nem volt jó ómen...
Újra felfedeztem magamnak egy zenekart, vagy projektet, vagy mit...:) A 2 paraszt néven rockosítva adnak elő mulatós zenéket. Állítólag fesztiválokon poénból adtak elő ilyen számokat rockzenészként, és annyira bejött a népnek, hogy 2010-ben album lett belőle. Egyeseknek biztos ciki, vagy szar, nekem tetszik.:)
---
Péntek. Viccesen indult a nap. Majdnem lekéstem a buszt, de kedves kollégám észrevett, és szólt a sofőrnek, hogy a zebránál szedjen fel. Sikerült.:)
Délután 4-ig dolgoztunk, aztán Gergő kolléga eldobott az ETO Parkhoz. A postán felvettem az ajánlott levelet. Arról értesítettek, hogy a hagyatéki tárgyalásig felfüggesztik Anyu adóbevallását.
A postáról már nem mentem haza, hanem megvártam "másik Gergő barátomat", meccs előtti sörözés-beszélgetés volt a program.
Viccesen néztem ki motozáskor egy pulcsival-kabáttal, és fél kiló kenyérrel dugig tömött hátizsákkal...:)
Az üzletközpont pékségében vettünk sert, és az eladólány hm... igencsak említésreméltó volt... :)
A stadion parkolójában ültünk le beszélgetni.
Még vártunk egy másik srácot, meg az anyukáját.
Az anyukának citromos sör lett betárazva, és még a lelkemre is lett kötve, hogy az az anyukáé, én a Kozelt igyam.
Mondom semmi gond, nem is nagyon szeretem a citromos sört...
Ennek ellenére mégis sikerült azt kibontanom. Olyan beleéléssel meséltem Gergőnek az egyik kollegináról, hogy nem is néztem oda, milyen sört nyitok éppen...:D
Hm... ETO-Paks 3-4 (3-0). Igen, kikaptunk 3-0-ás félidei vezetésről.
Ezt még leírni is fáj, nemhogy átélni.
Egy ilyen meccs benne van a pakliban, ősszel 0-2-ről fordítottunk az Újpest ellen az utolsó percben... De azért na...
Eléggé kiakadtam, meccs után még kb. 10 percembe telt, hogy összekaparjam magam, és hazainduljak...
Módosítanom kell egy korábbi kijelentésemet: nem tavaly nyáron láttam életemben először puncit!XD
A meccsen egy idősebb - Anyuval egyidős- szurkolótárssal beszélgettünk, hogy a neje Nyíregyházáról származik...
És akkor beugrott... Nyíregyháza, 1991.
Nyári tábor. Útban a tábortűz felé elvitt az utunk a lányok zuhanyzója mellett, és meglepődve láttuk, hogy egy lány meztelenül fésülködik, vagy hajat szárít, vagy nem tudom...
Én akkor 10 éves voltam, a csaj kb. 14.
Vicces volt, mert mondtuk, hogy menjünk, mert észrevesz, árulkodik, és akkor lesz nemulass... Más meg mondta, hogy dehogyis, mert a csaj a lengyel csoporttal van itt.
Aha, aztán másnap ránk köszönt a csaj, hogy sziasztok, fiúk!
Wehe: olyan vagyok lassan, mint Pistike, mindenről a p*na jut eszembe!:)
Na jó, csak majdnem!:)
---
Telepátia.
A meccs után itthon szenvedtem, amikor bejegyzésemet az egyik ismerősöm is lájkolta. Megakadt a szemem a lány profilképén, és szerettem volna lájkolni. De már hetekkel ezelőtt megtettem. Írtam a képhez hozzászólást, amire válaszolva a lány írt, hogy jó lenne végre megejteni az évek óta halogatott sörözést.
Erre csak a vidékiben, szombaton válaszoltam.
Aztán az állam leesett: Vera az adyvárosi szakaszon a plázáig tekert a járdán a buszunk vonalán, mindezt tényleg úgy, hogy hónapok óta nem találkoztunk...:)
Lévén Verának festett vörös haja van, kicsit olyan "Lé meg a Lola/Lola rennt"-feeling volt, csak Vera a filmbeli Lolával ellentétben nem futott, hanem biciklizett...:)
---
Szombat reggel elég komoly fejfájással ébredtem. Gondoltam, hogy az elfogyasztott sörmennyiség az oka. De nem csak az volt, mert a bevett Algoflex a jó szokásával ellentétben nem mulasztotta el a fejfájást...
Kezdtem rájönni, hogy ez a "nem akarok Écsre menni!"- pánikfejfájás volt.
De ki kellett mennem, mert régen is voltam kint, meg ügyintéznivalóm is akadt.
Megéheztem. A Tescoban vettem zsemlét, meg parizert.
Igen jól nézhettem ki a Honvéd ligetben, zacsiból zsemlét, papírból parizert majszolva. Nagy szél fújt, és én hülye még a Nemzeti Sportot is lapozgattam, így aztán küzdhettem az elemekkel, hogy a kaját és az újságot se kelljen a fák között vadásznom...:)
Délután fél 2 körül értem apámhoz.
Szegényt igen nagy csapás érte: megrepedt egy 60 literes üvegdemizsonja/edénye/kancsója, vagy nemtommije, és a teljes tartalom, 60 liter vörösbor folyt szét a pincében...
Nagyon sajnáltam az öreget, de azt a fejet tényleg látni kellett volna, ahogy előadta... :)
Majd a konyhában beszélgettünk, Muci néni küldött nekem isteni finom babgulyást, az volt az ebéd.
Apám persze belém állt az ETO focistái miatt, viccesnek találta a pénteki vereséget.
Közölte, hogy semmitérők a játékosok, ő egy lépést nem tenne meg értük.
Nem akartam mondani neki, hogy már szervezés alatt van az esetleges budapesti Magyar Kupa döntőre utazás, és ha még lesz egri csapat, akkor a szezonzáró váci meccs is.
Mert hát Vácon játszik/játszana az Eger. Mert az egri stadionban nincs világítás. A meccs délután 4-kor lesz. Teljesen logikus...:D
Szóba kerültek a kéziscsajok is, mire apu megjegyezte, hogy figyeljem csak meg, hogy a lányok a BL-döntőn megint pofára fognak esni.
Tekintetemből látta, hogy ez már nálam bőven súrolja az "értem én a viccet, de nem szeretem"-kategóriát, azért gyorsan hozzátette, hogy persze reméli, hogy nem így lesz...
Persze nem csak sportról volt szó, elég sok dolgot átbeszéltünk, viszonylag emberi módon, de azért kétségbeejtő, hogy a saját apám életfelfogása ennyire negatív, gondolkodásmódja meg számomra annyira követhetetlen, hogy gyakran inkább fel is adom, hogy megértsem. Elfogadom, és igyekszem megjegyni...
És eszembe jut Örkény Tót Lajosa: "Jaj, anyám-anyám, miért hagytál el engem?"
Még átmentem a szembeszomszédhoz az adóbevallásomért, meg picit beszélgettünk amolyan "spirituális" dolgokról, nagyon érdekes és tanulságos volt...
Aztán megnéztem a Veszprém-Kiel BL-visszavágó első félidejét, és visszaindultam Győrbe.
Később megtudtam, hogy eggyel nyerek a németek, a hírek szerint a dán bírói páros hathatós közreműködésével...
Kölnben lesz a négyes döntő, nem eshet ki a német címvédő! Csak ezt miért nem közlik előre?
Hm... A buszra felszállt Nyúlon egy csaj. Kontyos, már-már esküvői frizurát idéző haj, egyrészes pántos nyári ruha... Az utóbbi időben azt mondom, hogy nincs olyan, hogy szépségideál, baromira nem az dönt, hogy valakinek milyen színű, és milyen hosszú a haja... De ő például amolyan "ideál-féleség" -nem feleséget írtam!:D- volt, persze pusztán kinézet alapján...:)
Egyébként társkeresés szempontjából ezt a nyarat tekintve amolyan most vagy soha-hangulatom van.
Vesztenivalóm nincs. Kollégámat idézve max. 8 év múlva leforgatom a 40 éves szűz második részét. Pff... Bolond...:D
Visszatérve mostam, meg tévéztem. Tvrtko új műsorát néztem a Pro4-en, meg a Zene iskoláját a TV2-n. Utóbbihoz annyit, hogy egész jó, vannak benne tök aranyos, vagány kölkök, de egy-kettő ilyen koravén hülyegyerek is.
És még egy újrafelfedezés: egyik ismerősöm megosztott egy Fodor Ákos-haikut.
Aztán rákerestem, olvasgattam, és szortírozás után ömlesztve megosztottam én is egy párat. Ezt máshogy nem lehet: még gimiben magyar fakton szerettem meg, amikor tanárnőnk rendszeresen olvasott fel belőlük.
Frappáns, érdekes, elgondolkodtató, érdemes rákeresni!
---
Ma már voltam Sportért. Már csak pihenés, rendrakás, olvasás, net és tévé van tervben.
Gondoltam rá, hogy kéne ma is mosni egy adagot.
Még ugye száradnak a tegnapi ruhák, de ha kolléganőm nem mondja, magamtól nem esett volna le, hogy már kint is lehet teregetni!:D
Huh...
Befejezem, már fáj a kezem a sok pötyögéstől!
Hosszát tekintve rekordközeli bejegyzés, azért remélem érdekes is lett!;)
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése