Két óra tizenegy perc

Nem hülyültem meg, hogy szombat reggel ilyen korán jelentkezem: F1-időmérő miatt felkeltem, és gondoltam, előtte gyorsan posztolok egyet. Ja, és a közzététel időpontjaként az az idő jelenik meg, amikor elkezdek írni. :)
Ezen a héten sem unatkozam... Hétfő-szerda német volt a már említett sráccal. Tegnap volt próbanapom, még nem jelentkezett, hogy mi volt. Nem volt teljesen biztos a dolgában, hogy ki akar-e menni egyáltalán, ezért a második nap a németezés mellett inkább "lelkizős-beszélgetős" volt. Egy jó kisdobos ott segít, ahol tud. Csak mert úttörő nem voltam... :)
Szerda. Történt egy ijesztő dolog: lefekvés előtt volt egy olyan érzésem, hogy valamelyik villanyt felkapcsolva, a fürdő-fűtést bekapcsolva, a gázt megnyitva felejtettem, vagy az ajtót nem zártam be. Kétszer jártam körbe a lakást: ismét, mint egy pánikbeteg... :S :D Persze minden rendben volt, viszont így a nagy mászkálás közepette úgy feküdtem le, hogy nem állítottam be ébresztő órát, ezért csütörtök reggel a címben szereplő két órával és tizenegy perccel keltem később a megszokottnál... Rugalmas a munkaidőm, nem volt gond, ki is aludtam magam, de azért zavart a dolog... És meglepett, hogy reggel 7-kor milyen világos tud lenni... :)
Csütörtökön Rékával Segafredoztunk volna, de lemondta, így áttettük jövő hétre. Este DVSC-PSV-t néztem a Storyn... Pff... Az a riporter mekkora egy nulla volt... A vége egyébként 1-2, papírforma...
Egyik este, már nem emlékszem pontosan, hogy melyiken, rám írt a tavaly Mikuláskor megismert Vera, hogy egy ideig Győrben lesz, és örülne, ha összefutnánk... Meg is lepődtem, örültem is neki, ez tényleg kellemes meglepetés volt... Nem vagyok hozzászokva mostanában, hogy valaki egyszer lát, és utána még kíváncsi rám...
Tegnap pedig meló után Katával, és Nikivel találkoztam. Úgy volt, hogy az ex-Offside-ba ülünk be, így én meg tudom nézni a Paks-ETO-t, de a csajok nem díjazták az ötletet, lefújták a meccset, így Árkád volt, meg Segafredo. Mászkáltunk, dumáltunk, hülyéskedtünk, jó volt.
Felvetődött egy elég érdekes dolog, de mivel nem akarok más dolgaival foglalkozni, megpróbálok picit általánosságban írni róla, magamra vonatkoztatva.
Szóval: korkülönbség. Több, nálam jóval fiatalabb ismerősöm-barátom van, nagyrészt lányok, de azért egy-két srác is. Ha a köztünk lévő korkülönbség cirka tíz év, akkor szerintem teljesen természetes, hogy pár dologban eltér egymástól az életünk. Más dolgok érdekelnek minket, mást tartunk fontosnak, más zenéket hallgatunk; van olyan dolog, amiről ők tudnak többet, megint másról pedig én.
Gondolkodásmódunkat valamennyire nyilván befolyásolja az is, hogy szüleink sem egyidősek, annak idején más dolgokat helyeztek előtérbe, eltérő dolgokat mutattak meg nekünk az életből, stb...
Én kb. 18 évesen láttam először netet, 20 évesen volt először mobilom, a mai srácoknak ez már kiskoruktól természetes. És máshogy is szocializálódtunk... Én például még a szocializmusban kezdtem iskolába járni, és ennek azért voltak "nyomai", ha csak kicsiben is...
De vannak közös témáink, el tudunk egymással beszélgetni, emberileg elfogadjuk egymást, és ez a lényeg. Nem lehet mindenki egyforma, nem érdekelhetik ugyanazok a dolgok, különben nagyon unalmas lenne a világ.
Vannak barátaim, akik nem szeretik a focit. Megint mások a politikában meggyőződéses baloldaliak. Egyik legkedvesebb lányismerősöm közgazdaságtant tanul, még a tantárgyai nevét sem értem, nem hogy azt, amiről tanul órákon át. Én pedig szerintem már egy másodfokú egyenletet sem tudnék megoldani... :)
Elképzelhető, hogy összevisszaságokat írtam, én viszont itt látom a lényeget. Remélem, jó helyen ragadtam meg... :)
Hazatérve pont elkezdődött a meccs ismétlése. Sütöttem popcornt, bontottam sört, és elkezdtem nézni. Persze bekapcsoltam a gépet, az nb1.hu-ra nem léptem be, a blogra viszont igen. Nem magamat akartam olvasgatni, a statisztikára voltam kíváncsi... :) És a friss Kisalföld-hírek között megláttam a végeredményt: 2-1-re kikaptunk Pakson (is). :(
Így a meccset már nem néztem túl lelkesen, sőt... Nem utáltam meg a csapatot, a játékosokkal sincs bajom, de az edzőt le kellene váltani. Pintér taktikáját kiismerték, nem tud motiválni, és mindig a bírókat hibáztatja, önkritika nulla... Ez így nem fog menni tovább...
Most pedig F1, már megy a háttérben, aztán megyek Écsre, archiválandó videókazi, elolvasnivaló újság, Anyuval is rég találkoztam.
Meg aztán ugye ma ünnepnap van, biztos lesz sok érdekes film, meg műsor '56-ról.
Holnap délután majd visszatérek.
Jó hétvégét Nektek, puszik, pacsik, éljenek a csajok!