Kettes csapó

Ilyen se volt még: már a bejegyzés végét írtam, amikor egy laza mozdulattal véletlenül töröltem az egészet, így most kezdem újra...
---

Szóval: szerdán hazafelé tartva arra lettem figyelmes, hogy a DigiTV tájékoztatta a faliújságon egy kiírással a lakosságot, hogy csütörtök-pénteken hálózatot építenek, ami porral-fúrással-faragással jár, és kérik a türelmünket. Mi meg ugye festést terveztünk arra a két napra, úgyhogy minden adva volt a jó hangulathoz. :)
A két napra szabit vettem ki. Mondjuk első nap a munkálatok miatt nem sok mindent tudtam csinálni, jobb híján a számítógépemen raktam rendet. Erről a szerzői jogokra vonatkozó törvények okán többet nem írhatok, de nem is volt annyira vészes a helyzet... :D
A konyha és az előtér festése volt napirenden, így Anyu csütörtökön semmit nem tudott alkotni a konyhában. Ezért kaját rendeltünk, tonhalsalátája nagyon kellemes illatot eredményezett a nappaliban. :)
Este azért sikerült már egy kicsit rendezkedni, öt év után végre megfordítottuk a hűtőszekrény ajtaját is. Így sokkal jobb, csak éppen szokatlan. :)
Péntek reggel Baluval kávéztunk egyet a Hollóban. Egy rég látott baráttal egy rég látogatott kedves helyen. Kell ennél több? :)
Mire hazaértem, már épp végzett a festő. 30 ezer forintot kellett neki pöngetni, de tényleg nagyon szép munkát végzett, legalábbis szerintem.
A konyha egyébként maradt fehér, az előtér pedig az eddiginél erősebb zöld lett, egy fehér dísz-szegéllyel megspékelve, tiszta ETO-feeling. :)
Na, szóval kezdődött a munka dandárja. Először az íróasztal-fióknak estem neki, és beigazolódott tesóm véleménye, miszerint nem kell minden sz*rt elrakni, tényleg rengeteg teljesen felesleges dolgot ganéztam ki. Anyu meg porszívózott, felmosott, nagyon jól együttműködtünk, kisebb vita csak két szekrény megcserélésének okán alakult ki közöttünk, aminek nem örültem, de engedtem akaratának... :)
Tegnap még egy kicsit rendezkedtünk, aztán Anyu hazament Écsre, folyt. köv. holnap.
Még egy kicsit PlayStation-öztem, meg rendeltem kaját. Aztán két - amúgy mostanában nem túl lelkes - ETO-fan ismerőssel, Zsófival és Szandrával találkoztam a plázában. Jó volt-jó volt, bár a sör előtti somlói galuska azért annyira nem volt nagy ötlet... :)
Ezután ugye Sörkert, majd ETO-Kecskemét. A lassan kiesési rangadónak titulálható meccsen 2-1-re nyertünk, felejtős egy meccs volt. A legjobban újonc szerb kapusunk, - puskázok! :) - Aleksandar Radosavljevic teljesítménye tetszett... Mondjuk az tetszik, hogy minden újságban azt írták, hogy vagy Szasa, vagy Sánta fog védeni, hát nem sikerült eltalálni. Apropó: vagyok annyira önironikus állat, hogy új ETO-mezemre majdan Sánta nevét fogom íratni... :)
A meccs után megittam még egy feszültségoldó sörikét, elolvastam a meccs forumát, tévéztem, és aludtam.
Tegnap tesóm 35 éves lett... Pff... Hogy telik az idő, basszus... Sok minden eszembe jutott, többek között az is, hogy tavaly ilyenkor milyen jó kis bulit csaptunk a Pirate-ban. Nagyon jó volt, több okból is... :$
Hm... Délután nem sikerült egyik kedvenc gyermekkori sorozatom, a TIR párizs-dakaros részét felvenni. Ismételték, hajnali fél 3-kor. Programoztam videót, bízva abban, hogy az óraátállítás nem zavarja össze a technikát. Jelentem, a művelet sikeres volt. :)
---
Ma majd én is megyek haza Écsre, pihengetek, olvasgatok, tehát a szokásos lesz a program.
Holnap kimegyünk Écsen a temetőbe, aztán jövünk vissza, folytatni a nagytakarítást. Kedden pedig már meló...
Ennyi mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Két nap szabi hirtelen felindulásból

A szerk. megj.: lehet, hogy már mondtam, de ne haragudjatok légyszi, ha itt-ott ismétlem önmagam! Lehet, hogy bizonyos témák, esetleg címek egy másik posztban már előkerültek, lusta vagyok visszakeresgélni! Bocsii... Meg aztán talán vannak egészen új olvasók is... :)
---
Pont tegnap olvastam valahol, hogy mekkora gáz, ha valaki facebookon a saját bejegyzését elsőnek kommenteli, vagy lájkolja. Tényleg furán veszi ki magát, de néha megesik. A blogon talán most először kellett erre vetemednem, tárgyi tévedést javítottam. Így aztán egyértelmű, hogy tényleg fogalmam sem volt, ki az a Paul Kalkbrenner. Most rákerestem YouTube-on... Hát tényleg nem az én zeném. Mészégető Pál. Hehehe... :D
Olyan lökött emberkék vannak amúgy facebookon. Van ez az új dili, hogy aki kommentel, annak átveszi x időre a vezetéknevét, a profilképét, stb. És tényleg megcsinálják... :)
Tegnap egy lány véleményt igért lájkolás esetén az üzenőfalra. Én csak egy :)-t küldtem, de írt Petra. Azt írta, hogy figyelmes vagyok. Ő pedig egy nagyon kedves, és helyes csajszi, még Szombathelyről ismerem... Jobban nem dícsérem, mert haverom volt barátnőjéről van szó... :)
---
Petrától teljesen függetlenül, de nem tudom máshogy átkötni. Még korábban beszélgettem valakivel, hogy jó lenne társkereső oldalakra regisztrálnom. Ettől teljesen elment a kedvem. Egyrészt a javaslatot tevő lány úgy néz ki, teljesen eltűnt az életemből. Másrészt teljesen kettős érzéseim vannak. Egyrészt persze-persze, hiányzik egy társ, egy barátnő, a szerelem az életemből- bárhogy is nevezzük... Itt nem "kerek az egész", nagyon is csonka a történet. Tudom, hogy egy lány, aki szeret, "szárnyakat adna", kiteljesednék mellette... - jaj, most nyálas b*zinak gondolnak sokan, de ez van...- Tanult kollégám mondta, hogy szerinte az a baj, hogy azt várom, hogy a lelkembe szeressen bele valaki... Nos, a külsőmbe nehéz lenne, a pénzemért se feltétlenül szeretne engem bárki is, így csak ez marad... Vagy nem?
Másrészt pedig tényleg elvagyok magamban, hozzászoktam, és már szinte félek/félnék egy kapcsolattól. Az alkalmazkodás, hogy mit miért mondok, és mikor mondhatok, hogy elenged-e a csaj meccsre. Meg hogy úgy egyáltalán, mi hogyan működik egy kapcsolatban: azt már sajna túl késő megtanulni- szerintem...
És sajnos ez utóbbi érzés per pillanat jóval erősebb...
---
ETO: tegnap 7-1-re nyertünk a Magyar Kupában az NB2-es Barcs otthonában. Komolyan mondom, rettegtem ettől a meccstől. Nem jó irányba mennek a dolgok, a továbbjutásnak azért természetesen örülök.
Kiderült, hogy a német játékosokat doppingolták az '54-es VB-n, így az Aranycsapatunk ellen megnyert döntőben is... Már azt várom, ki lesz az a barom, aki óvást nyújt be, és nekünk követeli a címet. Rossz volt azt a meccset akkor és úgy elveszíteni, de túl kéne már lépni rajta, kár azon siránkozni, hogy "bezzeg akkor..." Attól a mai focink sajnos nem lesz jobb... Azt csendben teszem hozzá, hogy sajnos így, verességgel, erkölcsi győztesként magyaros csak igazán ez a történet...
Az más kérdés, hogy a fociért rajongó magyar ember nem tudja kivonni magát a történtek alól... Egyszer néztem, és videóra vettem a meccsről készült német filmet. Aztán már a sírás kerülgetett, tévé kikapcs., videó szintén... :/
---
Vége a hetemnek. Anyu egész héten szabin van, és festőt rendelt a lakásba. Itthon leszek, segítek, ahol tudok, meg aztán idén nem is voltunk együtt szabadságon. Jobb később, mint soha... Öt nap relax, el sem hiszem... :)
---
Elfogytak a témák a cetliről. Valamiről meg inkább nem írok, megint mást meg elfelejtettem, de nem tudom, mi volt az...
Úgyhogy mára ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
V.L.F: ;)
- majdnem azt írtam, hogy jó hétvégét! :P -

Home run with a coffee maker

Na, akkor egy picit még a szombatihoz...
Természetesen oda-vissza irányban idősebb-fiatalabb ismerősökkel-barátokkal megy a zrika, hogy én vagy ő még mit láttunk, éltünk át, míg a másik még a "pisikását kavargatta". Ez benne van, de nem képezi a hétköznapi beszélgetések szerves részét. Maximum rácsodálkozás szintjén.
Az érdeklődési körökről meg: most fedeztem fel, hogy fogalmam sincs, hogy ki ez a bizonyos Kalkbrunner nevezetű DJ, magyar-e egyáltalán... :) Egyes sorozatokról szintén fogalmam sincs, hogy mi fán teremnek.
Én pedig elolvasok sok mindent- bár nem túl sok dologgal kapcsolatban. Mit tudom én... El tudom sorolni az összes foci VB-győztest, helyszínt, döntő-párosítást, vagy éppen a Forma-1 világbajnokait kb. 1970-től. Hm... Akkor egyébként az osztrák Jochen Rindt nyert, aki arról híres, hogy ő az egyetlen világbajnok, aki nem érhette meg királlyá koronázását: hatalmas előny birtokában szenvedett Monzában halálos balesetet, és lett a száguldó cirkusz történetének első és remélhetőleg egyetlen posztumusz világbajnoka.
Én ezeket tudom, mert utána olvastam, megjegyeztem, mert érdekel. És nem nézem le azokat az embereket, akik eme kétségkívül fontos ismereteknek nincsenek birtokában. :)
Ha pedig egy párkapcsolatban merülnének fel ilyen érdeklődés-dolgok problémaként, az régen rossz lenne. És igen, ha mégis felvetődne ilyen téma, akkor intelligensen kell előadnia magát az embernek. Ez alap.
Azt hiszem, ennyi...
---
Szombat reggel a vidékibe tartva velem együtt szállt le a buszról egy idős bácsi. Ünneplőben volt, kokárdát viselt, szemei nagyon szomorúak voltak. Már tartott az '56-os megemlékezés, a bácsi oda sietett. Nekem pedig az jutott eszembe, hogy ő valószínűleg átélte-túlélte a forradalom eseményeit, és nehogy már 54 évvel később az ünnepségre sietve törje ki a nyakát... Ha valaki, én aztán tényleg nem viccelek ilyen dolgokkal, tényleg aggódtam érte...
---
Écsen teljesen a pihengetés volt napirenden. Meccseket néztem, olvastam, Pista kollégámnak pedig megírtam DVD-re - VHS- minőségben :) - az 1990-ben készült Célzászló című filmet. A főszereplő autóversenyző srác feleségét nem más, mint a fiatal Berényi Claudia szinkronizálta... :D
Vasárnap reggel keltem a Dél-koreai nagydíjra. Esett az eső, a szervezés sem volt tökéletes, így kb. egy órát csúszott a rajt. Elég érdekes futam volt, a végén Alonso nyert, és a pontverseny élére ugrott. Úgyhogy megérte elindítani a versenyt. A reggeli így kimaradt, olyan fél 12 táján ettem valamit, aztán hamarosan ugye jött az ebéd is.
Délután aludtam egy kellemeset, így nem láthattam, hogy a holland bajnokságban az Eindhoven 10-0-ra verte a Feyenoord gárdáját. Most ismétlik a meccset, megy a háttérben, de elég pixeles a kép, nem nagyon látszanak a játékosok...
Ma Anyu kocsival elvitt dolgozni, elvittem a kávéfőzőt. Fent említett kollégám megjavította elromlott biztonsági szelepét, majd stabilan be is csomagolta a cuccost, így biztonságosan haza tudtam hozni a gépet egyedül, busszal is... Persze eljöttem a cégessel, 1 órával előbb a szokásosnál, így kevesebb esélye volt, hogy eldobom a masinát, és a plusz óráim sem maradnak bent, amiket hét végéig le kell nullázni.
Nem is volt gond, mondjuk a 14-esen elég sokan voltak, de én beálltam leghátra, az tűnt a legbiztonságosabb helynek, de a sofőr Sebastian Loeb-nek képzelte magát, ezért aztán kapaszkodni kellett ezerrel.
De hazaértem, és kávét is főztem, és működik is.
Csütörtöktől szabi, nagytakarítás-rendrakás-festés. Ez utóbbit persze nem én csinálom, de Anyu is itt lesz, és a pakolásban segítek neki. Vagy egymásnak segítünk, nézőpont kérdése. :)
Azt hiszem, ennyit akartam ma írni.
Jók legyetek, puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Két óra tizenegy perc

Nem hülyültem meg, hogy szombat reggel ilyen korán jelentkezem: F1-időmérő miatt felkeltem, és gondoltam, előtte gyorsan posztolok egyet. Ja, és a közzététel időpontjaként az az idő jelenik meg, amikor elkezdek írni. :)
Ezen a héten sem unatkozam... Hétfő-szerda német volt a már említett sráccal. Tegnap volt próbanapom, még nem jelentkezett, hogy mi volt. Nem volt teljesen biztos a dolgában, hogy ki akar-e menni egyáltalán, ezért a második nap a németezés mellett inkább "lelkizős-beszélgetős" volt. Egy jó kisdobos ott segít, ahol tud. Csak mert úttörő nem voltam... :)
Szerda. Történt egy ijesztő dolog: lefekvés előtt volt egy olyan érzésem, hogy valamelyik villanyt felkapcsolva, a fürdő-fűtést bekapcsolva, a gázt megnyitva felejtettem, vagy az ajtót nem zártam be. Kétszer jártam körbe a lakást: ismét, mint egy pánikbeteg... :S :D Persze minden rendben volt, viszont így a nagy mászkálás közepette úgy feküdtem le, hogy nem állítottam be ébresztő órát, ezért csütörtök reggel a címben szereplő két órával és tizenegy perccel keltem később a megszokottnál... Rugalmas a munkaidőm, nem volt gond, ki is aludtam magam, de azért zavart a dolog... És meglepett, hogy reggel 7-kor milyen világos tud lenni... :)
Csütörtökön Rékával Segafredoztunk volna, de lemondta, így áttettük jövő hétre. Este DVSC-PSV-t néztem a Storyn... Pff... Az a riporter mekkora egy nulla volt... A vége egyébként 1-2, papírforma...
Egyik este, már nem emlékszem pontosan, hogy melyiken, rám írt a tavaly Mikuláskor megismert Vera, hogy egy ideig Győrben lesz, és örülne, ha összefutnánk... Meg is lepődtem, örültem is neki, ez tényleg kellemes meglepetés volt... Nem vagyok hozzászokva mostanában, hogy valaki egyszer lát, és utána még kíváncsi rám...
Tegnap pedig meló után Katával, és Nikivel találkoztam. Úgy volt, hogy az ex-Offside-ba ülünk be, így én meg tudom nézni a Paks-ETO-t, de a csajok nem díjazták az ötletet, lefújták a meccset, így Árkád volt, meg Segafredo. Mászkáltunk, dumáltunk, hülyéskedtünk, jó volt.
Felvetődött egy elég érdekes dolog, de mivel nem akarok más dolgaival foglalkozni, megpróbálok picit általánosságban írni róla, magamra vonatkoztatva.
Szóval: korkülönbség. Több, nálam jóval fiatalabb ismerősöm-barátom van, nagyrészt lányok, de azért egy-két srác is. Ha a köztünk lévő korkülönbség cirka tíz év, akkor szerintem teljesen természetes, hogy pár dologban eltér egymástól az életünk. Más dolgok érdekelnek minket, mást tartunk fontosnak, más zenéket hallgatunk; van olyan dolog, amiről ők tudnak többet, megint másról pedig én.
Gondolkodásmódunkat valamennyire nyilván befolyásolja az is, hogy szüleink sem egyidősek, annak idején más dolgokat helyeztek előtérbe, eltérő dolgokat mutattak meg nekünk az életből, stb...
Én kb. 18 évesen láttam először netet, 20 évesen volt először mobilom, a mai srácoknak ez már kiskoruktól természetes. És máshogy is szocializálódtunk... Én például még a szocializmusban kezdtem iskolába járni, és ennek azért voltak "nyomai", ha csak kicsiben is...
De vannak közös témáink, el tudunk egymással beszélgetni, emberileg elfogadjuk egymást, és ez a lényeg. Nem lehet mindenki egyforma, nem érdekelhetik ugyanazok a dolgok, különben nagyon unalmas lenne a világ.
Vannak barátaim, akik nem szeretik a focit. Megint mások a politikában meggyőződéses baloldaliak. Egyik legkedvesebb lányismerősöm közgazdaságtant tanul, még a tantárgyai nevét sem értem, nem hogy azt, amiről tanul órákon át. Én pedig szerintem már egy másodfokú egyenletet sem tudnék megoldani... :)
Elképzelhető, hogy összevisszaságokat írtam, én viszont itt látom a lényeget. Remélem, jó helyen ragadtam meg... :)
Hazatérve pont elkezdődött a meccs ismétlése. Sütöttem popcornt, bontottam sört, és elkezdtem nézni. Persze bekapcsoltam a gépet, az nb1.hu-ra nem léptem be, a blogra viszont igen. Nem magamat akartam olvasgatni, a statisztikára voltam kíváncsi... :) És a friss Kisalföld-hírek között megláttam a végeredményt: 2-1-re kikaptunk Pakson (is). :(
Így a meccset már nem néztem túl lelkesen, sőt... Nem utáltam meg a csapatot, a játékosokkal sincs bajom, de az edzőt le kellene váltani. Pintér taktikáját kiismerték, nem tud motiválni, és mindig a bírókat hibáztatja, önkritika nulla... Ez így nem fog menni tovább...
Most pedig F1, már megy a háttérben, aztán megyek Écsre, archiválandó videókazi, elolvasnivaló újság, Anyuval is rég találkoztam.
Meg aztán ugye ma ünnepnap van, biztos lesz sok érdekes film, meg műsor '56-ról.
Holnap délután majd visszatérek.
Jó hétvégét Nektek, puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Második

Akkor hát megértük a másodikat is. Tegnap múlt két éve, hogy belekezdtem ennek a blognak az írásába.
Ez a 395. poszt, így átlagban kevesebb, mint két naponta jelentkezem valamivel. Ez persze nem igaz, az elején jóval szorgalmasabb voltam, de azért statisztikailag helytálló a kijelentés, és nem is hangzik rosszul. :P
Visszakerestem, mit is írtam az első évfordulón, és hát nem nagyon szeretném ismételni magam.
Annak idején egyfajta kísérletképpen merültem el a "blog-szférában", érdekelt, hogy milyen lenne, meddig bírnám, mennyi embert érdekelne, stb.
És elmondhatom, hogy valamelyest megváltoztatta az életemet: részben másképp látok dolgokat, részben épp a blog miatt vissza tudom olvasni a korábbi történéseket... Arról nem is beszélve, hogy időközben a GosziBlog minden elképzelhető formája a becenevemmé vált... :)
A két év alatt talán csak két dolgot bántam meg. Nagyon következetlen voltam akkor, amikor valakinek a blogjából szó szerint idéztem, azt nem kellett volna. És ugyancsak nem kellett volna egy számomra nagyon fontos embert megbántani egy otromba, igazából poénnak szánt valamivel. Nem gondoltam bele, mit is gondolhat, amikor ő azokat a sorokat olvassa, tapintatlan voltam...
Tudom, hogy vannak olyanok, akik néha benéznek erre az oldalra, és jókat röhögnek rajtam a hátam mögött, hogy milyen baromságokat írok. Ez benne van, ezt felvállaltam, nem is nagyon érdekel.
Köszönöm mindenkinek a visszajelzéseket, legyenek akár pozitívak, akár negatívak.
Ráférne az oldalra egy kis ráncfelvarrás, majd lassan valamikor megejtem.
A blog tartalmát tekintve is van pár dolog a tarsolyomban, de az alapkoncepció nem változik: kisebb-nagyobb szösszenetek saját kis életemből, és röviden pár olyan dologról, ami engem személy szerint érdekel.
Írhatnék egy kicsit színvonalasabban, néha visszaolvasva fogom a fejemet, hogy mekkora baromságot, vagy milyen hülyén megfogalmazva pötyögtem be a gépbe. Ezen is igyekszem változtatni. Mondjuk ahhoz képest, hogy egy bekezdéshez csak egy kulcsszót írok le magamnak előre, és szinte az első verzió kikerül a világhálóra, úgy már nem is olyan rossz a leányzó fekvése. :)
És hogy meddig még? Fogalmam sincs. Más blogokat olvasva meglepve tapasztaltam, hogy elég sokan abbahagyják, felfüggesztik, megszüntetik, majd vagy újra kezdik, vagy nem...
Én eddig kétszer táncoltam pengeélen. De - eddig úgy tűnik, szerencsére - a folytatás mellett döntöttem.
Az a baj, hogy gondolkodom az életemről, az rendben. Hogy az olvasók jó részét nem érdekli - vagy mert idegen, vagy mert nagyon is jól ismer -, az is oké. A baj ott van, hogy néha úgy érzem, hogy amíg ezeket a dolgokat, néha problémákat átgondolom, megfogalmazom, leírom, majd persze újra elolvasom, tulajdonképpen hagyom a fejemre nőni ezeket a gondokat. És ez nem jó így.
De mint tudjuk, ami nem öl meg, az megerősít. És erősnek kell lenni. :)
Akkor hát induljon a harmadik év, a többi pedig úgyis kiderül majd menet közben!
Tényleg köszi mindenkinek, kommentelőknek, rendszeres olvasóknak, téma-javaslóknak, vagy csak néha ide tévedőknek! "Ti vagytok a legnagyobbak, hej-hej!" ;)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Isten végzett

Egy-két dolgot kifelejtettem tegnap az ETO-meccsel kapcsolatban.
"Pazar" játékunk azért jött különösen rosszkor, mert a hírek szerint főszponzori szerződést készülünk kötni az Audival. Fociban ők eddig csak a legnagyobbakkal álltak szóba, támogatják legjobb tudomásom szerint a Real Madridot, a Barcelonát, a Manchester Unitedet, és a Bayern Münchent is. Ekkora foshoz gondolom nem szívesen adnák a nevüket, ami az utóbbi hetekben itt zajlik...
És fogadtam is a meccsre. Két sör volt a tét, a kollégát sajnos azóta elbocsátották, két lány viszont a helyébe lépett, nekik csokival tartozom... :)
Péntek este meccsről hazaérve odamentem a hűtőhöz, kivettem egy sört... Aztán visszaraktam, és főztem teát. Ennyire elkedvetlenedtem... :(
---
Kaptam iwiwen meghívót egy győri, Geréb Ágnes-, és otthonszülés melletti szimpátiatüntetésre... Hát pff...
Amúgy elég vicces, ha pasik okoskodnak a szülésről, mert mi aztán tudjuk... Főleg én, aki aztán... Na mindegy. Szóval. Természetesen minden nőnek szíve joga eldönteni, hogyan akarja gyermekét világra hozni. De van egy olyan érzésem, hogy ez most olyan divat-dolog, meg sikk, menő, ami furcsa mellékízt ad a dolognak. Meg: Születés háza. Most akkor otthon szülés? Vagy kórházban? Vagy szülőotthonban? Vagy mi van? Hülyén hangzik, na.
Ha egyszer eljutok oda, hogy feleségem/barátnőm gyermeket vár, akkor az elég stresszes időszak lesz. Furcsa kettősség, de orvos hibájából lettem fogyatékos, de ha nincs akkor mellettünk doki, Anyuval mindketten meg is halhattunk volna... Szóval nem vagyok lelkes otthonszülés-párti. Ja, és láttam egykori szomszédomat munkába menet a lépcsőn, egy hordágyon kínlódni, mert komplikáció lépett fel, be kellett vinni a kórházba...
---
Tegnap a nap első része úgy alakult, ahogy elterveztem. Pihentem, tévéztem, olvasgattam, PlayStation-öztem. Ez a gép nagy szemét ám: átvettem a vezetést a bajnokságban, de a második helyezett elleni meccsen rúgtam vagy négy kapufát, kaptam piros lapot, rúgtam lesgólt... Szóval idegölő, na... :D
Este meg? Ember tervez, írtam tegnap... Nos, Isten végzett: Balázs haverjai voltak többségben, volt vagy egy tucat fiú, meg két csaj. Mi "öregek" meg hárman a teraszon iszogattunk, olyan volt a feeling, mintha sulibuliban lettünk volna nevelőtanárok... :)
Csak sörözésre készültem, de aztán ittunk rövidet is rendesen... 11 óra után nem tudom, hogy lett hirtelen fél 3. :D Végig fent voltam, dumáltunk, jó kisfiú voltam, csak állítólag depiztem... :( :)
Reggel találtam a telefonomban 2 SMS-értesítőt nem fogadott hívásokról, ezek szerint ki volt kapcsolva a telefonom, de fogalmam sincs, hogyan kapcsoltam vissza, hogy tudtam bepötyögni helyesen a PIN-kódot.
Szerintem kb. szilveszter óta nem ittam ennyit, de ez most kellett... :)
Most aztán éledezek. Fürdés, benzinkút, Algoflex megvolt, kávé még nem, mert nem tudom letekerni a főző tetejét.... Megőrülök... :@
Még valami eszembe jutott: a blogstatisztika szerint tegnap este 6 és 11 között senki nem lépett be az oldalra. de 20.40-kor jött egy komment... Akkor valakinek majd' három órán keresztül meg volt nyitva? :)
Ez úgy látszik, ilyen "nemértős" nap. Mondjuk nem csodálkozom rajta... :D
Ennyi. További jó pihenést, nektek, puszik, pacsik éljenek a csajok, és VLF! ;)

Irigylésre méltó

Megint egy kicsit kronologikus lesz a történet, de tényleg szinte minden napra jutott valami érdekes... :)
Hétfőn este facebook-on írt rám egy rég látott ismerősöm, beszélgettünk egy keveset. Képzeljétek, azt írta, hogy olvasta a blogot, és irigyel, mert elég eseménydús életem van, a csajos probléma pedig majd megoldódik. Na, én nem látom a fényt az alagút végén, már teljesen szürrealisztikus még elképzelni is, hogy egy nő mellettem van, de ennyiben maradtunk.
Ők pedig párjával második gyermeküket várják, aminél aztán tényleg nincs nagyobb boldogság. Hogy egy kicsit mozgalmas az élet? Hát Istenem... :)
A Barátok közt után pedig kimentem cigizni. A napi utolsóból lett legalább utolsó négy... Kint volt ugyanis az új szomszédcsaj, és tök jól elbeszélgettünk, a világon mindenről... A lakásba visszatérve vettem észre, hogy két órát álltam kint pulcsiban, egy fémrácsnak támaszkodva, de csodák csodája: nem fáztam meg.
A legérdekesebb az volt, amikor elmerültünk a csillagjegyekben. Eszti barátja, csakúgy mint én, bak. Szerinte a bak pasik a végletekig racionálisak, nyugodtak, precízek. A képesek sokáig tökölni egy problémán, amin azt teljesen meg nem oldják. És egy olyan partner kell melléjük, aki "pörög", kirángatja őket ebből a földhözragadtságból, önkéntelenül is irányítja őket az élet sűrűjében.
Nos... Ebből mondjuk van, ami jellemző rám, van, ami egyáltalán nem, de olyan is akad, ami kifelé talán nem mutatkozik meg, de szerintem bennem rejtőzik... :)
A partner meg? Mondom, ezen a téren teljesen vissza vagyok állva egy belenyugvó állapotba, de bizony tudnék sorolni olyan dolgokat, amiket csinálnék, de egyedül minek, párosban lenne az igazi. Mielőtt rosszra gondolna valaki, én például a színházba/moziba járásra gondolok... :)
Kedd: munka után megnéztem a finn-magyar meccset, 2-1-re nyertünk, Dzsudzsáknak a 94. percben szerzett góljával. Nincs hurrá-hangulatom, nem gondolok arra, hogy kijutunk a 2012-es EB-re, de ez a teljesítmény több, mint biztató a jövőre nézve: jó kis csapatunk lehet.
Részben ide kapcsolódik, hogy valamelyik Metropol újságban egy levélíró köszönetet mond annak a szervezetnek, amely hazafias-honvédelmi megemlékezést tartott a Magyarország-San Marino meccs előtt a Puskás Ferenc Stadionban. Szerintem el kell mondani, hogy ez a szervezet bizony nem más, mint gondolkodó, értelmes fiatal focidrukkerek egy csoportja, ők tartották a magasba az aradi tizenhármak portréit. Lehet, hogy én is rosszul használom a fogalmakat, de ez a jó értelemben vett ultra-megmozdulás. Jó lenne, ha nem csak esne szó róluk, amikor balhé van...
Kedd este aztán megérkeztek tesómék, egyiptomi élménybeszámoló lett volna a középpontban, de ez sajnos kicsit változott: volt egy kisebb autóbalesetük, de szerencsére mindenki jól van. :) Egyébként hoztak nekem arab feliratú West-cigit, és egy hűtőmágnes-sörnyitót, hogy még egyszer ne vágjam el a kezem. :D
Szerda: német. Értem jött a tanítvány, előbb tudtunk kezdeni, több mindenre jutott idő. Viszont a befőtt eltette a nagymamát: átvette a srác az irányítást, és ez nem tetszik. De ő fizet, ő a főnök, és persze ő megy jövő pénteken próbanapra osztrák munkahelyre, nem pedig én. Én csak önéletrajzot frissítek....
Csütörtök: fodrászhoz mentem este. Hatra kaptam időpontot, de át lettem téve háromnegyed hétre, mert csúszás volt egy kicsit. Fura volt, még sosem mentem ilyen későn nyiratkozni... :)
Ott volt a kozmetikus csajszi is. Ő persze nem nyúlt hozzám, csak beszélgettünk. Mesélte, hogy 75 ezer forintjában van haja hidrogéneztetése-beültetése. El is ment Tőle a kedvem... :D
Meg utánam jött egy csaj, aki az ETO-nál angol tanár... Hogy mik vannak? :)
Péntek: rövid napot tartottam, délután kettőkor leléptem, 3-ra a Sörkertben voltam, 5-kor kezdődött az ETO-Pápa. Az más kérdés, hogy ismerőseim csak 4-re értek oda, így a Celeb vagyok, ments ki innen! című lélekemelő műsor ismétlését néztem a pultos sráccal sörözés közben. Very romantisch... :) - a celeb szót felvettem a szótárba... :) -
Huh... 0-1, vereség, sorozatban a második hazai meccsen. Egy rémálom volt: kilátástalan, nulla játék, semmi hangulat, szörnyű volt. Kiszámoltam, ez az ötödik év, hogy rendszeresen járok meccsre, de eddig ez a legsötétebb időszak. És hihetetlen, hogy Montpellier után ide jutottunk megint...
Perverz állat vagyok: visszanéztem a meccset tévében. Ott sem volt jobb... :( Oké, sokat tévedett a kárunkra a bíró, a piros lap is elég érdekes körülmények között született, a hazaadás is csak a sporinál volt az, de ez nem mentség: szarok voltunk. Hogy mi lesz a hátralévő meccseken, abba jobb nem bele gondolni...
A meccs legnagyobb jelenete egyébként az volt, amikor a Pápa cseréhez készülődött, bemutatták a 15-ös táblát, erre Dani, a mi 15-ösünk, a mi Völgyi Danink kezdett el lebandukolni a pályáról... :) Hogy nem volt neki gyanús, hogy sárga mezes emberke készül beállni, ő pedig fehérben van? :) Trajkovic rángatta vissza a pályára... Mondjuk aztán Pinyő pár perc múlva leszedte. :)
No, nagyjából ennyi volt a hét. Meg vörös iszap minden mennyiségben. Kis Csernobil- hallom egyre több helyről... És félek, hogy a neheze még hátravan.
A chilei bányászok és megmentőik pedig az emberi teljesítőképesség csúcsait ostromolták ott a mélyben, és itt fent a földön. Hihetetlen. Mindenki túlélte, Chile most ünnepel. Jó lenne, ha mi is büszkék lehetnénk magunkra, de ez még nagyon messze van...
A hétvége? Este Katáékhoz vagyok hivatalos, lesz egy kis sörrentés, mindjárt indulok boltba, veszek valami vinnivalót. A terveim szerint lájtos este lesz, aztán ember tervez...
Amúgy tévé, net, PlayStation, rendrakás. A terv. A többit majd meglátjuk!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok, jó hétvégét mindenkinek!

Teljesítményvolumen-korlát

Szombat délután aztán semmit nem csináltam. Vagyis csináltam én mindent, de a fordításnak semmi kedvem nem volt nekilátni. Főztem teát, kávét, virslit, tévéztem, olvastam, PlayStation-öztem, eltelt a délután. Ez utóbbiban egyébként még mindig a Sparta Prahát irányítom a cseh bajnokságban, és ramaty kezdés után immár a 4. helyen állok, mindössze 2 pontra az éllovastól. Hét forduló van hátra, szóval nem reménytelen a helyzet. :)

Este aztán régi hiányosságomat pótolva megnéztem a Remény rabjai című filmet. Vagyis nem teljesen néztem, mert vettem videóra, amit majd felmásolok gépre, ahonnan majd megy DVD-re, ami még két teljes végignézési lehetőséget jelent. De amennyit láttam belőle, elegendő volt, hogy megállapítsam: nagyon szép filmről van szó.
Khm... A film alatt tehát zongoráztam a tévé távkapcsolójával. Aztán egy elég érdekes dologra bukkantam azon a csatornán, ahol este 11-ig motorsportot sugároznak, majd akár egy izgalmas futam befutója helyett elkezdenek felnőtt tartalmat szolgáltatni.
Szóval, egy jól felszerelt kórházi kórterem ágyában ifjú hölgy feküdt egy szál fehérneműben. Minden idegszálával arra koncentrált, hogy állapota gyorsan javuljon, és mit ad Isten, ezt az üvegfalon keresztül meglátta kezelő doktornénije is. Vagy egy ápolónő, ezt nem lehetett egyértelműen megállapítani. Ő persze bement betegéhez, és szem látomást mindent elkövetett, hogy a terápia sikeres legyen. Majd egyfajta paraszolvenciaként viszonzást kapott. No, és a sok "likmájpuszi", meg "itszgúd" közepette egyszer csak az éjjeli szekrényen feltűnt egy echte ungarische, Oscar-díjas Szentkirályi mentes ásványvíz.
Mintegy jelezve ezzel, hogy egy magyar kórházról van szó. A végén kiírták, hogy a felvétel 2009-ben készült, tehát az egészségügyi reformon túl, a teljesítményvolumen-korlátozás tombolása közepette.
Itt tartunk, van még remény! A magyar kórházakban vevők az új módszerekre, és a beteg az első, ez nem lehet kérdés! :)
Na, de félre a tréfával: vasárnap aztán a szokásos ébredezés-kávézás-Nemzeti Sport-beszerzés után nekiültem a fordításnak, 11-kor kezdtem, este fél 6-ra sikerült is befejezni. :)
Utána viszont hulla voltam: fájt a nyakam-hátam-derekam, úgyhogy le kellett dőlnöm, mint valami vénembernek. :)
Majd' elfelejtettem: reggel azért volt egy Forma-1 Japán Nagydíj is. Vettel nyert, és nem volt rossz. Kubica kiesett, mert rejtélyes módon elhagyta egy kerekét, Hamilton nem esett ki, pedig elszállt a kuplungja, de a futam hőse egyértelműen Kobajasi volt. A Sauber japán pilótája egy hajtűkanyarban csinált hülyét mindenkiből, kb. öt embert előzött meg a pálya ugyanazon a pontján, egyszerűen zseniális volt. :)
A hét? Huh, alakulunk-alakulunk. :) Holnap finn-magyar, szerdán német, csütörtök fodrász, pénteken ETO-Pápa, szombaton pedig buli Zeleséknél. :) Azaz minden nap van valami, nincs mód unatkozni. De az Écsre menés a héten nagyon necces, nem hiszem, hogy összejön... :(
No, de mára asszem befejezem, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Kinek a sara?

Kolontár, Devecser, vörös iszap. Két helység, és egy "fogalom", mely korábban a magam fajta laikus számára jószerivel ismeretlen volt, ma pedig sajnos a hírek fő témája lett.

A kedves olvasó nem egy hírportálra látogatott, így csak a saját véleményemet szeretném leírni a tragédia kapcsán, néhány - nyilván szubjektív - szempontból.
- a címben feltett kérdésre a válasz: jelen pillanatban még teljesen mindegy, ki a felelős. Egyelőre a kármentésen, a nagyobb baj megelőzésén van a hangsúly, utána bőven lesz idő felderíteni, ki tehet róla, hogy ez a szörnyűség megtörténhetett. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ez az egész nem lett volna megelőzhető, vagy legalábbis az esetleges hatások, következmények nem lettek volna csökkenthetők.
- Kommunikáció. A vesszőparipám. Egy szóval: felháborító. A magyar médiát még az "a vörös iszap az EU állásfoglalása szerint nem veszélyes anyag" szöveg uralta, amikor a német hírekben Giftschlamm-ról (mérgező iszap) beszéltek. A helyi lakosságot sem tájékoztatták megfelelően, az pedig egészen tragikomikus volt, amikor az érintett cég egyik képviselője nem mert az emberek elé állni, hanem egy rendőrautóban ülve, hangosbemondón keresztül tájékoztatta a közvéleményt.
- Talán engem nem lehet azzal vádolni, hogy közömbös lennék mások problémái iránt. Az árvizek idején mégis fenntartásokkal fogadtam, hogy az, akinek nincs biztosítása, nagyobb támogatást kap az államtól, mint a "másik oldal". Ezesetben viszont minden segítség jogos, és indokolt. Más a nagyságrend. Sajnos.
- Magyarországról szólnak most a nemzetközi híradások is. Tesóm szavaival élve "Afganisztánt is megelőzzük".
- És úgy összességében: szörnyű ez az egész... Amikor ilyen felvételeket látsz mittudomén Kambodzsából, vagy Thaiföldről, egy laza karlendítéssel elintézed. De Tőled néhány tucat kilométerre? Döbbenet...
Nem ez lett a legösszeszedettebb blokk blogom történetében, és ne haragudjatok érte. De tényleg nehéz szavakat találni...
---
Szürke hétköznapjaimra visszakanyarodva:
Szerdán újabb német órát tartottam, és tanítványommal kezdünk összecsiszolódni. Érdekes volt, jól ment neki, gyorsan tanul. :)
Csütörtökön egy váratlan húzással meló után hazamentem Écsre. Nem nagyon szoktam hét közben kinézni, most mégis megtettem. Ennek persze meg volt az oka, de róla nem szeretnék írni. Legyen elég annyi, hogy egy régi ismerős, aki most kezd visszatérni életembe. És felnézek rá. Mert amit jelenleg véghez visz, az egészen elképesztő...
Szintén csütörtökön történt, hogy kaptam egy SMS-t Adritól, amiben Katával együtt meghívott szülinapi bulijába. Nekem sajnos vissza kellett utasítanom a meghívást, mert ma be kellett mennem dolgozni.
Péntek. Elég furcsa volt. Ebéd után elért a végzet. Fél 3-kor haza kellett indulnom, mert teljesen kidőltem. Nem lustaság: szinte filmszakadás, teljesen elfáradtam, attól féltem, hogy elalszom. Jellemző, hogy hazafelé rossz buszra szálltam, elnéztem a számát. Két óra alatt sikerült is hazaérnem... :)
Este pedig Magyarország-San Marino 8-0. Nem szabad ennek az eredménynek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, még akkor sem, ha ez fociválogatottunk legnagyobb különbségű győzelme 28 év, az El Salvador elleni 10-1 óta. Meg aztán játszottunk már itthon 0-0-át Liechtenstein ellen, kaptunk már ki Izlandtól, szóval óvatosan, de örülök. :) A lentebb említett Szalai Ádám zseniális volt, Dzsudzsák végre a válogatottban is parádézott, és Rudolf sem volt rossz. Kedden Finnországban jól jönne egy bravúrgyőzelem. :)
Ma tehát dolgozni voltam. Ez persze nem lett volna feltétlenül ok egy buli lemondására, keltem már úgy hajnali 5-kor, hogy fél 2-kor értem haza sörözésből. De most tolmácsolnom kellett egy oktatáson, ahol azért valamennyire frissnek kell lenni, ha mondjuk statisztikákat kellett volna pötyögni, akkor ment volna, de így nem. Még nem is az alkohol lett volna a probléma, anélkül kibírtam volna, de nem hiszem, hogy mondjuk éjfélkor ott tudtam volna hagyni a társaságot, ha jó a buli.
A meló? Nem volt rossz, pedig féltem tőle, mert magyarul is elég idegen a téma, és most több, mint 3 órán keresztül minden egyes mondatot fordítanom kellett. Megoldottam, bár szerencsére volt olyan szaki, aki egy-két - szerencsére tényleg nem sok - hülyeségemet magyarról-magyarra fordította.
És egy csaj megkérdezte, hogy mi van a lábammal... :@ Bemutatkozás utáni első mondatként... :(
Délben leléptem, hosszabban nem bírtam volna ki. Pihentem egyet, most majd eszek valamit, és nekiállok a megszokott fordításnak. Meg háttértévé. :)
Holnap reggel ismét korán kelek, F1 Japán Nagydíj lesz. A mai időmérő elmaradt, mert elmosta az eső. Majd futam előtt pótolják...
Utána fordítok, pihenek, teljesen passzív leszek... :)
A jövő hét? Lesz tanítás, meg válogatott meccs, meg ETO-meccs, és még az is lehet, hogy Écsre is megyek. Mármint hétköznap - is -. De ez majd kiderül. :)
További jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Végre szimpla, idézőjeles problémák

No, a tegnapi tervet teljesítettük, délután hét oldalt sikerült megírnom a fordításból, nagyon büszke voltam magamra, és még pihenésre is jutott idő.
Az alvás nem nagyon jött össze, fél 1-ig olvastam, akkor is azért tettem le az újságot, mert tudtam, hogy 5-kor kelni kell... De még egy darabig nem aludtam el...
Van egy-két gondom. De ezek most végre valahára apróságok, nevezzük őket inkább "gondoknak". Így sokkal jobb. És még hozzá tán véletlenül sem tűnök hisztis pi... Hm.. Szóval hisztis köcsögnek. :)
Szóval:
- Kivették az analóg kábel tévé-szolgáltatásból a német RTL-t. Ami egy kisebb katasztrófával ér fel, elég sok műsort követek ott kisebb-nagyobb rendszerességgel, és a Forma-1-es háttérinfók is nehezen pótolhatók más forrásból...
- Mondtam magamnak semmi gond, megnézem, hogy digitálison van-e. Jó rég használtam, így újra frissítettem a rendszert, de se kép, se hang. Valószínűleg szerelőt kellene hívni, de én aztán ugyan nem fogok, nincs kedvem és energiám még ezen is parázni. A havidíj meg remek. Kézenfekvő lenne állandóra beiktatni egyébként, de a videóról és a PlayStation-ről sajnos nem tudok lemondani... :/
- Baromira idegesít a bújtatott reklámok tilalma. A héten volt egy riport egy magyar élelmiszer-bolt láncról, amelynek dolgozói segítenek az árvízi újjáépítésben. A cég logóját persze ki kellett takarni, még akkor is, ha mindenki láthatta, hogy a CBA-ról volt szó. Néha eljutok ennek a hálózatnak az üzleteibe, de ez teljesen független attól, hogy láttam-e a hírekben az emblémájukat, vagy nem...
Vagy az Oktoberfest. Hofbräu sört ittak, de azért el kellett takarni a korsó közepét. Nem értem, mire jó ez? :)
- Jaj, majd' elfelejtettem: kicsit meg voltam zavarodva a választások kapcsán: azt hittem, megyei önkormányzati listákra is most kellett volna szavazni. De nem, az megtörtént áprilisban. Vagy tévedek? Már én sem tudom... :D
És itt a tegnap említett honlap, ha kíváncsi vagy, mely párt áll legközelebb gondolkodásmódodhoz, itt megnézheted. Kissé Budapest-centrikus, de érdekes... :)
Jaj, meg beszélgettem egy lánnyal kissé "intim" dolgokról, és részben ezzel kapcsolatban írtam neki utána egy SMS-t, amit nem kapott meg, legalábbis nem kaptam visszaigazolást... Hol bolyonghat az üzenetem? :D
---
Ennyit a gondokról. Ilyenekkel tényleg elvagyok. :)
Amúgy meg:
Apropó Oktoberfest: Németország jó hely, Münchenre is kíváncsi lennék, a sörrel sincs bajom. Talán ezt a sörfesztivált is megnézném egyszer, de egyrészt tartok a túl nagy tömegtől, meg ugye a WC-k elérése is fontos szempont. :) Egyébként pedig: 9 euró egy sör: ha már ott vagyok, és van rászánható pénzem, belefér. De a tegnapi Naplóban volt olyan srác, aki 8-10 elfogyasztott liter (!!!) sörről beszél, ami döbbenetes mennyiség- most a pénztől eltekintve. Ott ráadásul 13%-os "spezialität"-et mérnek, ami... Az már elég brutál lehet, na... :)
Ferencváros-Jógazdabank-Győri Audi ETO KC 23-30 (13-12). Ennyi. Ehhez nem fűznék többet, mindent elmond. Tényleg tartottam a meccstől. :)
És ennyi volt a Goszi mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Anyasági pör

Azon gondolkodtam, hogy nem unalmas-e, hogy mindig ugyanazokon a témákon "feszülök". Aztán arra jutottam, hogy nekem nem, a néha idetévedők sem, a rendszeres olvasók pedig majd csak jelzik, ha valami nem tetszik nekik. :)

Egyébként valaki mondta nemrég, hogy kommentelne ő, ha tudná, hogy hogyan kell. Nos, ez egyáltalán nem bonyolult, a megjegyzések számára kell kattintani, onnan már nagyon egyszerű a történet.
Október 1. pénteken volt tíz éve, hogy bátyám belevágott a "külföldi munkavállalós"-kalandba. Aznap indult Németországba. Huh... Az egy felejthetetlen hétvége volt. Előtte való nap Republic-koncerten voltunk Nyúlon. Hajnalban hazatérve megnéztük a sidney-i olimpia vízilabda-döntőjét, ahol legázoltuk az oroszokat, meg persze a dánok elleni női kézilabda döntő, amit valami hihetetlenül tragikus módon sikerült elveszíteni. No, és ezek után tesómat családunk egy ismerőse vitte ki új "állomáshelyére". De ez már egy másik történet...
És hogy minden mindennel - legalább egy kicsit - összefügg? Mostanában egyre többet jár az agyam ezen a netes vs. személyes ismerkedés dolgon, elkezdtem keresgélni olyan lányokat, akiket az évek során a világhálón ismertem meg. Persze olyanokat, akikkel ma már nem tartom a kapcsolatot. Hiszen Melindával például már a tizenegyedik évünket tapossuk. És nem, nem Miklós ő, egészen biztos. :)
Na, szóval az egyik ilyen lányt máig emlegetjük a családi legendáriumban: őt mentem meglátogatni Pestre, és az útra vettem egy HVG-t. És abban az újságban volt egy hirdetés, melyre jelentkezve tesóm ki tudott menni Svájcba dolgozni. Egy holland munkaközvetítőn keresztül. A csaj pedig a facebook tanulsága szerint jelenleg épp Hollandiában él. Még nem jelöltem be, de majd szerintem be fogom, de írok is neki. És majd mesélek is róla. :)
Huh... Péntek... Szeretem a péntekeket, általában gyorsan telnek, de az utóbbi időben egyre gyakrabban megesik, hogy ebéd után bejön egy olyan munka, ami még egy erőteljes, heti utolsó, hát közepére nem kívánt erőfeszítést követel meg az embertől... Mosott sz*rként tértem haza... :/ De nem baj, nem volt unalmas, az biztos. :)
Péntek este tehát kimentem Écsre. Tévéztem, olvastam, filmeket másoltam DVD-re. A hétvége főszereplője a macskánk volt. :) Ez a lökött dög egyfolytában cipelteti magát apámmal. :D Mármint apu leviszi a fát a kazánba, ő pedig beugrik az üres fülesbe, így juttatva el magát a-ból b-pontba.
Emellett minden jel szerint egy eltitkolt terhesség után odakölkedzett a szomszédba. Szomszédaink szerint viszont kandúrjuk nem a mi macsekunkkal szűrte össze a levet, így egyelőre az anyaság, és a "tartásdíj" kérdése lóg a levegőben.. :D Hogy mik vannak... :O
Horst Fuchsot pedig Topshop reklámban láttam felbukkanni: ez a vég kezdete... :/ Ráadásul nem is főszereplő, és valami borzasztó hülyén szinkronizálták... Egyfolytában hümmög... :/ :D WS forever! :)
Tegnap este az ETO-meccsre visszajöttem. Egy egész jó meccsen 3-3-at játszottunk a Haladással, de az egy ponttal nem megyünk túl sokra. És az is tény, hogy ezt az egyet is a bíró jóindulatának köszönhetjük, a Halinak ugyanis egy teljesen szabályos gólját érvénytelenítették.
Most szünet lesz, jövő héten válogatott meccs.
A Gyirmót az NB2-t egy meccsel kevesebbet játszva vezeti, a Veszprém férfi kézisei pedig a BL-ben a világválogatottal felérő Hamburgot verte. Az ETO lányai este a Népligetben a Fradival játszanak, hosszú idő után féltem őket egy magyar bajnoki előtt. De azért bízom a győzelemben.
A meccs alatt és után egyébként söröztem, és popcornt nassoltam, majd a Tony Curtis halálának apropóján leadott Van aki forrón szereti-n aludtam el. Nem rossz film, sőt nagy kedvenc is, meg régen is láttam, csak fáradt voltam.
Reggel elsétáltam szavazni, hazafelé pedig az ETO Parkban vettem Nemzeti Sportot.
Találtam egy honlapot, amin 30 kérdésre válaszolva megtudhatod, hogy melyik párt áll hozzád a legközelebb. Kissé Budapest-centrikusak a kérdések, de a végeredmény reális, mármint az én pártpreferenciámat lefedi. :) De erről többet nem írok, mert kampánycsend van, és hát Ti sem akarhatjátok, hogy elsötétítsék a GosziBlogot. :D
Ma picit dolgozgatok a fordításon, meg tévézgetek, kimozdulást már nem tervezek.
Aztán holnap hétfő... :/
További kellemes hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)