"Szia, Husom!"

A blogolás alapvetően jó dolog. Én szeretem. De néha ráfér az emberre egy kis "alkotói szünet". Csütörtök-pénteken talán már lett volna időm írni, de nem akartam. Hagytam, hogy "ülepedjenek" gondolataim. Valami sokkal visszafogottabban jelenik meg, mint eredetileg gondoltam, más pedig egyáltalán nem. GosziBlog Light. :)
Legelőször is:
"Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem (...)"
Részlet egy Quimby-számból, és egyben a hét fő-fő tanulsága. Fura, ezt a dalt legelőször bátyámék lakodalmában hallottam, pedig annyira azért nem illett oda. Elengedésben az utóbbi években egészem profi lettem. Nincs mit tenni, ez az egyetlen értelmes megoldás. Az más kérdés, hogy elengedés és elengedés között is lehet különbség.
Akkor hát nézzük! Szerda: Dreher, Debrecen-ETO. 0-0 a vége, meggyőződésem, hogy közelebb álltunk a győzelemhez. Egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Röhög. :D A meccs után az egyik srác megígérte, hogy hazavisz, ehhez képest a Matáv-klubban kötöttünk ki. Még egy utolsó sörre, cimbi pedig rákattant a játékgépre. Én pedig a krupiélányra. De mivel erősen "mission impossible" volt a helyzet, inkább hazajöttem.
Csütörtök: bementem Anyumhoz kórházba. Keine Panik: az a munkahelye. :) És az ottani újságosnál épp Móni volt szolgálatban. És a címben szereplő mondattal köszöntött. Hm... Már szerintem többször meséltem róla. 2005 szilveszterén ismertem meg. Afféle "kabalám" lett. :) Mármint a szilveszterezésből hazatérve meglátogattam őt akkori új munkahelyén a plázában. És aznap hívtak fel engem a teleshopból, és lett munkám fél év álláskeresés után. Akkori barátja később elmesélte nekem, hogy olvasta iwiwes levelezéseinket - hm...:/-, és szerinte szerelmes voltam Móniba. Erről szó sem volt. De mindenképpen új érzéseket hozott az életembe. Volt, hogy MSN-eztünk, közölte, hogy átjönne egy üveg borral. És átjött, és megittuk, és jó volt. Vagy amikor egy pizzériában dolgozott, a zenegépben matattam, de nem találtam, amit kerestem. Odajött, és kapásból kiválasztotta a keresett zenémet. Azt, amire akkor szilveszterkor akkorát buliztunk egy bakonybéli kocsmában jägerezve. "Sárgán virágzik a tök..." :D De komolyan: odafigyel rám, emlékszik dolgokra velem kapcsolatban, és ezt sajnos nagyon ritkán tapasztalom. Pár szót váltottunk, és megvettem a II. világháborús sorozat legújabb kötetét. "Köszi, kisszívem!" :) Ja, és sokszor megkapom, hogy mindig "fiatal csitrikkel" "kezdek". Hm... Tényleg vannak az ismerőseim között nálam jóval fiatalabb lányok. De semmiképpen nem csitrik. És nem kezdek velük. Még ha ez nem mindig feltétlenül rajtam múlik... :D Na de a lényeg: Móni nálam két évvel idősebb. :)
És Anyu irodájában felejtettem a telefonomat, a plázából mentem vissza érte. Anyu akkor már buszon, iroda zárva. Huh, de meg voltam ijedve. Egyáltalán nem vagyok fontos ember, hogy ne lennék meg telefon nélkül, de akkor tényleg nagyon kellett. Meg Anyu is biztos frászt kapott volna, ha nem ér el. Éljen a takarítónéni, aki beengedett az irodába. Meg az a valaki, aki nyitva hagyta a folyosó amúgy beléptetős bejáratát. :)
Ezután még hiteltémában találkoztunk Nikivel. A megtakarítással kapcsolatos szerződéshez töltöttük ki az egészségügyi lapot. Jaj, gyerekek, az nagy LOL volt. :)
- Egészséges vagyok-e? -Mi számít betegségnek?
- Volt-e műtétem, táppénz-ellátásom, tartós orvosi kezelésem, autóbalesetem? Igen.
- Volt-e a családban daganatos beteg, szívbeteg, öngyilkos? Mindhárom.
Igen válasz esetén természetesen kéretik részletesen kifejteni. Sírva röhögtem kínomban... :)
Pénteken semmi extra, "csak" Katával Alpesiztünk meló után, aztán befutottak tesómék, dumáltunk vagy hajnali egyig.
Ja, és majdnem agyoncsapott a buszmegállóban egy teherautóról leeső matrackupac. "Bocs..."- mondta a kiszálló sofőr. "Semmi gond, megesik néha, hogy az emberre a buszmegállóban ráesik valami!"-válaszoltam. Abba már nem mentem bele, mekkora szerencse, hogy a cucc, nem a közeli körforgalomban szabadult el...
Tegnap pedig Écsre mentem ebédelni. Délután meg Győrújbarátra Balázs kézimeccsére. Nyertek az egyetemisták ellen, így az ifi NB2-ben ezüstérmesek lettek.
Eztán hazajöttünk busszal. Meki-Dreher-Smuki volt a sorrend. A BL-t az Inter nyerte, teljesen sima volt. Mourinhót utálom, de egy zseni. És megy a Realba... :/
Abszolút jó kis este volt, semmi rövidital, szolidan iszogattunk, komolyakat és kevésbé komolyakat beszélgettünk, jól éreztem magam.
Ma a szokásos benzinkutas köröm volt, délután majd ETO-Vidi. Tíz busszal jönnek a fehérvári drukkerek, finoman szólva sincs jóban a két tábor. Ha nyernek, és a Debrecen veszít Kecskeméten, bajnokok. Nekünk viszont a harmadik helyünkhöz elengedhetetlen a győzelem. Kemény lesz...
Holnap aztán újra Écs, nagybátyámék jönnek látogatóba. El sem hiszem. :) Estefelé visszatérek, és kezdődik egy újabb hét.
Puszik, pacsik, jók legyetek...