Alfahím faszagyerek - egyfajta utószó az előző bejegyzéshez

Tegnap is belefogtam egy bejegyzésbe, de elakadtam vele, nem tudtam befejezni, így hát töröltem. Ma viszont újra nekiveselkedek, meglátjuk, mi fog kisülni belőle.
Szóval... Először picit csatlakoznék az előző bejegyzéshez. A "könyv" cíne a Casanova-titkok, rengeteg megfontolandó gondolattal, érdekes esetekkel... Sok esetben magamra ismertem, többnyire persze az elkövetett és elkövethető hibák kapcsán, de nagy meglepetésre találkoztam olyan dologgal is, amit teljesen spontán módon alkalmaztam eddigi életem során. A mű "nyerő taktika"-ként említi, nálam teljes sikertelenség...
És hát picit szkeptikus vagyok. Az írás stílusából süt a beképzeltség, a nagyképűség, amit én akkor is utálok, ha - úgymond - "van mire".
És a könyv is említi, hogy a benne leírtakat betartva mindenkiből nőcsábász Casanova, vagy ahogy legutóbb írtam: "kúrógép" lehet... Hm... A kijelentés legalábbis necces. Másrészt nekem nincsenek ilyen irányú vágyaim. Hogy mit szeretnék? Pár év múlva boldog, kiegyensúlyozott, átlagos életet élni. Egy - talán - jó értelemben vett átlagos pasiként egy ugyancsak jó értelemben átlagos nő mellett, egy-két gyerkőc édesapjaként. Ennyi, és nem több, amire én személy szerint vágyom.
Jó pár évvel ezelőtt úgy voltam vele, tök jó lenne, ha valamivel előbb lehetnék apa, mint anno saját apám. Ő 33 éves volt, én most 28 vagyok. Tehát ha úgy vesszük, van még időm, bár már annyira azért nem sok... :) Hm... Arra viszont kíváncsi vagyok, mikor leszek nagybácsi. :) Tesómék még jövő keddig Barcelonában vannak, ha esetleg jövő nyáron megszületne az unokaöcsém/ húgom, akkor nagy valószínűség szerint Katalóniában fogant meg a pici... :D (amúgy Editék kedden bejutottak a Barca-Dinamo Kijev meccsre... Mázlisták...:P)
Na, de vissza is az eredeti témához. Furcsa módon kis koromban, amikor kezdtem kapizsgálni, hogy bizony nem a gólya hozza, és létezik az öröklés fogalma is, azon agyaltam, hogy mi lesz, ha nekem is sérült gyerekem fog születni. Aztán persze anyuék elmagyarázták, hogy ettől az egytől nem kell tartani, mert teljesen egészséges magzatként, egy orvosi műhiba (baki?) miatt jöttem sérülten a világra. (Erről majd valamikor mesélek bővebben...). Tehát nem öröklődik. Az más kérdés, ha addig eljutok, hogy "apajelölt" leszek, valószínűleg ilyen előzmények után bele fogok dögleni az izgalomba. Mondjuk bárcsak tartanánk már ott... :P
Hogy zavar-e az, hogy sérült vagyok? Azt nem mondtam, hogy megszoktam, mert nincs összehasonlítási alapom. Elvagyok. De azt sem mondhatom, hogy nem zavar. Hogy a francba ne zavarna? Bizonyos tekintetben a szó szoros értelmében korlátozottak a lehetőségeim az élet egyes területein. Viszont furcsa, de sok mindent nem éltem volna meg és át, hogyha nem így születek, hanem azt az életet élem, ami mindenki számára természetes. Ez hülyén hangozhat, de teljesen igaz, máskor majd erről is olvashattok bővebben.
Nem csak az fontos kérdés, hogyan állok saját fogyatékosságomhoz, hanem az is, hogy hogyan viszonyulnak hozzám mások. Ha nagy ritkán új ismeretséget kötök, valamit meg szoktam figyelni: milyen gyorsan vetődik az fel, hogy miért vagyok mozgássérült, meg mi van a lábammal, meg hasonlók... Van, akinél bizony már az első három hozzám intézett kérdés között szerepel. Na, ő az, aki nálam elásta magát. Mert nem rám, az emberre kíváncsi, hanem arra a furcsán mozgó valamire, ami előtte szédeleg. Igazságtalan vagyok- mondhatod erre, hiszen nem mindenkinek élnek a környezetében sérültek. Szerencsére ez igaz is. De legyünk már egy kis tisztelettel egymás érzései iránt... Vagy rosszul gondolom?
Próbálok teljes életet élni. Szoktam focizni, táncolni, és tudok úszni is. És furcsa, ha egy olyan ember, aki engem ismer, engem napi szinten lát, ezen meglepődik. Azt egy szóval sem mondom, hogy úgy focizok, mint Beckham, úgy úszok, mint Cseh Laci, vagy úgy táncolok, mint mittudoménki. De szeretem ezeket csinálni, és baromi furcsa, hogy ez meglep embereket. Mert ha egy ismerősömnek leesik az álla a csodálkozástól ezeket a dolgokat hallva, mit várjak el egy idegentől, akihez esetleg tök ismeretlenül megyek oda? Hogy tudjak úgy magabiztos lenni? (Figyelem! Ha ebben a bekezdésben magadra ismersz: semmiképpen nem személyeskedni akarok, a jelenséget szerettem volna megemlíteni...)
Tegnap MSN-en beszélgettem két kedves lánnyal, Adrival és Esztivel. Adri egyik haverom barátnője, és pont tegnap ünnepelte 20. születésnapját. Ezúton is sok boldogságot kívánok neki. :)
Esztiről már szerintem meséltem. Annak idején a teleshopban dolgoztunk együtt, és ő egy nagyon bátor lépésre szánta el magát: Írországba ment, ahol stewardess-ként dolgozik, repked Európa-szerte, de azért annyira nem irigylem, mert a legtöbb városból bizony csak a repülőteret látja.
És vele kapcsolatban van egy kedves történetem. Lehet, hogy már meséltem, lehet, hogy még nem. Azért leírom most is. :) Szóval. Két évvel ezelőtt tesómnak szerveztünk egy szülinapi bulit a Gyertyafény étterembe. Ott volt Eszti is. Khm... Ja, szóval tutyimutyiságomra jellemző, hogy az Edittel lassúzó bátyám küldött lassúzás közben egy smst, aminek szövege ennyi volt: "Kérd fel az Esztit!" Én felkértem. És táncoltunk. Méghozzá elég sokat. És a végén, Eszti a rá jellemző kedves, de vagány stílusában megjegyezte, hogy "Jó volt, de van még mit csiszolni a tánctudásodon!"
Ez a mondat akkor nagyon jól esett... Nem akarom túlmisztifikálni, meg belemagyarázni dolgokat... De nem kezdett el fikázni, nem mondta, hogy "Ahhoz képest, hogy...", hanem elmondta őszintén a véleményét, viszont a "többi" pasival "egyenrangúvá tett. Én legalábbis úgy éreztem akkor... :)
Szóval ennyi... Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy változnom kell. Személyiségemnek, életfelfogásomnak, szinte mindennek. Ezen a téren kicsit negatívan látom a dolgokat, de aki ismer, talán tudja, hogy egy alapvetően vidám beállítottságú srác vagyok.
Igyekszem változ(tat)ni, odafigyelek az engem érő kritikákra is. De próbálom észrevenni a pozitív jelzéseket is.
Létezik egy gyakran hallott szófordulat. Én is gondoltam már ezt lányról, sőt, van akiről ma is ezt gondolom:

"Nálam Te jobbat érdemelsz!"

Viszont már ismerem a folytatást is:

"De melletted felülmúlom önmagam!"

Valahol itt tartok Most. A folytatás? Majd kiderül... De az biztos, hogy meg fogjátok tudni... ;)
És a végére egy kis sport:
Forma-1: elindult az "átigazolási időszak"a Forma-1-ben. Alonso, ahogy várható volt, 3 évre a Ferrarihoz szerződött. Ha együtt tud majd dolgozni a csapattal, sok sikert érhet el, újabb "arany korszak" várhat a tifosikra. Kimi állítólag a McLarenhez igazol. Kicsit féltem. Nem attól, hogy Hamilton agyon veri, erre nem fog sor kerülni. De a wokingi istálló teljesen Lewisra épül, nem tudom, ezt Kimi hogy viseli majd. Kubica foglalhatja el cimborája, Alonso helyét a Renault-nál. Itt még tippelni sem merek a váltás végkimenetelére.
Rosberg és Barrichello helyet cserél: Nico a Brawn-hoz, Rubens a Williamshez kerülhet.
Ezek persze- Alonso kivételével - még nem hivatalos információk. Azért kiváncsi vagyok, mennyi fog közülük megvalósulni...
Foci: A Loki itthon kapott ki a Lyontól BL-meccsen 4-0-ra. Ez a realitás. A Lyon azt csinált, amit akart. A Debrecen talán mezőnyben nem is vallott szégyent, de a három gól pontrúgásból, és a kapusbaki sok volt...
U20-as válogatott: szégyenteljes vereség, 3-0 Honduras ellen, majd 4-0-ás siker Dél-Afrika válogatottjával szemben. Ha szombaton nyerünk az Arab Emírségek ellen, csoportelsőként mehetünk tovább... Szerénynek kell maradni, jó lesz az... Remélem... Ja: Gosztonyit az ETO-ba! MOST! :D
ETO: sima 5-1-es MK-siker Ajkán, szombaton meg a Paksot fogadjuk. Utána meg a Dreherben nézünk Újpest-Fradit. Ez a derbi még nekem is hiányzott... :)
Pénteken meg lehet, hogy buliba megyünk Katával. Ez még nem 100%, de azért remélem, sikerül összehozni... :) Akkor viszont megint nem leszek valami sokat Écsen, az ősöknél... :S Főleg, hogy a hétvégén Forma-1 is lesz, Japán Nagydíj...:)
Holnap pedig meló után végre újra védek! Ez tök jó várom...
Egy dolog, ami miatt picit tartok tőle, az a több, mint egy év kihagyás... De megoldom... :)
Na, befejeztem, mielőtt még sok lenne belőlem! :)
Jók legyetek! ;)