Harmincas hetvenes

Vasárnap a bejegyzés megírása után a terveknek megfelelően megsütöttem a lasagnét. Aztán a terveknek megfelelően nem csináltam semmit. Messenger, tévé, pihi. Érdekes volt, facebookon több, a bejegyzés témájába vágó reklámot kaptam. Instant kávé, fordítóiroda... Szerintem megfigyelnek. Külön köszi Csabinak, aki a kávéfőző vízkőmentesítése terén látott el gyakorlati tanácsokkal. Jelentem, sikerült!:)

Szó volt róla, hogy a fősulis évfolyamtalálkozó alkalmával Sokorópátkán szállunk meg. Érdekes lett volna. Emlékeim szerint egyszer jártam a faluban. Tavaly egy futóversenyen. Ja nem: kb. 1992-ben egy esküvőn. 

---

Hétfő. Sima kelés, sima nap. 

Golden Globe-díjat kapott a Saul fia című film, és időközben az Oscar-díjra is jelölték. "Természetesen" megindult a zsidózás, meg a hungaristázás, meg ilyenek... A film sikerének természetesen örülök. Azt mondjuk nem tudom, hogy meg fogom-e nézni. Anno, amikor a Kisalföldnél voltam gyakorlaton, megnéztük a Sorstalanságot, annak is napokig a hatása alatt voltam. Ja, és megjelent a Mein Kampf mintegy 2000 oldalas kritikai kiadása. Érdekelne. Magyarul. 

Hm... Nem tudom, van-e jelenleg ismerősöm a Kisalföldnél, aki esetleg olvassa e sorokat. Légyszi dobjon egy privit! Köszi!:)

Este elkezdtem nézni a magyar-görög vízilabda-meccset. Egészen döbbenetes volt a végjáték. De nem láttam, mert Kék fényt néztem.

---

Kedd. Háromig voltam melóban, kollégám hazadobott. Pihengettem, este meg ETO-Érd női kézilabda meccset néztem. Nagyon izgibizgi volt.

Évek óta HVG-előfizető vagyok, és természetesen a facebook-oldalukat is követem. A kommentelők viszont készek... "Migránsok molesztáltak nőket több német nagyvárosban szilveszterkor" a hír ugye, és akkor leírja baszki, hogy adjunk már nekik időt a beilleszkedésre, hadd szokják a mi kultúránkat. Jó, adjunk, természetesen. De ne legitimáljuk már a faszságot! Németországban van olyan uszoda, ahonnan további intézkedésig kitiltották a helyi menekülttábor lakóit. Egyszer az élményfürdőben mellettem öltözött egy csaj, nem zavartatta magát. Azon gondolkodtam, hogy őt megverték volna, mert szégyentelen céda, vagy csak megerőszakolták volna, mert miért ne. Vagy mindkettő. Ez természetesen irónia. És természetesen nem minden menekültre vonatkozik....

A másik: alkotmányellenes, hogy a szórakozóhelyekre ingyen engedik be a nőket. És akkor a kommentelő beírja, hogy ő be is záratná az ilyen helyeket. A fiatalember a profilképen rózsaszín ingben látható, adatlapja úgymond "melegséget áraszt". Ehh... Nesze neked, szingli-adó..:D

---

Szerda. Egy újabb viszonylag nyugis nap után Baluval megejtettük az első idei németórát. Meg egy picit játszottam Kolos babával.:)

Hazatérve kávé, pihi. Májkrémet vacsoráztam, és nagyon finom volt..:) Meg magyar-orosz vízilabdameccset néztem, az első félidő igen necces volt, a vége sima...

Írt egykori általános iskolai igazgatónőm, Sári néni. Nagyon tetszik neki a cikk, amit írtak rólam a lányok. Tudtaaaam...:) 

Kellene neki magamról egy-két képet küldenem. Nagyon kevés vállalható kép van rólam. Vagy sör van a kezemben, vagy hamburger...XD

Elküldtem azt, amit a lányok beszúrtak a cikkbe, meg amin velük pózolok a Móra-suli előtt.:) 

---

Csütörtök. Úgy volt, hogy meló után megyek az Árkádba telefont venni. Aztán jól nem mentem. Kollégám dobott haza, aztán egy jó másfél órát aludtam. 

Aztán tévé, lakótársammal kávé, este meg az Év sportolója-díjátadót néztem. Az Év edzője Dárdai Pali, az év csapata pedig a labdarúgó-válogatott lett. Öröm, boldogság...:)

Az év sportolónője díjat természetesen Hosszú Katinka kapta, de nem ő, hanem édesanyja vette át a díjat. Ő versenyen volt/van az USÁ-ban. 

Ehhh... Az úszószövetség sajtófőnöke beismerte, hogy Kiss Laci bácsit direkt küldték az elhíresült sajtótájékoztatóra, a kedélyeket felkorbácsolandó. 

Az az állítás pedig nem fedi a valóságot, hogy Katinka engedély nélkül versenyez Amerikában, mert a szervezők e-mailben kérték ki a magyar szövetségtől. 

Ha pedig nem tudtak róla, az külföldi vélemények szerint doppingolás veszélyét is felveti. Persze a doppingellenes szövetség is kiadott egy közleményt, hogy a magyar úszószövetség hónapokra előre ismeri a versenyzők programját. Te érted ezt? Én nem. De én agysérült vagyok. 

Más. Mókás, amikor amikor egy leányzó tök lelkesen rám köszön. Amikor a baráti körébe tartozó emberkékkel jóban voltam, a köszönés nem volt ilyen lelkes. Na mindegy...:D

Egy ismerős leányzó küldött egy vicces képet, azzal a szöveggel, hogy arról a MI humorunk, az ÉN humorom ugrott be neki. Ez aranyos...:)

---

Péntek. Amióta facebookon napi bontásban meg lehet nézni az emlékeket, rá kellett döbbennem, hogy enyhén hasonló periódusokon tudok keresztül menni. Adott zenét, idézetet adott napon más-más évben is megosztottam. Ez kemény.:)

Ebéd után leléptem melóból, és az Árkád felé vettem az irányt. Először vettem magamnak egy fülest. Aztán Spar. Belépéskor bejelzett a lopásjelző. Leültem, és kivettem a cipőmből a benne felejtett biszbaszt. Utána rendben voltam. 

Aztán Vodafone. Vettem új telót, ráadásul kedves cimborámnál. Barni fiatal barátom írta, hogy felesleges privát üziben megírnom neki, hogy milyen telefont vettem, mert a blogról úgyis meg fogja tudni. Úgyhogy nem fogom leírni.:P A 3. Samsung okostelefon került a birtokomba. És nagyon jó, gyors, mint az állat. És tegnap reggel töltöttem, és még mindig 28%-on van.:) 

Virtuális élettársam is a héten vett telefont. Közölte is velem viberen, hogy telefonvásárlás pipa. Ugyanígy akartam cselekedni, de megelőzött, rám írt messengeren, hogy vettem-e telót. Kb. két percen múlott.:) Telepátia. Apropó telepátia: a telefonhoz vett tok, amellett hogy zöld, még egy T betű is van rajta. Ezt csak itthon vettem észre.:D Azaz nincs semmiféle összefüggés virtuális élettáram monogramja, és a betű között. Egyébként meg: telefon, tok, vagy éppen t-mobil. Miért érzem úgy, hogy ez még téma lesz?:D

Telefonbizergálás közben pihengettem. A vacsora pedig kefir volt. Nagyon jól esett, finom volt. Már régen akartam venni, csak mindig elfelejtettem. Most nem. Amúgy egészséges. Szalonnát ettem hozzá.:D

---

Szombat. Teszteltem új telefonom szundi-funkcióját. Működik.:) Eredetileg a 10.45-ös busszal akartam kimenni Écsre,  (megj.: most kaptam SMS-t a vodafone-tól, hogy értékeljem ügyintézőjük munkáját. Ment a 10-es..:D), de eltollászkodtam az időt. A déli buszt meg lekéstem, így a 13.00-ással mentem ki. 

Édesanyámnak volt egy olyan szokása, hogy megfogta az arcomat, és mondta hozzá, hogy "Duddancsképű!" :) A vasútállomáson lévő dohányboltban olyan de olyan szép arca volt az eladócsajnak, hogy ez beugrott. Nem, nem azt állítom ezzel, hogy nekem szép arcom van, Isten ments..:D De a szavam elakadt...:)

Écsen pedig a buszról velem leszálló csajszi popsija állított már-már kulturális kihívás elé. Ha érted, mire gondolok...:D Sajnos útközben megálltam szusszanni, így szem elől tévesztettem...:( 

Nem sokat voltam apámnál, de nem volt semmi extra, picit beszélgettünk. Főzött nekem levest.:O Hát mit is mondhatnék? Köszönöm...:)

Ezeket a képeket pedig anno Anyu rakta ki a szobájukban. Ez a tablókép nagyon gáz... És nem sokat változtam...:D

A 16.10-es busszal visszajöttem. Ami már 16.07-es, de legalább 10-re odaért.:) 

Visszatérve főztem kávét, meg pihentem, meg tévéztem, meg gépeztem. 

Este a mórás lányokkal egyeztettük a jövő szombatot. Vagyis nem teljesen, de mindenesetre jól eldumáltunk...:D

---

Ma. Felkeltem, kávéztam, blogbejegyzést írok. És ennyi lesz a nap. Meg mosás, meg pihi. 

Jövő hét? Lesz két német, szombaton meg program. De azt mindjárt leírom.:)

*

Az a nagy büdös helyzet, hogy igazolást kellene szereznem arról, hogy akkor is fogyatékos voltam, amikor úgy tudtam, hogy ezért nekem nem jár semmiféle támogatás. Mókás, nem? Amúgy tud ebben valaki segíteni? És tudnám véglegesítetni az állapotomat, hogy ne kelljen 2-3 évente felülvizsgálatra menni?

Sokak szemében én vagyok "a fogyatékos". Erre szoktam mondani, hogy jó, de emellett némettanár is vagyok, meg keresztapa is vagyok, meg pl. "fodbalhuligány" is vagyok. 

Na... Jövő szombaton az Apáczaira vagyunk hivatalosak a mórás lányokkal, a Velünk élő másság-projekt zárórendezvényére. A vicc az, hogy én hónapok óta pont azt szeretném megmutatni nekik, hogy nem vagyok más, tökugyanolyan vagyok, mint ők. Na jó, ők szebbek.:)

Utána szombaton fősulis évfolyamtalálkozó van tervben. 

A rákövetkező héten meg pici Mark első születésnapja. 

Az azutáni héten pedig Csorna-ETO. Jó volna ott lenni. 

Szerintem egész mozgalmas időszak következik.:)

*

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Pop, csajok, satöbbi

Az elmúlt több mint hét év alatt nem kizárt, hogy adtam már meg bejegyzés címeként egyik kedvenc filmem címét. De most tényleg nagyon aktuális.:)

---

Az előző posztban elfelejtettem megemlíteni, hogy a Kislány a küszöbön című filmben ráakadtam egy régóta keresett zenére. Lakodalmi nyitótáncokban, vagy ilyen boldogságos-szerelmes bejátszások aláfestéseként szoktam vele találkozni. Nagy kedvenc, íme!

---

Szerdán a bejegyzés megírása után semmi különös nem történt. Pihi, tévé, messenger. 

Ja, és elkezdtem elemet keresni az orrszőrnyíróba, mert nem működött. Már vagy 10 perce keresgéltem, amikor egyszer csak magától elindult az íróasztalon. Hát beszarás, nagyon megijedtem...:D

A kávéfőzőt meg elkezdtem vízkőteleníteni, de igazából szerintem nem volt sikeres a művelet.

 Lefekvés után meg olvasnivalót kerestem, és valahogy épp Hosszú Katinka dedikált könyve akadt a kezembe. Persze elkezdtem újra olvasni. Nem titok, a dedikáláskor nagyon szimpatikus volt nekem, azóta még nagyobb figyelemmel követem pályafutását. Most viszont aggódom. Persze, igaza van abban, hogy kiáll a saját érdekei mellett. De kulturáltan vitatkozni, más emberekkel szóba állni azért nem ártana. Tegnap megosztottam facebookon a paralimpiai bajnok Pásztory Dóra írását. Kálnoki Kis Attila egykori öttusázónk gondolatai sem kevésbé tanulságosak.  Szerintem mindenképpen érdemes elolvasni. Az utolsó mondatban minden benne van: "Ha Shane – és Katinka – nem lesz hajlandó kompromisszumra, továbbra sem lépnek a tárgyalás útjára, még jobban megroggyanhat mindkét fél. A riói olimpia előtt hét hónappal ennek senki sem örülne."

--- 

Csütörtök. Az első idei munkanap. Lájtos, amolyan formába hozós. Tettem-vettem, nem unatkoztam. Aztán napközben kaptam egy SMS-t, hogy egy telefonszámlát elfelejtettem befizetni. Visszakerestem a telefonomban, és rá kellett jönnöm, hogy és tényleg ám... Így aztán meló után bementem a plázába a vodafone-üzletbe. Jó sokat kellett várni, de szerencsére nem unatkoztam, mert egy kollégám is ott volt a párjával. 

Aztán sorra kerültem. A történet nem indult valami egyszerűen, mert elfelejtettem az ügyfélkódomat. Egy korábbi PIN-kódomra gyanakodtam, de nem jött be. Aztán a másik tippem sem. Szóval csináltunk új ügyfélkódot, de persze az sem volt egyszerű, mert a személyi igazolványom száma is változott időközben, és azt is módosítani kellett. 

Az ügyintéző csaj egyébként nagyon szimpatikus volt. Meg helyes. És mindenre azt mondta, hogy szupi.:D

Onnan András barátom barátnőjével a Hollóba mentünk, volt egy függőben lévő beszélgetésünk, azt ejtettük meg egy-két sör társaságában. A rádióban közben hallottunk egy számot, ami tetszett neki, fogalmam sem volt mi az, de tegnap a gugli segítségével azért sikerült ráakadnom.:) Pedig egyszer már tuti megvolt...

András a Dreherben csatlakozott hozzánk. Közben a lány jól megvert csocsóban, de ez abszolút papírforma volt, nem szeretek szólóban játszani. Az életben szólózok eleget.:D És nem szeretek védekezni, vagyis hátul lenni...

De még ekkor sem volt vége az estének, hozzájuk is felmentünk egyet. 

Elég későn, taxival mentem haza. És egy Ford Transit kisbusz jött értem. Csak azt nem vágom, miért Escortot írtam a cetlimre. Nem, eszkort lánnyal nem találkoztam..:D 

Hazatérve levezető sör, messenger, meg alvás. 

---

Péntek. Hááát őőő nem mentem dolgozni. A felkelés még csak-csak sikerült, de iszonyatosan megfáztam, és hát kialudni sem sikerült magam igazán. Úgyhogy szabit kértem. 

Felhívott viszont egy kollégám, hogy lenni egy sürgős meló, ami nem a melóhelyhez kapcsolódik. Annyira SOS, hogy el is hozta még aznap. 17 oldalas egészségüggyel kapcsolatos anyag, azokat kellett lefordítani, kérdésekre válaszolni, összepárosítani, stb. Azt mondta, rohadt nagy meló lesz, de én olyan 2-3 óránál nem szántam rá többet. És kész. 

A vicc az, hogy fogalmam sincs, mennyit fogok kérni érte. Mert ez nekem gyakorlás, meg élmény, meg mittudomén. De majd kitalálom.

Szóval éledeztem, ebédet csináltam, aztán következett a meló. Még jó, hogy itthon voltam.XD

---

Szombat. Megint megjelent a lány az álmomban. Igazából annyira nem meglepő. Lefekvés előtt Delta-koncertet néztem, és ez az együttes egyike volt közös kedvenceinknek. Jó, ez így hülyén hangzik, inkább úgy mondom, hogy ő is szerette... Új fejlemény, hogy álmomban levágatta és befestette a haját... Ez biztos az elengedésről szól...XD

Reggel kávé, és összeraktam a lottót meg a tippmixet. Majd elmentem az Árkádba. Alexandra, MediaMarkt, Spar. Ott aztán becsipogtam a kasszánál, kicsit égő volt, de szerencsére elhitték, hogy ártatlan vagyok. Mert tényleg.:)

Vettem vitaminokat, feladtam a lottót, aztán benéztem a vodába. Megnéztem a a telefonokat, amiket a csajszi ajánlott csütörtökön. Aztán kiderült, hogy már akár vehetek is telót, mert három hónapon belül lejár a hűségidőm.  És egy kedves cimborám ott dolgozik, így akár vele is intézhetem a dolgot. Csak azon lepődtem meg, hogy Goszinak szólított, a közös baráti körünkből szerintem senki nem szólít így. Az ügyfélkódomra meg rögtön rávágta, hogy miért is az. Hát igen, nem ok nélkül választottam. Amúgy közben eszembe jutott a régi kódom is, tesóm meg az én születési évemből raktam össze. Na de már mindegy... 

Az Árkádból kifelé ballagva messziről, széles mosollyal üdvözölt egy lány. Kis spättel rájöttem, hogy a Lipóti kávézóból ismerem. 

Eszembe jutott, milyen kedves, hogy így üdvözöl, mintegy ismeretlen ismerősként. Meg sok minden más is eszembe jutott, de azt most nem írom le, mert ironikusnak meg depressziósnak tűnnék. 

Amúgy meg kezdek hozzászokni, hogy nőkkel kapcsolatban amit én mondok/gondolok/teszek/érzek, vagy éppen nem teszek, az csak rossz lehet. A hibázás lehetősége pedig esetemben kizárva...

Pedig esküszöm nem akarok senkinek semmi rosszat. 

Úgyhogy szingliadó, felkészülten várlak! Azért bízom benne, hogy nem vezetik be. Ha mégis, az ETO-bérlet mellett lesz egy másik...:D

Hazatérve ebéd, pihi, aztán a németes cuccot csiszolgattam, meg lakótársammal leszedtük a karácsonyfát.

Közben néztem/hallgattam az ETO-Podgoricát, este meg megnéztem az A (sz)ex az oka mindennek című filmet. Ott legalább happy az end...:)

---

Ma. Reggel kávéval indítottam. Nem merem még elindítani a kávéfőzőt, így aztán 3 az 1-ben kávét ittam. Jacobs, amilyen tesóméknál is van. Így teljesen kint éreztem magam..:)

Aztán mostam, meg tényleg befejeztem a fordítást. És kb. ennyi volt mára a terv. 

Most majd lasagnét sütök, aztán pihi. Szerintem. 

Jövő hét? Meló, németórák, szombaton meg Écs. Meg lehet, hogy telefont is veszek, de ez még nem tuti. 

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! Ezt még talán leírhatom...XD

Stefan és a speciál

Időm is van, kedvem is van, úgyhogy írok egy szabizáró, vagy épp idei első munkanap előtti utolsó bejegyzést.:)

---

Vasárnap. Este a bejegyzés megírása után megnéztem az előző "normál" bejegyzésben említett Kislány a küszöbön című film 2. részét. És fejből írom, hogy Til Schweiger. Aki egyébként a napokban azzal került Németországban a címlapokra, hogy jól beszólt a kollégáinak. Na, a film eredeti címe egyébként Kokowääh. Ennek ugye nem sok értelme van, egyszerűen arra utal, hogy a franciául nem beszélő németek így ejtik ki egy francia étel, a coq au vin nevét. Ami pedig boros csirke. Tudom, öt évig tanultam franciául. Fenét: rágugliztam. Egyébként a vin-t ényleg tudom. Amúgy nekem erről folyamatosan a Kakaové ugrik be. Ami pedig egy szlovák nápolyi. Vagyis speciál. De ez csak mi győriek tudjuk ugyebár.:)

Azt hiszem, egy kicsit elkalandoztam..:D Nem baj, folytatom. A tetoválásos résznél meg kell állnom, mert szakadtam a röhögéstől. Na, és egy kollegina abban a pillanatban posztolt egy képet, ami a tetoválásokhoz kapcsolódik. Szóval ily módon fokozta a poént. Sőt: a lány kézilabdázik. 

És a facebook tanúsága szerint előttem sógornőm nézte meg ezt a filmet, előtte pedig személyesen Stefan Kretzschmar jelölte meg a mozit. Ő pedig egy agyontetovált egykori német kézilabdázó. És a Magdeburg színeiben jó pár nagy meccsen játszott a Veszprém ellen. Ehh... Lehet, hogy túlpihentem magam. Amúgy nem.:D

Ja, a film egyébként zseniális. Az első rész inkább aranyos, ez viszont fergeteges. Szerintem. 

Este még egy olyan mókás dolog történt, hogy a Győrben Hallottam csoportban bohóckodtunk egy kollegina párjával. Akit amúgy nem ismerek, csak névről. De vicces volt...:)

---

Hétfő. 2 óra körül még rádiót hallgattam, szóval irtó nehezen aludtam el. A megszokottnál később keltem, gyorsan berohantam a városba, ezt-azt elintéztem. Aztán egész nap döglöttem, pihentem. Ja, és persze megírtam az évösszefoglaló blogbejegyzést. Ami nem teljesen olyan lett, ahogy elterveztem, egy-két dolog kimaradt belőle, ezt-azt pedig máshogy írtam volna. Most már mindegy... 

Este azzal a kolleginával irkáltam, akinek a párjával előző este irkáltam. Így lett kerek a poén. Jót nevettünk...:)

---

Kedd. 2 óra körül még rádiót hallgattam, szóval irtó nehezen aludtam el. A megszokottnál később keltem. Épp indultam volna a Lidlbe, amikor is felhívott lakótársam, hogy éppen ott van. Úgyhogy nem mentem. Volt olyan rendes, és bevásárolt nekem. A hétre lemondtam az összes németórámat, úgyhogy egész nap nem csináltam tényleg semmit. Volt valami a levegőben, mert kb. megmozdulni se nagyon volt erőm. Délután sütöttem rántottát, az volt a reggeli, az ebéd, meg az uzsonna. A vacsora meg keksz volt. 

Egyébként lehet, hogy a korábban említett úszás, bicikli és foci mellett másik sportág is felkerül a repertoárba. Nem, nem a zsebhoki és nem is a gombfoci. Annál meglepőbb lesz, még én is meg vagyok lepve...:D

Időben lefeküdtem, este még láttam egy érdekes német műsort a szilveszteri kölni eseményekről. Durva, hogy Köln polgármester-asszonya ki szeretni adatni egy viselkedési kódexet a helybeli nőknek, hogy viselkedésük ne legyen félreérthető az észak-afrikai menekültek és migránsok számára. Ja: Angela Merkel azt mondta, hogy a menekültek hazamennek az otthonukban zajló harcok befejeztével, a migránsok meg maradnak. Logikus...

---

Szerda. Azaz ma. Jójó, nem vagyok normális, de felkeltem úgy, mintha munkanap lenne. Na jó, nem keltem fel, rádióztam az ágyikóban. A Lánchíd Rádióban hallgattam valami betelefonálós műsor ismétlését. Botrány, milyen gyökér emberek vannak...:) Na mindegy, nem részletezném, mert még egyszer felhúzom magam.

Csak egyet: én kifejezetten örülök neki, hogy Mészáros Lőrinc megvásárolta a horvát, NK Osijek nevű focicsapatot. Mert így legalább nem az ETO-t vette meg.:D

A győri tömegközlekedés meg olyan, mintha sporthíreket hallgattam volna: több 11-es is kimaradt. Roppant vicces vagyok máma!:D 

Egy néni azt írta kommentben egy hírhez, hogy hogy "techet" ez valakinek. Én meg megkérdeztem, hogy hogy "techet" ilyet velünk. Erre egy harmadik ember azt írta, hogy félanalfabéta vagyok.:( Mimdegy, jobb, mint a kancsalgeci...:D

Voltam Lidlben. Okosan vásároltam, nem vettem sok mindent. A járda elég érdekesen nézett ki, mint a fotón is látható. Egy kedves nénike meg nem picsázott: besétált a körforgalomba, nem szórakozott holmi zebrákkal...:)

Ebédre kenyérlángost rendeltem. Úgy ajánlották a helyet, jó választás volt, szerintem még fogok onnan rendelni. A vacsora tejberízs ugyanonnan. 

Meg mosás volt. Kimostam ez egyik hátizsákomat, és nem ment tönkre.:)

Ja: Hosszú Katina meg összetépte az úszószövetség által neki ajánlott, 12 millió forintot garantáló szerződést. "Könnyű neki, megteheti..." Lehet. Mindamellett tudja mit akar, és kiáll az érdekei mellett, és nem hagyja magát megvásárolni. Várom a folytatást... 

Mára már semmi extrát nem tervezek. Vacsi, fürcsi... És be kell csomagolnom a magyar-német szótáraimat, mert megígértem, hogy kölcsönadom valakinek. Két vastag kötet, szóval érdekes mutatvány lesz. De évekig hurcoltam a két német-magyarral együtt, szóval megoldható lesz. 

Holnap meg meló. Igen. 

Szombaton meg Écs. Vagy nem. 

Legyen már február 14.! Valentin-nap. Cöcö: Csornán játszik az ETO!:)

Na de mára szerintem ennyi elég is volt belőlem! 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Ez volt 2015

Hetek óta gondolkodtam rajta, hogy miket fogok írni az évösszefoglaló bejegyzésben. És most mégis nehezen állok neki. A tavalyi egyébként így nézett ki. 

Szóval... Bármilyen rossz év is lett volna 2015, elmondható, hogy fantasztikus év volt. Február 3-án ugyanis megszületett keresztfiam, Mark. Fantasztikus kisfiú, szép, okos, ügyes, aranyos. Én meg nem vagyok elfogult. Fantasztikus látni, ahogy nődögél, fejlődik. Nem szoktam ezzel a szóval dobálózni, de életem legboldogabb pillanata volt, amikor tesóm felhívott, hogy megszületett. Meg amikor pár nap nap múlva először láttam. 

---

Sport. A Forma-1-gyel könnyű dolgom van. Az a sportág jelenleg kb. nem létezik. Legalábbis elkeserítően más, mint amihez az elmúlt kb. 30 évben hozzászoktam. És nem jobb. 

Női kézilabda. Az ETO számára példátlan pechszéria és/vagy sérüléshullám közepette zajlott az év. Így a BL-triplázás teljesen esélytelen volt, nem is sikerült. Az mondjuk meglepett, hogy a bajnoki cím megvédése sem jött össze, de annyira nem rázott meg. 

ETO foci. Ez a kilencedik szezon, hogy bérletes vagyok. És ez az első év, hogy az NB3-ban szurkolok kedvenceimnek. A Quaestor-csoport csődje az ETO-t is magával rántotta, kész csoda, hogy egyáltalán van csapat. Borzalmas volt megélni ezt az egészet, mindamellett az utolsó hazai NB1-es meccs életreszóló emlék marad. Katartikus élmény volt. Nem kérdés, minél előbb vissza kell jutni az NB1-be. Pokoli nehéz lesz, főleg úgy, hogy jelenleg a harmadosztályban sem vagyunk feljutó helyen. 

És persze milyen a sors... A magyar labdarúgó-válogatott évtizedek után éppen akkor jut ki hosszú idő után egy világeseményre, amikor épp az ETO számüzetése miatt talán a legkevésbé érzem a magaménak a csapat sikerért. Jó, ez így hülyeség, Priskin és Némó mellett is voltak győri érdekeltségek, meg aztán hihetetlen örömet érzek még mindig, hogy az idei EB-n nem semleges szurkoló leszek. Annyi biztos, hogy lehetőség szerint ezúttal júniusban szeretném kivenni a nyári szabimat. Ezúttal nem az olimpia lesz a meghatározó. De ez már egy másik történet.:)

Ja, és még a hokiválogatottat is kiemelném, az ő A-csoportos szereplésük is nagy élmény lesz. Ez tényleg szenzációs teljesítmény, le a kalappal a srácok előtt. 

---

Egyebek. Nem is tudom... Így nagy hirtelenjében mindenképpen eszembe jut általános iskolás osztálytalálkozónk. Voltam már öregdiák találkozón Pesten, volt osztálytalálkozónk Móváron, elvileg szervezés alatt van egy szombathelyi évfolyamtali, de a feketés osztálytalálkozó minden elképzelésemet felülmúlta. Hihetetlen, milyen együtt volt kis csapatunk 19 év kihagyás után!:) 

Ugyancsak kiemelkedő, emlékezetes élmény volt a részvétel, az előadás a Győr Plusz médiatáborában. És igen, tudom, elsősorban az ismeretség okán kerültem oda, nem hiszem magamról, hogy akkora rohadt nagy májer lennék. De azért jól esett...:)

A nyári szabi gyakorlatilag szokás szerint ment a kukába. Mármint nagyrészt apánk műtéte körüli lótifutival telt. Minden volt, csak nem pihenés. 

Becsvölgye szokás szerint fantasztikus volt. A Balatonra pedig le sem merem írni, hány éve nem jutottam el...:D

Politika, közélet. Nem akarok politizálni. Egészen elkeserítő a helyzet. A kormány dilettáns, értelmes ellenzék nincs, a migráns-kérdés léte és megoldhatatlansága egészen elkeserítő. 

Egyébként az Ákos körüli műbalhé frankó leképezése volt az egésznek: egy hosszú beszélgetésből kontextusától lecsupaszítva olyan gumicsonton sikerült hetekig elrágódni, hogy a TV2-eladás, a földek kvázi-elosztása senkit nem érdekelt. Ügyes munka. Vagyis nem. Szar a helyzet, és ennek az egésznek semmilyen értelemben nem lesz jó vége... 

A vasárnapi boltbezárás meg... Nem tetszik, na... 

Ja, és még a kedvenc kocsmám is bezárt, rögtön év elején... Bár a Smuki azért több volt, mint kocsma.. Még ha nem is voltam napi/heti szinten törzsvendég...

Jó, hát a kocsma után éles váltás, de a némettanítás is beindult. Ami nem baj, sőt jó. Csak azért pöttyet fárasztó volt. Mindegy, túléljük!:)

 ---

Nem tudom, ennek a résznek milyen címet adjak. Legyen talán: érzelmek. Lehet, hogy a fogyatékos emberek tényleg empatikusabbak/érzékenyebbek az átlagnál. Lehet, hogy ettől függetlenül, a személyemnek szól a bizalom. De furcsa módon különböző úton-módon többen megtalálnak, és tanácsot, vagy "meghallgatást" kérnek, ha gondjuk, problémájuk van. Ezt nem dicsekvés, nem sajnálkozás: hanem tény. Jól esik, csak néha baromi nehéz tud lenni. De fantasztikus dolog, tényleg. 

---

A lányok, a lányok... Ehhh... Néha olyan véleményeket hallok magamról, hogy csak lesek. És azon gondolkodom, hogy elindulok a Taigetosz felé, és leugrok. Akkora ramaty, semmirekellő ember, senkiházi szar vagyok, hogy magamtól is megijedek.

Megint mások már-már áhítatos tisztelettel beszélnek rólam/velem. Ez is döbbenetes, mert baromira nem érdemlem meg. 

Fura, de az utóbbi időben két lánytól is hallottam, hogy annak idején, ha merek lépni, nem biztos, hogy el lettem volna zavarva. 

Néha irkálunk azzal a lánnyal is, aki anno azt mondta, hogy soha nem járna velem, mert mozgássérült vagyok, és nem tudná kezelni a helyzetet.

Hosszú-hosszú idő után beszéltem azzal a lánnyal, aki kb. egyetlenként valaha nálam aludt. Ha megmutatnám, sokan el sem hinnék...:D

Ez mi? Önigazolás? Nem tudom... Keresgélem a kapaszkodókat, hogy talán nem vagyok senkiházi ember/srác/barát. 

Megtanultam, milyen idegenként tekinteni valakire úgy, hogy korábban jóban voltatok. De már nem hiányolod a másikat, mert nagyon elmentetek egymás mellett. 

Megtanultam, milyen idegenként tekinteni valakire úgy, hogy korábban jóban voltatok. És veszettül hiányzik a másik...

Ilyen és ehhez hasonló leckéken már jóval-jóval korábban túl kellett volna esnem. Teher alatt nő a pálma...

Nemrégiben említettem virtuális élettársamat egy bejegyzésben. Beszélgettünk tesómmal. És elmeséltem neki, hogy a lánnyal számításaim szerint egy nappal több köztünk a korkülönbség, mint bátyám és sógornőm között. Persze nem is az én tesóm lenni, ha nem kérdezett volna tök komolyan vissza, hogy a szökőnapokat figyelembe vettem-e. Hát így utánaszámolva tesómék estében eggyel több szökőév volt közte. Csak most nem ittam sört, úgyhogy nem tudok rájönni, hogy ez mit jelent.:) A viccet félretéve, ő tényleg egy fantasztikus lány, és örülök neki, hogy része az életemnek. És ennyi.;)

Khm... És a mórás lányok...:) Még tavaly nyáron kaptam egy mailt, hogy majd diákok szeretnének velünk, mozgássérült fiatalokkal interjúkat készíteni. Elvállaltam, szeretek ilyesmikben részt venni. Meg sem tudom számolni, hány szakdolgozatban voltam fogyatékos ismerős/diplomás/munkavállaló, stb. 

No, és tényleg tök jó, hogy egy iskolai feladatból ilyen barátságok kialakultak. Ahol tanácsot kérünk egymástól, elmeséljük egymásnak ügyes-bajos dolgainkat. Két nagyon különböző lány, mégis barátnők, és padtársak. Jaj de régen írtam le ezt a szót!:) 

És igen, a nőkről szóló bekezdésben írok róluk. 17 évesek, helyesek, aranyosak. És volt, hogy valakinek megdicsértem őket, és úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy mittudomén, tavasszal eljegyzés, nyáron összeházasodunk. Mindhárman. Pedig nem.:)

Jaj, és még valami. Egy kis olvasnivaló Bihari Viktória, azaz a Tékasztorik Vikujának facebook-oldaláról. Elsősorban természetesen nőknek ajánlott, de mindenki számára ajánlott az elolvasása! Ez a rész pedig egészen kiemelkedően tanulságos: "Ha reggel belenézel a tükörbe és elhúzod a szád, hogy milyen dagadt vagy, milyen csúnya, ha napközben ezerszer elmondod, hogy milyen hülye vagy, hogy nem szeret senki, hogy lúzer vagy, akkor egyrészt megbetegíted magad, másrészt ezt fogod kapni és ez nem ezoterikus meg varázsgömbös vajákosság, hanem a frankó!"

És pont. És felkiáltójel! Négy!

---

És a jövő. Nem fogadalmak, célok. Cigit már tényleg le kell tenni belátható időn belül. Helyette sport: úszás, bicikli, lehetőség szerint foci. 

Barátokra még jobban ráérni, nagyokat beszélgetni. 

Második blogfilmet forgatni!;)

Hm... Úgy érzem, valamilyen formában szükség van egyfajta hídra ép és fogyatékos emberek között. Döbbenet, hogy megkérdezek egy ép embert, hogy ismer-e rajtam kívül sérült embert, és tízből kilencszer fejcsóválás a válasz. Ez szomorú. Még ötletem sincs, mit lehetne tenni a témában, de rajta vagyok. 

Éééés: kommunikációs szakemberként, bloggerként, amatőr médiafogyasztóként egészen elkeserít és megdöbbent, hogy felnőtt emberek mennyire felelőtlenül bánnak az információval, mint olyannal. Frontális ütközésben sérült autóként osztanak meg hátulról szarrá törtet, égett arcú kutyának gondolnak egy kutyát, akinek egy szelet gépsonka van a fején... Nyerni akarnak egy napon ugyanattól a "lottómilliárdostól" egy napon belül okostelefont, autót, aranytömböt, meg egy valag pénzt... 

Erre is lehetne valahogy kampányt/facebook-oldalt építeni. 

Van egyéb ötlet is, ami még kidolgozás alatt van. Szóval nem lesz unalom. 

Most pedig osztályozni kéne az évet, igaz? 

9,5/10!

Puszillak, Pici Mark!:) 

És mára ennyi!

Még egyszer Boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasómnak!:) 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Első szilveszter Picurral

Tavaly ott hagytam abba, hogy készülődtem, és majd indulok Ausztriába. És valóban, hosszas készülődés után elindultam Ausztriába. Azért komoly volt, 11.48-kor indult a vonatom, én meg ha jól emlékszem fél 7-kor keltem, hogy mindennel elkészüljek. 

A vasútállomáson még vettem le pénzt, elmentem újságoshoz, aztán irány a vonat. 

Még Hegyeshalomnál se jártam, amikor tudatosult bennem, hogy két dologról megfeledkeztem. Nem pakoltam zoknit. Igen, páratlan zoknik tömkelege van a fiókomban, és elfelejtettem párosítani. 

Sokkal veszélyesebbnek tűnt, hogy azt a cetlit is elhagytam, amire felírtam, hogyan találok el Bécsben az S-Bahn megállójáig. 

De legelőször is átszállás Parndorf Ort-nál. 7 percem volt elérni a csatlakozást, tesómék szerencsére tesómék minden frankón leírtak, így nem volt gond. Azt az egyet leszámítva, hogy nagyon kellett pisilnem. Így aztán gyorsan ledobtam a táskáimat, és el is loholtam vécére. 

A vonaton olvasgattam, zenét hallgattam. Wien, Hauptbahnhof, puskacetli nélkül. És ha hiszed, ha nem, minden frankón ki van táblázva, szóval esélyem nem volt eltévedni. Jó, egy minimálisat sikerült, de korrigáltam. Amúgy ez is annyira goszis: minden hülyebiztosan ki van írva, én meg olvasnám, hogy "egy mozgólépcsőn le, aztán még egyen le, aztán a Mekinél erre meg arra." Az S-Bahnon meg attól féltem, hogy rossz helyen fogok leszállni, vagy nem veszem észre Mödlinget, de szerencsére ezzel sem volt gond. Kevesen tudják rólam, hogy kb. fősuliig volt egy kis vonatfóbiám: nagy vonatról nagyot lehet esni. Aztán anno ezen egy kis segítséggel túlléptem. Az egy másik kérdés, hogy Magyarországon lehet, hogy nem mernék ennyi átszállással ennyit vonatozni. Ausztriában valahogy segítőkészebbek az emberek. Mármint nem löknek fel, meg ilyen apróságok.

Na, aztán tesóm várt a vasútállomáson. Hazamentünk, kaja, szusszanás, és persze kaptam zoknikat. 

Aztán irány a Shopping City Süd. Választottam Marknak karácsonyi ajándékot. Akkora játékboltban voltunk, hogy akkora nincs is...:D Egyébként amit először választottam volna, azt megkapta a Picur tesóméktól. 

Egy másik játékboltba is benéztünk, ott pedig magyar eladók voltak. Egyikük hatalmasat köszönt. Biztos látta az ETO-sálamat.:D

Aztán vettem egy Kilimanjaro-cipőt. Aztán majd meglátjuk, hogy fogok járni benne...:)

Hazatérve babáztunk, beszélgettünk, kajáltunk, aztán szunya.

---

Csütörtök. Tesóm nappalos volt, így hárman voltunk. Elmentünk egyet sétálni, meg bevásárolni. 

Aztán ugyanaz volt a program. Babázás, beszélgetés, kaja, pihi... A legeslegjobb.:) Annyira jó nézni a Picurt, ahogy felismeri a könyvekben a dolgokat, ahogy nevetgél, ahogy utánozza apát vezetés közben...:)

Komoly szívfájdalmam, hogy velem nem tud sétálni. Mármint nyújtja a kis kezét, de nem sétálok vele, mert nem tudom megtartani. Még nem...

Tartott viszont nekem kapusedzést. Dobálta ki a játékokat a  kiságyból, én meg igyekeztem elkapni őket. És igen, meg tudom erősíteni: a kézilabdához is van tehetsége.:)

A szilveszter este viszonylag lájtos volt, 2 sör, 2 Bailey's, és sok-sok játék. Markkal is, aztán meg honfoglaló. 

Gyenge kezdés után két játékot is megnyertünk, az egyikben már-már aláztunk.:) Ja: igen, honfoglalón Rubinho224 néven fordulok elő. 2005-ben regisztráltam, akkori kedvenc F1-es pilótám, Rubens Barrichello 2-es rajtszámmal szerepelt, és 24 éves voltam. Fifikás.:D És igen, vizsgaidőszakban mindenre ráértem.:) Annyi azért megmaradt, hogy egyedül nem szeretek játszani, szóval ez az előfordulás nem túl gyakori.:)

Himnusz, pezsgő. kis beszélgetés, aztán viszonylag időben nyugovóra tértünk. Ja, és próbáltunk tűziíjátékos fotót is készíteni, de sajna nem sikerült. Vakubanézős-tüsszentős viszont készült...:D

---

Péntek. Újév napja is pihenéssel, játékkal telt. Nem mostam, nem kértem kölcsön semmit, és nem nő lépett be elsőként a lakásba. Szóval jó évünk lesz.:) Tesóm a változatosság kedvéért éjszakás volt, így most apa nélkül zajlott a fürdetés. 

Altatás után pedig Edittel filmet néztünk. Kislány a küszöbön. Német film, Til Schweigerrel a főszerepben. De ő írta a forgatókönyvet, és ő a rendező is. És képtelen vagyok megjegyezni a nevét. Először mindig Till Eulenspiegel jut eszembe, aztán visszakapcsolok. Eulenspiegel egyébként egy népmesehős, ha jól emlékszem. Wie Till einem Esel das Lesen beibrachte- avagy ahogy Till megtanított olvasni egy szamarat- ez valahogy nagyon megmaradt...:)

Valami rejtélyes okból kifolyólag egyébként lakótársam vezetékneve sem ugrik be elsőre. Akkor először mindig egy kolleginára gondolok... Jól van na, rosszul vagyok bekötve...:D

Ja, és szeretem a német filmeket. Tudom, kommen, spritzen, ah-ah...XD Na de a viccet félretéve: a Mások élete, a Lé meg a Lola, a Bukás mind-mind remek alkotások. A Good bye, Lenin pedig egyenesen szakdolgozatom kiindulópontja volt. 

Ehhh... A kulturális rovatot, "Goszi, nem is vagy te olyan hülye, mint amilyennek kinézel", most befejeztem.:D

---

Szombat. Reggeli, készülődés, beszélgetés, aztán Edit és Mark kikísértek a vasútállomásra. Oda még tényleg nem találok ki egyedül...

Egy S-Bahn-t lekéstünk, egyet elbambultunk, a harmadikat elértem. Ami amúgy a másodikat meg is előzte.:D

Jó 45 percem volt elérni a vonatot, vagyis megtalálni a vágányt. Sikerült. 

Közben odajött hozzám egy faszi. Kérdezett valamit angolul. Megkérdeztem, folytathatjuk-e németül. Nem ment. Magyarul sem. Kiderült, hogy lengyel. Közöltem vele, hogy "Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki." azaz "Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát."  Pöttyet szerintem hülyének nézett, így a "Polska, Bialo-Czerwoni"-t már nem erőltettem. Ez pedig a "Lengyelország, fehér-pirosak!" És anno a Hungaroringen tanultam meg, lengyel Kubica-fanoktól. Szóval nem értettem meg, mit szeretne, mondtam neki, hogy "Sorry, my english is very shit!", ő meg kijavított, hogy simple. És ennyiben maradtunk.:D

Vonatot elértem, átszállás sima, nem sokkal 2 után már Győrben voltam. 

Kb. 130 km-nyire voltam szeretett városomtól, de mégis ismét érezhető volt, mennyire más világ...:/

Na, hazatérve kávé, mosás, pakolás, tévé, messenger. És el is telt a nap. 

---

Ma elmentem kisboltba. Vettem zsemlét, tejet, meg Sportot. 

Kolleginával megbeszéltem, segít melóba kaját rendelni. Mert csak csütörtökön kezdek.:)

Mára már semmi komolyabb nincs tervben. Max. zoknipárosítás.XD

Meg a telefonomon kéne elrendezni a zenéket, a tavalyi felhozatalból törölni a felesleget. Mert az aktuális évet mindig havonta mappákba rendezem, a nem aktuális év pedig ömlesztve van. Mert ilyen bogaras állat vagyok...:D

Enni ma nem fogok főtt kaját, annyi szalámim van, hogy rengeteg. Teát viszont főzök, mert hideg van. Ez fontos infó volt...:D

Holnap benézek a városba, aztán megírom az évösszefoglaló bejegyzést. Az szerintem kemény meló lesz... 

Na de mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Tündi és Bandi- avagy az évi utolsó bejegyzés

Rendhagyó időpontban írom ezt a bejegyzést. A magyarázat annyi, hogy szerettem volna még az idén egyet posztolni, de máskor nem lesz rá időm.:)

Na szóval...

Vasárnap az ebéd lasagne volt. Jól sikerült, bár szerintem viszonylag lehetetlen elrontani. Utána pihi. Tévé, messenger. Jobb híján a Segítség, bajban vagyok! című műsort néztem. Vicces volt, mert két részt adtak le egymás után, én pedig az elsőbe belealudtam, és vártam a korábbi szereplőket. Aztán Pimasz úr. Na, az is megért egy mesét! Ismét két rész egymás után. Az elsőben Michelisz Norbi, a másodikban pedig Rubint Réka vendége volt a pimasz riporter. Pff... Jójó, én Norbival kapcsolatban valamennyire elfogult vagyok, de a két műsor alapján is zongorázni lehet a két híresség közötti különbséget. Hihetetlen, hogy ez a srác mennyire szimpatikus, és hétköznapi figura. És tök aranyos a felesége. Is. Vagy aranyosak a feleségével. Egyébként pont a napokban futottam bele negatív kommentekbe Michelisz kapcsán. Azt kifogásolja a nagyérdemű, hogy Norbi barátkozik (!) Kasza Tibivel. Hát nem tudom... Azért vannak nála vállalhatatlanabb magyar sztárok...:)

Délután unalmamban megittam egy sört. De nem csúszott. Akkor még... 

És hosszú idő után beléptem a kvízpart-ra. És vezettem is a napi ranglistát a német nyelvtan-kvízben. Rohadt nagy májer vagyok!:)

Más. Amikor a mórás lányokkal leültünk beszélgetni, emlékeim szerint két általános iskolai tanáromról meséltem nekik bővebben. 

Az egykori magyartanárom anno egyfolytában sulykolta belém, hogy jól írok, meg nem vagyok hülyegyerek. Ezért adott 4,7-es átlagra egyszer félévkor 4-est. Mert hogy többre vagyok képes. Aztán mikor a Feketében voltam gyakszin, elsők között ajánlotta fel a tegeződést. 

Biológia-, és földrajz tanáromnál pedig nagyon volt a fegyelem. Akkor még menő volt az olyan karóra, ami egészkor csipogott. Na, azokat az órákat ki kellett vinni óra előtt a szertárba, különben volt nemulass. 

Egyszer a tanárnő feleltetett földrajzból. És kettest kaptam. És elsírtam magam, és azt mondtam, hogy nem tudtam készülni, mert eltörtem az ujjam. Az ujjtörés ténye igaz is volt,  tesiórán a tanárral kosárlabdát dobáltunk, és egyszer hülyén kaptam bele. De Klári néni lekapott a tíz körmömről, hogy ne gondoljam, hogy kivételezni fog velem bárki is az életben, meg mit képzelek én magamról. És mekkora igaza volt. Azóta még a látszatát is igyekszem kerülni, hogy előnyt kovácsolok fogyatékosságomból. Jó, azt mondjuk gimiben volt aki komolyan vette, amikor azt mondtam, hogy a lépcsőn direkt kapaszkodok a szembejövő lányok mellébe...XD Kb. kétszer, ha előfordult velem ilyen, és nem szándékos. És égő. És ezek után senki sem mer majd szembejönni velem egy lépcsőn.:)

Szóval a gyakorlatot leszámítva soha nem tanítottam iskolában. De ők ketten igazi példaképek. 

És már mindketten ismerőseim facebookon. Mert Klári néninek válaszoltam egy kérdésére egy csoportban, aztán be is jelölt. 

Egyébként... Ha jól emlékszem, utolsó általános iskolai óránk egyben Klári néni nyugdíjba vonulása előtti utolsó órája is volt. És az Éretlenek című francia vígjátékot néztük meg. Mikre nem emlékszem...:O

1996-ot írtunk. Kinga és Kira akkor még meg sem született...:O :D

 ---

Hétfő. El akartam futni az Árkádba. Viszonylag gyorsan sikerült lebeszélni magam róla. Hamburgert ebédeltem, mexikói fűszerezésű husi felhasználásával. Na, ezt bezzeg felírtam, különben elfelejtettem volna...:D

Majd pláza. Játékbolt, lottózó, meg CBA.

Aztán Tündi kolleginával találkoztam a Hollóban. Nem, ő nem a virtuális élettársam. Már régóta terveztünk egy beülős-beszélgetős összeröfföt, most végre sikerült megejteni. 

Fejenként egy sört ittunk meg, tehát nem ittunk semmit, mert mint tudjuk egy sör nem sör. 

Négykor találkoztunk, és 17.40-kor néztem rá az órámra. Szóval gyorsan telt az idő, jól kiveséztük az élet nagy és kevésbé nagy dolgait.:)

Hazafelé menet a 14-es az orrom előtt ment el, Tündi akkor ért haza, amikor felszálltam a buszra.:)

Otthon ittam még egy levezető sört. 

Aztán érkezett Harcsi barátom, Zsófija ment vissza Pestre, és beköszöntek. Vágod, hogy ez a Zsófija mekkora szójáték?:D

Gergőék el, Bandi be. Hozott kaját. Kevin nem maradt magára. 

Olyannyira nem, hogy Bandival, lakótársammal, és az időközben visszatérő Harcsival olyan spontán előszilvsztert csaptunk, hogy a fal adta a másikat.  

Este 7-kor még volt egy felesleges karton söröm. Hajnali fél 3-kor már nem volt.:D

---

Tegnap. Reggel elmentem cigiért. Még az is csodaszámba ment, hogy fel bírtam kelni.:)

Kb. egész nap lézengtem, próbáltam életet lehelni magamba. Enni sikerült, meg megittam egy csomó vizet. Aztán elmentem a pályaudvarra vonatjegyért. Este 6-kor. Útközben is ittam. Vizet.:D

Hazatérve messenger. Meg kávé. A vacsora képviselőfánk volt. 

És egy igazi gyöngyszem a nap végére: a bosnyák Sateliti együttes Audi című száma. 

Pazar, zseniális. A hangszerelés, a tánc... Ez egy csoda, nem kizárt, hogy csengőhang lesz! Ne hagyjátok ki!:D

Isten látja lelkem, azon agyalok, hogy Boszniában bosnyákul beszélnek? Kíváncsi lennék a dal szövegére.:D

---

Ma. Felkeltem, kávéztam. Beraktam egy mosást. Most pötyögök. Aztán fürdés, meg szerintem még egy kávé.

Ejtőzök, pakolászok, aztán 11.48-kor indul a vonatom Ausztriába. Tesóméknál töltöm a szilvesztert. Lájtosan, beszélgetős, babázós, sokat alvós... Egy-két sört megivós... 

Majd 2-án érkezem a tervek szerint! Egyébként elérhető vagyok, ha valaki hiányolna.

Én is hiányolok valakit...:( 

Na de mára ennyi voltam. 

Meg 2015-re is ennyi voltam. 

Holnapra jó bulizást mindenkinek, és persze Boldog Új Évet kívánok blogom minden kedves és kedvetlen olvasójának!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Kiskarácsony, nagykarácsony

Szerdán a poszt megírása után még érkezett cimbora a karácsonyi ajándékért, amit beszereztem. Váltottunk pár szót, aztán ment is tovább. 

Mást meg nem írtam fel.:)

---

Csütörtök. Na, hát ez a nap elég mókásan kezdődött. Lakótársammal három kávét ittunk napindítás gyanánt, mire sikerült elvonszolnom magam a Lidlbe. Ott viszonylag gyorsan végeztem. Viszonylag célirányosan sikerült vásárolni, és semmin nem húztam fel magam.:)

Hazaérve lakótársam segített felállítani a karácsonyfát, majd elindult a barátnőjéhez. Én pedig egyedül maradtam. 

Úgy volt, hogy egy kedves jóbarátom délután átjön, hoz kóstolót, meg koccintunk is egyet. 5 óra tájban írtam neki, akkor kiderült, hogy módosult a programja, nem főzött, nekem pedig elfelejtett szólni. Jó, hát ezt felfoghatnám negatívan is. Dehát felesleges. Ott van például Kevin. Róla is megfeledkeztek annak idején, aztán mi lett belőle... 

Ha az ember fia sokat van egyedül, akkor sokat kattog, agyal. Hatványozottan igaz ez a szentestére. Visszagondoltam az utóbbi évekre. 2012. Anyu halála után két hónappal egyáltalán nem volt karácsonyi hangulat, a túlélés volt a cél. Kis túlzással Dóri Svédországból küldött karácsonyfa-képeslapja tartotta bennem a lelket... 2013-ban a fürdőszobában kigyulladt gázbojler gondoskodott róla, hogy ne legyen karácsony. Vagyis... Felejthetetlen, hogy mennyien segítettek, voltak mellettem abban az időben. Tavaly pedig egy nagyon mókás karácsonyban volt részem, ami egy lánynak volt köszönhető, akivel akkor kb. végigbeszélgettük az ünnepeket. 

Idén csak azt tudtam, hogy a szentestét nem szeretném Écsen tölteni. Ezzel nem is volt gond, bár az este eléggé agyalósra sikeredett. Akartam készíteni egy szelfit rólam és a karácsonyfáról. A ruhaszárítóba kapaszkodtam, amit sikerült is magamra rántanom. 

Hm... Meg vagyok lepődve azon, hogy sokan ki vannak akadva azon, hogy az emberek posztolják a karácsonyfájukat, az ünnepi finomságaikat, vagy a gyermeküket. Szerintem mindenkinek a magánügye -baszki, véletlenül magányügyet írtam... :D-, hogy mit oszt meg. Én örülök mások boldogságának, részemről szívesen nézegetek ilyen képeket. Az eljegyzés viszont... Na, hát nekem olyan sose lesz, de ha lenne, egészen biztosan nem szentestére időzíteném. Az nem annak az ideje. Szerintem. 

Na... Az uzsonna virsli volt, vacsorára pedig halászlét ettem. Konzervet. És igen, sikerült letörnöm a nyitófület. Semmi gáz, van konzervnyitóm. Azzal meg persze nem sikerült kinyitnom. Pár pillanatra kézbe vettem a nagykést, de aztán gyorsan le is tettem, nem akartam a sürgősségin kikötni. Végül egy olló segítségével feszítettem fel a konzervet. Az más kérdés, hogy az étel jó része a ruhámon és a járólapon landolt. 

És eszembe jutott, hogy amennyi idő alatt kibontottam a konzervet, más felállít egy karácsonyfát. A mások... Megint a mások... Nálam okosabb emberek mondták, hogy a "saját szintemen" kell boldogulnom, szóval gyorsan el is hessegettem a gondolatot. 

Szóval kaja, messenger, olvasás, tévé... Ez volt az én szentestém...

---

Péntek. Csabi, kedves volt osztálytársam írt, hogy szívesen hozna nekem halászlevet. Ez a minimum, ha már a kedvenc celebje vagyok...:D Megköszöntem, de nem fogadtam el, nem akartam bonyolítani a napját, nélkülem sem unatkozott. De azért valamikor majd összefutunk.:)

Jött viszont Harcsi barátom. Kávéztunk, beszélgettünk egy kicsit. 

Kaptam tőle karácsonyra egy sportriportereket bemutató könyvet. Nem is tudom, volt-e mostanában olyan olvasmány, ami ennyire lekötött volna, az első éjszaka 94 oldalt olvastam el. Köszönöm szépen.:)

Ja, és megkértem Gergőt, hogy készítsen rólam egy fotót, hogy ne csak szelfi legyen.:D Az hatalmas nagy rejtély számomra, hogy lehet jó rám az S-es póló...:O :D

Délután pedig Écsre mentem. Gyerekek, az egy csoda volt!:) 

Ülni a szőnyegen, nézni, ahogy a kicsi Mark játszik, bohóckodik... Odatettem a kezem az asztal sarkához, nehogy beüsse a kicsi buksiját. Ekkor megfogta a kezem, felállt, és hátra fordulva rám vigyorgott. Nekem abban a pillanatban benne volt "a" KARÁCSONY. Így, csupa nagybetűvel. Hatalmas figura a Picur. Egyébként szerintem a kézilabdához is van tehetsége. Valami olyan mozdulattal dobja el a matchboxokat, hogy azok mindig talpra esnek. Ja, és a BMW a kedvenc...:D

Sógornőm szülei küldtek nekem halászlevet. Egy élmény volt, nagyon finom lett, szokás szerint.:)

A marcalvárosi buszvégállomáson tettek ki tesómék. Hazajöttem, és ha jól emlékszem, már nem is kapcsoltam számítógépet. Ez is ritka dolog  az én esetemben.:)

---

Szombat. Azaz tegnap. Mint kb. minden nap, megébredtem 4 óra magasságában, amikor melóidőben kelek. Rádióztam-olvastam-tévéztem. És kb. el is telt a nap. Na jó, azért nem. Az ebéd kocsonya volt, nagyon ízlett.:)

Ha az ember fia sokat van egyedül, sokat agyal-kattog-gondolkodik. Ezért fordulhat elő, hogy sok emlék megmarad bennem, ami másoknak talán jelentéktelennek tűnhet. 

A Sztárom a párom-at nézve eszembe jutott, hogy anno szülinapomra megkaptam osztálytársnőmtől a film zenéjét kazettán. Jaj, de rég volt... A film egyébként 1999-es...:)

---

Ma. Reggel kávé, fürcsi, öltözés... Elindultam Sportért. Aztán nem mentem sehová...:D

Viszont a konyhában a szék összetört alattam. Azon azért meglepődtem.

A lottón megint van egy kettesem Anyu számaival. Másik két szám meg a közelben volt. Hát meg nem mondom biztosra, de egy hónap alatt ez legalább a harmadik kettes. Az azért kemény...

Mára már egyébként nincs semmi konkrét tervem. Olvasok, tévézek, rendezkedek, meg lehet, hogy gombfocizom egyet.:D

Holnap boltba kéne menni, meg lehet egy-két ismerőssel találkozom. 

Az is lehet, hogy elkezdem megírni az évösszefoglaló bejegyzést. Elég eseménydús esztendőt hagyok a hátam mögött. 

30-án meg irány Ausztria. A két ünnep között terrrortámadásra számítanak Bécsben. Szóval izgi lesz... 

Aztán 2-án jövök haza, és 7-én meló.

Mára meg ennyi. 

Hogy idénre ennyi-e, az majd még kiderül!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Az álommanó és a zöldszemű szörny

Vasárnap. Egy roppant lényeges javítással kell kezdenem: az ebéd nem paprikás mozzarellacsíkok volt, hanem sajttal töltött paprika. Elvileg erős volt. De nem volt vészes, a paradicsom meg a szalonna elnyomta.:)

A nap hátralévő része tévézéssel, pihivel telt. 

Jaj! A régi karácsonyokból nagyon kevés maradt meg. Az egyik, hogy megvettem a Képes Sport évvégi dupla számát. És van benne egy tök jó összeállítás: lejátszották a jövő nyári foci EB-t, méghozzá úgy, hogy minden párosítás esetében a két csapat legutóbb lejátszott meccsének eredményét vették alapul. És ez alapján továbbjutottunk a csoportból! A nyolcaddöntőben aztán Anglia jelentette a végállomást. Hol lehet aláírni?:)

---

Hétfő. Ismét megjelent az álommanó. Vagyis a lány az álmomban. Azt mondta, hogy sok minden nem úgy van, ahogy én gondolom, de fogunk mi még beszélni. Ez kész... Mármint esküszöm, ezeket nem kitalálom, nem is üzengetni akarok. Ez a durva. Azért remélem, hogy az álmom nem hazudnak. Vagy nem tudom... 

Az volt a terv, hogy elmegyek az adyvárosi tanpostára csekkeket befizetni, és bevásárolok a Versenyben. Csak mert már régen voltam ott. 

Aztán rám tört a kétoldali lustaság. Nem voltam sehol. Főztem ebédet, pihengettem. Délután meg jött Balu, és németeztünk. A másik német ezúttal elmaradt, téli szünetet tartunk. 

Beszélgettem Gábor kollégámmal, aki elmesélte, hogy a dohányboltban látott exkollegina azt hitte, hogy tesók vagyunk. Jó arc a fiú, szóval nincs ellenvetésem. Van egy Gábor nevű fogadott öcsém. Mivel a rap-szcénában érdekelt, csak bro-nak hívom. Nagyon vagány!:D

Tesómék mondták apámnak, hogy majd 25-én mennek ki hozzá Écsre. Ő pedig engem is oda számolt, így aztán nem megyek 24-én. Mondjuk annyira nem bánom... 

Este pedig volt még egy kis pszichológia... 

---

Kedd. Reggel egy barátommal beszélgettünk egy nagyot. Meg egy kollegina kérte el a bulifotókat. És sajnálatát fejezte ki, hogy rólunk nem készült közös fotó. Pedig de.:) 

Az volt a terv, hogy elmegyek az adyvárosi tanpostára csekkeket befizetni, és bevásárolok a Versenyben. Csak mert már régen voltam ott.   

De nem így történt. Valakinek segítettem ajándékot beszerezni.:) Így aztán a városban, a színháznál mentem el postára. Igen, ott még mindig soron kívül kiszolgálják a fogyatékosokat.:D

Ittam a Kopasz Úrnál egy kávét. Kihagyhatatlan. Közben odajött hozzám egy faszi. Leszólított. A barcás sapkám miatt kezdődött a beszélgetés. Azt hittem, azt fogja megkérdezni, hogy hol vettem a sapkámat. De nem. Az FC Barcelona volt a téma. Ő semmit nem konyít a focihoz, a kisfia viszont a gránátvörös kékekért szorít. Kérdezte, hogy hogy áll a Barca a bajnokságban, és hogy nyert -e már BL-t. Igen, ezt még lehetett fokozni: egészen addig elmentünk, hogy a Barcelona jobb csapat-e, mint a brazilok...:D

Utána egy anyuka meg a lánya kéredzkedett oda mellém. Két nő kedvéért még rá sem gyújtottam.:)

Az ajándékot sikeresen beszereztem. 

A városban két helyen is megkérdeztem, van-e a telefonomhoz mágneses tok. Nincs. Nem is volt. 

Busz. Leültem egy jóember mellé. Véletlenül hozzáértem a táskámmal. Elnézést kértem. Majd pár perc múlva felállt, és közölte, hogy elül onnan, mert a táskám nem zavarja, de a mobiltelefonom igen. Én meg néztem, hogy wtf. A telefon ugyanis kabátom zsebében lapult, nem csörgött, sms-t sem kaptam. 

Az mp3-lejátszót persze elég hangosan hallgattam, de kizárt, hogy elnyomta volna az Ikarus busz motorjának hangerejét. És szerintem nem is énekeltem.:D

Az mp3-lejátszóm egyébként meghülyült. Az egyik mappát a gépen nem észleli, egy másiknak a tartalmát adja be helyette. Döbbenet. 

Hazatérve írtam Zsaninak. Elkezdtük egyeztetni a délutáni hamburgerezést. És délután fél 1-kor megbeszélés nélkül tök egyszerre írtunk egymásnak. 

Na szóval délután az American Barney's Dinerben kötöttünk ki, én ugyebár már másodszor. Finom kaja, kellemes beszélgetés, sok röhögés, ahogy azt kell. 

Az after party-t nálam tartottuk. Kávé, rosé traubi, szóval volt feeling!:)

Vacsora? Banán, mandarin, bejgli, mézeskalács. 

Aztán még messengeren is beszélgettünk. És a lányt bejelölte facén egy kollégám- elvileg ismeretlenül. 

Ezen azért picit meglepődtem, mert Zsani akár a párom is lehetne. Mármint a közösen posztolt képeket látva akár az is feltételezhető lenne...:)

Hehe, tudom, milyen véleményeket mondtak már nekem rólam és a nőkről, és csak sejtem, miket mondhatnak a hátam mögött. De azért na...Nem vagyok féltékeny, de azért... Fura, na..:D

A fura szituációból kiindulva rögtönzött sziporkánkat kicsit átalakítva kiposztoltam facebookra. Szeretem, ha egy nőnek van humora.:) 

---

Ma. A reggeli kávék után elmentem az Árkádba. Nem, ma nem is akartam Adyvárosba menni. Vettem tokot a telefonomhoz. Már nem számolom, hányadikat. 

A lottózóban elém vágott egy csaj a sorban. Ez volt a legstresszesebb momentum, amúgy viszonylag sima ügy volt. 

Vettem apámnak egy könyvet, meg magamnak is. Szabadság tér '89, második rész. Egész jó. Csak nehéz volt hazacipelni...

A Famulusnál pirosat jelzett a vasúti átjárónál a fénysorompó. Aztán jött... Egy bakter... Hát én felröhögtem.:)

Aztán persze jött egy tehervonat is. Kesselwagenek meg Flachwagenek. Szakmai ártalom...:)

Hazatérve ebédeltem chilis bab-konzervet, aztán ledőltem olvasgatni. 

Majd beraktam egy mosást, és elkezdtem pötyögni. 

Mára már semmi nincs tervben. 

Holnap reggel még el kéne rongyolnom boltba. Péksüti, újság. Meg még egy fajta szaloncukrot is kellene venni. A feketeerdős Milkának nem tudtam ellenállni. 

A fát hogy felállítom-e, arra még alszom egyet. Legalább.:)

Hívtak vendégségbe is, most hogy nem megyek Écsre. De a szenteste szent dolog. Szó szerint. A családé. Én pedig itthon leszek, eszegetek, tévézek. Elleszek. Nem lesz rosszabb, mintha Écsen tenném ugyanezt.

A találkozók, összefutások majd jöhetnek két ünnep között. Nem vagyok depi. Tényleg. Ez most ilyen.:) 

25-én meg úgyis megyek tesómékkal Écsre karácsonyozni.

Szóval mára tényleg nem marad más hátra, mint hogy Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánjak minden kedves olvasómnak!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Ui.: Csabikám! A kislánynak gyógyulást! üdv.: a kedvenc celebed! ;)

Virtuális valóság

A múlt héten valamit elfelejtettem elmesélni. Pénteken, amikor vittem a kajámat melegíteni, megrepedt a kajásdoboz alja. A fél ebédlőt sikerült fellocsolnom sóskával, és ment a ruhámra is. Na, aki akkor belépett volna a konyhába azt látta volna, hogy kollegina guggol előttem, és... És én is guggolok, és én a cipőmet takarítom, ő meg a nadrágomról próbálja eltakarítani az ebéd nyomait...:D

---

Vasárnap. Lasagnét sütöttem, finom lett. Mostam. A ruhák tiszták lettek. Egész nap fájt a fejem, pedig gyógyszert is vettem be.:/ Tévéztem, messengereztem, meg a Népszabadság fotós különszámát olvasgattam, és el is telt a nap... 

---

Hétfő. Végre egy hétfő reggel, amiért érdemes volt felkelni: születésnapján felköszöntöttem virtuális élettársamat. És itt most meg is kell állnom egy-két szó erejéig!:) Az utóbbi időben többször hallottam és visszahallottam, hogy közte és köztem nagyon nagy az összhang, meg úgy beszélünk egymással, mintha, meg ilyenek... Ez azért aranyos, mert épp azt szoktam mondani, mert mi külsőségek nélkül vagyunk jóban egymással. Nem ölelkezünk-puszilkodunk, nem küldünk egymásnak szívecskéket, nem mondjuk egymásnak, hogy örökké jóban leszünk, meg ilyenek. "Csak" jóban vagyunk. A nagy szavakat, a szívecskéket meg lehet játszani. Az összhangot nem.:)

És sánta vagyok, nem vak: ő egy "nemtucat" lány, egyedi stílussal, fantasztikus humorral, szép mosollyal, és még sok egyéb pozitívummal. Ő egy nagyon jó barátom, ha bármi változás történik, jelezni fogjuk.:)

Meló után német. Német után a "mórás lányokkal" finomhangoltuk a rólam írt cikket. Nagyon aranyos írás lett, nekem nagyon tetszik. A stílusába, hangulatába nem is piszkáltam bele, csak ott javítottam, ahol valami tartalmi pontatlanság volt. 

Általában nem szoktam neveket írni. De Kingával és Kirával most kivételt teszek.:) Szóval tényleg nagyon ügyesek voltak, és ahogy már többször leírtam, hihetetlen, hogy ez lett belőle.:) 

Lassan három hónapja, hogy Kingát megismertem a Feketében. Na, az is egy felejthetetlen nap volt. A Feketéből egy kedves barátommal átmentünk a Hollóba kávézni. Ő egy szakításon volt túl, én pedig azon agyaltam, hogy felköszönthetek-e valakit születésnapján, akivel amúgy hetek óta nem beszéltünk. Felköszöntöttem. És az volt az utolsó beszélgetésünk... 

A cikk javítása okán kimaradt az életemből a magyar-lengyel kézimeccs. Kiestünk, megint nem lesznek ott női kéziseink az olimpián...:( 

A Kék fényt azért nem hagytam ki...:)

---

Kedd. Kevés híján elsodort reggel a zebrán egy száguldó biciklis... A múlt héten történtek után erre kissé érzékenyen reagáltam... 

Meló után elmentem a plázába, vettem faternak pár dolgot, aztán bementem hozzá a kórházba. A körülményekhez képest egész jól elvoltunk, majd egy órát beszélgettünk. Aztán hazajöttem. Már semmi nem történt, relaxáltam, pihengettem. 

---

Szerda. Balu barátom lemondta a németet. Egy kolléganőm hozott haza, akivel már nagyon régen beszéltünk. Most kicsit pótoltuk a lemaradást. 

Erre a hétre már elég rendesen elfáradtam, így nem csoda, hogy a szerda is pihenéssel, relaxálással végződött...:)

---

Csütörtök. A sok pihenés ellenére már-már az idegbaj határán voltam, nagyon stresszes nap volt. Én legalábbis annak éreztem. Attól tartok, kezd elmúlni a két év call center azon fantasztikus hozadéka, hogy maximálisan megtanultam kezelni az emberi hülyeséget. 

Petőfi Rádiót hallgattunk melóban. Ez a szám szólt éppen, és felröhögtem. Kolléga ezt persze észrevette. Megkérdezte, hogy min röhögök. Ezt persze nem árulhattam el. Itt sem tehetem. Ha rájössz, írd meg facén privát üziben!:) A helyes megfejtők között.... Valamit majd kitalálunk!:)

Melóból távozóban megállított egy kolléganő. Picit meglepődtem, nem nagyon szoktunk beszélgetni egymással. Nagy meglepetésemre megkérdezte, hogy tényleg ismertem-e a Csornán elgázolt lányt. Mert valahonnan megtudta a nevét, és látta facén, hogy nekem ismerősöm. 

Ezen lefagytam, tapintatlanságnak éreztem. Valakinek újsághír, másoknak emlékek, szomorúság... Jó, persze nem tudhatta... 

Aztán bementem apámhoz a kórházba. Már túl volt a műtéten, és elég fárasztó volt, hihetetlen, mennyire "izé" tud lenni néha. Vagyis gyakran... 

Pöttyet idegállapotban voltam, így aztán a Fa Kocsmában megálltam egy sörre. Kettő lett belőle. Meg még haza is hoztam a trafikból...

Szóval este sör-cigi-mp3, meg messenger. Hehe, nem is tudtam, hogy van, akinél változtatható a párbeszédablakok színe. Besz@rás!:D

---

Péntek. Utolsó munkanap. Utolsó munkanapon én ennyit még nem dolgoztam, volt bőven tennivaló. Jó, azért sajnálni nem kell, megadtuk a módját!:)

Étteremből rendeltük az ebédet, és hát érezhető volt, hogy nem menzás az eledel.:)

Meló után kollégám hazahozott, kicsit pihengettem. 

Kicsit késve értem a céges forraltborozásra, mert először Kingáékhoz mentem oda. Ingyenölelést osztottak.:) Amúgy Edda-koncertet hallgatok, és amikor leírtam az ingyenölelés szót, azt énekelte Pataki, hogy "ölelés helyett megölni jöttél..." Tényleg..:) 

És megkaptam az avon-rendelést is. Váltottunk pár szót, és mentem tovább a kollégákhoz. Remélem, legközelebb egy hosszabb összefutást is beiktatunk.:)

Szóval munkatársakkal megejtettük az elmúlt években már megszokott évzáró forralt borozást. Jó volt, beszélgettünk-bohóckodtunk, jó volt. Az az egy nem tetszett, hogy elég sokat mászkáltunk. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy étel terén maradtunk a zsíros deszkánál, forralt borhoz az dukál...:)

Este 10 körül posztoltam egy képet facebookra. Nem semmi, hogy be tudtam még pötyögni, hogy "Karácsonyi fallosz-motívum a győri éjszakában." Kész.:)

A napot a Vigadóban zártuk. Meglepő, de a pultoslány elmondása szerint hónapok óta nincs karaoke.:O 

Bár a mondás szerint borra sör meggyötör, azért a folyékony kenyérből is lecsúszott nekem három. Ha nem négy..:)

Taxival jöttem haza, lövésem sincs mikor, kb. 2 óra magasságában. 

Nem, a levezető sör nem maradt el...:D

---

Szombat. A körülményekhez képest egész jó állapotban ébredtem. Sőt, a városba is bementem. Adtam fel lottót-tippmixet, meg bevásároltam az Arrabona Sparban. Jaj, mennyi tapló ember volt ott... Tolakodás, maximális odanemfigyelés, éljen az advent... 

Ebéd, meg tesómékkal egy rövid tali. 

A szomszéd néni felhívott, hogy hazament-e apám, mert le volt véve a kulcs, meg nem füstölt a kémény. 

Apám nem is az apám lenne, ha nem állt volna neki, magyarázni, hogy a kulcs lent van, a kémény meg füstöl. Hihetetlen az öreg... 

Jeleztem neki, hogy ez kb. lényegtelen, le kéne jelentkezni Muci néninél, mert hiányolja... Ja tényleg... 

Délutáni csendespihenő, mosás, vacsora, döglés. És ennyi is volt a szombat. 

---

Ma. Elmentem Lidlbe. Két munkatársammal is találkoztam. Kishíján szükségem volt a segítségükre. Túl sok dolgot vettem. Szerencsére a szatyor meg a hátizsák átpakolása megoldotta a problémát. 

Lassan gasztroblogger leszek: az ebéd erőspaprikás mozzarella csíkok lesz. Szalonnával, paradicsommal, meg friss bucival.:D

Amúgy pihi ezerrel, semmi extra program nincs tervben. 

Jövő hét? Szerintem holnap is megyek a városba nézelődni. 

Nem biztos még, hogy megyek a temetésre, ha nem megyek, lesz két németóra. 

Kedden meg hamburgerezés egy rég nem látott ismerőssel. 

Meg persze karácsony... 

Még ez is úgymond képlékeny. Egészen mostanáig úgy gondoltam, idén nem állítom fel a karácsonyfát. 

Túlzottan a tavalyi karácsonyra emlékeztet, ami valamilyen formában új és egyedülálló volt. 

De az utóbbi időben annyi "szeretetbonbont" kaptam innen-onnan, hogy rájöttem, nem engedhetem meg magamnak a depizést...:)

A szentestét viszont nagyon-nagyon nem szeretném Écsen tölteni...:( 

Nem tudom még, hogy lesz, ez a része képlékeny.

Majd úgy is mesélek!

Mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

"Sírni ha fáj, remegni ha félek..."

Szörnyű dolog történt, és nagyon szomorú vagyok. Gondoltam rá, hogy ma csak egy rendhagyó bejegyzéssel jelentkezem. Aztán az jutott eszembe, hogy Ő is úgy akarná, hogy írjak a szokott módon, hogy legyen móka is, legyen gondolkodás is... 

---

Vasárnap. Kettesem volt a lottón. Anyu számaival... A bejegyzés megírása után messenger. Vacsorára körözöttféleséget rittyentettem, aztán kézimeccset néztem. Meg messenger, olvasás, tévé. 

---

Hétfő. Sikerült kipihennem magam. Talán túlzottan is. A reggeli kávé közben szokás szerint megnéztem facebook-emlékeimet. Napra pontosan egy évvel ezelőtt megosztottam egy lánnyal közös fényképünket. Mert "sokan azt gondolják, hogy..." Ez annyira jellemző... Egyébként úgy alakultak a dolgok, hogy ma már nem tartjuk a kapcsolatot. Nagyon nem... 

A buszmegállóban vettem észre, hogy itthon felejtettem a telefonomat. A közhiedelemmel ellentétben azért meg lennék nélküle, de mégis hazajöttem érte. Biztos, ami biztos... 

Egész tűrhető nap volt, jól telt. 

Szelfiket küldtek magukról a Mórában megismert lányok. Az okát nem tudom pontosan, de élek a gyanúperrel, hogy olvasták az előző bejegyzést, benne a "képnézegetős-üzenetolvasós-lányhiányolós" részt, és erre reagáltak. Mosolyogtam rajta, jól esett.:)

Igen, nagyon hiányzik. Furcsa, amikor egy kolléganője odajön hozzám, hogy régen mentem oda hozzájuk. Furcsa, amikor találkozunk, és az arcon már nincs ott a mosoly. 

Maradtak az emlékek, a filmek, a dalok, a poénok, a titkok... Hiányzik. Tudom, hogy hibáztam én is, azt hittem, helyre tudjuk tenni a dolgot. De jó tudni, hogy van. És ez a fontos. 

Hazatérve kávé, német. Aztán bundás kenyért, meg Kék fény. 

---

Kedd. Teljesen átlagos nap volt.

Hazatérve meglepve tapasztaltam, hogy küldtek nekem egy emléklapot a PÁGISZ-ban rendezett esemény apropóján. A lapon a keresztnév szerencsére nem Zsolt, az utcanév viszont elég mókás a borítékon: Nagy Sándor János. Pff... 

Az emléklapot feltettem facebookra  az eseményről készült tudósítás linkjével együtt. És egy jóbarátom az alábbi kommentet írta alá: "Tényleg csak az tart tőle, hogy elesel és összetöröd magad, aki nem ismer. Aki ismer az tudja, hogy elesel és összetöröd magad. Aztán felállsz és mész tovább. Ettől vagy az, aki vagy."  

Nagyon tetszik. Ez nagyon én vagyok!:)

Este kézilabda VB. Nagyon kikaptunk Montenegró válogatottjától. Őszintén szólva nem is bírtam végignézni a meccset, egy idő után elkapcsoltam, és csak másnap reggel tudtam meg a végeredményt. 

---

Szerda. Meló, aztán német. 

Itthon takarítás, felmosás, ilyesmik. És rettentően utálom az új ruhaszárítót. Amint tehetek, veszek másikat, ezt pedig visszaminősítem vésztartalékká. 

Ez a bejegyzés most kicsit máshogy épül fel, mint ahogy elterveztem. Egyes kulcsszavak így nem az eredeti terveknek megfelelően szerepelnek az írásban. Azt mondjuk nem értem, hogy mire írtam fel, hogy hari...:) 

Ja, de beugrott: amikor valakinek azt mondod/írod, hogy soha nem tudnál haragudni rá, ő pedig erre azt válaszolja, hogy igyekszik mindent megtenni, hogy ez így is maradjon... Az azért jóleső érzés...

Este Magyarország-Dánia a kézilabda VB-n. Hatalmas győzelem, már-már példátlan feltámadás. Sajnos a második félidőt már átaludtam, és csak másnap reggel tudtam meg az eredményt. 

---

Csütörtök. Kolléganőm szerzett ülőalkalmatosságot a fenekem alá a reggeli cigi alkalmával, én pedig megköszöntem neki, hogy anyám helyett anyámként funkcionál. Ő ezt kikérte magának. Megegyeztünk, hogy mindketten jobban járnánk, ha az anyósom lenne. Miután két aranyos lánya van, nem volt ellenvetésem.:) 

Ezen kívül egy szót írtam fel: szalonna. Igen, kolleginától megérkezett a szalonna is. És nagyon nagyon finom az is!:) Jaj, de bekajáltam belőle!

Kollégámat megkértem, hogy dobjon haza, hogy tudjam nézni a 16.15-kor kezdődő, Japán elleni meccset. Időben hazaértem. A meccs 16.15-kor volt. Pénteken. 

---

Péntek. Végre lezajlott a hétre ígért tűzvédelmi gyakorlat. Tökéletes volt az időzítés. És nem is törtem össze magam. Sőt "menekülés" közben előre engedtem az embereket. Nem, nem elsősorban a lovagiasság okán: így biztonságosabb. 

Az elmúlt napok eléggé leszívták az agyamat, aztán meg intéznivalóim is akadtak, így mégiscsak szabit kértem szombatra. 

Kolléganőmmel egyszerre értem ki melóból, ő pedig volt olyan rendes, hogy megkérte a párját, hogy hozzanak haza. 

Neteztem, tévéztem, pihentem. 

Közben tesómtól megtudtam, hogy egy nagyon kedves ismerősünk rettenetes balesetet szenvedett. A hírt olvastam, de eszembe sem jutott egy pillanatig sem, hogy ismerősömmel történt. 

---

Szombat. Hát, nem vagyok benne biztos, hogy tudtam volna a munkára koncentrálni. Nagyon szétestem. 

A héten valamelyik nap rettentően kiakadtam apámra. Iszonyat tahó módon viselkedett. Most viszont meglepő módon megvigasztalt, tartotta bennem a lelket. 

Elég nehezen indultam el. A villamossági szaküzlet már nem is volt nyitva. Igen, a változatosság kedvéért a konyhában van kiégve két égő... 

Aztán a Hollóban egy 7up társaságában lottó, tippmix. Egyébként új pultoslány van, helyes, vagány, amolyan szintekkel felettem lévő. Egy fazon osztotta neki az észt a férfi-nő kapcsolatokról. Azon imádkoztam, hogy nehogy belevonjon a beszélgetésbe engem, mint kívülállót. Megúsztam.

Pláza. Lottózó, ajándékbolt, meg CBA. 

Az ebéd babgulyás-konzerv volt pogácsával. 

Délután pihentem, olvastam. 

*

Aztán délután jött a hír, hogy Dóri meghalt. Sógornőmön keresztül ismertem meg. Nem találkoztunk sokszor, de azok a találkozások sokat jelentettek számomra. 

A közös szilveszter Bükön, a vonatozás Ausztriába, az összefutás a fröccsfesztiválon...

És egy iszogatós beszélgetés tavaly nyáron az Iparosnál, a Neoton koncert idején. 

Ott került szóba az Anna and the Barbies. És ott mondta, hogy keressek rá erre a dalra!

Ami egy csoda. Az életnek kellene erről szólnia...Igen, az életnek...

Csak az hal meg, kit elfelednek... Dóri erről a számról is mindig eszembe fog jutni... 

Kedves, szerény, mosolygós... Örülök, hogy ismerhettem, az angyalok őrizzék álmát!:(

*

Mennyire éles a váltás, és mennyire zárójelbe kerül: kisorsolták a jövő nyári foci EB csoportjait. Sorrendben Ausztria, Izland és Portugália lesznek az ellenfelek. Lehetett volna rosszabb is, és az sem baj, hogy a luzitánokkal játszunk utoljára. Az osztrák meccset jó lenne kint nézni! Mármint Ausztriában kint, ha már Franciaország nem fog összejönni. 

Este kaptam egy mailt. Válaszoljam meg az interjú kérdéseit, és küldjem vissza. Mert a mórás diákok nem foglalkoznak a feladattal. 

Hm... Igen, úgy indult, hogy egy kötelező feladat leszek. De az elmúlt időben rengeteget kaptam ettől a két lánytól. Olyan dolgokat tudnak rólam, amiket csak nagyon kevesen, és ők is megosztják velem gondjaikat-örömeiket. Sőt, a magam módján le is szidhatom őket! Szóval az interjút ők fogják befejezni. Én csak segítek!:)

---

Ma időben felkeltem. Elmentem a vasútállomásra cigiért meg újságért. 

Hazafelé jövet kicsit kiakadtam, hihetetlen, mennyire nem figyelnek oda egymásra az emberek. A buszon sem, meg úgy általában.

Az már csak hab a tortán, amikor egy 80+-os, bottal közlekedő néni a zebrától pár méterre "szalad" át az úttesten. Hihetetlen... 

Mai program? Lasagnét sütök, mosok, interjúkérdéseker válaszolok! Meg pihengetek. 

Ja, és virtuális élettársamnak Boldogságos Születésnapot kívánok! 

Hihetetlen, hogy már 2,5 éve ismerjük egymást. Mostanában elég érdekes dolgokat tudok meg a kapcsolatunkról, de mindegy is... Szerencsére mi tudjuk, hányadán állunk!:)

A jövő hét? Legalább egy német biztos. A pénteki céges forraltborozás így most erősen kérdőjeles, nem hiszem, hogy lesz bulizós kedvem. Majd kiderül!

Mára ennyi voltam. 

Puszik, pacsik!

Vigyázzatok magatokra, és egymásra!

Eső ember

Vasárnap a bejegyzés megírása után elmaradt a bundás kenyér. "Sparos tésztát" ettem. Forma-1 is volt, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy néztem. Délután pihentem, tévéztem, olvastam. És el is telt a hétvége. 

---

Hétfő. Na most megint azt hittem, hogy elhagytam a puskacetlimet. Vagyis nem, mert megvolt, csak nem a megszokott zsebbe tettem. És a hétfő délelőttről nem ugyanaz szerepel a két papíron.:O Szóval sok volt a meló, így gyorsan, de mégis viszonylag nyugodtan telt a nap. Hideg volt, és elfelejtettünk kávét venni. Vagy valami ilyesmi.:)

Délután tesómékkal és Markkal bementünk a Belvárosba, megnéztük az adventi forgatagot. Megittam az idei első forralt bort, ennél persze sokkal-sokkal emlékezetesebb volt Mark reakciója a látottakra. Nagyon aranyos volt.:) 

Vettem tusfürdőt az elveszettnek hitt helyett. A másikat meg másnap jól megtaláltam. A papucsomban. 

Hazatérve pihengettem. Egy ismerősöm megkérdezte, mi a véleményem a "pc-kről." Szerencsére képet is mellékelt, így hamar leesett, hogy nem a számítógépekre gondol.

Sanyi pedig "de szép macska". Hatalmas az a videó!:)

Este vacsi, fürcsi, döglés, Kék fény. 

---

Kedd. Egy számomra érdekes fehérnemű elnevezése foglalkoztatott. De nincs külön neve...:) Meló után német. Hihetetlen gyorsan eltelt az idő, már majdnem vége volt az órának, mikor először ránéztem az órámra. 

Utána egy druszámmal-kollégámmal találkoztam. Bármilyen fura, még csak facebookon/messengeren társalogtunk egymással, most a Venedelinben két sör mellett cseréltünk eszmét. Jó arc a fiú, szerintem lesz még ilyen este. Az sem kizárt, hogy lesz közös "projektünk" is, de ezt majd még körvonalazódik.:) Előtte benéztünk egy dohányboltba, persze ott is volt kolleginánk dolgozott. Én mondjuk nem ismerem. Hazafelé nem volt problémamentes az út. A sofőr leszálláskor rám csukta az ajtót. De erről majd később. Hazatérve megittam az összes megmaradt sört a nagy ijedtségre. Közben messenger. 

Aztán fürdés, kaja, alvás. 

---

Szerda. Nagyjából időben felkeltem, de időben elindulni nem sikerült, mert nem találtam a sapkámat... Így lekéstem a buszt, kolléga szerencsére értem jött a Mátyás térre. 

Reggel három kolleginának megmutattam a macsekos videót, hát kb. visítottak a röhögéstől.:) Névnapos tanítványom-kolleginám küldött nekem süteményt, túlzás nélkül elmondhatom, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ettem-e már annál finomabb sütit.:) Virtuális élettársamban pedig egy pincérnő veszett el. Mondjuk ez nem is biztos.:) Kaptam nagyon finom házi kolbászt is. Akkor még persze nem tudtam, hogy nagyon finom...:D

Kollégám fél 3-kor hazahozott, nagyon-nagyon fájt az oldalam. 

Csak fürdéskor vettem észre, hogy nagyon csúnyán néz ki. Kedd este még kutya bajom nem volt. Volt, aki megkérdezte, hogy miért nem írtam fel a rendszámot, és jelentem fel a sofőrt. Nem akarok balhét. Meg aztán két sör is volt bennem, bár tudom, hogy abszolút nem voltam részeg... Azt sem akarom, hogy esetleg a többi sofőr leszállítson, mert nem szállít mozgássérültet... Igen, hallottam már ilyenről is!
Ja, és végülis megvárta, míg a velem együtt leszálló lány odajön, és megkérdezi, jól vagyok-e. Ennél sokkal többet végülis nem tehetett. 

Más. Felkerült a netre a PÁGISZ-os rendezvényről készült tudósítás. Az én beszédemből is került bele egy kis részlet, végülis egész összeszedett voltam. És annyira furcsa magamat kívülről így látni... Oké, kisgyermekkorom óta ebben élek, de akkor is furcsa. Belülről viszont inkább "örülök" neki, hogy számomra ez a világ nem teljesen idegen.

Nézzétek végig, nem hosszú az anyag!

---

Csütörtök. Az oldalam nemigazán javult, mondjuk kb. mára lettem teljesen panaszmentes. Kifejezettem mókás, sokat röhögős, jó nap volt. Ami így aztán gyorsan eltelt. 

Meló után német. Kiderült, hogy tanítványom is olvassa a blogomat! Nagyon felkapott lettem!:) Ez csak vicc, természetesen!:)

Elég későn feküdtem le, fogalmam sincs miért, de nem volt kedvem aludni.:) Semmi különöset nem jegyeztem fel a nap hátralévő részéről. Azon azért szörnyülködtem, hogy az index lehozott egy később kamunak bizonyult hírt, és a mentegetőzésben arra hivatkoztak, hogy a hírt Tibi atya is közölte. Hát azér' na...:D

---

Péntek. Viszonylag nyugis nap után a postára mentem, ajánlott levelet kaptam. Anyut leváltották egy pozíciójából. Hát ez kész... 

Nyertem a tippmixen. A nyeremény egy részét a Stadion Sörözőben elköltöttem. Nem kávéra. Egy jóember telefonon követelte valakitől tartozása kiegyenlítését. Elég ijesztő volt a hangnem. Szerettem volna sörpad lenni. Szerencsére nem vett észre. 

Hazatérve lakótársammal pihi, meg messneger, meg hambi. 

Kollegina átküldött két képet. A fotókon lévő srác nagyon hasonlított a bátyámhoz. Aztán kiderült, hogy ő az...:D Mármint jó 15 évvel ezelőtti képeken. Hát én majdnem beestem az asztal alá!:)

---

Szombat. Elég nehezen keltem fel. Pedig sietnem kellett, mert Écsre voltam hivatalos. Egy kedves jóbarátommal beszélgettem a buszon. 

Écsen Muci néni finom ebédje várt. Ezúttal nem volt lakodalmi az adag, pont jó volt így.:) Apám hozta a szokásos formát. Szóval elég szar kedvem volt.Meg fáztam is...

Apám kábeltévéje kapcsán fel kellett hívnom a T-s szolgáltatót, hát az is mókás volt. De legalább a díjat megfelezték. Pedig idegesítő ügyfél voltam...:D 

Két év call center, és nyolc év minőségbiztosítási területen végzett munka után amúgy tök mókás, ha minőségbiztosítási okokból rögzítik a hívást. Főleg, ha azt mondja a csaj, hogy "mondjon már egy nevet!" Dezső bammeg. 

Kicsit több ősz hajszállal indultam vissza Győrbe. 

Hazatérve kiégett az izzó az előszobában, még a biztosítékot, is leb@szta. Meg voltam lőve, hogy hogyan fogom kicserélni, de ma szerencsére egy kedves barátom átjött, és megoldotta.:)

Nem kizárt, hogy ismétlem önmagam, de tök fura érzés, ha szar kedvem van, mert hiányzik valaki, és olvasgatom az üzeneteit, nézegetem a képeit... Amitől még rosszabb kedvem lesz, mert a képek és üzenetek régiek... Ez van... 

Este kávé, messenger, olvasás, tévé, aztán el is telt a nap.  

---

Vasárnap. Mivel este 8 körül már ágyban voltam, nagyon korán, fél 6 táján felébredtem. És Kossuth Rádiót hallgattam. Meg Győr Pluszt, természetesen!:)

Kávé, olvasás, pakolászás, és el is telt a délelőtt. 

Aztán megérkezett Imi. Kicserélte az izzót. Meg majd az egyik zárat is ki fogja cserélni, mer jó fej...:) 

Elvitt a Lidl-be bevásárolni. 

Összefutottunk egy kolllegival, cimbi úgy megdicsérte nekem, nem győztem bezsebelni a bókokat. Ezt nem tudom, hogy így mondják-e.:) 

Túrós csusza volt az ebéd. És mikróban melegítettem a szalonnát...:D Ez állítólag nem normális..:) 

A tiramisut szerencsére csak a hűtőbből kellet előkotorni. Ja, és kaptunk a Lidl-ben ajiba multivitaminos mutyit. Jessz!:)

Na, hát szóval kb. ennyi volt a hét. 

Most még gyorsan teregetek, bár nem szívesen, ez az új ruhaszárító nagyon sz@r...

Jövő hét? 

Lesznek németórák, meg szombati meló is lesz. A többi meg majd alakul. 

A szentestétől meg kicsit tartok. 

Na mindegy, majd rögtönzök... 

Mára pedig ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)