Vasárnap. Egy roppant lényeges javítással kell kezdenem: az ebéd nem paprikás mozzarellacsíkok volt, hanem sajttal töltött paprika. Elvileg erős volt. De nem volt vészes, a paradicsom meg a szalonna elnyomta.:)
A nap hátralévő része tévézéssel, pihivel telt.
Jaj! A régi karácsonyokból nagyon kevés maradt meg. Az egyik, hogy megvettem a Képes Sport évvégi dupla számát. És van benne egy tök jó összeállítás: lejátszották a jövő nyári foci EB-t, méghozzá úgy, hogy minden párosítás esetében a két csapat legutóbb lejátszott meccsének eredményét vették alapul. És ez alapján továbbjutottunk a csoportból! A nyolcaddöntőben aztán Anglia jelentette a végállomást. Hol lehet aláírni?:)
---
Hétfő. Ismét megjelent az álommanó. Vagyis a lány az álmomban. Azt mondta, hogy sok minden nem úgy van, ahogy én gondolom, de fogunk mi még beszélni. Ez kész... Mármint esküszöm, ezeket nem kitalálom, nem is üzengetni akarok. Ez a durva. Azért remélem, hogy az álmom nem hazudnak. Vagy nem tudom...
Az volt a terv, hogy elmegyek az adyvárosi tanpostára csekkeket
befizetni, és bevásárolok a Versenyben. Csak mert már régen voltam ott.
Aztán rám tört a kétoldali lustaság. Nem voltam sehol. Főztem ebédet, pihengettem. Délután meg jött Balu, és németeztünk. A másik német ezúttal elmaradt, téli szünetet tartunk.
Beszélgettem Gábor kollégámmal, aki elmesélte, hogy a dohányboltban látott exkollegina azt hitte, hogy tesók vagyunk. Jó arc a fiú, szóval nincs ellenvetésem. Van egy Gábor nevű fogadott öcsém. Mivel a rap-szcénában érdekelt, csak bro-nak hívom. Nagyon vagány!:D
Tesómék mondták apámnak, hogy majd 25-én mennek ki hozzá Écsre. Ő pedig engem is oda számolt, így aztán nem megyek 24-én. Mondjuk annyira nem bánom...
Este pedig volt még egy kis pszichológia...
---
Kedd. Reggel egy barátommal beszélgettünk egy nagyot. Meg egy kollegina kérte el a bulifotókat. És sajnálatát fejezte ki, hogy rólunk nem készült közös fotó. Pedig de.:)
Az volt a terv, hogy elmegyek az adyvárosi tanpostára csekkeket
befizetni, és bevásárolok a Versenyben. Csak mert már régen voltam ott.
De nem így történt. Valakinek segítettem ajándékot beszerezni.:) Így aztán a városban, a színháznál mentem el postára. Igen, ott még mindig soron kívül kiszolgálják a fogyatékosokat.:D
Ittam a Kopasz Úrnál egy kávét. Kihagyhatatlan. Közben odajött hozzám egy faszi. Leszólított. A barcás sapkám miatt kezdődött a beszélgetés. Azt hittem, azt fogja megkérdezni, hogy hol vettem a sapkámat. De nem. Az FC Barcelona volt a téma. Ő semmit nem konyít a focihoz, a kisfia viszont a gránátvörös kékekért szorít. Kérdezte, hogy hogy áll a Barca a bajnokságban, és hogy nyert -e már BL-t. Igen, ezt még lehetett fokozni: egészen addig elmentünk, hogy a Barcelona jobb csapat-e, mint a brazilok...:D
Utána egy anyuka meg a lánya kéredzkedett oda mellém. Két nő kedvéért még rá sem gyújtottam.:)
Az ajándékot sikeresen beszereztem.
A városban két helyen is megkérdeztem, van-e a telefonomhoz mágneses tok. Nincs. Nem is volt.
Busz. Leültem egy jóember mellé. Véletlenül hozzáértem a táskámmal. Elnézést kértem. Majd pár perc múlva felállt, és közölte, hogy elül onnan, mert a táskám nem zavarja, de a mobiltelefonom igen. Én meg néztem, hogy wtf. A telefon ugyanis kabátom zsebében lapult, nem csörgött, sms-t sem kaptam.
Az mp3-lejátszót persze elég hangosan hallgattam, de kizárt, hogy elnyomta volna az Ikarus busz motorjának hangerejét. És szerintem nem is énekeltem.:D
Az mp3-lejátszóm egyébként meghülyült. Az egyik mappát a gépen nem észleli, egy másiknak a tartalmát adja be helyette. Döbbenet.
Hazatérve írtam Zsaninak. Elkezdtük egyeztetni a délutáni hamburgerezést. És délután fél 1-kor megbeszélés nélkül tök egyszerre írtunk egymásnak.
 |
Na szóval délután az American Barney's Dinerben kötöttünk ki, én ugyebár már másodszor. Finom kaja, kellemes beszélgetés, sok röhögés, ahogy azt kell.
Az after party-t nálam tartottuk. Kávé, rosé traubi, szóval volt feeling!:)
Vacsora? Banán, mandarin, bejgli, mézeskalács.
Aztán még messengeren is beszélgettünk. És a lányt bejelölte facén egy kollégám- elvileg ismeretlenül.
Ezen azért picit meglepődtem, mert Zsani akár a párom is lehetne. Mármint a közösen posztolt képeket látva akár az is feltételezhető lenne...:)
Hehe, tudom, milyen véleményeket mondtak már nekem rólam és a nőkről, és csak sejtem, miket mondhatnak a hátam mögött. De azért na...Nem vagyok féltékeny, de azért... Fura, na..:D
A fura szituációból kiindulva rögtönzött sziporkánkat kicsit átalakítva kiposztoltam facebookra. Szeretem, ha egy nőnek van humora.:)
---
Ma. A reggeli kávék után elmentem az Árkádba. Nem, ma nem is akartam Adyvárosba menni. Vettem tokot a telefonomhoz. Már nem számolom, hányadikat.
A lottózóban elém vágott egy csaj a sorban. Ez volt a legstresszesebb momentum, amúgy viszonylag sima ügy volt.
Vettem apámnak egy könyvet, meg magamnak is. Szabadság tér '89, második rész. Egész jó. Csak nehéz volt hazacipelni...
A Famulusnál pirosat jelzett a vasúti átjárónál a fénysorompó. Aztán jött... Egy bakter... Hát én felröhögtem.:)
Aztán persze jött egy tehervonat is. Kesselwagenek meg Flachwagenek. Szakmai ártalom...:)
Hazatérve ebédeltem chilis bab-konzervet, aztán ledőltem olvasgatni.
Majd beraktam egy mosást, és elkezdtem pötyögni.
Mára már semmi nincs tervben.
Holnap reggel még el kéne rongyolnom boltba. Péksüti, újság. Meg még egy fajta szaloncukrot is kellene venni. A feketeerdős Milkának nem tudtam ellenállni.
A fát hogy felállítom-e, arra még alszom egyet. Legalább.:)
Hívtak vendégségbe is, most hogy nem megyek Écsre. De a szenteste szent dolog. Szó szerint. A családé. Én pedig itthon leszek, eszegetek, tévézek. Elleszek. Nem lesz rosszabb, mintha Écsen tenném ugyanezt.
A találkozók, összefutások majd jöhetnek két ünnep között. Nem vagyok depi. Tényleg. Ez most ilyen.:)
25-én meg úgyis megyek tesómékkal Écsre karácsonyozni.
Szóval mára tényleg nem marad más hátra, mint hogy Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánjak minden kedves olvasómnak!:)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Ui.: Csabikám! A kislánynak gyógyulást! üdv.: a kedvenc celebed! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése