Szörnyű dolog történt, és nagyon szomorú vagyok. Gondoltam rá, hogy ma csak egy rendhagyó bejegyzéssel jelentkezem. Aztán az jutott eszembe, hogy Ő is úgy akarná, hogy írjak a szokott módon, hogy legyen móka is, legyen gondolkodás is...
---
Vasárnap. Kettesem volt a lottón. Anyu számaival... A bejegyzés megírása után messenger. Vacsorára körözöttféleséget rittyentettem, aztán kézimeccset néztem. Meg messenger, olvasás, tévé.
---
Hétfő. Sikerült kipihennem magam. Talán túlzottan is. A reggeli kávé közben szokás szerint megnéztem facebook-emlékeimet. Napra pontosan egy évvel ezelőtt megosztottam egy lánnyal közös fényképünket. Mert "sokan azt gondolják, hogy..." Ez annyira jellemző... Egyébként úgy alakultak a dolgok, hogy ma már nem tartjuk a kapcsolatot. Nagyon nem...
A buszmegállóban vettem észre, hogy itthon felejtettem a telefonomat. A közhiedelemmel ellentétben azért meg lennék nélküle, de mégis hazajöttem érte. Biztos, ami biztos...
Egész tűrhető nap volt, jól telt.
Szelfiket küldtek magukról a Mórában megismert lányok. Az okát nem tudom pontosan, de élek a gyanúperrel, hogy olvasták az előző bejegyzést, benne a "képnézegetős-üzenetolvasós-lányhiányolós" részt, és erre reagáltak. Mosolyogtam rajta, jól esett.:)
Igen, nagyon hiányzik. Furcsa, amikor egy kolléganője odajön hozzám, hogy régen mentem oda hozzájuk. Furcsa, amikor találkozunk, és az arcon már nincs ott a mosoly.
Maradtak az emlékek, a filmek, a dalok, a poénok, a titkok... Hiányzik. Tudom, hogy hibáztam én is, azt hittem, helyre tudjuk tenni a dolgot. De jó tudni, hogy van. És ez a fontos.
Hazatérve kávé, német. Aztán bundás kenyért, meg Kék fény.
---
Kedd. Teljesen átlagos nap volt.
Hazatérve meglepve tapasztaltam, hogy küldtek nekem egy emléklapot a PÁGISZ-ban rendezett esemény apropóján. A lapon a keresztnév szerencsére nem Zsolt, az utcanév viszont elég mókás a borítékon: Nagy Sándor János. Pff...
Az emléklapot feltettem facebookra az eseményről készült tudósítás linkjével együtt. És egy jóbarátom az alábbi kommentet írta alá: "Tényleg csak az tart tőle, hogy elesel és összetöröd magad, aki nem
ismer. Aki ismer az tudja, hogy elesel és összetöröd magad. Aztán
felállsz és mész tovább. Ettől vagy az, aki vagy."
Nagyon tetszik. Ez nagyon én vagyok!:)
Este kézilabda VB. Nagyon kikaptunk Montenegró válogatottjától. Őszintén szólva nem is bírtam végignézni a meccset, egy idő után elkapcsoltam, és csak másnap reggel tudtam meg a végeredményt.
---
Szerda. Meló, aztán német.
Itthon takarítás, felmosás, ilyesmik. És rettentően utálom az új ruhaszárítót. Amint tehetek, veszek másikat, ezt pedig visszaminősítem vésztartalékká.
Ez a bejegyzés most kicsit máshogy épül fel, mint ahogy elterveztem. Egyes kulcsszavak így nem az eredeti terveknek megfelelően szerepelnek az írásban. Azt mondjuk nem értem, hogy mire írtam fel, hogy hari...:)
Ja, de beugrott: amikor valakinek azt mondod/írod, hogy soha nem tudnál haragudni rá, ő pedig erre azt válaszolja, hogy igyekszik mindent megtenni, hogy ez így is maradjon... Az azért jóleső érzés...
Este Magyarország-Dánia a kézilabda VB-n. Hatalmas győzelem, már-már példátlan feltámadás. Sajnos a második félidőt már átaludtam, és csak másnap reggel tudtam meg az eredményt.
---
Csütörtök. Kolléganőm szerzett ülőalkalmatosságot a fenekem alá a reggeli cigi alkalmával, én pedig megköszöntem neki, hogy anyám helyett anyámként funkcionál. Ő ezt kikérte magának. Megegyeztünk, hogy mindketten jobban járnánk, ha az anyósom lenne. Miután két aranyos lánya van, nem volt ellenvetésem.:)
Ezen kívül egy szót írtam fel: szalonna. Igen, kolleginától megérkezett a szalonna is. És nagyon nagyon finom az is!:) Jaj, de bekajáltam belőle!
Kollégámat megkértem, hogy dobjon haza, hogy tudjam nézni a 16.15-kor kezdődő, Japán elleni meccset. Időben hazaértem. A meccs 16.15-kor volt. Pénteken.
---
Péntek. Végre lezajlott a hétre ígért tűzvédelmi gyakorlat. Tökéletes volt az időzítés. És nem is törtem össze magam. Sőt "menekülés" közben előre engedtem az embereket. Nem, nem elsősorban a lovagiasság okán: így biztonságosabb.
Az elmúlt napok eléggé leszívták az agyamat, aztán meg intéznivalóim is akadtak, így mégiscsak szabit kértem szombatra.
Kolléganőmmel egyszerre értem ki melóból, ő pedig volt olyan rendes, hogy megkérte a párját, hogy hozzanak haza.
Neteztem, tévéztem, pihentem.
Közben tesómtól megtudtam, hogy egy nagyon kedves ismerősünk rettenetes balesetet szenvedett. A hírt olvastam, de eszembe sem jutott egy pillanatig sem, hogy ismerősömmel történt.
---
Szombat. Hát, nem vagyok benne biztos, hogy tudtam volna a munkára koncentrálni. Nagyon szétestem.
A héten valamelyik nap rettentően kiakadtam apámra. Iszonyat tahó módon viselkedett. Most viszont meglepő módon megvigasztalt, tartotta bennem a lelket.
Elég nehezen indultam el. A villamossági szaküzlet már nem is volt nyitva. Igen, a változatosság kedvéért a konyhában van kiégve két égő...
Aztán a Hollóban egy 7up társaságában lottó, tippmix. Egyébként új pultoslány van, helyes, vagány, amolyan szintekkel felettem lévő. Egy fazon osztotta neki az észt a férfi-nő kapcsolatokról. Azon imádkoztam, hogy nehogy belevonjon a beszélgetésbe engem, mint kívülállót. Megúsztam.
Pláza. Lottózó, ajándékbolt, meg CBA.
Az ebéd babgulyás-konzerv volt pogácsával.
Délután pihentem, olvastam.
*
Aztán délután jött a hír, hogy Dóri meghalt. Sógornőmön keresztül ismertem meg. Nem találkoztunk sokszor, de azok a találkozások sokat jelentettek számomra.
A közös szilveszter Bükön, a vonatozás Ausztriába, az összefutás a fröccsfesztiválon...
És egy iszogatós beszélgetés tavaly nyáron az Iparosnál, a Neoton koncert idején.
Ott került szóba az Anna and the Barbies. És ott mondta, hogy keressek rá erre a dalra!
Ami egy csoda. Az életnek kellene erről szólnia...Igen, az életnek...
Csak az hal meg, kit elfelednek... Dóri erről a számról is mindig eszembe fog jutni...
Kedves, szerény, mosolygós... Örülök, hogy ismerhettem, az angyalok őrizzék álmát!:(
*
Mennyire éles a váltás, és mennyire zárójelbe kerül: kisorsolták a jövő nyári foci EB csoportjait. Sorrendben Ausztria, Izland és Portugália lesznek az ellenfelek. Lehetett volna rosszabb is, és az sem baj, hogy a luzitánokkal játszunk utoljára. Az osztrák meccset jó lenne kint nézni! Mármint Ausztriában kint, ha már Franciaország nem fog összejönni.
Este kaptam egy mailt. Válaszoljam meg az interjú kérdéseit, és küldjem vissza. Mert a mórás diákok nem foglalkoznak a feladattal.
Hm... Igen, úgy indult, hogy egy kötelező feladat leszek. De az elmúlt időben rengeteget kaptam ettől a két lánytól. Olyan dolgokat tudnak rólam, amiket csak nagyon kevesen, és ők is megosztják velem gondjaikat-örömeiket. Sőt, a magam módján le is szidhatom őket! Szóval az interjút ők fogják befejezni. Én csak segítek!:)
---
Ma időben felkeltem. Elmentem a vasútállomásra cigiért meg újságért.
Hazafelé jövet kicsit kiakadtam, hihetetlen, mennyire nem figyelnek oda egymásra az emberek. A buszon sem, meg úgy általában.
Az már csak hab a tortán, amikor egy 80+-os, bottal közlekedő néni a zebrától pár méterre "szalad" át az úttesten. Hihetetlen...
Mai program? Lasagnét sütök, mosok, interjúkérdéseker válaszolok! Meg pihengetek.
Ja, és virtuális élettársamnak Boldogságos Születésnapot kívánok!
Hihetetlen, hogy már 2,5 éve ismerjük egymást. Mostanában elég érdekes dolgokat tudok meg a kapcsolatunkról, de mindegy is... Szerencsére mi tudjuk, hányadán állunk!:)
A jövő hét? Legalább egy német biztos. A pénteki céges forraltborozás így most erősen kérdőjeles, nem hiszem, hogy lesz bulizós kedvem. Majd kiderül!
Mára ennyi voltam.
Puszik, pacsik!
Vigyázzatok magatokra, és egymásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése