Kiskarácsony, nagykarácsony

Szerdán a poszt megírása után még érkezett cimbora a karácsonyi ajándékért, amit beszereztem. Váltottunk pár szót, aztán ment is tovább. 

Mást meg nem írtam fel.:)

---

Csütörtök. Na, hát ez a nap elég mókásan kezdődött. Lakótársammal három kávét ittunk napindítás gyanánt, mire sikerült elvonszolnom magam a Lidlbe. Ott viszonylag gyorsan végeztem. Viszonylag célirányosan sikerült vásárolni, és semmin nem húztam fel magam.:)

Hazaérve lakótársam segített felállítani a karácsonyfát, majd elindult a barátnőjéhez. Én pedig egyedül maradtam. 

Úgy volt, hogy egy kedves jóbarátom délután átjön, hoz kóstolót, meg koccintunk is egyet. 5 óra tájban írtam neki, akkor kiderült, hogy módosult a programja, nem főzött, nekem pedig elfelejtett szólni. Jó, hát ezt felfoghatnám negatívan is. Dehát felesleges. Ott van például Kevin. Róla is megfeledkeztek annak idején, aztán mi lett belőle... 

Ha az ember fia sokat van egyedül, akkor sokat kattog, agyal. Hatványozottan igaz ez a szentestére. Visszagondoltam az utóbbi évekre. 2012. Anyu halála után két hónappal egyáltalán nem volt karácsonyi hangulat, a túlélés volt a cél. Kis túlzással Dóri Svédországból küldött karácsonyfa-képeslapja tartotta bennem a lelket... 2013-ban a fürdőszobában kigyulladt gázbojler gondoskodott róla, hogy ne legyen karácsony. Vagyis... Felejthetetlen, hogy mennyien segítettek, voltak mellettem abban az időben. Tavaly pedig egy nagyon mókás karácsonyban volt részem, ami egy lánynak volt köszönhető, akivel akkor kb. végigbeszélgettük az ünnepeket. 

Idén csak azt tudtam, hogy a szentestét nem szeretném Écsen tölteni. Ezzel nem is volt gond, bár az este eléggé agyalósra sikeredett. Akartam készíteni egy szelfit rólam és a karácsonyfáról. A ruhaszárítóba kapaszkodtam, amit sikerült is magamra rántanom. 

Hm... Meg vagyok lepődve azon, hogy sokan ki vannak akadva azon, hogy az emberek posztolják a karácsonyfájukat, az ünnepi finomságaikat, vagy a gyermeküket. Szerintem mindenkinek a magánügye -baszki, véletlenül magányügyet írtam... :D-, hogy mit oszt meg. Én örülök mások boldogságának, részemről szívesen nézegetek ilyen képeket. Az eljegyzés viszont... Na, hát nekem olyan sose lesz, de ha lenne, egészen biztosan nem szentestére időzíteném. Az nem annak az ideje. Szerintem. 

Na... Az uzsonna virsli volt, vacsorára pedig halászlét ettem. Konzervet. És igen, sikerült letörnöm a nyitófület. Semmi gáz, van konzervnyitóm. Azzal meg persze nem sikerült kinyitnom. Pár pillanatra kézbe vettem a nagykést, de aztán gyorsan le is tettem, nem akartam a sürgősségin kikötni. Végül egy olló segítségével feszítettem fel a konzervet. Az más kérdés, hogy az étel jó része a ruhámon és a járólapon landolt. 

És eszembe jutott, hogy amennyi idő alatt kibontottam a konzervet, más felállít egy karácsonyfát. A mások... Megint a mások... Nálam okosabb emberek mondták, hogy a "saját szintemen" kell boldogulnom, szóval gyorsan el is hessegettem a gondolatot. 

Szóval kaja, messenger, olvasás, tévé... Ez volt az én szentestém...

---

Péntek. Csabi, kedves volt osztálytársam írt, hogy szívesen hozna nekem halászlevet. Ez a minimum, ha már a kedvenc celebje vagyok...:D Megköszöntem, de nem fogadtam el, nem akartam bonyolítani a napját, nélkülem sem unatkozott. De azért valamikor majd összefutunk.:)

Jött viszont Harcsi barátom. Kávéztunk, beszélgettünk egy kicsit. 

Kaptam tőle karácsonyra egy sportriportereket bemutató könyvet. Nem is tudom, volt-e mostanában olyan olvasmány, ami ennyire lekötött volna, az első éjszaka 94 oldalt olvastam el. Köszönöm szépen.:)

Ja, és megkértem Gergőt, hogy készítsen rólam egy fotót, hogy ne csak szelfi legyen.:D Az hatalmas nagy rejtély számomra, hogy lehet jó rám az S-es póló...:O :D

Délután pedig Écsre mentem. Gyerekek, az egy csoda volt!:) 

Ülni a szőnyegen, nézni, ahogy a kicsi Mark játszik, bohóckodik... Odatettem a kezem az asztal sarkához, nehogy beüsse a kicsi buksiját. Ekkor megfogta a kezem, felállt, és hátra fordulva rám vigyorgott. Nekem abban a pillanatban benne volt "a" KARÁCSONY. Így, csupa nagybetűvel. Hatalmas figura a Picur. Egyébként szerintem a kézilabdához is van tehetsége. Valami olyan mozdulattal dobja el a matchboxokat, hogy azok mindig talpra esnek. Ja, és a BMW a kedvenc...:D

Sógornőm szülei küldtek nekem halászlevet. Egy élmény volt, nagyon finom lett, szokás szerint.:)

A marcalvárosi buszvégállomáson tettek ki tesómék. Hazajöttem, és ha jól emlékszem, már nem is kapcsoltam számítógépet. Ez is ritka dolog  az én esetemben.:)

---

Szombat. Azaz tegnap. Mint kb. minden nap, megébredtem 4 óra magasságában, amikor melóidőben kelek. Rádióztam-olvastam-tévéztem. És kb. el is telt a nap. Na jó, azért nem. Az ebéd kocsonya volt, nagyon ízlett.:)

Ha az ember fia sokat van egyedül, sokat agyal-kattog-gondolkodik. Ezért fordulhat elő, hogy sok emlék megmarad bennem, ami másoknak talán jelentéktelennek tűnhet. 

A Sztárom a párom-at nézve eszembe jutott, hogy anno szülinapomra megkaptam osztálytársnőmtől a film zenéjét kazettán. Jaj, de rég volt... A film egyébként 1999-es...:)

---

Ma. Reggel kávé, fürcsi, öltözés... Elindultam Sportért. Aztán nem mentem sehová...:D

Viszont a konyhában a szék összetört alattam. Azon azért meglepődtem.

A lottón megint van egy kettesem Anyu számaival. Másik két szám meg a közelben volt. Hát meg nem mondom biztosra, de egy hónap alatt ez legalább a harmadik kettes. Az azért kemény...

Mára már egyébként nincs semmi konkrét tervem. Olvasok, tévézek, rendezkedek, meg lehet, hogy gombfocizom egyet.:D

Holnap boltba kéne menni, meg lehet egy-két ismerőssel találkozom. 

Az is lehet, hogy elkezdem megírni az évösszefoglaló bejegyzést. Elég eseménydús esztendőt hagyok a hátam mögött. 

30-án meg irány Ausztria. A két ünnep között terrrortámadásra számítanak Bécsben. Szóval izgi lesz... 

Aztán 2-án jövök haza, és 7-én meló.

Mára meg ennyi. 

Hogy idénre ennyi-e, az majd még kiderül!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)