Virtuális valóság

A múlt héten valamit elfelejtettem elmesélni. Pénteken, amikor vittem a kajámat melegíteni, megrepedt a kajásdoboz alja. A fél ebédlőt sikerült fellocsolnom sóskával, és ment a ruhámra is. Na, aki akkor belépett volna a konyhába azt látta volna, hogy kollegina guggol előttem, és... És én is guggolok, és én a cipőmet takarítom, ő meg a nadrágomról próbálja eltakarítani az ebéd nyomait...:D

---

Vasárnap. Lasagnét sütöttem, finom lett. Mostam. A ruhák tiszták lettek. Egész nap fájt a fejem, pedig gyógyszert is vettem be.:/ Tévéztem, messengereztem, meg a Népszabadság fotós különszámát olvasgattam, és el is telt a nap... 

---

Hétfő. Végre egy hétfő reggel, amiért érdemes volt felkelni: születésnapján felköszöntöttem virtuális élettársamat. És itt most meg is kell állnom egy-két szó erejéig!:) Az utóbbi időben többször hallottam és visszahallottam, hogy közte és köztem nagyon nagy az összhang, meg úgy beszélünk egymással, mintha, meg ilyenek... Ez azért aranyos, mert épp azt szoktam mondani, mert mi külsőségek nélkül vagyunk jóban egymással. Nem ölelkezünk-puszilkodunk, nem küldünk egymásnak szívecskéket, nem mondjuk egymásnak, hogy örökké jóban leszünk, meg ilyenek. "Csak" jóban vagyunk. A nagy szavakat, a szívecskéket meg lehet játszani. Az összhangot nem.:)

És sánta vagyok, nem vak: ő egy "nemtucat" lány, egyedi stílussal, fantasztikus humorral, szép mosollyal, és még sok egyéb pozitívummal. Ő egy nagyon jó barátom, ha bármi változás történik, jelezni fogjuk.:)

Meló után német. Német után a "mórás lányokkal" finomhangoltuk a rólam írt cikket. Nagyon aranyos írás lett, nekem nagyon tetszik. A stílusába, hangulatába nem is piszkáltam bele, csak ott javítottam, ahol valami tartalmi pontatlanság volt. 

Általában nem szoktam neveket írni. De Kingával és Kirával most kivételt teszek.:) Szóval tényleg nagyon ügyesek voltak, és ahogy már többször leírtam, hihetetlen, hogy ez lett belőle.:) 

Lassan három hónapja, hogy Kingát megismertem a Feketében. Na, az is egy felejthetetlen nap volt. A Feketéből egy kedves barátommal átmentünk a Hollóba kávézni. Ő egy szakításon volt túl, én pedig azon agyaltam, hogy felköszönthetek-e valakit születésnapján, akivel amúgy hetek óta nem beszéltünk. Felköszöntöttem. És az volt az utolsó beszélgetésünk... 

A cikk javítása okán kimaradt az életemből a magyar-lengyel kézimeccs. Kiestünk, megint nem lesznek ott női kéziseink az olimpián...:( 

A Kék fényt azért nem hagytam ki...:)

---

Kedd. Kevés híján elsodort reggel a zebrán egy száguldó biciklis... A múlt héten történtek után erre kissé érzékenyen reagáltam... 

Meló után elmentem a plázába, vettem faternak pár dolgot, aztán bementem hozzá a kórházba. A körülményekhez képest egész jól elvoltunk, majd egy órát beszélgettünk. Aztán hazajöttem. Már semmi nem történt, relaxáltam, pihengettem. 

---

Szerda. Balu barátom lemondta a németet. Egy kolléganőm hozott haza, akivel már nagyon régen beszéltünk. Most kicsit pótoltuk a lemaradást. 

Erre a hétre már elég rendesen elfáradtam, így nem csoda, hogy a szerda is pihenéssel, relaxálással végződött...:)

---

Csütörtök. A sok pihenés ellenére már-már az idegbaj határán voltam, nagyon stresszes nap volt. Én legalábbis annak éreztem. Attól tartok, kezd elmúlni a két év call center azon fantasztikus hozadéka, hogy maximálisan megtanultam kezelni az emberi hülyeséget. 

Petőfi Rádiót hallgattunk melóban. Ez a szám szólt éppen, és felröhögtem. Kolléga ezt persze észrevette. Megkérdezte, hogy min röhögök. Ezt persze nem árulhattam el. Itt sem tehetem. Ha rájössz, írd meg facén privát üziben!:) A helyes megfejtők között.... Valamit majd kitalálunk!:)

Melóból távozóban megállított egy kolléganő. Picit meglepődtem, nem nagyon szoktunk beszélgetni egymással. Nagy meglepetésemre megkérdezte, hogy tényleg ismertem-e a Csornán elgázolt lányt. Mert valahonnan megtudta a nevét, és látta facén, hogy nekem ismerősöm. 

Ezen lefagytam, tapintatlanságnak éreztem. Valakinek újsághír, másoknak emlékek, szomorúság... Jó, persze nem tudhatta... 

Aztán bementem apámhoz a kórházba. Már túl volt a műtéten, és elég fárasztó volt, hihetetlen, mennyire "izé" tud lenni néha. Vagyis gyakran... 

Pöttyet idegállapotban voltam, így aztán a Fa Kocsmában megálltam egy sörre. Kettő lett belőle. Meg még haza is hoztam a trafikból...

Szóval este sör-cigi-mp3, meg messenger. Hehe, nem is tudtam, hogy van, akinél változtatható a párbeszédablakok színe. Besz@rás!:D

---

Péntek. Utolsó munkanap. Utolsó munkanapon én ennyit még nem dolgoztam, volt bőven tennivaló. Jó, azért sajnálni nem kell, megadtuk a módját!:)

Étteremből rendeltük az ebédet, és hát érezhető volt, hogy nem menzás az eledel.:)

Meló után kollégám hazahozott, kicsit pihengettem. 

Kicsit késve értem a céges forraltborozásra, mert először Kingáékhoz mentem oda. Ingyenölelést osztottak.:) Amúgy Edda-koncertet hallgatok, és amikor leírtam az ingyenölelés szót, azt énekelte Pataki, hogy "ölelés helyett megölni jöttél..." Tényleg..:) 

És megkaptam az avon-rendelést is. Váltottunk pár szót, és mentem tovább a kollégákhoz. Remélem, legközelebb egy hosszabb összefutást is beiktatunk.:)

Szóval munkatársakkal megejtettük az elmúlt években már megszokott évzáró forralt borozást. Jó volt, beszélgettünk-bohóckodtunk, jó volt. Az az egy nem tetszett, hogy elég sokat mászkáltunk. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy étel terén maradtunk a zsíros deszkánál, forralt borhoz az dukál...:)

Este 10 körül posztoltam egy képet facebookra. Nem semmi, hogy be tudtam még pötyögni, hogy "Karácsonyi fallosz-motívum a győri éjszakában." Kész.:)

A napot a Vigadóban zártuk. Meglepő, de a pultoslány elmondása szerint hónapok óta nincs karaoke.:O 

Bár a mondás szerint borra sör meggyötör, azért a folyékony kenyérből is lecsúszott nekem három. Ha nem négy..:)

Taxival jöttem haza, lövésem sincs mikor, kb. 2 óra magasságában. 

Nem, a levezető sör nem maradt el...:D

---

Szombat. A körülményekhez képest egész jó állapotban ébredtem. Sőt, a városba is bementem. Adtam fel lottót-tippmixet, meg bevásároltam az Arrabona Sparban. Jaj, mennyi tapló ember volt ott... Tolakodás, maximális odanemfigyelés, éljen az advent... 

Ebéd, meg tesómékkal egy rövid tali. 

A szomszéd néni felhívott, hogy hazament-e apám, mert le volt véve a kulcs, meg nem füstölt a kémény. 

Apám nem is az apám lenne, ha nem állt volna neki, magyarázni, hogy a kulcs lent van, a kémény meg füstöl. Hihetetlen az öreg... 

Jeleztem neki, hogy ez kb. lényegtelen, le kéne jelentkezni Muci néninél, mert hiányolja... Ja tényleg... 

Délutáni csendespihenő, mosás, vacsora, döglés. És ennyi is volt a szombat. 

---

Ma. Elmentem Lidlbe. Két munkatársammal is találkoztam. Kishíján szükségem volt a segítségükre. Túl sok dolgot vettem. Szerencsére a szatyor meg a hátizsák átpakolása megoldotta a problémát. 

Lassan gasztroblogger leszek: az ebéd erőspaprikás mozzarella csíkok lesz. Szalonnával, paradicsommal, meg friss bucival.:D

Amúgy pihi ezerrel, semmi extra program nincs tervben. 

Jövő hét? Szerintem holnap is megyek a városba nézelődni. 

Nem biztos még, hogy megyek a temetésre, ha nem megyek, lesz két németóra. 

Kedden meg hamburgerezés egy rég nem látott ismerőssel. 

Meg persze karácsony... 

Még ez is úgymond képlékeny. Egészen mostanáig úgy gondoltam, idén nem állítom fel a karácsonyfát. 

Túlzottan a tavalyi karácsonyra emlékeztet, ami valamilyen formában új és egyedülálló volt. 

De az utóbbi időben annyi "szeretetbonbont" kaptam innen-onnan, hogy rájöttem, nem engedhetem meg magamnak a depizést...:)

A szentestét viszont nagyon-nagyon nem szeretném Écsen tölteni...:( 

Nem tudom még, hogy lesz, ez a része képlékeny.

Majd úgy is mesélek!

Mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)