Hetek óta gondolkodtam rajta, hogy miket fogok írni az évösszefoglaló bejegyzésben. És most mégis nehezen állok neki. A tavalyi egyébként így nézett ki.
Szóval... Bármilyen rossz év is lett volna 2015, elmondható, hogy fantasztikus év volt. Február 3-án ugyanis megszületett keresztfiam, Mark. Fantasztikus kisfiú, szép, okos, ügyes, aranyos. Én meg nem vagyok elfogult. Fantasztikus látni, ahogy nődögél, fejlődik. Nem szoktam ezzel a szóval dobálózni, de életem legboldogabb pillanata volt, amikor tesóm felhívott, hogy megszületett. Meg amikor pár nap nap múlva először láttam.
---
Sport. A Forma-1-gyel könnyű dolgom van. Az a sportág jelenleg kb. nem létezik. Legalábbis elkeserítően más, mint amihez az elmúlt kb. 30 évben hozzászoktam. És nem jobb.
Női kézilabda. Az ETO számára példátlan pechszéria és/vagy sérüléshullám közepette zajlott az év. Így a BL-triplázás teljesen esélytelen volt, nem is sikerült. Az mondjuk meglepett, hogy a bajnoki cím megvédése sem jött össze, de annyira nem rázott meg.
ETO foci. Ez a kilencedik szezon, hogy bérletes vagyok. És ez az első év, hogy az NB3-ban szurkolok kedvenceimnek. A Quaestor-csoport csődje az ETO-t is magával rántotta, kész csoda, hogy egyáltalán van csapat. Borzalmas volt megélni ezt az egészet, mindamellett az utolsó hazai NB1-es meccs életreszóló emlék marad. Katartikus élmény volt. Nem kérdés, minél előbb vissza kell jutni az NB1-be. Pokoli nehéz lesz, főleg úgy, hogy jelenleg a harmadosztályban sem vagyunk feljutó helyen.
És persze milyen a sors... A magyar labdarúgó-válogatott évtizedek után éppen akkor jut ki hosszú idő után egy világeseményre, amikor épp az ETO számüzetése miatt talán a legkevésbé érzem a magaménak a csapat sikerért. Jó, ez így hülyeség, Priskin és Némó mellett is voltak győri érdekeltségek, meg aztán hihetetlen örömet érzek még mindig, hogy az idei EB-n nem semleges szurkoló leszek. Annyi biztos, hogy lehetőség szerint ezúttal júniusban szeretném kivenni a nyári szabimat. Ezúttal nem az olimpia lesz a meghatározó. De ez már egy másik történet.:)
Ja, és még a hokiválogatottat is kiemelném, az ő A-csoportos szereplésük is nagy élmény lesz. Ez tényleg szenzációs teljesítmény, le a kalappal a srácok előtt.
---
Egyebek. Nem is tudom... Így nagy hirtelenjében mindenképpen eszembe jut általános iskolás osztálytalálkozónk. Voltam már öregdiák találkozón Pesten, volt osztálytalálkozónk Móváron, elvileg szervezés alatt van egy szombathelyi évfolyamtali, de a feketés osztálytalálkozó minden elképzelésemet felülmúlta. Hihetetlen, milyen együtt volt kis csapatunk 19 év kihagyás után!:)
Ugyancsak kiemelkedő, emlékezetes élmény volt a részvétel, az előadás a Győr Plusz médiatáborában. És igen, tudom, elsősorban az ismeretség okán kerültem oda, nem hiszem magamról, hogy akkora rohadt nagy májer lennék. De azért jól esett...:)
A nyári szabi gyakorlatilag szokás szerint ment a kukába. Mármint nagyrészt apánk műtéte körüli lótifutival telt. Minden volt, csak nem pihenés.
Becsvölgye szokás szerint fantasztikus volt. A Balatonra pedig le sem merem írni, hány éve nem jutottam el...:D
Politika, közélet. Nem akarok politizálni. Egészen elkeserítő a helyzet. A kormány dilettáns, értelmes ellenzék nincs, a migráns-kérdés léte és megoldhatatlansága egészen elkeserítő.
Egyébként az Ákos körüli műbalhé frankó leképezése volt az egésznek: egy hosszú beszélgetésből kontextusától lecsupaszítva olyan gumicsonton sikerült hetekig elrágódni, hogy a TV2-eladás, a földek kvázi-elosztása senkit nem érdekelt. Ügyes munka. Vagyis nem. Szar a helyzet, és ennek az egésznek semmilyen értelemben nem lesz jó vége...
A vasárnapi boltbezárás meg... Nem tetszik, na...
Ja, és még a kedvenc kocsmám is bezárt, rögtön év elején... Bár a Smuki azért több volt, mint kocsma.. Még ha nem is voltam napi/heti szinten törzsvendég...
Jó, hát a kocsma után éles váltás, de a némettanítás is beindult. Ami nem baj, sőt jó. Csak azért pöttyet fárasztó volt. Mindegy, túléljük!:)
---
Nem tudom, ennek a résznek milyen címet adjak. Legyen talán: érzelmek. Lehet, hogy a fogyatékos emberek tényleg empatikusabbak/érzékenyebbek az átlagnál. Lehet, hogy ettől függetlenül, a személyemnek szól a bizalom. De furcsa módon különböző úton-módon többen megtalálnak, és tanácsot, vagy "meghallgatást" kérnek, ha gondjuk, problémájuk van. Ezt nem dicsekvés, nem sajnálkozás: hanem tény. Jól esik, csak néha baromi nehéz tud lenni. De fantasztikus dolog, tényleg.
---
A lányok, a lányok... Ehhh... Néha olyan véleményeket hallok magamról, hogy csak lesek. És azon gondolkodom, hogy elindulok a Taigetosz felé, és leugrok. Akkora ramaty, semmirekellő ember, senkiházi szar vagyok, hogy magamtól is megijedek.
Megint mások már-már áhítatos tisztelettel beszélnek rólam/velem. Ez is döbbenetes, mert baromira nem érdemlem meg.
Fura, de az utóbbi időben két lánytól is hallottam, hogy annak idején, ha merek lépni, nem biztos, hogy el lettem volna zavarva.
Néha irkálunk azzal a lánnyal is, aki anno azt mondta, hogy soha nem járna velem, mert mozgássérült vagyok, és nem tudná kezelni a helyzetet.
Hosszú-hosszú idő után beszéltem azzal a lánnyal, aki kb. egyetlenként valaha nálam aludt. Ha megmutatnám, sokan el sem hinnék...:D
Ez mi? Önigazolás? Nem tudom... Keresgélem a kapaszkodókat, hogy talán nem vagyok senkiházi ember/srác/barát.
Megtanultam, milyen idegenként tekinteni valakire úgy, hogy korábban jóban voltatok. De már nem hiányolod a másikat, mert nagyon elmentetek egymás mellett.
Megtanultam, milyen idegenként tekinteni valakire úgy, hogy korábban jóban voltatok. És veszettül hiányzik a másik...
Ilyen és ehhez hasonló leckéken már jóval-jóval korábban túl kellett volna esnem. Teher alatt nő a pálma...
Nemrégiben említettem virtuális élettársamat egy bejegyzésben. Beszélgettünk tesómmal. És elmeséltem neki, hogy a lánnyal számításaim szerint egy nappal több köztünk a korkülönbség, mint bátyám és sógornőm között. Persze nem is az én tesóm lenni, ha nem kérdezett volna tök komolyan vissza, hogy a szökőnapokat figyelembe vettem-e. Hát így utánaszámolva tesómék estében eggyel több szökőév volt közte. Csak most nem ittam sört, úgyhogy nem tudok rájönni, hogy ez mit jelent.:) A viccet félretéve, ő tényleg egy fantasztikus lány, és örülök neki, hogy része az életemnek. És ennyi.;)
Khm... És a mórás lányok...:) Még tavaly nyáron kaptam egy mailt, hogy majd diákok szeretnének velünk, mozgássérült fiatalokkal interjúkat készíteni. Elvállaltam, szeretek ilyesmikben részt venni. Meg sem tudom számolni, hány szakdolgozatban voltam fogyatékos ismerős/diplomás/munkavállaló, stb.
No, és tényleg tök jó, hogy egy iskolai feladatból ilyen barátságok kialakultak. Ahol tanácsot kérünk egymástól, elmeséljük egymásnak ügyes-bajos dolgainkat. Két nagyon különböző lány, mégis barátnők, és padtársak. Jaj de régen írtam le ezt a szót!:)
És igen, a nőkről szóló bekezdésben írok róluk. 17 évesek, helyesek, aranyosak. És volt, hogy valakinek megdicsértem őket, és úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy mittudomén, tavasszal eljegyzés, nyáron összeházasodunk. Mindhárman. Pedig nem.:)
Jaj, és még valami. Egy kis olvasnivaló Bihari Viktória, azaz a Tékasztorik Vikujának facebook-oldaláról. Elsősorban természetesen nőknek ajánlott, de mindenki számára ajánlott az elolvasása! Ez a rész pedig egészen kiemelkedően tanulságos: "Ha reggel belenézel a tükörbe és elhúzod a szád, hogy milyen dagadt
vagy, milyen csúnya, ha napközben ezerszer elmondod, hogy milyen hülye
vagy, hogy nem szeret senki, hogy lúzer vagy, akkor egyrészt
megbetegíted magad, másrészt ezt fogod kapni és ez nem ezoterikus meg
varázsgömbös vajákosság, hanem a frankó!"
És pont. És felkiáltójel! Négy!
---
És a jövő. Nem fogadalmak, célok. Cigit már tényleg le kell tenni belátható időn belül. Helyette sport: úszás, bicikli, lehetőség szerint foci.
Barátokra még jobban ráérni, nagyokat beszélgetni.
Második blogfilmet forgatni!;)
Hm... Úgy érzem, valamilyen formában szükség van egyfajta hídra ép és fogyatékos emberek között. Döbbenet, hogy megkérdezek egy ép embert, hogy ismer-e rajtam kívül sérült embert, és tízből kilencszer fejcsóválás a válasz. Ez szomorú. Még ötletem sincs, mit lehetne tenni a témában, de rajta vagyok.
Éééés: kommunikációs szakemberként, bloggerként, amatőr médiafogyasztóként egészen elkeserít és megdöbbent, hogy felnőtt emberek mennyire felelőtlenül bánnak az információval, mint olyannal. Frontális ütközésben sérült autóként osztanak meg hátulról szarrá törtet, égett arcú kutyának gondolnak egy kutyát, akinek egy szelet gépsonka van a fején... Nyerni akarnak egy napon ugyanattól a "lottómilliárdostól" egy napon belül okostelefont, autót, aranytömböt, meg egy valag pénzt...
Erre is lehetne valahogy kampányt/facebook-oldalt építeni.
Van egyéb ötlet is, ami még kidolgozás alatt van. Szóval nem lesz unalom.
Most pedig osztályozni kéne az évet, igaz?
9,5/10!
Puszillak, Pici Mark!:)
És mára ennyi!
Még egyszer Boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasómnak!:)
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése