Tavaly ott hagytam abba, hogy készülődtem, és majd indulok Ausztriába. És valóban, hosszas készülődés után elindultam Ausztriába. Azért komoly volt, 11.48-kor indult a vonatom, én meg ha jól emlékszem fél 7-kor keltem, hogy mindennel elkészüljek.
A vasútállomáson még vettem le pénzt, elmentem újságoshoz, aztán irány a vonat.
Még Hegyeshalomnál se jártam, amikor tudatosult bennem, hogy két dologról megfeledkeztem. Nem pakoltam zoknit. Igen, páratlan zoknik tömkelege van a fiókomban, és elfelejtettem párosítani.
Sokkal veszélyesebbnek tűnt, hogy azt a cetlit is elhagytam, amire felírtam, hogyan találok el Bécsben az S-Bahn megállójáig.
De legelőször is átszállás Parndorf Ort-nál. 7 percem volt elérni a csatlakozást, tesómék szerencsére tesómék minden frankón leírtak, így nem volt gond. Azt az egyet leszámítva, hogy nagyon kellett pisilnem. Így aztán gyorsan ledobtam a táskáimat, és el is loholtam vécére.
A vonaton olvasgattam, zenét hallgattam. Wien, Hauptbahnhof, puskacetli nélkül. És ha hiszed, ha nem, minden frankón ki van táblázva, szóval esélyem nem volt eltévedni. Jó, egy minimálisat sikerült, de korrigáltam. Amúgy ez is annyira goszis: minden hülyebiztosan ki van írva, én meg olvasnám, hogy "egy mozgólépcsőn le, aztán még egyen le, aztán a Mekinél erre meg arra." Az S-Bahnon meg attól féltem, hogy rossz helyen fogok leszállni, vagy nem veszem észre Mödlinget, de szerencsére ezzel sem volt gond. Kevesen tudják rólam, hogy kb. fősuliig volt egy kis vonatfóbiám: nagy vonatról nagyot lehet esni. Aztán anno ezen egy kis segítséggel túlléptem. Az egy másik kérdés, hogy Magyarországon lehet, hogy nem mernék ennyi átszállással ennyit vonatozni. Ausztriában valahogy segítőkészebbek az emberek. Mármint nem löknek fel, meg ilyen apróságok.
Na, aztán tesóm várt a vasútállomáson. Hazamentünk, kaja, szusszanás, és persze kaptam zoknikat.
Aztán irány a Shopping City Süd. Választottam Marknak karácsonyi ajándékot. Akkora játékboltban voltunk, hogy akkora nincs is...:D Egyébként amit először választottam volna, azt megkapta a Picur tesóméktól.
Egy másik játékboltba is benéztünk, ott pedig magyar eladók voltak. Egyikük hatalmasat köszönt. Biztos látta az ETO-sálamat.:D
Aztán vettem egy Kilimanjaro-cipőt. Aztán majd meglátjuk, hogy fogok járni benne...:)
Hazatérve babáztunk, beszélgettünk, kajáltunk, aztán szunya.
---
Csütörtök. Tesóm nappalos volt, így hárman voltunk. Elmentünk egyet sétálni, meg bevásárolni.
Aztán ugyanaz volt a program. Babázás, beszélgetés, kaja, pihi... A legeslegjobb.:) Annyira jó nézni a Picurt, ahogy felismeri a könyvekben a dolgokat, ahogy nevetgél, ahogy utánozza apát vezetés közben...:)
Komoly szívfájdalmam, hogy velem nem tud sétálni. Mármint nyújtja a kis kezét, de nem sétálok vele, mert nem tudom megtartani. Még nem...
Tartott viszont nekem kapusedzést. Dobálta ki a játékokat a kiságyból, én meg igyekeztem elkapni őket. És igen, meg tudom erősíteni: a kézilabdához is van tehetsége.:)
A szilveszter este viszonylag lájtos volt, 2 sör, 2 Bailey's, és sok-sok játék. Markkal is, aztán meg honfoglaló.
Gyenge kezdés után két játékot is megnyertünk, az egyikben már-már aláztunk.:) Ja: igen, honfoglalón Rubinho224 néven fordulok elő. 2005-ben regisztráltam, akkori kedvenc F1-es pilótám, Rubens Barrichello 2-es rajtszámmal szerepelt, és 24 éves voltam. Fifikás.:D És igen, vizsgaidőszakban mindenre ráértem.:) Annyi azért megmaradt, hogy egyedül nem szeretek játszani, szóval ez az előfordulás nem túl gyakori.:)
Himnusz, pezsgő. kis beszélgetés, aztán viszonylag időben nyugovóra tértünk. Ja, és próbáltunk tűziíjátékos fotót is készíteni, de sajna nem sikerült. Vakubanézős-tüsszentős viszont készült...:D
---
Péntek. Újév napja is pihenéssel, játékkal telt. Nem mostam, nem kértem kölcsön semmit, és nem nő lépett be elsőként a lakásba. Szóval jó évünk lesz.:) Tesóm a változatosság kedvéért éjszakás volt, így most apa nélkül zajlott a fürdetés.
Altatás után pedig Edittel filmet néztünk. Kislány a küszöbön. Német film, Til Schweigerrel a főszerepben. De ő írta a forgatókönyvet, és ő a rendező is. És képtelen vagyok megjegyezni a nevét. Először mindig Till Eulenspiegel jut eszembe, aztán visszakapcsolok. Eulenspiegel egyébként egy népmesehős, ha jól emlékszem. Wie Till einem Esel das Lesen beibrachte- avagy ahogy Till megtanított olvasni egy szamarat- ez valahogy nagyon megmaradt...:)
Valami rejtélyes okból kifolyólag egyébként lakótársam vezetékneve sem ugrik be elsőre. Akkor először mindig egy kolleginára gondolok... Jól van na, rosszul vagyok bekötve...:D
Ja, és szeretem a német filmeket. Tudom, kommen, spritzen, ah-ah...XD Na de a viccet félretéve: a Mások élete, a Lé meg a Lola, a Bukás mind-mind remek alkotások. A Good bye, Lenin pedig egyenesen szakdolgozatom kiindulópontja volt.
Ehhh... A kulturális rovatot, "Goszi, nem is vagy te olyan hülye, mint amilyennek kinézel", most befejeztem.:D
---
Szombat. Reggeli, készülődés, beszélgetés, aztán Edit és Mark kikísértek a vasútállomásra. Oda még tényleg nem találok ki egyedül...
Egy S-Bahn-t lekéstünk, egyet elbambultunk, a harmadikat elértem. Ami amúgy a másodikat meg is előzte.:D
Jó 45 percem volt elérni a vonatot, vagyis megtalálni a vágányt. Sikerült.
Közben odajött hozzám egy faszi. Kérdezett valamit angolul. Megkérdeztem, folytathatjuk-e németül. Nem ment. Magyarul sem. Kiderült, hogy lengyel. Közöltem vele, hogy "Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki." azaz "Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát." Pöttyet szerintem hülyének nézett, így a "Polska, Bialo-Czerwoni"-t már nem erőltettem. Ez pedig a "Lengyelország, fehér-pirosak!" És anno a Hungaroringen tanultam meg, lengyel Kubica-fanoktól. Szóval nem értettem meg, mit szeretne, mondtam neki, hogy "Sorry, my english is very shit!", ő meg kijavított, hogy simple. És ennyiben maradtunk.:D
Vonatot elértem, átszállás sima, nem sokkal 2 után már Győrben voltam.
Kb. 130 km-nyire voltam szeretett városomtól, de mégis ismét érezhető volt, mennyire más világ...:/
Na, hazatérve kávé, mosás, pakolás, tévé, messenger. És el is telt a nap.
---
Ma elmentem kisboltba. Vettem zsemlét, tejet, meg Sportot.
Kolleginával megbeszéltem, segít melóba kaját rendelni. Mert csak csütörtökön kezdek.:)
Mára már semmi komolyabb nincs tervben. Max. zoknipárosítás.XD
Meg a telefonomon kéne elrendezni a zenéket, a tavalyi felhozatalból törölni a felesleget. Mert az aktuális évet mindig havonta mappákba rendezem, a nem aktuális év pedig ömlesztve van. Mert ilyen bogaras állat vagyok...:D
Enni ma nem fogok főtt kaját, annyi szalámim van, hogy rengeteg. Teát viszont főzök, mert hideg van. Ez fontos infó volt...:D
Holnap benézek a városba, aztán megírom az évösszefoglaló bejegyzést. Az szerintem kemény meló lesz...
Na de mára ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése