Kivételesen tegnap, azaz szombaton szerettem volna bejegyzést írni, de kisebb technikai problémák adódtak. Azaz nem volt netem. Úgy meg azért elég nehéz...:)
Puskacetli. Már sokszor említettem, hogy a hétközben leírt kulcsszavakból áll össze egy-egy poszt. De írás közben valamennyire nekem is meglepetés, hogy mikről fogok írni, mert nem nagyon szoktam visszanézni, hogy miket jegyeztem fel.
---
Szóval vasárnap. Elfelejtettem megemlíteni, hogy a belgrádi vízilabda EB-n aranyérmes lett a magyar női válogatott. Hatalmas gratuláció nekik! Utoljára egyébként 2001-ben, a budapesti kontinensviadalon állhattak a dobogó legfelső fokára. Az érettségim éve. És a magyar góloknál Safri Duo szólt a hangszórókból. Ej de rég volt...
Bundáskenyér, pihi, kávé, pihi, vacsorára pirítós. A tévében pedig Spektrumot néztem, valami második világháborús dokumentumfilmet.
Kommentben dicsérte meg írásaimat egykori földrajz-, és biológiatanárom. Nagyon jól esett, köszönöm szépen!:)
---
Hétfő. Elég nehezen keltem fel... Aztán jól indult a hét, virtuális élettársam köszöntött fel születésnapom alkalmából. Mármint nem itthon, hanem már a melóhelyen.:)
Ebéd után pedig popcornt pattogattunk mikróban. Nagyon örültek nekünk a folyosón...:)
Fél 3-kor hazaindultam. Felhívtak a vodafone-tól. Na, az vicces volt... Közölte a csaj, hogy le fog járni a hűségidőm. Majd észrevette, hogy már meg is hosszabbítottam. Nemigazán vesztegette az időt, sietve elköszönt.:)
5-től német. Elég nehézkes volt, mindketten nagyon fáradtak voltunk. De azért megoldottuk.:)
Utána kávé, fürcsi, vacsi, Kék fény.
Meg valami dokumentumfilmet néztem, vagyis hallgattam. Az auschwitzi haláltáborban született gyerekekről szól.Döbbenet, hogy az élet néha miket produkál.
*
A csajok és én. Soha nem csináltam titkot belőle: soha nem volt még barátnőm. Vagyis egyszer, de igazából az sem az volt.
Mondták már rólam, hogy nem értek a nőkhöz, csak pornófilmekből, meg amerikai tinivígjátékokból ismerem őket. Meg azt is, hogy csak sajnálatból vannak jóban vannak jóban velem, mert fogyatékos vagyok. És ezek még csak az enyhébb megfogalmazások...
Lettem már jóban úgy csajjal, hogy a történet úgy indult, hogy én voltam a "gagyipasija", akit a legszánalmasabb pasik közül kineveztek neki.
Szóval kellőképpen meg lett alapozva az önbizalmam. Mindegy, túl vagyok ezeken.
Régen azt gondoltam, hogy fősuli után a nagybetűs életbe kikerülve jön az elmagányosodás időszaka. Hál' Istennek nem ez történt.
Nem vagyok kapcsolatfüggő. Boldog nem vagyok, vidám viszont annál inkább. És mivel nem ismerem a nőket, minden egyes konfliktus/vita során nekik adok igazat. Ha úgy érzem, hogy már nem tudok hozzátenni az életükhöz, szépen félreállok.
Hogy ez most honnan jutott eszembe? Mostanában két lány kapcsán is megy a "korteskedés", hogy de aranyosak vagyunk együtt, meg ilyesmik...
Az egyik "szál" inkább aranyos, vicces....:) A másik viszont... Lassan nekem kell megválogatnom a szavaimat, a gesztusaimat, hogy ne legyen kellemetlen- a lánynak...
Na mindegy.. Vagyis nem mindegy, majd alakul...
*
Kedd. Enyhe spättel sikerült kikászálódnom az ágyból. Sikerült időpontot kérnem a fogorvosomhoz. Március 8. Azt hittem, elsírom magam...:D
Meló után német egy új tanítvánnyal. Azt számolgattam, hogy nagyjából ő a tizedik egészségügyes tanítványom. Egyébként úgy hívják, mint Anyut. A lányát pedig úgy hívják, és annyi idős, mint az a lány, aki hiányzik.
Német után már elviselhetetlen volt a fogfájásom. Aztán eszembe jutott, hogy egyszer már volt hasonló, és akkor pár doboz sör segítségével időlegesen sikerült kiirtani a fájdalmat.
A hűtőben lévő Heineken magában nem segített. Pár doboz "spájzhideg" Schwechaterrel már beljebb voltam. Háhá, a tesi fájdalmon hamarabb segít, mint a lelki nyűgökön...:)
Fürdés, vacsora. Fájdalomcsillapítót ezúttal nem kellett bevennem...
---
Szerda. Öt körül ébredtem fel. Örömmel konstatáltam, hogy tudtam aludni. Így aztán kimentem vécére, majd aludtam tovább- fél 7-ig. Így aztán késve értem be dolgozni. A 7-es az Árkádnál az orrom előtt ment el. Szerencsére nem voltam egyedül, egy kolleginával vártuk a következő buszt kb. fél órán keresztül.
A melóba vezető úton a járda csúszott, mint a rosseb. Ennek megfelelően taknyolnom is sikerült. Kollegina persze jobban megijedt mint én. Ezt valami poénnal reagáltam le. Erre azt mondta, hogy szereti a humoromat, az öniróniámat, a dolgokhoz való hozzáállásomat. Ez már nem az első ilyen eset mostanában, nagyon jól esik, hogy azért vannak, akik így látják.
A meló nyugisan telt.
Hazatérve a szokásos kávé, meg pihi, meg ilyesmik.
Új klippel jelentkezett Dj Szatmári és Jucus. "Búcsúi zene", ahogy mondani szokás. Nem baj, nekem nagyon tetszik. Az mondjuk gáz, hogy majdnem elbőgtem magam, amikor a klipben kiderült, hogy a lány csak álmodta, hogy a párja karambolozott. Megérintett...XD
Este már semmi különösebb nem történt. Tévé, messenger, olvasás, ilyesmik.
---
Csütörtök. Sima kelés, sima meló, abszolút jó nap. Virtuális élettársamnak volt egy nagyon mókás elhallása, a "viszlát!"-ot hallotta el "Várj meg, kislány!"-nak! A becsületére legyen szólva, hogy megvárt..:)
Meló után német Baluval. Balu után kis lelkiélet virtuális élettársammal. Kicsit nyálas volt a dumám, de valamennyire helyre tette az agyamat...:)
Este az egyik mórás lány mutatott 15 évnél régebbi képeket. Nagyon cukker..:)
Egyébként... Engem még senki nem hívott meg a játékba. Ez nem baj. Nehéz is lenne összekotorni a képeket, Écsen vannak, fogalmam sincs, apám hová tette őket.
Mindenesetre ha én teszek fel képeket, kizárt dolog, hogy bárkit is kihívjak (pedig lennének jelöltjeim), de nem akarok ilyesmi miatt senkivel sem összeveszni...
---
Péntek. A képes játék mellett most a másik móka a pálcikaember. Ott van Sárika, "aki lenyeli", és ez jó.
Kollegina írt egy ilyen képhez kommentet, hogy bárcsak ennyi elég lenne egy pasi megtartásához.
Ezzel kommentözönt zúdított magára. Volt aki örömmel nyugtázta, hogy végre valaki lenyeli. Megint más az egész férfitársadalom nevében mondott neki köszönetet. És összeért a Kámaszutra és a Biblia: "amit egynek cselekszel..."
Nem értek a nőköz. De ő ezzel a kommentel éppenhogy nem azt akarta üzenni, mint ami sokak számára a tanulság lett.
Vicces, hogy egy másik ismerősöm ugyanakkor osztotta meg a Die Ärzte Männer sind Schweeine című számát. Ő a Samenverlust szót emelte ki, ami magyarul a legtalálóbban talán "patronürítés"-nek fordítható... Eseménydús volt a reggeli kávém.:D
Időben sikerült elindulnom melóba. Aztán megakadtam, mert a kulcstartó elakadt a lépcsőházban lévő rácsban. Azt hittem, elsírom magam.
A meló elég ünnepélyesre sikeredett. Köszöntöttünk friss házas kolleginát, illetve búcsúztattunk is egy srácot.
Meg kaptam még egy szülinapi csokit, köszönöm szépen!:)
Hazafelé indulva megláttam egy régen látott leányzót. Háttal állt nekem, de a kabátjáról felismertem. Amúgy az alakjáról, de mindegy.
Váratlanul megfordult, köszönt. Én meg tüsszentettem. Ennyi a viszontlátás hiteles története.
Délután feljött egy kollégám beállította a routert, így megint volt wifi. Egy darabig.
Az este ejtőzéssel telt...
---
Szombat. Időben keltem, fürödtem, kávéztam, döglöttem.
Tippmix, lottó, majd indulás az Árkádba.
Vettem Algoflexet, meg bevásároltam a Sparban. Ott megkérdezte egy biztonsági őr, hogy "Nem ismersz meg, Krisztián?" LOL!:D
Jaj: még korábban vettem a Lidlben francia szendvicskrémet. A benne lévő tej származási helye EU és Új-Zéland. Ehh... Még szerencse, hogy Magyarország éghajlatának köszönhetően agrárország is lehetne.
Aztán Telekom. Apám megkért, hogy legyek szíves kérni egy példányt a szerződéséből. Na jó, nem kért meg: "Látni akarom a szerződést, úgyhogy azt neked el kell intézned!"
Nem sikerült, mert nem ő vagyok. Kellene egy kód, amit ő szerződéskötéskor megadott. De nem adott meg.
Na mindegy, a neten találtam meghatalmazást, azt majd kitöltjük, aztán csak sikerül.
Hazatérve kaja. Tegnap nem is ettem főtt ételt...:O
Aztán vagy két óra csendespihenő.
Utána akartam blogolni, de nem sikerült.
Az alsó szomszéd srácot hívtam segítségül, kiiktattuk a routert. Valószínűleg egy kábelt kell kicserélni, aztán talán hasítani fog a rendszer. Vagy nem.
Este Die Hard 4-et szerettem volna nézni, de nem sikerült. Elaludtam.
Tegnap volt fősulis évfolyam-találkozó. Körmenden. Kicsit sok volt a helyszínmódosítás, egy idő után én már elvesztettem a fonalat.
A Győr-Szombathely-Körmend-Szombathely-Győr túra számomra egy nap alatt elég necces, meg aztán egy szem pasiként nem lettem volna túl érdekes társaság. Lásd fentebb. Majd talán legközelebb...
A mai program? Kicsit pakolászni, takarítani kéne.
Meg vettem frankó brokkolis sajtkrémlevest (zacskósat), de nem tudom, hogy meg tudom-e főzni. De lehet, hogy megpróbálom...:)
És mást nincs tervben.
Jövő hét?
Három német tuti. Szerdán pedig Mark egy éves lesz! <3 p="">
Szóval nem lesz unalom... Csak a fogam ne durranjon be...:/
De mára ennyi voltam.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése