Hétközi bejelentkezés

Kicsit hülye érzésem van/volt a vasárnapi bejegyzés után. Jó, olvasva lehet, hogy hülyén vette ki magát, hogy itt van egy cimbi, én meg pötyögök, de ez van. Megbeszéltük, nem akadt ki, én meg írtam. Nem hagyhattam félbe, idegállapotban voltam..:)

Az írás aztán olyan is lett, amilyen. Mint amikor boldogult diákkoromban összecsaptam a leckét. Sok dolog kimaradt, ezt-azt másképp írtam volna... Gondoltam is rá, hogy újraírom, vagy kiegészítem, de végül nem tettem. Semmi nem történik véletlenül.:)

Szóval... Gergő is befutott, hárman néztük meg a Magyarország-Észak-Írország meccset. 1-0-ás vezetésről kikaptunk 2-1-re, nézhetetlen fos játékkal. 

Magyar focidrukkerként sok mélypontot megéltem már, de itt még csak a kiút lehetőségét sem látom. Addig semmiképp, amíg Pintér marad a kapitány. Szerintem a románok elleni meccset meg sem nézem. Nem a lóf@szt. Annyira azért ismerem magam. 

Meccs után semmi extra, vacsi... Nem épp virágos jókedvvel...:)

---

Hétfő. Gyógyszerész-nap. Telepatikus.:) 

Amikor az jutott eszembe, hogy vajon elkészült-e kollegina azzal, amit nekem megígért, szembe jött velem a folyosón. 

Amikor meg az előző posztban említett esküvői nyitótáncokon gondolkodtam, megállított egy másik kollegina, hogy miért vettem le olyan gyorsan, amit megosztottam facén. Küldtem is neki itthonról egy szubjektív best of-válogatást!:)

Fél 6-ig voltam melóban. Utána tévéztem, pihentem, facebookon bohóckodtam. 

És ha már a telepátiánál tartunk... Kaptam egy váratlan üzenetet. Valakitől, akivel nemrég még sokat beszélgettünk, aztán egy ideje egyáltalán nem. 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik. De mégis meglepődtem. Nem kicsit, nagyon...

Este Kék fény. Ezúttal inkább "öltönyös bűnözés" volt terítéken, a borzongás kimaradt. Nem is baj, nem voltam ráhangolódva. 

---

Kedd. Hm... Telefonnal a kezemben ébredtem fel...:D Azért ez már durva...:/

Az utóbbi időben megtanultam apróságoknak örülni. Apró örömöket észrevenni. 

Azon mosolyogtam reggel, hogy egy lány, akivel mostanában a legtöbbet beszélgetek, a legtöbb dolgot tudja rólam, amikor a reggeli kávé-cigi közben beszélgetünk, majd egy halk köszönés és egy integetés kíséretében elköszön... Aztán kicsivel később elhalad mellettem egy inkább látásból ismert csaj, hangosan köszön, a kezével szinte tellegetve integet...:)

Mindkettő más, mindkettő nagyon jól tud esni. 

És ezt most nem azért írtam le, hogy "húmennyinőveszkörül", vagy mert "jajdepuncimágnesnekképzelemagam". Egyszerűen jól esnek ezek az apróságok.:)

Viszonylag gyorsan eltelt a nap, valamivel 3 után jöttem haza.

Szerettem volna blogolni, de fáradt voltam, így aztán nem vitt rá a lélek. 

Mosogatni azért sikerült. Utálok poharakat mosogatni, mindig attól félek, hogy eltöröm...:/ :D

Megint időben lefeküdtem, Éjjel-nappal Budapest-nézés közben!:)

---

Szerda. Lehet-e überelni a telefonnal kézben elalvást? Hm... Telefonnal a kezemben ébredtem, a tévé is szólt, hajnali fél 3-kor, és az ébresztő nem volt beállítva. Pótoltam. Ébresztő nélkül lehet, hogy délig elaludtam volna. Amire hétvégén persze képtelen vagyok...

Elég pörgős nap volt, kis változatosságot jelent egy újfajta feladat, amiről szerintem nem írhatok, mert titoktartás, meg ilyenek... 

De tetszik, big lájk.:)

Hm... Fura, ha egy lány/nő, azért (is) szimpi, mert emlékeztet valakire. Nagyon szimpi, és nagyon emlékeztet. 

Nem mondtam neki, nem mondtam másnak sem, nem írtam le neki, nem célozgattam rá facén, nehogy félreértés legyen belőle...:/ :)

---

Jó, hát na... Ez sem lesz/lett egy sokatmondó poszt, elnézéseteket kérem... Néha a cetlin jobban összeáll, és itt nem tudom megfogalmazni... Vagy eszembe jut valami nagyonfasza dolog, és még a cetliig sem jut el. 

Nem unatkozom... 

Most van valamilyen szinten "új élethelyzet", élmények, örömök, várakozások, csalódások, agyalások... 

 Van új ismerős, aki új megvilágításban láttatja velem a világot, és benne magamat... 

Szóval ja...

Vannak barátok, és van humor. Mert az kell...:)

Tudom-tudom, jó anyagot szívtam!:D

---

Holnap csütörtök, ami azért jó, mert majdnem péntek. Pénteken péntek. Szombaton Lord-koncert. Előtte sörözgetés. 

A többi meg majd alakul!:)

Tutibiztos kell mennem majd bankba. Meg Postára.:/ Meg Lidlbe...

Mára viszont ennyi voltam. 

*

Nem tudok címet adni ennek a posztnak...:D

*

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Találkozások

Ahogy legutóbb említettem, kedden több nagyon kedves ismerősöm is születésnapját ünnepelte. Közülük Dóri olyan kedvesen köszönte meg a köszöntésemet, vagyis olyan aranyos választ írt rá, hogy csak na... Mostanában szerintem gyakran elérzékenyülök.... :O :)

---

Szerda. Hofi óta tudjuk, hogy kell egy kis áramszünet. Hát most megvolt. 

(közben ideért Ati barátom meccset nézni, de a blogbejegyzést meg szeretném írni, szóval most olvasgat egy picit!:P)

Délután Gergő barátommal találkoztam az Árkádban, aki Zsófival egyetemben végre hazatért Kanadából. 

Az Árkádban találkoztunk, a Segafredoban beszélgettünk, kávé, kóla és Marlenka volt a menü. Előtte pedig a Sparban segített nekem felmosót venni.:)

Hosszú idő, szerintem évek után Fannival és anyukájával is összefutottam, jó volt viszontlátni őket.:)

Este meg itthon a Nemzeti Sport új, alacsonyabb osztályú focival foglalkozó hetilapját olvasgattam, nagyon érdekes dolgok vannak benne. 

---

Csütörtök. Kishíján sikerült beégetnem magam egy kollegina előtt. Mentem ki cigizni, ő pedig állt velem szemben, és nagyon-nagyon mosolygott. 

Már majdnem reagáltam valamit, gondolván, hogy nekem örül ennyire, de szerencsére jól működött a megérzésem: kiderült, hogy a mögöttem sétáló barátnőjére mosolyog így.:)

De előtte még virtuális élettársammal is megittam egy igencsak valóságos kávét, nagyon örültem neki.:)

Este pedig Zsófival találkoztunk. Szerencsére a fene nem evett fenét, piros hó sem esett, cigánygyerekek meg főleg nem potyogtak az égből...:)

Kicsit nézelődtem a Baross úton, aztán odaballagtam az Insomniához, kb. két órát beszélgettünk. A 14-es busz természetesen az orrom előtt ment el, így fél órát várakozhattam a megállóban, de elmúltak azok az idők, hogy ilyenen én felhúzzam magam. 

A megállóban összefutottam egy kedves, rég nem látott ismerősömmel.

Mostanában eléggé eltűnt a látókörből, úgy hallottam, eléggé rossz passzban volt. El is mesélte, hogy rossz passzban volt, de talán már túl van a nehezén. Hamarosan egy sör mellett folytatjuk...:)

Hazatérve még egy kolleginával cseverésztünk facén. Nem utálom, pedig Real-drukker.:)

---

Péntek. Na ezt a napot senkinek nem kívánom... Tök jól indult, péntek, meg minden, amikor mentős cimborám hívott, hogy most megy faterért Écsre. 

Komoly déja-vu érzésem lett. Anyut is pénteken vittük be anno kórházba, meg volt még pár hasonlóság, ami nagyon emlékeztetett arra a napra.

Ráadásul a reggel 9-es cigiszünetkor még útban volt a mentő apámért, szóval nem tudtam semmi biztosat. 

Nem kicsit el voltam varázsolva, de a lányok azért valamennyire elvonták a figyelmemet. Főleg egyikük. Akinek ezt el is meséltem, és aki ezt talán nem is értette félre...

Apámmal is sikerült beszélni, ő mondta, hogy ne menjek be, mert max. a várakozásban tudnék neki segíteni. 

Végül be sem mentem a kórházba, mentős barátom poénkodott, és ismerem őt annyira, hogy jelezte volna, ha drámai lenne a helyzet. 

Haza is engedték fatert, kedden kontroll. Csak remélni tudom, hogy tényleg nincs nagy baj, szerencsére a hétvége jól telt. Mármint panaszmentes. 

Tényleg köszi mindenkinek, aki biztatott, kérdezett, érdeklődött!

Délután, vagyis meló után semmi érdemlegeset nem csináltam, pihentem, tévéztem, kb. ennyi. 

Ja, és a digidobozban nem jött be az első négy csatorna, oda sem tudtam kapcsolni...:)

---

Szombat. Délelőtt hesszeltem. Délután bementem a városba. Nem tudom, mi volt velem, de kb. hárman akarták átadni a buszon a helyüket...:O :) Persze mindenkit köszönettel visszautasítottam. 

Ja: persze az mp3-lejátszón Rádiókabarét hallgattam, és néha ácsorgás közben felröhögtem. Elég abszurd látványt nyújthattam. 

Nyolc éve élek többé-kevésbé egyedül, lassan két éve tökegyedül. Ez szerintem megtette hatását, bizonyos dolgokban eléggé bogaras vagyok. 

A plázába meg az Árkádba nem akartam menni. Az ETO Parkig lusta voltam elsétálni. 

Az volt a terv, hogy a vasútállomáson adok fel lottót meg tippmixet, veszek sportot, az aluljáróban meg zsemlét. 

Aztán a szökőkútnál eszembe jutott egy hely, ahol már nagyon régen jártam: igen, az Arrabonába mentem be, kb. 15 éve nem jártam ott...:)

A Sparban vettem ezt-azt. 

Nagyon gyakran "mellényúlok" a boltok polcain. Vettem már 3 az 1-ben kávé helyett sima utántöltőt, vettem zacskós leves helyett fűszert, most pedig meggyőződésem volt, hogy gulyásleves konzervet vettem, itthon vettem észre, hogy sólet lett belőle... De finom volt...:)

A lottót is feladtam, a Forma-1-re haza is értem. 

Utána el akartam kezdeni a fordításos melót, de bealudtam. 

Aztán még "labdás edzést" is tartottam. Egy jóó pörgős zenére a falhoz dobáltam a labdát. Jól esett..:D

Így aztán este 7, és egy kávé után álltam neki. 

Kb. főiskola óta nem volt ilyen: azért hagytam abba a fordítást, mert már hulla voltam, reggel kipihenten akartam folytatni, már azt sem tudtam, mit írok...

Hm... Egy másfél órás Fáraó-megamixet döngettem a fülhallgatón fordítás közben, amin kiposztoltam facebookra. 

A frissülő üzenőfalon pedig a zenekar bejegyzése jelent meg, hogy épp Nyúlon kezdik meg a bulit. Beszarás. Azt persze egy szóval sem mondom, hogy mentem volna, életemben egyszer buliztam Nyúlon, 2000 szeptemberében egy Republic-koncerten.  

---

Vasárnap. A sarki zöldségeshez mentem bevásárolni. Volt zsemle, Sport, meg süti is. Azaz volt minden.:)

Hazafelé ballagva még egy érdekes jóemberrel is találkoztam, aki beszélt a közlekedési lámpához, hogy váltson zöldre, majd amikor megnyomtam a jelzőt, és tényleg zöld lett, közölte, hogy "Nyomd meg a gombot, kapsz egy p*nagombot!" Hát én felvisítottam, kérem szépen!:D

Hazatérve befejeztem a fordítást, kis segítséggel a finomhangolás is megvolt. 

Jaj... Esküvői nyitótáncokat nézegettem szinte egész nap...:D Annyi történt, hogy egy ismerősöm megosztott egyet, de a megtekintés előtt (!) meg kellett volna osztani. Ossza meg előre, akinek két anyja van... 

Inkább rákerestem, és útjára indult a gyönyör!:) Nagyon szép párokat, fasza táncokat láttam.

Pár hete ehelyütt arról értekeztem, hogy nekem nem lesz esküvőm. Most azt hozzáteszem, hogy ha lesz esküvőm legyen nyitótánc is!:) Benne van a bugi a lábban!:D

A Forma-1-et Hamilton nyerte, de számomra Alonso kiesése után kb. érdektelenné vált a futam. 

Most ugye Ati itt van, mindjárt befut Harcsi is, és megnézzük a Magyarország-Észak-Írország EB-selejtezőt. 

Ja, Gegét még le kell szidnom, a Forma-1 startjának pillanatában hívott, ráadásul rejtett számmal...:( Meg is ettem két pingwin-hambit a nagy ijedtségre!

Holnap hétfő. 

Jövő szombat Lord-koncert, meg csekkeket kell feladnom, meg cipőt kell vennem. Más programra nem emlékszem. 

Mára pedig ennyi. 

Hajrá, Magyarok!:)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Akkor jól van

Tegnap is terveztem bejegyzést írni, de fáradt voltam, így sajna elmaradt. Ma viszont pótolom a lemaradást.

Csütörtök... Este majdnem minden a tervek szerint alakult. Mostam, mosogattam, pakoltam, felmosás közben viszont eltörtem a felmosó nyelét. Azt mihamarabb pótolnom kell, de még nem tudom, hogy fogom hazacincálni egyedül a buszon. Mindegy, valahogy megoldom.:)

---

Péntek hajnalban terveztem befejezni a bepakolást. Na, hát majdnem sikeres volt. Nem raktam borotvát, de habot, meg arcszeszt igen. Azt mondjuk nem tudom, miért akartam tesóméknál borotválkozni...:D

Raktam fogkrémet, de nem pakoltam fogkefét. Viszont elraktam két jobbos papucsot. Azt hiszem, álmosan máskor nem pakolok.:)

Elég gyorsan eltelt a nap, főleg, hogy 2 után a vidéki felé vettem az irányt. 

A postán feladtam a csekkjeimet, aztán a nemzetközi jegypénztárban megvettem a vonatjegyet. Meglepő módon nem kellett sorba állnom, rögtön tudtam jegyet venni, így az első két helyszínt kb. negyedóra alatt kipipálhattam. 

Összefutottam egy látásból ismert sráccal, aki, hogy fogalmazzak? Kicsit szellemi fogyatékos. Megkérdezte, hová megyek. Válaszoltam neki. Majd megkérdezte, hogy miért egyedül megyek, hol hagytam a barátnőmet. 

Mikor közöltem vele, hogy nincs barátnőm, egy laza "Akkor jól van!"-nal befejezettnek tekintette dialógusunkat. 

Virtuális élettársam sajna nem ért rá, de Ati barátommal tudtam találkozni, így vele tippmixeltünk-beszélgettünk a vonat indulásáig. 

Az utazás elég gyorsan telt, bár most valamiért nem tudtam olvasni a vonaton. 

Sógornőm várt Bécsben, aztán továbbmentünk Mödlingbe, ahol meg tesóm várt minket. 

Pihiztünk, vacsiztunk, beszélgettünk, és el is telt az este. 

---

Szombat reggel 9-ig aludtam. Ez csak azért fura, mert itthon képtelen vagyok hétvégén sokáig aludni..:/

Tesómmal lájtos-ejtőzős napot tartottunk, filmet néztünk, honfoglalóztunk, kajáltunk: gulyáslevest, meg palacsintát. 

Aztán elindultunk meccsre. Az mókás volt: olyan szinten jól laktam, hogy az elején szinte gurultam. 

Több, mint másfél óra séta után értünk a stadionhoz, még mindig fáj a lábam...:D

Szóval: Admira Wacker-Austria Wien. 

Az Admira szimpatikus kiscsapat, a szurkolók kb. elégedettek, ha a csapat utolsóelőtti, 9. helyen végez a bajnokságban, és nem esik ki. 

Nem nagy stadion, nem sok nézővel, kb. 4 ezren voltunk. Ennek ellenére volt vagy 10 jegypénztár, a győri néggyel szemben. 

Szurkolói bolt a bejáratnál, és a szektorban. Ez is csak álom mifelénk... Bővítettem is a gyűjteményemet, vettem egy sálat.:)

A beléptető kapu helyett egy szimpatikus biztonsági ember okostelefonnal (!) olvasta le a vonalkódot, sőt a rendőrök sem voltak kommandósnak öltözve. Egész emberinek tűntek.:)

Az akadálymentes roki wc-t, az általam látott kb. 6-8 kerekesszékest meg sem említem... 

Lehet, hogy tényleg rossz irányba mutatnak az MLSZ reformjai? 

Bocs: Magyarországon ilyen spontán meccsre menés szeptember 15-től nem lesz lehetséges. Szurkolói kártyámmal ETO-meccsre mehetek majd, de pl. egy Pécs-Debrecenre nem. 

Ha valaki lenne olyan mazochista, hogy kijönne velem meccsre, csak hosszas szervezés után teheti meg, mert regisztrálni meccsnapon nem lehet. 

Szóval elkeserítő, na... 

A meccset 2-1-re az Admira nyerte, a színvonal ott sem volt egetrengető, de küzdelem volt, és a hangulat is nagyon tetszett. 

Csak azt sajnálom picit, hogy a győri TNT-koncert kimaradt az életemből...:( :D

Tesóm egy munkatársa hazavitt minket, egy sör még megittunk, aztán nyugovóra tértünk. 

---

Vasárnap. Ezúttal tesóm dolgozott. 

Megint sikerült 9-ig aludnom, szóval nagyon pihent voltam. 

Edittel beszélgettünk, kajáltunk, Éjjel-nappal Budapestet néztünk online, majd elkísért Bécsbe a vonatra. 

A vonaton egyébként oda-vissza Fáraó megamixet hallgattam. A zalai bulizenekar a Delta afféle "kistestvére". Nagyon szeretem a zenéjüket, most már egy 90 perces megamixet is leszedtem.

A csengőhangom is egy Fáraó-szám, ami környezetemnek frankón az agyára megy, mert hát ugye mulatós zene. 

Még akkor állítottam be, amikor jóban voltam egy leányzóval, akivel sokat bohóckodtunk, és ez is amolyan mókazene. 

Úgy tűnik, már nem vagyunk jóban a leányzóval. Csak a zene van...

Szóval visszaértem Győrbe. Már meg sem lepődtem, hogy a pályaudvaron összefutottam Katával és a barátjával. 

A bejáratnál meg rám szólt egy rendőr, hogy álljak arrébb a cigimmel. 

Jogos. De a matrózblúzos/fehéringes középsulis cigis emberkék maradhattak.:O :D

Negyed 6 körül értem haza, és nem volt kedvem kimenni a fél 7-kor kezdődő ETO-Dunaújvárosra. Tévében néztem, 4-3-ra nyertünk. Sok gól, Pátkai-mesterhármas. És kb. ennyi. 

Meccs után fürcsi-vacsi, alvás. 

---

Hétfő. Alig bírtam felkelni, de azért beértem hatra. 

Rettentően álmos voltam. És utálom az őszt.:/

Fél 3-kor hazadobott kollégám, és kb. egész délután döglöttem. 

Este egy kolleginával beszélgettem facén, majd nyugovóra tértem. 

---

Ma reggel viszonylag simán felkeltem, reggel nem felejtettem el bérletet venni az automatából. És elsőre sikerült is. 

Remélhetőleg ez lesz az utolsó bérletem, ami azt jelentené, hogy hivatalosan is mozgássérült vagyok.:D

Stresszes nap volt. Mozgalmas nap volt. 

A délutáni hajrá előtt meg kellett innom még egy kávét. Hazaérve még egyet.:)

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam idegbeteg, de alapvetően jó kedvem volt. 

Talán az is közrejátszott, hogy több kedves ismerősömnek ma van a születésnapja!:)

Tényleg csak sejtéseim vannak, kik olvassák blogomat rendszeresen, de azért kivételesen itt is Boldog Szülinapot kívánok két Katinak, egy Ginának, na meg persze Dórinak!:)

---

A hét? Csütörtökön Zsófival találkozom. Ha a fene fenét eszik, és közben cigánygyerekek kíséretében piros hó esik az égből, akkor is. Ez a fix. 

Meg felmosót kell vennem. Amit nem tudom, hogy fogok hazacincálni.:D

Meg Forma-1 is lesz. Lehet, hogy Écsre is ki kéne nézni, mert jövő héten tuti nem lesz időm.

A többi majd kiderül...:)

---

Amikor megszülettem, nem sírtam fel, újra kellett éleszteni. 

Négyévesen kiszedtek egy égő, totálkárossá tört Trabantból. 

Tavaly kishíján az orrom előtt robbant fel egy gázbojler.

Nem fogok hülyeségeken idegeskedni. 

Zárójel bezárva. 

---

Mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Papus a puskával. Meg persze babalátogatás

Tanult kollégám szerint mostanában kicsit uncsi lett a blogom, mert leírom, hogy ez meg az történt a kolleginával, aztán meg nem történik semmi. 

Én is érzek valami hasonlót, annyi kivétellel, hogy a semmi az relatív. Mármint a semmi is lehet valamikor valami. Vagy valami ilyesmi.:)

Gondban vagyok a címadással is, ez a poszt már több munkacímen fut a fejemben, a véglegest majd rögtönzöm.:)

---

Szombaton a blogbejegyzés megírása után hidegtál, vagy ha úgy tetszik jóféle parasztvacsi következett: szalonna, töpörtyű, paprika, paradicsom, sajtok, meg zsemle. 

Mire az ETO-meccs elkezdődött, el is fogyott minden.:)

Szóval nem voltam Pápán, tévében néztem a meccset. 0-0 lett a vége, 4 pont 5 forduló után. Nem valami pazar teljesítmény. De talán lesz ez még jobb is!

Ja, és az egész meccs alatt szakadó eső még képernyőn keresztül is ijesztő volt!:/

Igen nagy hülyeséget álmodtam: egy szurkolótárs leányzó felrobbantotta az ETO Stadiont, meccs közben. Nagyon élethű álom volt. Már rohant a csaj bombával a kezében, mikor arra ébredtem fel, hogy a Fradi elleni meccsen már túl vagyunk.:)

---

Vasárnap találkoztam Atival, a Hollóban kávéztunk, beszélgettünk, tippmixeltünk. Három nap alatt szerintem hat szelvényem szállt el, ez amolyan személyes rekord.:)

Holló után pláza, mert persze a szelvényeket fel is kellett adnunk. Aztán hazajöttem. 

A változatosság kedvéért grill tálat rendeltem, de szar volt az időzítés, jóllakottan átaludtam a Forma-1-et, fél 6 magasságában ébredtem fel...:/ 

Ja: szerintem Rosberg és Hamilton afférja sima versenybaleset volt. Ilyet nem lehet szándékosan csinálni. Szerintem. 

Utána pihi, vacsi, fürcsi, facebook. És elfelejtettem gázóra-állást diktálni...:(

---

Hétfő. Hétfőn hosszúnap van az APEH-ban. Valamiért mégis bementem 2 után, elhoztam a két hiányzó adóbevallásomat. 

Először rossz ablakhoz irányítottak, a másodiknál már megkaptam, amiért mentem. 

Nincsenek véletlenek. Ha zárás előtt megyek az APEH-ba, vagy elsőre jó ablakhoz küldenek, nem találkozom a buszmegállóban Dórival. 

Így viszont sikerült. És nagyon örültem neki. 

Már többször emlegettem őt. Futottunk össze egy esküvő után, meg ment el előttem pár méterrel a Győri Búcsúban. 

Most viszont észrevettük egymást, és elég sokat beszélgettünk. Láttam a kislányát, az öccsét, megismertem a nagymamáját. Akinek olyan dumája volt, hogy besz*rás. Bocsánat..:)

Dórival tök jól eldumáltunk, mintha évek óta ismernénk egymást -végülis tényleg...:)-, és annak is örültem, hogy ezt ki is mondhattam. 

Este facebokon folytattuk a beszélgetést, és elég komoly témák is szóba kerültek. 

Amiket mások nem nagyon szoktak tőlem megkérdezni. Nem akarnak, vagy nem mernek, vagy nem érdekli őket, nem tudom. De ez tulajdonképpen mindegy is...

---

Kedd. András barátom írt, hogy lenne-e kedvem délután meginni egy sört vele és barátnőjével. Volt kedvem. 

Tulajdonképpen megünnepeltük, hogy ők nem tudták megcsinálni a szurkolói regisztrációt, mert bedöglött a gép. Szánalmas...:/

Az egy sörből kettő lett, otthon meg még... Több, mint kettő. Lazulós kedvemben voltam. Buli volt Aprajafalván...:D

Aztán fürdés, kaja, döglés. 

Ja: tovább bővült a sálgyűjteményem, megérkezett a sál Csehországból. Köszönet érte!:)

---

Szerda. Nem kicsit kómásan keltem fel. Kicsit túl jól sikerült a sörkúra...:/ :D

De azért elég hamar felvettem a tempót. 

Nagyon hülye idő volt, nem tudtam, hogy délután szarráázás lesz, vagy megsülök a kabátomban. Szerencsére mindkettőt megúsztam..:)

Meló után Móniékat látogattam meg. 

Tesója várt a buszmegállóban, ő kísért el hozzájuk. 

Hm... Zalán, Móni két hónapos kisfia valami igen-igen aranyos.:)

Egyébként nem tudom, hogy volt-e már ilyen pici baba a kezemben. Szerintem nem...:)

Móniról pedig már meséltem. Rengeteget köszönhetek neki, nagyon fontos szerepet játszik az életemben, nélküle tényleg nem az lennék, aki... 

És most nagyon örülök a boldogságának, jó volt látni Benneteket!:)

Móni férjének facebook-kommentjétől pedig komolyan elérzékenyültem, köszönöm!

Hm... Ez már a második este volt a héten, amikor tök jókedvűen értem haza. 

Este aztán az előző napi lumpolás fáradalmait is sikerült kipihennem. Vagyis nagyjából szinte már meg is feledkeztem róla.:)

---

Csütörtök. Szépen nyugodtan csordogált. Eltelt. Volt egy kis apróbb csavar, amit nem szeretnék bővebben kifejteni... 

Vagyis... 

Az Élet forgatókönyvírójának van humorérzéke. 

Vagy: az élet alapvetően sz*r játék, de a grafikája nagyon jó.

Valami ilyesmi. 

Most azt hiszem, kellőképpen sejtelmes voltam...:D

Ma úgy volt, hogy találkozom Zsófival, de sajnos le kellett mondanom. De jövő héten már tényleg pótolunk, ha a fene fenét eszik is...:)
Kicsit meg voltam/vagyok csúszva, mosnom kellett, blogbejegyzést is akartam még írni, és egy mosogatás/felmosás is hátra van.
Meg a táskámat sem ártana bepakolni, mert holnap meló után megyek tesómékhoz.
Valamikor vasárnap érkezem, az esti meccsre már tuti itthon vagyok.
Onlájn többé-kevésbé elérhető leszek, ha valakinek hiányoznék.;)
De mára ennyi voltam.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Mindig megyek valahová

Sajnálom, hogy nem mentem ki kedden az Edda-koncertre... Teljesen abban a tudatban voltam, hogy szerdán lesz, az utolsó pillanatban egy kolleginától tudtam meg, hogy nem. Aztán Anna is hívott, de akkor meg már lusta voltam. Pedig biztos jó volt. Mindegy, majd legközelebb...

Este eszembe jutott, hogy hosszú idő után újra "hazakísérem" délutános virtuális élettársamat, de sajnos bealudtam. Mint ahogy tegnap is.:)

---

Szerda. Augusztus 20, ünnepnap. 

Nem szoktam reggelizni. Mivel azonban apánkat nem akartuk a kajabeszerzéssel fárasztani, sütöttem reggelire bundáskenyeret. 

Közben ment a mosógép, meg kávét is főztem. 

A mosás, a bundás kenyér, és a kávé illatának keveréke egészen "OTTHON-illatot" kölcsönzött a lakásnak, mint Écsen a régi szép időkben. 

Aztán FourFourTwo-t olvastam, volt benne egy nagyon érdekes cikk az első világháború idejében Németországban fogolytáborban sínylődő angolok által szervezett házi focibajnokságról. Döbbenet...

Persze megint elaludtam az újsággal a kezemben. 

Felébredtem, és kimentem a vidékibe. Mókás volt, először rossz kocsiálláshoz álltam, ami csak úgy tűnt fel, hogy a dunaszegi menetrendet kezdtem tanulmányozni.:) Aztán azon lepődtem meg, hogy csak én várom az écsi buszt. Persze, mert a többiek elbújtak az eső elől. Én meg kemény csávó vagyok.:)

Aha, kemény csávó: egy nagyon helyes csajszi ült le mellém a buszon, és ahogy combja, válla hozzám ért, tisztára zavarban voltam. Nagyon gáz!:D

Tesómék kivételesen Nyúlon szedtek össze. Háát őőő...:) Szóval Nyúlon szálltam be "az" autóba, mentünk faterhoz. 

Formán kívül volt az öreg, elég paraszt módon viselkedett. Nem tudom máshogy mondani. 

Majd kimentünk Anyuhoz a temetőbe...

Innen irány Győr, meglestük a győri búcsút. Több ismerőst is láttunk, többel találkoztunk is. 

Na, ezt jól megmondtam.:)

A blogon mostanában többször emlegetett Dórit is láttam, írtam neki facén, sajna nem vett(e) észre, később telefonszámcserével orvosoltunk a kommunikációs problémát. 

A Mekiben vacsoráztunk... Édes Istenem... Régen mindig degeszre zabáltuk magunkat écsi búcsúkor Mami és Anyu főztjétől, most meg a Mekiben vacsoráztunk... 

A "harmadikban", ahol még sosem jártam. 

Persze kolleginám forralt borozáskor megismert barátnője épp nem dolgozott. 

Hazatérve tesómmal még sörrentettünk egyet. Én egy fügés rakétát is megittam.:D

---

Csütörtök. Szörnyű nap volt, tulajdonképpen hétfő.

De nagyon jól kezdődött. Csak ezt nem tudom, hogy fogom elmesélni.:)

Egy-két évvel ezelőtt egy kolleginám a céges buszon adott nekem zsepit, mert reggel még hideg volt, délután már meleg volt, én mégis kabátban voltam, és megizzadtam.

Később bizonyítványt is fordítottam neki.:)

Na, reggel a büfében elmerültem a gondolataimba, nem vettem észre, hogy tőlem kérdezi, hogy esik-e még az eső. Aztán válaszoltam.:)

Meg közöltem, hogy még gondolkodtam is rajta, hogy vegyek-e kabátot. Majd megfogta, és közölte, hogy vettem.

Jáááj, ez így leírva nagyon béna, de tök "aranyos" sztori volt.:)

Nem, ő nincs fent facebookon...:( :D

A nap másik fénypontját virtuális élettársam facebookra feltöltött fotója jelentette. Alig vártam a kajaszünetet, hogy lájkolhassam.:D

Fél 3-ig voltam, tesómék értem jöttek, nyakunkba vettük a várost. 

A belvárosban kezdtünk, ahol tök véletlenül összefutottunk ideiglenesen, ámbár már nem is olyan sokáig Kanadában állomásozó Harcsi barátom édesanyjával. 

Az ETO Parkban megcsináltuk a szurkolói regisztrációt, a kártyát persze nem adták ki. 

Nagyon menő lett a fényképem, rajtam van a hátizsák.:D

Aztán régi Spar, meg Árkád, Spar. Vettem töpit. Demény, a kötsög eszembe juttatta.:)

Anyu halála óta, vagyis két éve nem ettem dinnyét. Most tesóm kb. térden állva könyörgött, hogy vegyek, ő felhozza, félbe vágja, egyek, ha már szeretem, most van a szezonja. 

Vettem, felhozta, felvágta.

31 évesen is anyuci pici fia voltam. 33 évesen, így elanyátlanodva van pár ilyen "dilim". A dinnyeevés is ilyen. Meg aztán én nem tudom úgy felvágni, ahogy ő anno...

Ugyanilyen az alma: szerettem, ha Anyu kimagozta. 

Nem, most nagymamám lereszelt, citrom levével nyakon borított almájáról nem is beszélek...:)

Kb. este 8 magasságában tesómék hazaindultak. Én vacsiztam, fürödtem, kajáltam, majd alvás. 

---

Péntek. Horror-nap. 

Hatra mentem, 4-ig voltam, maradtam volna tovább is, de már zsibbadt az agyam. 

Hazajöttem, és döglöttem. Semmit nem csináltam már. 

Kollegina megjegyezte ebédkor, hogy én mindig megyek valahová. Na, tegnap pont nem...:D Mondjuk szerintem amúgy sem... Én kifejezetten otthonülő fiatalember vagyok. Tényleg.

---

Ma lustizás volt megint. Délután 1-kor indultam el az ETO Parkba, adtam fel lottót, meg tippmixet. 

Visszafelé a sarki zöldségesnél vettem zsemlét. Ott egyébként főképp meccs előtt szoktunk sört venni, de nagyon szimpi bolt, jó arc eladók, bőséges választék... És van Nemzeti Sport is.:)

Tökéletes volt az időzítés: a Forma-1 időmérőre hazaértem, és az esőt is megúsztam. 

F1 közben a Sparban vásárolt gyorsfagyasztott calzone pizzát sütöttem ki, és életemben először "beszélgettem", azaz irkáltam egy kolléganőmmel. 

Egyébként anno az ő nevét anno nagyon mókás módon derítettem ki, de ezt most nem írom le, hátha olvassa az írásomat. Nehogymá' innen tudja meg. 

Dinnye volt a desszert.:)

Aztán csendespihenő következett. 

Ma? 20.30-kor Pápa-ETO, végül nem mentünk, tévében fogom nézni. 

Magyar foci... 

A Haladás leigazolt egy olasz játékost, akiről az edző előzőleg közölte, hogy nincs rá szüksége.

A Honvéd meg állítólag Del Pieroval tárgyal, a tulaj viszont már cáfolt. Ezért kezdek megijedni...:D

Holnap délelőtt Atival Holló, aztán itthon Forma-1, meg pihi.

Jövő héten meg tényleg mindig megyek valahová.:)

Hétfő adóhivatal. Szerdán babalátogatás, vagy Sopron-ETO, persze anyával még egyeztetnem kell majd.:)

Csütörtökön Zsófi, péntektől vasárnapig meg kint leszek tesóméknál. 

Vasárnap hazajövök, és este 18.30-kor ETO-meccs. 

Nem lesz unalmas. 

De mára ennyi.

Jók legyetek!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Kedden péntek

Szombat este a blogbejegyzés megírása után kipakoltam a mosógépet, kiteregettem, és pihengettem. Ja, és jóó sokáig beszélgettem egy számomra nagyon fontos emberkével telefonon, nagyon jót tett a lelkivilágomnak. Ha jobban belegondolok, a Holló-sörözést leszámítva kb. ez volt a leghosszabb beszélgetésem a szabi alatt, ami elég kétségbeejtően hangzik, de nem estem kétségbe, tudom, ha úgy adódik, nem vagyok antiszociális.:)

*

Pár hónappal ezelőtt leírtam, amikor valakivel először beszélgettem valakivel személyesen. Jelezte is kommentben, hogy túl mély nyomot szerinte nem hagyott bennem. Vagy valahogy így...

Most így utólag elolvasva nem ragoztam túl Anna "viszontlátását" sem. Aranyos volt, kedves volt, voltak közös témáink, szerintem át tudtuk hidalni a 18 évnyi kihagyást. Remélem, hogy a következő találkozásig nem kell újabb 18 évet várni.:)

*

Vasárnap. Jaj, irtó büszke voltam magamra. Mivel szombaton elég hamar lefeküdtem, vasárnap reggel már 6 körül kidobott az ágy. 

Elmosogattam, felmostam, pakoltam, aztán elmentem a plázába. 

Vettem egy-két dolgot, többek között egy újabb telefontokot, ezúttal ugyanis a mágnes esett ki belőle.:(

Hm... Még reggel láttam facebookon egy kerekesszékesekkel "viccelődő" fotót, amin nagyon kiakadtam. Elég suttyó poén volt, nem is idézném. 

A lényeg: lementettem a képet a gépemre, és a plázában járva is agyaltam rajta, milyen szöveg kíséretében fogom megosztani. 

Közben telefonomon láttam, hogy egy évek óta nem látott kerekesszékes ismerősöm évekre visszamenőleg nézegeti-lájkolja a bejegyzéseimet. Nem semmi volt, meglepődtem...:)

Hazatérve kajáltam, döglöttem, majd egy kávé (!) elfogyasztása után elindultam a stadionba. 

A meccs gyászszünettel kezdődött, az ETO egy régi játékosától búcsúztunk. Szerintem nagyon szép dolog, hogy újabban a gyászszünetek csendjét taps töri meg. Megindító, sportemberhez méltó pillanatok. Szerintem.

1-0-ra kikaptunk a Fraditól, rengeteg győri helyzet maradt ki. Négy meccs, három vereség, elég szarul hangzik, de szerintem annyira nem kilátástalan a helyzet. 

Nem kizárt, hogy a hétvégén megyek Pápára is meccsre.:) Szeptemberben meg Nyíregyházára!:D

Meccs után a stadionból kifelé ballagva véletlenül meglökött egy srác. Kb. meg sem éreztem volna, de járásomat látva úgy megijedt, hogy két kézzel utánam kapott. Nagyon romcsi volt.:)

A parkolóban összefutottam két cimborával, akik kocsival hazadobtak. 

Beszélgetni is tudtunk, meg így a fradistákkal sem kellett összefutni...

Ja: a meccs szünetében észrevettem, hogy bejelölt valaki facén, akiről név és lakhely alapján azt gondoltam, hogy egy kollegina anyukája, és visszaigazoltam. Hát mondanom sem kell, hogy nem az anyukája...:)

Egy buszmegállóban szálltam ki a kocsiból. Fekete ETO-póló, és zöld-fehér sál volt rajtam, és egy anyuka megkérdezte, hogy mennyi lett a meccs.  Válaszoltam, és mellette végig csendben mosolygó lánya legörbített szájjal kifejezte együttérzését. 

Nagyon helyes lány volt, persze lehet, hogy csak azért misztifikálom túl a dolgot, mert már nagyon nem voltam szomjas.:D

Mindenesetre nem bánnám, ha viszont látnám a lányt. Megismerném, ha megismerném. Haha. Ez de jó!;)

Hazatérve sör(ök), net, fórumok, idegbaj...

Vacsi, fürcsi, olvasáscsi, alváscsi...

---

Hétfő hajnalban meg egy hét szabi után koránkelés meg fejfájáscsi. 

Ennek ellenére beértem reggel 6-ra. De azért algoflex meg egy fél üveg ásványvíz kellett a reggeli kávé mellé.:)

Rengeteg mailt kellett feldolgoznom, sok tennivalóm akadt, nem unatkoztam. De egy csomó emberkét jó volt viszontlátni, tényleg szinte felüdülés volt a meló az igencsak passzívra sikeredett pihenés után.:)

2-kor leléptem, ismét elmentem a NAV-ba. Korábbi látogatásommal ellentétben most totál segítőkészek voltak. A javított orvosi igazolást kapásból elfogadták, megmutatták, mit kell még leadnom, azokat hogyan kell kitöltenem, meg ilyenek. A végén már három ügyintéző hölgy foglalkozott velem. Jövő héten hétfőn újra be kell mennem, akkor papírokat kapok. De ez most talán annyira nem lesz vészes. 

Itthon beszámoltam telefonon egy ismerősömnek a fejleményekről, ittam még egy kávét, amúgy pihi. 9 körül már ágyban voltam.:)

*

Az élet néha egészen furcsa dolgokat produkál. Na jó, nem is csak néha...

Előfordul, hogy örülsz annak, hogy valakit látsz. Örülsz annak, hogy vidámnak, boldognak látod. Lehet, hogy kapsz is tőle valamit. Egy sütit, egy mosolyt, bármit. 

A kézzelfogható dolgot persze megköszönöd, mert úgy illik, meg hát ugye egyébként is. 

De magát az "öröm-pillanatot" nem kell feltétlenül megköszönni. Mert "ciki", mert magyarázkodnod kell, és oda is a varázs. 

De ezt az "öröm-pillanatot", mint egy kis kavicsot el tudod raktározni magadban jó mélyen. Ettől a sok apró kavicstól épülsz: több leszel, erősebb leszel. 

És lehet, hogy majd valaki ezt az erőt fogja észrevenni Benned. 

Jaj, de bölcs vagyok. Goszi-féle "némi bölcsesség". Saját. Copyright.

*

Kedd. Második nap szabadság után. Nem volt unalmas, annyi szent, nem unatkoztam.:)

Hm... Történt egy vicces dolog: tegnap kerestem azt a kolleginát, aki a könyvet kérdezte tőlem. El is mentem arra, amerre dolgozik, vagy nem vettem észre, vagy pont másfele fordult. Aztán facebookon megírtam neki, amit közölni szerettem volna. 

Ma pedig cigiszünetből visszaballagva a lépcsőházból, szinte a "csarnok másik végéből" kiszúrtam.:)

Egy kolléganőm hozott haza, kávéztam, most pedig -minő meglepetés:)- blogbejegyzésít írok.

Mára már semmi különösebb nincs tervben. Fürdök, kajálok, pihengetek, tévézek. 

---

Holnap itthon pakolászok, kajálok, aztán tesómékkal kinézünk Écsre. Aztán meg visszajövök. 

Ez lesz az idei augusztus 20. 

Ha jól emlékszem, tavaly ilyenkor tesóméknál voltam, hamarosan talán arra is sor kerül. 

Hm... Ha pénz állna házhoz, két ETO-mezt mindenképpen vennék, meg még két dolgot. Amit most itt nem írok le, csak megemlítem, ha esetleg elfelejteném, visszaolvasva eszembe jusson. Ez olyan, mint a csomó a zsebkendőn. Csak az a ciki, ha elfelejted, miért is kötötted...:)

Na de mára ennyi is voltam.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Szabadság, szeretem- Minden jó, ha végre jó

Szóval akkor szerda este. Vacsoráztam, és egy spontán ötlettől vezérelve megittam egy sört. Csak egyet. Persze, mint tudjuk, egy sör nem sör. Ha jobban belegondolok, nem is sört ittam, hanem vizezett lónyálat. Ittas is hozzá egy grapefruitos rakétát.:)

Fürdés, fekvés, meg persze Beépített huligán. Hm... Valahogy jobban bele tudom élni magam, mint a Szürke ötven árnyalatába.:)

---

Csütörtökön reggel elmentem dokihoz, és az asszisztensnéni kezembe nyomta a szükséges papírokat. Örültem, mint majom a farkának. 

Ürgebaszta vágtában el is indultam a NAV-ba. Kitöltöttem még egy-két kitöltenivalót, és egész hamar sorra kerültem. 

És jött a feketeleves. Tudod, honnan ered a "hátra van még a feketeleves" mondás? A török időkből származik, és arra utal, hogy kaja után maradj a fenekeden, mert hátra van még a feketeleves, azaz a kávé. Bizony.:)

Szóval... Jött a feketeleves. Az ügyintézőnéni tündéri kedves módon, de annál határozottabban visszadobta a kérvényemet. 

Ugyanis nem kérhetek öt évre visszamenőleg adókedvezményt, ha a doktornő egy idén januárban kiállított szakorvosi szakvéleményre hivatkozik. Az, hogy a diagnózis "csecsemőkori agykárosodás", esetünkben nem játszik. 

Mondanám, hogy dühömben majdnem ráborítottam az asztalt a nénire, de nem volt asztal, és engem inkább a sírás kerülgetett. 

Hazafelé fel is hívtam jogász barátosnémat, jól kipanaszkodtam magam neki. 

Visszamentem a háziorvosi rendelőbe. Elmeséltem az asszisztensnőnek a történteket... Hát... A váróban csíptem el, rengetegen hallották, mindenki röhögött. Úgy éreztem magam, mint valami stand up-comedy szereplője.

A helyettesítő orvos aztán átírta a hivatkozott dokumentumot egy tíz évvel korábbira. 

Kifelé menet a kijáratnál magam elé engedtem egy idős bácsit, és ahogy nyitottam neki az ajtót, észrevettem, hogy a széken hagytam a telefonomat. Jótett helyébe jött a jó. Igen jó.:)

Vettem zsemlét, meg Sportot, és hazajöttem. 

Igazából lett volna még időm elmenni az Államkincstárba, de egyrészt már a hócipőm tele volt, másrészt akkor nem találkozhattam volna Annával. 

Pihengettem, olvastam, neteztem, gyorsan eltelt a nap. 

Egy országos kereskedelmi csatornánál dolgozó ismerősöm felfigyelt a fenti történetre, lehet, hogy majd beszélgetünk róla, de túl nagy feneket nem akarok keríteni a dolognak, mert ugye ezekkel a hivatalokkal életem végéig kapcsolatban leszek, nem jó packázni. 

Este smack sajtos tésztát akartam főzni, de buktam, mert kevés volt a tej itthon. 

Meg virtuális élettársammal beszélgettem.:)

Hm... Munkatársaimat nem szeretem nevükön nevezni itt a blogon, de mostanában azon gondolkodtam, hogy a virtuális élettárs honnan jött. Mi találtuk ki magunknak, vagy ránk mondta valaki?:)

---

Péntek. Reggel a Verseny Tesco parkolójában vett fel Anna. Annyi a sztori, hogy azt mondta, hogy onnan egy köpésre van a Magyar Államkincstár (MÁK), és nyílegyenesen kell menni. De én rettenetesen tájékozódom, ezért felajánlotta, hogy elvisz. Preszli.

Több, mint 18 év után találkoztunk, hihetetlen... Öregszem. Ő mondjuk nem.

Picit beszélgettünk, kitett a MÁK-nál. 

Itt is elég gyorsan sorra kerültem, és az ügyintézés is elég gyorsan ment. A nénin mondjuk a burn out-szindróma már nyomokban megfigyelhető volt, ami engem frusztrált. 

Lényeg a lényeg: egy hónapon belül lesz elsőfokú döntés, majd talán már pénz is, sőt talán utazási kedvezmény is. 

A többi "járulékos" kedvezményről semmi infót nem kaptam, nekem kell utánajárnom. Tehát van más is.:)

Visszaballagtam a Versenyhez. "Véletlenül" nem a hazafelé tartó buszhoz mentem, hanem a másik irányba. 

A kórháznál leszálltam a buszról, apám hívott. Kicsit meglepődött, hogy közöltem vele reggel 9-kor megyek a kedvenc kocsmámba sörözni, de nevetett, és egészségemre kívánta. 

Két cimbit hívtam, egyikük nem vette fel. A másik sem, de ő visszahívott. Megkérdeztem, lenne-e kedve meginni velem egy habzó seritalt. Volt kedve.:)

Unokatesóm állásinterjún Győrben járt párja is befutott, szóval elvoltunk.

Három sört ittam meg, aztán Attilával elballagtunk a plázába, feladtuk a lottót, tippmixet, meg ebédeltünk. 

Lottón jokeren nyertem 1000 forintot. Beszarás.:D

Hazajöttem, pihengettem, pakolásztam, Szomszédokot néztem, meg bundáskenyeret sütöttem. 

Bár ez kisebb nehézségbe ütközött, ugyanis alig bírtam kibontani az étolajat. Kiböködtem késsel.:)

Aztán tévé, net, alvás.

Előtte beszélgettem egy fősulis cimbivel, és -egy jobbkormányos Fiat Puntótól elindulva:)- egy általános iskolás egykori osztálytársnőmmel. 

---

Ma időben felébredtem, de nem csináltam semmit. 

Már jóval dél után rendeltem ebédet a Don Pepéből. A hamburgert próbáltam ki, nem is volt rossz, sőt kifejezetten finom volt, bár szerintem ennyiért inkább maradok a Pingwinnél. 

Kaja után ledőltem. 

Szerencsére Dóri, akit már celebként bemutattam blogomon -meg munkatársam is volt, meg esküvő után futottunk össze évek múltán 2 percre:)-, kommentelt egy általam megosztott videóhoz, így jó két óra szundi után megébredtem. Így el tudtam menni Lidlbe. 

Tegnap életemben először adtam ki pénzt Kisalföldért, ma pedig életemben először cipeltem haza tejet a Lidlből. Négy dobozzal. 

A bevásárlás teljesen zökkenőmentes volt, azt leszámítva, hogy százasom nem volt, a kolleginától kapott bigyót meg elhagytam. 

Egyébként nem találok egy orvosi beutalót, meg a kubicás BMW-baseballsatyimat sem...:(

Na, de az első néni váltott nekem pénzt, szóval nem kellett koldulnom...:D

Hazafelé még megálltam cigiért, általános iskolás osztálytársnőm volt "szolgálatban". Nem nagyon szoktunk beszélgetni, de annyira mosolygós-aranyos...:)

Hazaértem. Kávé, mosás, blog. 

Most majd mosogatok, meccset nézek, vacsizok, olvasok. 

Holnap tali egy cimbivel, délután meg ETO-Fradi. Ezt kb. negyedszer írom le szerintem...:) Várom már.:)

Ja, meg Alkonyat lesz a tévében, de szerintem meccs után nem nagyon leszek ráhangolódva.:)

Hétfőn meg meló. Tulajdonképpen azt is várom. Ilyen szívások után a meló szinte már felüdülés. Szerdán meg ünnep. Écsi meg pannonhalmi búcsú. 

Na persze... Régen...:( :)

Mára ennyi voltam.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Szabadság, szeretem- háromból semmi

Hát, nem ez életem legmozgalmasabb szabadsága. Mindegy, elvagyok.:)

Hétfőn este döglés volt a program, meg virtuális élettársammal csevegtem viberen.

---

Kedden reggel kellett ugye felhívnom a doktornőt, hogy mikorra írja meg a papírokat, amiket a NAV-hoz, illetve az Államkincstárba kell vinnem. 

Legnagyobb megdöbbenésemre egy asszisztensnő vette fel a telefont, mert a dokinéni szabadságon van. Csak ezt nekem nem mondta. Abban maradtunk, hogy ma fél 11 magasságában telefonálok megint, hogy mikorra lesznek meg a papírok. 

Szóval az ügyintézésnek lőttek. 

Érdekes módon apám tartotta bennem a lelket. Mármint felhívtam a fejleményekkel, és mondta, hogy nyugi van, ne mérgelődjek, tartsam ki, vigyem végig, mert minden "jogos", mármint jár nekem, dehát a bürokrácia már csak ilyen. 

Meglepődtem, jól esett. 

Elballagtam hát a kisboltba. Vettem Sportot, sört, tojást, meg kenyeret! Bundás kenyér lesz holnap!:)

Szerencsére sikerült hazacincálnom a tojást, nem estem el vele sem a járdán, sem a lépcsőn, ez nekem hatalmas sikerélmény!

A boltosnéni meg 500 forinttal többet akart visszaadni, de nem hagytam. Az az áldott jó szívem..:D

Tegnap délelőtt értesültem róla, hogy meghalt Robin Williams amerikai színész.

Nem vagyok nagy filmguru, de több számomra is emlékezetes filmje van. A Jó reggelt, Vietnam már csak "médiabuziságom" okán is klasszikus. A Mrs. Doubfire is tetszett.

A Holt költők társaságáról pedig mindig az fog eszembe jutni, amikor egy büki pótszilveszterezés alkalmával utolsó este meg "kellett" innunk a maradék sört, és közben ezt a filmet néztük a tévében. A sörnek már semmi hatása nem volt, gyakorlatilag úgy ittuk, mint a vizet, de a filmet képtelen voltam otthagyni. 

Azt hiszem, az Igazából szerelem volt még ilyen film, hogy többszöri megnézés után "kattant be", hogy tulajdonképpen ez nekem is tetszik. 

Az ebéd pingwin-hambi volt, a szokásos színvonal, ízorgia.:)

Csendespihenő.

Meg tévéztem is. Ha nem sportot nézek, akkor német RTL megy, vagy M3 retro. Szeretem a régi magyar sorozatokat (Angyalbőrben, Linda, Szomszédok, Öregberény stb.), és tegnap volt valami számomra tök ismeretlen. Helló doki volt a címe és nézhetetlen fos volt. 

Fél 8-kor már ágyban voltam. 

A beépített huligán-t olvastam. Jó könyv, valóban nehéz letenni. És ha úgy vesszük, előbb volt benne "eksön", mint a Szürke ötven árnyalatában. 

Persze nem olyan eksön.

Tesómmal írkáltam facén, de jeleztem neki, hogy az érdemi kérdésekre majd reggel válaszolok, mert nem jutnak el az agyamig. 

Ja: egyik kedvenc filmem, az Isten hozta őrnagy úr is volt este a tévében, de én a Real Madrid-Sevilla meccset néztem. Volna. Ha el nem alszom....

---

Ma reggel időben lebattyogtam a kisboltba, hogy maradjon még Nemzeti Sport.

Eszembe jutott, hogy kis-, és nem is olyan kiskoromban Écsen kb. a pokol p*csájában volt tőlünk a legközelebbi bolt, Nemzeti Sportnak meg ugye híre-hamva nem volt fatornyos falunkban. 

Mégis mennyire visszamennék...

Esett az eső. Rövidgatya, esőkabát, baseballsatyi,  nagyon stílusosan néztem ki. 

Egy formástestű kiscica meg is nézett a buszmegállóban. Hát, ha még tudta volna, hogy az esőkabát alatt csak egy izomtrikót, bocs: "izom"trikót viseltem..:D

Fél 11-kor kellett telefonálnom a rendelőbe. A papírok nincsenek kész. Dokinéni megígérte, hogy holnapra elkészülnek. Ha nem, akkor felhatalmazásom van rá, hogy addig üljek ott, amíg a helyettesítő doki meg nem írja.

Hm... Ez olyan szar... Mármint kuncsorognom kell, amihez semmi kedvem... Az egy dolog, hogy ez jár nekem, de a dokiknak fölösleges adminisztráció, a könyökükön jöhetek ki, mentségemre szóljon, hogy nem hobbiból csinálom...

Megfogadtam, hogy addig nem borotválkozom, amíg a két futó projekt közül legalább az egyiket nem sikerül rövidre zárnom. 

Szombaton borotválkoztam utoljára, már nagyon szúr. Asszem rossz lázadó lennék...:D

Ebédet az Ernestóból rendeltem. Győrben az egyik legjobb, de nem értem, miért kell az egész cuccot összecelluxozni. Ez nem túl bénabiztos csomagolás... :/ :D

Csendespihenő. Aha: a Szomszédkokra ébredtem fel.

Jó, nem vagyok normális, hogy ilyenek eszembe jutnak, de amikor 1991 márciusában műtötték a lábamat, akkor este is a Szomszédok zenéjére kezdtem magamhoz térni...:D

Utána ittam egy kis kávét, hallgattam egy kis zenét, szóval most kb. reggel van. Két nap alatt annyit aludtam, mint máskor egy hét alatt. 

Most fürcsi, vacsi, aztán vagy megnézek valami filmet, vagy olvasok. Vagy iszom egy sört. Az legalább meglátszik.:D

---

Holnap meglesznek a papírok. Mert meglesznek. 

Húzok is be az APEH-ba, mint a vadlibák.

Ha időben végzek, lehet elmegyek az Államkincstárba is, és akkor egy füst alatt letudom a kettőt. 

Ha nem, akkor egy általános iskolás ismerősöm megígérte, hogy pénteken elvisz. 

Mármint nem általános iskolás a lány, onnan ismerem. Igen, 18 évvel ezelőttről. 

Pénteken még unokatesóm párja is betoppanhat. 

Tök mókás: megállta az ujjam a billentyűzeten egy pillanatra, amikor pusziltattam Erikát. A reflexek ugye... Aztán leesett, hogy a saját unokatesómnak küldhetek puszit!:)

Hétvégén lottó, tippmix, takarítás, meg jó lenne egyet elmenni élményfürdőbe. És/vagy szombat este mondjuk a Smukiban egy-két habzó seritalra. 

Vasárnap meg ETO-Fradi. 

Mára meg ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Szabadság, szeretem- 1. nap

Nem fogok szabi alatt minden nap bejegyzéssel jelentkezni, de most írok, mert nem akartam szétoffolni/"telefosni" a facebook-üzenőfalat. 

---

Tegnap a bejegyzés megírása után már semmi lényeges nem történt. Ja, de! 

Kimentem ugye mosogatni. El voltam gondolkodva, és leejtettem a kedvenc félliteres bögrémet. Egy pillanatra gondoltam rá, hogy a lábfejemmel tompítom a zuhanását, de aztán meggondoltam magam. Ripityára nem tört, de azért pont használhatatlanná vált...:/

Nekiálltam kifőzni a tésztát. Közben elkezdett csörögni a telefonom, én meg annak rendje és módja szerint visszahívást kértem, merthogy ugyebár "főzök". 

Ismerősöm persze tud nálam összetettebben gondolkodni, és megkért, hogy hangosítsam ki a telefont. Erre tényleg nem is gondoltam...:D

Szóval beszélgettünk, sőt még vonalban volt, amikor sorra került a szalonna, így meg tudtam kérdezni tőle, hány percre tegyem be a mikróba, mert serpenyővel-olajjal lusta voltam szarakodni. Köszi a segítséget!:)

Finom lett a túrós tészta. Utána olvasás, csendespihenő. 

Este a terveknek megfelelően megnéztem a Fradi-Chelsea meccset. Hm... Komolyan nem tudom, mit írjak. 

Impozáns a stadion, Gera szép gólt lőtt, a Chelsea nem törte össze magát. Kubatovot meg Orbánt kifütyülték, Rúzsa Magdi szépen énekelte a himnuszunkat.:) Ja, és nem szeretem a "Köszönöm, Istenem, hogy Chelsea-drukkernek teremtettél!"-katcsírákat Mucsaröcsögéről. 

Közben facén beszélgettem-vitáztam-bohóckodtam.:)

---

Reggel felébredtem akkor, amikor egy normál munkanapon kelni szoktam. De szerencsére sikerült visszaaludni. 

Olvastam, tévéztem, majd elkezdtem összeválogatni a papírokat, amiket el kellett vinnem a dokinéninek. Közben eltört a mappa, amiben tartom az iratokat...:(

Elballagtam a rendelőbe, szerencsére nincs messze. Sőt igazából k*va közel van!

Jaj! Ha a zorbánéknak lennék, most azonnal kiírnék egy tendert: ügyfélkaput minden háziorvosi rendelőbe! Mekkora biznisz lenne...

Nagyon komoly ez a ki melyik dokihoz jött, ki ki után jön, hányan vannak előtte, kavarások. 

Meg a "fiatalember, hadd menjek be, én csak leletet/receptet hoztam!" Kész, komolyan!:)

A kedvencem egyébként egy bácsi volt, aki nem tudom, melyik népmesei hős leleményességét magáévá téve leült a rendelő elé, ahol a nyomtató hibája miatt (!) nem volt rendelés, mondván, hogy ott hamar sorra kerül, mert kevesen vannak. Mondom ez kész...XD

Na, aztán csak sorra kerültem. Asszisztensnéni szabin, szóval dokinéni nem örült, hogy ilyen adminisztratív baromsággal rabolom az idejét. 

Gasztonyi néven nem voltam benne a rendszerben. 

Kosztonyi néven sem voltam benne a rendszerben. 

Gosztonyi néven benne voltam a rendszerben. 

Heuréka. 

Megegyeztünk, hogy holnap rácsörgök, hogy mikorra lesznek meg a papírok. Merem remélni, hogy legkésőbb szerdára elkészülnek, és akkor mehetek intézkedni, amúgy necces lesz a sztori... 

Ja: és hatalmas nagy köszönet munkaügyes kolleginának, hogy kinyomtatta a papírokat, mert dokinéni kérte az egyiket!:)

Hazajöttem, lepakoltam, elmentem a plázába. 

Vettem Sportot, majd ama bizonyos finomfőzelékes balhé óta először kajáltam a CBA Grill-ben. Több mint egy év után véget ért a bojkott!:)

A call centerben lehúzott két év alatt hallottam egy-két érdekességet, így azon már meg sem nagyon lepődtem, hogy egy néni "elvételre" kéri az ebédet. Ez olyan, mint a német svédgyalu, meg a kettőt fizet-egyet kap-akció...:)

CBA. Vettem háromféle Smack-tésztát, meg két konzervet. Agglegény-menü!:( :D

Aztán papírbolt. Vettem KÉT mappát. Egy zöldet, meg egy fehéret.:D Az egyikbe azokat a dokumentumokat fűzöm le, amik valószínűleg már nem fognak kelleni, a maradékot a másikba. Zseniális. 

Kicsit még ücsörögtem a pláza előtt, aztán hazajöttem. 

Délután fél 2-től olyan fél 5-ig aludtam, pedig nem volt tervben. Amikor felébredtem, kiderült, hogy halasztják az MK-meccset, így a soproni kirándulásnak is lőttek.

Este olvasni akartam, vagy filmet nézni, de szerintem tévé lesz, meg alvás. 

A holnapi nap meg ugye nagyban függ a reggeli telefontól...

Szurkoljatok légyszi!:)

Mára viszont ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Személyi kultusz meg bénakártya

A cím kissé megtévesztő lehet. Az írás témája sem történelmi, sem aktuálpolitikai. Mindenesetre ritkaság, hogy már a bejegyzés elkezdésekor be tudom írni a címet.:)

---

Szerda. A szokásos sablon: a bejegyzés megírása után semmi lényeges nem történt. Legalábbis nem emlékszem. Szóval pihi, vacsi, net, tévé, ilyesmik...:)

---

Csütörtök. Elég hosszú nap volt. Fél 7-re mentem dolgozni, fél 6 körül értem haza. 

Néha megmagyarázhatatlan telepatikus dolgokkal találkozom. El szerettem volna mesélni egy ismerősömnek, hogy megtudtam valakiről, hogy egy faluban laknak. Erre az illetőről találtam egy cikket facebookon. Jó, ez így leírva minden bizonnyal nem nagy sztori, de azért néztem egy nagyot. 

Azon már meg sem lepődöm, hogy a vasárnapi ETO-meccsen kapott Kisalföldben olvasható egy beszélgetés az esküvő kapcsán megemlített, kétségkívül nagyon szimpatikus bencés pappal. 

---

A közszolgálati tévé híradója mellett én sem emlékeztem meg Bajor Imre haláláról... 

Nyugodj Békében, Kicsihuszár!:(

---

Péntek. Na, ezt már rég le szerettem volna írni, eddig mindig elfelejtettem. Reggelente szoktam látni egy eléggé elborult fejű fazont egy chopper-szerű biciklivel közlekedni. Szerintem eléggé ön-, és közveszélyesen szokott suhanni a járdán, néha elég nehezen ugrok el előle. Mindig eszembe jut az a mondat, hogy "mindenkit elütök a g*cibe." Már elnézést!:)

Nem én találtam ki, de teljesen igaz: a fogyatékos emberek az átlagnál jóval érzékenyebbek lelkileg az átlagnál. 

Ezért érintett meg reggel, ahogy kolléganőm fogadott. Agyondicsért, de már-már a személyi kultuszt idéző módon, nyilván kisebb-nagyobb túlzásokkal. 

Örülök neki, hogy így vélekedik rólam, nagyon jól esett. 

A büfés "nénivel" is tök jót beszélgettünk. Szeretem, ha valakitől a "hogy vagy?" kérdésbe csomagolva valós érdeklődés érkezik.:)

*

Kb. két-három hete lépett be újra az életembe, akárhogy is számolok, olyan 18 év után. Meséltem neki, hogy "kisebb" lelki gebasz van. 

Meghallgatott (elolvasott). Elmondta (leírta) a véleményét. Helyrerakta bennem a dolgokat. 

Köszönöm, örülök, hogy ilyen barátaim vannak!

*

Cigiszünetből visszafelé ballagva jött velem szembe egy leányzó. Nagyon helyes, amolyan kézislány-típus. Gyakran használom ezt a hasonlatot, bár magam sem tudom, mit takar. 

Rossz helyen értünk egymás mellé, nem tudtam, merre húzódjak félre, ezért inkább megálltam. 

Észrevette a zavaromat, mosolyogva köszönt rám. Fogalmam sincs ki ő, de nagyon cukker volt.:)

Fél 3 körül leléptem, a szabi előtti utolsó nap tiszteletére. 

Pihentem, mostam, semmi extra. 

Este pedig írt egy kolléganőm, hogy megvan-e a A beépített huligán című könyv. Na, ezen azért dobtam egy hátast, mert hát a téma ugyebár nem túlzottan nőies!:)

Most, hogy így irkáltunk, észrevettem, hogy anno ő ajánlotta figyelmembe a Holiday című filmet. A váltott üzenetek dátuma alapján mindez 2011-ben történt. Hihetetlen, milyen kurva gyorsan telik az idő...

---

Szombat. Écsre kellett mennem, ki kellett vinnem ezt-azt apámnak. Pakoláskor szerencsére semmit nem felejtettem el, mindent kivittem, amit akartam, és még viszonylag időben ki is értem. 

A vasútállomáson adtam fel lottót, meg tippmixet. 

És persze a könyvet megvettem. Nem, nem a kollegina miatt,  amúgy is érdekelt a könyv, de így most újra napirendre került.:)

Van nekem egy "elméletem". Csak "bénakártya-elméletnek" hívom. A lényege: mondjuk buszon szórakottságomban elkezdtem félhangosan énekelni az épp hallgatott zenét. Vagy olyan is megesett már, hogy szórakozottan elkezdtem tellegetni a zene ritmusára. Elég gáz, nem? Na, és itt kapcsol be az elmélet: észreveszem magam, abba is hagyom a tevékenységet. De különösebben nem zavartatom magam különösebben, mert az ott lévő idegenek számára úgyis csak egy "hülyebéna" vagyok. 

Ez igazolódott a vidékiben. Szemetet akartam kidobni, kiesett a kezemből, és amikor lehajoltam érte, a szél fújta tovább. 

Utána nyúltam, de voltam olyan hülye, hogy ugyanazzal a mozdulattal felugrottam. 

Na, és sikerült telibe fejelnem azt a betonoszlopot. 

Ultragáz, nagyon égő. El is terültem annak rendje és módja szerint. Hát elég érdekes arccal nézték végig a nézelődők a mutatványt. Hogy hányan jöttek oda segíteni felkelni, vagy megkérdezni, hogy van-e valami bajom? Az biza egy nagy kerek szám, nulla. 

Ha ismerősök is lettek volna itt, legalább egy jót röhögtünk volna. 

Elmeséltem ápolóként dolgozó tesómnak a dolgot, meg hogy fáj a púpom rágás közben, meg hasogat a fejem, meg néha hányingerem van, azt mondta, nem kizárt, hogy kisebb agyrázkódásom van. 

De kórházban azért nem szeretném magam ilyen sztorival égetni...:/

Hazaértem. Écsen nem volt semmi extra. Vagyis... Apám nem szidott le azért, mert elfelejtettem elemet venni a zseblámpába. Ezen meg is lepődtem.:)

Muci néni nagyon finom ebédet rittyentett nekem, ismét degeszre zabáltam magam. 

Beszélgettünk, kicsit olvasgattam, aztán a fél 3-as busszal visszajöttem, mert fél 5-kor ETO-meccs volt. 

Apu kérdezte, nem nézem-e meg otthon. Tulajdonképpen maradtam is volna, de nem volt meccsnéző nasim, meg nem tudtam, mikor megy meccs után busz, úgyhogy visszajöttem. 

A buszon újabb bénakártya-sztori: a Mekinél szálltam le. A kanyar előtt elindultam a hátsó ajtó felé. És... És a busz fékezett, és egy lány mellei a gravitáció és a negatív G-erők hatására elkezdtek ugrálni...:O :D

Nem tudom, talán nem röhögtem, csak mosolyogtam. Tök gáz, hogy 30 felett egy ilyen dolog egy pasinak említésre méltó...:)

Na, és amikor mintegy elnézést kérőleg visszanéztem a lányra, láttam rajta azt a bizonyos "bénagyökér"-nézést. 

Hazaértem. Főztem egy kávét, és neteztem, tévéztem. 

Kolléganőm részt vett egy horgászversenyen. Sőt, meg is nyerte. Ennek kapcsán eszembe jutott a Nagy ho-ho-horgász című nóta. 

Aminek ráakadtam a Dj. Maci-verziójára. Rave-stílus. Édes Istenem: rave. Mikor írtam le utoljára ezt a szót?:D A szám a leírás szerint 1995-ös, ami azért fura, mert úgy emlékeztem, hogy ezt gimiben hallottam, de akkor még általánosba jártam..:)

Aztán Vidi-ETO. 3-2-re kikaptunk, kétszeri vezetés, és egy buta öngól után. Nem kéne a vereséget egy ajándék szögletre fogni, bár nyilván az is közrejátszott... 

Meccs után fürcsi, meg szendvicseket gyártottam a maradék rántott húsból. 

Este filmnézés volt tervben. Valami újdonságot akartam keresni, de végül valahogy megint az Életrevalók-nál lyukadtam ki. Megunhatatlan. 

A filmet aztán félbehagytam, ideiglenesen Magyarországon állomásozó tesómékkal beszélgettem jó sokat telefonon, aztán utána már olvastam. 

---

Ma úgy volt, hogy találkozom egy cimbivel, de a rossz idő miatt lemondta. 

Nekem azért boltba el kellett mennem, de egy csepp eső nem esett. 

Apám is lejelentkezett, megkérdezte, megünnepeltem-e az ETO-meccset. Jót röhögtem. Na jó, nem... 

Most majd csinálok túrós tésztát félkész Lidl-tésztából.:)

Aztán pihi, meg megnézem a Fradi-Chelsea stadionavatót. 

Holnap a háziorvosnál kezdek, aztán NAV, leánykori nevén APEH. 

Meg majd Államkincstár, csak azt már elfelejtettem, hogy hol van...:)

Ha a dokinéni szabin van, akkor borul az egész mutatvány... Na akkor elsírom magam...:( 

Szerdán megyünk Sopronba SVSE-ETO Magyar Kupa-meccsre. 

Babalátogatás is lesz a héten, azt is még megbeszéljük.:)

Nagytakarítás, ruhák rendberakása, egy-két tali, még az is lehet, hogy tesómékhoz is kinézek. Vasárnap meg ETO-Fradi. 

Apadóban a sör-, és a tej-készletem, na azt még nem tudom, hogy hogyan fogom egyedül megoldani.

Tojást meg talán hozok haza a kisboltból.

Csupa-csupa fontos infó, mi?:D

---

Úgyhogy mára be is fejezem. 

Jók legyetek! 

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Fejtágítva

Szóval vasárnap este meccs volt. Egy sörikét szép lassan elkortyolgattam, aztán elindultam. Ezúttal egyedül indultam el a Stadion felé. A Borvirágba nem kanyarodtam le egy sörre. 

A Stadion Sörözőbe viszont igen.:D Kényelmesen megittam, aztán mentem a Stadionba. 

Hm... 3-1-re nyertünk a Honvéd ellen, Priskin Tomi góllal tért vissza. A bíró nem volt épp csúcsformában, a kispestiek egyenlítő gólja lesről született, és megesett az is, hogy egy győri támadást bedobás (!) után állított meg les címén. 

Meccs közben szorgalmasan iszogattuk a söröket, így kisebb problémáim adódtak a lépcsőn való lekászálódást illetőleg. 

Meglepetésemre egy amúgy teljesen idegennek tűnő srác szólított meg, hogy "Gyere Gábor, segítek!", és az ő vállát fogva sikerült elhagynom a stadiont. Nagyon gáz, de máig nem tudom, ki volt a segítőm...:)

Itthon még ittam azért egy levezető sört, meg vacsi, fürcsi, és alvás.

És az ágyba zuhanva elkezdtem csuklani, de valami rettenet durván...

---

Hétfőn persze nem értem be időben dolgozni, de ez így volt betervezve. Viszont roppant büszke voltam magamra, hogy bérletet nem felejtettem el venni.:)

Meló után az ETO Park felé vettem az irányt. 

Először is vettem egy 7up-ot, mert nagyon szomjas voltam. Harcsi barátom és Zsófi tiszteletére majdnem Canada Dry-t ittam, de aztán másképp döntöttem.:)

A tejjel áztatott Győr-Szol csekket persze nem fogadta el a gép, de szerencsére 3 perccel zárás előtt még tudtam kérni új csekket.

Ez a posta egyébként vicces. Nincs ügyfélkapu, és megint vagy hárman elém vágtam. Ha úgy veszem, megvalósult az esélyegyenlőség.

És NEM, nem várom el, hogy előre engedjenek, de az, hogy észreveszik, hogy én előbb ott voltam, nem esett volna rosszul. 

Kitört rajtam a kétoldali lustaság, nem akartam hazasétálni, ezért buszoztam egy megállót. 

És sokkot kaptam. Egy cigányasszony egy szál trikóban utaztatta a buszon kb. 2 éves kislányát, és persze lóbálva cipelte a fejemtől néhány centire. Hm... Oké, hogy sok barátom/haverom szokott -bocs, de így.... :D- pinát kívánni az arcomba, de azért na...:/ :D

Hazatérve nem ittam sört. Csak a 7up maradékát, meg vagy 1,5 liter vizet. 

Kisbabát vár Katrine Lunde, az ETO norvég válogatott kapusa, az apa egyébként Nikola Trajkovics, aki pedig az ETO focistája. 

Profi klubról lévén szó, ürgebaszta vágtában le is igazoltuk Jelena Grubisicset, a horvát válogatott kapusát Ljubljanából. 

Örülök neki, mert akármennyire is szeretem Herr Orsit, nem BL-(kezdő)kapus szint. 

---

Ha valaki még nem hallotta: októberben KFC nyílik az Árkádban! Még sosem voltam ilyen étteremben, de annyian dicsérik, hogy már várom! És addigra már Gergőék is itthon lesznek!:D

---

Este időben lefeküdtem aludni, volt mit kipihenni, meg aztán kedden frissnek kellett lenni.:)

---

Kedd. Fél 7-re értem be dolgozni. És igen, frissnek kellett lenni, mert kétnapos fejtágítón vettünk részt. Ha nagyképű lennék, azt írnám, nagyon furcsa volt újra az "iskolapadban", a "katedra másik oldalán". 

Nagyképű persze nem vagyok, de tényleg furcsa volt.:) Meg kézzel írni is igen furcsa volt...:/ :D

Amúgy jó volt, érdekes volt, a kollégákkal is jól elbohóckodtunk. Nem ám: komolyak voltunk végig. Höhö.:)

Oktatás után még egy picit dolgoztam, aztán fél 5 körül értem haza. 

Melóügyben beszéltem virtuális élettársammal is...:)

Ha a múltkor azt írtam, hogy call center, akkor most chat szoba-feeling volt. Időben kikapcsoltam a számítógépet, így aztán telón pötyögtem tesómmal, sógornőmmel, egy fősulis cmbivel, egy volt kolleginával, meg egy jelenlegivel...:O :)

Nem szeretek tapifonon túl sokat pötyögni, de ez most jó volt.:)

Este meg Boriszov-Debrecen. 3-1-re nyert a BATE... Pedig jól indult... Aztán Bouadla felesleges hülyesége, majd Novakovics kapus 94. percben elkövetett hatalmas bakija után a fehéroroszok örülhettek. 

Nem mondom, hogy nem volt bunda...:/

---

Ma ment tovább a fejtágító, de ma nem maradtam bent "sokáig". Időben hazajöttem. Érdekes-tanulságos oktatás, csapatmunka, poénok. Jó volt!:)

Hm... Az tök jól tud esni, amikor jól felpakolva megyek vissza az irodába, ezt egy kollegina észreveszi, elvesz tőlem ezt-azt, másik munkatársam meg a maradékot. Nagyon aranyosak voltak!:)

---

Nagyon jó érzés, hogy vannak emberkék az életemben, akikkel vannak poénok, mondatok, amiket csak mi értünk úgy, amiken csak mi nevetünk úgy. Zenék, amiket "csak mi" éneklünk, hallgatunk együtt, nekünk jut róla eszünkbe valami. Ez fantasztikusan jó dolog. 

---

Többször meséltem valakiről, aki teljesen váratlanul betoppant az életembe, és valósággal "beragyogta" a napjaimat. 

Az elmúlt hetekben/hónapokban sokszor kérdeztem meg magamtól, hogy ez a lány tényleg szóba áll velem, kíváncsi rám? 

Nagyon-nagyon szeretek/szerettem vele beszélgetni/bohóckodni, de most nagyon úgy tűnik, hogy valami megváltozott.

Valószínűleg elrontottam valamit. 

Nagyon sajnálom...

Rengeteget kaptam tőle az elmúlt időben, remélem, azért adni is tudtam, nagyon hiányzik... De nem ÚGY...

---

Már szerda van. Holnap Zsófival tali, pénteken -ha időm engedi- jó lenne Atival összefutni.

Szombaton kinézek Écsre apámhoz, ki kell neki vinnem egy-két cuccot. Nem akarom elkiabálni, de az utóbbi időben nagyon megváltozott. Előnyére. Fura.:)

Továbbra sem beszélgetünk hosszú percekig telefonban, de azt a keveset legalább korrekt, építő jelleggel, és ez kezdetnek nagyon jó.:)

Szombat délután meg Vidi-ETO. Hm... A 16.10-es busszal szoktam visszajönni Győrbe, de az most nem lesz jó, mert 16.30-kor kezdődik a meccs, és egy ilyen derbit nem szívesen hagynék ki. Lehet, hogy Écsen nézem, majd még kiderül.

Jövő hét szabi. Fogyatékos-ügyintézős: államkincstár, NAV, háziorvos, csupa-csupa finomság. Talán élményfürdő, egy-egy sörözés, és remélem, babalátogatós németezés is lesz.:)

De mára befejezem. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Irtó jó

Kedden a blogbejegyzés megírása után újfent nem történt semmi érdekes. Pihi, vacsi, na meg persze meccsnézés. Ami közben elaludtam.:) Pedig a Debrecen győzött a BATE Boriszov ellenében. 

---

Szerda. Induláskor megállt mellettem biciklivel egy, a közelben lakó kolléganőm. Ilyenkor kora hajnalban még nem vagyok teljesen beszámítható, így aztán nagyon megijedtem. Na jó, azért nem sikítottam... :)

Melóba beérve beszélgettem egy olyan kolléganőmmel, akivel egyébként eddig nagyjából csak facebookon "futottam össze". Picit dumáltunk, és utána jutott csak eszembe, hogy "jé, még nem is hallottam a hangját"... Hogy mik vannak?:D

Fél 3-ig voltam melóban. Utána itthon pihengettem. És tiszta call center-feeling volt. Komolyan nem tudom, mi volt a levegőben, de "egyfolytában" csörgött a telefonom.:)

Vacsorára grill kolbászt sütöttem sütőben. Nem is lett rossz. Sőt kifejezetten finom volt. 

Este a viharban hamar elszállt a kábeltévé, szóval gyorsan nyugovóra tértem. 

---

Csütörtök. Nem tudom, melyik nap történt, de ide jegyeztem fel magamnak Talmácsi Gábor nevét. Motoros világbajnokunk garázsából ellopták a 2007-es világbajnoki címéért kapott, a versenygépével megegyező festésű robogóját. Még gondolkodtam is rajta, hogy mit kezdenek vele, és meglett a válasz: ízekre szedték, alkatrészenként tervezték értékesíteni. Elmebeteg állatok...

Bogaras állat vagyok. Reggel szokás szerint négy darab zsemlét szerettem volna vásárolni vacsorára, de az eladó félreértette, két zsemlét adott. Ráhagytam.:) 

A vacsorára szánt zsemléket megettem ebédre a főzelék mellé, vacsorára meg sütöttem pesztós melegszendvicset. Miután nagy nehezen sikerült sütőpapírt vágnom.:)

Nem tudom, miért, de tök emlékezetes volt a délelőtti cigiszünet. Jó volt bohóckodni a lányokkal.:)

Este Diósgyőr-FK Krasznodar EL-meccs. 1-3-ig láttam, 1-5 lett a vége. 

Felírtam még a cetlimre, hogy párkapcsolat. Na, az nincs. Szóval fogalmam sincs, miért írtam fel...:D

---

Péntek. Az üzembe beérve megállított egy tényleg csak látásból ismert kollegina, és kikérdezett Becsvölgyéről. És közölte, hogy nem is én lettem volna, ha nem fürödtem volna meg a hordóban. Bóknak vettem. Egyébként igaza van.:)

Melóban elég pörgős nap volt, nem unatkoztam. 

Fél 4-ig voltam. Itthon valamilyen vírust észleltem a számítógépemen. Feljött hozzám Lui barátom, és barátnője, de nem sikerült orvosolni a problémát. 

Aztán eszembe jutott egy fősulis cimborám, írtam is neki. 

Nem csalódtam: rákapcsolódott a gépemre, és Zalaegerszegről orvosolta a problémát. Hajnali negyed 2 körül végeztünk, közben persze dumáltunk is. 

Aztán nekiálltam még vacsorázni is.:)

---

Szombat. Reggel kolleginával találkoztam az Árkádban. Adtunk fel lottót, tippmixet. 

Aztán kiballagtunk a piacra, ott segített inget választani az esküvőre, meg még vettünk ezt-azt. És neki is megmutattam tesómmal közös kedvenc kávésunkat.:)

Hm... Tényleg unalmas lett volna egyedül.

Vicces, pólópróbálgatás közben rám szólt, hogy ne húzzam le annyira. Pont, mint szegény anyám...:( :)

Paradicsomválogatás közben pedig nem tetszett neki az egyik kiszemeltem, és megszorította a kezemet, hogy tegyem vissza. 

Ezek olyan dolgok, amikhez én nem vagyok hozzászokva.:)

Aztán visszaballagtunk az Árkádba. 

Media Markt. Mókás volt. Jeleztem a biztonsági őrnek, hogy van nálam egy ott vásárolt hajnyíró gép-apu visszaküldte. 

Ezután vettünk még egyet... Apu kérte, hogy ne kelljen mindig az enyémet cipelni..:)

Itt is néztünk még egyet s mást, aztán felmentünk hozzám. 

Kicsit beszélgettünk, megnyírta a hajamat, vagdalt nekem sütőpapírt, aztán elköszöntünk.

Addig gondolkodtam, hogy mit rendeljek, míg végül borsófőzelék-konzervet ettem. 

Kis szusszanás, fürdés, öltözködés-készülődés, és elindultam az esküvőre. 

Taxival mentem, és majdnem úgy jártam, mint az omegások: jó 20 perc spättel jött a kocsi, egyszer be is telefonáltam, hogy wtf...:D

Szerencsére aztán nem késtem el. 

Niki esküvőjére voltam egyébként hivatalos. Ő győri lány, és eggyel alattam járt fősulin. Az utóbbi időben nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, ezért kicsit meglepett a meghívás, de igazából nem volt kérdés, hogy elmegyek-e.:)

A polgári esküvő után volt csoportkép-készítés. 

A fotós az erkélyről instruálta a násznépet. Megjegyezte, hogy passzív a baloldal, lépjenek előre kb. 2 métert. 

Mire egy hang megjegyezte, hogy Magyarországon manapság divat a passzív baloldal. Milyen igaz..:)

Aztán esküvő a bencés templomban. 

Nagyon szimpatikus volt a pap. Igen vagány szöveget mondott. Némi fricskát is küldött a násznépnek. Látszhatott rajtunk, hogy nem vagyunk buzgó templombajárók? Nem tudom, mindenesetre mindig bemondta, hogy mikor álljunk fel, és mikor lehet leülni. 

A mise végén megköszönte az ifjú párnak, hogy elviselték őt a jegyesoktatáson, majd a következőt mondta: "Őrizzétek meg ezt a pillanatot a szívetekben: egymás kezét fogva álltok egymás mellett. És ha előre tekintetek... ne én jussak eszetekbe!"

Zseniális..:D

A Széchenyi téren gratuláltam az ifjú párnak, készültek közös képek is. 

Aztán hazaindultam. 

Egyébként én szerintem tuti nem fogok megnősülni. 

A Zichy-palotában folyamatosan olyan érzésem volt, hogy mindjárt hasraesek. 

Vőlegényként ez az izgalom hatására még sanszosabb lenne.

A szülőköszöntős résznél óhatatlanul eszembe jutott Anyu. 

A saját esküvőmön az üres székre nézve kb. elbőgném magam...

Ja: és tuti rálépnék a menyasszonyi ruhára..:( :D Nikié megúszta..:)

Hazaindulva nagyon megszomjaztam. Meg is ittam három korsó habzó seritalt a Vendelinben, formástesű révais kiscicák társaságában.

Amúgy nem: az egyik Barross úti dohányboltban vettem citromos fantát.:)

Leültem egy padra meginni, és így aztán összefutottam egy kollégával és párjával. Picit beszélgettünk, aztán hazajöttem. 

Itthon neteztem, tévéztem, meg hambit rendeltem a Pingwinből.:)

Meg levelet írtam blogom egy rendszeres olvasójának. Jó hosszút.

A véleményét, tanácsát kértem. 

Valamiban, amivel nem tudok mit kezdeni. Idegesít, elszomorít, zavar, fáj... Nem tudom, melyik a jó kifejezés. 

Kb. mindegyik...

---

Ma időben felkeltem. 

Először azért nem mentem el Lidlbe, mert lusta voltam. Aztán meleg volt. Aztán szakadt az eső. Végül nem voltam. 

Sportom nincs. Pizzát rendeltem. 

Néztem Családi titkokat, vagy mit. Majdnem elbőgtem magam rajta. Azt hiszem, érzelmileg kissé instabil vagyok. 

Mostam is. Eltörtem a lavórt...:/

18.30-kor lesz az ETO-Kispest. Meglep, valamiért fél 9 maradt bennem. 

Ma egyébként fehér pólóban "kell" menni, tiltakozásul a szurkolói regisztráció bevezetése ellen. 

Egy országban, ahol fényes nappal el lehet vágni egy srác arcát sörösüveggel, és egy idős nénit be lehet rúgni a villamos alá, nem hiszem, hogy a szurkolók drasztikus kvázi rabosítása lenne a legfontosabb teendő. 

Na mindegy is, majd meglátjuk. 

Vagyis nem mindegy, de kétségkívül meglátjuk. 

---

Szóval mindjárt meccs, holnap meg hétfő. 

Utolsó hetem, aztán egy hét szabi! Addig már féllábon is. 

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)