A cím kissé megtévesztő lehet. Az írás témája sem történelmi, sem aktuálpolitikai. Mindenesetre ritkaság, hogy már a bejegyzés elkezdésekor be tudom írni a címet.:)
---
Szerda. A szokásos sablon: a bejegyzés megírása után semmi lényeges nem történt. Legalábbis nem emlékszem. Szóval pihi, vacsi, net, tévé, ilyesmik...:)
---
Csütörtök. Elég hosszú nap volt. Fél 7-re mentem dolgozni, fél 6 körül értem haza.
Néha megmagyarázhatatlan telepatikus dolgokkal találkozom. El szerettem volna mesélni egy ismerősömnek, hogy megtudtam valakiről, hogy egy faluban laknak. Erre az illetőről találtam egy cikket facebookon. Jó, ez így leírva minden bizonnyal nem nagy sztori, de azért néztem egy nagyot.
Azon már meg sem lepődöm, hogy a vasárnapi ETO-meccsen kapott Kisalföldben olvasható egy beszélgetés az esküvő kapcsán megemlített, kétségkívül nagyon szimpatikus bencés pappal.
---
A közszolgálati tévé híradója mellett én sem emlékeztem meg Bajor Imre haláláról...
Nyugodj Békében, Kicsihuszár!:(
---
Péntek. Na, ezt már rég le szerettem volna írni, eddig mindig elfelejtettem. Reggelente szoktam látni egy eléggé elborult fejű fazont egy chopper-szerű biciklivel közlekedni. Szerintem eléggé ön-, és közveszélyesen szokott suhanni a járdán, néha elég nehezen ugrok el előle. Mindig eszembe jut az a mondat, hogy "mindenkit elütök a g*cibe." Már elnézést!:)
Nem én találtam ki, de teljesen igaz: a fogyatékos emberek az átlagnál jóval érzékenyebbek lelkileg az átlagnál.
Ezért érintett meg reggel, ahogy kolléganőm fogadott. Agyondicsért, de már-már a személyi kultuszt idéző módon, nyilván kisebb-nagyobb túlzásokkal.
Örülök neki, hogy így vélekedik rólam, nagyon jól esett.
A büfés "nénivel" is tök jót beszélgettünk. Szeretem, ha valakitől a "hogy vagy?" kérdésbe csomagolva valós érdeklődés érkezik.:)
*
Kb. két-három hete lépett be újra az életembe, akárhogy is számolok, olyan 18 év után. Meséltem neki, hogy "kisebb" lelki gebasz van.
Meghallgatott (elolvasott). Elmondta (leírta) a véleményét. Helyrerakta bennem a dolgokat.
Köszönöm, örülök, hogy ilyen barátaim vannak!
*
Cigiszünetből visszafelé ballagva jött velem szembe egy leányzó. Nagyon helyes, amolyan kézislány-típus. Gyakran használom ezt a hasonlatot, bár magam sem tudom, mit takar.
Rossz helyen értünk egymás mellé, nem tudtam, merre húzódjak félre, ezért inkább megálltam.
Észrevette a zavaromat, mosolyogva köszönt rám. Fogalmam sincs ki ő, de nagyon cukker volt.:)
Fél 3 körül leléptem, a szabi előtti utolsó nap tiszteletére.
Pihentem, mostam, semmi extra.
Este pedig írt egy kolléganőm, hogy megvan-e a A beépített huligán című könyv. Na, ezen azért dobtam egy hátast, mert hát a téma ugyebár nem túlzottan nőies!:)
Most, hogy így irkáltunk, észrevettem, hogy anno ő ajánlotta figyelmembe a Holiday című filmet. A váltott üzenetek dátuma alapján mindez 2011-ben történt. Hihetetlen, milyen kurva gyorsan telik az idő...
---
Szombat. Écsre kellett mennem, ki kellett vinnem ezt-azt apámnak. Pakoláskor szerencsére semmit nem felejtettem el, mindent kivittem, amit akartam, és még viszonylag időben ki is értem.
A vasútállomáson adtam fel lottót, meg tippmixet.
És persze a könyvet megvettem. Nem, nem a kollegina miatt, amúgy is érdekelt a könyv, de így most újra napirendre került.:)
Van nekem egy "elméletem". Csak "bénakártya-elméletnek" hívom. A lényege: mondjuk buszon szórakottságomban elkezdtem félhangosan énekelni az épp hallgatott zenét. Vagy olyan is megesett már, hogy szórakozottan elkezdtem tellegetni a zene ritmusára. Elég gáz, nem? Na, és itt kapcsol be az elmélet: észreveszem magam, abba is hagyom a tevékenységet. De különösebben nem zavartatom magam különösebben, mert az ott lévő idegenek számára úgyis csak egy "hülyebéna" vagyok.
Ez igazolódott a vidékiben. Szemetet akartam kidobni, kiesett a kezemből, és amikor lehajoltam érte, a szél fújta tovább.
Utána nyúltam, de voltam olyan hülye, hogy ugyanazzal a mozdulattal felugrottam.
Na, és sikerült telibe fejelnem azt a betonoszlopot.
Ultragáz, nagyon égő. El is terültem annak rendje és módja szerint. Hát elég érdekes arccal nézték végig a nézelődők a mutatványt. Hogy hányan jöttek oda segíteni felkelni, vagy megkérdezni, hogy van-e valami bajom? Az biza egy nagy kerek szám, nulla.
Ha ismerősök is lettek volna itt, legalább egy jót röhögtünk volna.
Elmeséltem ápolóként dolgozó tesómnak a dolgot, meg hogy fáj a púpom rágás közben, meg hasogat a fejem, meg néha hányingerem van, azt mondta, nem kizárt, hogy kisebb agyrázkódásom van.
De kórházban azért nem szeretném magam ilyen sztorival égetni...:/
Hazaértem. Écsen nem volt semmi extra. Vagyis... Apám nem szidott le azért, mert elfelejtettem elemet venni a zseblámpába. Ezen meg is lepődtem.:)
Muci néni nagyon finom ebédet rittyentett nekem, ismét degeszre zabáltam magam.
Beszélgettünk, kicsit olvasgattam, aztán a fél 3-as busszal visszajöttem, mert fél 5-kor ETO-meccs volt.
Apu kérdezte, nem nézem-e meg otthon. Tulajdonképpen maradtam is volna, de nem volt meccsnéző nasim, meg nem tudtam, mikor megy meccs után busz, úgyhogy visszajöttem.
A buszon újabb bénakártya-sztori: a Mekinél szálltam le. A kanyar előtt elindultam a hátsó ajtó felé. És... És a busz fékezett, és egy lány mellei a gravitáció és a negatív G-erők hatására elkezdtek ugrálni...:O :D
Nem tudom, talán nem röhögtem, csak mosolyogtam. Tök gáz, hogy 30 felett egy ilyen dolog egy pasinak említésre méltó...:)
Na, és amikor mintegy elnézést kérőleg visszanéztem a lányra, láttam rajta azt a bizonyos "bénagyökér"-nézést.
Hazaértem. Főztem egy kávét, és neteztem, tévéztem.
Kolléganőm részt vett egy horgászversenyen. Sőt, meg is nyerte. Ennek kapcsán eszembe jutott a Nagy ho-ho-horgász című nóta.
Aminek ráakadtam a Dj. Maci-verziójára. Rave-stílus. Édes Istenem: rave. Mikor írtam le utoljára ezt a szót?:D A szám a leírás szerint 1995-ös, ami azért fura, mert úgy emlékeztem, hogy ezt gimiben hallottam, de akkor még általánosba jártam..:)
Aztán Vidi-ETO. 3-2-re kikaptunk, kétszeri vezetés, és egy buta öngól után. Nem kéne a vereséget egy ajándék szögletre fogni, bár nyilván az is közrejátszott...
Meccs után fürcsi, meg szendvicseket gyártottam a maradék rántott húsból.
Este filmnézés volt tervben. Valami újdonságot akartam keresni, de végül valahogy megint az Életrevalók-nál lyukadtam ki. Megunhatatlan.
A filmet aztán félbehagytam, ideiglenesen Magyarországon állomásozó tesómékkal beszélgettem jó sokat telefonon, aztán utána már olvastam.
---
Ma úgy volt, hogy találkozom egy cimbivel, de a rossz idő miatt lemondta.
Nekem azért boltba el kellett mennem, de egy csepp eső nem esett.
Apám is lejelentkezett, megkérdezte, megünnepeltem-e az ETO-meccset. Jót röhögtem. Na jó, nem...
Most majd csinálok túrós tésztát félkész Lidl-tésztából.:)
Aztán pihi, meg megnézem a Fradi-Chelsea stadionavatót.
Holnap a háziorvosnál kezdek, aztán NAV, leánykori nevén APEH.
Meg majd Államkincstár, csak azt már elfelejtettem, hogy hol van...:)
Ha a dokinéni szabin van, akkor borul az egész mutatvány... Na akkor elsírom magam...:(
Szerdán megyünk Sopronba SVSE-ETO Magyar Kupa-meccsre.
Babalátogatás is lesz a héten, azt is még megbeszéljük.:)
Nagytakarítás, ruhák rendberakása, egy-két tali, még az is lehet, hogy tesómékhoz is kinézek. Vasárnap meg ETO-Fradi.
Apadóban a sör-, és a tej-készletem, na azt még nem tudom, hogy hogyan fogom egyedül megoldani.
Tojást meg talán hozok haza a kisboltból.
Csupa-csupa fontos infó, mi?:D
---
Úgyhogy mára be is fejezem.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése