Szombat este a blogbejegyzés megírása után kipakoltam a mosógépet, kiteregettem, és pihengettem. Ja, és jóó sokáig beszélgettem egy számomra nagyon fontos emberkével telefonon, nagyon jót tett a lelkivilágomnak. Ha jobban belegondolok, a Holló-sörözést leszámítva kb. ez volt a leghosszabb beszélgetésem a szabi alatt, ami elég kétségbeejtően hangzik, de nem estem kétségbe, tudom, ha úgy adódik, nem vagyok antiszociális.:)
*
Pár hónappal ezelőtt leírtam, amikor valakivel először beszélgettem valakivel személyesen. Jelezte is kommentben, hogy túl mély nyomot szerinte nem hagyott bennem. Vagy valahogy így...
Most így utólag elolvasva nem ragoztam túl Anna "viszontlátását" sem. Aranyos volt, kedves volt, voltak közös témáink, szerintem át tudtuk hidalni a 18 évnyi kihagyást. Remélem, hogy a következő találkozásig nem kell újabb 18 évet várni.:)
*
Vasárnap. Jaj, irtó büszke voltam magamra. Mivel szombaton elég hamar lefeküdtem, vasárnap reggel már 6 körül kidobott az ágy.
Elmosogattam, felmostam, pakoltam, aztán elmentem a plázába.
Vettem egy-két dolgot, többek között egy újabb telefontokot, ezúttal ugyanis a mágnes esett ki belőle.:(
Hm... Még reggel láttam facebookon egy kerekesszékesekkel "viccelődő" fotót, amin nagyon kiakadtam. Elég suttyó poén volt, nem is idézném.
A lényeg: lementettem a képet a gépemre, és a plázában járva is agyaltam rajta, milyen szöveg kíséretében fogom megosztani.
Közben telefonomon láttam, hogy egy évek óta nem látott kerekesszékes ismerősöm évekre visszamenőleg nézegeti-lájkolja a bejegyzéseimet. Nem semmi volt, meglepődtem...:)
Hazatérve kajáltam, döglöttem, majd egy kávé (!) elfogyasztása után elindultam a stadionba.
A meccs gyászszünettel kezdődött, az ETO egy régi játékosától búcsúztunk. Szerintem nagyon szép dolog, hogy újabban a gyászszünetek csendjét taps töri meg. Megindító, sportemberhez méltó pillanatok. Szerintem.
1-0-ra kikaptunk a Fraditól, rengeteg győri helyzet maradt ki. Négy meccs, három vereség, elég szarul hangzik, de szerintem annyira nem kilátástalan a helyzet.
Nem kizárt, hogy a hétvégén megyek Pápára is meccsre.:) Szeptemberben meg Nyíregyházára!:D
Meccs után a stadionból kifelé ballagva véletlenül meglökött egy srác. Kb. meg sem éreztem volna, de járásomat látva úgy megijedt, hogy két kézzel utánam kapott. Nagyon romcsi volt.:)
A parkolóban összefutottam két cimborával, akik kocsival hazadobtak.
Beszélgetni is tudtunk, meg így a fradistákkal sem kellett összefutni...
Ja: a meccs szünetében észrevettem, hogy bejelölt valaki facén, akiről név és lakhely alapján azt gondoltam, hogy egy kollegina anyukája, és visszaigazoltam. Hát mondanom sem kell, hogy nem az anyukája...:)
Egy buszmegállóban szálltam ki a kocsiból. Fekete ETO-póló, és zöld-fehér sál volt rajtam, és egy anyuka megkérdezte, hogy mennyi lett a meccs. Válaszoltam, és mellette végig csendben mosolygó lánya legörbített szájjal kifejezte együttérzését.
Nagyon helyes lány volt, persze lehet, hogy csak azért misztifikálom túl a dolgot, mert már nagyon nem voltam szomjas.:D
Mindenesetre nem bánnám, ha viszont látnám a lányt. Megismerném, ha megismerném. Haha. Ez de jó!;)
Hazatérve sör(ök), net, fórumok, idegbaj...
Vacsi, fürcsi, olvasáscsi, alváscsi...
---
Hétfő hajnalban meg egy hét szabi után koránkelés meg fejfájáscsi.
Ennek ellenére beértem reggel 6-ra. De azért algoflex meg egy fél üveg ásványvíz kellett a reggeli kávé mellé.:)
Rengeteg mailt kellett feldolgoznom, sok tennivalóm akadt, nem unatkoztam. De egy csomó emberkét jó volt viszontlátni, tényleg szinte felüdülés volt a meló az igencsak passzívra sikeredett pihenés után.:)
2-kor leléptem, ismét elmentem a NAV-ba. Korábbi látogatásommal ellentétben most totál segítőkészek voltak. A javított orvosi igazolást kapásból elfogadták, megmutatták, mit kell még leadnom, azokat hogyan kell kitöltenem, meg ilyenek. A végén már három ügyintéző hölgy foglalkozott velem. Jövő héten hétfőn újra be kell mennem, akkor papírokat kapok. De ez most talán annyira nem lesz vészes.
Itthon beszámoltam telefonon egy ismerősömnek a fejleményekről, ittam még egy kávét, amúgy pihi. 9 körül már ágyban voltam.:)
*
Az élet néha egészen furcsa dolgokat produkál. Na jó, nem is csak néha...
Előfordul, hogy örülsz annak, hogy valakit látsz. Örülsz annak, hogy vidámnak, boldognak látod. Lehet, hogy kapsz is tőle valamit. Egy sütit, egy mosolyt, bármit.
A kézzelfogható dolgot persze megköszönöd, mert úgy illik, meg hát ugye egyébként is.
De magát az "öröm-pillanatot" nem kell feltétlenül megköszönni. Mert "ciki", mert magyarázkodnod kell, és oda is a varázs.
De ezt az "öröm-pillanatot", mint egy kis kavicsot el tudod raktározni magadban jó mélyen. Ettől a sok apró kavicstól épülsz: több leszel, erősebb leszel.
És lehet, hogy majd valaki ezt az erőt fogja észrevenni Benned.
Jaj, de bölcs vagyok. Goszi-féle "némi bölcsesség". Saját. Copyright.
*
Kedd. Második nap szabadság után. Nem volt unalmas, annyi szent, nem unatkoztam.:)
Hm... Történt egy vicces dolog: tegnap kerestem azt a kolleginát, aki a könyvet kérdezte tőlem. El is mentem arra, amerre dolgozik, vagy nem vettem észre, vagy pont másfele fordult. Aztán facebookon megírtam neki, amit közölni szerettem volna.
Ma pedig cigiszünetből visszaballagva a lépcsőházból, szinte a "csarnok másik végéből" kiszúrtam.:)
Egy kolléganőm hozott haza, kávéztam, most pedig -minő meglepetés:)- blogbejegyzésít írok.
Mára már semmi különösebb nincs tervben. Fürdök, kajálok, pihengetek, tévézek.
---
Holnap itthon pakolászok, kajálok, aztán tesómékkal kinézünk Écsre. Aztán meg visszajövök.
Ez lesz az idei augusztus 20.
Ha jól emlékszem, tavaly ilyenkor tesóméknál voltam, hamarosan talán arra is sor kerül.
Hm... Ha pénz állna házhoz, két ETO-mezt mindenképpen vennék, meg még két dolgot. Amit most itt nem írok le, csak megemlítem, ha esetleg elfelejteném, visszaolvasva eszembe jusson. Ez olyan, mint a csomó a zsebkendőn. Csak az a ciki, ha elfelejted, miért is kötötted...:)
Na de mára ennyi is voltam.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése