Szóval akkor szerda este. Vacsoráztam, és egy spontán ötlettől vezérelve megittam egy sört. Csak egyet. Persze, mint tudjuk, egy sör nem sör. Ha jobban belegondolok, nem is sört ittam, hanem vizezett lónyálat. Ittas is hozzá egy grapefruitos rakétát.:)
Fürdés, fekvés, meg persze Beépített huligán. Hm... Valahogy jobban bele tudom élni magam, mint a Szürke ötven árnyalatába.:)
---
Csütörtökön reggel elmentem dokihoz, és az asszisztensnéni kezembe nyomta a szükséges papírokat. Örültem, mint majom a farkának.
Ürgebaszta vágtában el is indultam a NAV-ba. Kitöltöttem még egy-két kitöltenivalót, és egész hamar sorra kerültem.
És jött a feketeleves. Tudod, honnan ered a "hátra van még a feketeleves" mondás? A török időkből származik, és arra utal, hogy kaja után maradj a fenekeden, mert hátra van még a feketeleves, azaz a kávé. Bizony.:)
Szóval... Jött a feketeleves. Az ügyintézőnéni tündéri kedves módon, de annál határozottabban visszadobta a kérvényemet.
Ugyanis nem kérhetek öt évre visszamenőleg adókedvezményt, ha a doktornő egy idén januárban kiállított szakorvosi szakvéleményre hivatkozik. Az, hogy a diagnózis "csecsemőkori agykárosodás", esetünkben nem játszik.
Mondanám, hogy dühömben majdnem ráborítottam az asztalt a nénire, de nem volt asztal, és engem inkább a sírás kerülgetett.
Hazafelé fel is hívtam jogász barátosnémat, jól kipanaszkodtam magam neki.
Visszamentem a háziorvosi rendelőbe. Elmeséltem az asszisztensnőnek a történteket... Hát... A váróban csíptem el, rengetegen hallották, mindenki röhögött. Úgy éreztem magam, mint valami stand up-comedy szereplője.
A helyettesítő orvos aztán átírta a hivatkozott dokumentumot egy tíz évvel korábbira.
Kifelé menet a kijáratnál magam elé engedtem egy idős bácsit, és ahogy nyitottam neki az ajtót, észrevettem, hogy a széken hagytam a telefonomat. Jótett helyébe jött a jó. Igen jó.:)
Vettem zsemlét, meg Sportot, és hazajöttem.
Igazából lett volna még időm elmenni az Államkincstárba, de egyrészt már a hócipőm tele volt, másrészt akkor nem találkozhattam volna Annával.
Pihengettem, olvastam, neteztem, gyorsan eltelt a nap.
Egy országos kereskedelmi csatornánál dolgozó ismerősöm felfigyelt a fenti történetre, lehet, hogy majd beszélgetünk róla, de túl nagy feneket nem akarok keríteni a dolognak, mert ugye ezekkel a hivatalokkal életem végéig kapcsolatban leszek, nem jó packázni.
Este smack sajtos tésztát akartam főzni, de buktam, mert kevés volt a tej itthon.
Meg virtuális élettársammal beszélgettem.:)
Hm... Munkatársaimat nem szeretem nevükön nevezni itt a blogon, de mostanában azon gondolkodtam, hogy a virtuális élettárs honnan jött. Mi találtuk ki magunknak, vagy ránk mondta valaki?:)
---
Péntek. Reggel a Verseny Tesco parkolójában vett fel Anna. Annyi a sztori, hogy azt mondta, hogy onnan egy köpésre van a Magyar Államkincstár (MÁK), és nyílegyenesen kell menni. De én rettenetesen tájékozódom, ezért felajánlotta, hogy elvisz. Preszli.
Több, mint 18 év után találkoztunk, hihetetlen... Öregszem. Ő mondjuk nem.
Picit beszélgettünk, kitett a MÁK-nál.
Itt is elég gyorsan sorra kerültem, és az ügyintézés is elég gyorsan ment. A nénin mondjuk a burn out-szindróma már nyomokban megfigyelhető volt, ami engem frusztrált.
Lényeg a lényeg: egy hónapon belül lesz elsőfokú döntés, majd talán már pénz is, sőt talán utazási kedvezmény is.
A többi "járulékos" kedvezményről semmi infót nem kaptam, nekem kell utánajárnom. Tehát van más is.:)
Visszaballagtam a Versenyhez. "Véletlenül" nem a hazafelé tartó buszhoz mentem, hanem a másik irányba.
A kórháznál leszálltam a buszról, apám hívott. Kicsit meglepődött, hogy közöltem vele reggel 9-kor megyek a kedvenc kocsmámba sörözni, de nevetett, és egészségemre kívánta.
Két cimbit hívtam, egyikük nem vette fel. A másik sem, de ő visszahívott. Megkérdeztem, lenne-e kedve meginni velem egy habzó seritalt. Volt kedve.:)
Unokatesóm állásinterjún Győrben járt párja is befutott, szóval elvoltunk.
Három sört ittam meg, aztán Attilával elballagtunk a plázába, feladtuk a lottót, tippmixet, meg ebédeltünk.
Lottón jokeren nyertem 1000 forintot. Beszarás.:D
Hazajöttem, pihengettem, pakolásztam, Szomszédokot néztem, meg bundáskenyeret sütöttem.
Bár ez kisebb nehézségbe ütközött, ugyanis alig bírtam kibontani az étolajat. Kiböködtem késsel.:)
Aztán tévé, net, alvás.
Előtte beszélgettem egy fősulis cimbivel, és -egy jobbkormányos Fiat Puntótól elindulva:)- egy általános iskolás egykori osztálytársnőmmel.
---
Ma időben felébredtem, de nem csináltam semmit.
Már jóval dél után rendeltem ebédet a Don Pepéből. A hamburgert próbáltam ki, nem is volt rossz, sőt kifejezetten finom volt, bár szerintem ennyiért inkább maradok a Pingwinnél.
Kaja után ledőltem.
Szerencsére Dóri, akit már celebként bemutattam blogomon -meg munkatársam is volt, meg esküvő után futottunk össze évek múltán 2 percre:)-, kommentelt egy általam megosztott videóhoz, így jó két óra szundi után megébredtem. Így el tudtam menni Lidlbe.
Tegnap életemben először adtam ki pénzt Kisalföldért, ma pedig életemben először cipeltem haza tejet a Lidlből. Négy dobozzal.
A bevásárlás teljesen zökkenőmentes volt, azt leszámítva, hogy százasom nem volt, a kolleginától kapott bigyót meg elhagytam.
Egyébként nem találok egy orvosi beutalót, meg a kubicás BMW-baseballsatyimat sem...:(
Na, de az első néni váltott nekem pénzt, szóval nem kellett koldulnom...:D
Hazafelé még megálltam cigiért, általános iskolás osztálytársnőm volt "szolgálatban". Nem nagyon szoktunk beszélgetni, de annyira mosolygós-aranyos...:)
Hazaértem. Kávé, mosás, blog.
Most majd mosogatok, meccset nézek, vacsizok, olvasok.
Holnap tali egy cimbivel, délután meg ETO-Fradi. Ezt kb. negyedszer írom le szerintem...:) Várom már.:)
Ja, meg Alkonyat lesz a tévében, de szerintem meccs után nem nagyon leszek ráhangolódva.:)
Hétfőn meg meló. Tulajdonképpen azt is várom. Ilyen szívások után a meló szinte már felüdülés. Szerdán meg ünnep. Écsi meg pannonhalmi búcsú.
Na persze... Régen...:( :)
Mára ennyi voltam.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
