Kulcsi

2005. január 19. Szombathelyi kollégiumi szobámban tanulgatok. Tesóm küld egy smst: voldog születésnapot kíván. Majd hirtelen küld ugyanő még egyet: nem akarja ugyanabban az üzenetben megírni, hogy meghalt Kulcsár Anita...

Igen, az akkor a Dunaferrben szereplő, előtte többek között az ETO-ban és a Cornexiben megforduló válogatott kézilabdázónő edzésre menet halálos autóbalesetet szenvedett. A 24. születésnapomon.

Azóta minden egyes szülinapom egy évforduló. És az ünnep mellett emlékezés.

Anitára, góljaira, mosolyára...

Huszonnyolc

Na...Ezt is elértük... Ma van a 28. születésnapom. Ez valahol szörnyű. Már tényleg nem mondhatom, hogy a 20, vagy a 25 van közelebb, vészesen közeleg az a bizonyos harmadik X.

Már lehet, hogy írtam: sokminden kimaradt az életemből, sokm érdekes dolog viszont megtörtént velem, összességében nem panaszkodom...

Egyik ismerősöm mondta, hogy ne legyek pesszimista, becsüljem meg azt, ami van. Hát igen: bár mozgássérült vagyok, segédeszközt nem használok, sok barát, érdekes/értékes ember vesz körül, ennek nagyon örülök.

Amikor születtem, újra kellett engem éleszteni, és szedtek már ki totálkáros Trabantból is. Tehát: nincsenek véletlenek...:)

Hm...Január 19: egy napon többek között James Watt-tal, a ma élő emberek közül pedig nagy hirtelen Jenson Button jut eszembe, aki egy évvel idősebb nálam, és már 2000 óta a Forma-1-ben versenyez, talán idén is marad.

28: gondolkodtam, hogy miért olyan "érdekes" nekem ez a szám. Aztán rájöttem: annak idején 1987-től 1992-ig Pestre jártam suliba, a Mozgásjavító Általános Iskolába. És ott nem jelünk volt, hanem számunk. A ruháimba, törölközőbe, egyebekbe volt bevarrva/írva a 28-as szám... Még mindig van G. Gábor 28 feliratú kispárna-huzatom.

Csak ma már egész mást jelent...

Amúgy meg...

Amúgy tegnap ETO-meccsen voltam, a Nyitra elleni előkészületi meccsen. 4-0-ra nyertünk. Gondot okoz számomra, hogy a leigazolt/próbajátékon lévő játékosok nevét képtelen vagyok megjegyezni.
Csak az nyugtat meg, hogy ez (biztos forrásból tudom) még a csapattársaknak sem sikerül maradéktalanul. Mert hát van észt, grúz, szerb, macedón származású bolgár... Hát, érdekes lesz...:) Akkor is Hajrá, ETO!!!
A műtét kapcsán eszembe jutott még egy "bonyodalom": február 27-én műtenek, másnap kiengednek, és aznap este már ETO-Hali... Ami a tavaszi szezon első meccse, és úgy néz ki, kimarad az életemből... Hosszú idő után az első hazai bajnoki nélkülem... És már most idegesít...:/

Sex and the city

Hosszas előkészületek, és ráhangolódás után tegnap este megnéztem a Szex és New York című filmet. A sorozat teljesen kimaradt az életemből, de a filmet meg akartam nézni. Sokan mondták, hogy "csajos" film, de ez annyira nem érdekel...

A címmel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy eddig a szex, és New York is kimaradt az életemből. A dolgok jelen állása szerint előbb fogom látni a World Trade Center emlékhelyét élőben, mint szexelni... Na mindegy... Hm... Sokan mondták, hogy túlzottan megnyílok itteni irományaimban. Ez van. Hol máshol? Ja, meg hogy nagyon (ön)irónikus vagyok. Vallom, anélkül nem megy. Ha meg ironizálni akarok, magamnak mindig "kéznél vagyok", mármint irónia szempontjából...;)

A filmről: tetszett. Érdekes volt, aféle "agypihentető limonádé".

Ha tanulságot próbálok levonni, talán kettő van: az egyik (és itt a kommunikációs szakember azért kibújik belőlem...:)) , hogy ha bármi konfliktus, vita, félreértés van, azt mindig meg kell beszélni. Legyen szó párkapcsolatról, barátságról, munkahelyi konfliktusról...

A másik: ilyen-olyan kerülőutakon, de mindenki megtalálja a maga "másik felét", boldogságát, és eljön a happy end...

De abban azért nem vagyok annyira biztos, hogy az életben így működnek a dolgok...

Sport- un peu...:)

Haladjunk szép sorjában! Ahogy már írtam róla, bemutatták az idei Forma-1-es Ferrarit. A prezentáció kapcsán olvastam egy érdekes mellékszálat: amikor Massa megtette az első köröket az autóval, az egész stáb, tesztpilótástul-Schumistól feszülten figyelte. Egy kivétellel: Kimi Räikkönen a tesztpálya parkolójában töltötte az időt: alvással. Nagyon szimpatikus számomra a finn fiatalember. Az utolsó klasszikus vagány a Forma-1-ben: ha versenygépben ül, gyors akar lenni, a lehető leggyorsabb. De azon kívül csak akkor foglalkozik Forma-1-el, amikor muszáj: szponzori rendezvények, tesztek, stb. De a kötelezőnél egy másodperccel se többet. Ha úgy érzi, elvégezte dolgát, elutazik bulizni, jó kis finn vodkát inni, vagy éppen James Hunt álnéven motoros szán-versenyt nyerni. Érzelmeket lehetetlen leolvasni az arcáról: az Iceman becenév nem véletlen. :) (a mellékelt kép semmiképpen sem szerencsés, viszont nagyon jellemző Kimire...:)

Az említett parkolói alvást Stefano Domenicali a következőkkel reagálta le: "Azzal jobban meglepett volna, ha a téli szünetben folyékonyan megtanul olaszul." És ebben minden benne van... Go, Kimi! :)

És végül következzen a két legújabb Forma-1-es gép:A Toyota, illetve a McLaren-Mercedes idei autója:

710

Barátunk a garázsában matat valamit. Az "egyszeri nő" (aki tehát nem szőke ugyebár!) odalép hozzá. Elhagyta autójáról a 710-es alkatrészt-meséli. És a családi béke megőrzése érdekében nem akar anélkül hazamenni.
A fiatalember hosszas kérdezősködés után sem jön rá, mi a csoda lehet az a bizonyos 710-es alkatrész, így megkéri a hölgyet, mutassa meg a garázsban parkoló autón.
Íme: :)))

Extrém sport

Végül aztán elindultam dolgozni. A buszon még vidám volt a történet: a biztonságot nyújtó Ikarus rejtekéből néztem a járdán csúszkáló, botorkáló embereket. Na, de aztán le kellett szállni. Munkahelyemhez egy viszonylag hosszú, elég kis forgalmú út vezet, sót a járda nem nagyon látott. Egy kolléganő szerencsére velem volt, tartottuk egymásban a lelket. Vagyis inkább ő bennem...:)
Aztán a tükörsima jégre érve az úton megjelent Attila munkatársam, és igen: a villanó féklámpa jelezte, észrevett minket. Így aztán gond nélkül beértem szeretett cégemhez, de ott bent a járda...:S Huh... Attilával karonfogva csúsztam át rajta. Bungee jumping, quad, és jet ski egyben. Kemény volt: félelmetes...
A hazaút sima ügy. És holnap péntek...:)

Séfi Évi: kéretik vigyázni magadra a messzi Amerikában! És majd életjelet kérek!!! :)

Jégkorszak

Beköszöntött... És ez most nem vidám...

Amit el tudsz képzelni: ónos eső jég, és nagyon-nagyon hideg...

Érdekes egy munkanap volt. Az odaút teljesen problémamentes volt. Az első ciginél, 9 óra körül, már éreztem, hogy gond lesz... A hamutartót csak amolyan "Michael Jackson"-koreográfiával voltam képes megközelíteni. Vicces volt...:)

Egész nap a híreket hallgattuk, mennek-e a buszok, a városban-e, meg azon kívül... És persze céges busz: úgy volt, hogy nem megy, aztán szerencsére mégis elindították. Bevitt a vidékibe, majd a 14-essel jöttem haza. ahogy a Forma-1-ben mondják, "látványos versenyzéssel", kisebb borulásokkal, de hazaértem....:)

Legnagyobb: már majdnem hazaértem, a kisboltból kifelé jövet belerúgtam a kinti hamutartóba, szemetesbe, vagy mibe... Reflexből utána kaptam. Nem is dőlt el, én viszont olyan tanyáltam, mint az ólajtó, persze a vállam is megrándult. Utána felálltam, majd a röhögés miatt (hogy ilyen hülyén sikerült padlózni) újabb tanyálás következett...

Most jól vagyok, csak a vállam fáj picit... :S

Éjjel hó, meg ónos eső... :(

Egy kolléga jár kocsival, sajna nem tudom a számát... Dobok neki egy emilt, hogy értem tud-e reggel jönni, mert nem merek busszal/gyalog nekivágni... A sérvműtétre készülök, csonttörés nem hiányozna...

Ja: majd egy vicces komoly téma lesz, de most nem állok neki... :) :(

Az első nap, a másik Dóri, meg az új Ferrari

Ma dolgoztam idén először. Jó volt újra a kollégák között lenni, hiányoztak már. Hogy stílusos legyek, a forma egyelőre idény eleji, de hát ez azért csak belefér így az elején. Ma is leléptem fél 3-kor, de nem a pihenésé volt a főszerep, a Kozma házaspárnál voltam, német nyelvű álláshirdetéseket fordítottunk, és hát hulla vagyok. Na mindegy, most már pihi van... :)

Nem mutattak viszont idény eleji formát a Győri Audi ETO KC kézislányai: 35-20-ra mosták le a pályáról a Szkopje csapatát úgy, hogy Görbicz Anita nem lépett pályára. Nagy örömömre Deáki Dóri (tehát nem a sokat emlegetett egyik Dóri, hanem a másik) négy gólt szerzett. Dóri egyébként Fanni osztálytársa. És még egy-két éve, mikor Fanni mesélte, hogy van egy ETO-s kézis osztálytársnője, kapásból megkérdeztem, hogy csak nem a Deáki? Huh, de baromi okosnak tűntem, pedig csak ő volt az egyetlen utánpótláskorú játékos, akinek ismertem a nevét, így könnyű volt telibe trafálni. :) Dórit, mármint a kis Dekát néha látom a 14-es buszon, de ha ő ott van, megkukulok... :) Pedig Fanni szerint ez a Dóri sem harap... :)

És a F1-rajongóknak egy jó hír: itt az új Ferrari! (ld. kép, nyilván azt, amelyiken nem Dóri van!). Az autó a keresztségben az F60-as nevet kapni, utalva a Scuderia 60. Forma-1-es szezonjára. Hm... Nem vagyok tőle elájulva, de ezen már túl jutottam. A lényeg: Hamilton előtt kell végeznie.

Oszt' jó napot!

Az utolsó szabad hétköznap jódarabig

Letelik lassan... Basszus, jó gyorsan eltelt... Hétfőn megyek újra dolgozni...
Nagyjából sikerült kipihennem magam, melóval sincs bajom, de legközelebb csak a műtétkor lesz "szabim".
Ma amúgy volt ált. sulimban voltam. Gabi nénit, egykori konduktoromat látogattam meg. Hogy mi az a konduktor? Ne kérdezd, nem tudom megfogalmazni. Gyógytornász, de annál azért több is. Annak idején jó sokat "kínzott" délutánonként, de azért szeretem! :) Sőt máig visszajárok hozzá, de már nem tornázni, hanem csak úgy beszélgetni. Nagyon sokat köszönhetek neki, szerintem nem túlzás: nélküle nem itt lennék...
Ma már csak pihi tévé, meg ilyenek, semmi konkrét program...
Kis kiegészítés a korábbiakhoz:
az éhen halt motoros előbb szívinkfartust kapott.
És a biztonsági őr a hunyó... :S

Hogy vidám dolgokról is essék szó: alakul a január 30! ;)

Ha addig nem írnék: jó hétvégét mindenkinek!

Emlékül...

Lassan három hónapja írogatom ezt a blogot, de bejegyzést még olyan nehezen nem kezdtem el, mint ezt. Nem tudom, hogyan fogom leírni, nem tudom, hogyan érek a végére, csak azt tudom, hogy le kell írnom. A leírtak nagyon nagy hatással voltak rám. Sok-sok elmorzsolt könnycsepp, és egy álmatlan éjszaka. Hajnali 3-kor még nem aludtam....

Mi is történt? Tegnap a neten csatangolva találkoztam a Kiskunlacházán kegyetlenül meggyilkolt kislány teljes nevével. Az a bizonyos újságírói véna, vagy egyszerűen a kiváncsiság nem hagyott nyugodni. Rákerestem iwiwen. És egy életvidám, boldog kislány lapja nyílt meg előttem, aki szeretett táncolni, szerette az embereket, szeretett élni. Az adatlap amolyan virtuális emlékhellyé alakult át. A képeket ugye már lehet kommentálni, és együttérző üzenetek százait olvastam végig. Hasonlókorú fiatalok, meglett családapák, anyák szomorú sorait. Megrázó volt, még így ismeretlenül is. Volt olyan szülő, aki arról írt, ezek után hogyan engedhetné el gyermekeit bárhová is? Borzalmas, hogy már mindig, mindenhol félni kell. Igen, végül mindig a jó győz. Talán... De addig nagyon hosszú út vezet...

Sokat gondolkodtam azon, idézhetek-e Nóri adatlapjáról. Van-e jogom hozzá, hogy felhasználjam szavait, sorait. Jog. Istenem... A gyilkosok itt vannak közöttünk, én pedig itt jogon gondolkodom... Szomorú, nagyon szomorú... És az emberi ostobaság: találtam olyan blogot, ahol a szerző azt szeretné, hogy az iwiw-gépház fogadja Nóri adatlapjának jelölőit, legyen neki a legtöbb ismerőse a portálon. Mintha ezzel bármi megváltozna...

És végül úgy döntöttem: igen, pár sort bemásolok arról a bizonyos adatlapról. Talán naív, talán gyermeki gondolatok. De nem felejtsük el: egy 14 éves kislány sorai, akit meggyilkoltak, szülei, barátai immár hiába várják haza...

"(...)Becsüld meg nagyon azokat, akik igazán szeretnek, és NE VESZÍTSD EL ŐKET, hiszen a legnagyobb boldogság az, ha tudod és érzed hogy ღSZERETNEK TÉGEDღ!Használd ki azt az időt amikor boldog lehetsz, mert kerülhetsz olyan helyzetbe amikor már túl késő!(...)És mindig MOSOLYOGJ=D=D=D=D!!!!!!!!!!!!!Próbálj meg így élni és minden oké lesz;)!"

Minden oké lesz... Istenem... Nem Nóri, itt semmi nem oké. Te azt sajnos itt lent már megtapasztalhattad. A gyilkosaidat vagy megtalálják, vagy nem. A Te dolgod már csak annyi, hogy mosolyogva táncolj tovább, mint a képeken, de immáron az égi színpadokon... Szüleid, kishúgod, és emberek ezreinek szívében élsz tovább....

A YouTube-ra is tettek fel emlékvideót, megnéztem. Az ajánlóban aztán egy újabb megemlékező kisfilmet találtam: Adri és Barna emlékére. A két 15 éves fiatal nyáron egy szörnyű autóbalesetben halt meg: egy 17 éves srác által vezetett autó lakott területen belül kb. 120 km/h-ás sebességgel kisodródott, és... És a két fiatal nem volt bekövetve, kirepültek az autóból, és...

Adri és Barna a kommentekben kapott hideget-meleget. A sofőrt nem ismerték, egy közös ismerősüket vitték haza. A hírek szerint egy 230 lóerős autóban érte őket a tragédia. Elkényeztetett *****-k! Ugyan már: ki tudna ellenállni a kísértésnek, még akár az én koromban is: egy 230 lovas autóban ülve "menni egy kört" (a képek alapján talán BMW lehetett...)... Adri nemes egyszerűséggel egy kis k***a lett a hozzászólásokban: a filmben lévő képei szerint szeretett élni, a fényképezőgép előtt bohóckodni. A fiú pedig "kis komcsi": igen, édesapja a Gyurcsány-kormány minisztere. De hol érdekelte ez őt? Hol érdekel ez normális embert most?

Adri és Barna talán két dologban hibázott: nem voltak bekötve, és nem szóltak rá sofőrjükre, a vagánykodó, a balesetet egyébként apró karcolásokkal megúszó fiatalra...

Egy riportban megszólaltatott pályaautó-versenyző azt nyilatkozta: 120-szal utcai autóval nem, csak speciálisan felkészített versenygéppel menne be ebbe a kanyarba, de csak akkor, ha a teljes szakasz le van zárva. Mondja ezt hosszú évek vezetési tapasztalatával. Az autóban lévő kipörgésgátló ki volt kapcsolva...

Nagyon megráztak ezek a sorok. Még így ismeretlenül is. Nem lennék a családtagok helyében. Tanulság? Nem tudom... Talán "csak" annyi: az élet túl rövid, használjuk ki minden percét, ami megadatik. Vigyázzunk magunkra, egymásra, mert mindenkit hazavárnak.

Mert hogy is írta Nóri?

"Használd ki azt az időt amikor boldog lehetsz, mert kerülhetsz olyan helyzetbe amikor már túl késő!"

Nyugodjatok Békében... :(

Call center de ja vu

Jaj, de szép magyar címet adtam ennek a bejegyzésnek! Mindjárt megmagyarázom.
Tegnapra elég izgalmas programot találtam ki magamnak. Elmentem a plázába, kajáltam, bevásároltam, majd egy kávézóban, újságot olvasva múlattam az időt. Jó volt ez a kis semmittevés. :)
Bőven délután volt már, mire hazaértem. Egy iwiw-üzenetet akartam csak megírni, de aztán beindult az információáramlás. Telefonok, smsek, már fájt a fülem a végére. Mint a régi szép call centeres időkben... :)
Az MSN most éppen pont kimaradt, ehelyett tévéztem. Nagy élmény volt...
Gáz van: nincs gáz!: nem értem ezt a dolgot. Állítólag van egy valag tartalékunk. Az oroszok nem tudnak dűlőre jutni, így kiderül: mégsincs egy valag gázunk. Szerezni kell! Szombaton mégsem lesz munkanap. Hurrá! :) Mivel amúgy sem mennék, spóroltam egy nap szabit, és majd március 28-án kell menni szombati napon dolgozni. Hacsak nem táppénzen leszek. Remélem, már nem...
Megvan az idei, egyébként Dél-Amerikában zajló Dakar-rali első halálos áldozata: a 49 éves francia motoros, Pascal Terry a hírek szerint eltévedt, sérülései nem voltak. GPS-en leadott segélykérése Párizsba elért, de mire Argentínában megtalálták, már késő volt. Sérülései nem voltak, úgy tudni, gyakorlatilag éhen halt...
Túl vagyunk az első iskolai mészárláson is: egy csepeli iskolában tegnap este két embert lőtt fejbe, egy harmadikat pedig a kezén sebesített meg egy símaszkos ember... Zajlik az élet...
A mai program: délután Katázok, előtte pizzát rendelek, még előbb rendbe kéne rakni az mp3-lejátszómat. Több mint 600 szám van már rajta, lassan nem fér fel semmi más. A képek tabuk! :)
Apropó képek! Engedtessék meg nekem ehelyütt egy személyes üzenet:
Imádom, ahogy mesélsz, ahogy nevetsz! De azt is, ahogy egymás szavába vágunk! ;)

Kórházban. Anyunál. Végre

Igen, ma újra a kórházban voltam Anyunál, de ezúttal a munkahelyén néztem be hozzá, így azért egész más a dolog. És hát Anyánk megy, szervez, telefonál, úgy látom, igencsak kipihente magát. :)

A kórházban is ebédeltem, felújították az étkezőt, nagyon pipec lett, szinte már Árkád-feeling. És lehet enni á la carte is. Én paradicsomos káposztát ettem. Nem tehetrek róla, de imádom a menzás főzelékeket... :)

ETO: megkezdődött a felkészülés. Van már új igazolásunk is, Tarmo Kink a neve, 23 éves, 29-szeres észt válogatott csatár, évekig a Szpartak Moszkvában pallérozódott. Képet azért tettem fel róla, hátha ennek hatására lányok százai jönnek ki majd ETO-meccsre tavasszal. :P Állítólag a srác kiköpött Dolph Lundgren. És tényleg.... :)

A szerb játékosok a pravoszláv karácsony miatt kaptak extra szabit, továbbá ugyancsak pihenhet még Starek, Jäkl, Böőr Zoli, Bajzát Peti, és Józsi Gyuri. Utóbbi viszont már tegnap is edzett. Ez dicséretes, azonban kiderült: nem tudta, hogy plusz szabadnapok illetik meg. Basszus: ezek nem beszélnek egymással??? Pfff...

Igazolatlanul hiányzott viszont Mario Bicak. Telefonon keresték, azt mondta, hogy az otthoni korona-euró átállás miatt akadt halaszthatatlan dolga...

Hááát még egy pfff...:/

Vegyesfelvágott 2.

Szombaton hazamentem Écsre. Mostanában sokat gondolkozom azon, hogy oda is elkelne egy számítógép, lehetne bloggerkedni, MSN-ezni, meg ilyeneket. Egyelőre elvetettem ezirányú gondolataimat. Mert jókat lehet aludni, olvasni, tévézni, végül de nem utolsó sorban anyuékkal beszélgetni.

Most hétvégén is így tettem, szombaton több, mint 2 órát aludtam délután, és jaj de jól esett... :)

Vasárnap délután pedig Éva néninél szomszédoltam. Ha van olyan, hogy atyai jóbarát, akkor ő amolyan anyai jóbarát-féle. Foglalkozását tekintve jogász, és nagyon jókat lehet vele beszélgetni. És hát Éva néni dohányzik. És ugye én is. Viszont Écsen nem. Mármint otthon nem. Vendégségből hazatérve édesapám rögtön kiszúrta a szagot, és kérdőre is vont, annak rendje és módja szerint. Elég jól fogadta a dolgot. De vicces volt 28 évesen ezügyben magyarázkodni, és... És még az jutott eszembe, hogy a héten apámon kívül még egy emberke kérdezte meg, hogy miért cigizek, meg mi jó benne... És ő sokkal-sokkal többet tud rólam, sőt szerintem sokkal jobban érdekli, mi van velem, mint a saját faterom... Ez a szomorú... :S

Két filmet is megnéztem hétvégén: a Szüzet szüntess (Girl next door) egyszerűen, fergeteges, megunhatatlan, és hát a főszereplő Elisha Cuthbert (ld. a képeken)... Ááááá nyaminyami...:P A másik pedig a 10 dolog, amit utálok benned című film volt. Vasárnap esti időtöltésnek tökéletes, és szerintem most láttam először. Tetszett! Viszont a zsinórtanga után újabb bugyiügyi kérdés foglalkoztat. Viszont ezt most nem fogom feltenni, csak, ha rákérdeztek, lányok... ;)

Hm... Kedvenc kisboltomban tilos szeletelve kérni a kenyeret... :( Bénagyerek módjára elég béna kenyérszeleteket tudok vágni, tehát ez a kérdés mélyen érint... :( :( :(

Már említett 28 évem alatt elég sok mindenből kimaradtam. Van amit bánok, mást kevésbé. És basszus: életemben először pattanásom van... :( Mit, miért??? Optimista ember vagyok, jelnek veszem: még semmiről nem vagyok lekésve... :)

Most olvastam német RTL teletexten, hogy Alonso súlyos repülőgépbalesetet úszott meg: Kenyából hazafele jövet gépük egy épületnek csapódot, de állítólag nem sérült meg komolyabban, és már Európában van...

Megfejtés

Szóval mindenek előtt: a Szárok a fejükre estek című vetélkedőt Kucsera Gábor kajakos nyerte, a megfejtést pedig iwiwen Nikita küldte, aki nem bérgyilkósnő, hanem könyvelő. :D

És egy iskolában könyvel. Tehát már nem tanul, hanem dolgozik. :)

És náthásan bemegy dolgozini. Sztahanovista... :P

A kép amúgy paparazzi, ő Lucy kutyát fényképezte, én meg őt... :)

Önök kérték

Mostanában többször szóba került a kérdés: roma polgártársainknak hogyan telik segényből több milliós autókra, kacsalábon forgó házikókra, meg ilyen és hasonló egyéb finomságokra. Én egy e-mailből tudom/sejtem a választ, és állítólag a gyakorlatban is így működik a dolog.
Ezt a bizonyos e-mailt sokat kértétek tőlem, inkább itt közreadom.
Ha egy szép napon vérbe fagyva találnának rám egy árokban, Ti tudjátok az okát... :)
Ja: cenzúrázom a mailt, mert ez nem rasszista kirohanás, sokkal inkább tényközlés!
Ülve olvasd, és ne tégy kárt se magadban, se vagyontárgyaidban...;)

Dél-baranyai, romák lakta falu. A családnak van 6 gyereke. Beadták intézetbe őket. Majd jelentkezett a család rokonsága és pár nap múlva kihozták őket, mint nevelőszülők. Az állam megszabadul a gyerekektől és fizet. Nem keveset. Gyerekenként 80.000, azaz összesen 480.000 Forintot havonta. A gyerekek természetesen visszakerülnek a „nevelőszülőktől” az igaziakhoz, hisz’ miért ne tölthetnék az idejüket „rokonoknál”? Az apa és az anya nem válnak el, de külön lakcímre jelentkeznek be, így mindkettő megkapja a szociális segélyt az önkormányzattól, 39.100 Forintot, így további 78.200 Forinthoz jutnak. Lakásfenntartási támogatásként további 9.800 Forintot kap a család. Erre jön még a családi pótlék, 12.600 gyerekenként. Természetesen ingyen tankönyv és ingyenes iskolai étkezés is jár. Ezen kívül minden hónapban átmeneti segélyért is sorba állnak, ami havi 30.000 Forint az önkormányzattól (ha nem kapnak, ott hagyják a gyerekeket a jegyzőségen, ezzel "zsarolva " a hatóságot). Így a család havonta cirka 643.600 Forint bevételhez jut. Telik már plazmatévére és lízinges Suzukira is a papának.... Ha dolgozni menne és keresne nagyon jó esetben 100.000 Forintot, akkor az összbevétel lecsökkenne 175.600 Forintra, illetve még talán annyira sem, mert ugyebár a jól keresőnek nincs szükségük segélyekre… (Hát, havi 468.000 mínuszért bizony én sem mennék dolgozni, még elfáradnék…)

Basszus, ez azért tényleg a "hihetetlen, de igaz" kategória...
Amúgy jó hétvégét! :)

Három

Az év 3. napján 3 közlendőm van:

• Kriszti bejelölte Dórit myvipen! Nem kicsit csodálkoztam! :) => "I think this is the beginning of beautiful friedship!" :P (Ha helyesen írom!)
• Legközelebb hétfőn leszek netközelben, addig mobilon zargassatok! :)
• Rájöttem, hogy nem tudok élni egy infó nélkül: Ki nyerte a TV2 Sztárok a fejükre estek című vetélkedőjét?? Légyszi valaki írja meg kommentben, smsben, emilen, iwiw-üziben, postán, postagalambbal, füstjelekkel! Bárhogy! Érdekel! :) A válasz küldőjéről és a győztesről teszek be képet igérem! :P

+1: "Akár hogy is fáj, Schumi..." Ma 40 éves! Mármint Michael. Herzlichen Glückwunsch! :) Ralfot meg kirúgták a DTM-ből. Mindjárt sírok... :( hehe

Hangulat-Kép

Jelenlegi hangulatomat, lelkiállapotomat a következő idézettel tudnám jellemezni:

..."aki a kellemetlen dolgokat tanulságosnak, a szépeket pedig ajándéknak tekinti, az mindig csak nyerhet..." (a szerzőt nem tudom, egy ismerősöm adatlapjáról csentem... :)

És az éveleji, gondolkodós-elmélkedős hangulathoz:

"Hűvös volt ez a nap,
és az újságok szerint,
Jön az eső, jön az ősz,
Hosszú tél lesz megint.
Húzódj még közelebb,
Ha egy kevés borod maradt,
Oszd meg velem a poharad:
Ugyanúgy, mint szebb időkben..."

(Balázs Fecó és Keresztes Ildikó: Csönd éve)

GosziGabi évértékelése...

Huh, hát a 2008-as év elég érdekesen kezdődött: Bükön voltunk, és ha azt mondom, hogy az új év első perceire nem emlékszem, túlzok: konkrétan semmire... Barátaim elmondásából tudom csak, hogy a Himnusznál még fent voltam... :S :D
Aztán januárban volt egy állásinterjú is: az IHH-nyelviskolába kerestek német nyelvtanárt. Tartottam egy órát, amire azt mondták, jó volt, csak látszik a tapasztalatlanságom, így nem engem választanak. Tisztában vagyok vele, hogy ez lefordítva annyit jelent: az óra nem volt jó... :S
Ha egy üzlet beindul: újabb állásinterjú: jelenlegi munkahelyemen, a Märklin Hungária KFT-nél. Ahogy a megfogalmazásból is kitűnik, ezúttal sikerrel jártam. Ez egy modellvasútakat gyártó cég, én a MEO-n dolgozom, németül levelezek, telefonálok, reklamálok, stb. Nem vagyok egy műszaki ember, de azért igyekszem.
A WS Teleshopból igyekszem csak a szépre emlékezni: fantasztikus társaság, nagy bulik, de a gyakran idegesítő, és mindig monoton munka nem hiányzik...
Család: anyu is volt beteg, meg apu is. Ehhez nem nagyon vagyok hozzászokva. Ha ezt lehet egyáltalán megszokni. Szerencsére most többé-kevésbé mindketten jól vannak...
Nekem meg ugye a sérvem van, sérvműtétem lesz, tehát tavaly sajnos nekünk nagyon is kijutott a "jóból".
Tesóm viszont úgy néz ki révbe ért: kedves barátnője van, akivel szeretik egymást, már a közös jövőt tervezgetik. És ezt jó látni.
Sport: huh, az ETO tavaszi menetelése felejthetetlen élmény volt. Az idegenbeli túrák egész évben (a teljesség igénye nélkül: Sopron, Fehérvár, Kecskemét, Paks, Szombathely, Szőnyi út) nagyon jók voltak. Amikor a bronzérmes, Diósgyőrből hazaérő csapatot vártuk a Stadionnál (az erősen illuminált Dudi magánszáma...;)), szintén nem volt gyenge. Az UEFA-meccsek: a Zestafoni ellen, illetve az utazás Stuttgartba: máig feláll a szőr a hátamon. Hatalmas szurkolás, kedves német szurkerek, és a személyes csúcspont: amikor Győrtől kb 800 km-re énekli 200 magyar a Himnuszt.
Hoki: erről már részben írtam: amikor az ukránok elleni mindent eldöntő meccs volt, a Sörkertben vártuk a Fehérvárra induló szurkolói buszt. Amikor valaki megkapta mobilon a hírt, hogy nyertünk, és A-csoport, szinte fölrobbant a fatákolmány... :)
Olimpia, EB: öregszem (!), és komolyodok (?): nem sikerült annyira követni, amennyire szerettem volna. A délelőtti események alatt dolgoztam, az estiken elaludtam... Még szerencse, hogy voltak év végi összefoglalók... :D
Forma-1: Stuttgart mellett az év másik személyes csúcspontja. Évek óta nagyon szeretem ezt a sportágat, de a 2007-es boxutcalátogatást kivéve még nem voltam a Ringen. Őszintén bevallom, egy picit hajlottam afelé, hogy az F1 érdekesebb tévéből nézve, meg több mindent lehet látni a fotalból, mint a helyszínen. Ez azonban nincs így. Vagyis csak részben. Amit a tévé nem tud visszaadni: a hangulat, a "multikulti" bulik a kempingben, a hömpölygő embertömeg, az eszméletlen sokszínűség minden téren. Az autók hangja (a start.. :D), az illatok (na jó: sok embernek szagok... :)) Fantasztikus volt, és már várom az ideit... :)
A lányok, a lányok: hát igen, a lányok angyalok, és nagyon igaz a Holigans-sláger szövege is: asszony nélkül minden férfi félember csupán... Nekem 3 hete lett vége egy 7 éves kapcsolatomnak. Pff... Hehe, fordítva: 7 éve egy 3 hetesnek. Vagyis ilyenkor még tartott, mert szilveszterkor kezdődött. A lány velem csalta a pasiját, meg orvosilag kezelt depressziós volt, tehát elég eseménydús 3 hét volt. Én mondtam, hogy legyen vége, azóta viszont mintha elvágtak volna etéren...
Szerencsés vagyok, nagyon sok kedves lányismerős vesz körül: a nagy bulik Katával, a maratoni hosszúságú iwiw-üzik Rékával, Szandival, a beszélgetések Nikivel, Fannival, mind-mind sokat adnak nekem. A már sokszor említett Dóri és Kriszti pedig valami egészen más kategória. ;)
Az a bizonyos három hét megtanított valamire: nem szabad kompromisszumokat kötni, ha nem érzem magam 100%-ig jól egy kapcsolatban, vagy úgy érzem, én nem tudnék egy adott hölgyet maximálisan boldoggá tenni, inkább maradok egyedül. Egyedül, de szerencsére közel sem magányosan. Bár ez a hét év sok. Borzasztóan-kétségbeejtően-fájdalmasan sok.

Ennyi volna tehát nagyvonalakban 2008. Tizes skálán erős hatos.

Nem vagyok nagy fogadalomtevő, de 2009-ben kb. a következőket szeretném elérni:

• meló terén fejlődni
• JOGSIII
• hm... cigiadagot csökkenteni (leszokást nem tervezek, majd talán jön valamikor...:S )
• és "egy asszony, aki szeret"...

Szilveszter. És másnap. Nem kicsi

Nagyjából onnan kezdem a történetet, hogy szilveszterkor elküldtem ide a blogra a tavalyi utolsó bejegyzést.
Kaja, fürdés, aztán irány az Árkád. Kettőre beszéltünk meg találkát Nikivel, a Segafredoba szerettünk volna beülni. De sajnos pont akkor bezárt. Így aztán ismét az Offside Pub-ban kötöttünk ki. Az a hely teljességgel jelentéktelen, eddig a legtöbb ember, amennyit ott egyszerre láttam, kb öt volt. Viszont van tévé, ülőhely, kaja, pia, rá lehet gyújtani, ennél több nekem nem nagyon kell. Elég sokáig beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam Nikivel, azt csak remélni tudom, hogy ez kölcsönös. Aztán fagyoskodtunk, buszvárással egybekötve. Én még terveztem egy hazamenetelt, de idő hiányában kimaradt. Rögtön Csanakra mentem. András barátom, felesége Andi, valamint két "gazfickó", amúgy imádnivaló gyermekük, Barni és Levi társaságában búcsúztattam az új évet, na meg persze Kutyával, aki amúgy Vera, de soha az életben nem szólítottam még így, és nem is fogom... ;)
Kajáltunk, iddogáltunk, beszélgettünk, na meg a srácok csocsót kaptak karácsonyra, azt is nyüstöltük. Fősuli óta nem csocsóztam, újra előjöttek a régi reflexek... Vagyis próbálkoztk... :)
Amúgy volt tüzijáték, a tévében csak a Mirigyet néztük célzottan...
Pia: sör, pezsgő, és András apjának szilvapálinkája: na, az aztán gyilokpornó volt... Nem túlzok: legyalulta a torkom... :S
Sok sms, és telefon is befutott, aminek nagyon örültem. Ja: nem szeretem a sablonos, továbbküldős üziket: amig kreativitásom megengedte, igyekeztem személyre szabottakat írni. :)
Sipi barátommal is beszéltünk. Őt még Szombathelyen, a fősulin ismertem meg. Sokat szívtunk együtt, és a sok közös UV elég keményen összekovácsolt minket. Vele 2001 óta van egy szokásunk: mivel ő Martfűn, illetve Szombathelyen lakik, én pedig ugye Győrben, a közös szilveszert nem igazán sikerül összehozni, de pár percet mindig beszélünk telefonon. És ez idén is megvolt... :) Sipos Úr: még egyszer BUÉK! :) Ja, és Krisztivel és beszéltem, a Ring óta először hallottam a hangját! :P (bee...:)) Kriszti: köszi a DVD-t, ideért, és naggyon jóó! :D
Ötkor feküdtem le, és 10-kor keltem. Fanni, a lentebb már említett 18 éves lány ágyában aludtam, fájdalom ő nem volt ott: barátnőivel köszöntötte az új évet, és köszöntötték őt születésnapján... :) Az ágy kényelmes volt, mondjuk az amúgy Fanni álmát éberen örző plüsskutyával legalább háromszor összefejeltem... :D
Reggel még kávéztunk egyet, aztán Andris hazahozott. Buszozni képtelen lettem volna, úgy csúszott minden. Itthon neteztem, majd megnéztem videóról az egyetlen értelmes szilveszteri műsort, a 2008-as foci EB összefoglalóját. Már akkor gyanus volt, hogy alig láttam el a tévéig. Aztán olyan rosszul lettem, azt hittem, meghalok: két Algoflex-szel próbálkoztam, ami az eddigi gyakorlattal ellentétben nem segített. Aztán rájöttem, hogy enni kéne valamit. Háát a hűtőben nem sok minden volt, szegény ember vízzel főz (illetve "kézzel nőz" hehe) alapon kakaós tészta volt a menü: és láss csodát, vissza is tért belém az élet.
Este pedig MSN, a szokásos két leányzóval. Kriszti ezek szerint továbbra is rendszeresen olvassa a blogot: mesélnem kellett neki Dóriról... ;) :) :D
Úgy néz ki, másodállásban menedzser leszek, de erről majd később... :)
Este még tesómmal BUÉK-sört ittunk, majd újra megnéztem az EB-összefoglalót.
Ma pedig már úgy vagyok, hogy jól vagyok... :)
Még egyszer BUÉK mindenkinek!