Denevér, parfüm, süti, fémdoboz, szivárvány. Meg még sokminden.

Kedden a bejegyzés megírása után már semmi lényeges nem történt. Pihentem, BL-t néztem, aztán jól elaludtam. 

---

Szerda. 3-ig voltam melóban, utána bepótoltuk a hétfőn elmaradt németórát. Bár ezt a klasszikus értelemben nem is nevezném németórának. Németül beszélgettünk, mailt írunk, ilyesmik. 

Tényleg igyekszem nagyon óvatosan fogalmazni migránskérdésben. Hogy Németországba akarnak menni? Aztán meg Svédországba? Egyszer megbeszéltem egy kollégámmal, hogy kivisz Écsre. Aztán egy kolléganőm megemlítette, hogy ő is szívesen kivitt volna. Ő nyilván sokkal szebben mosolyog, mint kedves kolléga úr, mégsem mondtam le az eredetileg megbeszélteket. Nem tudom, nekem valahogy ez jutott eszembe a történtek egyik aspektusáról. 

A tévében egyébként nyilatkozott egykori általános iskolám igazgatónője. A meglepetéstől le is fagytam, nem tudom, hogy konkrétan ő oktatja, vagy "csak" szervezi a vámosszabadi menekülttáborban lévő gyerekek oktatását. 

Hm... 1992 nyarán iskolát váltottam. Budapestről Győrbe "igazoltam". Annyi volt a bibi, hogy Pesten angolt tanultam, a Feketében viszont nem volt angoltanár. Így volt egy nyaram, hogy átvegyem a 4.-es német anyagot. Az a nyár foci EB-vel, olimpiával, és némettanulással telt. Egyébként pont kedden villant be a kép, amikor megérkeztünk Baluhoz németezni, hogy 1992-ben még én mentem Márti nénihez Écsen-tanulni... Aztán 2005-ben Jutka néni már igazgató volt a Feketében, és végignézte a vizsgatanításomat. 

Hogy mit akartam ebből kihozni? Maga az iskolaváltásom története is megérne egy misét, de ha a Feketében akkor lett volna angoltanár, akkor minden de minden másképpen alakult volna az életemben... 

---

Csütörtök. Azt már megszoktam, hogy szoktam érdekeseket álmodni. Különös módon csütörtök reggel kettőre is emlékezem. 

Az egyikben kolléganőmmel nálam, itthon néztünk valamit az SAP-ban (!). Már majdnem végeztünk, amikor megkért, hogy nézzünk meg még valamit. Ezt már nem akartam. Erre kollegina bedurvult, szétverte a billentyűzettel a monitort. Beszarás. 

A másik: egy számomra nagyon sokat jelentő leányzó sétált velem szemben egy hosszú-hosszú folyosón. És mielőtt szembetalálkoztunk volna, lekanyarodott... 

Reggel egyébként szabadságáról visszatérő Gergő kolléga születésnapját ünnepeltük. Nagyon jól sikerültek a meglepetések, jó móka volt!:) Azon pedig jót mosolyogtam, amikor egy kolléga megjegyezte, hogy hamarosan én is betöltöm a 30-at. Bár így lenne...:D

Délután... Van, amikor valaki olyan kedvesen beszél/ír rólad, ami már-már felelősséggel jár. Lehet, hogy túlbecsül, de motivál, hogy meg kell felelned neki. Meg tudsz felelni neki. Örülök, hogy vannak ilyen emberkék az életemben!:)

Este olvastam-tévéztem-messengereztem. Aztán egy fura hangot hallottam. Azt hittem, a könyvespolcról esett le egy könyv, vagy ilyesmi. Nem, b@ssza ki: egy denevér nekirepült a falnak. Aztán elkezdett körözni a szobában. Majdnem felsikítottam, aztán viszonylag nyugodt hangnemben sikerült behívni a lakótársamat, aki egy partvissal próbálta kiterelni a jószágot az ablakon. Nem sikerült. Egy idő után szem elől tévesztettük. Fogalmam sincs, hol leledzik jelen pillanatban, de nagyon ijesztő volt... 

---

Péntek. Délelőtt búcsúztattuk egy kolléganőnket. Nem sikerült megfelelően egyensúlyba hoznom magam, így a szájára csúszott a puszi. És ezt még volt aki ki is szúrta...XD Na, a hasonló szituációk miatt igyekszem puszilkodás előtt mindig megfelelően stabilizálni magam. Nem beszélve arról, hogy van két fiúbarátom, akinek szokása a puszilkodás a pacsi mellett.:D

Virtuális élettársam szabadságát tölti, így az ő üdvözletét is én adtam át. Büszke vagyok arra a "véd-, és dacszövetségre", ami kettőnk között kialakult. Jóban vagyunk magyarázkodások, félreértések, és pluszkörök nélkül. Mintha a húgom lenne.:) 

Képtelen vagyok rájönni, hogy napra pontosan mikor indult a mi kapcsolatunk. Lehet, hogy  TrollFoci-adminok segítségét kell kérnem a kérdésben...:D

"Technikai okokból" 2-kor távoztunk melóból. Először a Holló melletti villamos szaküzletben vettem égőket. Aztán, ha már arra jártam, a Hollóban kértem egy sört, és ott vártam András barátomat. Mellettem migránsok, ránézésre apa és fia kóláztak-telefonáltak. Ami nem baj, de azért furcsa látvány volt.:) 

Ja: azt mondta a német alkancellár, vagy kicsoda, hogy nem a menekültek számával, hanem beáramlásuk tempójával vannak problémáik. Én a sörrel szoktam így járni.:D

Na, közben Bandi megérkezett, gyömbért ivott.:) 

Meghozta a parfümömet. Ez is mókás... Ő használ ilyet. Tetszett az illat, megdicsértem, bár nem kizárt, hogy ez buzis.:) Amióta használom, mindig úgy érzem, mintha András itt lenne a közelben. Nem vagyok normális.:D

András elvitt Lidlbe, bevásároltunk, segített felcuccolni. 

Utána a levezető sörök következtek. Meg kávé, meg vacsi. 

Azt hiszem, már tudat alatt sikerült magam lúzercsávóvá degradálni. Hogy miért? András hozott nekem sütit, amit a párja édesanyja sütött. És mi jutott eszembe? Hogy jaj de régen ettem olyan házikészítésű sütit, amit valakinek az anyukája sütött. Pedig 34 éves fejjel már nem lenne irreális, ha nekem sütne egy nő/lány sütit. Akár a gyermekünk szülinapi tortáját. 

Volt egy lány a munkahelyemen, aki pár évvel ezelőtt nagyon szimpi volt nekem. Valaki szólt, hogy szeretne a lány egy céges fémdobozt. Ami nekem volt, így nekiadtam az enyémet. Kb. ő volt az első "ismerősöm" a szereldéből, cigis ismerősöket, és azokat leszámítva, akikkel a meló miatt volt kontakt. 

Emlékszem, kb. remegő lábakkal mentem oda a lányhoz, nagyon gáz volt.:) 

És ezt péntek este üzenetben meséltem el neki. Hihetetlen, hogy már ötéves a történet...:O :)

---

Szombat. Kimentem apámhoz Écsre. A vasútállomásnál persze szokás szerint helyzet volt: migránsok, rendőrök mindenfelé. Egy helyen egy rendőrségi kisbusz állta el az utat. Csak úgy lehetett kikerülni, hogy egy lépcsőre fellépve egy fokon kellett keresztben lépkedni. Ez leírva talán furcsa, de az én járásommal megcsinálni még furább volt. És nem, egy rendőr sem karolt belém, viszont megálltak, figyelték, hogy van-e szükségem segítségre. Jól esett...

Faternál szüret volt. Kb. a vége felé értem oda. Kajáltunk, picit beszélgettünk, kicsit tévéztem. Apám most hívott, hogy elállítottam a tévét. Azt mondjuk nem vágom, hogy hogyan...:D

Egyébként Buksi kutyámról sikerült egy normális fotót készíteni. Arra kértem, üljön le, ez lett belőle. Mindegy, részletkérdés: amekkora örökmozgó, ennek a fotónak az elkészülte is csodaszámba megy.:)

Ja: sógornőm megszerzett egy újabb "Szürke 50 árnyalata-könyvet", német nyelven. Christian Grey meséli el a történetet az ő szemszögéből. Fogalmam sincs, meg fog-e jelenni a könyv magyarul. Én mindenesetre tettem sógornőmnek egy könnyelmű ígéretet, hogy le fogom fordítani a 633 oldalas irományt. Hogy mennyi időbe fog telni, arról lövésem sincs.:)

Nem az anyagi haszonszerzés a célom, előrendeléseket azért felveszek. Regisztrálni mondjuk az "Én nem szeretkezek, én baszok!" üzenet elküldésével lehet. Muhaha.:D

Amikor indultam vissza Győrbe, esett az eső, és dörgött az ég. Semmi baj, ez csak víz. 

Útközben megálltam szivárványt fényképezni. Egy Toyotából pedig rám dudáltak. Ezidáig nem sikerült rájönnöm, hogy ismerős üdvözölt-e, vagy valaki anyázott, azt gondolva, hogy őt fényképezem. 

Nem, nem a tesómék voltak, az ő kocsijukat megismerem.:)

A buszon egy már-már hercegnő-szépségű leányzó mellé ültem le. Amúgy vicces volt. Megkérdeztem tőle, hogy "Szabad-e?", és majdnem elröhögtem magam. Ha azt válaszolta volna, hogy "Bocs, most nem táncolok!", akkor ott helyben megkértem volna a kezét. Max. elutasított volna.:D

A buszon hátrafordultam megnézni egy leányzót. Emlékeztetett valakire. Bár annak semmi realitása nem volt, hogy ő a Pannonhalma-Győr vonalon utazik. 

Egy helyen szálltunk le. A testalkata, az arca, az öltözéke, ahogy a frizuráját hordja, mind-mind őt idézte... Őt, aki nagyon-nagyon hiányzik. Bármennyire próbálom bemagyarázni magamnak az ellenkezőjét...

Buszmegálló. Egy középiskoláskorú, ránézésre 15-16 éves párocska. A lány felhúzza a srác pulcsiján a cipzárt, és puszit ad- az arcára. Szép pillanat volt. Én meg roppant szentimentális vagyok.:D

Amúgy meg elszakítottam az új táskám cipzárját... Ha rajtam múlna, két dolgot tiltanék be: a cipzárt és a banyatankot...:D

Hazaérve, kávéztam, neteztem, tévéztem. A Hali-Honvédon annyira tudtam, hogy Király kivédi a tizit. Mint anno '98-ben az osztrákok ellen... Az volt az első labdaérintése a válogatottban!:)

Az ETO közben 2-0-ra nyert Pesten a III. Ker. TVE otthonában. Jövő szombaton jön a Sárvár... Ejj, ezek a csapatnevek...:/

---

Vasárnap. Tegnap este történt Marcalvárosban egy gázrobbanás. A Győrben Hallottam-csoportban persze azonnal megindult az okoskodás, az észosztás, a kárörvendés... Döbbenet... 

Nálam nem robbant fel semmi, "csak" a gázbojler gyulladt ki. Senkinek nem kívánom, hogy még csak hasonlót át kelljen élnie. 

Nagyon felhúztam magam az olvasottakon, és most valamilyen szinten újraélem az egészet...:/

Reggel elbattyogtam Sportért a stadionnál lévő vegyesbolthoz. Csak 200 forintot vittem magammal, nehogy megálljak egy sörre a Stadion Sörözőnél.:) 

Aprót vittem, de szerencsére nem számoltam el magam.:)

Aztán egy szurkertárs jött sörért. A mai program? Ebéd, mosás, Forma-1, és relax. Ez a terv.:)

Majd' két órán keresztül írtam ezt a bejegyzést. Szerintem ez rekord.:)

A jövő hét? Még képlékeny. 

De majd mesélek!

Mára viszont ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Helyreigazítás, telefon, sör

Helyreigazítás. A GosziBlog 2015. szeptember 13-án kelt bejegyzésében a szerző valótlanul állította, hogy a büfés néni azt álmodta, hogy beleöntötte a kávét a pénztárgépbe. Valójában az álomban a szerző levese folyt a pénztárgépbe. A tévedésért az érintettek és olvasóim szíves elnézését és megértését kérem. 

---

Vasárnap. A blogbejegyzés megírása után pihi, vacsi, tévé. Európa Ligát nyert a magyar női röplabda-válogatott! Szép lányok, szép eredmény, váratlan siker! 

Meg fociösszefoglalót néztem, meg aludtam. 

---

Hétfő. Azt hittem, a pénteki fáradtságot és düddő napot nem lehet felülmúlni. De, lehetett, igen fáradt voltam. Ennek ellenére viszonylag gyorsan telt a nap. Aztán 3 után távoztam. Elindultam haza, hogy felkészüljek a németórámra. A 17-es buszon most valamiért direkt nem kockultam. Azon gondolkodtam, hogy vajon tavaly pontosan mikor történt a hátizsákelhagyós kabátvásárlás. Nem jöttem rá, most már tudom.

Aztán a Fa Kocsmában a buszról leszállva meg akartam nézni, mennyi az idő. És nem volt meg a telefonom. A táskámban az adatkábelt sem találtam. Ez azért némi optimizmusra adott okot, sanszos volt, hogy a számítógépre csatlakoztatva maradt a teló. 

Telefonfülkét nem találtam, idegentől meg nem akartam telefont kérni, mert nem voltam biztos a céges vezetékes számunkban. Más mobilszámot meg nem tudok fejből. Őszintén szólva tudom fejből a sajátomat, apámét, meg két lányismerősömét. És ennyi.:D

Szóval mindenképpen vissza kellett mennem a melóhelyre, és nem a legendás facebook-, és viber-függőségem okán, hanem mert meg akartam nyugtatni magam, hogy nem kell több tucat telefonszámot újra elkérni, fotóktól elbúcsúzni, stb. 

A 17B-járatra szálltam fel. Egy pillanatra bepánikoltam, mert egy részen ismeretlen volt az útvonala, de aztán csak beértem melóba. A bejáratnál összefutottam egy kolléganőmmel. Nemrég meséltem is róla: a szabi előtti utolsó munkanapon melótémában volt egy mókás emailezésünk, de személyesen akkor nem tudunk beszélni, mert amikor feljött, épp vonalban voltam. Hát lehet, hogy tényleg nincsenek véletlenek?:)

Most pedig felajánlotta, hogy hazavisz. Hát egy fogyatékos pasinál csak egy rohanó-izzadó-idegbeteg fogyatékos pasi a "kevésbé vonzóbb", meg nem szeretem megváratni az embereket, de tény és való, hogy kíváncsi voltam a lányra, így elfogadtam a felajánlását. Berohantam az irodába, persze meglett a telefon. Főnökömre persze a frászt hoztam, állítólag nagyon ijedt képet vágtam.:) 

Aztán futás vissza a portához. Kollegina megjegyezte, hogy nem kellett volna annyira sietnem. Jól esett. Amúgy kedves leányzónak tűnik, aki ráadásul vagányul vezet.:D 

Egy hirtelen ötlettől vezérelve nem vitettem haza magam, hanem a Hollónál szálltam ki. Neki így kisebb kerülő volt, én meg nem voltam olyan állapotban, hogy tanítsak. Kollegina búcsúzóul megjegyezte, hogy igyak egy sört helyette is- ezen jót mosolyogtam.:) A zebrán tesóm talán egyetlen általános iskolai cimbije engedett át. Mosolygott, intett, úgy, hogy az elmúlt 10-15 évben kb. háromszor ha találkoztunk. 

De arra még mindig emlékszem, amikor jó 20 éve 1500-ös Ladájával Nyúl előtt a 82-esen olyan kézifékes megfordulást csináltunk, hogy már a gondolatától lefosom a bokámat.XD

Tanítványomat elértem, áttettük az órát szerdára. 

Én meg nekiálltam sörözni. A második előtt a pultoscsaj magázva kérdezte meg, hogy kérek-e még egyet. Ez fizikailag fájt. Azt hittem, fiatalos vagyok...:)

Aztán egy kolléga is megjelent, aki későbbre tervezte a Holló meglátogatását, de face-posztomat látva lejött. Beszélgettünk, szakmáztunk, meg nemszakmáztunk is. A cimboráival még németeztem is picit. 

Este 8 körül értem haza, még két levezető sör következett. Közben írtam face-ra egy posztot a tegnapi napról. Hát nem voltam szomjas, elég nehezen találtam meg a billentyűket. Virtuális élettársamnak meg is köszöntem a lájkját. Nem értette. Az ok annyi volt, hogy nem írtam totális sületlenséget.:)

Végül fürcsi, vacsi, meg messenger-irka egy ex-kolleginával. Egy üzenet írása közben aludtam el.:)

Olvasom, hogy Oravecz Nóra blogolni tanítja Vajna Tímeát. Ez olyan, mintha én csajozni tanítanék... Bárkit...XD

---

Ma. Reggel kicsit később értem be a tervezettnél. De Algoflexet nem kellett bevennem.:) Amúgy meg elég frusztrált nap volt. Kollegina szerint infantilis vagyok. Lehet. De szerencsére hagyja kibontakozni a komoly énemet is. Van olyan is. Csak néha titkolom.:)

Egy kolléganőmnek meg vittem zacskós paradicsomlevest. Betűtésztával. Úgy az igazi!:)

Egy hátborzongató dolog: kollegina pápá-val köszönt el. Ahogy anno Anyám szokott. És ezt ki is mondtam hangosan...  Aztán amikor indultam haza, egy kolléga megkérdezte, hogy Anyu szokott-e hozni dolgozni hétfőnként. Szokott. De októberben lesz három éve, hogy már nem hoz... Repül az idő...:( 

Szégyen, nem szégyen: két napja ezt a dalt hallgatom, kb. végtelenített lejátszással. 

"Ha szomorú vagy, megérted, miről szólnak a dalok..." 

"Ich schlucke meine Schmerzen runter wenn ich dich seh´! Doch jeder Gedanke an damals tut noch immer weh! tut noch immer weh und tut noch immer weh..." 

Ez milyen igaz... És nem vagyok ehhez hozzászokva...

Na, nem szentimántáliskodunk, kérem szépen!

Meló után német, nagyon ügyes volt, a tanítványom!

Aztán kávéztam, most pötyögök. 

Jaj, de írnék erről a migránskérdésről, de nem akarok, vagy merek, vagy mi... 

Holnap német, aztán valamikor Bandi barátommal meeting, aztán Écs, szüret... De ezt már meséltem. Meg majd elmesélem, mi és hogyan azon kívül. 

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Kávé a pénztárgépben

Vasárnap, a bejegyzés megírása után... Zacskóleves, pogi... Finom lett. Aztán pihentem, levelet írtam, döglöttem, és el is telt a nap. Ne kérdezd, mi a különbség a pihenés és a döglés között! Ez így jött magától.:)

---

Hétfő. Gyors volt, és amolyan semmilyen. Tanítványom banális balesete miatt a német elmaradt. Hazatérve kávé, ejtőzés... Este néztem volna az Észak-Írország-Magyarország meccset, de bealudtam rajta. Bandi barátom telefonja ébresztett, így a hazaiak egyenlítő gólját pont láttam. Vagyis hallottam, mert nem volt lelkierőm a tévé felé fordulni.:/

*

Úgy néz ki, kibékültünk. Vagy megbeszéltük, hogy nem haragszunk egymásra... Nem tudom...

*

Kedd. Ebéd utáni cigiszünetben bőszen pötyögtem a telefonomon, amikor kolléga megjegyezte, hogy reméli, hogy nővel irkálok. "Végülis" nővel beszélgettem, mert a sógornőmnek írtam.:) 

Indulás előtti cigi közben pedig egy kolleginának mondtam, hogy megyek az Árkádba sógornőmmel találkozni, meg babázni, akkor pedig ő közölte, hogy azt hitte, hogy a szerelem alakította át a napirendemet.:) Hát nem. Mindenesetre jó kis délután volt, Mark igen aranyos kisbaba. Én meg elfogult vagyok.:D A KFC-ben uzsonnáztam azért egyet, néztem a Babót, ahogy eszik, és megéheztem.:)

Írt egy ismeretlen leányzó, hogy vállalok-e német tanítást. Meglepődtem, hogy hogyan akadt rám, aztán kiderült, hogy egy győri apróhirdetéses oldalon dobta be egy ismerősöm a nevemet. Nem szoktam idegeneket elvállalni, őt most elvállaltam. Egyébként nagyon szép leányzó.:) Na nem mintha ez bármit is számítana... 

Van egy csajszi, akit régen én tök nagyképűnek gondoltam. Aztán egy dal megosztásával tudtán kívül is valamennyire megváltoztatta az életemet. Aztán nagy meglepetésemre megkeresett, hogy tanítanám-e németre. A németezésből nem lett aztán semmi, de néha azért beszélgettünk, most pedig elköszöntem tőle, mert munkahelyet váltott... 

---

Szerda. A telefonom Böde Dani szavaival élve nekiállt buzizni. Az első ébresztés csak 1-2 másodpercre szólal meg, így csak az első szundira ébredek fel. Mókás... Vagyis annyira nem, de mindegy. 

Elég hülye nap volt, arra már nem emlékszem, hogy miért.:) Meló után kollégám hazadobott, lepakoltam a ruhaszárítót, megfürödtem, aztán németóra volt. Aztán pihi, tévé, meg lecseréltem a pokrócot a paplanra. Itt van az ősz, hogy rohadna meg... 

---

Csütörtök. Hülye vagyok, ehhez a naphoz írtam fel, hogy kollégám hozott haza. Pedig nem...:D Délelőtt egy német kolleginának meséltem a munkámról, a részlegünkről, meg ilyenek. Igen, az ETO is szóba került, a stuttgarti túra apropóján.XD A lány aranyos volt, de én eléggé elfáradtam nap végére. Aztán még egy németóra is volt. Igen jók voltunk.:D

---

Péntek. Komolyan nem emlékszem, hogy voltam-e már olyan fáradt melóban, mint pénteken. Teljesen szét voltam esve... 

Ebédszünetben megkaptam kollégámtól a képen látható flakont. Ezúton is köszönet érte.:) És még nevettem is egy jót. A büfés "néni" elmesélte, hogy azt álmodta, hogy kilöktem a kávémat, és belefolyt a pénztárgépbe. Bammeg. Amúgy amennyire béna vagyok, simán előfordulhat. Na jó, azért nem.:)

A délután gyorsan eltelt, volt teendő bőven. Aztán 3 előtt leléptem. Elmentem az Arrabona Sparba bevásárolni, aztán hívott Harcsi barátom, hogy hol vagyok, mert hát összefuthatnánk. Így is lett, a Bécsibe ültünk be kávézni. Megfordulta  fejemben, hogy sörözök, de aztán kávé lett belőle. Jót dumáltunk, meg találkoztam kollégával, tanítvánnyal, nem semmi volt... 

Aztán még a Mátyás téren bohóckodtunk egyet. Hazatérve meg a szokásos, fürcsi, vacsi, tévé volt a program. 

---

Szombat. Úgy volt, hogy Bandi átjön, aztán főzünk valamit. De elb@sztam. Majd legközelebb... 

Apámmal beszéltem, megkért, hogy vegyek valahol mustcukorszintmérőt. Pff... Már riadóztattam is a témában jártas kollégámat, hogy azt meg hol, de aztán apu hívott, hogy megoldotta a kérdést, nem kell vennem.:)

Délelőtt piac, kolbász, kávé...:)

Aztán a vasútállomáson adtam fel lottót meg tippmixet. Durva volt az állomás, tele migránsokkal és rendőrökkel. Így viszont az autósok átengedtek a zebrán. 

Morbid... Mérgelődtem, hogy elrontottam a tippmixet, véletlenül a Hannover győzelmére fogadtam a Dortmund ellenében. Aztán beugrott, hogy vannak ott most emberkék, akiknek ennél jóval nagyobb problémái vannak. 

Amúgy nem lesz poszt az "idegen-forgalomról" -copyright by Hajni:)-, mert ha védem a migránsokat, akkor "migráns-szopó" vagyok, ha pedig kritizálom a helyzetet, akkor meg náci. Ezt nem akarom...

Hazatérve ejtőztem, pizzát rendeltem, aztán meccs előtt a Stadion Söröző felé vettem az irányt. Zajlott a meccs előtti "bemelegítés", én mondjuk alig bírtam utána elindulni, annyira telítődtem a sör-pizza-kombótól. De aztán csak odaértem.:)

2-2-es döntetlent játszottunk az Érd ellen. Meglepett, azt hittem, itthon minden meccset nyerni fogunk. De semmi gáz, legközelebb az ilyen meccset hozni fogjuk. Az első gólunknál meg természetesen vécén voltam...:)

Ült előttünk egy csaj, tök egyedül nézte a meccset. Mármint se pasi, se apa... Meglepődtem. Azon is, hogy ma már hányszor írtam le a meglepődést...:)

Egy jóemberrel ballagtam haza, elkísértem a buszmegállóig. Jól kiveséztük a meccset.

Itthon a szokásos levezető sörök következtek. Közben persze messenger. 

Megkértem egy lányt, hogy ne beszélgessünk többet... Nehéz döntés volt, meg szar, nekem is, meg neki is... De ezt gondoltam a legjobb megoldásnak... 

---

Vasárnap. Reggel elmentem a kisboltba. Sport már nem volt, így Vasárnapi Blikket vettem. Én barom elfelejtettem, hogy az szombaton jelenik meg.:D

Pihengettem, aztán takarítottam. Felavattam a "fogyatékoskompatibilis", Ausztriában beszerzett "csodafelmosót", amihez nem kell vödör. Nagyon faszányos. Bár beletelt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy a törlőkendőt hogyan kell ráhelyezni a mopra.:D

Ja: köszönet a dalszöveg-fordításokért!;)

Ebéd: négysajtos tészta. Meg zenét hallgattam. Újra felfedeztem magamnak Oli P-t. LOL, sokak szerint az már gimis éveinkben is vállalhatatlan volt.:D

Aztán csöngettek. Lementem. Azt hittem, Harcsi barátom érkezik. De nem. Egy kiscsaj kérdezte meg, hogy nekem csöngetett-e. A mozgássérültek egyesületének éves kiadványát hozta. Ha a mozgássérültek egyesületének éves kiadványát viszem valahová, csengetek egy idegennek, aki aztán lecsámpázik elém, sanszos, hogy jó helyen járok.:) Amúgy jó fej volt, meg minden...:)

Persze csak befutott Harcsi is. Meg akartuk nézni ezt a Barney's Amrican Diner-t. Persze vasárnap zárva van, így a Stadion Sörözőben kávéztunk. Odajött hozzánk egy egy bácsi, nyírségi kőműves, kért tőlem cigit, cserébe meghívott minket egy kólára. Mármint fejenként. Jó arc volt, bár a gesztusai kicsit emlékeztettek apámra. Mármint amikor ittas... 

Hazatérve nekiálltam a bejegyzésnek, a háttérben az ETO kézimeccsét hallgattam. Megvan a BL-főtábla, de elég nehéz szülés volt. 

Olvasom, hogy ma 20 éve volt a Grasshoppers-Fradi (0-3) BL-meccs. Talán az egyetlen Fradi-meccs, amit teljes extázisban néztem végig... A játék, Knézy közvetítése, Hajdú kivédett büntetője, Vincze Ottó reklámtáblás gólöröme... Örök emlék... 

Nah... Ma még vacsi, aztán döglés. Meg pihi.:P

Holnap-holnapután német. Meg Bandival is lesz tali, meg Écsre is megyek, meg Melindával is lesz tali, szóval nem lesz unalmas a jövő hét sem...

*

Nem tudok elfogultság nélkül írni Harcsás Juditról. Tíz éve, a Kisalföldnél töltött szakmai gyakorlatom alatt is pátyolgatott, akkor ajánlotta fel, hogy tegeződjünk, ami hatalmas megtiszteltetés számomra. Az évek során fia az egyik legjobb barátom lett. 

Ő pedig példakép. Mint újságíró, mint ember... Munkássága, segítőkészsége minden tiszteletet és kalapemelést megérdemel. Véleményem szerint ő egy valódi legenda a helyi médiában és közéletben, neve fogalom. 

Ma elköszönt a Győr Plusz Rádió hallgatóitól, amolyan "meglepetés" -ugyeugye? ;)- hangként folytatja. Hiányozni fog az éterből. Ő, és amit képvisel...

Szerintem nem vagyok ezzel egyedül...

*

Mára pedig ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Ittalvós meccsnézés

Tök menő, hogy felírtam magamnak pár dolgot, ami az előző posztból kimaradt. De ezek közül egy-két pontot nem értek.:)

Szóval... Ahogy a kórházban azon agyaltam, hogy hol tudok majd Algoflexet venni, és nagy nehezen beugrott, hogy a Petz Patikában erre kiváló alkalom nyílhat... Ugyanígy durva, hogy a naptárban keresgéltem, hogy mikor írtam utoljára blogbejegyzés, aztán leesett, hogy ezt simán meg tudom nézni az interneten...:)

És nem meséltem az ápolónőről sem!:) Na... Külsőre tudom, melyik kolléganőmhöz hasonlít. Csak nem mondom meg.:) Legyen elég annyi, hogy az anyukáját egy időben az anyósomnak "becézték". Amúgy meg? Egy idősebb kolléganője panaszkodott, hogy ilyen szar napja még nem volt a munkahelyén. Mire ő: "Nekem volt... Sok... Még rosszabbak is...." de olyan hanghordozással és arckifejezéssel, hogy mosolyt csalt az arcomra.:)

Meg amikor a vállamon volt fater utazótáskája, éreztem, hogy ököllel rácsap az oldalára. Egy fél pillanatra azt hittem, hogy ismerkedni próbál, aztán rájöttem, hogy csak ekkora lendülettel közlekedik. Aranyos volt, na!:)

---

Vasárnap a bejegyzés megírása után különböző magyar előadók koncertjeit töltögettem le youtube-ról. Aztán tegnap véletlenül egy gombnyomással töröltem a gépemen lévő összes videót...XD

Coopos mézes puszit vacsoráztam, Barnival irkáltam, HVG-t olvastam, meccset néztem, és el is telt a nap...

---

Hétfő. Első nap. Beállítottam munkanapi ébresztőhangnak a Punnany Massif Utolsó tánc című számát. Nem kicsit lepődtem meg, amikor 3.45-kor megszólalt egy faszi mellettem, hogy "Várj! Csak egy pillanat...." Aztán rájöttem, hogy csak a telefonom...:D

Reggel nem felejtettem el, vettem Kisalföldet is, az NB3-ról ugye csak abban van részletesebb összefoglaló. 

Hetek óta nem láttam a hajnali buszos lányt. És mintha halovány mosollyal jelezte volna, hogy visszatértem. De lehet, hogy csak beképzeltem magamnak.:)

1,5 hét szabi utáni első munkanapom révén szinte repült az idő, az emailek feldolgozása nem kis meló volt. Még a végén fontos embernek fogom érezni magam. Na jó, nem!:)

Háromig voltam, siettem haza, németóra volt. 

Aztán pihi. 

Egy lelkizős témában fősulis ismerősömmel irkáltam, nagyon kedves dolgokat írt. Virtuális élettársam küldeményét látva pedig visítottam a röhögéstől.:)

---

Kedd. Na ez egy elég mókás nap volt. Reggel összerendeztem a feladásra váró csekkeket. Az egyiken elég hülyén alakították ki a perforációt. Gondoltam megkérem virtuális élettársamat, hogy tépje le. De nem vártam meg. Letéptem. Elszakadt. Na az fasza...

Meló végeztével meg sikerült összetörnöm a bögrémet. Valahogy a szék és az íróasztal közé fogtam (!), leesett, és ripityára törött...

Munka után ugye el akartam menni az e-on ügyfélszolgálatra befizetni a csekket. Kolléga észrevett a kijáratnál. Felvett, aztán mondta, hogy már bezárt az ügyfélszolgálat. Így aztán az ETO Parkhoz vitettem magam, ahol feladtam az épen maradt csekkeket. 

Hazafelé menet megálltam a Stadion Sörözőben, oldani a feszültséget. Megittam három sört.:O :D 

Volt ott egy jóember, valahogy beszédbe elegyedtünk. Szóba került, hogy ő Győrszemeréről származik. Ahogy mondtam neki, hogy én pedig écsi volnék, elkezdte sorolni az écsi ismerősöket. Persze senkit nem ismertem közülük, ezért full hülyének nézett. 

Erre elmeséltem neki, hogy 6 éves korom óta Budapesten, Győrben, Mosonmagyaróváron, és Szombathelyen tanultam/dolgoztam, és Écsen nem nagyon jártam semerre, ezután pedig már én voltam a májer, nem rossz teljesítmény egy fogyatékostól, ugyebár...:)

Hazatérve folytattam a sörözést, igen-igen kedves és tartalmas messenger-beszélgetéseket folytatva közben 3-4 emberkével, köztük egy volt kolléganőmmel, aki megdicsérte az írásaimat.:)

Azért volt olyan beszélgetés, amire nem is emlékeztem...:/ :D

Sör után fürdés, vacsi. Nem emlékeztem, mikor feküdtem le, másnap azt láttam, hogy 0.45-kor húztam le a telefont a töltőről...:/ :D

---

Szerda. Hétkor keltem.:) Nem voltam másnapos, csak fáradt.:) De azért egész tűrhető nap volt. Hazatérve pihi, tévé, meg Harcsi barátommal beszéltük meg telefonon az aktuális dolgokat.

Egyik kedvenc filmem a Buliszerviz. Sokak szerint "gáz" film, szerintem jó kis poénok, meg dumák vannak benne. Meg van benne egy dal, az All out of love. Ez most valahogy beugrott, és "rongyosra hallgattam". Már amennyire egy mp3-fájlt rongyosra lehet hallgatni.:)

---

Csütörtök. Meló után ugye német. Aztán kávé, pihi, döglés. Este Delta-klippremier. Nagyon jó kis számot dobtak össze a srácok.

Este leesett a telefonom az ágyról, a tokra persze eltört. De nem kellett újat vennem, mert az egyik ügyeskezű kolléganőm megragasztotta. Ezúton is köszönet érte.:)

---

Péntek. Fura álmom volt. Egy házibuliban voltam, és virtuális élettársam felhívott, hogy el kell vinnünk Anyámat fodrászhoz. Persze néztem, mint borjú az új kapura, de értem jöttek, és mentünk fodrászhoz. 

Nem tudom, ezt hogy hoztam össze. Mindenesetre virtuális élettársam tényleg fodrásznál járt, és irgalmatlanul jó lett a haja. Anyámmal meg most először álmodtam úgy, hogy jó sokat beszélgettünk, és végig vidáman. Fura volt.:) 

Kollégám kérésemre vett nekem az Árkádban egy új fülest, mert a réginek az egyik fele szarul szólt. Így most újra dübörgött a basszus!:) Basszus: nálam a cipő, a telefontok, a fülhallgató, és bármilyen cipzár fogyóeszköznek minősül. Fogyóeszköz a gyorsabbik fajtából.:)

Meló után kollégám hazadobott, és nem csináltam semmit. Vagyis kávé, fürdés, kajarendelés... Aztán vártam András barátomat, aki jött meccset nézni. Ja és közben egy esetleges leendő tanítvány leányzóval irkáltam. Kénytelen voltam helyette is sörözni...:( :D

0-0 lett a meccs, Szalai lövését leszámítva nemigazán volt helyzetünk. Azért a románokat itthon jó lett volna elkapni. 

Mindamellett igaza van egy soproni, Gosztonyi vezetéknevű leányzónak (!!!), aki TrollFocin írta kommentben, hogy azok, akik pont a románok elleni meccs után kárörvendenek, bekaphassák. Persze, megdicsértem névrokonomat.:)

Meccs után Bandival még egy-két sört meg kellett ugye innunk, tévéztünk-beszélgettünk. A menekültáradattal kapcsolatos fejleményeket is figyeltük. A témában kapcsolatban van véleményem. Sok mindent nem értek. Ilyenkor jó agysérültnek lenni.:D Majd lehet, hogy külön posztban leírom gondolataimat.:)

Hajnali 2 táján térünk nyugovóra.:)

---

Szombat. 7-re állítottuk be az ébresztést. Hogy minek, azt nem tudom...:D Ejtőzünk, beszélgettünk, dél körül indultunk el. 

17%-on volt Bandi telefonja, amikor lehúztam a töltőről. Elég neki annyi, én meg zsugori f@szkalap vagyok. Nem beszélve arról, hogy az én telóm meg 75%-on volt, tölteni kellett.:D Csak vicceltem, véletlen volt.:)

Lottózó. Megkérdeztem a csajt, van-e nagyobb "szelvénytartó", mert az új tippmix-szelvény ugye hosszabb, nem fér el. Erre ő visszakérdez, hogy miért nem hajtom félbe. Mondom, baszki, ez magamtól nem jutott volna eszembe. Tényleg.:) Nevetett egyet, majd adott új szelvényeket a gyűröttek helyett. Ja és András megmutatta, hogyan kell kitölteni a tippmixet. Szóval most már menni fog.:)

Spar. Ismét elfelejtettem lemérni a paradicsomot. Csak a pénztárnál vettem észre. Mondja a csaj, semmi gond, ha nem futok vissza, itt marad. Nem futok, mivel már ki voltam pakolva a pénztárszalagra. Majd megkérdezte, kérek-e féláron Old Spice-t. Mondom mér' büdös vagyok? Inkább paradicsomot kérek.XD

A dohányboltból előttem egy mozgássérült bácsi sántikált ki, majdnem leesett a lépcsőn. Mintha magamat láttam volna öregebb kivitelben...:D

Aztán leültem egy padra egy kicsit szusszanni. Az mp3-lejátszóból éppen Horváth Tamás& Raul Boldog vagyok című száma dübörgött. Döbbenten vettem észre, hogy a "Hogyha téged bámullak, az agyam elvesztem"-sort hangosan énekeltem, és még a kezeimmel is tellegettem hozzá. Aztán felnéztem. Baszki, szerenádoztam egy szír fiatalembernek....XD

21. század: a buszon írt messengeren a szomszéd csajszi, hogy ő is ott van. Én meg offline voltam. De leszálláskor észrevettem, így hazáig dumáltunk.:)

Hazatérve semmi nem történt. Este meg elmentünk Harcsival, Zsófival, meg Atival a Laposra. Nem, nem próbáltuk ki az új amerikai stílusú kajáldát. Majd máskor. 

Így is finomat ettünk, jól eldumálgatva közben. 

Akartam inni "vattacukor ízű limonádét", de elfogyott a szirup. Nem baj, majd legközelebb.:D Nem, sört nem ittam. Volt elég az elmúlt hetekben...:D Elfogyott az összes, vennem kellett a Sparban, ez is ritkaság...:/ :)

Sikerült magamból bohócot csinálni. A vécé felé menet láttam egy párocskát, épp egymás szájával voltak elfoglalva. Az egy dolog, hogy majdnem hasra estem a küszöbben, de az övtáskám nem volt rendesen becipzárazva, a cigim kiesett, belerúgtam, és a csaj lábáig meg sem állt. Nem volt égő.:D

Kifelé menet Zsófi segített lemenni a lépcsőn. A vállas módszer nem működött, mert megtéptem volna a haját. Így egymásba karoltunk, ekkor meg attól féltem, hogy magammal rántom. Ilyenkor tényleg eszembe jut, hogy egy magamfajta srác nem igazán járhat ép nővel. Ez olyan ápolónő-feeling... Jó, tudom, hülye vagyok...:) -megj.: ennyit arról, hogy cimborám egyszer látott felesége megjegyezte, hogy egyszer írhatnék úgy, hogy nem hozom szóba a fogyatékosságomat. Elég nehéz. Sajnos vagy nem sajnos, de elég meghatározó dolgoz ez a mindennapjaimban.-

A képről:sajnálatosan korán elhunyt szépe emlékű Barnabás barátom anyukája szokta mondani, hogy nekem is megvan a csak a fogyatékosokra jellemző "béna-kéztartásom". Eleinte tiltakoztam, nem értettem. De rá kellett jönnöm, hogy igaz. És gáz....:D És a jobb kezemet tessék nézni természetesen!:) Hazafelé menet mondtam Zsófinak pár mondatot franciául, és megdicsérte a kiejtésem.:O 

Lehet, hogy előkotrom a gimis könyveimet, és autodidakta módon felelevenítem nem létező nyelvtudásomat.:)

Hazatérve pihi, tévé, net. És levezető ásványvíz.:)

Jaj: este a Barátság Parkban az ETO focistái és a szurkolók fociztak egymás ellen. Szép kezdeményezés, a képeket elnézve mókás lehetett. 

---

Ma 10 körül keltem. Bepakoltam a mosógépet, kávéztam, most meg pötyögök. Délután 2-kor Forma-1. Kimi a 2. helyről indul az Olasz Nagydíjon. Ez kezdetnek nem rossz.:D

Főzök zacskólevest, sütök ki pogácsát, leveleket írok, és el is telik a nap. A hétvége...

Jövő hét? Meló, németórák, szombaton meccs, a többi még nyitott kérdés. A jövő zenéje. Huh, mennyi dalt említettem meg ebben a posztban. Soundtracket adhatnék ki hozzá.:)

*

Véletlenek pedig nincsenek. Ha kapsz egy emailt, amit először félreértesz, és az eredeti válaszodat a rendszer "kommunikációs hiba" okán nem engedi elküldeni, az azért jelent valamit. Mikor leesett, miről szól az üzenet valójában, akkor már sikerült válaszolni. 

A Sors, vagy valaki jelzett. Ha mást nem, akkor azt, hogy ne legyen vége. Így ne... Majd meglátjuk... 

*

Na már ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Teljesítménytúra

Szerda. A bejegyzés megírása után sütöttem lidl-s bagettet, amire még kollegina hívta fel a figyelmemet. És igen, tényleg nagyon finom, felvettem a kedvencek közé.:) 

Aztán tulajdonképpen nem voltam sehol és nem csináltam semmit. Olvastam, tévéztem... És vártam apám jelentkezését, hogy túl van a műtéten. Persze nem hívott, és már eléggé aggódtam, így én hívtam. Kiderült, hogy sikeresen megműtötték, csak elfelejtett szólni. Szóval fasza.

Felírtam a puskacetlimre, hogy új cipő. Csak azt nem tudom, miért... Nem avathattam fel, ha nem voltam sehol. Vagy mi...:)

---

Csütörtök. Reggel hívott apu, hogy mehet haza, és már szólt Editnek. Mondom az teljesen jó. Szépen nyugodtan elkészülök, reggelizek a Mekiben, majd bemegyek a kórházba, és kimegyek én is Écsre. A mekis rántotta megvolt. Aztán a kórházban nem felejtettem el Algoflexet venni.:) 

Aztán kiderült, hogy -hm... diplomatikusan fogalmazva...- valaki valamit félreértett, és apánk nem mehetett haza 11-kor, meg kellett várni a nagyvizitet. Pozitívum, hogy találkoztam Editékkel, és láttam egy nagyon helyes ápolónőt.:) De Écsre így nem tudtam kimenni, mert délutánra le volt ugye zsírozva két németórám. Előtte szomszédcsajszinak kipanaszkodtam magam telefonon. A németórák pöpecek voltak. Utána rendeltem az Ernestóból vacsit, meg a YouTube-on néztem, videókat az NDK autóiparáról. Tényleg.:)

---

Péntek. Be kellett mennem a kórházba a zárójelentésért. A buszmegállóban egy anyuka a "Süti-süti kalácsot" énekelte a kisfiának, nagyon aranyosak voltak. 

A buszon voltam már, amikor apám felhívott, hogy jó lenne, ha minél előbb megkapná a zárójelentést. Nem tudtam jobbat kitalálni, megígértem, hogy kiviszem aznap. 

A zárójelentés persze nem készült el, azt mondták fél 11-kor, hogy menjek vissza délután 1 körül. Közben hívott Zsófi, hogy áttetnénk-e a találkánkat az Arrabonából az Árkádba. Én meg megkérdeztem, hogy áttehetjük-e az Árkádból a plázába. Sajnos nem volt a válasz, így ezt a talit is elhalasztottuk.:(

A kórházból távozás előtt elmentem mosdóba. Bár ne tettem volna... Kaka volt a piszoárban, én meg majdnem elhánytam magam... Bocs, a kissé naturalisztikus részletért, de le kellett írnom.:)

Pláza, ebéd. Azért a sors néha baromi nagy rendező tud lenni. Elindultam tök egyedül, full idegesen, erre... Erre a kajáldánál Adri és Zoli álltak a sor végén. Együtt ebédeltünk, dumáltunk, kicsit elterelték a figyelmemet erről a sok baromságról. 

Aztán visszabattyogtam a kórházba. Rohadt nagy ez az új épület, és olyan, mint egy labirintus. A lift meg egy fos.XD De odataláltam, és a zárójelentést is megkaptam. 

Dohánybolt, vidéki, Écs. Odaadtam faternak a dokumentációt, átnéztem a Kisalföldeket, összepakoltam a többi újságot, és jöttem is vissza. 

Mivel a főúttal második párhuzamos utcában, "hegyen" van a ház, azért elég fárasztó volt. De megoldottam. A buszról a plázánál szálltam le. És elmentem a Hollóba sörözni. Olvastam, messengereztem, lazítottam egy kicsit. Nem volt jó kedvem, vágytam volna egy kis társaságra, dehát ez van... Tavalya a fogyatékossági támogatás intézésével telt a szabi, most apánk "tutulgatásával"... Élni tudni kell. 

Úgyhogy még otthon is söröztem.:D

---

Szombat. Időben felkeltem, tesómmal volt találkozóm, kimentünk a piacra. Az Árkád-körforgalomban kishíján beletrafált a buszba egy autó, elég ijesztő volt. 

Piac, kolbász, kávé. Ahogy kell... Aztán megvártuk Editet, kicsit nézelődtünk, és ennyi. Tippmixet még mindig képtelen vagyok kitölteni.:D

Hazatérve pihengettem. Az ETO a Fradi ellen nyert Szuperkupát, a Veszprém pedig a Szegedet verte, szóval öröm volt, és boldogság. 

Aztán elindultam meccsre. Egy rég látott ismerőstől kaptam egy sört. Egy kedves ismerősöm pedig írt, hogy olvasta a blogon, hogy a közelükben jártam, máskor legyek szíves szólni, mert egy kávéra mindig jó vagyok nála. Jól tudnak esni ezek az apróságok.:)

A meccsen az ETO 3-1-re nyert a Balatonfüred ellen. Viszonylag sima volt, még 3-4 gól szerintem bennünk maradt. András barátomat gonosz módon megtréfáltuk, azt írtam neki, hogy 6-3-ra nyert a Füred. Aztán persze felhívtam a valós eredménnyel.:) 

Egyik cimboránk jobban szeret állva meccset nézni, ezért a második félidőben kicsit megcserélgetük a helyeinket. Így aztán egy hosszú hajú lány mögé kerültem. Komolyan attól féltem, hogy rálépek a hajára. Az alsó végtagjaim mozgása ugyebár nagyon koordinálatlan, szóval simán benne volt a pakliban. Nagyon figyeltem, szerencsére nem lett semmi probléma.:)

Meccs után félreálltam a lépcsőfordulóban telefonálni, és hárman jöttek oda megkérdezni, hogy nem vagyok-e rosszul. Ezek a "szarszemét" focidrukkerek. 

Aztán 14-es busz. Marcalváros, Marcal Étterem. De csak a második busszal mentem, az elsőn túl sokan voltak. 

A buszról leszállva odajött hozzám egy nyugdíjas bácsi, hogy látja a járásomat, hogy legalább én jelezzem az önkormányzatnak, hogy milyen szar állapotban vannak az aluljáró lépcsői. 

Szóval, kedves önkormányzati képviselők: a marcalvárosi aluljáró lépcsői kritikán aluli állapotban vannak, extrém balesetveszélyesek! Tessék cselekedni valamit! 

Az étteremben Adri szülinapját ünnepeltük, volt eljegyzés is, de arról sajnos lekéstem..:( :) Ezúton is gratulálok Adrinak és Lacinak, sok boldogságot kívánva nekik! 

Katával egy szám erejéig táncoltunk, természetesen a Nézését meg a járását-ra esett a választásunk.:) Még vacsorázni is tudtam, sör is volt, jókedv is volt, szóval jól telt az este!:)

Hazatérve még egy-két levezető sör lecsusszant. Szinte észrevétlenül.:D

Közben messenger, mások mellett virtuális élettársammal is.:) Ezt most tudom, miért hangsúlyoztam ki külön. Csak nem mondom meg.:P

---

Ma nem voltam sehol. 10-kor keltem, ejtőztem. Megettem az osztrák "gulyásszószos tésztát", nem volt rossz. Sőt.:) 

Amúgy meg olvastam, tévéztem, mostam. 

Ma meg már nem csinálok semmit. 

Holnap meg már meló.:/ Meg németórák, meg talán egy-két tali, meg magyar-román. GYŐZNI KELL!

Az NB3-ban persze lesz forduló, de az ETO szabadnapos lesz. Aztán majd jön az Érd. Jaj, ezek a csapatnevek...:O Nem fogom tudni megszokni. Mondjuk kénytelen vagyok.:)

Na mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Shopping Pici Süß

Csütörtökön a bejegyzés megírása után a terveknek megfelelően a vasútállomás felé vettem az irányt. Sikerült cigit venni, és a bankautomata is működött. Aztán busszal elindultam a Győri Búcsúba, kis segítséggel sikerült jó helyen leszállnom.:)

A Beatrice-koncertbe sikerült belehallgatni, egész jól szóltak Feróék. Közben sörözgettünk-bohóckodtunk, jól elvoltunk. Mókás volt, Mark levette a baseballsapkámat, de nem dobta el, jó sokáig vigyázott rá, pedig közben még a ringlisre is felültünk. Ami nem is volt olyan ijesztő, mint vártam.:)

Posztoltam erről képet is, és többen is rám írtak, hogy ők is ott voltak, jó lett volna összefutni. Ez nagyon jól esett. Amúgy meg kb. egy helyben ácsorogva is több ismerőssel összefutottunk, annak is nagyon örültem. 

Majkát nem vártam meg, tesóméknak haza kellett menniük, így én is távoztam. Egy inkább látásból ismert lány írt, hogy csatlakozzak hozzájuk, de nem akartam zavarni. 

Itthon még levezető sörözés következett. Meg zenehallgatás, meg vacsi. 

---

Péntek. Szinte jól indult a reggel. Egy ismerős leányzó valamiért nálam aludt. Először azon lepődtem meg, milyen apró tangája van. A nagyobb meglepetés az volt, hogy tele volt tetoválásokkal. Persze csak álmodtam az egészet.:( :D És nem, nem munkatársam a lány...:)

Délelőtt aztán tesómékkal elindultunk Ausztriába. Bruckban megálltunk, nézelődtünk, bombaüzletet csináltam: 49 centért vettem magamnak bankkártyatartót.:D

A visszajáró 1 centet cigizés közben sikerült leejtenem. A guruló pénzérmét egy arra járó leányzó a lábával mosolyogva megállította, majd megkérdezte, hogy felvegye-e, vagy fel tudom venni én is.:) Aranyos volt.:)

Az sem volt semmi, hogy ugyanabban a kajáldában ejtettük meg a tízórait meg uzsonnát. Nem vagyunk semmik.:) 

Ja: láttam facén, hogy nyílt Győrben egy pöpec(nek tűnő) amerikai kajálda. Majdnem kiírtam, hogy ez meg hol van. Aztán kiderült, hogy az utcánk végén. Nem vettem észre eddig.:)

Voltunk persze bevásárolni is. Döbbenetes a választék, a bőség zavarával küszködtem.:)

Tesómékhoz érve kaja-pihi-babázás. És persze megint annyit aludtam, hogy az hihetetlen. 

---

Szombat. Sógornőmmel és a Babóval csaviztunk egyet a Shopping City Süd-ben. Shopping Pici Süß...:D Nem tudom, ez valahogy napközben eszembe jutott.:)

Majd' lejártam a lábam, de jól elvoltunk. Az legeslegújabb cipőmet a kinti Hervisben szereztem be. Márkáját tekintve Lotto. Ha már elfelejtettem lottót feladni. Haha, jó tudom, ez szar poén volt.:)

Azon azért ledöbbentem, hogy a nagy cipőpróbálgatás közepette három (!) eladó jött oda hozzám, hogy tud-e valamit segíteni. 

És a Starbucks-kávét is megkóstoltam. Még a nevemet is ráírták a pohárra egy szmájli kíséretében. 

Igen, be kell valljam, tényleg fantasztikus volt az a kávé. Még ha nem is illik hozzám a Starbucks.;)

Hazaérve pihi, Forma-1, aztán Lui barátomék érkeztek látogatóba. Picit meglepődtünk, vasárnapra vártuk őket.:)

Este pedig egy sör kíséretében honfoglalóztunk. Amiben csak az a bibi, hogy elég régi a regisztrációm, és a főiskolai "dream team"-nek köszönhetően elég magas szintet sikerült elérni. Így azonos szintű ellenfeleket kaptunk. Nem volt túl sok sikerélmény. De azért elvoltunk. 

---

Vasárnap. Abszolút passzív nap, pihi, babázás, Forma-1 és palacsinta. Igen jó volt.:) Amúgy igen büszke voltam magamra. nem ittam sok kávét, és cigit is jóval kevesebbet szívtam el...

És imádok Markban gyönyörködni. Ahogy játszik, ügyesedik, bohóckodik.. Egy élmény. 

Olvastam tovább Nick Vujicic könyvét. Tényleg fantasztikus. Nekünk, fogyatékosoknak egyenesen kötelezővé tenném. 

Este pedig tesóm melózott, Edittel pedig megnéztük a Vissza hozzád című filmet. Amerikai romantikus dráma. Sógornőm már előre felkészített a formabontó befejezésre. És tényleg elég egyedi vége lett a filmnek, erre nem számítottam. De nem nyomok "spoilert", aki kíváncsi, keressen rá, nézze meg!:)

---

Hétfő. Délelőtt sógornőmmel és Markkal egy hivatal felé vettük az irányt. Csak kísérő voltam, Edit maximálisan elboldogult a dolgokkal. Leültem egy székre várakozni, és egy srác odalépett hozzám, hogy én tulajdonképpen "sorban ülök"-e, mert nem akar tolakodni. Más világ ez, na!:) 

Az utcán sétálva arról beszélgettünk sógornőmmel, hogy mennyien odalépnek hozzánk a baba miatt, megdicsérik, rácsodálkoznak. Azon gondolkodtam, hogy ez Magyarországon mennyire jellemző. Erre jött velünk szemben egy család, és közölték, hogy "de cuki!" Ez aranyos volt.:)

Edit szerint annyit sétáltunk, mintha Győrben oda-vissza megjártuk volna a Gyárváros-Belváros távolságot. Szóval kicsit büszke voltam magamra.:)

Kis pihi után aztán délután visszaindultunk Magyarországra. Hátul ültem, én vigyáztam keresztfiamra. Nem volt túl nehéz dolgom, majdnem az egész utat átaludta mellettem.

Hazaérve pedig szülinapját ünneplő lakótársammal kezdődött spontán sörözés. Jól elbohóckodtunk.:D

---

Kedd. Felébredtem akkor, amikor normál munkanapon kelni szoktam. Kajáltam, kávéztam, lepakoltam a ruhaszárítót, és még egy mosást is beraktam. Igen jó vagyok.:D

Apámat reggel betegszállítók vitték be a kórházba. Úgy volt, hogy felhív, hogy merre van, de nem jelentkezett. Ezért délután bementem a kórházba. Az újságosnál sikerült vennem Sportot, FourFourTwo-t, meg a BBC History legújabb, II. világháborúval foglalkozó igencsak tartalmas különszámát. Ez utóbbi utólag a nap második legnagyobb pozitívumaként értékelhető, tényleg fantasztikus kiadvány.

Aput nem találtam meg a kórházban. Aztán kiderült, hogy a gasztroenterológiai laborjában "leparkolták", mert nem volt hely az osztályon. Csodák csodájára megtaláltam. Utálok a kórházban csámborogni: mindig Anyut várom feltűnni... 20 év az 20 év...:( 

Aztán vártam a kórházhoz közeledő sógornőm telefonját, közben egy új tanítvány-jelölt jelentkezett. Azért Edit is megérkezett. 

Úgy értem haza, hogy nem voltam benne biztos, hogy apánk maradhat a kórházban, vagy hazaküldik helyhiány miatt. 

Két kórházi cimbinek is elsírtam a bánatom telefonon.. 

Délután 5 óra után befutott a pozitív hír, hogy megoldották apu elhelyezését, maradhatott a kórházban, ma pedig meg is műtik- ha minden klappol. 

Volt az előző posztban egy dőltbetűs "kikacsintás". A válasz megérkezett. Nemleges. Valószínűleg nem fogunk többet beszélni. Megértem, elfogadom. Igazságtalan voltam, olyat martam bele, hogy nekem is fájt. Innen már nincs visszaút sajnos. Megbuktam emberként, barátként, pasiként (pff...XD)...

A sors hülye fintora, hogy a válasz-mailt nem sikerült elküldeni, kommunikációs hibát ír ki a rendszer...

Közben pedig más is írt, hogy ne lájkoljam többet a képeit. Ezt is megértettem, elfogadtam. Aztán később megmagyarázta a kérés háttérét. Érthető. Elfogadható. 

Tényleg nem tudom, mit gondoljak. Esetünkben pedig én kértem meg, hogy ne beszéljünk többet. Bár korántsem biztos, hogy ez jó döntés. Deklaráltan nem értek a nőkhöz, ez most így kiütközött. Megkértek, hogy találkozzak afféle inspirációként egy mozgássérült sráccal, meséljek neki arról, hogy így is lehet teljes-tartalmas életet élni. 

Valószínűleg köszönettel és sajnálattal visszautasítom a kérést, per pillanat nem érzem magam valami húú de inspiráló személyiségnek. 

Este megettem az egyik Ausztriában vásárolt gulyás-konzervet. Hát botrányos volt.:D

Fél 8 körül lefeküdtem, olvastam, tévéztem. 

---

Ma. Anyu halálának időszakától eltekintve szerintem rekordot jelentő, 8-10 felriadást, és rengeteg forgolódást sikerült produkálnom. Magyarán szarul aludtam. 

Felkeltem, kávéztam-olvastam-zenét hallgattam. 

Ma két találkám lett volna, valószínűleg mindkettőt elnapoljuk. Várom apu jelentkezését a kórházból. Ha minden jól megy, holnap mehet haza, emellett pedig lesz csütörtökön két német is. Itt csak a sorrend módosult.

Pénteken egy máról áttett találka, szombaton meg ETO-Balatonfüred, utána pedig étterembe vagyok hivatalos egy baráti összejövetelre. 

Mára pedig ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! 

SzabadságON

Vasárnap este. Vacsorára csokis-meggyes galuska sok-sok tejszínhabbal. Habdate. Aztán Ötvös Csöpi. Meg Nick Vujicic könyvét olvastam. Egy csoda az a pali, és az a könyv. Motivál, de tényleg. És fura, de azért van jó pár közös pont az életünkben. Majd erről írok máskor.:)

---

Hétfő. Idegbeteg napnak indult, aztán egész nyugis nap kerekedett belőle.

Már meséltem egy kedves cimborám feleségéről. Egyetlenegyszer találkoztunk. Mégis akkora bizalommal viseltetik irántam, annyira rendes velem, hogy azt meg sem érdemlem. Nem üzengetek, ezt neki is elmondtam. Inspirál, tényleg.:)

Nem tudom, hogy a fogyatékos-énemnek, vagy a saját személyiségemnek szól, de nagyon sok ember meg tud találni a problémájával. Legyen az családi, munkahelyi, szerelmi (!) téma... Meghallgatom, és megpróbálok tanácsot adni, és egy picit büszke vagyok... Csak néha nehéz "cipelni" ezeket a dolgokat. És persze az is öröm és büszkeség, hogy ez a dolog fordítva is működik.

Meló után siettem haza. Lepakoltam a ruhaszárítót, kicsit rendet raktam a szobámban, ugyanis tanítvány érkezett.

Az emlékezetes Honvéd-meccs után hívott fel a srác, hogy jönne hozzám németre. Én pedig közöltem vele, hogy hívjon másnap, mert be vagyok b@szva, nem emlékeznék rá, hogy mit beszéltünk meg.:)

Szerencsére nem ijesztettem el. Másnap hívott, hétfőn pedig érkezett.

És nagyon ügyes volt. Nem csak ahhoz képest, hogy elmondása szerint 10 éve nem használta a német nyelvet.

Az óra második felében már önéletrajzot írunk, állásinterjút szimuláltunk. Ez volt az ötödik állásinterjú-szimulációm, az első négy sikerrel járt, az alanyok dolgoztak/dolgoznak külföldön. Rohadt jó vagyok. Na jó, ők is.:)

---

Kedd. Amióta kaját rendelünk, talán a legfinomabb ebédem volt. Házias töltött csirkecomb. Ízorgia rulez!:)

Meló után német Baluval, jól megdolgoztattam a fiút. 

Hazatérve lefagyott az mp3-lejátszóm. Az első gondolatom az volt, hogy földhöz vágom, és kidobom, de aztán meglepően higgadt lettem. Rádugtam a számítógépre, és ettől megjavult. Egy informatikus -is- elveszett bennem.:)

Később kedves szurkolótársam, Melinda fotóját osztottam meg facén. Rengeteget fogyott, hatalmas munka van benne, az a minimum, hogy kifejezzem elismerésemet.:)

Jó dolog, hogy vannak olyan emberek az életemben, akivel nem küldünk egymásnak szívecskéket, nem ígérünk örökké-t, "csak" ott vagyunk, amikor egyikünknek szüksége van a másikra. Vagyis egymásra.

---

Szerda. Retroparty a Morning Show-ban. Tökéletesen indult a nap.:) Aztán csak úgy elcsordogált. Becéloztam a fél 3-at, hogy szabi előtti utolsó napon lelépek. Aztán ebéd előtt kicsit összecsaptak a hullámok, de kis segítséggel sikerült úrra lennem rajta, és 14.27-kor végeztem.

Nem szoktam "ismeretlen" kolléganőkkel céges témákban bohóckodni. Most megejtettem egy mintakérés kapcsán. A sors fura fintora, hogy amikor feljött a lány, épp "vonalban voltam". Remélem, azért nem nézett teljesen hülyének.:D

Azon meg visítottam a röhögéstől, amikor virtuális élettársam egyik ismerősének, aki német-tanuláson gondolkodik, üzentem, hogy "Wie geht's?", ő meg visszakérdezett, hogy ez a kérdés ingyen van-e.:D

Meló után hazajöttem, majd tesómmal elmentünk Lidlbe. Soha nem megyek többet hosszú hétvége előtt. Egy faszi azt hittem nekem jön, amikor véletlenül nekitoltam a bevásárlókocsit. Amúgy meg baromira figyelni kellett. Az emberek nem néztek, csak mentek. Már-már tömegiszonyom lett.:/

Aztán elmentünk meglátogatni Kutya barátosnénkat. Jó volt őt látni. Meg Markot is.:)

Aztán hazabuszoztam. És levezető sört ittam. Hogy mennyit, az maradjon az én titkom.:)

---

Ma. Markkal álmodtam. Fürdettem. Ő meg nagyokat rötyögött. Amúgy utóbbi élőben is megvolt.:)

9 körül keltem. Mostam, döglöttem, az ebéd bundás kenyér volt. Sajttal, paradicsommal, paprikával, újhagymával, málnaszörppel. Ahogy kell.:D

Most majd lassan indulok a vasútállomásra. Pénzfelvétel, cigibeszerzés. Aztán irány a Győri Búcsú, bár azt nem vágom teljesen, hogy pontosan hol is kell leszállni a 14-esről. Na mindegy, megoldom.

Holnap kicsit eltűnök a térképről. Babázás, Ausztria.:)

Hétfőn jövünk. Kedden megy apánk kórházba, csütörtökön meg két németórám is lesz. Jah, élni tudni kell, még szabi alatt is!:)

Ja, és minden talira, kávéra-sörre-bambira nyitott vagyok, csak keresseteek!:)

Az MTK II-ETO-n meg aki megy, szurkoljon helyettem is. Eredményt meg küldjetek!:)

*

Nem tudom, olvasod-e. Nem valószínű. Nagyon hiányzol. Annyira valószínűtlen volt, hogy megismerkedünk, és jóban leszünk. És mégis összejött. 

Nagyon kevesen voltak rám ilyen hatással, mint Te... A beszélgetések, a dalok, a poénok...

Remélem beszélünk még...

*

Mára ennyi voltam. Szerintem szabi alatt gyakrabban jelentkezem.:)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Csillagos ötös

A cím roppant fantáziadús. De valahogy adta magát. Törhetném a címen a fejem, ha mondjuk 4-0-ra nyertünk volna.:)

---

Hétfőn a bejegyzés megírása után bundás kenyeret sütöttem, és pihengettem, semmi egyéb nem történt. 

---

Kedd. Reggel magamra öntöttem melóban a kávét. Leittam magam. Írhattam kollégának egy SMS-t, hogy hozzon be nekem egy váltás pólót, mert baleset történt. Még sosem voltam melóban céges pólóban, most ez is megtörtént.:)

Melóban éppen kollégámmal váltottam pár szót az ETO-ról, amikor nagyot mosolyogva ellépett mellettünk egy leányzó. Aztán egymástól kérdeztük, hogy ő vajon  kicsoda. Aztán nagy nehezen rájöttem, hogy egy új kolléganőm, csak szar az arcmemóriám.:D

Elmaradt a tervezett német, így meló után hazaindultam. A megállóban nem működött a jegyautomata, egy srácnak elnyelte a pénzét. Picit később odament egy csaj, és egy kedves, ámbár roppant mód affektáló nénivel szóltunk neki, hogy csak óvatosan az automatával. Huh, azt a fejet látni kellett volna. "Itt okoskodik a nyanya meg a nyomi."XD Végül győztünk, nem dobott pénzt az automatába.:D

Hosszas gondolkodás, olyan négy hónap után írtam üzenetet egy lánynak. Csak meg akartam köszönni neki, hogy ismeretlen ismerősként is feldobja a napjaimat kedves-mosolygós köszönéseivel. Kétesélyes volt a dolog, szerencsére nem nézett hülyének. Kilétét viszont fedje jótékony homály, nem szeretném, hogy mentegetőznie kelljen miattam. 

 1988. augusztus 11-én hozták haza Anyuék az új Daciánkat. Soron kívül megkaptuk, mert mozgássérült vagyok.:) Hatalmas flash volt a Trabi után. Máig tisztán emlékszem, hogy apu elvitt egy körre a Rábaringhez. Kevés igazi apai megnyilvánulásainak egyike volt. 

Apropó: egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy úgy beszélek Markról, mintha az én fiam lenne. Hát nem tudom.:) Imádom a kisfiút, tündéri baba. És egyszer én is szeretnék egy nőnek jó férje, és egy gyermek büszke édesapja lenni-tesómhoz hasonlóan. Ennyi lehet a magyarázat.:)

---

Szerda. Fél 3-kor leléptem melóból. Hatkor kezdődött az ETO-Honvéd Magyar Kupa-meccs. Iszonyat meleg volt, a meccs előtt felvittünk fejenként 3 sört, ami a 30. percre már elfogyott. 2-0-ra kikaptunk az NB1-es Honvédtól. Ez valahol reális. De picit azért elégedetlen vagyok, játszhattunk volna egy icipicit bátrabban is. De nem nagy baj, nekünk most nem a Honvédot kell megvernünk. 

Hazatérve csörgött a telefonom. Német nyelvoktatás témában kerestek. Letettem a telefont, aztán egy cimbi írt, hogy ő és a barátnője jönnének hozzám németre. Aztán megírtam egy ismerősömnek, hogy 10 perc alatt hárman jelentkeztek, erre közölte, hogy tulajdonképpen őt is érdekelné.:O 

Még egy-két levezető sör lecsúszott, aztán megettem négy hamburgert. Nem normális.:D

---

Csütörtök. Nem értem be korán dolgozni. De legalább gyorsan eltelt a nap, és egészen tűrhető is volt. Semmi emlékezeteset nem jegyeztem fel, ami persze nem jelentheti azt, hogy nem felejtek ki valamit. 

Délután messenger, tévé, vacsi, fürcsi, pihi.:)

---

Péntek. Háromig voltam melóban, aztán a Holló felé vettem az irányt. Amint leszálltam a buszról, elkezdett esni az eső. Meg sem lepődtem. Nem tudtam elképzelni, hogy miért írtam fel a puskacetlimre, hogy Andi. Aztán rájöttem, hogy az nem Andi, hanem Audi.:D A sztori annyi, hogy a teraszról láttunk egy Audit, és a mellettem lévő asztalnál két srác elkezdett beszélgetni, hogy melyik Audit tartják a legszebbnek. Majd egyszercsak egyik azzal zárta rövidre a témát, hogy az ő gyönyörűsége ott ül mellette- majd megpuszilta a barátnőjét. Aranyos pillanatok voltak.:)

Nekem meg írt egy mozgássérült ismerősöm. Panaszkodott, hogy egyedül érzi magát, meg anyukája nem engedi el sehová. 

Azért egy ilyen dialógus eléggé morbid tud lenni, ha egy egy korsó sör társaságában kattogsz egy kocsma teraszán. Mert valahol ugyanezt érzed, de mégis erőt kell mutatnod. Erősítened kell a srácot, mert ő még nehezebb helyzetben van. Jó, Anyu sajnos már nem engedhet el sehová. De régen szerencsére nagyon rugalmasan állt a dolgokhoz, rengeteget köszönhetek neki. 

Aztán meg egy szurkolótársam hívott. Hazahozott, meg vitt tőlem sört.

Én meg még ittam levezető sört. És bejelöltem facén egy leányzót, akiről tudtam, hogy lehet, hogy járna hozzám németre. Gondoltam ne üzengessünk másokon keresztül. Szerencsére nem akadt ki, pedig féltem tőle. Tényleg.:)

---

Szombat. Megvártam apám szokásos 10-es lejelentkezését, aztán bementem a városba. Adtam fel lottót, mert kértem tippmix-játékleírást. Nekem ez nagyon bonyi....:)

Aztán Spar. Pár dolgot sajnos elfelejtettem venni...:( 

Khm... Pszichésen most "kicsit" instabil vagyok. Talán ennek köszönhető, hogy öngyilkossági kísérlettel felérő poént sütöttem el. Történt, hogy odajött hozzám egy cigányasszony. Először oda-vissza megáldotta a teljes családfámat és összes barátomat -szóval ha a barátomnak érzed magad, érezd magad megáldva!;)-, aztán kért párszáz forintot a mozgássérült kislányának. Erre a táskámba nyúltam, és megmutattam neki a parkolási engedélyemet, hogy így állunk. Ő meg persze azt hitte, hogy pénzért matatok, és folyamatosan hálálkodott. Szerencsére nem átkozott meg. Vagyis nem hallottam.

Aztán kb. 2 perc múlva véletlenül kiléptem egy autó elé. Satufékkel, de meg tudott állni. Szerencsére a mögötte menő autó sem ment neki. Az utat amúgy épp locsolták, futás közben majdnem hasra estem. 

Hazatérve "főztem" milánói makarónit, aztán döglés, olvasás. 

Majd Stadion Söröző, Bandi barátommal. Akinek egyébként igen jó a parfümje van. Amennyire szórakozott idióta vagyok, lehet, hogy nekem is van olyan.:)

Elég korán odaértünk a Stadionba, meccs előtt még betoltam egy rántott húsos szenyát. Látványos meccsen, kb. egykapuzva vertük 5-0-ra a Csepelt. A két gárda 4-4 NB1-es bajnoki címmel rendelkezik, szóval igazi nosztalgiaderbi volt. 

Meccs közben több ismerősömet is informálnom kellett az eredmény alakulásáról. Aranyos volt, hogy valaki megkérdezte az állást, írtam, hogy 4-0, megkérdezte, hogy nekünk? Hát kb. tökön böktem volna magam, ha a Csepel vezetett volna.:D

Hazatérve még levezető sör, meg pesztós melegszenya. Aztán pihi. Ja, akartam szelfit készíteni a viharban, de nem sikerült.:( :D

---

Ma a nagy büdös semmi. Olvastam, tévéztem, aludtam, meg rendeltem hamburgert a Pingwinből. A csokis-meggyes galuska még hátravan. Meg Ötvös Csöpi-filmet nézek. Mert az jó!:)

Amúgy sehol nem voltam. Még Sportért sem mentem el. 

A jövő hét? Hétfőn német. Kedden német. Ja: mondtam apámnak, hogy két német lesz. Erre megjegyezte, hogy jól van, tanuljak csak...:D

Aztán szerdán még meló, aztán 1,5 szabi. Jaj de várom már... 

Nem tudom, mikor jelentkezem. Amint lesz időm, pötyögök!

De mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek  a csajok!:)

Volfrám-védőgázas ívhegesztő szakmunkás

Hétfő. A bejegyzés megírása közben Hosszú Katinka aranyérmes lett az úszó VB-n. Szégyen és gyalázat, de nem láttam, mint ahogy szerintem az összes érmünkről lemaradtam. Amit pedig a vízilabdából láttam, abban sok köszönet nem volt. És ilyenkor mindig meglepődök, hogy a vízilabda hosszú í...:)

Kék fény ugye nem volt, nyári szünet van. Szóval Szomszédokot néztem, meg döglöttem. 

---

Kedd. Elég stresszes volt a meló, meg apánkkal is elindult a forró drót, "kell-e kórház?"-témakörben. Elvileg ugye augusztus 25-én műtik, de nem lenne rossz, ha előbb túlesne rajta. Nem, nem elsősorban a szabadságom miatt. 

Az ebédemből a második fogás valahogy elkeveredett. Egy tál tésztalevessel húztam ki a napot, ami nem volt egyszerű mutatvány. Fél 6-ig voltam melóban, és mire hazaértem, olyan éhes és fáradt voltam, hogy rendelni is lusta voltam. Így maradt a szokásos négy szenya.:)

Sosem csináltam titkot belőle, hogy szeretem az ETO-t. Egy-két emberke kb. napi rendszerességgel megállít, hogy mondjam el a véleményemet az aktuális helyzetről. Na a mai ütős volt... Majd elmesélem. De szerdán kolléga azt vetette fel, hogy holnap jó lenne kiejteni a Honvédot a Magyar Kupából. Persze jó lenne, de sajnos az ETO most nagyon nincs azon a szinten, ez azért más kávéház. De persze meg kell próbálni. 

Este elég depressziós állapotban voltam. Facebookos megnyilvánulásaimból kiszúrta ezt egy kedves ismerősöm, de nem akartam terhelni őt a nyűgjeimmel. 

---

Szerda. Reggel a szökőkútnál döglöttem. Vártam Zsanettet. Na jó nem: Sportot olvastam. És kollégám észrevett a Szent István útról, és lekanyarodott értem.:) 

Napközben egy kedves kollegina csalt mosolyt az arcomra. Kaja után félreálltam bevárni főnökömet, erre a lány odalépett hozzám, azt hitte, hogy őt várom. Aranyos volt.:)

Este sógornőm küldött képeket Markról, meg egy kedves ismerősöm is megmutatta a kisfiát. Rögtön jókedvem is lett.:)

Meg Vidi-meccset is néztem, de az annyira nagyon azért nem hozott lázba.:)

---

Csütörtök. Szoktam néha önéletrajz-fordítást vállalni. Döbbenet, milyen végzettségek vannak. Be kell valljam, anno a műkörömépítőt sem tudtam, de most a volfrám-védőgázas ívhegesztő szakmunkás mindent vitt. De megoldottam.:) És még sört is kaptam érte.:D

Napközben egy pontatlanul megfogalmazott emailemnek köszönhetően egy kolleginát alaposan sikerült megsétáltatnom. Amikor találkoztunk személyesen, elnézést kértem, és jót röhögtünk az egészen.:)

Meló után német. Nagy lelkesen elhoztam tanítványom könyvét is. Aztán megbeszéltük ezt a a hetet. Először simán leokéztam a szerdát. ETO-Honvéd. Szóval kedden németezünk. Ja, meg német után a Lidlben is futottunk egy kört. 

Aztán pihi. Messenger, stb. 

---

Péntek. Reggel már a kisboltból kilépve bontottam egy ásványvizet, és leejtettem a kupakot. Kétszer. És mindkétszer lehajolt érte valaki. De én is. Jaj, milyen hülyeségeket meg nem jegyzek!:) 

A munkahelyem utcájában pedig egy igencsak formástestű nőszemély ballagott előttem, eszem ágában nem volt megállni szusszanni, mentem, mintha zsinóron rángattak volna.:) Slusszpoén, hogy aztán egy kollégám közölte, hogy félreértettem, ő a csaj miatt állt meg.:D Amúgy nem munkatársunk a hölgy, láttam már máskor, hogy tovább megy, mint mi.:)

Meló után a Hollóba mentem. Volt bennem egy kis kétség, hogy nem "cink"-e egy cimborám feleségével kávézni. Szerinte nem az, így szerintem sem. Meg aztán egy merész csavarral inkább söröztünk.:D

A lány hozott egy kis nyári záport. Vele nem ez volt az első ilyen eset, szóval ez szinte papírformának tekinthető.:)

A Hollóban egyébként -számomra legalábbis- új pultoslányok vannak. Az egyikükről nem tudtam eldönteni, hogy aranyos-e.:D

Buszmegálló. Vagyis inkább 14-es busz. Adrival elbúcsúztunk, integettünk egymásnak. Erre odalépett hozzám egy -nem tudok jobb példát írni- vígjátékok szórakozott titkárnőjét idéző hölgy, és szinte bepárásodott tekintettel -nézett minket-, és kért egy tollat. Nem tudtam elképzelni, mit akar, de csak az igazolványszámot írta fel a bérletére. Aztán meg mindenáron be akarta kötni a cipőmet...XD

Hazatérve levezető sör, mp3, vacsi, majd alvás következett. 

*

A nap krónikájához tartozik, hogy elég bután viselkedtem. Nem szokásom. Még online sem. A sör meg nem mentség. Elnézést érte...

*

---

Szombat. Elégpasszív nap volt. Délelőtt elmentem boltba, meg lottót feladni. A lottózóban egy elég érdekes kinézetű faszi majd' 10 ezer forint értékben adott fel szelvényeket. Abból kettőt tuti elbukott...:P 

Nekem viszont kettesem van a lottón már megint. Rohadt nagy májer vagyok.:)

Hazatérve folytattam a döglést, majd este elmentem az ETO-Tatabánya meccsre. Az első NB3-as meccsem volt. 

Motozás nem nagyon volt. A lépcsőházban meg világítás nem volt. Meg sör se az emeleten. Meg a megszokott szotyiárus bácsit sem láttam.:( És ezúttal Bandi barátom nem tudott jönni...:(

Hm... 2500 néző szerintem rendben volt. A játék tényleg lassabb, mint az NB1-ben, de a lelkesedés rendben volt. Valahogy "őszintébb" ez a foci, meg aztán szerintem látszik, hogy játékosaink egy NB1-es akadémián nevelkedtek. Bányászék pedig nem. 

1-0-ra nyertünk, és az is tetszett meccs után, hogy a "Ki nem ugrál sz@r vidista!"-rigmusra a játékosok is ugrálni kezdtek!:) Jó lesz az! Mármint nem az ugrálás miatt!:)

Meccs után Stadion Söröző Kicsivel és Harcsival. Elbohóckodtunk-elbeszélgettünk. 

Sikerült leamortizálnom pár söröskorsót meg üveget. Persze nem volt szándékos, meg aztán az asztal még nálam is instabilabb volt. 

Azért még nálunk is ittunk. Meg ittam is.:)

Aztán vacsi. Meg Algoflex. 

---

Vasárnap reggel így aztán fejfájás nélkül ébredtem.:) Kávéztam, és mulatós zenét hallgattam. Jolly és Palika ópuszát. Vagy 822-szer.:)

Fürdés-borotválkozás, majd benzinkút. Vettem Sportot, meg az NB1-es különszámot. Kívülállóként.:/

Aztán döglés, majd jött Harcsi barátom, kávéztunk, beszélgettünk. Sört most nem ittunk.:) Este semmi extra, mosás, kaja... Ja: a kaja igenis extra volt, Harcsi anyukája küldte! Köszönöm!:*

Lefekvés előtt meg Loki-Halit néztem. Nagyrészt Hajdú B. István miatt...:)

---

Hétfő. Ma már 6-ra mentem dolgozni.;)

Délelőtt majdnem átharaptam egy kolléga torkát, ETO-témában vergődött, hogy milyen menő nyerni a Csorna meg a Tatabánya ellen, meg mi jön az NB3 után. Megkérdeztem, hogy ez miért jó neki, ekkor kiesett a szerepéből. Felnőtt emberek vagyunk, vagy mi a szösz.:)

Átlagos nap volt, viszonylag gyorsan eltelt. 

Meló után viszonylag gyorsan hazaértem. 

Olvasom, hogy Écsnél autó és vonat karambolozott, a vonat utasaiért érkező busz meg árokba csúszott. Azért az durva...:/

Most tök véletlenül vettem észre, hogy 1004 ismerősöm van facebookon. Semmi különös, csak én olyan 980 körülire tippeltem.:) 

Most meg mindjárt bundás kenyeret sütök. Mert az jó.:)

Holnap német, holnapután meg meccs.

De ezt már írtam. 

A többit meg majd elmesélem!

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Esküvő és NB3

Csütörtökön a bejegyzés megírása után már semmi különleges nem történt, pihi, tévé, messenger, stb.

---

Péntek. Annyira közhelynek tűnik: "pont gondoltam rá, hogy rég beszéltünk, írni szerettem volna, de megelőztél." Nem mertem leírni. Pedig tényleg így volt.:)

Azt nem tudom már, mennyire volt lájtos a nap, de mindenképpen gyorsan eltelt. Jobb is volt így, nagyon pénteki volt a hangulat.:) Ebédkor pedig megkínáltam munkatársaimat Traubisoda Rosé-val. Mivel pohárról nem sikerült gondoskodnom, a kávéautomatából vettem párát. Már legalább tudom, hogy van ilyen funkció is. Amúgy meg biztos nem néztek hülyének. Mindegy is, a cél szentesítette az eszközt: azt mondtam, kóstoló lesz, és lett..)

Főnököm meló után hazadobott, itthon pedig már semmit nem csináltam. Döglés, tévé, és kb. ennyi. 

---

Szombat. Jó korán felébredtem, így viszonylag időben bementem a városba. Boltban voltam, meg lottózóban. A Sparban mókás volt. Fizetéskor a kasszás néni mondta, hogy mennyit fizethetek Erzsébet utalvánnyal. Majd közölte, hogy fizethetek ENNIKÉK-kel is, elég hülyén néztem. Aztán hozzá tette, hogy van nálam. Ekkor aztán még hülyébben néztem. Végül kiderült, hogy a Sodexo utalványra gondol. Na erre sose nem jöttem volna rá.:)

Az Arrabona mellett pedig összefutottam egy szurkolótársunkkal, Ádi barátunk anyukájával. Nem ismertem meg. Mentségemre szóljon, hogy az arcmemóriám bőven hagy kívánnivalót maga után, meg aztán még nem láttam őt józanon. Mármint én nem voltam túl gyakran józan összefutásaink alkalmával.:D

Hazatérve kifőztem a sparos makarónit, TrollFoci-tévét néztem, aztán folytattam a döglést. 

Kicsit megcsúsztam, de mindent egybevetve bőven időben elindultam az esküvőre. És hát milyen az élet... A Széchenyi téren összefutottam Nikivel és férjével. Tavaly az ő esküvőjükre is hivatalos voltam, úgy, hogy a menyasszonnyal anno egy főiskolára jártunk, egy koleszban laktunk, de már jó pár éve nem találkoztunk. Csak az esküvőn. Most meg megint. 

Az esküvő kezdetén kiszúrtam egy egykori munkatársamat, Lonit. Ne egy formástestű kiscicára tessék gondolni: ő egy nagyon laza, nagyon vagány nagymama, eszméletlen humora van, az esküvőn is sikerült elröhögnünk magunkat.:)

Az ifjú pár nagyon szép és elegáns volt. "Csak" a polgári szertartásra voltam hivatalos, de valami számomra megfoghatatlan okból kifolyólag nagyon egyedi volt. Talán az egyedien választott zenék, és a násznép spontán tapsa lesz a titok nyitja, nem tudom.:)

Esküvő után elindultam haza. Vagyis a Stadion Sörözőbe. Igen ám, de nagyon kellett pisilnem. Így aztán megálltam a Nyúli Borozónál, és ha már ott jártam, megittam egy sört. Meg Magyrország-USA női vízilabda VB-meccset néztem, amiben azért túl sok köszönet nem volt. 

Még tartott az ETO-Csorna második félideje, amikor a Stadion Sörözőbe értem, kikértem egy sört, és kiültem a teraszra. 

Ott egy kicsit elfilozofáltam. Tudom, sokak szerint velem mindig történik valami, és mindenhol vannak ismerőseim. 

Megint mások szerint egy senkiházi idióta vagyok, szánalmas élettel. Nem tudom. Én többé-kevésbé azért átlagos, bár inkább átlag alatti srácnak tartom magam. 

De kedves ismerőseim esküvőjéről beesve ücsörögtem az egyik törzshelyemen, barátaimra várva. Akik közül ketten is tudósítottak a fejleményekről.:) Szóval nincs okom panaszra.:)

3-0-ra nyertünk a Csorna ellen. 3500 néző volt, a hírek szerint lelkesen, látványosan játszottak a srácok, mégha az iram jócskán alul is múlta még az NB1 színvonalát is. Remélem, a játékot, és a nézőszámot is sikerül tartani. Legközelebb már én is ott leszek, lehet, hogy már Tatabányán is. De ez még megbeszélés tárgyát képezi.:)

Szóval a krimóban ücsörögtünk zárásig, aztán nálam folytattuk. 

Nem tudom, meddig voltak itt a srácok, kész szerencse, hogy a levezető sör már nem csúszott.:)

---

Vasárnap. Viszonylag időben sikerült kikászálódnom az ágyból. A szobából már egy kicsit nehezebben, mert kiesett a kilincs.:O :D Lövésem sincs, hogy szabadultam volna ki, ha nincs itthon a lakótársam.:D

Nem meglepő, hogy szinte egész napos punnyadás volt a program. Délután rendeltem kaját, fürödtem, aztán az ágyikóban olvastam, tévéztem, "durmiztam".;) 

Volt szerencsém látni egy kedves ismerősöm kifestett körmeit. És mindig irigykedem, hogy Ti tudjátok mozgatni a lábujjaitokat!:D

Este fél 8 körül elpakoltam a nappali pihizős párnámat-bogaras állat vagyok, nekem olyan is van.:)-aztán megágyaztam. 

Elkezdtem olvasni Kiss Ádám és Benk Dénes könyvét. Régóta kerülgettem a könyvespolcon, most végre elkezdtem, és eddig nem csalódtam. 

Aztán olvasás közben bealudtam. 

---

Ma. Persze sikerült túlaludnom magam, a felkelés simán ment, az elindulás annál kevésbé. De azért nagy nehezen csak beértem.:)

Tulajdonképpen gyorsan el is telt a nap, meló után telefonszámla-befizetés, dohánybolt, és ennyi. 

Most meg pötyögök.

A héten lesz egy német, meg ugye ETO-meccs Tatabányán, ami meg nem 100%. 

Amúgy meg most picit próbálok amolyan "lonely hero-üzemmódba" kapcsolni. Azt nem hiszem, hogy antiszociális leszek, de most egy kicsit az egyedüllétre kell fókuszálni. Ismerkedni meg nem szabad. Az nem egészséges. Mármint úgy érzem baromira nem nekem való, nekem nem megy. És nem vagyok depressziós.:D

És mára ennyi voltam. 

Jók legyetek! 

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Mélypontféleség

Kedden a bejegyzés megírása után fürdés, kaja, közben pedig írtam Rékának, egykori kolléganőmnek, akinek szombaton az esküvőjére vagyok hivatalos. Még a call centerben dolgoztunk együtt, jó sokat beszélgettünk, ha már kopogott a szemünk az éhségtől, akkor természetesen mindig kajákról, hogy aztán még éhesebbek legyünk- természetesen. A munkahely nem, de a baráti kapcsolat megmaradt, kisebb-nagyobb rendszerességgel le szoktunk ülni egy-egy kávéra, és megbeszéljük életünk nagy dolgait. Most két hónap kihagyás után váltottunk üzenetet, és azt írta, hogy ő is pont aznap gondolt rá, hogy ír nekem. És ő az a kategória, aki nem mondaná, ha nem így lenne. Szóval tényleg telepátia volt.:)

Sőt még azt is eszembe hozta, hogy elkezdődött a Szomszédok, majdnem a Vidi-meccset néztem helyette.:) 

Szóval nem volt kérdés, hogy az ETO-Csorna meccs helyett az esküvőt választom. Ez is bizonyítja, hogy él a világon olyan nő, aki miatt ki tudok hagyni egy meccset.:D

Aztán  a Szomszédok után azért átkapcsoltam a tévét a meccsre, aztán jól be is aludtam rajta. Hajnali 2-kor aztán arra ébredtem, hogy az M4-en ismétlik a Forma-1-et. Majdnem felkeltem megnézni, de aztán bealudtam.:)

---

Szerda. Írt Harcsi barátom, hogy megvan az a Magyar Nagydíj!:) Ezúton is köszönet érte! A "bejárónői hirdetésemre" is volt jelentkező, már kezdem azt hinni, hogy a korábban meghirdetett monokinis szépségversenyre is érkezik fényképes pályázat.:D

Megint elég nehezen indultam el dolgozni. De így legalább összefutottam egy kedves cimbivel, váltottunk pár szót. És láttunk egy balesetet... Egy autó a Szent István útról lekanyarodva felment a járdaszegényre, és elsodort egy közlekedési táblát... Nagyon ijesztő volt... A hangok, és a látvány... Utólag, egy győri facebook-csoportban értesültem róla, hogy az autó kishíján egy csajt is elsodort, csak centiken múlott... Persze sokkot kapott... Kommentben próbáltam erőt önteni belé, a gyerekkori autóbalesetet, az ausztriai majdnem-gázolás, és a kigyulladt gázbojler esete után van rutinom ilyen dolgokban... 

Munkaügyben, életemben kb. ötödször beszéltem egy lánnyal, akiről egyébként hallottam, hogy szerelmes voltam belé...:O 

Azt is hallottam, hogy milyen lesújtó véleménye van rólam, így aztán nem zavart meg, hogy kedves és segítőkész volt. Helyén kezeltem a dolgot.:)

Ebédkor szóba került, hogy kb. 10 éve nem voltam a Balatonon. Így alakult. A barátaim nem túl nagy Balcsi-fanok, tesóméknak nem nagyon van idejük, egyedül meg minek is menjek... Persze az volt a végkövetkeztetés, hogy kellene nekem egy nő. Nem hiszem, hogy létezik olyan nő széles e világon, aki pont velem szeretne a Balaton-parton villantani... 

Meló után jöttek értem tesómék, kimentünk Écsre apánkhoz. Hozta az öreg a formát... Tesómék bevásároltak neki, de mondta, hogy még el kéne mennünk boltba. Bátyám persze szóvá tette, hogy tejet olcsóbban tudott volna venni Győrben, mint Nyúlon. Erre közölte, hogy mondta nekem a tejet... Nem, természetesen nem mondta, és a bátyám előtt hazudtolt meg, akit a világon a legjobban szeretek és tisztelek. Határozottan megvédtem magam, bátyám meg hitt nekem, erre apánk is bevallotta, hogy nem mondta... Apróság, csak nem értem, hogy erre mi szükség volt... 

Na, mentünk egy kört Nyúlra, Pannonhalmára, aztán vissza Écsre. 

Apánk műtétjéről, egészségi állapotáról is beszélgettünk, hát nem túl rózsás a helyzet... Szóval pörgős egy délután volt. Markról/Markkal el is felejtettem képet készíteni.:( :) De nagyon szép és aranyos kisfiú, nekem elhihetitek!;)

Csanakon szálltam fel a 22-es buszra, ahol megláttam András barátom egyik fiát, aki ugye Becsvölgyén is ott volt. Eldumáltunk, elhülyültünk... Leszálláskor lepacsiztunk, páran azért néztek, ahogy egy roki 30-as lemancsol egy 14 éves sráccal... Kb. 2 éves kora óta ismerem, még mindig "kisfiút" mondanék, pedig már nem az, üdvözölni meg valahogy kell egymást. Aztán meg apja írt egy üzit, hogy egy sörre felugorhattam volna. Ez jól esett, de fáradt voltam, meg aztán tudom, hogy egy sör nem sör... A levezető sörökről nem is beszélve...:D

Itthon retro-vacsi, általam felszeletelt (!) házi fehér kenyér, vajjal, zalaival, paprikával, paradicsommal. Mert az jó.:)

---

Csütörtök. Meglepően könnyen felkeltem, de azért ma is a szokásosnál később értem be melóba. Szokás szerint bömbölt a zene a fülesemben, és tök mókás volt, hogy beérkezéskor többen is messziről mosolyogva integettek.

Főnököm mondott egy tök jó kenyérszeletelési stratégiát, erre magamtól még nem is gondoltam. De meghallgatva bénabiztos módszernek tűnik: félbevágod a kenyeret, azt meg keresztbe szeleteled tovább... Kipróbálom.:)

Kollégám fura mosollyal az arcán kérdezte, hogy megyek-e meccsre szombaton. Mondtam, hogy nem, nem megyek, más programom van. Aztán  a bérlet ára is szóba került. 

Az ETO nem NB1, vagy NB3 kérdése, az meg főleg nem, hogy nem lett olcsóbb a bérlet. Nem az NB1-et szeretem, hanem a klubot, a meccshangulatot, és a barátaimat, akikkel meccsre járok.

Meló után meg postán voltam. Adtam fel csekkeket, meg beváltottam a nyertes sorsjegyet. Kérdezte a csaj, hogy nem kérek-e a 200 forintért másik sorsjegyet. Mondtam, hogy nem, a csúcson hagyom abba. Ezen röhögött.:)

---

Úgy érzem, tényleg vége. Már nem érzem úgy, hogy tudunk adni egymásnak. Beszélhetünk szintekről, jó-, és rosszakarók véleményéről, de sajnos valami megváltozott. 

Hogy is írtam? "Abban is bízom, még sokáig része lesz az életemnek, de ha majd úgy érzi, hogy nincs szüksége a társaságomra, azt jelezni fogja. El fogom tudni engedni, és sok mindent "megőrzök" belőle."

Attól még persze "nemjó" érzés. És még finoman fogalmaztam. Egyszer már eltávolodtunk egymástól, valahogy a másodikat is átvészelem. 

Apám szövettani eredményére várunk, a nyári szabim közepén műtik, kedvenc csapatom meg megkezdi NB3-as menetelését. 

Szóval mindent egybevetve nem túl rózsás a helyzet. De innen szép nyerni, ugyebár... Ami nem öl meg, az élve hagy- vagy valami ilyesmi.:)

---

Ma még vízkőteleníteni kéne a kávéfőzőt, meg kaja, fürdés, tévé...

Holnap meló után lottózó, meg bevásárlás. 

Hétvégén pakolászás, pihi, esküvő.

A többi meg majd kiderül. 

Majd mesélek!

Addig is jók legyetek, vigyázzatok magatokra, egymásra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)